Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

196«. JULIUS 8.. PÉNTEK «•*»* Mtcrii Az ötvenezredik lemezjátszó Az Elektroakusztikai és Vil­lamossági Ktsz az Ikladi Mű­szergyártól csaknem 3 évvel ezelőtt vette át a lemezját­szók gyártását. A lemezját­szók motorjait változatlanul az Ikladi Ipari Műszergyár ál­lítja elő. Kedden készült el a ktsz- ben az ötvenezredik lemezját­szó, melyet kis ünnepség ke­retében a szövetkezet KISZ- szervezete a nagycserkeszi úttörőcsapatnak adományo­zott. Azért esett a választás a nagycserkesziekre, mert ez a község a közelmúltban ka­pott villanyt. A ktsz idén 16 ezer lemez­játszót gyárt. A harmadik öt­éves terv időszakában a szö­vetkezet tagjainak létszámát a jelenlegi 200-ról 900-ra eme­lik s így a lemezjátszógyár­tást évi 30 000—40 000-re emelhetik. Több húst kér Pest megye Az árrendezés eddigi mérlege • Nincs elég szalonna • Emelkedő ételforgalom A szentendrei restaurátor A szentendrei Fcrenczi Ká­roly múzeumban dolgozik Le- hoczky János, az ország egyik legfiatalabb restaurátora. A 23 éves fiaUlember, bár csak nemrég foglalta cl munkahe­lyét, már több száz régészeti tárgyat állított helyre, ugyan­is Pest megye valamennyi múzeumából hozzá küldik a rcsUurálásra váró leleteket. Egyik legnagyobb munkája a ceglédi vaskincslelet meg­mentése volt. A törökök elől földbe ásott mezőgazdasági felszerelések, kocsivasalások és ekék vasalkatrészcit. elekt- rolizises eljárással tisztította meg. A szerb egyháztörténeti gyűjtemény ikonjait is ő hoz­ta rendbe. A legtöbb időt a leányfalui római kori őrto­rony feltárásánál előkerült leleUnyag összeállítására for­dította. A napvilágra került 1600 éves eseréptöredékek 15 ládát töltöttek meg és ezekből I ellett kiválogatni, majd össze- tagaszUni a különböző for­májú és nagyságú edények, tálak darabjait. A féléves munka eredménye a szent­endrei múzeumban látható. A fiatal restaurátor szabad idejét kovácsolt vas tárgyak készítésével tölti. Gyertyatar­tókat, lakásdíszeket készít, amelyeknek többségét külföl­dön értékesítik, egyik alkotá­sa részt vesz az ARTEX montreáli kiállításán is. Mit mondanának? Először a gépcsoport veze­tője szólal meg. — Mélyet lélegeznék és tí­zig számolnék... — Miért? — Hogy bele tudjak kezde­ni. Ismét csend. A fiatalember valóban lélegzetet vesz, de nem számol tízig, nyomban a közepébe vág. — Rendkívül időszerű lenne meghatározni a mezőgazdaság helyét. Erről beszélnék a kongresszuson. Meg kéne ha­tározni a gépesítés helyét is a mezőgazdaságon belül. Ho­gyan értem ezt? A következő problémák adódnak: egy-egy gazdaságban 20—30 féle mun­ka- és erőgépet használnak. Ahány gép, annyiféle. Ez sem­miképpen nem gazdaságos. Harmincféle alkatrész tárolá­sáról és beszerzéséről kell gon­doskodnunk, ha egyáltalán tu­dunk gondoskodni. Tehát: fneg kéne oldani a mezőgazda- sági gépek tipizálását. Mert rendben van, hogy a tervező- intézetekben egyre újabb tí­pusokat kísérleteznek ki... De nálunk ez azt jelenti, hogy miriden évben más típusú gé­peket lehet csak kapni, tehát az új típusok nem a válasz­tékot növelik, hanem csak az égető igényeket elégítik ki. És kérdem én, hol van az or­szágnak olyan szövetkezete, amely képes lenne évente, de akár ötévenként is felújítani a gépparkját? A másik dolog amit még fontosabbnak tar­tunk az, hogy az irányítás nem elég határozott bizonyos kérdésekben. Például el kéne dönteni, hogy a termelőszö­vetkezetek milliós beruházá­sokkal létesítsenek-e gépjaví­tó műhelyeket, vagy hagyat­kozhatunk-e a gépjavító állo­másokra? A traktorista halkan közbe­szól: — Az a baj, hogy most két szék közt, a pad alatt vagyunk. Mert a központi ja­vítás nincs megfelelően meg­oldva. a termelőszövetkezetek pedig helyzetüknél fogva nin­csenek kellően felszerelve a nagyjavításokhoz... A gépcsoportvezető udvaria­san átveszi a szót. Mosolyog. — Nemcsak panaszkodnék. A megoldást abban látom, hogy csökkenteni kell a géptí­pusok számát így lehetne csak megoldani az évek óta húzódó alkatrészellátás prob­lémáját. — Szabad szólnom? — kér­dezi az agronómus. — A szónoki emelvényt át­adom — nevet a gépcsoport­vezető. — Ha ilyen hirtelen kéne hozzászólnom, azt hiszem nem vállalkoznék a dologra. Most is csak azért... Mégsem a kongresszuson vagyunk... De vázlatosan: az foglalkoztat minket, miért van olyan nagy különbség a mezőgazdasági és ipari munka szintjében, illet­ve a beruházásokban. Nem is­BALETTFESZTI VÁLÓK Az évenként ismétlődő vár­nai balettfesztiválon a pécsi balett négy tagja és az Állami Balettintézet két növendéke szerepel majd. A zsűri mun­kájában részt vesz Eck Imre, a pécsi balett vezetője is. Júliusban két nagy nemzet­közi fesztiválon találkoznak az európai szocialista országok és néhány nyugati állam fiatal balettművészei. A Ljubljanában és Várná­ban sorra kerülő fesztiválokol népes magyar küldöttség vesz részt. A július 12-én kezdődő ljubl­janai találkozón a pécsi balett negyven tagú társulata képvi­seli a magyar balettművésze­tet: az együttes két bemutatót tart a jugoszláv városban. — Párizsban újfajta tég­lát hoztak forgalomba, amely kétszer olyan erősen ellen­áll minden zúzó erőnek. 17 emeletes épületeket lehet felhúzni vele, váz nélkül. merem a pontos statisztikákat, de biztos, hogy a termelőszö­vetkezetek húsz év alatt sok­kal kevesebb támogatást kap­tak, mint az ipar. A megbe­csülésről, mint a támogatás egy formájáról most nem is beszélek. A mi szövetkezetünk jól áll. Ha azonban valóban nagyüzemi módszerekkel aka­runk gazdálkodni, az a beru­házás, amit kapunk — kevés. Pedig véleményem szerint ér­demes lenne meg jobban tá­mogatni a jó szövetkezeteket. Na és a beruházások... Itt van az új istállónk __ H irtelen elhallgat, az állat- tenyésztőre néz. — Arról beszélj te ... Job­ban tudod. Ami még engem érdekel. Tavaly, közvetlenül a leszerelésem után, meghívtak a fiatal mezőgazdasági szak­emberek konferenciájára. Gondoltam, úgy is kiestem a dolgokból, most majd tanulok. De nem tanultam semmit, csak elképesztő dolgokat hal­lottam. Például: a mezőgazda­ságot irányító szervekben szinte több ember dolgozik, mint a mezőgazdaságban. El­mondták, hogy a statisztikák szerint minden mezőgazdasági szakemberre két irányító jut. Tehát a közvetlen főnökeimen kívül a járásnál, vagy nem tudom én hol, még két ember irányít. Ez teljesen arányta­lan. Az egészben az volt a legérthetetlenebb, ha tudnak róla a vezetők, akkor miért nem változtatnak ezen? Most hogy az új gazdaságirányítási rendszerről hallunk, talán megváltozik ez is? — Na és a gépszemle ... — szólal meg a traktoros és kör­benéz a többieken. .— Éz is ugyanaz. Minden aratás előtt kiszáll egy bizottság. Erre nincs semmi szükség. A szö­vetkezetnek sokkal nagyobb érdeke, hogy jók legyenek a gépek, mint a bizottságnak ... Ami rossz, abban persze iga­zuk van, de az lenne a jó, ha segítenének megoldani azokat a problémákat, amiért egy- egy gép rossz. — így panasznap lenne a kongresszusból — vág közbe a gépcsoportvezető. — Te is csak ezt mondod, ez rossz...-— Miért, nem azt kéne el­mondani, amiből valami ha­szon is van? — kérdezi az ag­ronómus. Nem szólok közbe. Jó halla­ni ezeket a fiatalokat. Az in­dulatok jól formázzák a mon­datokat. — Persze lehetne másról is beszélni — mondja az állat- tenyésztő. — Az eredményekről. Én meghívnám ide a kong­resszus összes küldöttét. Jöj­jenek, nézzék meg, a mi szö­vetkezetünkben hány fiatal dolgozik. Nemcsak a mezei munkán, de a vezetésben is. Fiatal a főagronómus, fiatal a párttitkár, brigádvezetők... Nálunk januártól decemberig biztosítja a munkát a szövet­kezet. És a keresetet is. Sokat beszélnek róla, hogy elván­dorolnak a faluról a fiatalok. Nálunk is csak egy mozi, egy presszó, egy kultúrház van. Mégis itt maradnak. És jól érezzük magunkat. — És az istálló? — kérdezi az agronómus. — Arról is beszélnék — mondja az állattenyésztő. — Arról, hogy milyen rosszul tervezik a mezőgazdasági épü­leteket. Példa: 1962-ben kap­tunk egy 96 férőhelyes ita­tásos borjúnevelő Istállót. 25- ös téglafal, padlás nincs, nád­tető. Szép, mutatós, kívül-be- lül, külföldieknek is meg le­het mutatni. De csak nyá­ron. Mindenre jó, csak jószá­got nem lehet benne tartani. Itt elhallgat, hangja átfor­rósodik. — Képzelje el, kihúzzák a borjút az anyjából, nylonba csavarják. 36 fokos a testhő­mérséklete. Kinn mínusz 12 fok van, ahová átvisszük a borjúnevelő istállóban pedig mínusz 8 fok a hőmérséklet. Halkan felnevet. — És még ezért is veszeked­ni kellett, mert a járás össze­sen két Ilyen istállóra kapott beruházási keretet. Hallgatunk ismét. Egyetlen kérdést teszek fel még a gép­csoportvezetőnek. — Ügy kezdte a kongresszusi hozzászólást, hogy meg kéne határozni a mezőgazdaság he­lyét. Erről aztán nem beszélt bővebben. A gépcsoportvezető rám néz. — Pedig erről beszéltünk mindannyian. Miért? A me­zőgazdaság helyének jelentős gyakorlati megfogalmazása volt a tsz-szervezés. Azóta több év telt el. Rengeteg új probléma adódott. Üj megha­tározás kéne. Olyan „besoro­lás”, amelynek segítségével gyorsabban fel tudnánk zár­kózni az iparhoz. S ez a folya­mat csak annak a gondolatnak a jegyében indulhat el, ha az erős szövetkezeteket nem veszik egy kalap alá a gyen­gékkel. Ettől még nem csor­bul a demokrácia. Hiszen a Dunai Vasmű sem hasonlít­ható össze egy Vasipari Szö­vetkezettel ... Padányi Anna— Nádas Péter C-vitamin növelés radioaktív besugárzással Érdekes kísérletek Gödöllőn Gödöllőn az Agrártudomá­nyi Egyetemen a burgonya- termelés fejlesztésének új esz­közeként a radioaktivitást is felhasználják. Besugárzással segítik elő a vitamintartalom növekedését. Az eddigi kísér­letek sikerrel jártak, a ter­méshozamok kisebb-nagyobb mértékű emelkedése mellett, a rádióstimulációnak érdekes következménye, hogy a bur­gonya C-vitamintartalma több mint húsz százalékkal növe­kedett. Megnyitották a 11. soproni nyári egyetemet Csütörtökön a TIT rendezé­sében megnyílt az idei, sor­rendben a 11. soproni nyári egyetem. A kéthetes nyári egyetemnek 85 külföldi rész­vevője van, akik az NDK-ból, Lengyelországból, az NSZK- ból, Csehszlovákiából és Svéd­országból érkeztek. A két hét alatt 13 előadás hangzik el. Az űjítótTiozgalom és a gazdasági mechanizmus reformja Nagy várakozás előzte meg az újítók körében a gazdasági mechanizmus reformját. Ért­hető is. hiszen ezek a jobb, gazdaságosabb termelésért fá­radozó, önállót alkotó, vagy a meglévőt korszerűbbé változ­tató emberek sokszor érezték guzsbakötve kezüket a bürok­ratikus kötöttségektől, vezetői és vállalati érdektelenségtől. Most jóleső érzéssel tanulmá­nyozzák a párt határozatát, s bizonyosra veszik, hogy a .jö­vőben nagyobb szerepe lesz munkálkodásuknak, hiszen a legfőbb mutató, a vállalati jö­vedelmezőség attól is függ, hogy a megvalósított újítások és ésszerűsítések révén meny­nyivel növekszik a megtakarí­tás. vagy a többletként kelet­kező új termelési érték. Tagadhatatlan, hogy az újí- tómozgaloin az elmúlt időben is szép eredményeket hozott. Becsült adatok szerint éveute mintegy 250 000 újítási javas­latot adtak be az üzemekben, s az értük kifizetett díj, — ami pedig mindössze 3—4 szá­zaléka a népgazdasági ered­ménynek — több százmillió forint volt. Ebből is következ­tethetünk, milyen fellendülés előtt áll ez a mozgalom, hiszen az lesz a jellemzője, ami a gazdasági mechanizmus egé­szének: a vállalati vezetőket nem az adminisztratív előírá­sok. hanem a közgazdasági szükségszerűségek késztetik az újítások fokozottabb támogatá­sára. Részletekről beszélni még korai lenne — az egyes felada­tokat úgyis elsősorban a válla­lati önállóság és az ebből ere­dő sajátosságok határozzák majd meg. Időszerű azonban már most hozzákezdeni né­hány általánosabb intézkedés­hez és beszélni olyan teendők­ről, amelyek minden üzemben szükségesek lesznek. Egyik legfontosabb: az újító- mozgalom irányításának, veze­tésének a jelenleginél maga­sabb színvonalú megszervezé­se. A vállalati újítási felelősök jó része ugyan műszaki szak­ember már, de találunk jócs­kán olyanokat is, akiknek a szakképzettsége, esetleg szak­mai jártassága nem elégséges, hogy képes lenne önálló dönté­sekre. elbírálásokra, vagy ezek megszervezésére. Az is előfor­dul, hogy az újítási ügyintézés nem kapcsolódik sem szerve­zetileg, sem pedig — vezetője beosztása miatt — személyileg a műszaki fejlesztéshez. Taná­csos már most megvizsgálni a vállalatoknál: nem szükséges-e az újítómozgalom vezetésének átszervezése vagy megerősíté­se? Ez egyébként a legtöbb újító jogos kérése, sőt követe­lése is: a szakszerűség javítása mellett gyorsabbá és határo- zottabbá kell tenni a válaszo­kat, döntéseket. A magasabb színvonalú ve­zetéssel függ össze, hogy a leg­több üzemben spontaneitáson alapuló mozgalmat egyre in­kább a tervszerűség, tudatos­ság váltsa fel. „De hiszen ed­dig is kötelező volt az újítási feladattervek elkészitése, s végeredményben ez jelentette — a jövőben is ez jelenti majd — a tervszerűséget”. — mond­hatná bárki. Valóban előírás az újítási ieladatterv kidolgo­zása. de miután ezt is elsősor­ban az adminisztrációs szükség diktálta, legtöbb vállalatnál nem teremtették meg nyilvá­nosságát, ellenőrzését és rend­szeres propagandáját. Ez a magyarázata, hogy — ugyan­csak becsült adatok szerint — a beadott újításoknak mind­össze 10—12 százaléka kapcso­lódott közvetlenül vagy köz­vetve az újítási feladattervek­hez. Időben tanácsos elkészíteni az újításra jobban ösztönző jutalmazási díjazási módszere­ket is és ezekkel nagyobb ön­állósággal, több felelősséggel bánjunk. Vállalati és nép- gazdasági érdek, emberi és be­csületbeli érdek követeli, hogy csökkenjen a bíróságra beadott követelések száma, az újítá­sokkal kapcsolatos igen gyako­ri huzavona. Indokolt olyan világos és egyértelmű intézke­dések kidolgozása is, hogy mi­lyen következményekkel jár, ha valaki a vállalaton belül meghiúsítja, vagy megakadá­lyozza egy-egy jó ötlet alkal­mazását. Eléggé elhanyagolt az újítást tapasztalatcsere, a más üze­mekben bevezetett és bevált ötletek átvétele. A jövőben ez­zel is többet kell törődni, n van rá mód, hiszen a népgaz­daságon belül megszűnt a „gyártási titok” fogalma, az üzemek minden újítást kötele­zően bejelentenek, sőt kiállítá­sokon, bemutatókon is közzé­teszik. Kényelmességgel ma­gyarázható talán, hogy igen sokan nem láttak túl az üzem falain, vagy nem vettek fárad­ságot, hogy körülnézzenek a tcstvérüzemekben, esetleg csak bepillantsanak a műszaki do­kumentációba. Az újítások mögött sok mil­liárdnyi érték van. Bátran és ésszerűen élni kell a lehetősé­gekkel, hogy ezt a nagy kin­cset a népgazdaság, a vállalat és a dolgozók érdekében kiak­názhassuk. A módszerek kere­séséhez már most lássunk hoz­zá, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetéséig meg is találjuk a kincset. Kovács András A Pest megyei áruforgalmi bizottság tegnap — többek kö­zött — megvitatta a kereske­delmi osztály jelentését az ár­rendezés óta eltelt öt hónap élelmiszerforgalmáról. Az átmeneti napok kisebb élelmiszerforgalma után szinte minden árufajtából ugyanannyit vásárolnak, mint az elmúlt évben. Januárban — a vártnál ellen­tétben — a lakosság nem hal­mozott fel túl sok tartós élel­miszert. Az árváltozás után át­menetileg alábbhagyott a hús iránti érdeklődés, de nem sok Kdő múltán, ismét kevésnek bi­zonyult a hentesekhez kiszálli- tott mennyiség. A fagyasztott húst most sem sikerült a vá­sárlókkal megkedveltem!, csak fekkor viszik, ha mást nem kapnak. A zsír olcsóbbodása nem hozott túl nagy változást, forgalma alig növekedett. Ebben része lehet annak, hogy zsírszalonnából — amit pedig keresnek — nincs elegendő. Szalonna fogyna, ha lenne elég. Hiányát a Húsipari Vál­lalat azzal magyarázza, hogy a levágásra kerülő alig hizlalt állatokból, többet nem tudnak j készíteni. Nagyon kelendő a j szalámi. Olcsóbb hentesáruból I nagy a kereslet, kapni is le­het. A kereskedelmi osztály kéréssel fordult a Belkereske­delmi Minisztériumhoz: legyenek tekintettel a Du­nakanyarra, s több friss húst juttassanak a megyé­nek. Érdekes, hogy míg Budapes­ten vágott baromfiból a csirke a sláger, addig a megyében inkább az aprólékot, a cson­kolt baromfit és a tyúkot ke­resik — de nem mindig talál­nak. A tojás-, tej- és tejtermék­forgalom jelentős mértékben növekedett, a megdrágult sajt­ból, vajból is. Az átmeneti he­tek után bőséges az ellátás, csupán a túrónál van fennaka­dás. Amióta a konzervek meg­drágultak, még nehezebb el­adni. Sok fajU 2—3 éve hever raktáron, amin a meghir­detett konzervvásár sem segített. A vendéglátóipar kiheverte az átmeneti pangást. Az év el­ső öt hónapjában 117,9 száza­lékos étel forgalmat értek el. Továbbra iß keresettek a ser­téshúsból és a belsőségekből készült ételek. A marhahús háít&be szoí-ult AMIKOR FELTESSZÜK A KÉRDÉST, MIT MONDA­NÁNAK, HA ALKALMUK LENNE FELSZÓLALNI AZ MSZMP SORON KŐVETKEZŐ KONGRESSZUSÁN, HOSZ- SZÜ CSEND A VÄLASZ. ÖT FIATAL ÜL AZ ASZTAL KÖRÜL. AGRONÓMUS, ÁLLATTENYÉSZTŐ, TRAKTOROS. TAKARMÄNYOS ÉS A GÉPCSOPORT VEZETŐJE. VALAMENNYIEN TSZ- TAGOK. MEGYEI SZINTEN IS KIVÄL0 TERMELŐSZÖ­VETKEZET DOLGOZÖI. ÉS FIATALOK.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom