Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

1966. JÜLIUS 31., VASÁRNAP rí»» HEGYEI '^Mírlap HÉV - ötpercenként Jó összeköttetést kíván te­remteni a BHÉV Margit-híd budai hídfő, Békásmegyer és Margit-híd budai hídfő, Szentendre között is. Erre meg is lesz a lehetősége. Az év végén már tizenöt 600 személyes gyorsvonat jár ezen a vonalon is. A 15 sze­relvényből már tíz el is ké­szült A tervek szerint október­től csúcsforgalomban — te­hát reggel 5 órától reggel 8 óráig, illetve a délutáni órákban — 10 percenként indul BHÉV vonat Szent­endrére, 10 percenként Bé­kásmegyerre, gyakorlatilag tehát öt percenként indul szerelvény a BHÉV Margit- hidi állomásáról. így azután lényegesen jobb utazási vi­szonyokat teremtenek az ^.Észak-Budáról” Budapestre bejáró dolgozóknak. Még az idén befejezik a po- tnázi és a filatorigáti áram- átalakítók rekonstrukcióját is, úgyhogy a nagy, 600 sze­mélyes szerelvények forga­lomba állítását már nem nehezíti a ma még gyakran jelentkező gyengébb áramel­látás. Postazsákok — danulonselyemből A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat és a Textilipari Kuta­tó Intézet szakembereinek együttes kísérletei alapján az újszegedi szövődében elkészül­tek az első danulonselyem postazsákok. Az új cikkeket hazai danulonból, körszövéssel állították elő. A laboratóriumi koptatási próbák szerint a zsá­kok élettartama tízszeresen meghaladja ar hagyományos anyagokét. Húszéves a forint Szinte varázsütésre történt: egyik nap még felfog­hatatlan és csak csillagászati értékrendben mérhető szá­mokban fejeztük ki a gyufa árát, s másnapra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe kerül doboza. Húsz esztende­je valahogy így ért véget a pénz történetének legnagyobb inflációja, a milliárdok, a mill- és az adópengők sora, az a keserves másfél esztendő, amelyet nehezen felejt eí bárki is, aki átélte. S akkor és így megszületett a forint, voltaképp első kézzel fogható jele annak, hogy orszá­gunk, népünk lassan úrrá lesz egy szörnyű zűrzavaron, hogy megindul a kibontakozás, mégpedig alapjaiban más módon, más tartalommal, mint addig. Jó forintunk elődjét, a pengőt, az a rendszer ítélte halálra, amely létrehozta. Az inflációnak a háború be­fejezését követő időszak nem elindítója: már csak befe­jezése volt. Pénz — tudjuk, tapasztaltuk, még fiatal a példa, amely a hétköznapokban megtanított rá, szinte minden akkori gyerekembert is — csak akkor őrizheti meg rangját, tekintélyét, egész szerepét az életben, ha hátteréül javak sorakoznak, áruk az üzletekben, s fede­zetére a bank teli trezorján túl ott a munka, a termelés. Akkor, abban a megpróbáltatásoktól terhes másfél esz­tendőben nem volt sem arany-, sem árufedezet. Nem volt semmi, az ország politikájának küzdőterén, pedig az újat megteremteni akarók és a régihez konokul ra­gaszkodók között folyt a döntő küzdelem a hatalomért. Múlt és jövő állt egymással szemben; a múltat képvise­lők már semmit sem akartak tenni —, de mit is tehettek volna ők? — a pénzromlás megállításáért. Nekik ked­vezett, ami a népet oly mélységesen sújtotta, ők reme­kül halásztak, üzleteltek a zavarosban. A kommunista párt hirdette meg, jelentette be jó előre: 1946. augusztus elsejére megteremtjük a jó pénzt. Külföldi szakértők, hazai polgári közgazdászok lehetet­lennek tartották a tervet: egy háborútól tépett, romok­kal küszködő, éppen csak lélegezni kezdő ország, hogyan akar értékálló pénzt teremteni nagy külföldi — magya­rán mondva: dollár — kölcsön nélkül? A jobboldal erre is spekulált. Az a jó pénz, amit valami ködös távolra ők ígértek, feltétlenül a dollár járszalagjára kötötte volna az országot. Mást, jobbat akartak a kommunisták, s ez­zel értett egyet az ország népének nagyobbik fele. Most, visszatekintve húsz év távlatára, csak a leg­nagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányában, gyárban, földeken tányér levesért nap­jában, dolgoztak, gyakran kettő helyett is. akik éhezve és rongyosan fejtették a szenet, építették a vasutat, a hidakat, helyreállították a rombadölt otthonokat, akik szántottak és arattak, hogy mire itt a forint, legyen ke­nyér, fontak és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! A külföld — emlékezhetünk rá — csodaként hirdette a forint megteremtését. Am, a nemzedék, amely szüle­tését elősegitette, fedezetét létrehozta, tudja; nem történi varázslat, nem volt csoda. Annyi történt, hogy dolgozó emberek milliói Ismerték fel, hogy hazájukban, amely valóban az övék, csak kezük munkája lehet önnön boldo­gulásuk alapja. Ez a forint igazi titka. (L.) Három kongresszus emléke A szederleréltöl az orvosi un iunnitiái * megtalálták a solasodikt CSUCSOI 4 1000 HOLDON kamilla ö ♦ VILÁGHÍR MÁKBÓL Debreceni újdonság: Viomycin tbc ellen konában, az „orvosi csucsor”- ban a hormonkészítmények egyik alapját, a Solasodint. (Kőbányai) Összegezés, elöremutatás Beszélgetés Nógrádi Sándorral, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökével A párt legfelsőbb szerve a pártkongresszus, amely „meg­határozza a párt általános irányvonalát, a szocialista épí­tés és a nemzetközi kapcsola­tok terén kijelöli az adott idő­szak legfontosabb feladatait” — olvashatjuk a párt szerve­zeti szabályzatában. Erről, a pártkongresszusnak a kom­munisták életében betöltött szerepéről, jelentőségéről be­szélgettünk Nógrádi Sándor elvtárssal, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnökével, aki a megalakulás óta tagja a kommunista párt­nak, s aki a felszabadulás óta valamennyi pártkongresszus aktív résztvevője volt. A lakásán kerestük fel, mért még csak lábadozik, súlyos betegség szögezte hosszú hó­napokig ágyhoz. A hangja na­gyon csendes, a mozgása na- ■ gyón lassú még, de már szí­vesen fogadja a látogatót, sze­ret az emberek között élni s nagyon szeretne jó erőben dol­gozni újra, mint ahogy teszi azt hosszú évtizedek óta. — A pártkongresszus ösz- szegezés, elöremutatás — tö­möríti két szóba a kommunis­ták életének e legnagyobb ese­ményét. — összegezése a meg­tett útnak, s kijelölése az el­következő esztendők legfőbb feladatainak ... Három pártkongresszus em­lékét idézi a sok közül. Mind­három alapvetően meghatá­rozta élete további alakulá­sát — Az első, amelyen részt vettem, mint losonci küldött, a szlovákiai szociáldemokra­ta párt — baloldal — kong­resszusa volt. 1921. januárjá­ban Fenyőházán került sor a tanácskozásra, éppen annak a napnak az évfordulóján, ami­kor Karl Lieb knechtet és Rosa Luxemburgot meggyil­kolták. A kongresszus legfőbb célkitűzése az volt: olyan ha­tározatot hozni, amelynek végrehajtása megakadályozza, hogy Csehszlovákián áten­gedjék a Lengyelországnak szóló municiós szállítmányo­kat. Lengyelország akkor tud­valévőén megtámadta a Szov­jetuniót. így juttattuk kifeje­zésre, hogy a Szovjetunió és a III. Internationale mellett állunk. A másik határozat­ban, amely a kommunista párt A Debreceni Gyógyszergyár újdonsággal jelentkezik: megkezdték a legújabb antituberkulótikus készítmény elő­állítását. A Viomycint természetesen csak hosszabb kí­sérletsorozat után engedték gyártani. Ezekben az óriás­méretű üvegtestekben szűrőkön át jut az új gyógyanyag tartályba és onnan majd ezer és tízezer felé — a gyó­gyítás szolgálatába megalakítását mondta volna ki, akkor még nem született döntés, csak néhány hónap­pal később, a prágai kongresz- szuson. A fenyőházi tanács­kozást nem tudtuk befejezni, a csendőrök vetettek véget a kongresszus ülésének. Haza­térve Losoncra, azonnal le­tartóztattak, de akkor még csak három hónapot szabtak ki rám. A másik kongresszusra, amelynek Nógrádi Sándor elvtárs az emlékét idézi, ép­pen negyedszázaddal később, 1946. szeptemberének utolsó napjaiban került sor. Akkor a Parlament épületében tar­totta harmadik kongresszusát a Magyar Kommunista Párt. Ez volt az első legális kom­munista pártkongresszus a ma­gyar nép életében. — Sorsdöntő dolgokban kellett határozatot hozni a kongresszusnak. Fő jelszava híven tükrözi a párt célkitű­zését: Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot. Napirendre került a szocialis­ta forradalom gyakorlati meg­valósítása. Az elkövetkező időszak legfőbb feladatai kö­zé tartozott: a burzsoázia po­litikai képviseletének kiszorí­tása a hatalomból; a munkás- osztály növekvő hegemóniájá­nak biztosítása és a dolgozó parasztság megnyerése; há­roméves terv útján az ipar, közlekedés, kereskedelem te­rületén a szocialista szektor túlsúlyra juttatása. A fejlő­dés kulcskérdése az volt: si­kerül-e a paraszti-kispolgári tömegek bizalmát megnyerni a kommunista program szá­mára vagy a burzsoá restaurá­ció eszközévé válnak. Fontos indulást jelentett ez a párt- kongresszus. Indulást egy kö­zösen meghatározott úton: a népi demokrácia útján a szo­cializmus felé. Erről a kongresszusról sze­mélyes emlékeket és élménye­ket is megőrzött Nógrádi Sán­dor. Titkon, büszkeséggel mu­tat például egy vaskos, piros­ra festett ceruzát, rajta a fel­írás: a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa. A gyár munkásai küldték s minden küldöttet megajándékoztak ve­le. Féltve őrzi ma is e kedves emléket, még az unokája ked­véért sem hajlandó megválni tőle. A másik emlék is személyes élmény. — Megyek a Parlament fo­lyosóján, amikor egyszercsak francia kiáltásra leszek figyel­mes. Tiens! Tiens! Ö, Ra- couchan! Marcel Cachin, a francia munkásmozgalom ne­ves, veterán vezéralakja ment el mellettem. Amikor meg­pillantott, odalépett hozzám, s egykori illegális nevemen szólított, amelyen Párizsban ismert meg s átölelt. Akkor évtizede nem láttuk már egy­mást. ő mégis megismert s mosolyogva elevenítette fel azoknak a párizsi esztendők­nek az emlékét, amikor a há­ború és fasizmus elleni harc Világbizottságában dolgoztam titkárként az elnök Henri Barbusse mellett. Tíz esz­tendőnek. kellett eltelnie a ta­lálkozásig, amikoris már sza­bad hazámban köszönthettem Marcel Cachin t. Hosszú és rögös út vezetett a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusától a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusáig. Eredmények­ben gazdag, de súlyos hibák­tól is terhes évek múltak el. Üj történet kezdődött című könyvében, amely nem régen jelent meg, őszintén, kendő­zetlenül mondta él véleményét Nógrádi Sándor elvtárs erről az időszakról. „A magyar nép a szocializmus oldalán állt és áll; amikor a pártnak volt ere­je leszámolni a hibákkal, s egyszerre két fronton is har­colva — a jobboldali revizio- nizmus és az álbaloldali dog­matikus károkozás ellen — a szocializmus teljes felépítése nagy céljainak megvalósítá­sára hívni a népet — a ma­gyar nép igent mondott.” Érthető, ha a harmadik pártkongresszus, amely az első kettővel együtt a legmaradan­dóbb élményt jelentette Nóg­rádi Sándor számára s a leg­mélyebb érzéseket keltette benne, a négy esztendővel ez­előtt lezajlott Vili. pártkong­resszus volt — A kongresszus előtt na­gyon sok emberrel beszélget­tem. Közülük nem is kevesen tették fel a kérdést: mi a biz­tosíték arra, hogy ami az el­lenforradalom leverése után létre jött mind közszellemben, mind törvényességben, meg­marad a jövőben is? Én ak­kor minden aggodalmaskodó­nak csak ennyit válaszoltam: a biztosíték benned van! A kommunistákban, az egyszerű párttagoktól kezdve egészen a legmagasabb szintű vezetőkig bezáróan. — Őszinteség, határozottság, a szocialista humanizmus és törvényesség uralma, az életszínvonal megalapozott ütemes növelésének politikája — így határozta meg a VIII. kongresszus a párt vezetését, az ellenforradalom óta meg­tett utat. Mindez együttesen biztosította azt a helyes poli­tikai biztonságot és nyugodt légkört, a félelem nélküli, de­rűs, alkotó közhangulat állan­dóságát. amely azóta is életünk jellemzője s a bizalom alapja. Ez a bizalom nem egyoldalú, hanem kettős: a párt türel­mes, bölcs bizalma a népmil­liók. a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség tömegei iránt; és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfon­tolt vezetés, a párt iránt. Ezért ítélem meg én történelmi je­lentőségűnek pártunk VIII. kongresszusát: választ adott minden kétkedőnek a holna­pot. a közös célt illetően s az azóta eltelt négy esztendő iga­zolta a kimondott válasz iga­zát, helyességét. Prukner Pál Minden családban rádió — minden negyedikben tv-készülék Egy kis slatiszlika Érdekes — és sokatmondó — statisztika készül Dabason, adalékul a járási pártértekez­let kollektív munkával születő beszámolójához: a járás lakos­sága emelkedő életszínvonalá­nak, s egyben növekvő kultu­rális érdeklődésének statiszti­kája. A teljesség igénye nél­kül, ragadjunk ki néhány ada­tot: Az elmúlt év tavaszától ez év májusának közepéig 855 te­levízió talált gazdára a járás­ban. A tv-készülékek száma ezzel 3805-re emelkedett, vagy­is minden negyedik család otthonában megtalálható. mesztik, tavaly még csak 150 holdon, idén már ezren. S fő­ként szikes vidékeken. Ter­mesztését szívesen vállalják a gazdaságok. S ez a termesz­tett kamilla, mert már nemesí­tett, sokkal jobb minőségű, több azulént tartalmaz, mint a vadon termő. A fűszernövények nemesítésében és termesztésé­ben is előljárunk. A magyar Gyógynövénykutató Intézet világhírét a 30-as évek ele­jén alapozta meg: a mák-al­kaloid előállításával. Öpium helyett, a mák szal­májából Kábái János mor­fint állított elő, és ezzel a mai világhírű tiszavasvári alkaloi­da gyár alapjait rakta le. A kodeint is a mákból, illetve tokjából, szalmájából és a te- baint is abból nyerik. És az anyarozs! A Kossuth-díjas Bé­kési Miklós tudósunk munká­ja a szülészetnél, sebészetnél szinte nélkülözhetetlen vérzés- csillapító. Dr. Tétényi Péterrel, a ju­biláló intézet fiatal igazgató­jával beszélgetek. Melyek a régebbi munkák mellett az intézet újabb, legjelentősebb eredményei? A hormonkészítményeket szolgáltató növények megta­lálása, termesztése. Magyar- országon például a trópusi agavé nem virágzik — talán egy-egy mutatóba, növényhá­zakban. Megtalálták hát a magyar gyógynövénykutatók a paradicsom és krumpli ro­Erdők, mezők virágainak | doktorai gyűltek össze a nagy- ' világból nemrégiben Buda- J pesten, hogy a gyógynövények­ről, a véle való gondokról, : problémákról, termesztéséről, I kutatásáról tanácskozzanak. 1 Jubileumi gyógynövény szim- pozionnak nevezték hivatalo­san ezt a tanácskozást: szép évfordulót jelentett a „jubi- Jeum” szó, mert a pesti Gyógy- ; növénykutató Intézet ekkor ünnepelte félévszázados fönn­állását, s ez nemcsak tisztes kor, de tiszteletet érdemlő in­tézmény: az első a világon. Igaz, a szükség hívta létre. Az első világháború alatt a Földművelésügyi Minisztérium teremtette meg; kellett a tea. Első és egyik legnagyobb munkájuk — akkor! — a sze­derlevél- és a mentalevél-ellá- tás volt. Szederlevélből forró tea a katonáknak, meg a gyógyszerhiány pótlására gyógynövények, ekkor jndult világhírű útjára a kamilla is. Mi lett a szederrel? A planta- kornak is vége, ma már na­gyon keveset szednek. Csak exportra. A nyugatnémeteknek , kell ■ gyógyszerkeverékekhez. A kamilla is kutatók kezére került. Csak két év termése volt rossz, s máris hiányzott. A nagyvilág (több millió érték­ben exportáljuk) levelezett, telefonozott: mi lesz a kamil­lával? A sugár-, égési, gyul­ladásos bajokat megnyugtat­ja, azulénja csodálatos szer. Ma már — jubiláló kutató- intézetünk egyik szép eredmé­nye ez is — a kamillát ter­Még jobb az arány a rádiók terén: egy-egy készülékre 4.7 fő esik, mondhatni tehát, hogy minden családnak van rádiója. Némelyiknek még több is, hiszen az autó-, a táska- és a zsebrádiók nem szerepelnek a statisztikában. — Az autórádiókhoz — per­sze —_ gépkocsi is tartozik. Ezekből egyedül a járási szék­helyen csaknem harmincat tud — kapásból — összeszámlálnl a járási tanács elnökhelyette­se. Arra pedig, hogy a motor- kerékpárokat „leltárba vegye”, nem is vállalkozna talán sen­ki: annyi van belőlük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom