Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

1966. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK MEcrei Meteorológiai műszerek Vietnamnak Az Országos Meteorológiai Intézetben csütörtökön dr. Dé- si Frigyes egyetemi tanár, az intézet igazgatója a Magyar Népköztársaság meteorológiai szolgálata nevében Phung Manh Cungnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége első titkárának 30 értékes meteo­rológiai mérőműszert adott át. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területén az ame­rikai bombázások több me­teorológiai állomást romboltak szét, illetve rongáltak meg. A magyar meteorológiai szolgá­lat segítsége révén most tíz meteorológiai állomást szerel­hetnek fel újból. UJ TRAKTOR A Vörös Csillag Traktor­gyár a D—4—K és az UE— 28-as után elkészítette az DE—50-es univerzál traktor mintapéldányait is, így a 90 és a 28 lóerősökön kívül a mezőgazdaságnak rövide­sen 50—55 lóerős középka­tegóriájú traktora is lesz. Az új gépet gyümölcsösök­ben, szőlőkben, homokos te­repen vagy hegyvidéken egyaránt jól fel lehet hasz­nálni ekék, tárcsák, egyéb földmunkagépek vontatására. A Mezőgépfejlesztési In­tézet és a mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdasági Gépgyár szorosan együttműködik a traktorgyárral, s az új mun­kagépeket már úgy tervezik és gyártják, hogy azok jól kapcsolódjanak a traktorok­hoz. Az UE—50-es megfelelő vé­delmet nyújt — az egyéb­ként sajnos gyakori — bal­esetek ellen a traktorveze­tőknek. Kísérleti állatok A Laboratóriumi Törzsállatíe- nyésztő Intézet Daróczi úti kí­sérleti telepén egészségügyi- és gyógyszeripari tudományos kutatás céljaira tenyésztik a kísérleti egerek és patkányok tízezreit. Az állatokat új­típusú, higiénikusan kezelhető, Bneteíős és imitates ketre­cekben tartják. A tervek szerint hasonlóképpen rendezik majd be 19G7 végén a most épülő gödöllői állatházakat is. A képen: Dr. Cholnoky Eszter elektromos precíziós gyors­mérlegen méri az egyik „paciens”-t. Szocialista brigádok - kongresszusi versenyben A pártkongresszus tisztele­tére az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a posta te­rületén ugrásszerűen megnőtt a szocialista brigádmozgalom­ban részt vevők száma. A Nagykőrösi Konzervgyár­ban például — amely az idén már a „szocialista munka vál­lalata” címért versenyez — 36 brigád tűzte ki célul a szocialista cím elnyeré­sét az eddigi 52 brigád mellett. Uj szint hozott a munkaver- senymozgalomba a műszakiak egyre nagyobbmérvű bekap­csolódása — elsősorban a gép­iparban, a textiliparban és a konzervgyárakban. Igaz, hogy sok esetben a műszaki dolgo­zók csak a verseny szervezésé­re, a fizikai brigádok patroná- lására és értékelésére tettek vállalást, de ez mégis fejlődést jelent. Ritka még az olyan brigád, amely a műszaki fej­lesztés színvonalának emelé­sére tesz erőfeszítéseket. Jó úton jár e tekintetben a gödöllői Ganz Árammé­rőgyár „Kandó Kálmán” A pártc$©p§rt sokat tehet a pártcsoport mindent meg­tesz a műhelyben uralkodó szemlélet megváltoztatása ér­dekében, a munkakedv meg­erősítéséért. És ami addig nem sikerült, az most bekövetkezett : I A kívülállók Dubnában, a szocialista or­szágok egyesített atomkutató intézetében tudósok egy cso­portjának sikerült sokezer fényképet készíteni az atomfi­zika „nagy titkáról”, az anti- anyagról, illetve annak nyom­vonalairól. A negatív töltésű atommag nem elméleti fikció ma már: bizonyított valóság. Az antianyagot a létező anyag ellentétpárjának nevezik. A társadalom pozitív atomjainak, az egyes embernek is vannak ilyen ellentétpárjai. Van, aki már nem választja ketté a kö­telességet és az önzetlenséget, s van olyan is, aki még csak szűkén vett kenyérkereseti kö­telességét teszi meg, s többel vagy restségből vagy — kö­zömbös ügyként —, nem törő­dik. Van, aki a gép mellett, a földön végzett munka után a közösségért fárad: szakszerve­zeti aktívaként segélykérelmek teljesítéséért futkos, tanácstag­ként választóival beszélgetve ismeri meg kívánságaikat, vé­leményüket, társadalmi mun­kát szervez, s van, aki mindet­től távol tartja magát. Vannak kívülállók, akik ki­rekesztik magukat a társada­lom nagy részét átfogó, mind mélyebbé váló emberi kapcso­latok áramköréből: szemlélőd­nek csupán, s még csak bíztat­ni sem bíztatják azokat, akik többet vállaltak és többet tesznek. Többségük becsülettel ellátja a munkáját, felveszi érte a megérdemelt fizetséget, s ezzel — véli — egyén és tár­sadalom kölcsönös kapcsolata befejeztetett. Az új gazdaság- irányítási rendszer — igen he­lyesen — az anyagi ösztönzés elvének fokozott érvényesíté­sével többet biztosit annak, aki jobban dolgozik. Az anyagi ér­dekeltség a munkában, a közös feladatok teljesítésében fontos tényező, s ha az egyébként „kívülálló” ember munkájával többet, értékesebbet ad a tár­sadalomnak — joggal kap érte több pénzt, tesz szert nagyobb jövedelemre. És mégis: hiba lenne beletörődni, hogy van­nak kívülállók, s hagyni, hogy legyenek is ilyenek. A közösség és az egyén ér- Tcke nemcsak a termelőmun- I óban, a javak előállításánál Leli, hogy találkozzék: azonos­nak, vagy legalábbis közelálló­nak kell lennie életünk min­den területén. Szocialista tár­sadalmunk fejlődésének alap­vető irányzata: közös üggyé, közüggyé tenpi országos gond­jainkat, feladatainkat, s így kezelni az egyén igényeit, sor­sát is. A társadalom, mint egész, s az egyes ember, mint rész értelmi és érzelmi azono­sulása — ez jellemzi fejlődé­sünket. Napjainkban a városi ember is figyel a falvakra: közügy az ország kenyere. A parasztembernek is ügye, hogy időben elkészüljön valamelyik nagy ipari üzem, s közös gaz­dagodás, ha valahol átadnak rendeltetésének egy kórházat, egy iskolát. Közügy — de még nem mindenki ügye. A „kívül­álló” munkája igen, de véle­ménye, akarata, alkolásvágyá- nak teljes kibontakoztatása ma még nem járul hozzá, hiányzik a társadalmi mérleg serpenyő­jéből. Szocialista társadalmunk nagyszerűsége abban rejlik, hogy a történelemben először teremti meg az egész társa­dalmat érintő érdekazonossá­got. A gazdaságirányítás új rendszere életünk minden te­rületén növeli, erősíti a társa­dalmi aktivitás jelentőségét, a demokratizmus szerepet. Alap­vető igénnyé teszi, hogy min­den munkás aktívan részt ve­gyen gyára, vállalata fejlődé­sének meghatározásában, a tervek'alakításában; a tervező- mérnök, az irányító műszaki ne elégedjék meg „munkaköri kötelessége” teljesítésével, ha­nem tehetsége egészét kama­toztassa a maga és a köz javá­ra. Az anyagi feltételeket az új mechanizmus megadja ehhez; az erkölcsieket magunknak kell megteremtenünk. A kívülálló ma még — akar­va vagy akaratlanul — a tár­sadalmi összefogás mérlegének pozitív oldalát csökkenti. Aho­gyan a fizikusok megismerik az antianyag mibenlétét, úgy kell nekünk is feltárnunk a társadalmi ellentétpárok, a ma még kívülállók magatartásá­nak mozgató rugóit. Az okok feltárása egyben program is a cselekvéshez. U. L. sabban felelni kérdéseikre. Persze, csakis akkor, ha eh­hez ők maguk is megfelelő útmutatást, tájékoztatást kap­nak. Pótolhatatlan szerepe van a pártcsoport vezetőjének. Saj­nos, még mindig gyakori, hogy a bizalmi tevékenysége nem megy tovább a tagdíjak ősz- szesze désén, a taggyűlés idő­pontjának közlésén. Pedig a pártcsoportvezető nem pénz­beszedő, nem is postás: fel­adatköre több, tágabb ennél. Ismertem olyan pártcsoport­vezetőt, aki hetente kétszer- háromszor is elment a párt­titkárhoz, vagy az agitációs felelőshöz, s elmondta, mi foglalkoztatja a dolgozókat, s aztán közösen megbeszélték — olykor valamelyik gazda­sági vezetővel együtt, — mát lehetne és kellene válaszol­ni. t / ' Egy évtizede szakítottunk azzial a gyakorlat­tal, hogy külön népnevelőkre bízzuk a párt politikájának megmagyarázását. A párt va­lamennyi tagjának feladata elveink hirdetése, törekvései­nek megmagyarázása, buzdí­tás fegyeimezett, jó minősé­gű, gondos munkára. Ennek azonban a feltételeit is meg kell teremteni. És e feltételek között talán a legfontosabb: eleven életet kialakítani a pártcsoportokban, őket ten­ni a politikai tevékenység szer­vezeti alapjaivá. Ezért helyes és szükséges, hogy a vezető­ségválasztó taggyűléseken a végzett munka és a feladatok értékelésekor megkülönbözte­tett helyet szánunk a pártcso­portok tevékenységének, s meghatározzuk jövőbeni, még eredményesebb működésük út­ját, módját. Gy. L. komplex szocialista bri­gádja, amely fő feladatául a műszaki fejlesztési témák megoldását tűzte ki. A szakszervezetek — a ver­senymozgalom gazdáiként mindenütt szemmel tartják az eredményeket, ügyelnek rá, hogy az értékelés időben meg­történjen. A Váci Kötöttáru- gyárban — nagyon ügyesen — a blokkvezetők naponta érté­kelik az eredményeket, név- szerint említik a legjobbakat, míg a lemaradókkal megbe­szélik, mi volt ennek az oka. Nem helyes, viszont, hogy bri­gádok kulturális vonatkozású és továbbképzésre tett válla­lásaival alig törődnek. A munkaversenyben kiemel­kedő egyének és kollektívák erkölcsi-anyagi jutalmazására is több gondot fordítanak. A jutalmazási kereten kívül felhasználják a célpremi­zálást, a mezőgazdaságban bevezették a természetbe­ni jutalmazást. Az ifjúság különösen magá- ratalált a kongresszusi mun­kaversenyben. A KISZ me­gyei bizottsága és a Szákszer­vezetek Tanácsa közösen meg­állapították, hogy kitűnően bevált a „Tervezzünk és csele­kedjünk együtt” akcióprog­ram. Az ifjúsági munka- és szocialista brigádokkal, a szakma ifjú mestere mozga­lommal rendszeresen foglal­koznak. Közismert, hogy a Dunakeszi Járműjavító KISZ- szervezetének kezdeményezé­sére meghirdetett vietnami műszak milyen széles körű visszhangra talált üzemeink­ben. Figyelemre méltó a Pest­vidéki Gépgyár KISZ- szervezetének kezdemé­nyezése, amely az újítást és a műszaki fejlesztést mozdítja elő. Moz­galmat indítottak a kézi erő­vel történő megmunkálás csökkentésére. A legjobb ja­vaslatokat külön díjazzák. A kongresszusi munkaver­seny nyomán kiemelkedően javult az exporttermelés, de ez mégsem ok az elbizakodott­ságra. Sok helyen munkaszer­vezési és anyagellátási hiá­nyosságok miatt lemaradás tapasztalható. K. M. Erdey-Grúz Tibor munkásságának elismerése Erdey-Grúz Tibort, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkárát, tudományos mun­kásságáért, a magyar—szovjet tudományos kapcsolatok fej­lesztésében elért eredményei­ért — a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája külföldi tag­jává választotta. Az erről szó­ló diplomát csütörtökön ünne­pélyesen nyújtották át a bu­dapesti szovjet nagykövetsé­gen. IS a liányászfiataiok Ismeretes, hogy a Szovjet­unióból érkező elektromos áram fogadására alállomás épül Alsógödön. A KISZ Pest megyei Bizottsága védnökséget vállalt az építkezés fölött. A munkában valamennyi járás KISZ-istái részt vettek. A budai járásból 91 fiatal dolgozott egy napot az építke­zésen, köztük a Pilisi Szénbá­nya Vállalat 25 tagú KISZ-es brigádja, amely kimagasló tel­jesítményével elnyerte a KISZ Központi Bizottságának zász­laját, s 500 forint pénzjutal­mat kapott. Pmff w&efaem ! *7 elem történt, de hóit- r biztos, hogy megesett ilyesféle már rengeteg sors­társammal is. Hosszú esz­tendők óta Fecskével rongá­lom a tüdőmet és edzem idegeimet. A fecskézés egy­hangúságába legfeljebb annyi változatosságot erőszakolok, hogy néha az egri gyár készítményét veszem párt­fogásomba (a trafikokban ilyenkor rendszerint pécsi Fecske kapható), ellenkező esetben a pécsi Fecskéért indítok széles körű hajtóva­dászatot. Hiába biztat a ma­gyar dohányipar, Sympho- niát még olykor sem szí­vok. Szóval a minap beté­vedtem egy kávéházba, és a trafikoslá.ny tálcáján boldo­gult úrfikorom egyik leg­kedvesebb cigarettacsemegé­jét fedeztem fel, az egyip­tomi Cleopatra-t. Olyasféle izgalom fogait el, mint ami­lyen Antonius szívét lob- banthatta lángra, amikor először megpillantotta nagy barátja, Julius Caesar kirá­lyi kedvesét. Én sem tudtam |j#H MUNKÄBAN AZ ÉPÍTÖBRIGÄD. Tök község határában az Egyetértés Tsz-nek nagy terü­letű gyümölcsös táblái termés ének tárolására és válogatására külön épületre van szüksége. Erre a célra készíti a szövetkezet házi építőbrigádja az épületet. Még idén ősszel tető alá kerül. (Fotó: Gábor)- ellenállni a kísértésnek: ma- t gamévá tettem egy csoma­- gat, lefizetve érte a 25 fo­■ Tintát, és az ebédutáni ■ feketéhez el is füstöltem be­lőle az elsőt. Illata valóban visszavarázsolt valamicskét a i hajdani és ifjúi hangulatok- , bál. ipádig rendben is lett III volna a dolog. A bo- 1 nyodalom akkor kezdődött, \ amikor hazatérve, meggon- ’ dolatlanul kiraktam zse- • bemből a takaros kis cso- ' magocskát, rajta Egyiptom " királynőjének aranynyomású ' portréjával. ‘ — Hát ez mi? — mutatott rá éles szemű hitvesem. 1 — Cigaretta — adtam meg — könnyedségre törekedve — a felvilágosítást. _ ??? — Vettem. Alkalmi vétel..I ! Gondoltam, hadd szívjak oly­kor Cleopatra-t is. ' — Mennyit adtál érte? — Bagatell!!! Baráti áron 1 jutottam hozzá. Mennyit is?— Hát... tíz... tizen... tizen- 1 két forintot. w- — Biztos ? ji — Mint a halál! ^ Térül-fordul a szobában, ^ egyszer csak hozzámlép, ke- ^ zében egy tízforintos, meg ^ egy kétforintos és nyújtja: ^ — Vegyél nekem is egy ^ csomaggal — szól szelíden. $ — Jó, megpróbálhatom, bár § nem valószínű, hogy kapok | még. ^ w/ aptam. Ezért is lefizet- ^ í\ tem persze a huszonö- ^ töt. A fekete mellé aznap s; elszívott Cleopatra aromá- 5; ját ugyan kissé kesernyéssé $ tette a tudat, hogy ezek i; után a 20 cigaretta ponto- \ san 38 forinttal apasztotta ^ titkos vastartalékomat. \ — Sikerült. Nyújtottam át \ odahaza páromnak a szerze- \ ményt. ^ — Tizenkettőért? § — Tizenkettőért. ^ — Néhány pillanatig gyö­^ nyörködött Cleopatra arany- ^ képében, aztán az ajándékozó ^ boldog “mosolyával arcán, le- tette elém az asztalra: § — Neked szántam, ha már ^ annyira szereted. •5 Puff neki, azaz, hogy ne- ^ kém! it Magyar László az üzemrész „helyrerázódott”. Igaz, kellett hozzá négy-öt hó­nap, de megtörtént. Néhány műszaki szervezési intézke­désre is sor került a pártcso­port javaslatára, de az ered­ményekhez — a főmérnök is elismerően állapította meg — nagyban hozzájárult a kom­munisták politikai munkája. Ami magyarul annyit jelent: vitatkoztak, érveltek, olykor veszekedtek, gondosan ügyel­tek, hogy ne mondhassa sen­ki, vizet prédikálnak és bort isznak, zokszó nélkül el­vállalták a legnehezebb fel­adatokat — és egy év múlva az üzemrészre alig lehetett ráismerni. Nem a külső képe változott meg elsősorban, ha­nem az a megfoghatatlan, mégis mindenütt jelenlevő dolog, amit egy-egy munka­hely légkörének, szellemének szoktunk nevezni. Ez az eset is bizonyítja — és sok hasonlót lehetne fel­sorolni —, milyen energia, mi­lyen erő rejlik a pártcsopor­tokban. Igen sok pártszerve­zet vezetősége már felismerte ezt, s a tájékoztatást, a felvi­lágosító munkát ezért igye­keznek a pártcsoportokra ala­pozni, építeni. Sok érv szól emellett. Egy-egy munkate­rület problémáit, hangulatát senki sem ismerheti jobban az ott dolgozó kommunisták­nál. Ök tudják a leggyorsab­ban tájékoztatni munkatár­saikat, ők tudnak a leghatáso­Az üzemrészben sehogy sem sikerült rendet teremteni. Az előző művezetőt leváltották, de úgy tűnt, utóda sem ké­pes megbirkózni a tennivalók­kal. A főmérnök is megpró­bált segíteni, de a tervet to­vábbra sem teljesítették, s a selejt sem csökkent. „Baj van ott a szellemmel, a hangulat­tal” — állapították meg a vezetők. A pártvezetőség ösz- szehívta a műhely kommu­nistáit: megbeszélést tartott a pártcsoport — évek óta az elsőt. Viharos összejövetel volt, éles hangú felszólalások követték egymást, de végül azonos álláspontra jutottak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom