Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
\ 1966. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP PB ST MECrfil v/(firfíip Jesus — Caracasból Amikor e sorokat írom, Jesus Eduardo Oshaoa már visszatért Venezuelába. Magával vitte kis jegyzetfüzetét, amelybe annyi mindent irt fel magyarországi látogatásáról. Gondolom, sokszor előveszi majd azt a füzetet, mesél is belőle a társainak és emlékezik azokra a napokra, amelyeket Budapesten és néhány vidéki városban töltött. En Jesusra szeretnék emlékezni most, s hozzá kell tennem, ő semmiféle hőstettet nem hajtott végre Venezuelában, szerelő egy textilgyárban és szakszervezeti funkcionárius. Az első, ami meglepetés volt, huszonkilenc esztendős és tizenkét éve dolgozik a venezuelai szakszervezeti mozgalomban. Nagyon korán kezdte. És pontosan meg sem tudta fogalmazni, hogy miért. Azt hiszem, a körülmények tették azzá. . Ne képzeljünk el — Jesus sem állította —, valami sötét, szűk helyiséget, ahol verejtékező munkásnők dolgoznak. A kizsákmányolás roppant modern környezetben zajlik,.automata gépek és neonfény közepette. Jesus, mint szakszervezeti vezető, időnként beszélget a gyár- tulajdonossal. A gyártulajdonos megígér egyetmást, aztán folytatódik minden tovább, úgy, ahogy régen. Jesus tudja, hogy, amikor változások történnek, amikor a fix- fizetés helyett a darabbért vezetik be, akkor megint kevesebb pénzt visz haza majd ő is, a többiek is, Jesus ilyenkor sztrájkot szervez, rendszerint sikereset. A gépek leállnak. A tulajdonos most nem mosolyog, tajtékzik a dühtől és elbocsájtja a gyár összes dolgozóit. Aztán a tulajdonos lecsillapodik és gondolkodni kezd. A munkanélküliség' nagy, de azok, akik a gépek mellett dolgoztak, már gyakorlottak. Visszaveszi a régi embereit. Je- sust nem. Öt el sem bocsáthatta, a szakszervezeti vezetők nem bocsájthatók el, erre törvény van. Jesus mégsincs biztonságban. A törvényt ugyanis ki lehet játszani. Például úgy, hogy a tulajdonos megveszteget valakit, megkéri, menjen be a szakszervezeti központba, vagy a minisztériumba és vádolja meg azzal Jesus Eduardot, hogy kommunista. Ez az egy szó elég ahhoz, hogy funkciójából felfüggesszék. És van más lehetőség is. Mondjuk, koholt vádak alapján letartóztatják. Sötét dolgok ezek. Jesus Eduardo mégis mosolygós, sőt, vidám fiatalember. Optimizmussal született, azzal él. Fizetésének majdnem ötven százalékát lakbérre költi, olcsó, tarka ingeket visel, gyermekei vannak, akiket el kell tartania. Dolgozik hát keményen, de közben azon töpreng, hogyan lehetne az üzemben egy kis könyvtárat alapítani. Jó lenne, ha az emberek olvasnának, minél többel és minél érdekesebb, komolyabb könyveket. Meglepődve látta, hogy itt minden gyárban könyvtár van, meglepte az is. hogy itt nem félnek az emberek az automatizálástól. Csodálkozott a kültúrházakon és azon, hogy az új munkások szaktanfolyamokon vesznek részt. Olyan volt Jesus, mint egy élő dokumentáció a kapitalizmusról, amelyre már oly sokan legyintenek. Szerettem volna, ha minél többen beszélnek vele. S ö is igyekezett, hogy minél több emberrel beszéljen. Vendéglőkben szólított meg ismeretleneket, kérdezett, érdeklődött. Először járt Európában. Sokat fényképezett, sokat írt. Találkozókon veiI részt, belekóstolt a kényelmesebb életbe. De már — láttam — türelmetlen volt. Nemcsak a családja után vágyott, az üzem után is. Az üzem után, ahol nem hajt végre hősi cselekedeteket, csak él és dolgozik — caracasi módra. B. I. }i Ott vagyok , ott az én világom... U Kunszentmiklóson valamelyik este megállt a vendéglő előtt egy C-s Warszawa gépkocsi. Menyecske szállt ki a volán mellől, a hátsó ülésről pedig két derék magyar, hamisítatlan pásztorviseletben. A szájtáti nép igen megnézte őket. — Nicsak, műsor is lesz! — mondta valaki. — Az ördögöt műsor,. — telelt egy ember, aki ismerte a pásztorokat, mert jártak már a faluban máskor is. — Juhászok ezek Kisapajról. Ott mulattak, ahogy hallom — sokáig. Mindez néhány napijai ezelőtt történt. Ma csak úgy találom meg őket, ha elindulok a kocsijuk nyomában, ki a pusztára. Az igazi juhászokat keresem Apajon, a Kiskunsági Állami Gazdaságban. —■ Igazi juhász több is van — mondta az igazgató. — Több mint tízezer juhot tartunk, ahhoz kell egy pár igazi juhász. — Csakhogy, akik olyan igazi pásztorviseletben járnak ... — A hortobágyiak. Azokat keresi? — Azt a kettőt, akik saját kocsin járnak mulatni. — Azok a hortobágyiak. De nem ketten vannak. Egész család. Az apa és négy fia. — Mind juhász? — Mind. Egy kis tanácskozás előzte meg az indulásunkat, hogy mehetünk-e gépkocsival, avagy bricskára kell szállni. Mert felázott az út arra Kis- apaj felé, ahol együtt találjuk a juhászcsalád három tagját: Gézát, Sándort és Lacit. Az apa és a legkisebb fiú juhászföldön vannak: oda még nehezebb volna eljutni. — Nincs éppen messze egyik sem — magyarázta az igazgató. — de istenverte elhagyott vidék. Se út, se villany, még ivóvíz sincs; úgy hordjuk ki innen bentről a vizet. Az erre- valósi pásztor már nem marad meg itt a pusztán. Mert hogyan is maradna, amíg fel nem építik itt a központban a nagy téli hodályo- kat, s mellé a lakásokat a juhászoknak? Kint csak a nyári szállások, a cserények maradnak — sorolta az igazgató a terveket. Bevették ezt a gazdaság ötéves tervébe is: 16 millió forint kell hozzá. Mindenesetre a villanyt kiviszik nemsokára Kisapajra. Ez lesz az első. Már a hortobágyiaknak is megígérték a villanyt. Ott áll a rádiójuk, televíziójuk, mosógépük becsomagolva, addig nem tudják használni. — A pásztorélet maradt, amilyen volt — mondta végül „az igazgató. — Legalábbis errefelé. Őrzik, gondozzák a juhokat, mint száz, meg száz esztendeje. A mostani körülmények nem maradhatnak, nem maradna juhász. Csak ez a hortobágyi fajta: ez marad. Ki érti meg? Gépkocsija van, s ezek a többi modernségek, s.lenni kell valami igényének is, hogy látni, hallani akarja a világ dolgait... Aztán mégis ide jön, az isten háta mögé, ahol mit sem élvez ebből az egészből. Esetleg az autót, ha száraz az út... Végül mégis gépkocsival megyünk. Az út valóban pocsék. Kiskunság. Kerek erdővel, fogoly szaladoz előlünk, s amott — mutatja a kísérőnk, a gazdaság juhtörzstenyésztője, — egy igazi nádtetős csárda: „A filmesek építették, amikor a „AU REVOIRE! 44 ■ r Úrvezetők - és „ fenegyerekek" • A KRESZ nemzetközi érvényű! Június 22-én éjjel egy Sko- da-autóbusz haladt az 5-ös számú főútvonalon, . Szeged felé. Párnázott ülésein külföldi turisták álmodoztak a régen várt fekete-tengeri üdülésről. Lassan elmaradoztak mögöttük Budapest fényei, már csak a jegenyenyárfák sudár árbocai mutatták az utat. Tíz perccel múlt éjiéi. .. A Felsőbabád: Állami Gazdaság előtt egy traktor pöfögött az úton, hazafelé. Az autóbusz vezetője a gázpedálra lépett: előzni akart... A rendőri szemle jegyzőkönyve így rögzíti a későbbieket: .......F. Novotny, az LT 14— 8 2-es rendszámú Skoda-autó- busz vezetője, tompított világítás mellett, 60—70 kilométeres sebességgel haladva, rosszul becsülte fel a távolságot, s előzés közben elcsapta a traktor bal hátsó kerekét. A traktor felborult, vezetője a szántásba zuhant. Az autóbusz az összeütközéstől az úttest baloldalára csapódott, s ott nekiütközött egy szembejövő TEFU tehergépkocsinak... A teherautó vezetője a helyszínen meghalt; Kocsis László traktoros, a bugyi Tessedik Tsz dolgozója, könnyebben megsérült; az autóbusz utasai Közül ketten súlyos, nyolcán könnyebb sérülést szenvedtek. Súlyosan megsérült a teherautó rakodómunkása, Szabó István és az autóbusz vezetője is ... •k ^ — Sajnos, az idegenforgalom növekedése a baleseti statisztikában is lerpérhető — mondja a rendőrtiszt. — Egyik-másik külföldi úrvezető — tisztélet a kivételnek, — megfeledkezik arról, hogy a KRESZ — nemzetközi érvényű. Amint átlépi a magyar határt, egyszeriben „fenegyerek” lesz. Jöjjön, győződjön meg róla, táját szemével. Gépkocsiba ülünk, s elindulunk. Irány: a budai járás. Ezen a vidéken — köztudott — sok a borospince. S szinte valamennyi előtt ott találunk egy-két kocsit. Gazdájuk — rokoni látogatóban levő egykori hazánkfia — a pince mélyén „ellenőrzi” a tavalyi bor- j termést. Hat-nyolc hordó tar- | talmát kóstolja végig, utána volánhoz ül. ( Ami ezután jön, olyan mint | egy ámokfutás. Autósztrádá- i kon megszokott iramban szá- ! guld keresztül a falvakon, fütyül a stopjelzésre, az elsőbbségi jogra, tilosban parkíroz, fittyét hány a jobbkéz-szabály- nak, s tucatnyi más szabálytalanságot vét. Az egyik borospince elől most startol egy piros meseautó. Opel Record, 1966-os kiadás. Rendszáma: B VX 141, D. Gyerünk utána! Kilencvennel veszi a kanyart, pedig lakott területen haladunk. A balatoni autó- útra lassítás nélkül siklik rá. Uram, ezért fizetni fog! Százhúsz kilométeres sebességgel, végre megelőzzük. A tárcsa megálljt parancsol. A hosszú kocsi sokáig ringatózik rugóin a hirtelen fékezéstől. — Bite schén? — kérdi hibás németséggel az úrvezető. — ön kilencvenes sebességgel haladt át B. községen, s nem lassított sem a kanyar, sem az autósztráda előtt — mondja udvarias tisztelgés után kísérőm. — Bírságot kell fizetnie. Emberünk rögtön megtanul magyarul: — Nincs egy vasam se’ — siránkozik — csak dollár van nálam. Mennyit fizetek? — kérdi szolgálatkészen, de szemében ftaján szikrák csillannak. Nagyon jól tudja, hogy erre nincs lehetőség. Pénzbírságot csak forintban lehet fizetni. Tudják ezt mások is — s visz- szaélnek vele. A rendőr pedig — néhány figyelmeztető szó után — kénytelen őket továbbengedni. Talán már nem sokáig, készül majd megfelelő rendelet ... ★ Már a ceglédi országúton járunk, a 4-esen. Üllőnél beérünk egy kocsit — rendszáma 698 G 95 F. — stoplámpája nem működik, s kilencven kilométerrel robog át a községen. Megállítjuk. A volánnáj Menjou-bajuszos, ötvenes monsieur, mellette sovány asz- szony, a hátsó ülésen ötéves forma kisgyerek. A monsieur vajmi keveset gagyog ugyan németül, de úgy tagad, mintha perfekt be-: szélne. „Nur vierzig kilometer” — csak negyvenes sebességgel ment — esküdözik, s mosolyogni próbál. A radar- készüléktől megszeppen, elkomolyodik. Forintja — persze — neki sincs. Az intelmeket szórakozott arccal hallgatja, aztán elindul. A kicsi lány a hátsó ülésről bájosan integet: Au revoire! Debrecen felől hosszú karaván közeledik. A Camping- és Karaván Világszövetség magyarországi kongresszusának részvevői húznak hazafelé. — Sok baleset származik abból is, hogy a külföldiek — négy-öt ismerős család — kisebb konvojban, együtt akarnak haladni. Akár szabálytalanság árán is. A magyar „pilóták” viszont igyekeznek előzni, a konvojba becsúszni. Akár szabálytalanság árán is. Ennek aztán gyakran baleset a vége — magyarázza a rendőrtiszt. Éppen jókor. Egy autó — 724 FXR GB — kissé lemaradt a karavántól. A CA 69— 31 -es Skoda „becsúszó szereléssel”, szabálytalanul előzi. A külföldi alig bír lefékezni. Az utolsó pillanatban ... ★ — Áprilisban és májusban 9—9 baleset történt a külföldi autósok hibájából Pest megyében. Júniusban nyolc, júliusban viszont huszonhárom! Ez az ijesztő méretű emelkedés késztet arra bennünket, hogy a sajtó nyilvánosságát felhasználva, a belföldi gépjárművezetők segítségét kérjük a balesetek megelőzéséhez. Legyenek kétszeresen óvatosak, s a külföldiek szabálytalanságaira legalább ők ne válaszoljanak hasonlóval. Nyíri Éva Ez maradt az autóbuszból és a tehergépkocsiból a június 22-1 baleset után... Szegénylegényeket forgatták.” Most éppen német vendégeket fogadnak benne. Erre jó. Megriaszt kissé a dolog: műcsárda, turistákkal. Hátha ezek a népviseletes pásztorok is csak olyan műpásztorok — turistáknak. Kísérőnk megnyugtat; „Nem, majd meglátja, ezek igazi juhászok”. Csakugyan. Ezer közül is kiválasztanám a hortobágyiakat. Kerekes Sándor kissé zömök, a válla széles, a csípője valószínűtlenül keskeny, de izmos, vaskos lábakon áll. Az arca kerekded, csak az a két erőteljes pofacsont, s az óriási bajusz... Ki gondolná, hogy mindössze 27 éves. Csurgóere- szes juhászkalapot visel, amely abban különbözik a kunsági hegyes juhászfövégtől, hogy lapos. A mellény passzentos: vagy húsz nehéz fémgomb a dísze. Az oldalán cifra tokban a bicskája. Kampós boton támaszkodik —, juhászosan. Laci, a fiatalabb — valamivel magasabb és kisebb a bajusza. Nem annyira erőteljes, mint Sándor, de hasonlít. Géza, a legidősebb: mindjárt jön. — Milyen ez a Kiskunság? Hortobágyiaknak! — Megjárja — mondja Sándor. — Kicsit messze van a világtól — erőltetem. — Lehetne messzebb — szólal meg Laci. Várunk, nézelődünk. A fiú meneszt egy pulit, hogy „eriggy csak te”, s mutat ja neki amott a juhokat, mert a fél szeme ott van a nyájon, s figyeli, hogy merre fordul a jószág. — Miért jöttek el Horto- bágyról? — kérdezem Sándort. — Mert ott van juhász elég. Másutt meg nincsen. — Nincsen? Hol nincSén'?..... — Hát, ahová mentünk. Vác- dukán. Veresegyházon. Arra föntébb — mutatja. — Onnan jöttek ide? — Onnan. — Talán, mert kevés volt a fizetség? — Az nem —, int Sándor. — A fizetség itt nem lesz annyi. Egy évben 45 ezer forint. Csak —, és kinéz a kalapja alól, hogy vajon megér- tem-e, amit mondani akar —, csak nem tudtuk megszokni azt a hegyes vidéket... Petőfi... Ö ismerte ezt.I — „Lenn az Alföld...” — szavalom a verset. S egyszerre villan a mosolyuk, ahogy a költőre ismernek. Értjük egymást Ezek a juhászok sztárok: kapva kapnak utánuk. A gazdaság is most havi 1500 forint előleget ígér, de jár nekik bárány az ellés után, külön pénz a fejéseredmény szerint, a gyapjúhozam alakulása szerint ... Tarthatnak húsz saját birkát. Kapnak illetményföldet ... A szövetkezet Vácdu- kán még ennél is többet biztosított. Sándor ott vette a gépkocsit, ott gépesítette magát. A szövetkezet központjában lakott, ahol volt villany, kényelem. S dohog ma is a villanyért, hogy jó volna... „Rádió van, csak —, legyint — tranzisztoros”. Azért jött el, mert nem bírta ott sokáig. Visszacsalta a puszta. Szinte nem is hiszem ezt a ragaszkodást. Pedig igaz. A szülőföld szeretete. Tanítani kellene. Soha élvezetesebb riportot. Megjön Géza — a legidősebb Kerekes fiú. Túri Dani. Vagy a sokszor megénekelt, legendás, délceg betyáralak. A tartásában és a szemében van is egy kis hetykeség, magamuto- gatás. Magasabb, erősebb mind a két Kerekesnél, s az óriási bajusz is tekintélyesebb; az arca azonban mintha simább lenne, szabályosabb. Káplár Miklós, a Hortobágy festője látott ilyen arcokat: s itt a tanúság, hogy nem hazudott az ecset. — Riporterek, rendőrség, vagy tanács? — kérdezi mindjárt, mint aki megszokta, hogy lehet akármelyik. De ez csak afféle bemutatkozás. Géza sem olyan félelmetes ember. A családról beszélünk mindjárt, hogy mióta juhászok. — Amióta csak emlékezni lehet — mondja — mindenki juhász. Minden Kerekes. — És elidőzik a tekintete a két öccsén. — Amikor mi felöltözünk és bemegyünk a faluba hárman ... — Igen. És az asszony vezeti az autót... Igaz? Nevetnek. Addig nem jutott egyik sem, hogy jogosítványt szerezzen; de nem is akarnak. — Én vezetek, mert én nem iszom sose’ mondja Sándor felesége, aki közben ide jött mellénk, vagy két-három méterre. — Csak úgy bámul ránk a nép. ha mi bemegyünk a faluba hárman — folytatja a legidősebb Kerekes. — Most csináltattam egy új szűrt Debrecenben. 3500 forintért. Azt meg lehet nézni. — Az enyém most készül —* közli Sándor. — Rajtam se’ volt még olyan pantalló — mutat a nadrágomra. — Kihozzam az új szűrt? — fordul hozzám Géza. — Kihozom. — S szalad érte. — Belehalna, ha nem mutatná meg — nevet Laci öcs- cse. — Hát ilyet hol lehet kapni —, s forgatom a fiú nehéz mellénygombjai egyikét. — Az új mellényemen van egy sor gomb — válaszol Sándor — öreg pásztortól vettem. Tizennyolcat 500 forintért. Az öregnek már nem kellett. így hagyományozódik ez a mesterség is, mint a mellénygombok. öreg pásztoroktól apáról fiúra. Amikor nézegetem, később Géza csodaszűr- jét, csak hallgatom, ahogy magyarázza : — Pásztor lettem, ebben nőttem föl, s az vagyok testestől, lelkestől; ezzel a ruha; az öltözet is együtt jár. De a fiam — rázogatja a fejét — a fiam az már nem lesz i pásztor... Az már nem .. 1 A másik kettő meg csak legyint. — Hagyjad csak — mondja Laci. — Az öcsénk — magyarázza —, aki most apánkkal van, az csoda eszes volt. Amit egyszer elolvasott, fújta. Mégis juhász lett. Ahogy nő a gyerek, mondja neki az apja; „amott megy a jószág, zavard' csak meg”. Aztán ott is marad a gyerek mellette. így lesz a juhász. Most is. Ezután is. — Hanem — kérdezem — van-e valóban valami titkuk? Úgy értem: a mesterségnek. Rámcsodálkoznak. — Hát, hogyne volna — mondja Sándor. — De mennyi fortélya van ennek — folytatja tovább Géza, és magyarázza, hogy amikor jön az ellés, 40—50 egy éjszaka ... — Az igazi juhász nem is enged a közelébe idegent soha ... — Nem árulják el a titkukat. — Azt nem. — Egymásnak sem? •— Az más. És indulnak is. Járják- a pusztát, egy-egy pásztor 300 birkával. Kora hajnaltól délelőttig, délutántól estig. Itt töltik az életüket a pusztán. És az autójuk? Van. Nézek utánuk a pusztán, ahogy ballagnak a nyáj után. Az autó is azért kell, hogy mielőbb itt legyenek vele, itt — a pusztán. Izgat a titkuk. — Valami van benne — mondja a juhtörzstenyésztő hazafelé. — Kétségtelen ... Volt a gazdaságnak 600 birkája, s megbetegedett vagy 80 százaléka. A legjobb juhászok is azt mondták, hogy azokkal nincs mit kezdeni. Lehetetlen. Az öreg Kerekes egy hónap alatt meggyógyította az egészet. Ezeknek a fiúknak az apja. Hogy mit csinált velük ... ? Ki tudja? De hát nemcsak ez a titok. Hogyan lehetne ezt a hűséget plántálni? A hűséget; a mesterséghez, a tájhoz, a hagyományhoz, egymáshoz ... Hogyan ? Dékiss János
