Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

f3%Mgp 1966. AUGUSZTUS 28.. VASÄKNAP mmmskrónika Sok hűség semmiért Az ötlet érdekes és igaz: nem is kevés azoknak a neves embereknek a száma, akik túl a hatodik vagy a hetedik ik- szen, tizennyolc-húszéves fe­leséggel rendelkeznek. Vajon mi lehet az oka az ilyen há­zasságoknak? Az öregedő nagy emberek hírneve, rangja, társadalmi helyzete vagy ép­pen megalapozott anyagi kö­rülményei? A berendezett la­kás, a tóparti villa, az autó? A dolog nem ilyen egyszerű, hi­szen jómagam is ismerek hat­van felé járó művészembert, akinek húszesztendős felesége Kossuth-díjas professzor leá­nya. Vagyis ebben az esetben sem a társadalmi rang, sem az anyagi jólét nem játszott alapvető szerepet ebben a há­zasságban. Mégis megszületett Miért? Miért? Miért? Minderre választ adhatna ez az új magyar film, a Sok FILM hűség semmiért. Nem ad. Semmire sem ad választ. Pe­dig az alapötlete igaz is, érde­kes is. Csak éppen a feldolgo­zás hamis. A főhősnő, Éra fi­gurája alapvetően elhibázott. Nincsenek igaz emberi jellem­vonásai. Csak asszony, csábos idomokkal, amelyeket a ren­dezés méginkább kihangsú­lyoz, gyakran öltözteti-vetkőz- teti asszonyfiguráját. Éva az Egyiptomba utazó idős Andorka professzor fele­sége. Nemcsak feltűnően szép, hanem velejéig hű is. Büszkén vallja, hogy a hűség az élet­formája, a természete, vele született és vele is fog meg­halni. Hiába zsongják körül a férfiak, aki megkívánja, rejté­lyes, megmagyarázhatatlan JEGYZETLAP Elmondani azt, amit átéltem Bátor vállalkozás manapság a második világháborúról re­gényt Írni annyi kitűnő író, annyi kitűnő regény után. Mégsem múlik el év anélkül, hogy újabb és újabb könyvek­kel ne találkoznék az olvasó a könyvesboltokban. A polcokon sorjázó kötetekből rokonszen­vesen emelkedik ki Ananyev: „Párharc Tigrisekkel” című műve. A könyvet az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Az írót a magyar közönség még nem ismeri, ez az első nálunk kiadott kötete. Műve keletkezéséről, céljá­ról Ananyev így vall egyik sze­replőjén keresztül: „... Köny­vet írok arról, hogyan tudnak meghalni az orosz katonáié. Kern a hírnév vágya vezérel, tsak leküzdhetetlenül szüksé­gesnek érzem, hogy elmond­jam az embereknek mindazt, tmit átéltem, olyan szükségér­zet ez, mely nélkül nem lenné­nek hagyományok, nem lenne történelmi folyamatosság, sem történetírás”. A regényt éppen ez a tör­ténetíróhoz illő hitelesség, ri­portszerű frisseség. alakjainak élő elevensége teszi élvezetes­sé. A szerző ugyanis valóban részese volt az eseményeknek: tizennyolc éves fiatalember­ként egy páncéltörő üteg pa­rancsnoka lett, és harcolt a nagy küzdelem egyik legke­gyetlenebb összecsapásában, az orjol—kurszki csatában. A regény mindössze har­minchat óra története. Ebbe a harminchat órába sűríti Ana­nyev a világtörténelem legna­gyobb háborújának tragédiá­ját. Mesterien ért ahhoz, hogy figyelmünket lankadatlanul ébren tartsa, a feszültség ál­landó fokozásával. A harc Sodrását kitűnően érzékelteti a regény filmszerű előadásmód­ja. A gördülékeny fordítás Hernádi László munkája, módon rövid időn belül hal. Öbori igazgató mint Gyulus, a futballcsillag.^ vagy Szentirmai Vince szob-^ rászművész. És ez a sors vár-J na Kántor Ferenc pilótára^ is ... Hogy mégis más törté- ij nik? Nem a jellemekből fakadj a kibontakozás. Mesterkélt,^ kiagyalt ebben a filmben min-jj den. A tehetséges Palásthy ^ György rendező nem tudott^ mit kezdeni Palásthy Györgyi forgatókönyvével. Ez az igaz- $ Ság. A szereplők közül majd$ mindenki azt játssza, amit oly$ sokszor láttunk már tőle. Nem tudni, Ajtay Andornak ez há-i\ nyadik professzor-alakítása, i, vágy hányszor játszotta már ^ életében Darvas Iván a hódító S szerepét. Ezúttal, megfelelő $ forgatókönyv híján, csak a ru-$ tinjukból élnek. Akárcsak ^ Tordái Teri, a fiatal profesz-^ szorné alakítója. Kár érte. & P. P. | STANISLAV DYGAT: Búcsúzások Stanislav Dygat nevét isme­rik már a magyar olvasók. Az utazás című regénye nagy si­kert aratott. Ezúttal a lengyel nagypolgárság letűnő világá­ba kalauzolja el olvasóit Dy­gat, ez az éles szemű megfi­gyelő, szellemes és intellek­tuális elbeszéiif). A háborús varsói szalonok világából mindenki menekül­ni vágyik, de nem találják a kivezető utat. A bátor hátat- f ordítás, az új-életkezdés he­lyett holmi pesszimista világ- szemlélettel óvják nyugalmu­kat, csititják lelkiismeretüket: bebeszélik maguknak, hogy a világ rendje örök és változha- tatlan. Csakhogy a világ a len­gyel arisztokrácia akaratától függetlenül is változik s ennek a változásnak ők is részesei. Találóan jellemzi ennek a ha­nyatlásnak egyes fázisait a re­gény öreg hősnője. „A törvé­nyes grófnék mutatják lecsú­szásunkat. Először jöttek a hétszilvafás nemeskisasszo­nyok, azután a pénzes polgár­lányok, aztán a színésznők, most a konzumnőknél tartunk, már szinte hivatalosan befo­gadjuk őket, holnap nagy kar­rier lesz a gróf úrnak, ha egy utcalány hozzámegy ...” A regény ifjú hőse is elvá­gyódik ebből a világból, tet­tekre vágyik, ám lelkiismere­tének háborgása öniróniává ■ i t éve írtam róla. Hálás téma volt. Jó, tartalmas, megható anyag, amit úgy kell megírni, hogy ne csússzam át az érzelgősségbe. Mert akkor baj van, a kollégák fintorog­nak — és az csöppet sem hasz­nál egy ifjú, még elég zöldfülű újságírónak. Vigyáztam hát nagyon. S az anyag a megjelenés után di­cséretet kapott. ■ És én boldog voltam, s amikor nem volt ott senki, féllábon ugráltam a szobában. öt éve. öt gyorsröptű éve. Azóta sok minaent megtanul­tam. Például teljes mélységé­ben kiismertem ezt a szót: sablon. A rendszeres napi ter­melés fásulná teszi, vagy leg­alábbis megfontolttá teszi az embert. Anyagot kell adnia, akár van kedve, akár nincs; igyekszik minél jobban írni, megszokja az egyenletes tem­pót, s csak az igazán nagy dolgok tudják tűzbe hozni. Amit zöldfülűén újnak, nagy­szerűnek tartottam, arról túl­nyomórészt kiderült, hogy kol­légáim megírták, hasonlóan dolgozták fel; más lapoknál megjelent, negyven éve meg­írták; vagy a világirodalomból ismerős a téma. a z az öt éve megírt riport /a. a megjelenés után két év­vel — elkezdett kísérteni. Ak­kor, amikor már rájöttem, hogy egyáltalán nem volt re­mekmű. Kísértett a riport: a gyakorisága miatt elég sablo­nos témából, az alkotó, tevé­keny ember örök sablonjából, egyszer, ha már egészen fel­nőttem az újságíráshoz, vala­mi nagy és eredeti dolgot írok. Ügy fogalmazom meg a millió­egyedik változatot, hogy önálló Mű lesz belőle. K észülni kezdtem a műre. Unalmas és érdekes mun­kák közben, jó könyvek olva­sása közben, napozás, evés, utazás közben, az álom mezs­gyéjén imbolyogva; naponta többször, vagy évente egyszer egy-egy részlete elém villant. Főleg az első benyomásom: amikor kimentem hozzá, Pali bácsi éppen szecskát vágott. Többször terveztem, hogy újra kiutazom hozzá. De vagy máshová kellett mennem, vagy ha Gödöllőn jártam is, más ügy, más riport, más hír fog­lalkoztatott. Vagy ráértem vol­na Pali bácsihoz elmenni, de féltem a találkozástól, az újabb benyomásoktól, képek­től, adatoktól, féltem a felis­meréstől, hogy még nem ér­tem meg a műre. Pali bácsi azonban felkere­sett. Először levélben, meg­köszönni a cikket. Aztán — éppen a mű tervének kibonta­kozása idejében — bejött a szerkesztőségbe. — Csak erre járt — mondta — gondolta, engem is megnéz, személye­sen is köszöni a cikket, sike­rülni fog a szabadalma. Felír­tam — szakmai reflexből —, hogy méhek, népgazdasági ha­szon, X. Y. itt és itt — tőle kérjek véleményt, ő nem akar dicsekedni. Lekísértem a ka­puig, s a portás megszólított: Milyen fiatalos, kedves a nagypapája. 7 gén, fiatalos. Pali bácsi akkor már a hetvenki­lencet taposta. Akkor már két éve őrizte otthon az arany­diplomáját. A díszes okleve­let, amelyért felkerestem, amely miatt kifaggattam, s le­írtam jónak tartott kezdő mondatomat: „Apjának még ez állt a névjegyén: csíkcso- mortányi Mike. A többi — akkor — már könnyen ment. Tolsztojjal vontam párhuzamot. Ahogy a nagy orosz író atyja volt a muzsikjainak, valahogy úgy volt atyja a szilágyi földmű­velőknek a birtokos Mike, Pa­li bácsi apja. És innen már szépen kibomlott a riport. Fel lehetett vázolni Pali bácsi életpályáját. Megrajzolhattam arcképét, az emberszerető ál­latorvosét, aki bögyében volt ugyan a hírhedt Endre Lász­lónak, de Gödöllő- és járás- szerte mindenütt egyformán szerették. f?óy vagy másfél évvel ké- Cj söbb Pali bácsi újra föl­keresett. Hozta a szabadalmi közlönyt. Mutatta a rejtélyes számokat: 151 386 (53 k; A 23 l). Alatta állt a neve, végül találmánya címe: „Eljárás méhek etetésére alkalmas szi­rup előállítására.” örömmel gratuláltam. És Pali bácsi könnyezni kezdett. Előhúzta nagy. régi mintás flanellzsebkendöjét, s míg tö- rölgette a szemét, elnézést kért az ellágyulásért. Lassan eltette a zsebketidőt, s azokról beszélt hosszan, akik segítet­ték. Tudósok, minisztériumi szakemberek s a gödöllői egyetem néhány oktatója, ta­nára. Megint lekísértem. Más por­tás állt a kapuban, nem mon­dott, ne m kérdezett semmit. Én meg néhány hétig az él­mény hatásában éltem. Nyug­díjba ment. Munkába állt. Megint nyugdíjba ment, me­gint munkába állt. Igaz, ez csak nyugdíjas munléa volt, de már hetven fölött csinálta. És hetven fölött, jobban ráér­vén állt neki a módszeres ku­tatásnak, s élete nyolcvanadik évében már találmánnyá kris­tályosodott — hasznos talál­mánnyá — a munkája. Szégyelltem a könnyeit. Égettek. Mikor érhetek fel hozzá emberségben, tudásban, fegyelemben? Hozzá, aki adott, segített, dolgozott; ami­kor beteg volt a felesége, ak­kor is mindig dolgozott, ami­kor meghalt a felesége, akkor is tovább dolgozott — dolgo­zott, dolgozott. S ablonok. Alkotó ember, öregen is alkotó ember. Könnyező öregember. Köztisz­teletnek, közszeretetnek ör­vendő orvos vagy állatorvos. Elmúlt. Az utóbbi időben alig ké­szültem a műre. Nem enged­ték a körülményeim — meg lassan úgy éreztem, sohasem tudom megírni. M ost megtudtam, hogy Pali bácsi meghalt. Pénteken, augusztus 5-én nagy részvéttel temették el. Utóbbi időben nem itt élt, de visszajárt Gö­döllőre, barátokhoz, konzul­tálni, tudományos előadást tartani. Most is Gödöllőre jött. Tett-vett; beszélgetett, aztán kiment a HÉV-liez, hogy dél­utánig megforduljon Pesten. A Szabadság téri HÉV-állo- másnál rosszul lett, ott érte el a halál. Úgy mondják: ült egy pádon. Nyolcvankét esztendős volt. Nem készült semmiféle mű­re. Nem készült — csupán dol­gozott. Murányi József 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSA Richard Reive: A M*AD csitul, menekülése nem több, mint kedvesen suta csetlés- botlás, világmegváltó felbuzdu­lásából csak kamaszos csínyek kerekednek. Megismerkedik egy csinos, fiatal konzum nő­vel s elhatározza, hogy becsü­letes, erkölcsös lányt csinál belőle. Az apja révén tisztes­séges munkát szerez neki. En­nél többet azonban már nincs ereje tenni. Megalkuvóan tel­jesíti apja akaratát: Párizsba utazik, magára hagyva új éle­tében Lidkát, aki természet­szerűen elbukik a próbán. Mert a tisztességes munka ön­magában még nem teszi er­kölcsössé a „bukott angyalt”, az is szükséges, hogy a társa­dalom befogadja maga közé. Dygat fanyar könnyedséggel és groteszk humorral boncol­ja ízeire a letűnt arisztokrácia világát és egy ma sem ritka lelki jelenséget: a cselekvésre képtelen, tehetetlen jó szándé­kot. A kitűnő regényt Murányi Beatrix fordította. (Európa Könyvkiadó). (Európa § 6 Kiállítások a Dunakanyarban Augusztus vége, szeptember eleje több érdekes, színvona­las kiállítási élményt ígér azoknak, akik a Dunakanyar­ba kirándulnak. Visegrádon a hónap végéig még megtekint­hető a Szönyi István emlék­kiállítás a Mátyás király Mú­zeumban. Ugyanitt Visegrád történeti és művészeti emlé­keivel ismerkedhetnek a láto­gatók. Vácott szeptember ötödikéig tart nyitva a XII. megyei kép­zőművészeti kiállítás a műve­lődési házban. A Vak Boty- tyán Múzeumban ugyancsak TÁRLAT Vácott A honfoglalástól nap­jainkig című kiállítás tekint­hető meg. Szentendrén ma délelőtt ke­rül sor az Itt élő Kossuth- díjas művész, Czóbel Béla gyűjteményes kiállításának megnyitására a Ferenczy Ká­roly Múzeum rendezésében. lyan társadalom­ban élünk, mely- __ ben a lakosság f t nagy része nem rendelkezik emberhez méltó megélhetéssel; olyan társada­lomnak vagyunk tagjai, mely az embereket mindenféle megaláztatásnak veti alá, csu­pán azért, mert, szerencsét­lenségükre feketéknek szület­tek; ez a társadalom a maga bizonytalan szociális és gazda­sági pozícióit a proletariátus széles tömegeinek elnyomása árán tartja fenn.” Karly csillogó szemekkel nézett a szónokra. Csodálatos szavak — gondolta —, fensé­gesek és igazak. A szónok elhallgatott egy pillanatra, kortynyi vizet ivott a pohárból. Karly testéről csurgóit a verejték. Az izzó októberi nap kegyetlenül sü­tött. Az emberek a Grand Pa­rade fái alatt zsúfolódtak ösz- sze, a fák csaknem lángoltak a nap hevétől, s az ing gallér­jába gyűrt zsebkendő csurom­vizes volt már. A körülötte hullámzó arcok tengerét figyelte, hol minden szín képviselve volt, a fénylő feketétől a fehérig. A tömeg­ben két rendőrspicli szorgal­masan jegyezte a szónok sza­vait. Megnézte őket, aztán az emelvény felé fordította te­kintetét. „Nekünk van erőnk harcol­ni, azok ellen, akik rabságban akarják tartani testvéreinket. Határozottan szembe kell for­dulnunk azokkal, akik jogot formálnak maguknak arra, hogy az embereket bőrük szí­ne szerint felsőbb rendűek- nek, vagy alacsonyabb ren­dűeknek tartsák. Gyerme­keink a legelemibb jogokkal sem rendelkeznek. Születé­süktől fogva csak a faji, tár­sadalmi és gazdasági megkü­lönböztetést ismerik...” Igen — gondolta Karly — ez az ember jól beszél. Azt mondja, semmivel sem va­gyok alantasabb más ember­nél, mégha fehér is az. Jól meg kell rágni, mit mond. Úgy véli tán, hogy nekem is jogom van bármelyik moziba menni, bármelyik mulatóba belépni, s tán még a gyerme­keimnek is joguk van bárme­lyik iskolába járni? erész és szokatlan esz­mék, sokat kell még rajtuk gondolkozni; érdekes volna tudni, mit mondana mindezekről Ou Klaas. Ou Klaas azt mondot­ta, isten a fehér embert más anyagból, a feketét megint másból teremtette, s hogy amannak mindig úrnak, emennek pedig rabszolgának kell lennie. Ez az ember azon­ban egészen mást mond, s minden szava igaznak látszik. Karly idegei megfeszültek a gondolkodásban. Az emelvé­nyen egymást váltogatták a szónokok, fehérek és feketék vegyesen, s valahogyan úgy viselkedtek, mintha semmi különbség nem lenne közöt­tük. Karlynak eszébe jutott, egy­szer valamelyik újságban né­hány ember fényképét látta, akik a feketéket alacsonyabb rendűeknek minősítő törvény ellen harcoltak; azok az em­berek mosolyogtak, jóllehet, éppen a börtönbe hurcolták akkor őket. ... Utolsónak egy kék szok­nyás fehér asszony lépett az emelvényre. Minden szava biz­tatás volt a megkülönböztető törvények elleni harcra. Miért beszél mindezekről? — kérdezte magától Karly. — El­mehet ö a legjobb mozikba, sétálhat a legfényesebb par­tokon. S még szebb is, mint Annatdji Lategan. Hát igen, figyelmeztették, hogy ne jöj­jön be a városba, azt is mond­ták, mi várhat itt rá. A Hano­ver Street nem érdekelte őt, ilyen gyűlésről azonban még nem hallott soha. Szokatlanul új volt ez neki, valami olyan, ami töprengésre kényszerítet­te. ösztönösen érezte, hogy valahol itt bujkál az igazság. Ez az igazság pedig ezt mon­dotta: harcolnod kell! Es 6 harcol is, ő Karly, megmutat­ja az öreg Lategannak, meg Bolynak az állatnevelőben, hogy mire képes, aztán tehet­nek vele, amit akarnak. Moso­lyog majd ő is, mint azok az emberek, akiknek arcképét az újságban látta. A gyűlés végéhez közeledett, és Karly kifurakodott a tö­megből. A szónokok szavai megragadtak agyában. A mi utcánkban nem hal­iassz ilyesmiket, — morfondí­rozott magában. Egy gépkocsi éles csikorgá­sa térítette vissza a valóság­ba. Fehér fej hajolt ki az ab­lakon, Karly arcába fröcskölve szavait: — Nézz az orrod elé, te fe­kete söpredék! Karly elcsodálkozva bámult rá. Ez az ember bizonyára so­ha nem hallotta, amit a gyűlé­sen mondottak. És sohasem látta a fehér nőt, aki cigaret­tával kínálta Nxelit. Az a fe­hér lady soha nem kiáltott volna így rá. Jobb is lenne tán, ha felülne a vonatra, ha­zautazna, s elfelejtene min­dent. A pályaudvaron azonban mintha másképpen sütött vol­Ez a kiállítás egész szeptem-; bér hónapban a látogatók ren- 1 delkezésére áll. Azok a kirándulók, akik al Dunakanyar megtekintése $ közben eljutnak egészen Esz-$ tergomig, ott két kiállítást te-; kinthetnek meg szeptember $ hónap folyamán. A Balassa^ Múzeumban a Dunakanyar az \ őskorban című kiállítás tartj nyitva, míg a Keresztényi Képtárban a Reneszánsz és i humanizmus Esztergomban \ című tárlat várja az érdeklő- $ dőket, a képzőművészet ked- $ velőit S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom