Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
ftsr Mccrftf ^/&i4ao 1966. JÜLIUS 10., VASÁRNAP VISEGRAD Hegyi autóverseny A Magyar Autóklub rendezésében ma délelőtt 10 órai kezdettel Visegrádon, a Nagy- villámhoz vezető úgynevezett „Panoráma” úton bonyolítják le a túrakocsik hegyi gyorsasági versenyét. Ugyanekkor a Pest megyei Tanács egész napos autós-motoros találkozót rendez — KRESZ-ve rsennyel és ügyességi játékokkal karöltve. Megbűnhődve, megtisztulva KÖRMEND Hotel Rába Szállodát avattak szombaton Körmenden. A Hotel Rába 26 vendégnek nyújt kényelmes otthont Modern Va- ria-bútorokkal berendezett szobáinak legtöbbje fürdőszobás. Az épület földszintjén hangulatos eszpresszót rendeztek be. A szállodához 22 személyes turistaszálló rész is tartozik. — Az utolsó félévben már nagyon féltem attól, hogy mi lesz, amikor kijövök. Ujjal fognak rám mutogatni: nicsak itt megy Z., aki most szabadult a börtönből..; Borzalmas volt — Nem gondolt arra, hogy máshol telepedik le? — Dehogynem ... De ez is elviselhetetlen lett volna. Ide köt minden emlékem, itt él minden rokonom, itt voltak a barátaim. Egy idegen városban egyszerűen csak egy börtöntöltelék lennék, itt azonban mégis csak ÉN vagyok. Én, aki csináltam azt a... de azelőtt én voltam a Rudi, akit majdnem mindenki ismert a városban ... — Mi volt az a... — Társadalmi tulajdon ... ötvenezer forint... A presszóban beszélgetek Z. R.-rel. Nemrégen szabadult a börtönből. Az érdekel, hogyan fogadták, hogyan helyezkedett el újra az életben. Nem nagyon örül a beszélgetésnek: Találkozás három fiatal aggastyánná Ritka szép ünnepre hívott szombaton a Pest megyei Semmelweis kórház. Három osztályvezető főorvosa, Czey- da-Pommersheim Ferenc az I. számú sebészeti, Fejér Árpád a II. számú belgyógyászati és Götze Árpád a fülészeti osztály vezetője egyszerre érte meg, mégpedig jó egészségben és munkában a 75. életévet. Mindhárman 52 esztendeje orvosok. Együtt jártak egyetemre, egyszerre indultak el, és bár más-más utakon — két-három évtized múltán mindegyik a maga szakmájában már hírnevet szerezve — eljutottak az öreg kórházépületbe, egy-egy osztály élére. Életútjuk sok minden másban is hasonló. Dr. Czeyda-Pommersheim: A fiam orvos, szintén sebész, ő az adjunktusom. A menyem belgyógyász, de sem a vöm, sem a lányom nem orvos. Hat unokám van, még gyerekek, nem tudom lesz-e közöttük követőnk. Dr. Fejér: Orvos a fiam, meg a vöm is. Egyetlen unokám műszaki pályát választott, a felsőfokú technikumot Végzi. Dr. Götze: Orvos fiam a János-kórház audiológiai állomásának vezetője, amint engem, őt is a fülészet érdekli legjobban. Építészmérnök fiam főelőadó az Építésügyi Minisztériumban. De a lányom férje állatorvos. Orvosdinasztia-alapító mind a három, vagy a gyógyítás mesterségét már elődeik is űzték volna? Csak egyikük válasza igenlő félig-meddig. Dr. Fejér: Az apám szeretett volna orvos lenni, csakhogy nem volt pénze egyetemre. Kora reggel gyakran elsőnek érkeznek osztályaikra. A belgyógyász délelőttönként száznál több beteg ágyánál áll meg, legalább 40—50 szívhangot meghallgat, a kórlapját azonban valamennyi betegnek gondosan áttanulmányozza. A sebész mindennap legalább 3—4 nagyműtétet, 8— 10 kisebbet végez, azután órákon keresztül vizsgál, konzultál. A fülész sem dolgozik kevesebbet. Késő délután, amikor napi munkájukat befejezik, a fáradtság jelei egyikükön sem mutatkoznak. Több ezer idei páciensük is tanúsíthatja. Azok pedig, akik sok esztendő után ismét valamelyiküknél keresi a gyógyulást, mind azt mondják, olyanok ma is, akár tíz-húsz- harminc éve voltak. Amikor délután hazamennek, biztosan nagyot pihennek, alszanak, erejüket úgy regenerálják. Dr. Czeyda-Pommersheim: Délutánonként beültetem Opelembe és megkocsikáztatom a feleségemet. Felmegyünk a budai hegyekbe, ott sétálgatunk. Az autóvezetésnél szükséges koncentrált figyelem remek idegnyugtató, nagyszerű kikapcsolódás számomra. Régebben vitorláztam a Balatonon, de most már abbahagytam. Dr. Götze: A múlt évadban az előző éveknél valamivel kevesebbszer vadásztam, de azért nagyokat sétáltam. Vadásztársaságunk elnöke különben Frigyesi Józsi bácsi (a szülészet és nőgyógyászat nagynevű nyugalmazott egyetemi tanára 93 éves, de még puskát vesz a kezébe, vadat is ejt). Dr. Fejér: Az ember átlagos életkora meghosszabbodott, csak a bányászé, meg az orvosé nem. Az egyiké, mert a föld alatt, egészségtelen körülmények között dolgosak, a másiké, mert a felelősség miatt állandó idegfeszültségben él. — De hiszen önökkel csaknem egyidős, sőt idősebb orvos nem is egy dolgozik jó egészségben. Dr. Fejér: Ez azonban nem cáfolat, csak szabályt megerősítő kivétel. Dr. Czeyda-Pommersheim: A Nemzetközi Gerontológiai Társaság tavaly kimondta, hogy 60-tól 75 évig terjed az öregkor, azután kezdődik az aggastyánkor. Ma már tehát aggastyán vagyok. Ezt viszont fürge mozgása, friss szelleme, munkabírása határozottan megcáfolja. Két vele ünnepelt kortársáé nemkülönben. Ugyan mi lehet a titka annak,- hogy ilyen fiatalosan aktívak 75 évesen is. Dr. Götze: Szeretni kell a természetet és minél több időt tölteni a szabadban jó levegőn. De öregembernek legjobb fiatalítószer mégis a munka. Dr. Czeyda-Pommersheim: Jó alkattal születni és úgy élni, hogy az ember ezeket a kapott javakat ne herdálja el. Aki számára pedig a foglalkozása hivatást jelent és nemcsak munkát lát benne, az még öregkorában is vidáman tud dolgozni. Dr. Fejér: Ránevelheti magát az ember, hogy mindent a humoros oldaláról nézzen. Azt hiszem, humorérzékem segít abban, hogy ma is ellátom munkámat. íme három igen kiváló orvos receptje arra, hogyan élhet az ember még idős korában is tevékenyen. Szokoly Endre — Szabadulásom után olvastam el azokat a riportokat, melyeket rólam írtak __megé rti, ha egyelőre nem rajongok az újságírókért — mondja de mosolyog hozzá, majd arra ke.-, hogy ne nehezítsem a helyzetét azzal is, hogy újra felhívom rá a közfigyelmet. Megígérem, hogy elhallgatom a nevét és a lakhelyét. Csak ezután ül le az asztalhoz. Meghívásom elutasítja: — Köszönöm ... nem iszom semmit... Tudja, odabent elvonókúrán is voltam. Mert a szesz volt mindennek az oka... — Hogyan fogadták, amikor hazajött? ♦ A zárt ajtó — A feleségem elköltözött a közös lakásból és kijelentette, hogy nem is hajlandó visszajönni. Elvitte a fiamat is — Nagyon boldogtalan voltam, hiszen erre még a legrosszabb ólmaimban sem számítottam. A feleségem minden lehető alkalommal bejött és soha nem beszélt arról, hogy válni akar. Most azt mondta: nem akarta bent a helyzetemet megnehezíteni. Számtalanszor elképzeltem a találkozást... Ne nevessen ki, de pontosan tudtam, hogy mit fogok csinálni és mondani. Amikor leszálltam a vonatról, először egy virágüzletbe mentem. Vettem egy nagy csokor szegfűt, meg sok-sok cukrot a gyereknek ..; De zárt ajtó fogadott és egy | kis cédula, hogy a kulcs a ' szomszédban van ... — Hogyan helyezkedett el? — Mielőtt tisztviselő lettem, lakatos volt a szakmám. Ezt a börtönben is gyakoroltam. Másnap jelentkeztem a gyár igazgatójánál. Rögtön fogadott. Nagyon barátságos volt, ha a bűnömről kezdtem beszélni, csak legyintett. „Hagyjuk, ez elmúlt, ne beszéljünk róla többet.” Felvett. Másnap reggel izgatottan mentem a gyárba. Féltem. Mit fognak mondani a többiek? Irtóztam a kiváncsi tekintetektől, a tapintattól, a célzásoktól vagy a kerülő úton feltett kérdésektől. Az első napokban ha valaki mosolygott rám, arcáról a kárörömet olvastam le, ha komolyan nézett úgy éreztem, hogy megvet. Féltem, hogy beszélnem kell a történtekről és két-há- rom nap után már az idegesített, hogy senki nem kérdez semmit. Nem tudom jól megmagyarázni, de valami olyasmit éreztem, mintha lábujjhegyen járnának körülöttem. Figyelem arcvonásait, miközben beszél. Negyvenéves, bőre rugalmas és sima. Világoskék szemével nyíltan néz. Hanghordozása, modora filozofikus, csendes, kiegyensúlyozott. Ügy érzem, hogy ez az ember tisztában van önmagával. Ügy beszél magáról, mint egy harmadikról. — Mindjárt az első napon felvettek a brigádba. Ez a brigád most akarja elérni a szocialista címet. A felvétel látványos volt. Tudtam, hogy utasították őket erre és ez a felvétel még nem jelenti azt, hogy be is fogadtak maguk közé. De ezt nagyon természetesnek tartottam. A dolgok rendje az, hogy ezt nekem kell majd kiharcolnom. Azt hiszem, hogy a hivatalos felvétel után két hónappal történt meg a valódi felvételem... * Az igazi felvétel — Hogyan? — A brigád tagjai vidám emberek. Rendesen dolgoznak. A nehéz munkát, a gyárban töltött nyolc órát olykor tréfákkal igyekszenek megszínesíteni. Különböző beugratásokat eszelnek ki egymás bosz- szantására. Ha a tréfa sikerül, együtt nevet a kárvallott és az értelmi szerző. Szóval, engem ezekből a tréfákból mindig kihagytak. Nem avattak be a készülő stiklikbe, és persze, nem is tréfáltak velem. Két hete egyszer félrehívott a főheccmester. Azt mondta, hogy be kell ugratni az egyik fiút, aki a műszak végével máris rohan a szekrényéhez és szinte futva öltözik. Megbíztak, hogy az ügyet nekem kell megcsinálnom, mert rám nem gyanakszanak, ha eltűnök egy időre. Az öltözőnkben hármasával állnak a szekrények. Megmutatták, hogy melyik az övé. Az volt a feladatom, hogy a lakatja lyukába megolvasztott ólmot öntsek. Kötélnek álltam. A feladatot végrehajtottam, és nagyon örültem, hogy végre én is részt vehetek tréfáikban. Két órakor aztán az egész brigád kuncogva figyelte a fiút, aki ezúttal is rohant. De nem a saját szekrényéhez, hanem az enyémhez. Az történt ugyanis, hogy a két szekrényt kicserélték, és velem, a saját lakatomba öntették az ólmot. Fet- rengtünk a nevetéstől. Szavamra, én nevettem a legjobban. Ez volt az igazi felvételem. A többiek akkorát veregettek a hátamra, hogy dongott az öltöző, de én úgy éreztem, hogy simogatnak. ♦ Jók az emberek — Tudja, én ezekben a hónapokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen jók az emberek. Ezt csak a bajban érezheti meg az ember. Szaktársaim felajánlották, hogy a piszkos ruháimat a feleségük kimossa. Meghívtak vasárnaponként ebédre. Volt nálunk gyermeknapi ünnepség, ahová elhozták a fiamat. Ma sem tudom, hogy ezt szervezte-e valaki vagy magától jött Akár így, akár úgy történt, mindegy. Azt hiszem, ezért történt, hogy ma már nem riadok fel éjszakánként, és nem ugróm az ajtóhoz, hogy meggyőződjem: valóban nyitva van-e, és ki tudok rajta menni, ha akarok. — A családja...? — A szüleim nem élnek már... Anyám meghalt míg benn voltam ... Érdeklődtem a feleségem után is. Megtudtam: sokaktól kérdezi, hogy milyen vagyak, iszam-e, mit csinálok, van-e valakim. Tudom, hogy neki sincs senkije... Tudja, mit fogok tenni? ... Udvarolok a saját feleségemnek ... Ma például fél hatkor találkozunk. Az órájára néz. öt óra elmúlt. Elbúcsúzunk. Nevet és fesztelenül kezet nyújt. — Ne haragudjon, hogy nem ittam magával... Talán egy év múlva, amikor biztos leszek benne, hogy egy pohár sörnél meg tudok állni. Ott marad az asztalnál, és izgatottan figyeli a bejáratot. Egy óra múlva újra bekukkantok a presszóba. Ott ülnek az asztalnál, és a férfi mosolyogva simogatja egy asszony kezét... ö F. Oktatási intézmények korszerűsítésére... Alsó- éis középfokú oktatási intézményeink idei nyári felújítására, korszerűsítésére a költségvetésből mintegy 300 millió forintot költ a Művelődésügyi Minisztérium. Ezenkívül a tanácsok ugyanerre a célra országosan további 40 milliót fordítanak a községfejlesztési alapból. Készül a vizsgaremek ££» * ■£■ O gaznak Erden a gépjavító állomás iskolaműhelyében a harmadéves ipari tanulók. Pest megye járásaiból jönnek itt össze, hogy megmutassák, mit tanultak gyakorlati ismeretekből. (Foto: Gábor) CSUKOTT ABLAKSZEMEK A ,,hálás“ Raábék és a lojális törvény Lesz-e nj körzeti orvosa Budakeszinek? A ház csukott ablakszemeivel közönyösen fürdik a napsütésben. Kapuja lakatra zárt, a rácsos kerítésen belül csak a növények burjánoznak. Zavartalanul tehetik, hiszen a szó szoros értelmében karácsony óta a kutya sem tapos rajtuk. Két éve még névtábla volt az ajtón: Raáb Ferenc mérnök. A mérnököt és családját rendes embernek ismerték Budakeszin. Amikor régi házikóját hipermodern, négyszo- bás luxusvillává alakította, vagy amikor új Volkswagen kocsiján begördült a nagykapun, a szomszédok összesúgtak: teheti, hiszen jól keres, és a nyugati rokonság is támogatja. Aztán azt is mondták, hogy Raáb Ferenc megérdemli a jómódot, hiszen megdolgozott érte. Egyszerű kőfaragóból vált mérnökké 1957-ben. Emlékeznek arra is, milyen sokszor elmondogatta Raáb, mekkora szerencséje van, hogy ez a rendszer ennyit áldoz á szakemberképzésre. Raáb Ferenc hálából két éve összecsomagolta, ami érték volt a lakásában, a Volkswagenbe ültette feleségét, két fiát, s érvényes útlevelük birtokában kiautókázott velük Heisbergbe. Ott annyira megtetszett neki a táj, hogy azonnyomban munkát vállait, fiait beiratta iskolába. S hogy ne sírjon utána senki, múlt karácsonykor egy jótét szomszéddal még a kutyáját is maga után vitette Heisbergbe. Régi hazája szólogatta fiát, hívta haza nem is egyszer. Csak amikor nyilvánvaló lett, hogy Raábéknak nincs többé szándékukba visszatérni, indult meg a bírói eljárás ellenük. S míg távollétükben folyt a per, a faluban izgatottan várták az ítéletet. Budakeszi majd tizenkétezer állandó lakosára mindössze három orvos jut Közülük ketten beteges, idős emberek, nehezen bírják már a nagy iramot. Lenne mód, hogy még egy körzeti orvost kapjanak, hiszen státussal rendelkez.- nek, csak éppen lakást és rendelőt nem tudnának az új orvosnak biztosítani. Hogy építsenek, akkora kiadásra a községfejlesztési alapból nem futná, az állami hozzájárulást pedig már kimerítették. Hiszen egy ekkora községben sokkal több a tennivaló, mint amennyi pénz jut rá. A Raáb-ház éppen megfelelne erre a célra. Ha igénybe vehetnék, rövidesen hozhatnának új orvost a faluba, egycsapásra megváltozna az igencsak nehéz közegészség- ügyi helyzet. Jelenleg az országos átlagot messze meghaladóan egyenként négyezer ember jut Budakeszi három orvosára. Az ideális pedig a 2700—3000 ember lenne. A Pest vidéki Járásbíróság április végén hozott döntése Raáb Ferencet távollétében két és fél évi börtönbüntetéssel súlytotta. Nem valószínű, hogy hazatér letölteni, de a hazáját és a neki kalácsot nyújtó társadalmat kijátszó szökevénynek módja van arra, hogy megbízottja útján házát eladja s vételárát átutaltassa. Törvényeink elég lojálisak! Ügy gondoljuk azonban, budakeszi lakosainak érdeke — ez esetben az új orvos gyógyító munkája — fontosabb, mint Raábék anyagi jóléte. Nem akarunk illetéktelenül beavatkozni államhatalmi szerveink tevékenységébe, de véleményünk szerint, meg kellene találni a módját, hogy az elhagyott házból orvosi rendelő és lakás legyen. Komáromi Magda 1 l
