Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

4____________ Szívügyük: a termelőszövetkezet Nevüket nem közölték soha világlapok, nem kapta, szár­nyára a hír. Utcát sem fog­nak elnevezni róluk, s nyomol­vasó úttörők is inkább vissza­emlékezéseiket jegyeznék fel, mint tetteiket. Pedig, amit ők csinálnak — történelem. A szocializmus épí­tésének izgalmas története. Eh­hez hordják ők a maguk tég­láját szerényen, fáradhatatla­nul — de mindig az elsők között. Negyvenötben földosz­tóknak hívták őket. Negyven- nyolcban országépítöknek. Öt­venhatban hűségeseknek, öt­venkilencben a termelőszövet­kezeti mozgalom úttörőinek. Sok százezren vannak: kom­munisták. Közülük mutatunk be most néhányat. Ilidcgföldi Imre, a bugyi Tes- sedik Sámuel Tsz párttitkára Bényei Józsefné, a táborfalvi Május 1 Tsz pártszervezetének vezetője Ferenczi László, az Örkényi Béke Tszcs párttitkára Gombár Sándor, a sári Fehér Akác Termelőszövetkezet kom­munistáinak vezetője (Foto: Gábor) rtsr inter 6» 1966. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP Senkit sem érdekel amúsíél millió? VÉGVÁRI VITÉZEK Egy kicsit furcsa tréningruhában látni őket, a dicsőséget mégsem vitathatjuk el tőlük. A homokváralkotás bajnokai mestermunkát fejeznek be. Ezért érdemes volt egy kupacba rak­ni a szétszórt olcsó építőanyagot. A kisdiákok jól tudják, hogy sok ilyen nagyszabású akció­ra már nincs kilátás: ezek a vakáció végnapjai. Annál érdemesebb nekirugaszkodni, hogy napvilágot lásson még néhány homokremek. (Foto: Gábor) IMömogép sikere Győrött a Győr-Sopron, Vas, Komárom és Zala megye föld- művesszövetkezeti szakembe­reinek bemutatták a gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerkesztett kézi hajtású liba­tömő gépet, amely egy perc alatt töm meg egy libát. A gép kistenyésztők részére készült, és az AGROKER útján meg­rendelhető. Az őszi évadban több földművesszövetkezet sze­rez be ilyen gépeket, amelye­ket azután a szakcsoportokban tömörült háztáji libatenyész­tőknek kölcsönöznek. Dunakeszin és Aszódon is feliép a Mongol Állami Népi Együttes Pénteken este Budapestre ér­kezett a Mongol Állami Népi Együttes. A Keleti pályaudva­ron a Művelődésügyi Minisz­térium, a KKI és a mongol nagykövetség képviselői fogad­ták a vendégeket. A társulat 22 tagja D. Bátcengel igazga­tó vezetésével két hétig tartózkodik ha­zánkban a magyar—mongol kulturális munkaterv alapján. Műsoruk­kal, amelyet „Keleti ritmusok — keleti melódiák’’ címmel ál­lítottak össze, dalban, zenével, tánccal adnak ízelítőt a távoli ország népi kultúrájából. Szereplésüket ma kezdik meg Ercsi községben, majd vidéki kőrútjuk követ­kező állomásai: Dunakeszi, Űjszász, Turkeve, Oroszlány, Esztergom és Aszód. Befejezé­sül két fellépésük lesz. Buda­pesten a Ganz-MÁVAG mű­velődési házban szeptember 2- án, 5-én pedig a Vidám Szín­padon, Dunakeszin hétfőn dél­után háromnegyed négykor lépnek színpadra. \ 5 Hiába emelkedik ki hival- ^ kodon a földszintes paraszt- | házak sorából az emeletes, ki­esebb palotának is beillő mű- 5 velődési ház a három és fél- , 5 ezer lakosú Mende főterén — ! okkal, mert a lakosság közös j munkájának eredményeként, I j több mint másfél millió fo- ' ! rint értéket képvisel —, mégis ! olyan, mint egy megrokkant j óriás. A tágas, világos elő- ! csarnokban márványtábla hir- ; deti fennen: épült a falu ösz- \ szefogásából, Koreny András ■ építészmérnök társadalmi \munkában elkészített tervei , ! alapján 1958—61 között. S ! ugyanitt, az előcsarnokban fa- \ oszlopokkal ducolták alá az : épület lépcsőházit, nehogy le- !szakadjon valaki vagy valakik | alatt. ! A reprezentatív épületet i hatvanegyben nyitották meg ! bensőséges hangulatú ün- | népség keretében az építők — ja falu lakossága — előtt, s j egy esztendővel később, : i 1962 májusában már ezt ír- jtuk lapunkban a mendei mű- | velődési házról: j „Az épület sürgős tatarozás- I ( i ra szorul, mert a földszinti , ! vizesblokk lesüllyedt, a falak , S repedeznek, gyors beavatko- i jzásra van szükség...” , ! A riport pusztába kiáltó : jszó maradt. Nem történt sem- ] j mi. Legfeljebb az, hogy tovább : j romlott a mendei művelődési ] ! ház épülete. Pedig már ak- : |kor meg kellett volna döb­i’oennie az illetékeseknek: i ! t hogyan lehetséges az, < ! hogy egy alig esztendeje emelt ­[épületet máris tatarozni kell? . ! Az ok két szálon vezethető : j vissza. Az egyik: az emeletes ! művelődési ház helyét a lehe- j:0 legalkalmatlanabb terüle- ( \ten, egy feltöltendő lapályon . \ jelölték ki, ahol kétméteres ! töltést kellett emelni az ere­idet! talajszintre ahhoz, hogy , jaz építkezést megkezdhessék, j !Hat és félezer köbméter föl- j áet hordtak a fel töltéshez, de tarra már senki sem gondolt,«/ ! hogy a frissen feltöltött réteg $ tégy idő után süllyedni kezd. Aj; [másik: a másfél millió forint § l értékű munka elvégzését a\ 5 megyei tanács illetékesei koc- >5 I kázatos házi kezelésű kivitele- § \zésben engedélyezték. A kö- ^ j vetkezmény — a laikus is ^ t észreveszi néhány percnyi >; [szemlélődés után — súlyos, | Mégsem történt semmi. I Két esztendővel ezelőtt, I , | hatvannégyben már [ a következőket írtuk lapunk- $ I ban a mendei művelődési ház- § [lói: ^ J „A lesüllyedt vizesblokkon ^ i ás a lépcsőházon kívül az j; j emeleti helyiségek közfala el- ^ [ vált a mennyezettől, néhol S légy centiméternél is nagyobb § l — a falak teljes hosszában ^ [ végigfutó — nyílások tátonga-§ j nak.” | J Erre sem történt semmi. A ^ ! felépülés óta, öt esztendeje ^ í nem tatarozták az épületet, j! [ Csalc gipsszel jelölték meg a ^ J repedéseket, kíváncsian vár- ^ jva arra, folytatódik-e a süly- Sj j iyedés. § [ Folytatódott.- A gipsszel $ [ megjelölt helyeken újabb egy- | j centiméteres hézagok tátonga- ^ j nak. Közben a tetőzet beázott ^ 5 legalább hat-nyolc helyen, mái- ^ |lik kifelé a vakolat. Tovább^ i süllyed az épület két vége. i S S j — Egy hónapja majdnem ^ $ végzetes szerencsétlenség tör- ^ [ tént — mondja Horváth Lajos | ^igazgató. — A színházterem ^ ben, több mint fél négyzet- ^ ^ méternyi, öt centi vastagságú $ |vakolattömb zuhant alá hét ^ ^ méter magasból! Elgondolni is^ ^ rossz, mi történt volna, ha ez $ | színházi előadás vagy más | | rendezvény alatt következik ^ ^ be. S ami a legfurcsább: ez ^ | nem a beázás következménye! ^ § Olyan helyen szakadt le ez a ^ ^nagy és súlyos vakolatdarab, $ ^ ahol nyoma sincs a beázásnak. $ | Éppen a hátsó széksorok fö- j ^ lőtt. [ íj Azóta egyetlen rendezvényt j Fehér falak, fényes ablakok tartottak a mendei művelődési ház színháztermében. Az al­kotmánynapi ünnepséget. A kedvezőtlen időjárás bakény- szerítette az embereket az életveszélyes terembe. S ugyanitt tervezik szeptember elsején a tanévnyitót — ha addig megérkezik a járási ta­nács építésügyi osztályának szakértő-bizottsága és enge­délyezi az ünnepség megtar­tását ... Az élet azért nem állt meg a művelődési házban. Az egyik repedezett falú teremben ren­dezték meg a foioszakkör ki­állítását. Rendszeresen próbál­nak a színjátszók is, akik rö­videsen bemutatót szeretnének tartani a színházteremben ... Dolgozik a rádió- és az ezer­mester-szakkör is. És szeptem­ber elsejétől kezdve újra meg­nyílik az épületben a zeneis­kola, a meglévő szakkörök mellett újak kezdik meg mű­ködésüket. A mendei művelődési ház évi költségvetése százkilenc­ezer forint. Ebből negyven- négyezer az állami támogatás. Egy esztendő alatt hatvanöt- ezer forint saját bevételre kell szert tenniök a művelődési ház működésének fenntartá­sához. Ezt az összeget elsősor­ban a nagytermi rendezvé­nyek: színházi előadások, hi­vatásos művészek rendezvé­nyei és a bálok biztosítják. Az igazgató azonban — nagyon helyesen — egyelőre lemondta a színházi előadásokat, a hi­vatásos művészek produkcióit, s lemondott a bálok rendezé­séről is. Úgy tűnik, öt esztendeje az illetékesek közül senkit sem érdekel a Mendén felépült több mint másfél milliós mű­velődési ház sorsa. Áll a falu közepén, akár egy megrogy- gyant óriás. Vajon meddig még? Prukner Pál Hova lett«!« a régi szep­temberek? Hová lett az idő, amikor hónom alatt új köny­veimmel rohantam haza, s fel sem álltam addig, míg végig nem lapoztam az összesei. S ki tudja visszaidézni, a füzet­öltöztetések izgalmát, s a bosz- szúságot, ha rosszul szabtam ki a kék papírt Ki érzi a vi­nyetták ragasztójának ízét, a friss és mégis kissé pállott iskolaszagot, a folyosók zúgá­sát? Érzik, s tudják, — de nem mi. Augusztus végén épp­úgy megrohanják a papírüzle­teket, és könyvesboltokat, mint mi tettük régen. A különbség csupán annyi, hogy most nem minket figyelnek felnőtt-sze­mek, hanem furcsa módon a mi szemünk lett felnőtt-szem. ★ A kérdés tehát: hogyan készülnek a gyerekek és ho­gyan készülnek a felnőttek az új tanévre? A Ceglédi Városi Tanács mű­velődési osztályán Bárdos Endre tanulmányi felügyelő azt mondja, az előkészítő ér­tekezletek hetét élik^ Most is fekete öltönyben, fehér ing­ben fogad, két ülés szüneté­ben. — Ezekre az összejövetelek­re, ellentétben sok mással, föltétlenül szükség van — mondja. — Augusztus 22-én kibővített osztályértekezletet tartottunk a városi és járási szakfelügyelőkkel. Értekezle­ten találkoztunk az iskolák igazgatóival, igazgató-helyet­teseivel és háromnapos érte­kezleten beszéltük meg az úttörőmozgalom helyi és ál- ; talános problémáit. A tanév i kezdetén külön hívjuk össze laz egyes szaktárgyak okta- ; tóit. j — Nem sok ez egy kicsit? : — Nem. Finisben vagyunk. ^Szeptember 1-én tartják év­inyitójukat az iskolák, és sze­sen, gyakorlottan és udvaria­san dolgoznak. Pedig nem könnyű most a munkájuk, nyitástól — zárásig, reggel héttől, délután háromig, nincs megállás. Azt mondják, ilyen­kor még főleg a szülők vásá­rolnak. Ha megkezdődik a tanév, akkor rohanják meg a gyerekek a boltot, radírért, vonalzóért, ceruzákért. A legjobb vevők az ötödik osztályosok. Rajztáblát, kör­zőt, fejesvonalzót vesznek és gyakran új táskát. Érthető is, hiszen ők már nem alsó tago­zatosok, nem járhatnak j háti­táskával. Érdekes egy ilyen vásárlás. Itt áll előttem például Pisti, aki most megy első gimná­ziumba. A tanyáról kerékpá­roztak be az édesanyjával. A fiú csillogó szemmel kutatja végig a polcokat. Az asszony kezdi a felsorolást, de fia csakhamar átveszi a szót. Egy körzőkészlet, vonalzó, színe­sek, ecsetek, festékek, ceru­zák,‘tolltartó. Milyen legyen a tolltartó? Pisti legszívesebben a redőnyöset választaná, de- hát redőnyössel nem járhat egy gimnazista. Hosszas töp­rengés után szép fekete bőr­ből készült tolltartót választ Aztán új táska, zippzáras, az is fekete bőrből. Pisti édes­anyjának arcizma sem rándul Radírgumi, nylonborító a fü­zetekre, tus ... Nagy halom a pulton, Pisti tétován körül­néz: mi kéne még? Már a ki­szolgálónő is kifulladt, a számláp talán nincs is hely több tételnek, Pisti szeme azonban megakad a sarokban gúlába rakott papírkosarakon — Anyu! — mondja. — Ké­ne egy' olyan is ... — Minek? — Erre nem tud mit vála­szolni Pisti, de egyre a papír­kosarakat nézi. — Na jó — mondja az asz- szony — tessék felírni azt is Fizetnek, aztán az üzle előtt felülnek a kerékpárokra Pisti csomagtartóján ott sárga papírkosár. Pisti az ősz­szel a kollégiumba költözik. N. P. — Tavaly három első osztá­lyunk volt, idén valószínűleg csak kettő lesz, bár ez még nincs véglegesen eldöntve. Nem is lehet, hiszen még hát­ravannak a pótbeíratások. Egyébként sok minden dől el az évnyitó előtti hetekben. Ezek a mi legnehezebb hete­ink. Ilyenkor kapnak a neve­lők új osztályokat, most dönt­jük el, milyen munkaköri vál­tozásokra van szükség. — Festés, tatarozás? — Szerencsére idén minden zökkenő nélkül idejében elké­szült. Fehér falakkal, fényes ablakokkal várjuk a gyereke­ket. Csak a tornatei-em van még hátra. Beázott a födém, és altkor vették észre a szak­emberek, hogy nem csupán ja­vításra, hanem alapos felújí­tásra van szükség. Az építők azt ígérték, hogy szeptember közepére elkészülnek. — S elkészülnek? — Reméljük — mosolyog az igazgatóhelyettes. A folyosók még üresen kon­ganak, frissen fénylenek a vi­lágoszöld olajfestékkel festett falak. Egy kisfiú és kislány álldogált a. folyosón az egyik osztály ajtajának mélyedésé­ben. Amikor megszólítom őket, lehajtják fejüket. Bizony, ők megbuktak. Most a tanító né­nire várnak, az utolsó korre­petálásra. Aztán jöhet a pót­vizsga. Nagyon szégyellik ma­gukat. ★ A Papír* és Irószerboltban mozdulni sem lehet. A tömeg­től és a felhalmozott áruktól. Kattog a pénztárgép és nem filléres számlákat blokkol a kasszás nő ... Ötven forint, száz forint, százhúsz forint. Augusztus elején öt-hatezer forint volt az üzlet napi for­galma, az elmúlt napokban éppen a duplája, tizenkétezer forint. A kiszolgálónők ügye­retnénk, ha megfelelően len­ne előkészítve ez a tanév is. — Mi lesz az idei tanév jel­legzetessége? — Minden tanévnek van va­lamilyen jellegzetessége, az ideinek, hogy az új tanterv „utolsó fokozatát” léptetjük életbe. Ehhez is nagy segítsé­get nyújtottak a különböző összejövetelek. Meg kellett beszélnünk a hetedik és nyol­cadik osztályban bevezetésre kerülő tantervi anyag- és tankönyvek által felvetett problémákat. És akadt bő­ven. Egyébként az értekezle­teknek kettős célja volt. Egy­részt a művelődési osztály tá­jékoztatta terveiről a kollégá­kat, másrészt az ő vélemé­nyük alapján alakul majd ki Cegléd város tanügyi terve a következő tanévre. ★ Érdekes és elgondolkoztató adatok vannak a művelődési osztály birtokában. A számok­ból kiderül, hogy Cegléden az idei tanévben (nem végleges adatok szerint) emelkedett az általános iskolába beiratkozot­tak száma. Míg tavaly 4952 ál­talános iskolai tanuló volt, az idén 5083. De nézzük meg az összesített adatot, az osztályok bontásában. Idén 490 első osz­tályos lépi át az iskola küszö­bét és 637 nyolcadikos hagy­ja el az iskolát. Legmagasabb osztálylétszám az ötödik, a hatodik és a hetedik osztá­lyokban van. Az ötödik osz­tályba járó, tehát az 1956-ban született gyerekek száma ép­pen duplája az első osztályba beiratkozó, hatéves, tehát 1960-ban született gyerekek számának. ★ — Nálunk is csökkent azok­nak a kisdiákoknak a száma, akik először ülnek iskolai pa­dokba — mondja Megyeri Ká- rolyné, a Hámán Kató általá­nos iskola igazgató-helyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom