Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
r^f/Hap 1968. JtTLTTFS 10 . VASÄRNAP KVlTVRAimóNIKA Ä FILM Idegen ágyakban NDK film Mi történik akkor, ha egy turistának elutazása előtt egy órával marad még némi pénze? Elmegy a pályaudvar szomszédságában felállított vursliba, s felszáll az óriáskerékre. Hogy az a fránya óriáskerék éppen akkor romlik el, amikor egy külföldi turista is ül rajta? Ugyan ki tehet róla? S történik mindez szombaton délután, amikor a követségek sem tartanak már fogadóórát. Mit tehet egy turista útiéKÖNYV Az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatának százegyedik köteteként jelent meg a közelmúltban Josef Skvorecky csehszlovák író Egy detektívregény-olvasó ötletei című kötete, amely tavaly pályadíjat nyert hazájában. Ezúttal egy halottnak ítélt műfaj, a detektívregény védelmében száll síkra magyarul most megjelent kötetében. Hét „ötletre” épített tanulmányában a detektívregény műfajához illő szigorú szerkezettel és logikával, egy igazi Nagy Detektív szellemességével és mindenre kiterjedő figyelmével követi a műfaj kialakulásának „nyomait”. Következtetéseket von le, felsorakoztatja érveit, íróktól, kritikusoktól, irodalmároktól vett idézetekkel bizonyítja „ötleteit” s nem szégyellj azokat a tárgyalt könyvekből vett jellegzetes részletekkel megtetézni. S miközben teszi mindezt, keményen bírálja a mai csehszlovák irodalmi élet visszás jelenséJOSEF SKVORECKY: Egy detekíívregény-olvasó ötletei Karnagyok tanfolyama NEPMUI/EtES várt. Egy másik gyereket várt. Hátha ez a kislány csak úgy mondott valamit, mert igazában nem is tud még olvasni. Dobák Misit hívta be másodjára. — Az el-ső bér ... So-kat kel-lett ak-kor szol-gái-ni egy má-zsa bú-zá-ért... Én pél- dá-ul pulv-ka-haj-csár vol-tam ér-te egy nyáron Pap-ló-gó Já-no-sék-nál... — Miket olvasol te! Hiszen a csizma van benne, a fél pár csizma! Szemtelen kölykei, hogy becsapják a világtalant! Elmenj mindjárt, mert megseprűzlek! — Itt nincs semmiféle csizma, Julis né- ném! — Sicc innen! Erre tanít apád? | A harmadik gyerek nagyobbacska volt. Az------------------—------ mar a hurkas betűket is kisilabizálta. — Édesanyámnak a legnagyobb szeretettel, aki e könyvecske minden lapján hozzám beszélget ma is. akinek mindened felül ezeket a felejthetetlen történeteket i.; köszönhetem. Péter... Ez van ide írva tintával... meg az, hogy ezerkilencszázhatvanhat... — De a kis csizmát, azt mondjad! — Majd megnézem a tartalmat... — Olvassad csak! — Olyan nincsen benne, hogy kis csizma ... — Szóval, mind hazudoztokl — Fél pár csizma, az van itten. — Hát azt mondjad, az lesz az! — Egyszer anyámmal elmentünk a vásárra. Csizmát akart venni. De nem futotta a pénze. Három pengő lett volna az ára, de nekünk csak kettőt adtak á malacért. S hiába alkudozott anyám déli tizenkettőig, nem adta olcsóbban a mester. Hibádzott egy pengő. Adja legalább hitelbe, majd meghozom! — kérlelte anyám a mestert, de az csak úgy tett: hibádzik a pénz, hibádzik a csizma. Viheti a felit, marad a párja, míg a pengő meg nem lesz... — így volt, pontosan így. Meg se cifrázta. De tényleg onnan olvasod, vagy csak mesél- getsz itt összevissza? — Ötösöm van nekem olvasásból! — No, mi van utána? — Utána? Az első bér.. i — Akkor nem hazudsz! Akkor ezt a hosz- szú levelet tényleg a Péter írta. A végit nézd meg! Art is! — És akkor köd ereszkedett a hosszú dű- lőútra. Anyám vitte a zsákot, amiben a mag volt. Tapogatta a ködöt, araszolva lépett, s mindig azt kérdezte: megvagy még Péter? Most én araszolom a betű országútját és szó- logatok messziről, a betűn inneni világból: megvagy-e még ott túl, anyám? — Aztán? — Más már nincsen. — Az se, hogy tisztel, vagy hogy soraim jó egészségben találják? I _ Nincs. Csak az van még hogy: 1------------- megjelent hatezerötszáz péld ányban, 14,2 A/5 ív terjedelemben ... Más nincsen ... — De holnap is bejössz, gyerek? — Minek? — Olvasni... Elolvasni ezt a hosszú levelet... — Könyv ez, Julis néni! — Könyv hát. Csak nekem olyan, mintha levelet írt volna Péter... JEGYZETLAP Vonnak eszközeink Híradó után a szünetben zacskó és perecropogásban vetíteni kezdenek egy kisfilmet. Talán a Patyolat vagy az Állami Biztosító hirdetése? Ügy tűnik igen. A hirdetésnek kijáró figyelemmel nézi mindenki a vásznat Nevetés harsan a nézőtéren, a testek előredőlnek s lassan visszaáramlik a büféből a tömeg. Aztán egy tragikus pillanat fojtó csendjében. petárda robban egy újabb tréfa. Így. ilyen közvetlenül köti nézőit a vászonhoz és átvitt értelemben a szerző gondolataihoz ez a kisfüm, amelyet a híradó és a nagyfilm között vetítenek, s amelynek a címét sem tudjuk. Arról szói .. nehéz szinte lehetetlen elmondani, hogy miről szól. A könnyebbik megoldást választom, előbb elmondom inkább hogyan szól... Van benne rajzfilm, jópofa színes kis figurák, régi dokumentumok. kitűnően vágott zene s mai hiradórészle- tek. S mindez miért van benne? E kisfilm nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, sajátos nézőpontját ráerőszakolva végigvezessen az emberiség történetén. És a rajzolt kis emt vél és pénz nélkül szombaton délután egy idegen városban? Idegen ágyakban tölti hétfőig az éjszakáit. És természetesen sok mulatságos bonyodalomba keveredik. Például együtt fürdik meztelenül egy csöppnyi tóban a televízió roppant bájos, de féltékeny vőlegénnyel rendelkező bemondónőjével, aki az Ádám—Éva kosztümös: fürdőidillt látcsővel ellenőrzi.: De talán ne meséljük tovább Jelinek turista kacagtató kalandjait, amelyeket a film írói — Jurek Becker és Kurt; íelicke —, valamint rendezője: — Vladimir Brebera — sok: szellemességgel és meghökken-: tő meglepetésekkel bonyolíta-j nak. A film meséjének naiv-: ságát ügyes szerkesztéssel, vá-í ratian fordulatokkal ellensú-í lyozzák. A szereplők közül a turistát; játszó csehszlovák színész, Mi-i roslav Hornicek nyújtja a leg-i kitűnőbb alakítást. i — P — * $ $ I A 7 író anvia urasáÖ cseléd vojt. Csak ^ J--------------Lí? annyit sem járt iskolába, hogy § írni és olvasni megtanult volna. Aztán meg, ^amikor mások mégis ceruzát fogtak repede- >} zett, öreg kezükkel, az író anyja nem me- í hetett velük a villanyfényes esti iskolába. $ Megromlott a látása is. A betűk egyetlen $ szürkés tengerré futottak össze a szeme előtt. $ így mindmáig bevehetetlen erőd maradt szá- mára a betű, s már csak akkor tud meg va- § lamit újságokból vagy könyvekből, ha elcsíp ^ egy iskolás gyereket, amint táskáját lógatva 5; ballag hazafelé és becsalja egy almával vagy | két szem cukorral, hogy: ^ — No, Fecó, olvasd el ezt az írást! ^ És a gyerek iskolásán elhadarja a szöveget $ A minap egy könyvet kézbesített a postás. ^ A fia küldte el az első novelláskötetét. Az $ írástudó gyerek az írástudatlan anyának; a ^ kisbéresből lett tollforgató az egykori urasági ^ cselédnek. ji — Könyv... a fia könyve... — mondta a ■s postás. | — Ugyan! Miket beszél! ^ — Itt van ni, a címe: Egyenes dűlők ... És ^ itt a belső lapon a Péter fényképe. Hogy ^ megemberesedett! ^ — Ne bolondozzon! Mindig majmot akar^ nak csinálni belőlem, mióta megromlott a ^ szemem! | — Föl is olvasnék belőle, de sok a levél.. ; 5 Az anya fogta a könyvet, és bement vele $ a tiszta szobába. Fényes nappal volt, de meg- 5 gyújtotta a lámpát, és »inak a fényénél né- $ zegette a kötetet. Folt... folt... folt... A 5 fénykép is csak olyan volt, mint egy bazalt- $ ból nyesett kis négyzet. ; — Ez lenne a Péter? Hogy a Péter könyt vet írt volna? 4 $ I Már délelőtt tóám a kaput*3- h°gy meg5 !------------------ várja az iskolásokat A szom$ szédék Mancikáját édesgette be a házba. $ — Tudsz te már olvasni, ugye, Mancika? $ — Hogyne tudnék. i — Nézzed csak, mi vám erre a könyvre 5 írva! $ — E-gye-nes dű-lők... De ez itt kézzel van, 5 olyan kanyargós ... 5 — Hát azt hagyd ki! 5 — Fél pár csiz-ma ... Egy-szer a-nyám-mal ; el-men-tünk a vá-sár-ra ... Csiz-mát a-kart $ ven-ni... | — Tudom már, tudom! A kisteleki váSsárra! ; — De nem fu-tot-ta a pén-ze.. ! — Űg van. Hitelbe kértem, hogy majd ; megadom a többit. De a mester csak a fele ^ párat adta ide ... $ — Hi-bád-zott egy pen-gő ... 5 — Mire meglett a másik fele, Péter kinőt^ te a csizmát. Ügy volt. No, nesze, itt van egy $ forint, vegyél rajta cukrot. 4 Kikísérte a kislányt a kapuig, s aztán geit, a „komoly” irodalom álarcába bújó fércműveket. S végezetül — jó detektívhez illően — tanulmányának utolsó fejezetében bebizonyítja a gyanúsított ártatlanságát s leleplezi a bűnöst, jelen esetben a bűnösöket: a detektívregény ellenzőit, akik válogatás nélkül bezárnák a kaput eme „kisebb művészetek egyike” előtt — jogtalanul. Mert a detektív- regényt — az író véleménye szerint „úgy írják és olvassák, mint orvosságot az üres órák ellen és frissítőt a kimerítő munka után", s mint ilyennek Feltétlenül létjogosultsága van ma is. (A kötetet Sinkó Ferenc Fordította). adássorozata a karvezetésről A művészeti nevelés kérdései-^ ről Maróti Gyula, a Népmű-v vetési Intézet munkatársa tart, előadást. A megye zenei éle- j téről Máté János, a megyei ta-; nács művelődésügyi osztályé-; nak helyettes vezetője tart; előadást A tanfolyam gazdag prog-! ramjából kiemelkedik Bárdos! Lajos professzor, előadása, va- ! lamint Szabolcsi—Forrai most 5 megjelent Musica Hungarica \ című művének ismertetése. $ A népművelők nyári továbbképzésének keretében holnap, július 11-én reggel kezdődik Szentendrén a karnagyok és énektanárok tíznapos tanfolyama, amelyen mintegy negyvenen vesznek részt A programban sok érdekes zenetörténeti és zeneelméleti előadás, valamint több gyakorlati foglalkozás is szerepel. Az ének-zenetanítás pedagógiájáról hét előadás hangzik el a tíz nap alatt Ugyancsak a gyakorlati munkát segíti majd Makiári József Liszt-díjas karnagy, a híres Vox Humana vezetőjének előber kézfogását elfogadjuk, végig megyünk az emberiség történetén. Azt mondtam nézőpontjukat ránk erőszakolják a szerzők. Ez nem baj. Ugyanis ... Még mindig nem mondtam el miről is szól ez a kis- film. Nem is lehet. Azt lehet csak leírni, mint mond. Az ember kezdetben nem tudott semmit. Aztán a természettel folytatott küzdelemben ráébredt a szerszámok használatának fontosságára. Ellenségét a Rinoceroszt, egy jól fejlett bunkóval leüti. Evvel a mozdulattal egyszerre két „legyet” üt, megtanulja a munkát és kialakul a tudata. Ez filozófiai közhely, általános iskolai színvonalon. Mit csinál azután az ember? A bunkóval nem csak a Rinoceroszt, embertársait is leüti, tudata nemcsak a munkát, tehát önmaga természeti lényből, társadalmi lénnyé való változtatását szolgálja, hanem az önpusztítást, illetve saját fajának kipusztítását is. A film nézőpontja: hogyan törekszik az emberiség évezredek óta arra, hogy lri- pusztitsa az emberi fajt és hogyan talál ehhez a nemes művelethez egyre újabb eszközöket, S az emberiség fejlődésének történetéhez ez a tendencia valóban hozzátartozik. Az ember miközben elért a civilizációnak olyan fokára, hogy az anyag legkisebb egységeit nemcsak ismeri, de bele is tud szólni e kis egységek életébe, az ember a civilizációnak ezen a fokán elesettebb és kiszolgáltatottabb, mint akkor amikor a Rinocerosszal állt szemben. Úgy tűnik, a természetet könnyen legyőzte, most már csak ahhoz kell erő (és több ezer év) hogy a saját maga által alkotott társadal- j mat is legyőzze. Ez is filozófia, ie nem közhely. Ha azonnal ; skatulyába akarjuk gyömöszöl- j li a gondolatot, azt mondhat- j iuk az elidegenedés probléma- : tikája. Az utolsó képet nézve, a vi- j ágméretű katasztrófa képét \ lézve, miközben halotti csend \ /an a nézőtéren arra gondol- j am vajon milyen nemzetisé- j (űek e rokonszenves film al- ! totói. Milyen nemzetiségűek. : ikik ilyen felelősséget éreznek ! íz emberért? Aztán a nézőté- i •en ülők, ismerősök, szerel-! nesek és egymás számára ide-! jenek összenéztek, bólogattak, : egymásra kacsintottak, mond-; 'án: „Lám ilyenek vagyunk, ; ;z a helyzet.” S közben feltűnt: i vásznon az alkotó neve. ír-; a: Gergely Mihály. Tervezte; is rendezte: Szabó Sipos Ta-; nás. A film címe mint később; negfudtam: Vannak eszkő-! «ink. A kérdés az. mire használ- 5 uk az eszközöket. $ . _______ N. P. ' M e gittam egy kávét a sarki presszóban. Elszívtam két cigarettát Közben minden cél nélkül bámultam az utcát az üvegablakon át. Ügy tűnt, mintha egy nagy akvárium előtt ülnék: a meg-megálló vagy elsiető emberek hangja nem hallatszott át, csak a szájak tátogtak. Milyen groteszk is az ember hangtalanul! Tátog és csücsörít, az ajkába harap, aztán megnyalja nyelvével a száját. Attól függően, amit mond vagy gondol. Egy ideig elszórakoztatott ez a néma játék, de a füstös, kávégőzös levegő csakhamar kikergetett az utcára. Mit kezdjek az időmmel? Az estémmel és az éjszakámmal? ^elmehetek a szállodai szobása, olvashatok vagy lefekhe- tek, de akkor mit csinálok éjszaka? Ha valaki vizsgálódva figyel, arra a gondolatra Jut: lázasan öprengek valamin, pedig agyetlen értelmes gondolatom sincs. Csak róttam a kisváros nacskaköves utcáit, tolako- ióan belebámultam a me' et- ;em elsiető emberek arcába, negáiltam egy-egy kapu előtt, nintha keresnék valakit vagy /alamit. aztán ballagtam to- /ább. Mindegy, hogy merre, :sak teljen az idő. • Váratlanul köszöntek rám. 'Jem álltam meg, csak három- íégy lépés után. Akkor is intőbb a kíváncsiság fordított /issza, s nem az érdeklődés. Biztosan összetévesztettek valakivel. Meglepett arcra számítottam, amiért azt hitték, hogy... Én hőköltem vissza. Aki rám köszönt, nem idegen volt. Vera. Ott állt alig karnyújtásnyira tőlem, sudáran, az asszonyi szépség minden pompáját magán viselve. Csak álltam bambán, értetlenül, nem tudtam felfogni, hogyan került elém. Azt hittem, a képzelet űz csalóka játékot velem, s az unalmas várakozás óráiban azt varázsolja elém, aki valaha többet jelentett számomra mindennél, s akit máig sem tudtam egészen elfelejteni. C sodálkozó arcának merevsége lassan oldódott, s úgy tűnt, egy halvány mosoly suhant át rajta. Aztán ez a jól ismert arc derűsen közeledett, én meg csak álltam, mint aki megkukult Lehet, hogy még mindig hat rám, mint azelőtt? — Nicsak! Egy hazajáró lélek! — nyújtotta a kezét, s mert nem válaszoltam nyomban, csúfondárosan rámnevetett: — Nem változtál semmit Olyan vagy mint régen ... Fátyolos hangja most is felgyorsította egy kicsit szívverésemet, ugyanúgy, mint valaha gimnazista koromban. Haragudtam magamra ezért úgy éreztem, ugyanolyan kerge kamasz vagyok most is, mint akkor régen, amikor a patika sarkán vártam rá a sűrű lombú. árnyas platánok alatt, és lestem, hogy fürge, sebes léptű alakja mikor tűnik fel az utca végén. — Halló! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? — jött meg végre a hangom s szorítottam felém nyújtott kezét. — Itt lakom. Hat esztendeje élek már ebben a városban. — Ha tudtam volna... — Akkor? — Biztosan felkereslek.. ( Vagy legalább felhívlak telefonon ... — Miért? Mindig ilyen célratörő volt. És a kegyetlenségig őszinte. Emlékszem, egyszer tánc közben félszegen a fülébe súgtam: megnézhetnéd, hol élek, hogyan élek... Hosszan a szemembe nézett, úgy kérdezett vissza: azt akarod, hogy a szeretőd legyek? — Rég láttalak __Ez nem e lég? — Csak ennyi? — Zavartalanul mosolygott s alig észrevehetően a fejét ingatta. És egyenesen a szemembe nézett, nem akarta, hogy kilessem a titkát. — Talán .. I — Nem változtál semmit Az kellene, hogy megöleljem s addig szorítsam, amíg fájni nem kezd. akkor talán napvilágra kerülne a régi gyermek, ő lenne az, aki sírva fakad ... — Nem mesélnél róla, hogy élsz, mit csinálsz? — szorítot-
