Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-16 / 193. szám

n«T mecvet v"/fó*ínD 1966. AUGUSZTUS 16., KEDD TV-FIGYELŐ Változatos hét vége Szombaton este lepergett a Monte Christo grófja című hatrészes angol filmsorozat befejező része. Azt hiszem, a nézők egyetértenek a kriti­kussal: kellemes hat órát je­lentett ez a sorozatfilm. Ha az első két rész vontatottabb volt is — ez a regény alapján tel­jesen érthető — a harmadik résztől fokozatosan felgyorsult az események menete. Peter Hammond rendezése, Alan Ba- del Monte Christója és So- mogyváry Rudolf jó szinkron­ja egyaránt részese a siker­nek. A hét vége legjelentősebb művészi élményét kétségkívül a Szegedi Szabadtéri Játékok­ról közvetített Faasí-előadás jelentette. Gounod romantikus operája nemcsak változatlanul őrzi népszerűségét, de nagyon alkalmas a szabadtéri előadás­ra is. Elsíkorban a harmadik felvonás nagy templom jelene­te. A három külföldi vendég- művész közül kettő maradék­talanul tetszett, a Margitot alakító Virginia Gordoni és a Faustot játszó Juan Oncina. Carlo Cava Mefisztója azon­ban csalódást keltett, elsősor­ban a játék varázsa hiányzott alakításából. De csalódnunk^ kellett a híres Valpurgisz éj táncjelenet új feldolgozásá­ban is. Barkóczy Sándor, a koreográfia tervezője, Faust és Mefisztó aktív szerepelteté­sével — természetesen dublő- zökkel, s nem is eggyel! — túlbonyolította a jelenetsoro­zatot. A televízió vasárnapi prog­ramját a sportközvetítések uralták. Csak az Országos Sportnapokról négyórás köz­vetítést adtak! Este mindössze félórás önál­ló prózai műsor szerepelt a programban, Hegedűs Géza tv-játéka, a Voltaire avagy Nehéz üzlet az értelem. Mint az a címből is kitűnik, Hege­dűs Géza ezúttal az embersé­gesség gúnyos francia hősét, Voltairet idézte meg, s fél órába sűrítve próbálta elmon­dani mindazt, amit a nagy francia filozófus hosszú élete alatt elmondott vagy elmond­hatott volna. Kellemes, szóra­koztató félóra volt, amelyet elsősorban Major Tamás jó já­téka tett emlékezetessé. Le a háborúval! címmel a tíz esztendeje elhunyt Bertolt Brecht songjait hallottuk a vasárnap esti program záró­adásaként. Simon Zsuzsa, ren­dezésében a felvonultatott fiatalok jó előadásban emlé­keztek meg a nagy német költőről. (prukner) Esti sétahajók a Balatonon A MAHART a nyári csúcs- forgalomban esti sétahajókat indít a nagyobb balatoni ki­kötőkből. A Beloiannisz Sió­fokról indul minden este, ví­zibuszok Balatonfüredről, Fo­nyódról és Badacsonyból fut­nak ki. A színes lámpákkal díszített, a partokat végigref- lektorozó hajók egy órát tar­tózkodnak a nyílt vizen. TEFLONOS PENGE A Fővárosi Finommechani­kai Vállalat külföldi szakér­tők tanácsa szerint gyökere­sen változtatott a borotva­penge-gyártási technológián, amelynek nyomán állandósult a jó minőség. Az adott alap­anyagból, az űj technológia szerint kéíaült pengével leg- alább-ötszoF'simán lehet bo­rotválkozni, s ennél többet nem is lehet kívánni a ha­gyományos pengéktől. Külföldön — Amerikában, Angliában, Franciaországban KUTYA MELEG DEBRECEN Kórusfesztivá l Vasárnap este Debrecenben az Arany Bika szálló Bartók termében ünnepélyesen meg­nyitották a Bartók Béla nevét viselő második nemzetközi kó­rusfesztivált. Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes köszöntötte a Debrecenbe érkezett külföldi és hazai dalosokat. A megnyitó díszhangverse­nyen a műsor első részében az Észt Szocialista Köztársaság ze­nekarainak és kórusvezetőinek vegyeskara, a franciaországi Toursból érkezett Jean Ockeg- hem énekkar és a debreceni Kodály kórus szerepelt. A mű­sor második részében Kodály: Budavári Tedeum-át mutatták be. Rendszerint jú­nius végén, július elején köszönt be nálunk az év leg­melegebb idősza­ka, amit régiesen kánikulának ne­veznek. Ilyenkor van az, hogy em­ber, állat, nö­vény, minden kor- nyadozik, a leve­gő szinte folyósán reszket, az aszfalt- utak megolvad­nak, ritkábban a patakok, tavak, gyakrabban a tor­kok, hegyeken a pincebeli hordók, falun, városon a vendég látóipar készletei kiszárad­nak a kutya me~ légtől. Pedig mi az a 30—34 fok, amit árnyékban mutat­nak a hazai hő­mérők!? Évente alig kétszer-há- romszor és csak a legmelegebb vidé­keken merészke­dik a higanyszál 35—36 fokig. Ezenfelüli. hőség már kuriózum­nak számít. A régi korok nagy melegjeiről szóló feljegyzések nem egészen hitelesek, minthogy az úgy­nevezett maxi­mumhőmérőket csak 1911 óta hasz­nálják. A kániku­lai rekordot buda­pesti viszonylat­ban az 1935. jú­nius 29-én mért 39,5 fok, az orszá­gos abszolút re­kordot pedig az 1950. július 5-én Pécsett mért 41,3 fok tartja mind­máig. Európának en­nél melegebb gó­cai csak délen vannak: Cordoba, Sevilla, Palermo és Szkopje, vala­mint a Szovjet­unió déli vidékein évtizedenkint né­hányszor 42—15 fokot is elérik a kánikulai maxi­mumok. Ázsiá­ban India és Nyugat-Pakisztán szerepel 50 fokot kissé meghaladó hőmérsékletttel. Érdekes, hogy a Szovjetunióban, a Bajkáltól északra, a 62. szélességi fok körül ugyan­csak vannak 40 fokot meghaladó forró időszakok, pedig itt a tél is gyakran hoz 45— 50 fokos fagyokat. Dél-Amerikában az argentínai 45 fokos hőségeket emlegetik, Auszt­ráliában nem rit­kaság az 50 fok sem. A Szahará­ban igazi kutya­melegnek az 50— 55 fok közötti hő­ség számít, de Lí­bia északi tájain 5 8,4 fok volt az eddigi hőségre­kord. Különös módon az úgynevezett vi­lághőmérsékleti csúcsot Eszak- Amerika egyik dé­li vidékén, a Kali­forniában lévő Po­kolvölgy nevű si­vatag szolgáltatta, ahol árnyékban is csaknem 60 fokot mutattak a hőmé­rők. Ez már való­ban: pokoli meleg! — néhány éve viszont megje­lentek olyan pengék is, ame­lyek még a legerősebb sza­káll esetében is hússzor-hu- szonötször használhatók. A nagy élettartam titka a teflo­nozás, amellyel — a jó minő­séget biztosító technológia alapján — már hazai penge­gyárunk is kísérletezik. A p>enge élét 0,5 mikron vastag­ságú műanyaggal — teflonnál — vonják be, ráégetik az acélra. A műanyag kitölti a köszörülés, a fenés okozta, szemmel nem látható egye­netlenségeket, egyben „meg­támasztja” a penge élét, .meg­akadályozza a csorbulást, ti­zedére csökkenti a borotvál­kozás közbeni súrlódást. Az ilyen pengét viszont törölni nem szabad. A vállalat olasz minta­teflonnal egyelőre még kez­detleges módszerrel fújja rá a pengére a műanyagot így is elérték, hogy a kísérleti teflo- nozott pengével legalább tíz­szer lehet borotválkozni. A kísérleteket a vállalat tovább folytatja, s amit a teflonos pengéhez szükséges új gépsor beszerzésére mód nyílik, soro­zatban gyártja a legjobb kül­földi pengékkel vetekedő hosszú élettartamú borotva- pengét Határtalálkozó — barlangban Vasárnap festői környe­zetben, az aggteleki bar­lang vidékén tartották meg találkozójukat az edelényi já­rás fiataljai a szomszédos csehszlovák falvak ifjúsági küldötteivel. A határtalálko­zó érdekessége volt, hogy az ifjúsági nagygyűlésre és a színvonalas kultúrműsorra hazánkban először föld alat­ti barlangban került sor. A Baradla-barlang cseppkövek­től díszes, úgynevezett hang­versenytermében. Savaria kőtár Felújítva . ismét megnyitót-» ták a Savaria kőtárat a szom-1 bathelyi múzeumban. Fz az ország leggazdagabb és leg­szebb kőtára. A járdányi Pau- lovics István által létrehozott gyűjtemény nagy múltra te­kinthet vissza. Első római em­lékeit még Mátyás király ide- í jében gyűjtötték össze. Különleges építészeti fel­adatot jelentett a 10—20 ton­nás márványdarabok feleme­lése és elhelyezése. A bejára­ti frízt, melyen egy tengeri szörny alakja látható, hatal­mas vascsőszerkezet támasztja alá. Hazai maci — import maki Olyan kétségbeesett ez a medveapróság, mintha az ir­háját kellene félteni. Pedig az állatkerti kutatók csak a bundájából kérnek néhány szálat. Ezek vizsgálata el­árulja tulajdonságait, te- nyészértékét. A sokféle vizs­gálat közül a legérdekeseb­bek: zárt térben élő állatok levegőhasználata, az értéke­sebb fajok mindennapi ele- ségének minősége és összeté­tele. A kis maki nem tiltakozik.' Igaz, hogy olyan most, mint egy krízisen átesett csöpp­nyi beteg. Az Országos Köz­egészségügyi Intézet 40 rhe­sus majmot hozott Indiából kísérleti célokra. A kedves kis jószágok többé-kevésbé megsínylették a környezet­és éghajlatváltozást. Ez a páciens tüdőgyulladást ka­pott, de ma már túl van a veszélyen. Elég egészséges ah­hoz, hogy egy kísérleten — elpatkoljon. fSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS//SS//SSS/SS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSS/S/SS/S/SSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SS///SSSSSSSSSSSSfS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/.SSSSSSSSSSSSSSSSSSS' GYURKO GÉZA: Üvegpalota — betonból — Igyál! — Nem kell. — Igyál, a keserves úristenit, mert rád öntöm! — Akkor sem kell már. Nem bírom. S te se igyál! — Jó, nem iszol. Rendben van. Neked van akaratod. Nekem nincs. De itt o poharam. Ez van. Tehát iszom. Addig iszom, amíg meg nem vadulok — és egyhajtásra kiitta poharát. Felállt. Nem tántorgott. Kihúzta magát, most úgy nézett ki, mint valami hatalmas tölgy, rendíthetetlen és örökkévaló, mozdulatlan és magabiztos. De a másik tudta, hogy ilyenkor a legveszélyesebb. Kiszúr valakit és már üt is. Egyszer éppen őt ütötte le. Érdekes, azóta a barátság. Amikor magához tért és tán­torogva felállt, még ő beszélte le az embereket. — Hagyják, nem kell ide rendőr... Bocsánatot kér és rendben van... Aki­ben ilyen erő van, abban becsület is akad... A behemót óriás, kissé zavaros sze­mével ránézett, aztán elkomorodott... — Becsület? Nem rossz. Amikor sem­mit se csináltam, akkor nem volt be­csületem, most meg legyen? Úgy gon­dolod, hogy bennem van becsület? Mi? Úgy gondolod? a kocsma közönsége némán és alig jTs titkolt izgalommal figyelte, amint szemben áll egymással a két ember... — Azt gondolom ... S ritkán szoktam tévedni __ — Te naiv optimista — tegezte le... — Te meg nem tudsz mit csinálni a fene nagy erőddel! — Hm, azt hiszem, igazad van... De bocsánatot nem kérek. Majd, ha tő­lem is bocsánatot kérnek ... Gyere, ülj az asztalomhoz... A fene egye meg, tényleg megvadultam egy kicsit... Na, gyere... Odaült az asztalához. A bocsánatké­rés nem a bocsánat főnévtől függ... — Mit csináljak? Valamit csinálni kell? Bedugtak ide, az isten háta mö­gé... Irodistának. Egymagám vagyok az iroda. Meg minden. Felépítenek húsz nyomorult családi vackot, én meg itt rothadok húsz házért. Húszért! Érted te ezt? Honnan is értenéd? ... És dél­ben kettőkor vége a munkaidőnek. Ne­kem is. Marad 16 órám, hogy beleőrül­jek a céltalan és oktalan semmittevés­be... Eh, igyál! Tjél éve tán’ ennek. És egyedül ö, ta­il Ián csak egyedül ő érti ezt az em­bert, és hisz neki__ Miért ne hinne? I tt és neki, aztán igazán minek hazud­na... Egész városokat szeretett volna tervezni, építeni, most lábazatról, fel­menő falazásról kell fecsegnie, húsz, szobakonyhás családi ház építésénél... — Feri! Légy észnél! Hallod? A hatalmas termetű ember most ki­csit megtántorodik, aztán lassan visz- szafordul és lepuffan a kopott székre, hogy az felnyög alatta ... — Bolond vagy te. Legyek észnél? Miért legyek?? Hát az a rettenetes, amikor észnél kell lennem ... Hát mit tettem én? Semmit. Tanultam és építe­ni akartam. Nem putrikat. Felhőkarco­lókai ... Üveg, még beton. Még egy li­tert r A tufakőépítésznek ez való. A tufa is felszívja a nedvességet, én is ... Sán­dor, de nagy marha vagy te. Nagy mar­ha optimista. Hogy tud ilyen keszeg, vékony, nyavalyás, nyámnyila ember­ben ennyi optimizmus elférni.. — Mert én ember vagyok. — Értem. Én már az se. Én már em­ber se vagyok. De a kutyaúristenit, hát ne legyek. Én az akartam lenni. Az is voltam és belém rúgtak. Akkorát, hogy iderepültem. Pedig nem is volt gyerek­szobám. Lehetett volna, de nem volt. Igen, azt mondták, hogy nekem még gyerekszobára is tellett. S ezért lettem megbízhatatlan. Érted te ezt? Jó, neked sem könnyű. Talán még nehezebb is. Téged azok rúgtak ide, akikhez tartoz­ni akartál. Én nem akartam hozzájuk tartozni... Minek is akartam volna. En dolgozni akartam ... Az álmaim! Igyál! j piszkos kocsmába lassan bekú­/J szott az este. A csapos unott arc­cal méregette a féldeciket, pohár sörö­ket, a kétdeciket tisztán. A másik sa­rokban hárman kártyáztak, csapkodták a piszkos lapokat. — Ez a makk ász! — Mi van, te hátulról is megismered a lapokat? — Hehe ... Ezeket a lapokat csak há­tulról lehet már megismerni... — Barmok ... Igénytelen barmok ... Ez az életük. Nekik ez élet — ejtette az öklét a teli pohár mellé — — Élni is meg kell tanulni és meg kell tanítani — ingatta fejét és kicsit odább tolta maga elől a poharat... — Hülye! Nem érzed, milyen ostoba vagy? Ezeket megtanítani? Talán mi? — Talán mi... A Ferinek nevezett ivott, nagyokat nyelt, inkább már csak erőltette az italt, mintsem jólesett volna... Megtö­rülte a száját, aztán szokatlanul csen­desen nézett a társára... — Azt mondod, hogy talán mi... Te, meg én ... Ülj oda, kezdd őket taníta­ni ... Te, akit kizártak a pártból, és én, egy építési vállalkozó, kirúgott mérnök fia... Te, aki a lelket akartad építeni, én meg, aki a városokat... S most he­lyette egymást marjuk, hónapok óta __ K isfiam, nem tudom, sírjak-e, vagy rö­högjek rajtad? ... Hát te még hiszel, te még bízol? Adj egy kis hitet, egy kis bizalmat, s odavágom a poharat a fal­hoz, hogy soha ne tudjam kézbe venni, kipusztítok minden kocsmát, lebontok, hogy kő kövön nem marad és a helyük­be templomot építek a hitnek és a bi­zalomnak ... Naiv kis marhám, te! » máz megrántotta a vállát, mintha zi jelezni akarná, hogy társának hi­róla, mint olajos tétlensége lepereg testről a víz. — Ha nem hiszel a tavaszban, akkor minden ősszel öngyilkos lehetnél... Ha nem hiszel a gyümölcsben, akkor min­den fát kivághatnál... Nagyszerű dolog egy üvegbeton-palota... De az a te ba­jod, hogy soha nem tanítottak, és soha nem tanultál hinni abban, amiben én hiszek ... Látod azokat a kártyásokat. Barmok. Azt mondod. Nélkülük hiába minden álmod, ők építik fel a te csodá­latos üvegpalotáidat... Kizárták a pártból. Itt vagyok. Na és. Hitemből nem zárhattak ki... Hinni kell és bíz­ni! — Inni kell és ütni.. 1 — Minek? — Hogy feledjek! Hogy csináljak va­lamit ... — Te vagy ostoba ... Találkozunk mi még, amikor szégyenkezve emlékezel vissza ezekre az időkre ... Hogy nem akartál ember maradni... Bár — tette hozzá elgondolkozva — akárhogy is nem akarsz, mégis ember maradsz, ha el nem iszod minden csepp eszedet... Téged az üvegpalotáid őriznek, meg, remélem. Engem a hitem, egészen biz­tosan ... — Lehet. De, ha így lesz, a rabszol­gád leszek, amíg élek — mondta szo­katlanul csendesen Feri... F 'zettek és kiléptek a közelgő éjsza­kába. A faluban csend volt már. Csak a csillagok hunyorogtak a végte­len magasságban. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom