Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

ft Hau 1966. JULIUS 31., VASÁRNAP IWTl/IÄ KRÓNIKA A megye könyvtárai — öt év tükrében ■ I« NÉPMŰVELÉS Sokat írtunk már lapunk hasábjain a megye könyvtár- hálózatáról, a könyvtárak fejlődéséről,, az olvasók szá­mának fokozatos növekedé­séről. Különösen az elmúlt öt esztendőben — a máso­dik ötéves terv során — vált jelentőssé a fejlődés. Érde­mes felidézni ezt az idő­szakot — a számok tükré­ben. Az elmúlt őt esztendő alatt hétről harminckettőre emel­kedett a kiemelt községi könyvtárak száma. Míg hat­vanban mindössze negyven- nyolc főhivatású könyvtá­rost tartottak számon a me­gyében. ma mar küencven- kettő van. öt esztendő alatt csak­nem háromszorosára emel­kedett a könyvállomány. Míg 1960-ban ezer lakosra a Faustban pedig Virginia Gordoni és Carlo Cava, a milánói Scala és Juan Oncina, a bécsi Stadtsoper művésze. A szabadtéri játékok mellett is gazdag program várja a közönséget. Megnyílt már korábban az országos nyári képzőművészeti tárlat, továbbá ugyancsak megnyílt az őszi­barack- és borkiállítás, amelyen Pest megye is kitett magáért. (A diósdi szakszövetkezet és a Kertészeti Kutatóintézet törökbálinti tele­pének Mariska őszibarackjai méltán hívták fel a figyelmet.) Az érdeklődés nagy. Eddig 70 ezer jegy kelt el a szabadtéri játékokra. N. F. Az örök Tragédia Házasság olasz módra A színházban találkoztunk már Filumena asszonnyal, Eduardo de Filippo érdekes hősnőjével, a magát utcalány­ból feleséggé felküzdó asz- szonnyal. Nyomban meg kell mondanunk, második találko­zásunk Filumóna asszonnyal sokkal jobban tetszett, mint az első. Nemcsak azért, mert a film mozgalmasabb, szélesebb hátteret biztosít a cselek­ményhez, hanem azért is, mert ezúttal olyan kitűnő színésznő kelti életre Filuména asszony alakját, mint Sophia Loren. S tegyük hozzá nyomban: a partnere is a legkiválóbb olasz színészek .egyike: Marcello Mastroianni. A kettőjük játé­ka az, amely elsősorban az át­lag fölé emeli a nem túlságo­san nagyigényű mű művészi értékét. Sophia Loren ezúttal is bizonyítja kivételes színészi tehetségét. Nemcsak természe­tes bájával hódítja meg a né­zőt, azon kevés színésznők kö­zé tartozik, aki mer öreg is, csúnya is lenni a vásznon. Azon egyszerű oknál fogva, mert tehetséges. Akár szívfáj- ditóan öregnek és elesettnek, akár hódítóan fiatalnak és kí­vánatosnak látjuk viszont. mindig a játéka az, amivel el­Jelenet a filmből. — Az öregedő szerető (Marcello Mast- roianni) legújabb szerelmével. R AMIKOR 1931-BEN meg­kezdődtek a szegedi szabadté- R ri játékok, még csak tervez- Rték, de nem tűzték műsorra a R Tragédiát Az uralkodó hiva- ittalos vallásos szemlélet csak a Magyar Passiót tűrte meg a ^ Dóm előtti téren. Hatalmas ^ vita kezdődött, amely végül is Razt az eredményt hozta, hogy Ra Dóm teret nem szabad csak § vallásos előadásokra felhasz- R nálni, hanem az egyetemes R emberi kultúra értékeinek is ^ helyet kell kapniok Európa ^ egyik legszebb, kitűnő akusz­tikájú, szabadtéri előadásokra 8 kiválóan alkalmas terén. Vé- Rgül 1933-ban, Hont Ferenc R rendezésében színre került Az R ember tragédiája, amelyet a ^kurzus kultúrpolitikája — el­it lentétben Hont előadásával — ^ főként vallásos műnek értel- 8 mezett ^ És amikor 1959-ben ismét | megindultak a háborús idők $ kezdetén félbeszakadt szabad­ni téri játékok, a következő év- § tői, 1960-tól újra a Tragédia ^ vált a műsor gerincévé. Major ^Tamás rendezése után tavaly 5; Vámos László állította szín- | padra a halhatatlan remek- 8 művet, amelyet az idén ismét Ráz ő jobban kiérlelt, lecsiszolt, R gördülékenyebb, de koncep- R dójában azonos rendezésében R láthattunk. § AZ IDEI TRAGÉDIA-BÉ­RMUTATÓ szabadtéri jubileum R volt: Madách drámai költemé- Rnye most került színre ötve- Rnedszer a Dóm előtt. S hogy R mennyire felkelti az emberek ^érdeklődését most is (és mind- 8 addig, amig lesznek szabadié­in játékok — akár évszázado- Rkon keresztül) ezt a vasárnapi R szegedi események bizonyítják, ■í Vigasztalanul esett az eső. 5 Ám a közönség nagyrésze Rnem tágított. A fél nyolcas R kezdést elmosta az eső, az em- R berek azonban türelmesen R vártak. Vártak, amíg három- R negyed tíz után végre megszó- R laltak a fanfárok. S a hideg, § nyirkos éjszakában (hajnali Rfél kettőre ért véget az elő-, 8 adás) forró siker született. A 8 hétezer fős közönség (minden R rendű és rangú emberek, ko-| R rántsem csak értelmiségiek)] R hosszú tapssal köszöntötte a R jubileumi előadást R Régi és ma is aktuális vita ] Ra Tragédia színreállításánál: ] R kamaraszínpad-szérű, a mű ] R mondanivalójára koncentráló, ] R avagy látványosságra törekvő ] ^ megformálásban kell-e be- ] ^mutatni. A vita így, ilyen] ^végletesen kiélezetten nem] Rvezethet eredményre. Hiszen] R Madách, amikor a bukott] R48-as forradalom és szabad-] Rságharc után a nemzet, önma-] R ga és az emberiség helyét, ] ^ célját, értelmét kereste, filo-] Szófiával át meg átszőtt hatal-j ^mas víziókban próbálta a cé-] Riókat és a lehetőségeket meg-] 8 fogalmazni. A mű bemutatá-] Rsának útja csak az lehet, hogy] Ra víziók és a filozófiai mon-] Rdandókat közlő szereplők ki-] R emelése egységben jelentkez- ] ^ zék, nem sikkadhat el sem a j ^szöveg, sem a látványosság. ! R VÁMOS UASZLO ezt azj Rutát követi rendezésében, ám] s— talán túlságosan perieked-i A római szín. Ádám mint Sergiolus (Nagy Attila) és Éva mint Júlia (Rutlkai Éva) (Enyedi Zoltán felv.) ni akarván a csak értelmező előadás híveivel — kissé na­gyobb szerepet szánt a víziók­nak, a látványosságnak. Túl­ságosan hatalmas téren — ki­terjeszkedve a színpad mellet­ti épületek tetejére — játszat­ja a művet. Ám, ha eltekin­tünk ettől, szép előadást ka­punk, amely legnagyobb ré­szében megoldja a színpadilag szinte megoldhatatlannak lát­szó problémát: a hatalmas, minden pontján élő színpadon kiemelten, mintegy premier plánban fut a szövegbeli mon­dandót hordozó főcselekmény- szál. Szereplői: Ádám — Nagy Attila, Éva — Ruttkai Éva és Lucifer — Gábor Miklós kiér­lelten, sokoldalúan formálják meg nagyformátumú szerepü­ket (a tehetséges Nagy Attila némi egysíkúságát leszámítva). Sajnos, a számos melléksze­replőről már nem mondhat­juk el mindezt. Bessenyei Fe­renc (és még Miklósy György valamint Szénást Ernő) kivé­JEGYZETLAP 64 ezer példányban Egy személyes emlékkel kezdeném. Tizenhárom évesek lehettünk, amikor osztályunk­ban kézről kézre járt egy két­kötetes mű. .,A nemi élet kér­dései”. Ez volt a címe. Mon­danom sem kell, hogy nagy titokban olvastuk, és nagy ti­tokban tárgyaltunk róla. Osz­tálytársam, aki kölcsön adta, óva intett, úgy olvassam, ne­hogy a szüleim észrevegyék. Két napra kaptam meg a könyvet, délután és éjszaka olvastam, s reggel az ágyam mögé dobtam. Kellemetlen ér­zéseim voltak az iskolában. Vajon mi van a könyvvel az ágy mögött? És mit tesz isten — éppen aznap rendezett nagytakarítást nagyanyám. „Micsoda disznóságokat olva­sol?” — fogadott, amikor ha­zamentem. Könyörögtem, ad­ja vissza, de nem adta, és es­te mint valami bűnjelet tette apám asztalára a vacsora mel­lé. Apám beleolvasott, és azt mondta: — Rossz ez a könyv... — elgondolkozott. — De jobbat nem nagyon tudok adni, majd beszélgetünk róla. A könyvet másnap vissza­vittem. A könyv most már tudom, valóban rossz volt, mert lélektelenül ízléstelen volt. S apám más könyvet e témáról valóban nem tudott a kezembe adni, mert a sze­xuális életről kamaszok szá­mára írott, ízléses mű hiány­cikk volt. Most jelent meg egy könyv’, 64 ezer példányban: Irta Dr. Bródy György A címe: Fiuk­nak, lányokról. Hasznossága, ízléses stílusa, és szemléleté­nek újszerűsége igazolja a magas példányszámot. A ma­gas példányszám furcsa vala­mi. Azt jelenti, a téma iránt nagy az érdeklődés, a könyvet sokan fogják olvasni, és ez nagy kötelezettségeket ró a szerzőre. A könyv szerzője is volt ka­masz, ő is visszaemlékszik ka­maszkorára. „Diákkoromban kézről kéz­re adtuk Tóth Tihamér papiró könyvét, amelynek címére még most is emlékszem: „A tiszta férf iúság". Ez a cím már önmaga is sokat mond. Val­láserkölcsi alapon próbált meggyőzni bennünket, akkori fiatalokat, hogy a házasság előtt a nemi izgalom bármiféle kielégítése szinte ördögöt idé­ző bűnnek számít, és helyette kizárólag az imakönyvet aján­lotta mentsvárul.” Világos, Bródy szembehelyezkedik a tóthtihaméri felfogással, nyíl­tan, őszintén beszél „olyan kérdésről... melyek befolyá­solják életünket, de semmi­képpen nem határozhatják meg azt.” Evvel a mondattal de örvendetesen emelkedett a külföldiek száma is. Az NDK- ból, Csehszlovákiából, Auszt­riából, Olaszországból, Len­gyelországból és Svédország­ból érkeznek 30—50 tagú elő­re bejelentett csoportok, Ju­goszláviából pedig valóságos népvándorlás indult Szeged felé. Budapestről, Békéscsabáról, Salgótarjánból és Pécsről kü- lönautóbuszok érkeznek. A ju- goszlávok hetenként három­szor százötven személyes vízi- buszjáratokat indítanak a Du­nán Törökkanizsáról Szeged­re. — Örömmel állapíthatjuk meg — mondották a vendég­látók, hogy az előre jelzett külföldi vendégeink nem ke­vesebb, mint nyolcvan nemze­tet képviselnek az idei előadá­sokon. m. 1. I I telével a többi szereplő — a többi fontos szereplő — elsik­kad: vagy mert nem tudja magára hívni a figyelmet a hatalmas színpadi tömeg kö­zepette, vagy mert játékstílusa elüt az előadás egészének s a három főszereplő játékának modern felfogásától. Természetesen az előadás — összességében — így is nagy élményt jelent. A további elő­adásokra nagyrészt már elkel­tek a jegyek. Úgy érezzük, a sikerben Madách remekművén kívül nagy része van a ren­dezőnek is, aki (természete­sen véglegesnek nem elfogad­hatóan) egy kitűnő megoldást talált. S BÁR NEM CSITULNAK a rendezői felfogás körüli vi­ták, a közönség elzarándokol Szegedre, hódolni Madáchnak és művészeti értékei révén örök életű művének, Az em­ber tragédiájának. Murányi József I Nyolcvan nemzet képviselői a játékokon Szeged immár hagyomá­nyossá vált nagy eseményé­re, a szabadtéri játékokra az idén is méltóképpen felké­szült. A játékokban egyre fontosabb szerephez jut az Al­föld ősi városának karaktere, de ugyanígy a város is egyre jobban tükrözni képes azt, hogy a szabadtéri játékok színhelye. A készülődés szin­te egész éven át folyik ezekre az ünnepi hetekre, amelyek iránt az érdeklődés évről évre növekszik, nemcsak az ország­ban, hanem mondhatni már Európa-szerte. Néhány beszédes bizonyí­ték: a Háry János múlt szom­bati és Az ember tragédiája múlt vasárnapi bemutatójára közel hatezer szállóvendég el­helyezéséről kellett gondos­kodnia az Idegenforgalmi Hi­vatalnak. Köztük természete­sen a belföldieké a többség, is jelezhető, Bródy az élet egészében vizsgálja és teszi helyére a szexualitást. De szemléletmódjában nem ez az igazán újszerű. Újszerű az, hogy élesen szembehelyezke­dik a nemi életben megnyil­vánuló férfiönzéssel és férfi­gőggel, avval az általános fel­fogással, amely a közösülést valami teljesítménynek tekin­ti. Ezt írja: „nem marad meg más, mint a teljesítményre való törekvés, amely a sport­pályán helyes és ésszerű, de a szerelmi életben felesleges, káros és testi, szellemi követ­kezményekkel jár.” Azért jó és ízléses ez a könyv, mert nem csupán a nemi aktus rejtelmeibe igyek­szik beavatni olvasóját, ha­nem körülrajzolja és társadal­milag behelyezi a szexuális életet. És innen adódnak az­tán ellentmondásai és hibái is. És nem is mindig elítélhető hibák ezek. Egy könyvvel nem lehet érzelmeket megtanítani olvasókkal. Érzelem vagy van, vagy nincs. A szerelmi élet érzelmi elsivárosodásának, kórrajzával nem képes meg­birkózni a szerző. Ügy lát­szik a 64 ezer példány nem csupán jo ismeretterjesztő or­vost, de komoly, társadalom- tudóst is követel. A könyv fiataloknak, kama­szoknak íródott. Olyan könyv, amit nem kell titokban olvas­ni, s ami ellen még a nagy­mamáknak sem lehet kifogá­suk. N. P. torio de Sica rendezését, nem szükséges hosszabb méltatásba bocsátkoznunk, miért szerez kellemes másfél órát a néző­nek a Házasság olasz módra című olasz filmvígjáték. Érde­mes megnézni p. p. bűvöl, egyéniségének hatása alá von. És szinte ugyanezt mondhatjuk el Marcello Mast- roianniról. Ö sem fél eljátsza­ni az öregedő férfi figuráját. Játéka megkapó, lebilincselő akkor is. S ha kettőjük tehet­ségéhez hozzáadjuk még Vit­A felszabadulás után az idén nyolcadszor rendezték meg a szegedi ünnepi heteket és a szabadtéri játékokat. Múlt szombaton nagy­szabású program kezdődött. A Dóm téri játé­kok sorát Kodály Zoltán Háry János című daljátéka nyitotta meg, amelyet Szinetár Mik­lós rendezett. A címszereplő Melis György Kossuth-díjas mellett mátkája, Örzse szerepét Komlóssy Erzsébet alakította. Nagy sikere volt Tompa Sándornak Ferenc császár szere­pében. Napóleont Bodrogi Gyula alakította. Másnap, vasárnap, került színre Az ember tragédiája — sikerrel. A többi bemutatón vendégegyüttesek vagy vendégszereplők lép­nek a színre: a világhírű grúz balettegyüttes, pedig már háromszáznegyven- ezret. A könyveket és az irodal­mat népszerűsítő irodalmi előadást, iró—olvasó talál­kozót száztizenhármat ren­deztek öt esztendővel ez­előtt. Tavaly ezeknek a rendezvényeknek a száma meghaladta a hétszázat. Ami szintén pozitívum: tavaly a kölcsönzött szép- irodalmi müvek huszonhét százalékát a mai életet be­mutató magyar irodalom te­szi. Ugyanakkor megkétszere­ződött a szovjet szépirodalom forgalma is az elmúlt öt esztendő alatt A politikai, valamint a mezőgazdasági irodalom kölcsönzése is meg­háromszorozódott ez idő alatt. háromszáznyolcvan könyv jutott, ma már kilencszáz- negyven. Míg hatvanban j mindössze háromszázezer fo­rint volt a költségvetésen kívüli könyvvásárlásra for­dított összeg, addig tavaly 1 egymillióval többet egymil- ' lió-háromszázezer forintot 1 fordítottak ilyen célra. t Az olvasók száma is je­lentősen emelkedett az el- i múlt öt esztendő alatt. Míg hatvanban ötvenegyezer olva­sót tartottak számon a ta- 1 nácsi könyvtárakban, jelen- 1 leg már százháromezer az ] olvasó. 1 í Ami szintén érdekes és : figyelemre méltó: az isme- j retterjesztő művek nagyobb ( keresettsége. 1960-ban száz- i háromezer ismeretterjesztő i művet kölcsönöztek. 1965-ben 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom