Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
1968. AUGUSZTUS 7., VASÄRNAP «««» ZKírttm 9 Németh Endre rajza RABINDRANATH TAGORE: DIADAL Vers a „SZÜRET“ című kötetből A falak beomlanak és világosság zúdul ránk mint isteni kacaj. Győzelem, ó fény, ki átfúrtad az éjszaka szivét! Lángpallósod hadd szelje ketté a kétely s meddő vágyakozás csomóját. Diadal! Jöjj, engesztelhetetlen! Jöjj, te, ki oly rettenetes vagy vakító fehérségedben. O. fény, dobod a tűz indulójában pereg és magasra lendül a piros fáklya. A ragyogás zuhalagában haldoklik a halál. Boldog Balázs fordítása r' Huszonöt évvel ezelőtt, 1941. augusztus 7-én halt meg a nagy indiai költő és humanista. írásaiban békét, türelmet és megértést hirdetett. 1913-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Magyaror- I szágon is járt. 1926-ban Balatonfüreden keresett gyógyulást szívbajára. A sikeres kúra emlékére fát ültetett a füredi sétányon. | HEGEDŰS LÁSZLÓ: $ A Balatonnál \ § Ostromolja partját a Balaton, $ mint engemet viharzó bánatom. ^ Csapkolódnak a háborgó habok, ahogy sorsom ellen én lázadok, | § ahogy most az ösztön énellenem — ^ s könyörtelen, csikorgó fegyelem, | olyan vagyok magam is. mint a gát, $ mely állja a vihar indulatát. § 5 Mi is lenne, ha a vak áradat § előtte most nem lelne gátakat! ^ Villák, parkok helyén fákat mosó, vad, szennyes ár, völgyet eláradó, $ ^ Hullám hullámot űz, mint megzavart, § vadult mének hada. S állja a part. ^ Mint suhogó korbácsok hangjai, § zúgnak a szép dühös csapásai. ^ Reggelre a zajos tó szelíden ^ nyugszik partjai közt. Majd elpihen. ^ Dúlt szivem is. A vész clódalog. S Ottfenn ma is égnek a csillagok. Ideák nők nélkül nem vállalják a film rendezői. Helyette művészetről és történelemről beszélnek — mellé. Magával „a" műfajjal eddig képeslapokban, amatőr felvételeken, e célra gyártott lcártyapaklikban, vagy a Playboy című magazin oldalain találkoztam. Nem a kép kelt elsősorbcm ellenérzést, — inkább a szemszög, amelyből felvették, s az egyfelől szükségből, hiányból, kielégület- lenségből, másfelől tiiltelített- ségből fakadó igény, amely életrehívta. És azok, akik ilyesmit őrizgetnek: minek? — helyesebben: mi helyett? Mi kell a modern tömegembernek is épp úgy, mint minden korok emberének a harmóniához, ha úgy tetszik, a boldogsághoz? Az élet jobbik lehetőségeinek birtokbavétele, képességeinek egész értékű kibontakoztatása, a teljesség elérése. Ha mindezt különböző dolgok meg- alcadályozzák, akkor az ember pótlékkal is élhet. Pótlék lehet a vallás. Az alkohol. A sex. Szabadság helyett a lázadás. Valódi cselekvés helyett például a veszély vállalása. Egyfajta illúzórikus nőideál keresése, vagy ami még rosz- szabb, megtalálása. Ügynevezett felsőbb szellemi körök számára pótlék lehet a művészet. „Majdnem olyan, mint a valódi!” Az emberek vágyai hajlékonyak: ha megszokják a pótlékkal való beteljesülést, pót- vágyakká módosulnak. A pótigények összessége tömegkeresletet, a tömegkereslet tömegkínálatot teremt, Az értéktörvénynek megfelelően. Az értéktörvénynek engedelmeskedő fotómodell lehet, hogy civilben matematikával foglalkozik, de tudja, hogy tekintete egy csepp értelmet sem árulhat el, — az leher- vasztaná az iparágat virágoz- tató vágyakat, — tehát olyan butának tetteti magát, hogy úgy még születni sem lehet, azt csak csinálni lehet, — persze előfordulhat, hogy megszokja, elhiszi, és úgy marad, ő is, és azok is, akik a modell által megalkotott mintát néhány évig utánozni fogják... De térjünk vissza Az Ideális Nőre. Feltűnt, hogy ez a film egy dologgal szemben volt tehetetlen: az arcokkal. A narrátor a Willendorfi Vénuszra, az első asszonyt örökítő leletre hivatkozik: „az ősembert nem Évájának arcvonásai érdekelték”. Az, hogy ez az arc nélküli szobor elsősorban . fl termékenységet juttatja eszünkbe, tehát hogy amit magábanfoglal, az nem csupán egy szándék tárgya, de maga is cselekvő alany: valaminek a szülője, eredője — cseppet sem zavarja Az ideális nő megalkotóit, akik tárgyukat, az ideális nőt természetesen passzív tárgyként ábrázolják. A műalkotások nem olyan em- gedelmesek, mint a fénykép- modell: a pompeji freskót, görög szobrot, Hieronymus Bosch-képet meg kell vágni, alá kell magyarázni. Amit idáig leírtam, azt bizonyos hévvel írtam, amelyet a filmmel szemben támadt ellenérzés váltott ki belőlem. Ne tévesszen meg senkit ez a hév: maga a film igen álmosítá. A nézők jó része velem együtt unatkozva bóbiskolt. Kivéve a közönség egy kis hányadát, így a mellettem ülő házaspárt is, amely időnként szégyenlősen, de kitartóan vihogott. Ez a sötét kis titkoknak kijáró gyanús nevetés, — száz százalékig a film ellen igazolt. Az ilyen nevetés tulajdonosaira szokták azt mondani: „De csúnya örömük van!” Padányi Anna-Jz:\/~eÁr _ pmmwi TÖRTÉNET F énylő reggel lebegett a Dunán, szél siklott, szitakötők, lepkék szárnya villant a ragyogásban. Kikötött a kis szigeten a hajó. — Még meggondolhatod ... — súgta Dományné. Domány igazgató mérgesen készülődött a leszálláshoz, úgy volt, családja is a horgásztanyára jön. Kirándulás? Remek lesz! Dományné maga is vegyészeti üzemben dolgozik. Ahogyan közeledett a vasárnap, egyre sóhajtozott az asz- szony, szegény gyerekek, mit kezdhetnek a horgászokkal? Felesége a korlátnál állt és integetett. Gyerekeit nem látta, vagy húsz pár ingott a fedélzet sarkában s a hajógépek dobogásától a parton nem lehetett a zenét hallani. A hajó elment, a hullámzás partra lendült; magas a víz, sárgászöld színű és sok hordalékot sodor. Mint gólyák gubbasztanak a csöpp nyaralók, betonlábakon. Az erkélyeken nők napfürdőznek. Domány ballagott a töltésen, s didergett a sátras, ős fűzfák árnyékában. Nadrágos lányokkal találkozott, amint kiért a napra. Horgászbotos komák hagyták el. A gyár tanyaja, ueromaoas, hosszú épület. Domány elhárította a gondnok sirámait, lerakta a sportszatyrot, s ment a "sziget másik oldalára a gyalog- úton, magas fűben. A lóduló szél vitte a gyermekláncfű fehér bóbitáit. Valahol szólt egy táskarádió. A következő állomásnak jelzett a hajó. á gyári horgászok buzgón bólogattak az igazgatónak. Csiszár a sziget csúcsán, egy kikötött rozoga csónakban kuporgott. — Szervusz, öreg! Erre odébb húzódott a pádon. Jó hatvanas ember, barna arcát beszőtte az idő, tüskés haja, bozontos szemöldöke, szürke, munkaruhában üldögél. Domány a csónakba lépett. Jól szabott szürke öltönyben, fehér ingben, ránctalan, széles arcával, kopaszságával — csak közelről látszik fiatalabb- nak az öregnél, pedig Csiszár annak idején mestere volt egy másik gyár műhelyében. — Láttam a feleségedet a hajón — Giondta halkan Csiszár. — Dolguk van. — Mint neked ... velem? Látod, elhúzódtak a szakik. Domány jó ideig hallgatott, nézte, hogyan siklik a fény a fodrozó vizen, s alacsonyra csapódnak a fecskék, öreg füzek árnyékában. Csiszár némán felajánlotta egyik horognyelet. — Azért nem kellett volna kidobnod a személyzetist. Csiszár furcsán mosolygott — Éppen veszekedtem az emberekkel. Ö meg közbeszól, hogy a te utasításod ... elvonókúrára megyek, vagy nyugdíjaztok. Amúgy is nehéz nap volt. — Az emberek előtt mondta? — No. amit kapott... nem teszi el emlékbe. — Engem is megtiszteltél, mi? — Már nem emlékszem. — Pedig, ami a lényeget illeti.a személyzetisnek igaza van. — Ezért jöttél, fiam? — Ezért. — Odabent is megmondhattad volna. — Nem akartam, hogy engem is kiutasíts. — Mindenki úr... a maga kuckójában. N I em néztek egymásra. Az igazgató I folytatta: — Jelentették, hány- I szór voltál ittas ... Mostanában odabent is látszik rajtad. Go- rombáskodsz, nem hajtod végre az utasításokat. Tudják, milyen viszonyban vagyunk, azt hiszik, fedezlek ... — Azért jöttél, hogy megmond ... vége a barátságnak? — Nem arról van szó. De felelős vagyok ... te tanítottál... — Arra nem, hogy anyád jó félórányira él a gyártól ... a házban, ahol te is születtél ... s tájára se mész. Nem voltál nála három éve. — Gondoskodom róla ... és ... — Tudom, pénzt küldesz, az utalvány hátlapján meg mentegetőzöl, látogatást ígérsz. Mint nekem a fiam, de hát, az ... messze él. De a lányom Pestről sem talál ki hozzám. Múltkor láttam, az unokáimmal együtt, éppen innen ... Kirándulóhajón voltak. Azért telepedtem megint ide... Félbeszakadt a beszélgetés. Az öreg fogott egy félkilós márnát. — Nem ezért jöttem. Nem volt kedvem máshová menni. — Elhiszem. Múltkor olvastam, mennyi öreg él a szeretetotthonokban... Hát, én nem megyek nyugdíjba, nem jutok ilyen sorsra. — Kivett az ülés alól egy tele üveget. — Iszol? Domány elfogadta. Amint az árnyék elhúzódott, levette az ingét, de az öreg vissza parancsolta rá, hamis a széL — A te anyád nem panaszkodik. A közelben lakom, néha találkozunk ... Azt hazudja, havonta kétszer is meglátogatjátok, az unokái írnak... A feleséged meg hozzátok csalja, könyörög neki, lakhatna nálatok ... De ő nem megy el semmiért. Az igazgató hallgatott. Megitták az üveg bort. Közelebb jöttek az öreg barátai. Egy görbe lábú elvitte a zsákmányt, tüzet rakott a kondér alatt, térdelve, köhögve fújta. Evezős csónakok húztak a vizen. A nők nevetése úgy cikkant,. mint felvetődő halakon a játékos fény. Domány latolgatta, nem lett volna jobb mégis a családdal hajózni? Aztán adott borra ő is, valaki elment csónakkal. itűnő volt a halászlé, meg a roston sült keszeg. Szálkástól meg lehetett enni, kicsit füst íze volt. öreg Csiszár hamar berúgott. Öklével döngette a mellét, kiabált a többiek előtt az igazgatónak, hogy nem megy nyugdíjba, mit csinálna magában? Lassan besötétedett. Mikor a hajó kikötött a szigeten, Dományné idegesen bámult a partra, a fák alatt sűrűbb volt a sötétség. Bánta már, hogy nem maradt a férjével, a gyerekek amúgy is egész úton nélküle ugrabugráltak. A matróz tessékelte le a hídról, indult a hajó tovább. Az asz- szony majdnem elsírta magát, a hajón maradt. Domány hallotta a hajókürtöt, de nem bánta, itt alszik az öregekkel, hajnalban is el lehet menni. Majd megbeszéli az üzemi orvossal, öreg Csiszárt vizsgálatra küldik el, ne úgy beszéljék a gyárban, hogy elvonókúrára ment. Nem kell megszégyeníteni. Ilyen művezető nincs még egy. Aztán a maga anyjára gondolt. Keményen előveszi otthon a gyerekeket, minden héten látogassák meg, ad pénzt, vegyenek neki ajándékot S ő maga is szakít időt a látogatásra. Ha az asszony még' egyszer elő meri hozni, hogy holmi otthonban jobb lenne a mamának, alaposan letorkolja. Mi lenne, ha magukhoz vennék? Mikor utoljára náluk volt, sírva fakadt szegény mama ebéd közben, a gyerekek megjegyzéseket tettek rá. I pSgyre gondolkozott. Mégis jó volt el- I— jönnie a szigetre. Az öreg Csiszár C közben oldalra dőlve hortyogott, álmában a gyerekeiről kiabált "XLapunk múlt vasárnapi szá mában rövid ismertetés jelen meg. Az ideális nő című ame rikai filmről, amely tárgyát - ellentétben több, a fenti mű vet, részletesebb magyarázó nélkül ízléstelennek bélyegz hazai méltatással — a könnyí szórakoztató, de gondolatoka nem ébresztő filmek cső portjába sorolta. Benner mégiscsak ébresztett gondo latokat Az ideális nő __ A cím izgalmas történeim esztétikai, lélektani, társadalm kérdések megfejtését ígéri. Ho gyan változik a korokká együtt a nőideál? Miként vé lekedik egy-egy társadalor a szerelemről? Milyen kollek tív igények, vágyak, észtétI kai normák teremtik meg eg évszázad, vagy akár évtize< női szépségeszményét? Pél dául miért tetszett a harmin cas évek filmnézőinek kizá rólag a törékeny alkatú, ki finomult vonásokat hordoz Greta Garbó típus, miért for dúlt a háború után a tömeg ízlés az elvonatkoztatottól a élettelihez, a természetesbe: Lallobrigidához vagy BB-hes — és miért épp Amerika tét szése teremtette meg ennek < szépségideáinak túlrajzolt má sát. Jane Mansfield monumen tális kebleit? Valóban izgal más társadalomlélektani kér dés, hogy az amerikai kispol gárok milliói miért pont a le nyűgöző méretű Anita Eck bergre szavaznak? (El sem fér ne a lakásukban.) Ilyesmit ígérnek a narráto első mondatai is, bár a ka mera közben egy, hogy i mondjam, szóval női hátsó és két mell között tétovázik zmely viszont vagy egészség igyi-tudományos ismereteke terjesztő, vagy, mint az olvast máris kitalálta, sex filmet sej let. Előbbiről szó sincs, utób ifiről igen, csakhogy a műfaj
