Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

fur NECrll ^WflD I960. JÜLIUS 31., VASÁRNAP SZENTTAMÁS Kastélyszálloda Kastélyszállodát létesítet­tek a Szolnok megyei Szent­tamási Állami Gazdaságban. Jelenleg „telt ház” van: az egykori Almássy grófi kastély húsz szobájában 44 személyt tudnak elhelyezni és ellátni. Főleg a nyugat-európai or­szágokból érkező túristacso­portokat fogadnak a július elejétől augusztus végéig tar­tó fő üdülési idényben. A pompás kastélyon, úszó­medencével is ellátott 30 hol­das gyönyörű parkon kívül a vendég megtalálja itt a pusz­tai romantikát is: óriás lege­lőkön a gulyákat és a telivér- ménest Életre szóló majális A lány pironkodva, félve, de elszántan megy az abortusz­bizottság elé. Tudja, hogy mit fognak mondani neki, felké­szült a válaszokra és azzal is tisztában van, hogy végül is csak ö győzhet. így ment a járási székhelyen működő bizottság elé Z. Irén is. Tíz percbe sem telt, és kezében volt az engedély. A műtét mégis elmaradt. Amit tetszik... — Parancsol egy kosár to­jást? ... Mutathatok egy zsí- rosbödönt? ... Egy pakli Fecs­két? — Inkább egy nyugtatót... — Gyógyszerkollekciónk is tekintélyesF Egészen a naturá­lis anyagokig... Itt egy demi- zsonra való újbor! — Csak így, szíre-szóra Mindenféle igazolvány nélkül? — Igazolvány? Mennyit pa­hogy Irén ezalatt az idő alatt más fiúkkal is folytatott vi­szonyt. Bizonytalanul, majd szinte kiabálva mondja: — Tanúkat hozok. Akik vallják. És most mi van? Elmondom neki, hogy a trükk ócska, lejárt, amellett veszélyes is, miután a hamis tanúzás büntetendő cselek­mény. Különben is a vér- és antropológiai vizsgálatok ma már szinte egyértelműen bi­zonyítják az apa személyét. Látom, hogy önbizalma meg­inog. — Maga szerint igazságos az, hogy az ember egy hülye buli miatt egy életen át fizes­sen? Visszakérdezek: — Maga szerint igazságos az, hogy egy lány élete men­jen rá a maga felelőtlensé­gére? — Miért szüli meg? Én vál­laltam, hogy adok pénzt or­vosra. — Én komolyan örökbe fo­gadtam volna a kicsit. De így azért mégis jobb —, mondja Irén kolléganője. — Milyen lány ez az Irén? — Rendes. Kicsit felelőtlen, talán nem is túl okos. Nagyon hiszékeny. De tisztességes. És nagyon szerencsétlen. Az első férfi az életében egy techni­kus volt. Állítólag el is vette volna feleségül. Aztán disszi­dált. Ez a Béla volt a máso­dik. Nagyon szerette... Elmondom neki, hogy Béla miket állított. — Az lehetetlen. Irén egyet­len vágya volt, hogy férjhez- menjen. Nagyon vigyázott a hírnevére. Kérdezzen meg bár­kit a faluban, senki sem tud rá rosszat mondani... Csak ez a csavargó. De ez is házas­ságot ígért neki. Azzal szédí­tette el. — Béla ezt tagadja —, mon­dom. — Hiába tagadja... Előttem is úgy mutatta be, mint a menyasszonyát. Nyugodjon meg, hogy nem hagyjuk any- nyiba a dolgot. Irén egyelőre hallani sem akar apasági per­ről. Mondtuk neki, hogy nincs joga lemondani a tartásdíjról, mert az tulajdonképpen nem j is az övé, hanem a gyereké. Most egy kicsit tetszeleg a pózban, hogy egyedül neveli fel a gyerekét... Később megkérdezi: — Engem is meg akar írni az újságba? — Igen ... — Kérem, ne írja ki a ne­vem... Nagyon szégyellném... A férjem is haragudna. — A férje beletörődött, hogy nem lehet gyerekük? — Mielőtt elvett is tudta... ö küldött először abortusz­ra... Bár ne hallgattam vol­na rá... — Elkomorodik, már majdnem sír, aztán erőszakol- itan mosolyogni kezd: I — Már írt rólam az újság ... | Persze, akikor is név nélkül, i Én voltam az egyik, aki a rác- ! fürdői kisgyereket örökbe akartam fogadni... • Felkerestem a Béla által megnevezett egyik koronata­nút. Bevallom, kicsit goromba voltam és el akartam bizony- talanítani. Határozott fellépé­semre meg sem merte kérdez­ni, hogy ki vagyok és miért érdekel a dolog. Először azt mondta, amit Béla is állított. — Tudja, hogy a hamis ta­núzást nagyon szigorúan bün­tetik? — kérdezem. Megzavarodik. Aztán né­hány perc után vált: — Mondtam én ennek a hü­lyének, hogy erre rá lehet fi­zetni. Állítólag valami okos fej tanácsolta neki. De én kiszál­lok ebből a buliból. — Ismerte egyáltalán Irént? — Igen ... — Milyen lánynak tartja? — Én megfáztam nála — le­gyint. A nyelvet nem ismerő olvasó számára lefordítom a mondatot: Körülbelül azt je­lenti, hogy udvarlási kísérletei eredménytelenek maradtak. — Mi a véleménye Béláról? — Semmi... Irtó megy neki a nőknél... Még egyszer találkoztam Irénnel. Elmondtam neki, hogy beszéltem Bélával. Ér­deklődés csillan a szemében. — Mit mondott? Rosszul esik, hogy nem azt mondhatom neki, amit vár. A lány szép arca szinte eltorzul, amikor kimondja: — A fene megehet tőlem minden férfit Stricik! Mind az! — Aztán lehiggad, újra közönyös lesz, látom, hogy szeretné a beszélgetést befe­jezni. Arról mesél, hogy a ma­mája már teljesen megbékélt, és készíti a gyereknek a ru­hácskákat, az egyik szomszéd adott egy babakocsit és a gyárban is könnyebb beosztást ígértek, mire előrehaladottabb lesz az állapota. Kezet fogunk és búcsúzásul azt mondja: — Egyet tudok. Azt a szót, hogy szerelem, kitöröltem az életemből. Lehet, hogy férjhez megyek valakihez, ha lesz olyan marha, akinek így is kellek. De én többet nem sze­retek egy férfit sem... Ezt ki­nevelték belőlem. Irén húszéves. Amerre megy, a férfiak megfordulnak utá­na... ősz Ferenc SZEGED Virágkiállítás Szombaton nyílt meg Sze­geden a IV. országos meghívá­sos virágkiállítás. A nagysza­bású virágparádén a rózsák, szegfűk, dáliák, gladioluszok mellett a mezők vadvirágai is láthatók. Az illatos kiállítás érdekességei közé tartoznak a szegedi Tanárképző Főiskola egzotikus virágai és az egye­tem botanikus kertjének dél­szaki növényei: legyezőpál­mák, mexikói kaktuszok, in­diai lótuszok. BATTONYA Zsugorított emberi csontváz A napokban fejezték be a battonyai ásatásokat, ame­lyeknek során a Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet ho­mokbányájának környékén gazdag leletekre bukkantak. Többek között zsugorított em­beri csontvázat, bronzkori sí­rokat, Elő-Ázsia ősi kultúrá­jára jellemző tárgyakat talál­tak a régészek. Sok értékes kerámiát, kezdetleges éksze­reket, bronzkori eszközöket hoztak felszínre. Népművészet - a megyében Több hasznos kezdeménye­zés született megyénk népmű­vészete, népművészeti hagyo­mányai élőbbé tételére. A gö­döllői járásban például to­vábbképző stúdió keretében tanulják meg az óvónők a gyermekek oktatásában al­kalmazni a népi játékokat, szokásokat. Több iskolában, így például Isaszegen, a tan­termeket egy-egy néprajzi tájegység jellemző himzési munkáival díszítik. Nagytarcsán, Cegléden, Aszódon a múzeum külön is gyűjti a néprajzi hagyományo­kat, tárgyi néprajzi eszközö­ket. Különösen a Galga-völgye népművészete élő ma is. Nem­rég jelent meg a Népművelési Intézet és az aszódi Petőfi Múzeum közös gondozásában a túrái hímzésről készített mo­nográfia. A megyei Népművelési Ta­nácsadó népművészeti szak- bizottsága fogja össze és irá­nyítja a megyében a népművé­szet ápolását. Rendezésében hímző- és varró tanfolya­mokat szerveznek, amelyek résztvevői elsősorban a népi hímzés elemeit sajátítják el s ötvözik bele ezt a mai dí­szítő formákba. A megye népművészeti életé­nek fellendülését bizonyítja az is, hogy az elmúlt tizenkét esztendő alatt tizennégyen kapták meg a megyében a Népművészet mestere címet — mesemondók, énekesek, hangszeres előadók, táncművé­szek és fafaragók. A megyei Népművelési Tanácsadó jö­vőre érdekes kiadványban foglalja össze és ismerteti megyénk népművészeti éle­tét, hagyományait. — P — rancsol? Férfit, nőit? Vasúti jegyet, vagy szakszervezeti igazolványt, vagy MÁV utazá­sit? ... — ... Jól látom, egy alsó­nadrág? — Hogyne, de esőköpennyel is szolgálhatunk. Vagy talán egy partit ezzel a zsebsakkal? Reménytelen ügy, ezt már nem szabad folytatni! Takar­juk le a tojást, öntsük tiszta vizet a demizsonba! Na, per­sze, azután, ha már a tulajdo­nos kitöltötte belőle az ebéd­hez való kortyokat. Mert ez a rengeteg holmi itt mind a másé. A kosár tojás nyilván kofaasszonyé, a zsírosbödönt az ángyika felejthette ott, a Fecske-szállítmány megbízás­ból indult volna vidékre. — Ide kérem, már olyat is hoztak, ami kereskedelmi for­galomban nem is kapható. Alig tudom megérteni, hogy lehetnek ilyen feledékenyek az emberek. Mert ez itt mind magára maradt holmi. A beszélgetés a Nyugati pá­lyaudvar tálát tárgyak osztá­lyán hangzik el. De színhelye lehetne a Fővárosi Villamos- vasút Akácfa utcai osztálya is. Előbbi helyen több mint két­TIHANY SZEZON - SZÜNET NÉLKÜL Diák tárlatvezetők és terem­őrök is szolgálatot teljesítenek az idén a tihanyi múzeumban, ahol a nyári szezonban egyet­len nap szünetet sem tarta­nak, sőt, meghosszabbított nyitvatartási időben — reggel 9-től este 19 óráig — várják a látogatókat. Az új nyitvatartási rend megállapítása az elmúlt kétévi látogatás nyári felfutásán ala­pul, ugyanakkor figyelembe veszik a hajók érkezési idejét is. A diákok pedig a vakáció idején szívesen vállalták a múzeumi szolgálatot. Lovas vendégek a Hortobágyon A hortobágyi pusztára az állami gazdaság lótenyésztési farmjára sorra érkeznek a külföldi lovasok. A vendégek a csárda ma­gyarosan berendezett szobái­ban laknak, a közelben levő mátai lótenyésztési farm lo­vaspályáján gyakorolnak és időnként kilovagolnak a pusz­tára is. A legutóbb a Svájcból és Nyugat-Németországból érke­zett lovasok keresték fel nó- nius lovak nyergében a nyar­galó ménest, és a puszta tá­voli részén levő szürke gu­lyát. Augusztusban újabb vendé­geket várnak a pusztára. Szép az idei „agancstermés' Tolna megye szarvasokban bővelkedő erdőiben — Ge­mengen, Szálkán, Hőgyészen és Gyulajban hántják agan­csukat a gimszarvasbikák. A nemes vadak a faágakon, törzseken dörzsölik le a már kifejlődött fej díszüket bevo­nó szőrös burkot. Az agancsfelrakás az idén szép, a szarvasbőgés idejére pompás trófeákat ígér a va­dászoknak. A hőgyészi erdőben, ahol az eltelt tíz évben három arany­érmes és több ezüst- és bronzérmes agancsot zsákmá­nyoltak, 14 szarvasbika kerül majd puskavégre. Köztük három 10 kilós vagy annál is nagyobb súlyú fej­díszt visel. Külföldi vitorlások - a magyar tengeren Az idei szezonban feltűnően sok külföldi vitorlás vendég érkezik a Balatonhoz. Hajói­kat gépkocsi utánfutóval von­tatják és leginkább a Balaton északi partján bocsátják víz­re. A külföldiek jó kapcsolatot tartanak fenn a balatoni vi­torlás klubok tagjaival. — Tudja, mi győzött meg? — válaszol kérdésemre kér­déssel Irén. — Tulajdonkép- ^ pen az, hogy a szégyentől S akartam menekülni. Titkol- tam az esetet, de hát mi ma- § radhat egy faluban titok. $ Mindenki megtudta. Termé- ^ szetesen tőle. Bélától... Ű az ^ „apa”... — Csak egy idéző- ^ jellel tudom érzékeltetni a ^ lány keserűen gúnyos, majd- ^ nem gyűlölködő hangsúlyát és arckifejezését, ahogy az ^ „apa” szót kiejti. ^ — Egyik nap félrehívott ^ egyik munkatársnőm a Tele- ^ fongyárban. Ekkor már a ke- zemben volt az engedély, de a § kórházban még nem vettek S fel. Azt mondta, hogy menjek ^ el' az ő szüleihez Békéscsabá- ^ ra, szüljem ott meg a gyere- $ két, ő majd felneveli. Mert ^ neki már soha nem lehet gye- ^ reke... Ez azért van, mert ^ még mielőtt férjhez ment, § egyszer ő is csináltatott abor- | túszt... ^ — Belement a dologba? ^ — Igen. Mert azért szeret­§ tem volna látni, hogy milyen 5 lesz az én gyerekem, ők vál- § laltak mindent. Állást is sze- § nézték ott. ^ — Mikor utazik? ^ — Semmikor. Közben ^ ugyanis anyámék is rájöttek. Azt hittem, hogy kitagadnak, ^ agyonvernek. Nem így tör- $ tént. Azt mondták, hogy szó ^ sem lehet róla, hogy odaadjam ^ a gyereket. ^ — És mi van a fiúval? ^ — Róla ne beszéljünk. A § gyerek, hogy ne az én neve- ^ met viselje, az anyám csalá- ^ di nevét kapja. Tőle én nem ^ akarok semmit... Még a tar­6 tásdíjat sem ... ! • ^ — Mi köze van magának ^ ehhez? — támad Béla. — ^ Majd a bíróságon elmondom... 5 — Aztán gyanakodva végig- § mér: — Vagy talán maga és § Elmondom neki, hogy érde- ^ kel az esetük, az újságban aka- ^ rok írni róla. Ettől megijed, ^ már csendesebben beszél: ^ — Nézze, én nem tudom, ^ hogy mi lesz. Több tanút tu- § dók hozni, hogy nemcsak ve- $ lem volt dolga. § — Milyen tanúkat? $ — Akikkel szintén viszonya ^ volt. Tudja, Irén amolyan ^ könnyűvérű lány. ^ — Hogy ismerkedtek meg? 6 — Egy buliban. ^ — Szerette? $ Megrántja a vállát: $ — Olyankor az ember azt $ hiszi. Egy majálison voltunk 5 együtt. Utána elmentünk sé- $ tálni... Az egész ügy mind- J össze egy hónapig tartott. Az- 5 tán jött nekem sírni, hogy úgy ; van. ; — Maga tehát azt állítja, S ezer, utóbbin naromszaz fele tárgy várja gazdáját. A képek mindezt jól mutatják. Arra mindenképpen alkalmasak hogy egy kis körültekintésre figyelmeztessenek. Ám az ii lehet, hogy ötletet adnak egy elveszett holmi felkutatásá­hoz. Csak azt tudnám, hogy iga­zolja tulajdonosságát a tojá­sok gazdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom