Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

H» me er» 1966. AUGUSZTUS 12.. PÉNTEK Kemény Zsigmond lépcsőjén 1 PERCES INTERJÚ SÜTŐ ANDRÁSSAL Németországból hazatérőben a román íróküldöttség — Dar­vas József meghívására — pár napig Magyarországon vendé­geskedett. A delegációt a ro­mán írószövetség alelnöke ve­zette, s tagja volt Sütő And­rás, a Félrelépő Salamon szer­zője, a Marosvásárhelyen megjelenő Üj Élet főszerkesz­tője is. Sütő András szerint az erdélyi irodalom legfontosabb műfaja az esszé. — Az esszé — mondta — megnyitja azt a bizonyos ka­put, amin az ember bejut a nagyobb és tiszteletet paran­csoló szellemek várába. És a nagyobb szellem oldalán ön­magát is bemutathatja az esz- széíró. Sütő András versei és regé­nyei mellett maga is ír esszé­ket, most jelenik meg a kö­tete. — Erdélyi magyarokról írok: Misztótfalusi Kiss Mik­lósról, Kemény Zsigmondról, Mikes Kelemenről, és Tamási Áronról. — Azt a kaput ezek szerint az erdélyi nagyok jelentik? — Igen, kapcsolódni kell a nyolcszázéves magyar iroda­lomhoz. Jó az, ha a mai író tudja, hogy Kemény Zsigmond lépcsőjén indult el. Ma Euró­pa ban nincs keresnivalónk európai utánzatokkal, éppen ezért tekintem fontosnak a magyar hagyományokat, az erdélyi tradíciókat. — Kik a legnépszerűbb szerzők ma Erdélyben? — Illyés Gyula és Németh László. Esszéköteteik pillana­tok alatt elfogytak. Az esszéről még azt mondta: talán még a regényből is pó­tol valamit. A regényhőst he­lyettesíti. Alkalmas arra is, hogy megragadja egy nép mostani, életérzéseit, amelyek nem azonosak a lélek perem­rezdüléseivel. Ezek recitatív leírása, ahogy Misztótfalusi mondaná —, „elbénítja” a legjobb törekvéseket is. Ügy érzem, ez néha gyökértelensé- get takar. Sütő András 1949 óta ír. Mit tart az író legfontosabb fel­adatának? — Azt, hogy harcoljon a butaság ellen — mondotta. —Krajczár— Visegráddal ismerkednek Berlinben Dr. Fridlich Knorr előadása a Pergamen Múzeumban! Dr. Fridlich Knorr tudomá­nyos kutató állatorvos neve ismerősen cseng a Német De­mokratikus Köztársaságban. A világhírű berlini Pergamen Múzeumban tart rendszeresen előadást Magyarországról. Ha­zánk szépségéről, történelmi nevezetességéről, népünk munkájáról. A szabadságát idén is itt töltötte, hogy a két évvel ezelőtti látogatásához hasonlóan gazdag élmények­kel térjen vissza. Bőven jegy­zetelt, sok fényképet készí­tett Visegrádon, a Mátyás­palota feltárt részéről, az új­jáépített Salamontoronyról és a jelenlegi ásatásokról. — Magyarország nagyon szép, szeretek itt lenni, örü­lök, ha előadást tarthatok róla — mondotta. — A berliniek, főleg az utazni vágyók, a tu­risták és az idősebbek mind nagyobb érdeklődéssel jönnek el a múzeumba, hogy az isme­retterjesztő előadáson kí­vül megnézzék azokat a diaképeket is, amit készí­tettem. Sokan közülük a következő vezik meg vakációjukat, hogy személyesen is lássák azt, amit én fényképről mutatok meg nekik. A Dunakanyar szép, lenyűgöző látvány, kicsit hasonlít a mi Szász-Svájcunk- nak a bastei és kőnigsteini ré­széhez. Csak itt a lankás he­gyek nem olyan zordak, hűvö­sek, mint nálunk. Ez igazi pa- | radicsom a pihenni, szórakoz- ’ ni vágyóknak. Nem beszélve a sportolási lehetőségről. — Csak Magyarországról tart előadást? — Egyelőre- igen. Szeretném igazán megismerni ezt az or­szágot. Mielőtt eljöttem vol­na, sok időt töltöttem otthon könyvtárban, hogy annak a vidéknek a műemlékeiről, ne­vezetességeiről tájékozott le­gyek, ahová megyek. Az őszi előadások nagy ré­sze Visegrádról szól majd, s egy-kettő talán Szentendré­ről, a magyar festők kimerít­hetetlen szépségű városáról. Itt kevés időt töltöttem, nem ismertem meg eléggé, újból el kell ide jönni. — S mint szakember ta­pasztalt-e olyat, amit otthon át tudna adni orvos kollégái­nak? — Két évvel ezelőtt érdekes dolgot figyeltem meg, s ezt egy dolgozatomban meg is ír­tam. Több éve lestem, hogyan reagálnak az állatok a föld­rengésre. Itt láttam először azt, hogy egy kutya, ahol laktunk — amelyik egyébként igen szelíd jószág volt — furcsa módon nyugtalankodott, uga­tott, mászkált, szagolt minden­felé. Aztán másnap hallottuk, hogy a szomszédos Jugoszlá­viában volt földrengés. Ezért viselkedett úgy a kutya. A tanulmányomat, amelynek fordításán most dolgozik egy magyar kollégám, hamarosan olvashatják itt is az érdeklő­dők. — A jövő évi szabadságra van már terve? — Hogyne. Ismét itt szeret­nénk eltölteni három hetet Magyarországon. A Mátra, a Bükk szépségével szeretnénk megismerkedni, s ha sikerül, a szegedi szabadtéri játékokat is megnéznénk. S aztán természe­tesen rövid idő után szintén tovább adom élményemet né­met honfitársaimnak baráti társaságban és több előadáson a Pergamen Múzeumban, úgy mint eddig. András Ida A bizánci buzogány ... és akkor ott állt Botond Bizánc kapuja előtt, kezé­ben hatalmas bu­zogányával, s be­kiáltott a kapun: — Hé... én va­gyok, Botond! Nyissák ki! — Egy fityiszt! — mondták a ka­pu mögül és nem nyitottak. — Mondom, nyissák ki a ka­put! — harsogott a tömzsi Botond, meglóbálva hatal­mas buzogányát. — Remélem, isme­rik a mondát. Ak­korát vágok a ka­pura a buzogá­nyommal, hogy egy tízéves gyerek ki-be járhat rajta. Halló, hé! — ki­áltott még egyet, hogy a kapun összecsendültek a belé vert rézsze­gek, de a kapu nem nyílt. Botond egy ideig tanácstalanul tén- fergett Bizánc kapuja előtt, nem értette a dolgot. Ezek a nyavalyás bizánciak maguk is elismerik, hogy hallották, sőt ta­nulták is minden bizonnyal, hogy mekkorát tud ő ütni a buzogányá­val, s ahelyett, hogy megijedné­nek, hogy kinyit­nák a kapukat előtte, van képük orcátlanul fityiszt kiáltani vissza. — Ide figyelje­nek, emberek. Jöj­jön valaki a vár­falra. Sajnálom ezt a kaput, értsünk szót egymással — kiabált be Botond, aki buzogány ide, buzogány oda, job­ban szerette a bé­kés egymás mel­lett élést, mint a felesleges csapko­dást. Egy ősz hajú bizánci főkönyvelő hajolt ki a fal pe­remén, s kissé unott hangon szólt le: — Na, mi van, Botondka? Mond­tuk már, hogy nem nyitunk ka­put. Botond a becé- zésre felhördült, de még uralkodni próbált magán: — Te nyamvadt, nyápic alak... Én neked nem va­gyok Botondka. Én neked Botond va­gyok, a buzogd- nyos. A hatalmas. Azt mondtam, nyissátok meg a kapukat, mert jó a szándékom, nem akarom tönkreten­ni ezt a szép két- szárnyú ajtót. De ha felbosszanto­tok, olyat ütök, hogy nem is egy, de tíz kilencéves gyerek ki-be ug­rálhat a résen. Ér­ted? — Lári-fári —• intett a bizánci főkönyvelő. — Nem félünk mi a te buzogányodtól?! — De miért nem? — Mert ezt <t buzogányt a bi­zánci finomipari szövetkezet készí­tette és visszama­radt az exportból. Fityiszt az orrod­ra, Botondka! — mondta a bizánci főkönyvelő és el­tűnt a fal mögött. Botond, mint a sebzett oroszlán ordított fel és meglóbálta rette­netes buzogányát és már sújtott is. Aztán fél óráig nézte azt az elgör­bült valamit a ke­zében, amit állí­tólag buzogánynak neveztek. Köny- nyekre fakadt és lehorgasztott fej­jel visszament a történelembe. Gyurkó Géza Vadak a gyümölcsösben Äz özvegy keresete Mennyi a fuvardíj? Tsz-ek vitás ügyei a Legfelsőbb Bíróság előtt — Saját maga számára ho­gyan rendezi el az idei élmé­nyeket? Kútágas és hidroglóbus A Szarvastól 15 kilométerre elterülő terméketlen, szik legelőn, 15 évvel ezelőtt mindössze egy gólyafészkes kútágas tanúskodott az ember közelségéről. A helyi kísérleti gazda­ság azóta a régi kútágas közvetlen közelében építette fel a vízellátást szolgáló, ezüstösen csillogó hidroglóbust. A hatal­mas kétágú villára emlékeztető kútgém csak azért kapott ke­gyelmet, mert jelenleg is négytagú gólyacsalád fészkel a régi kútgémen a modern vonalú hidroglóbus árnyékában. — Bélyeggyűjtő vagyok. Azokon a helyeken, ahol jár­tam, s onnan a Magyar Posta bélyeget adott ki — égy-egy műemlékről, épületről — azo­kat én lefényképeztem saját magamnak, s a bélyeg mellett mindenkor láthatom a megna­gyított fényképeket is. Gyak­ran megmutatom ezt filatelis- ta társaimnak. ÁTLÉNYEGÜLÉS A beteg könyörgőre fogta a hangját: — Doktor úr, hallgasson végig türelemmel, azt mondják, ön kiváló diagnoszta. — Tíz évvel ezelőtt kerültem a hivatalba. Azóta is ugyanazon a helyen vagyok, ugyan­abban a beosztásban. Eleinte, amíg Konta elvtárs volt az igazgató, minden rendben volt, Konta elvtárs nagyon rendes, nagyon becsü­letes ember volt, jól viszonylott a dolgozók­hoz. El sem tudtam volna képzelni, hogy léte­zik rendesebb, becsületesebb elvtárs, mint amilyen ez a Konta elvtárs. Egy szép napon leváltották és oda került Gegenye elvtárs. És akkor — most tessék jól figyelni, doktor úr — azt kezdtem érezni, hogy ez a Konta elvtárs nem is volt olyan nagyon rendes elv- társ, és fokozatosan úrrá lett rajtam egy olyan érzés, hogy ez a Gegenye, ez az igazán rendes, becsületes elvtárs. Hiába küzdöttem ez ellen az érzés ellen, teljesen hatalmába kerített. Csak a Gegenyét szerettem. — Képzelheti doktor úr a lelkiállapotomat. Magam sem értettem, de attól a perctől kezd­ve, hogy megtudtam: Gegenye megy, határo­zottan úgy éteztem, hogy én ezt az embert utálom, és örülök, hogy megszabadulok tőle. S amikor az új igazgató, Simonka belépett az ajtón, tudtam, hogy ez az igazi. Megjegyzem, ilyen derék, becsületes igazgatót még nem láttam, mint az a Simonka volt. Meg is mondtam neki. A kollégák pedig odajöttek hozzám, és azt mondták nekem, hogy feledé­keny vagyok, hogy nemrég még Gegenyére esküdtem. És doktor úr — ha hiszi, ha nem — én minderre nem emlékeztem. Hiába mondták nekem, hiába bizonygatták tanúk­kal; számomra Gegenye már nem létezett és gazdaságot 85 százalékos kár­térítés fizetésére kötelezte. A bíróságra tartozik Egy tsz-tagot munka közben halálos baleset ért. Özvegye, áld nem volt tag, kérte a szö­vetkezetei, hogy a férje által bevitt öt hold földet neki, mint örökösnek adják ki. A szövet­kezet közgyűlése úgy döntött, hogy az özvegynek használat­ra átengedi azt az egy kataszt- rális hold háztáji földet, amit eddig férje kapott, da a bevitt öt holdat csak 1980-ban adja át. Addig pedig haszonbért fi­zet utána, amelynek összege' azonban a földjáradéknál ma­gasabb nem lehet. Ennek a közgyűlési határozatnak hatá­lyon kívül helyezése érdeké­ben bírósághoz fordult az öz­vegy. A járásbíróság és a me­gyei bíróság végzésében azzal utasította el, hogy a vita el­döntése nem tartozik bírói ha­táskörbe. A legfőbb ügyész törvényességi óvásira a Leg­felsőbb Bíróság a végzéseket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, va­lamint új határozat hozatalára utasította. A döntés indoklása szerint a tsz-en kívül álló olyan örö­kös földjét, aki — mint jelen esetben — mezőgazdasági ter­meléssel élethivatásszerűen foglalkozik, a rendkívüli kilé­pés szabályai szerint ki kell adni. Az erről szóló közgyűlési határozat ellen bíróság előtt keresetet lehet indítani. Az alsófokú bíróságok tehát hely­telenül állapították meg hogy az ügy elbírálására nincs ha­táskörük. Hiány a káposztában Az egyik megyei értékesítő központ egy termelőszövetke­zettől háromezer mázsa I—II osztályú dán káposztát vásá­rolt. A vételárat kifizették és megállapodtak, hogy az átvétel később történik meg, addig az árut a szövetkezet „minden mennyiségi és minőségi koc­kázatot vállalva” őrzi. Ennek ellenében a központ felemelt tárolási díjat fizet. Átvételkor kiderült, hogy több, mint 1500 mázsa hiány van, 230 má- • zsa káposzta pedig harmad- osztályú. Az elszámolás miatt keletkezett per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke a Legfelsőbb Bíró­ság hatáskörébe vonta és íté­letében a szövetkezetét 135 000 forint visszafizetésére kötelez­te. Nem bérfuvarozás Egy szövetkezet élő szarvas­marhákat adott el egy másik szövetkezetnek és az állato­kat saját autóján fuvarozta el. A fuvardíjat az ÁKÖV díjté­telei szerint számította. A vá­sárló szövetkezet ezt az össze­get nem volt hajlandó megfi-* zetni: álláspontja szerint az el­adó a fuvardíjat csak a tsz-ek gazdasági melléktevékenységé­ről szóló áralapon számíthatta ki. Az emiatt keletkezett per­ben a bíróság kimondta: — A termelőszövetkezetek egymás részére történő fuvaro­zása nem minősíthető bérfu­varozásnak, hanem a mező- gazdasági gépi munkák elvég­zésére vontakozó rendeletnek a fuvarozásra. megállapított .szabályait kell irányadónak tekinteni. Az aláírás érvényessége Az egyik tsz egy vállalattal növénytermelési szerződést kötött, amelyet a szövetkezet nevében a könyvelő írt alá. A tsz kötelezettségét csak rész­ben teljesítette, ezért a válla­lat 30 ezer forint kötbér meg­térítéséért pert indított ellene. A vitában a bíróság a követ­kezőképpen döntött: — A Polgári Törvénykönyv értelmében növénytermelési szerződés csak írásban köthe­tő. Szövetkezeteknél írásbeli jogvállaláshoz az elnök és a közgyűlés által erre kijelölt vezetőségi tag együttesen jogo­sult. Ebben az esetben a szer­ződést csak a könyvelő írta alá, akinek erre nem volt joga. Ezért a megállapodás érvény­telen és így a tsz-től szerző­désszegés címén kötbér sem követelhető. (H. E.) egyszerűen nem hittem el, hogy azt az em-l bért, aki elment tőlünk, én valaha is szeret- j tem. — Mikor megtudtam, hogy Simonkát ala- \ csonyabb beosztásba helyezték, akkor haté-] roztam el, hogy a végére járok magamnak. ] Nyolc órakor tudtam meg, hogy Simonka i nincs többé, s hogy Vaszelicset nevezték ki. i Már előre remegtem magamtól, a szörnyű i átlényegiiléstől, amely ilyenkor végbemegy i bennem. Úgy döntöttem, hogy most megfi- \ gyelem magam. Bezárkóztam a mosdóba, el- ] oltottam a villanyt, a kezemmel eltakartam az arcomat, csak néha pillantottam rá a kar­órám foszforeszkáló számlapjára — és vár­tam. — Negyed kilencig nem éreztem semmit.: Nyolc húszkor, mintha valaki a fülembe súg­ta volna, hogy Simonka egy gazember volt. Elhessegettem a hangot, de visszajött és egy­re makacsabbul ismételte. Éreztem, hogy az átlényegülés misztikus perceit élem. A két ellentétes érzelem, mint folyadék a közlekedő edényben, percről percre emelkedett, illetve süllyedt. Fél kilenckor már nem szerettem Simonkát, és kezdtem megbarátkozni Vasze- liccsel, háromnegyed kilenckor már utáltam Simonkát és szerettem Vaszelicset, kilenckor már azt sem tudtam, hogy ki az a Simonka és a tűzbe mentem volna Vaszelicsért. Negyed tízkor már zörögtek az ajtón és szitkozódtak, hogy ennyi ideig nem lehet lefoglalni. — Kijöttem és most már láttam, hogy minden hiába, érzelmeim hullámai még a falakon is áttörnek. A folyosón szembetalál­koztam Simonkával. Nem tudtam köszönni neki. Azután szembetalálkoztam Vaszelics- csel, aki éppen akkor elejtette a pipáját. Nem tudtam nem odaugrani és nem felemel­ni. Érti, doktor úr, nem akartam, megtenni, de nem tudtam nem megtenni!? Hát, így ál­lok .., Novo Egy termelőszövetkezet öt- venholdas gyümölcsösében a szomszédos állami gazdaság vadjai olyan súlyos károkat okoztak, hogy a szövetkezet 825 000 forint megfizetéséért pert indított. A gazdaság azzal védekezett, hogy a kárt nem nagyvadak, hanem nyulak, őzek okozták, tehát nem fele­lős. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el és a gazdaságot kártérítésre kötelezte. — Vadászterületen akkora és olyan vadállomány tartható fenn, amely az ott folytatott mező- és erdőgazdálkodásban jelentős kárt nem okoz, a vár- ^ ható kisebb kártételek nagy- irésze pedig megfelelő intézke- Sdésekkel megelőzhető, vagy el- $ hárítható — hangzik az ítélet. $— A vadkár megelőzése, illet­ővé csökkentése érdekében a Ő nagyvadas vadászterületet ke- Ő zclő, vagy használó köteles a Ő vonatkozó rendeletben meg­szabott intézkedéseket megten- Ő ni. Viszont, a mezőgazdasági S ingatlan használója is köteles Ő a veszélyeztetett termelvé- Ő nyék. őrzésében, valamint a Őszarvas, dám, vaddisznó, muf- Ő ion elriasztásában közremű- ^ködni. E kötelezettségét azon- Ő ban az állami gazdaság nem S teljesítette, ezért felelősségét Smeg kell állapítani. Különösen ^kirívó az az eljárása, amelyet Őaz etetőhöz vezető szóró-út lé­giesítésénél tanúsított. Ugyanis szóró-utat a szövetkezet gyü- Ő mölcsösén keresztül vezette és Ő ezzel az őzeket, valamint a inyulakat odaszoktatta. Ugyan­iakkor semmiféle intézkedést ^sem tett, hogy a gyümölcsöst ^ ily módon fenyegető kár elhá- Ő rítható legyen. A szövetkezet Ő sokezer gyümölcsfáját nádból Ő és napraforgószárból készült Ő védőkötéssel látta el, és őriz- Ő tette. Helytelen volt azonban a § szövetkezet részéről, hogy az ^ őrzés inkább nappal történt, ^éjszaka, meg hajnalban kévés­ébe, pedig a vadak mozgása, Ő károkozása leginkább a hajna- Ő li órákban szokott történni. Ő Mindezekre figyelemmel a Leg- Ő felsőbb Bíróság — a szövetke- Szet csekélyebb mulasztását fi- igyelembe véve — az állami évre — amint tájékoztattak — már Magyarországra tér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom