Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

A r REST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1966 JULIUS 10., VASÁRNAP Kajszibarack, sárgadinnye exportra A gyümölcs- és zöldségíel- vásárlás üteméről, az első fél­éves terv teljesítéséről, a helyi ellátásról, a hazai és külföldi piacon váló értékesítésről tá­jékoztatott a Szövetkezetek Értékesítő Központja járási kirendeltségének vezetője, ír­házi Gyula. — Első féléves tervünket szépen teljesítettük, összesen 522 vagonnyi árut értékesítet­tünk. Különösen ban mutatkozott nagy emelkedés a tavalyi adatokhoz viszonyít­va. Az idén több mint tíz súlyvagonnyi mennyiséget vá­sároltunk fék a járásban. — A többi gyümölcsfélének nem kedvezett túlságosan az időjárás. Meggyből 566 má­zsát vettünk át eddig, cseresz­nyéből csupán jelentéktelen mennyiséget, alig 167 mázsát. — Megkezdődött a kajszi­barack átvétele is. Telepün­kön 28 dolgozó végzi a barack válogatását, molyozását. Eddig 15 vagon árut szállítottunk exportra az NSZK-ba és Svájcba. Szállítunk a főváros­nak és az iparvidékeknek is — mondotta a kirendeltség vezetője. — Folyik a körte és a nyári alma felvásárlása is. Az ubor­kánál, paradicsomnál és a zöldpaprikánál a hűvös időjá­rás lemaradást okoz. Sárgadinnyéből pénteken érkezett az első nagyobb primőrszállítmány. Húsz mázsa érkezett az abo- nyi termelőszövetkezetekből. A jövő hétre már valószínű exportlehetőség is ígérkezik. — Az AKÖV ceglédi telepé­vel és a MÁV-állomással jó a kapcsolatunk. Szállításainkhoz elegendő kocsit, vagont ka­punk, s ennek jelentősége a harmadik negyedévben egyre növekszik, hiszen tervünk ek­kor a legmagasabb, 1987 va­gonnyi áru felvásárlása és értékesítése. — Az abonyi József Attila Termelőszövetkezetnek és a kocséri Üj Élet Terme­lőszövetkezetnek egy-egy paprikaválogató szalagot adunk át. Ezzel megnő a válogatás tel­jesítménye, s a méret szerinti, csomagolt áruért magasabb átvételi árat fizetünk. A jászkarajenői Lenin Termelő­szövetkezetnek és a kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet­nek Unifrukt III. rendszerű gépet biztosítunk a paradi­csom exportra történő váloga­tásához. — Terveink között szerepel a közeljövőben elárusítóhely létesítése a ceglédi piacon. • földieper fclvásárlásá­PISTÄT VISSZAVÁRJÁK Segít a szocialista brigád Pista anyátlanul maradt. Édesapja önmagával is tehe­tetlen beteg. Szerény nyugdí­ja éppen csak a puszta megél­hetést biztosítja. Pista állami gondozásba került. Elvégezte az általános iskolát és jelen­leg a közgazdasági technikum harmadik évfolyamán tanul. Politechnikai oktatásra a Budapesti Csemegekereske- delmi Vállalathoz jár, és egy­hónapos gyakorlatra — a nyá­ri szünidőben — a ceglédi 22- es boltba jött A bolt kollektívája szívesen fogadta a fiatalembert Két szocialista brigád dolgozik a boltban: a Béke és a Szabad­ság. Mindkettő már négy eset­ben elnyerte a szocialista bri­gád címet Arról is nevezete­sek, hogy a vállalásaikban szerepel egymás kölcsönös se­gítése, támogatása, a fiatalok patronálása. Ezeket a vállalá­sokat mindig a legnagyobb gonddal és igyekezettel telje­sítik. Két hete annak, hogy Füle Pista megkezdte a munkát a boltban. Az első reggelen az egyik dolgozó csak úgy mellé­kesen megkérdezte: — Pista, mit reggeliztél? — Még semmit Nem volt aki elkészítse. A kérdező gyorsan cseleke­dett. Pista megkapta a fél li­ter tejet, hozzá a süteményt De elterjedt a híre a dolognak nemcsak a boltban, hanem a vállalat központjában is. A szakszervezet még a délelőtt folyamán leküldte a boltba a Kossuth Étterembe szóló ebédjegyeket a fiatalember számára. Egymás után jelentkeztek a dolgozók. A szocialista brigá­dok tagjai ruhaneműt ajándé­koztak. A személyzeti osztály­ról új ruhát kapott Füle Pista. az áruforgalom dolgozói cipő­vel és melegítővel lepték meg Amikor lenn jártam a bolt raktárában, javában folyt a csomagolás. Füle Pista részt vett a kollektíva munkájá­ban. Kérdésemre elmondotta, hogy két hetet töltött a bolt­ban. most majd két hétre tá­borba megy és onnan két hét múlva visszatér újabb, tizen­négy napos gyakorlatra. Veres Mihály boltvezető is a dolgozók segítségéről be­szélt. — Nagy örömömre szolgál, hogy a két szocialista brigád tagjai ilyen lelkesén támogat­ják a fiatalembert Különösen annak örülök, hogy ez nem pillanatnyi fellángolás. Mert azt is elhatároztuk, hogy a fiatalember a tanév alatt minden hónapban csomagot kap tőlünk. — Füle Pista évente ezer­négyszáz forintot kap álla­munktól ruhára. Azt hiszem, hogy a két brigád és a válla­lat központjának dolgozói jó­voltából úgy elláttuk ruhával, hogy az ősz folyamán az egész állami ruhakeretet egy szép télikabát megvásárlására fordíthatja. (-ssi) A Szabadság moziban holnaptól szerdáig a Fő a bizalom című szélesvásznú NDK—csehszlovák jégrcvüfilm kerül bemutatásra. Főszerepben: a Divin házaspár. Korhatár nélkül megtekinthető. A Nagykőrösi Híradóban olvastuk A KERTÉSZMÉRNÖKNŐ A Szabadság Termelőszövet­kezet szép tavirózsáiról híres virágoskertjében egy fiatal- asszony kapálgatja a virágot. Kecskeméti László brigád­vezető mutatja be: — Nagy Tibor né kertész­mérnök. Tegnap jött Buda­pestről, a szakmai gyakorla­tát. fejezi be termelőszövetke­zetünkben. — Miért lépett erre a pályá­ra és hogyan került Nagykö­rösre? — kérdeztük. — Gyermekkoromban szü­leim otthon kertészkedtek — mondja többek között — én sokat segítettem nekik. Az általános iskola után a bu­dapesti Kertészeti Techni­kumba mentem, majd a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskolára iratkoztam be, s ott januárban megszereztem a kertészmérnö­ki oklevelet. — Mint kertészmérnök mi­hez kezdett? — Gyakorlati munkára el­mentem a budapesti Rozma­ring Termelőszövetkezetbe, mely főleg virágkertészettel foglalkozik. Miután megis­mertem az ottani kertészke- dési és adminisztratív mun­kát, még általánosabb gya­korlati ismeretekre vágytam, s úgy gondoltam, hogy azt Vidéken találom meg. Be­mentem hát a megyei mező- gazdasági osztályra, ahol Nagykőröst ajánlották, s így kerültem ide. A Rozmaring Termelőszövetkezetben mon­dogatták, hogy ne jöjjek vi­dékre, jobb Pesten. De én úgy látom, megszeretem itt a „vizet", s a férjem is Kőrös­re jön dolgozni. A vezető­ségnél és mindenfelé szíve­sen fogadtak, s kedvesek a munkatársak és a termelő­szövetkezeti tagok. (kopa) Ismerik a dörgést Delel a nap, húzzák a levesnó­tát a Kossuth rá­dió hullámhosz- szán. Az úttörőtá­bor felett össze­borul a faóriások lombkoronája. — Újságírók, fényképezőgéppel! — süvölt a sátor­sor felé az ügye­letes kapus. Ha lehet, ettől az „előrejelzéstől’’ még lázasabb lesz a sürgés-forgás. Természetesen, megkapjuk a be­lépési engedélyt. Egy lurkó a jel­szót is odasúgja sebtiben, ami biz­tos, az biztos ... Azután kezdődik a munka. Életem­ben nem jártam ilyen szolgálat- kész indiánok kö­zött. — Rendezzünk egy sátorellenőr­zést? — Ja, nem tetszettek vakut hozni? Ügy meg nem lesz jó a kép! — Akkor zász­lófelvonást! Igaz, a kürtös még a strandon van, de öt percen belül előkerítjük. A zászlófelvonás, az mutat az újság­ban ... — Ha így ál­lunk, jó lesz? Elég a fény, vagy ver­jünk fel egy má­sik sátrat a par­ton, ahol nem éri a fák árnyéka? Ok adják az öt­leteket. Tényleg, valamennyi „iga­zi képtéma” — sőt, nagyon is is­mert képtémák. Egyikük-másikuk pózba vágja ma­gát. Szalmakala­pot a fejre; majd rögtönöznek olva­só truppot, sakk­csatát imitálnak a sátor előtt, a jel­szót súgó legény­ke törülközőt ka- nyarít a derekára, egybekötött reg­geli fogmosást rögtönöz — a té­ma kedvéért — déli fél egy előtt öt perccel. — Gyerekek! Stop! Ne fáradja­tok: öt perc múl­va ebédosztás — ez a mi témánk — igyekszem csi- títani a nyüzsgő, ötletkölcsönző gyerkőcöket. Az ebéd hallatán va­lamennyinek fülig húzódik a szája. Ügy látszik egyetértenek a „témámmal”. Még a tábori gömböc is (Mazsola névre hallgat időnként, ha jó a kedve) el­rugaszkodik tá­maszpontjáról, a zászlórúd tövéből. Megigazítja nyak­kendőjét, s a min­ket kísérő slepp- hez szegődik. Ar­cáról sugárzik a barátkozó szán­dék, pedig az imént még megle­hetősen ellen­szenvvel nézeget­te a fényképező­gépünket. — A kajaosztás. Tényleg, az lesz a legjobb téma! — lelkesedik szapo­rán. — Már azt hittem, hogy meg tetszik velünk is­mételteim a reg­geli tornát... mert az is jó kép­téma, azt szere­tik fényképezni a riporterek... de abból — a torná­ból — naponta egyszer untig elég! A srácok gurul­nak a nevetéstől. — Szegény Ma­zsola! — Tetszik tudni, négy éve, minden nyáron olyan táborban volt, ahová újság­írók is mentek, meg fotóriporte­rek és mindegyik­nek a reggeli tor­na volt a hobby­ja... (eszes) Cvffiéd sogiíhvín« A földszintes város épülő emeletei A város nyújtózkodik. Emeleteket növeszt a magasba, s terpeszkedik a ti igék felé is, újabb és újabb porták épülnek be a széleken. A ceglédiek kinőtték városukat, sok-sok új lakás kellene. A toronydaruk feszülő traverz-ívén előregyártott beton­elemekkel, téglával teli kasokat röpít fel a surranó drótkö­tél. Mint nehézkes fekete pille emelkedik, süllyed a rako­mány. Egyre kevesebb a piros téglafal, helyettük szürke panel-elemek, beemelhető szobafalak tűnnek fel a többeme­letes épületek születésénél. A Bács megyei Építőipari Vállalat munkáinak jelentős részét Cegléden végzi. Az épí­tésvezetőség már egész főhadi­szállásra növekedett. Innen irányítják a KGV-ben épülő csarnok munkálatait, a kór­háznál folyó munkákat, a léte­sülő új tűzoltólaktanya mun­kásait, a készülő új gimná­zium építését és a mellette in­dult állami lakásépítkezést Egyelőre három négyemele­tes épületet készítenek, össze­sen százharminchárom lakás­sal. Kettőnek az alapozása rö­videsen befejeződik. A műve­zető munkatársával a terveket nézegeti, betonkeverőgépek el­helyezéséről tárgyal. Uj ember ennél az építkezésnél. Alig a napokban érkezett a ceglédi Vasipari Ktsz-hez for­dultunk segítségért. Ök azon­ban csak jóval későbbi idő­pontra vállalták a gyártást, így pedig megakad a munka — tájékoztat az építésvezető. — Már az első napokban érdekes tapasztalatra tettem szert — folytatja. — Ceglédet nem a ceglédiek építik fel. Vállalatunk munkásai Bács, Szolnok, Csongrád és Békés megyéből valók. Ceglédi szak­ember alig néhány dolgozik nálunk. — Gondot okoz a szakmun­kásokban és a segédmunkások­ban mutatkozó hiány is. Je­lenleg még a munkafegyelem­mel is sok a baj. Munkásaink szombatonként eltűnnek — ha nincs szabad szombat, akkor Az alapok elkészültek. Megkötött a cement. A művezető és munkatársa a tervrajzon további eligazítást keres. városba Tóth István építésve­zető is. Még csak most ismer­kedik a tennivalókkal, elvég­zendő feladatokkal. — A három épület közül kettőnek az alapozása a na­pokban befejeződik. Leállnak a vákuumszivattyúk, összesze­reljük a toronydarut, s meg­kezdődik az előgyártott 1,1x2,8 méteres falelemek beemelése. — Munkánkat két tényező is —, egy-egy brigádból alig marad a tíz dolgozóból két-há- rom ember. — Ilyen körülmények között nehéz a több millió forintos program teljesítése. A városi tanács illetékesei abban tud­nának nagy segítséget nyújta­ni, ha csak azokat a munkára jelentkezőket irányítanák hoz­zánk, akiknek a munkaköny­vében nem szerepel évi öt-hat Az ÉPFU hatalmas teherautója befutott a 45 tonnás daru egy részével. A gépkocsivezetők terepszemlét tar­tanak, hol is kezdődjön a lerakodás? nehezíti. Az úgynevezett pa­nelrögzítő teleszkópok hiá­nyoznak, amelyek alapvető munkaeszközeink, s ideiglene­sen tartják a helyükre emelt falrészeket. — Mivel legkésőbb a hónap végéig szükségünk volna erre a 14 darab munkaeszközre, s kapni nem lehet sehol sem, a munkahelyváltoztatás. Ván­dormadarakkal megnehezül terveink teljesítése. — Pedig még az idén tető alá kell kerülnie mind a há­rom épületnek. A lakásokat jövő őszre át kell adnunk. Ez­zel azonban még nem fejező­dik be itteni munkánk, to­vábbi állami lakások építésé­vel növeljük a várost. Még alig emelkednek a talajszint fölé a szürke beton alapok, de hányán számítgatják máris, miitor kapják meg az új lakás kulcsát. Gondolatban talán már tervezgetnek ők is, hogyan rendezik majd el a bútorokat, hogy a lakásból ott­hon is legyen. Ehhez azonban a ceglédiek segítsége is kell. Szakembe­rekre, segédmunkásokra van szükség. Segíthetne a Vasipari Ktsz is, hiszen a szerszámok gyors elkészítésével szépülő vá­rosunk fejlődését könnyítené. Tamasi Tamás k-

Next

/
Oldalképek
Tartalom