Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
2 “TÄirtop 1966. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Ember és technika a vietnami hadszíntéren Szinte naponta újabb és újabb hírek érkeznek az Egyesült Államok vietnami agressziójáról. A katonai szakfolyóiratok bő terjedelemben kommentálják a bevetett új fegyverfajtákat. Megállapítják, hogy időlegesen ugyan érződik az amerikaiak számbeli fölénye a vietnami hadszíntéren, de néhány jelentés már eddig is meglepetést, sőt félelmet és megdöbbenést keltett az imperialista táborban. A nyugati lapok nagy cíínszalagokban adtak hírt arról, hogy a vietnami néphadsereg Vadászrepülői a legkorszerűbb „levegő-levegő" típusp rakétákat alkalmazták &z egyik légicsatában. A Jack- son Daily News a következőket írja: „Ezeket a radartávirányítású rakétákat első ízben akkor vetették be, amikor két F—105-ös típusú amerikai sugárhajtású vadászbombázót lőttek le... Az F—105- ös gépek pilótáinak nem volt lehetőségük ellenintézkedésre. A rakéták minden figyelmeztetés nélkül csaptak le rájuk. A támadó észak-vietnami gépek a fedező amerikai vadászgépek hatósugarán kívül voltak akkor is, amikor rakétáik eltalálták az F—105-ös vadászbombázókat. Ezek az új „levegő-levegő” típusú rakéták, amelyeket az oroszok több mint két évvel ezelőtt kezdtek kipróbálni, láthatóan nagyobb hatósugarúak, mint a megfelelő amerikai „Sidewinder” rakéta, amellyel jelenleg szerelik fel az amerikai vadászgépeket.” Az amerikai katonai vezetés válogatás nélkül veti be a különböző haditechnikai eszközöket. A Thunderchief gépek nemcsak bombákkal, hanem levegő—föld típusú rakétákkal is pusztítják a vietnami falvakat, mind északon, mind délen. A Le Nouvel Observateur katonai szakértője terjedelmes cikkben számolt be a vietnami had szin téren alkalmazott új amerikai haditechnikai eszközökről. Főleg a dél-vietnami dzsungelharcokban alkalmazzák az amerikai vadászbombázók a „lusta kutya" nevű kéttonnás óriásbombát, melynek fémteste zsúfolásig van töltve tűheggyel. Ez a bomba a földtől 10 méter magasan robban, hogy tartalma még hatásosabban tudja pusztítani az élőerőt. Ugyancsak a békés vietnami falvakon próbálják ki a lassan hulló, irányítható „kígyószemű” bombát. Ennek televízióval és infravörös technikával irányítható változata is van. I Jean Laucutero francia katonai kommentátor írja: a délvietnami partizánerők ellen indított és kudarcba fulladt helikopteroffenzívában 200 apró gránátot tartalmazó zsákokat alkalmaztak. Egy-egy ilyen, a helikopterek hasára kötött zsák 2000 négyzetméteren mindent elpusztít. A partizánok ellen kívánják alkalmazni az infravörös detektort, amely 200 méteren belül a jól álcázott embert is felfedi, továbbá a félkilós automatapuskát, melyet így jellemeznek: „Lövedéke a szó szoros értelmében kirobbantja helyéből az emberi húst és megrendíti az egész gerincoszlopot.” A dong-hoi kórház bombá-í zásánál a Bulpup ,,levegő-föld" irányított rakétalövedékeket alkalmaztak a támadó amerikai repülőgépek. A France Nouvelle tudósítása szerint öt ilyen fel nem robbant szárnyasbomba most is ott látható a kórház kertjében. Az Okinaváról átdobott 173. légideszant hadosztály a Bien- Hoo és a Vung Tau légitámaszpontok körüli harcokban a tengerészgyalogság támogatására bevetette az M—50 ON- TOS vadászpáncélost. Ez a kétéltű harci jármű 8,5 tonna súlyú és hat darab 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lö- veggel rendelkezik. A haditechnikai újdonságok lehet, hogy némi tapasztalatot hoznak az amerikai vezetésnek, de az események bizonyítják, hogy a vietnami kaland eleve kudarcra van ítélve. A vadul tomboló légiháború ellenére a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe dolgozik, tanul és készül a haza védelmére. A külföldi tudósítók leírják, hogy az észak-vietnami falvakban a népi milícia egységei mintaszerűen látják el feladataikat. A Za Rubezsom című szovjet lap nyugati véleményeket idézve beszámol a Vietnami Demokratikus Köztársaság vé- j delmi képességének fokozódásáról, vagyis az első De Gaulle feltűnést keltő bejelentése: Franciaország rövidesen rendelkezik termonukleáris fegyverekkel ,föld-!evegő'‘ típusú védelmi rakéták kilövő állomásainak építéséről. Ezek 80 000—100 000 láb magasságig hatásosak. Tehát lelőhetnek bármilyen, jelenleg a Távol- Keleten bevetett amerikai repülőgépet ... Egy támaszpont 20—25 mérföld átmérőjű övezet védelmét biztosítja... Különösen fontos, hogy megerősítse a Hanoi és a közeli Haiphong környékén elterülő kulcsfontosságú katonai és ipari övezetek légvédelmét. A nyugati katonai szakértők ‘szerint a vietnami légiháborúban csak az amerikaiak ideiglenes számbeli fölényéről lehet beszélni, haditechnikai téren, mind a légvédelmi tüzérség, mind a vadászgépek teljesítményét tekintve a vietnami néphadsereg kiemelkedő eredményeket mutat fel. Dél- Vietnam földjén pedig a hadműveleti kezdeményezés egyre inkább a számban és erőben növekvő partizánhadsereg oldalán van. Mindez nemcsak elgondolkoztató, de' figyelmeztető is az imperialista katonai vezetők számára. Keserű István A francia minisztertanács csütörtöki ülésén Pierre Bilotte tábornok, a tengerentúli területek és megyék államminisztere és Couve de Murville külügyminiszter beszámolt a francia köztársasági elnök legutóbbi utazásáról, majd De Gaulle tábornok foglalta össze utazása eredményeit. A francia elnök a többi között hangsúlyozta, hogy Phnom Penh-i beszédében újra kifejezésre juttatta Franciaország jól ismert álláspontját a vietnami háború kérdésében és megállapította, hogy a beszéd nemzetközi fogadtatása semmilyen vonatkozásban nem lepte meg a francia kormányt. A djibouti eseményekkel kapcsolatosán De Gaulle tábornok hangsúlyozta, hogy Francia-Szomálipart lakosságának kifejezésre kell juttatnia, mit akar, mégpedig demokratikus módon és Franciaország tiszteletben fogja tartani a lakosság döntését, bármilyen is legyen az. A továbbiakban De Gaulle tábornok kijelentette, hogy Franciaországnak rövidesen lesz már termonukleáris fegyvere, [ s ettől kezdve Franciaországot i senki sem támadhatja meg. Súlyos válságjelek a brit iparban Növekszik a munkanélküliség A BMC nevű nagy angol autóipari konszern, amely 'egyebek között az Austin, Morris, Jaguar-kocsikat gyártja, bejelentette, hogy oxfordi, birminghami és coventryi gyáraiban a munkásság egynegyedét, körülbelül l. 000 embert azonnal kénytelen heti 3—4 napos csökkentett munkaidőben foglalkoztatni, de ez az intézkedés valószínűleg „nem lesz elegendő” és november 4-e után a tárNyilatkozatok a nyugatnémet revumhsmsrél A Novosztyi hírügynökség különböző országok közéleti személyiségeihez az alábbi körkérdést intézte: „mi a véleménye önnek az NSZK-nak arról a törekvéséről, hogy hozzájusson a nukleáris fegyverhez?” A Krasznaja Zvezda csütörtökön a beérkezett válaszokból közöl szemelvényeket. Khaled Mohieddin, az EAK Országos Béketanácsának elnöke írja válaszában: „Ha atomfegyvert adnának nyugatnémet kormánykörök kezébe, a világ nukleáris háború kirobbanásának veszélyével találná magát szemben.” Joseph North amerikai író, az American Dialogue című lap főszerkesztője válaszában rámutat, hogy az NSZK atomfelfegyverzése következtében megismétlődhetne az, ami az első világháború után történt. Gábor István, a Magyar Partizánszövetség főtitkára írja: Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az NSZK hozzájusson az atomfegyverhez, mert az a harmadik, világháborút idézné elő. több ezer munkást el fog bocsátani. A Standard-Triumph Autógyár Coventryben péntektől kezdve körülbelül hatezer munkását fogja hetenkint négy órán át foglalkoztatni, természetesen arányosan csökkentett bérrel. Az autógyáriak szóvivői elmondták, hogy a kormány gazdasági intézkedései, nevezetesen a részletárusítás megnehezítése és a kereslet mesterséges csökkentése miatt egyre nőnek a raktáron levő gépkocsikészletek. Az autóiparban bekövetkezett válságtünetek láncreakciósze- rűen befolyásolhatják a többi iparágat is, — a Daily Telegraph szerint a közép-angliai iparvidéken karácsonyra ngrásszeriien megnő a munkanélküliek száma, s a láncreakció körülbelül százezer dolgozóra terjedhet ki. George Evans, az autóipari dolgozók szakszervezetének egyik vezetője a Times-ben közölt nyilatkozatában kijelentette: „Szomorú tél vár a közép-angliai autóipari dolgozókra ...”. Szovjet Algírban Az algériai kormány meghívására M. R. Kuzminnak, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének vezetésével szovjet küldöttség érkezett Algírba. A küldöttség ma részt vesz a 3. nemzetközi vásár megnyitásán. BECS A magyar gépipar napja A bécsi őszi vásár alkalmából szerdán rendezték meg első ízben az osztrák fővárosban a magyar gépipar napját. BECS Orvosok tanácskozása Csütörtökön Salzburgban megkezdődött az általános orvostudomány nyolcadik nemzetközi kongresszusa. A tanácskozás több száz részvevője között magyar orvosok is vannak. Egy héttel a három osztálytárs letartóztatása után Henry Winston, aki állítólag a három kokainista diák nyomára vezette a rendőrséget, az egyik szünetben kiment a mellékhelyiségbe, hogy szokás szerint elszívjon egy cigarettát, ösz- szeesett, s görcsök közepette meghalt. Á rendőrorvos később megállapította, hogy mérgezett cigarettát adtak el neki. A nyomozás nem tudta megállapítani, hogy ki volt a tettes. Annyi bizonyosnak látszott, hogy a New York-i gang így állt bosszút Henryn, mert leleplezte a kokainistákat... A halott fiú temetésén Theodor McGrath, az iskola angol tanára szónokolt. Beszédében — valamennyien megkönnyezték — hosszasan szólt az amerikai fiatalság jövőjéről. Arról beszélt, hogy Henry- nek azért kellett meghalnia, mert egyesek nemcsak őt, nemcsak a kábítószerrel rendszeresen élő diákot, hanem az egész amerikai ifjúságot meg akariák fertőzni. — Mi, felnőttek, akikre hazánk az amerikai ifjúság jövőjét bízta, nem nézhetjük ölbe tett kézzel, miként mennek tönkre fiaink, lányaink, legszebb reménységeink — folytatta a tanár. — Mindannyian felelősek vagyunk az amerikai fiatalok jövőiéért. Ez a fiatalság szépre és jóra született. Szabad, demokratikus államban, a mi szeretett Amerikánkban, amelynek szabadságát és demokráciáját őseink vérrel vívták ki. Amerika nem lehet a gengszterek' földje. Az amerikai fiatalság nem lehet a züllés, hanem „ jövendő, a sz4nség, a becsület ifjúságává kell, hogy váljék. Henry halála figyelmeztetett bennünket:’nem nézhetjük ölbe tett kézzel, ami körülöttünk és napjainkban a fiatalsággal, a diáksággal, történik ... Két héttel a temetés után McGrath-ot felfüggesztették. Mrs. Fieldhez hasonlóan őt is azzal vádolták, hogy a „vörösök ügynöke”. Az angol tanár épp úgy megtagadta a választ a kiküldött inkvizitorok kérdéseire, minit karácsony előtt a tanítónő. McGrath azonban sokban különbözött Mrs. Field- től. A tanítónő idős asszony volt, aki félelemmel teli meglepetésében tagadta meg a választ, majd a következmények elől a halálba menekült. Az angol tanár jól tudta, hogy mit tesz, mit vállal magára, amikor nem állt szóba a főigazgató küldötteivel. De vállalta a harcot, mert tisztában volt jogaival. S azért is, mert úgy érezte, hogy ezzel is tartozik az amerikai ifjúság jövőjének, amelyről nemrégiben éppen egyik diákja temetésén beszélt... Francisban nem kisebb megdöbbenést keltett az angol tanár felfüggesztése, mint két hónappal előbb Mrs. Field öngyilkossága. McGrath-ot kedvenc tanáraként tisztelte. Igazi pedagógus, aki nem elégszik meg annyival, hogy az órákon ledarálja az anyagot, csengetéskor pedig megköny- nyebbülten sóhajt fel és siet, hogy a tanítás végeztével saját ügyei után lásson. McGrath szenvedélyes pedagógus: életcéljának tekintette, hogy a gondjaira bízott gyerekeket ne csak tanítsa, hanem nevelje is. A fiúk között nagv tekintélynek örvendett. Vala- meni-ivien tudták róla, hogv 194?-hen önként jelentkezett katonának. Három gyereke miatt nem kellett volna bevonulnia, de önszántából vállalta a szolgálatot és a legveszedelmesebb fegyvernemhez, a repülőkhöz kérte magát. Egy vadászgép géppuskásaként részt vett a partraszállásban — fent, a levegőben halált megvető bátorsággal harcolt a náci pilótákkal, hogy partraszálló bajtársait biztosítsa. Egész sereg kitüntetést szerzett a háború folyamán. A győzelem napja után McGrathnak felajánlották, hogy maradjon továbbra is a légierők szolgálatában, magas fizetést kínáltak neki, de ő nem fogadta el. Kérte, hogy szereljék le —, élethivatása a tanári pálya, s hogy Hitler nincs többé, Németország nem fenyegeti többé a szabadságot és a demokráciát, ismét a d’ákjai között van a helye. A tanár ügyének nyilvános tárgyalása a közoktatási tanács üléstermében kezdődött meg. Mr. Rubin, Rosa apja elnökölt, akit a közoktatási tanács, mint köztiszteletben álló városi polgárt bízott meg az ügy kivizsgálásával. A vizsgálóbizottság előtt sorra vonultak fel a vád tanúi. Legtöbbjükről Francis semmit sem hallott. Mindenesetre, furcsa alakok voltak. A tárgyalási tudósításokban azt állították: „legtöbbjük valamikor tagja volt a kommunista pártnak, de aztán felismerték hibájukat, kiléptek és elhatározták, hogy életűket a kommunizmus elleni harcpiak szentelik”. A tanúk közül csak ketten mondták, hogy ismerik a vád alá helyezett tanárt. De mindegyik tanú ugyanazt „vallotta”. Mint a kommunizmus „szakértői”, hajmeresztő történeteket mondtak el az amerikai demokrácia megdöntésére irányuló „vörös összeesküvésről”, a „Moszkva irányította tervekről”, amelyeknek „célja az iskolához való beszivárgás”. A vád tanúi közül utolsónak lépett elő DeBoer. Ügy kezdte: — Nekünk, valamennyiünknek, igaz amerikaiaknak tisztában kell lennünk azokkal a«! ördögi módszerekkel, amelyekkel a vörösök igyekeznek beférkőzni ifjúságunk leikébe... McGrath is ilyen veszedelmes vörös, Moszkva ügynöke, akinek feladata volt az ifjúság megmételyezése. Tanúsítom: McGrath, a tanári szobában azt állította., hogy Hitlert sohasem vertük volna le a szovjet hadsereg részvétele nélkül. Azt is állította: az orosz közoktatás sok tekintetben előttünk jár, tehát nyilvánvalóan propagandát igyekezett kifejteni a vörösök érdekében. Elképzelhető, hogy diákjai között is ezt a szellemet terjesztette, amely összeegyeztethetetlen a közoktatási tanács által elénk állított nevelési programmal. Fiainkat és lányainkat arra keli nevelnünk, hogy civilizációnk és szabadságunk érdekében leszámoljanak a vörösökkel. Amint tanítványainktól hallottam, McGrath ezzel szemben több alkalommal úgy mesélte el második világháborús élményeit, hogy abban rokonszenvesnek tűntek fel a vörösök. Többek között ez a tanár nem átallotta elmondani diákjai előtt egy bizonyos Szemjonov nevű orosz repülőtiszttel való találkozását, akivel 1945-ben Berlinben ismerkedett meg, és saját bevallása szerint is háromszor találkozott és hosszasan beszélgetett vele. Semmi kétség aziránt, hogy Szemjonov, az orosz titkosszolgálat embere, különleges kiképzésben részesült. McGrath felugrott helyéről és közbekiáltott: — Tiltakozom az ellen, hogy ezt az embert rágalmazzál:. Szemjonov feleségét, édesanyját és két gyermekét vesztette el a háborúban! Megölték őket a nácik! A háború első percétől harcolt es ha jól emlékszem, 34 fasiszta gépet semmisített meg! Ha ő nem lövi le ezeket a hitleristákat, akkor ezek is más alkalommal támadhatták volna a mi gépeinket és veszélyeztették volna bajtársaim életét.. fFolytatjuk) IV. Persze, ezek a fejezetek már alaposan elavultak, amikor az ifjú Rowers olvasta őket. Hiszen akkor már az iskolában is az atomriadók korszakát élték. Ha semmi másból, de ezekből a gyakorlatokból Francis is megtudhatta, hogy a világon már nemcsak az Egyesült Államoknak van atombombája. De hát Francis nem volt politikus, nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon miért dobják le két japán városra az atombombát minden figyelmeztetés nélkül, néhány nappal a küszöbönálló japán kapituláció előtt? Az sem érdekelte, hogy miért tulajdonítottak a szerzők ' könyveikben olyan nagy fontosságot, annak, hogy kizárólag az Egyesült Államoknak van ilyen fegyvere? Francis nem is érdeklődött túlságosan a politika iránt. Fiatal ember, még inkább gyerek volt, akiben ott buzgott a kalandvágy és aki valami bátor tettre vágyott. Osztálytársai közül sokakat más foglalkoztatott. Alig egy hónappal Mrs. Field öngyilkossága után rendőrök jelentek meg az iskolában és magukkal vittek két fiút és egy lányt. Az újságok szellőztették a bortrányt. A három diák kokainista volt. Rendszeresen fogyasztották ezt a kábítószert. Állítólag egy New York-i bandával álltak kapcsolatban —, onnan kapták a kokaint, amit nemcsak maguk „élveztek”, hanem rendszeresen árulták is. A kábítószerke- reskedésen számukra az volt a business, hogy maguk megkapták főnökeiktől azt az adagot, amire szükségük volt.
