Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

/• ‘ » V <' isii 1966. AUGUSZTUS 12.. PÉNTEK rt!»r HICTSI y&vfcip Eltemették dr. Molnár Eriket Csütörtökön délután a Ke­repesi temetőben mély rész­véttel elbúcsúztatták dr. Mol­nár Eriket, a párt és a mun­kásmozgalom kimagasló har­cosát. Részt vett a gyászszertartá­son és a ravatalnál díszőrséget állt Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnöke. Nemes De­zső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. A ravatalnál először Cse- terki Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja •vett búcsút az elhunyttól. A Magyar Tudományos Aka­démia és a pályatársak nevé­ben dr. Erdei Ferenc, az Aka­démia alelnöke mondott bú­csúszavakat. AUGUSZTUS 20—26 Gödöllői járási agrárnapok A tavalyi nagy sikerű aszó­di járási agrámapok folytatá­saként az idén a gödöllői já­rásban rendezik meg az egy hétig tartó agrárnapokat az egyesített járás termelőszö­vetkezeteinek közreműködésé­vel. Az egyhetes programsorozat augusztus 20-án a Blaha-für- dőn megrendezésre kerülő munkás-paraszt találkozóval kezdődik. Az ünnepi nagy­gyűlést egész napos kulturá­lis és sportprogram követi. Augusztus 21-én Gödöllőn rendezik meg a fiatal agrár- értelmiség napját, amelyen a járás hatvan agronómusa ta­lálkozik. Augusztus 22-én Vácszentlászlón rendezik az i Megtalálta helyét ségük, szívesen fogadnák a női szakembereket... A lányok többsége általában tudja ezt, amikor jelentkezik az Agrár- tudományi Egyetemre vagy valamelyik felsőfokú me­zőgazdasági technikumba, főiskolára. Az elhelyezkedé­süknél azonban már nem min­den esetben veszik figyelem­be ezt. Ebből adódnak a problémák, a lányok nehézségei. Pató Mária megtalálta szá­mítását a sóskúti Béke Ter­melőszövetkezetben. Havi két­ezer forintot keres, elégedett a munkájával, a beosztásával, és a tanulásra, továbbképzésre is jut ideje lehetősége egyaránt. És büszke is kicsit: a családban, a nyolc testvér közül ő jutott a legmesszebb­re. Három leánytestvére férj­hez ment, a háztartást veze­ti. A négy fiú testvér: vil­lanyszerelő, esztergályos, va­gyonőr, segédmunkás. Neki egyetemi diplomája van. Öt- ven holdat bíztak rá, a gaz­daság egyik legjobban jöve­delmező üzemágát. Egész em­bert kívánó feladat. És ami szintén nagy dolog: ma már szava, tekintélye van a termelőszövetkezetben. Ta­nácsait, utasításait egyaránt megfogadják a sóskúti embe­rek. Szakértelmével, szorgal­mával érdemelte ki. (prukner) állattenyésztők napját. Dél­után kiállítás nyílik a Mező- gazdasági Múzeum rendezésé­ben. Gödöllőn ezen a napon huszonhét község termelőszö­vetkezeti asszonyai találkoz­nak. Hogyan segíthetik a háztáji jövedelemmel a csa­lád költségvetését címmel hangzik majd el előadás. A járási nőtanács kézimunka­szakköreinek kiállítása is ez alkalommal nyílik meg Augusztus 23-án a növény- védelem napját az Agrártu­dományi Egyetemen rendezik meg a járás főmezőgazdászai részére. Ugyancsak Gödöllő lesz a színhelye a népműve­lők tanácskozásának. Augusztus 24-én gépkihasz­nálási bemutatót és tapaszta­latcserét rendeznek Dányban a termelőszövetkezeti főgépé­szek és brigádvezetők részére. Túrán a járás tsz-főkönyvelői talállcoznak, s vitatják meg a mezőgazdaság és az új gazda­sági mechanizmus problémáit. Augusztus 25-én ül össze a szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok parla­mentje. Ez alkalommal mu­tatják be a hévízgyörki ter­melőszövetkezet kertészeti brigádjáról készített Hajnal hasad című filmet. Az agrámapok záróakkord­jaként augusztus 26-án a já­rás termelőszövetkezeti elnö­kei, főmezőgazdászai és párt­titkárai tajiasztalatcslere­kirándulás keretében Jászból- dogházára látogatnak, ahol a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával kétszeresen kitüntetett Aranykalász Ter­melőszövetkezetet tekintik meg. Az agrámapokat számos filmbemutató és más kulturá­lis rendezvény egészíti ki. tett az emberekkel, hallgatta a panaszokat, feljegyezte a ké­réseket. Surány-ligeten ma már a nyári hónapokban hétközna­ponként közel háromezer em­ber tartózkodik. Szombaton és vasárnap azonban meghárom­szorozódik a forgalom. Ma még az ellátás elmarad a szükség­letek mögött, méghozzá jócs­kán: A képviselőnő sajátmaga akart meggyőződni a telep helyzetéről hogy segíthessen. gazdálkodva a pócsmegyeri tanács községfejlesztési alap­jával, vezeti, irányítja az ut­cák rendezési munkálatait, terveket készít a további fej­lesztéshez. A surányi zöldséges pavilon délelőtt 11 órakor még majd­nem teljesen üres. Móricz Vi­rág előtte beszélget a várako­zó asszonyokkal. Gyakran kés­ve érkezik meg Szentendréről a MÉK friss zöldséget és gyü­mölcsöt szállító teherautója. OPALY Bronzcsákány Késői bronzkori sírt talál­tak az ópályi tangazdaságban. A napvilágot látott bronzcsá­kányt gyönyörű díszítéssel lát­ták el, a sírban négy bronz­tőrt, borostyángyöngyöt és két ép cserépedényt is találtak. Az értékes leletek a nyíregy­házi múzeum gyűjteményét gazdagítják. A nyári hónapokban Leány­falun él, édesapja otthoná­ban Móricz Virág írónő. De nem szentelheti csak hivatá­sának, az írásnak minden ide­jét. Mint megyénk egyik or­szággyűlési képviselője, sokfé­le gond, panasz megoldását, elintézését is vállalja. Leg­utóbb részt vett a Szentendrei Járási Tanács ülésén, ahol a szigeten levő kis község, Pócs- megyer és a hozzá tartozó Su- rány-liget helyzete szerepelt a napirenden. Itt vetődtek fel azok a kérdések, amelyek a Dunakanyarnak ezen az utóbbi években egyre terebélyesedő, benépesülő üdülőhelyén kelet­keztek és megoldásra várnak. A képviselőnő szorgalmasan jegyzetelt a tanácsülésen és néhány nap múlva leányfalui otthonából útnak indult a szi­getre. Bejárta az üdülőtelepet, egy egész napon át beszélge­Surányban először a Duna­kanyar Intéző Bizottság helyi elnökét. Bihari Sándor bácsit keresi fel, és vele beszélget. A nyugdíjas mérnök szenvedé­lyes szeretettel dolgozik az üdülőtelep fejlesztésén. Jól Bizony nem lehet kiszámítani, mert minden nap szinte más időpontban, nem tudni miért. Megtörténik, hogy délután két órakor jön, ilyenkor azután az asszonyok mérgelődnek, hiszen lehetetlenné válik időre az ebéd elkészítése. De elmond­ják azt is, az élelmiszerüzlet­ben hasonlóan rossz a helyzet: nemegyszer sok százan állnak sorban tejért és kenyérért. Az üzletben ugyanis csak egyet­len ember, a boltvezető szolgál ki. Eredményes, tanulságos volt a surány-ligeti látogatás. Sok mindent meg lehetne oldani nagyobb aktivitással, lelemé­nyességgel, felsőbb segítség nélkül is. De persze akad szá­mos olyan hiba is, amiért nem Tahiban, vagy Pócsmegyeren feielősek. A fő tanulság;,.ezen az üdülőtelepien már nem elegendő egy bolt, s különösen nem egyetlen kiszolgálóval. A másik pedig: a zöldséget és gyümölcsöt — amelynek minő­ségével az idén általában elé­gedettek a vásárlók — hama­rabb kell útjára indítani, hogy időben érkezzék. — Hetes! — Fotó: Gábor Maszekok lakásán, de nem találtain ott­hon, csak feleségét Érdekelt milyen körülmények között él egy fiatal maszek. A gondosan ápolt kis kertben, szőlőlugas visz a ház bejáratá­hoz. A ház nem új. Szoba- konyha, kamra. A hátsó ud­varban műhelynek berende­zett ól. A szobában ülünk le. — Azt Ígérte, hogy itthon lesz ebédre — mondja az asz- szony, s közben kimegy kávét főzni. , Nyugodtan szemrevételezhe­tem a szobát A berendezés egyszerű. Az egyetlen luxus­cikk — ha lehet annak ne­vezni — a televízió. Farkasné kínai porcelán csészékben kí­nálja a kávét. Nászajándékba kapták, öt éve házasok, négy­éves kislányuk a nagymamá­nál nyaral. — Mindig pontosan kész kell lennem az ebéddel, de so­ha nem lehet tudni, mi jön neki közbe. — Mennyi a férje munka­ideje? — Ö, az kötetlen ... Kötetle­nül reggel héttől a végtelensé­gig. Az asszony kedves és fanya­rul szellemes. Neki is van szakmája — síkkötő. Sajnálja, hogy nem dolgozhat, annak el­lenére, hogy míg Pesten dol­gozott három műszakban, fizi­kuma és idegei felmondták a szolgálatot — Miért nem vesznek gé­pet? Itthon dolgozhatna. — Nincs arra még keret. Fürdőszobát szeretnénk építe­ni meg még egy szobát. Min­den fillért megnézünk, s egy gép az nagyon drága. Férje oldalkocsis motoron jár, de szórakozni, kirándulni nem nagyon mennek a moto­ron. Nincs idejük, s a kirán­dulás mindig külön pénzbe ke­rülne. Nagy Illés csizmadia a legidősebb kisiparos Mono­ron. Nyolcvanhárom éves. A ház, amelyben él, nádfedeles és az sem lehet sokkal fiata­labb, mint ő. Aggastyánra szá­mítok, s egy fürge, sima arcú, fehér bajszos kisöreg jön a ka­puhoz. Éppen ebédelnek. A konyha és a műhely egyetlen helyiségben van. A befőttekkel teli stelázsi mellett polc cipők­kel és bőrökkel. Paprikás- krumpli és kovászos uborka az ebéd. Illés bácsi felesége 80 éves. Fürge, pirosarcú néni. — Mikor váltott iparenge­délyt, Illés bácsi? Mutatja, hogy kissé nagyot hall már. Megismétlem a kér­dést — 1908-ban váltottam az ipart — És hány csizmát csinált meg akkoriban egy év alatt? — Akkor megcsináltam, persze volt mindig segédem is, 200—300 csizmát. Élvezettel beszél, elhaló szakmája múltjáról. — Akkor még a gyereknek is, ha iskolába adták, csizma kellett. Aztán nemcsak az, hogy csizma, hanem mindig más volt a csizmában a divat. Mint most ezekben az ipari ci­pőkben. Volt kérem, rogyott szárú, kemény szárú, ráncos szárú. Mindig a divat szerint ment. Most már nem nagyon csi­náltatnak nála csizmát Aki csizmát vesz, azt boltban ve­szi, vagy azoknál, akik piacon, vásáron árulják. Régen ő is ismert volt a gödöllői, dabasi, kátai vásáron. Főleg cipőket javít most, azt is lassan, beteg a keze, rosszul lát. — Pedig a csizmadiának nem is olyan fontos a keze, mint a szeme — mondja. — Hány órát dolgozik na­ponta Illés bácsi? — Reggel hétkor leülök, ebéd után pihenek egy kicsit, aztán estig. Csak úgy öregesen — mondja. Dolgoznia kell. Nyugdíjra nem számíthat. Gyerekeik — már maguk sem fiatalembe­rek. — Hívták magukhoz, de ők megszokták, így, nem mennek. Pedig annyi év után most kezd romlani a ház, vi­zesek a falak. Javítani kéne. Az első háborúról beszél a kisöreg. A hadifogság éveiről. Oroszország ázsiai felében volt hadifogoly. Homoksivatagban épült a tábor. Naponta egy li­ter víz jutott mosdásra, ivásra személyenként. S ahogy erről beszél, lassan emlékezve a múltra, hirtelen megélénkül tiszta tekintete: — Most hallom a rádióban, hogy hegyeket robbantottak s tengert csinálnak ott. Meg, hogy városok épültek a siva­tagban — csendesen folytatja. — De jó lenne megnézni... Mert láttam én, hogy milyen semmi volt ott! Amikor elbúcsúzunk, az ut­cáról szemügyre veszem ismét az öreg kis házat. A régi cég­táblán még'látszik a neve, de a festett csizmát a csizmadia régen híres cégérét már meg­ette a rozsda. Nádas Péter Barna, zömök, napégett a lány. Csendes és halkszavú. Amikor megtudja, hogy be­szélni szeretnék vele, csak hosszas unszolásra jön be az elnök irodájába. Korholja is az elnök csendes szóval: nem ilyen visszahúzódónak ismer­ték meg az elmúlt fél eszten­dő alatt, amióta a sóskúti Bé­ke Termelőszövetkezetben dol­gozik. Agionómus. Két és fél esztendeje állam­vizsgázott a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen, A gyú-j rói termelőszövetkezetben kezdte munkáját, de ott na­gyon sok nehézséggel kellett i megküzdenie. Az egyik gond: kevés olyan szakember dol­gozott a termelőszövetkezet­ben, akiktől tanulhatott vol­na, akik kiegészítették volna az egyetemen tanultakat gya­korlati tapasztalatokkal. A má­sik: nem szívesen vették, hogy nő... A kérdés akaratlan: és itt, Sóskúton? — Itt minden más... — mondja Pató Mária. — Már az a tény is nagy dolog, hogy ez elnök, Simon Ernő, egyete­mi diplomás. A főagronómus felsőfokú mezőgazdasági isko­lát végzett és harminc eszten­dős gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Rajtuk kívül még két agronómus dolgozik a termelőszövetkezetben, az egyik mezőgazdasági techniku­mot, a másik felsőfokú mező- gazdasági technikumot vég- i zett... Ilyen emberek mel- > lett öröm dolgozni. Ha va-: lami problémám . van, bár- j melyikükhöz fordulok, szíve-! sen segítenek... — És a másik gond itt nem : gond? A válasza határozott — Nem... Az ötven holdas * kertészet « vezetője vagyok. Huszonöt hol- ; dat öntözünk, huszonöt holdon ! zellert termelünk. Tizenhat; brigádtag dolgozik a kerté- ! szetben ... — Eltűnődik, in- ! kább csak magának mondja.! — Nem tudom teljesen elítél- : ni azokat, akik idegenkednek • a női mezőgazdászoktól. Fur-j csállja? Pedig higgye el, iga-' zam van. A nők a mezőgazda- > ságnak nem minden területén ! állják meg a helyüket. Leg-i alábbis nem hibátlanul. A nők! előbb-utóbb férjhez mennek,! gyereket szülnek. A határjá-i rás, a hajnali munkakezdés ne- ! hezen egyeztethető össze a nő' feleség és anya szerepével... i De vannak a mezőgazdaságnak i olyan ágai, ahol a nők kitű- i nőén megállhatják a helyű-: két... Nekem szerencsém volt; itt, Sóskúton. Ilyen feladattal; bíztak meg ... — Azt hiszem, igaza van ... | — kapcsolódik a beszélgetésbe- Simon Ernő, a termelőszövet-1 kezet elnöke. — Nekem is van- ] nak olyan gazdaságvezetö is- i merőseim, akik idegenkednek a női agronómusoktól. Nem általában, hanem a saját konk­rét esetükben. Mert nekik olyan agronómusra van szük­ségük, aki hajnalban kel, egész nap a határt járja ... Ha közgazdászra, kertészetveze­tőre vagy például baromfine­velő szakemberre lenne szűk­'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Monoron ötven szakmában, összesen 152 kisiparos dol­gozik. Kovácsok és kőmű­vesek, kosárfonók és szita­készítők, szikvizes, szabó, fogtechnikus, fényképész, fodrász és ki tudná felsorol­ni az összesét. Pedig érde­kes volna felsorolni ezt az ötven szakmát és érdemes lenne összehasonlítani — mondjuk egy tíz év előtti kimutatással. Kitűnne, hogy szakmák is, mint mestereik, élnek egy ideig, aztán meghal­nak. A sajnálatos különbség csak az, hogy a szakmák mindig túlélik művelőjüket. Hogy csak egyetlen példát és ellenpéldát említsünk: a legújabb iparengedélyes szak­ma Monoron, a füldugó­készítés. És egy nagyon ré­gi, több ezer éves szakma halt meg az elmúlt években — a kocsigyártás. Kinek kell ma szekér, cséza, hintó? Pe­dig ez a szakma még 25 év­vel ezelőtt a nélkülözhetet­lenek közé tartozott. S a mester? Kókay Gyula a ko­csigyártásról áttért a járási kisiparosok ügyeinek intézé­sére és érdekeinek képvi­seletére. A kontárok S ha már az érdekképvise­letnél tartunk, Idézek a KIOSZ egyik jelentéséből, amelyet a pártbizottságnak küldtek: „Sok a munka az építs szakmában, de meg kell mon­dani őszintén, hogy sok a kontár is. A kontárkodás amo­lyan rétestészta ügy, a vég­telenségig nyújtható. Egy azonban bizonyos, hogy a már közreadott esetekben rugal­masabban kellene eljárni, gyorsabban, pontosabban és kideríteni azt is, hogy az anyagot honnan szerzik be.” Furcsa dolog ez a kontár­kodás, valóban. Nálunk a kis­iparosok a községekben, de még a járási székhelyeken is monopólhelyzetben vannak. A kontár illetéktelen kon- kurrencia, amelyet az állam hivatalból üldöz. Ezt kíván­ja a kisiparos és a lakosság érdeke is. De kialakult a közvéleményben egy furcsa szemlélet, amely szerint a maszek amúgy is sokat keres, miért ne adjuk akkor a mun­kát az olcsóbban dolgozó kontárnak? A kontár'tehát veszélyt jelent a kisiparos­nak, aki az elterjedt vélemény szerint gazdag ember. Hogy gazdagok-e például Mono­ron a kisiparosok? Vannak köztük, akik jól keresnek. Igaz, munkaidejük nem na­pi nyolc óra. A kisiparosok többsége mégsem négyszobás villában lakik, s nem Opelon száguldoz mulatóhelyről mu­latóhelyre. Monoron például öt iparos dolgozik a Kis­ipari Exportra Termelő Iroda részére. Farkas Titusz villanyszerelő a legfiatalabb kisiparos Mono­ron. Két éve önálló. Munká­ját szeretik, mert alapos, pre­cíz és gyors. Délben kerestem ! A KÉPVISELŐN

Next

/
Oldalképek
Tartalom