Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

1966. JULIUS 28., CSÜTÖRTÖK MF Cl Visegrád várja Önt! A nyári hónapok jelentik a legnagyobb forgalmat és a legtöbb vendéget Visegrád, a megye legismertebb és legna­gyobb lehetőségekkel rendel­kező idegenforgálmi központ­ja számára is. Visegrádinak ez a szerepe kiváló adottságai­nak köszönhető. A sok száz­éves történelem keveredik itt az élő természet szépségével és együtt alkotják a városká­nak azt az egyedülálló báját, amely évről évre több látoga­tót vonz. Az új autóparkolón álló lengyel, olasz, német, svéd, angol rendszámú kocsik bizo­nyítják, hogy Visegrád híre messzire eljutott már. Visegrád idegenforgalmá­nak helyzetéről, az idei sze­zonról Liszkay Lászlóné, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal visegrádi kirendeltsé­gének vezetője a következőket mondja: — A Dunakanyar, s ezen belül Visegrád nyári prog­ramja igen gazdag. E hó 23— 25-ig Nagymaroson, a sólyom­szigeti campingben táboroztak az évente megrendezett Duna- túra részvevői, 30-tól augusz­tus 5-ig a sződligeti tábor ad otthont az eszperantó kong­resszus több mint ezer ven­dégének, 3-tól 7-ig pedig a Nemzetközi Camping és Ka­raván Szövetség rendezi itt az autós ralley előtáborozását. ♦ Nemzetközi találkozók ♦ Éj jeti szalonnasütés ♦ Tervek, célok ff Vezess baleset szeres programmá válhat. Szintén népszerű az úgyneve­zett Dunakanyar- nagytúra, amelynek részvevői bpsszal bejárhatják a Visegrád—Esz­tergom—Dobogókő—Pomáz— Szentendre útvonalat, ahol remek ízelítőt kaphatnak a Dunakanyar és a Pilis-hegy­ség szépségeiből. — Milyen terveik, céljaik vannak az idegenforgalom fejlesztésére? — Legfontosabb és állandó jellegű célunk: növelni és kulturáltabbá tenni a kül- és belföldi turizmust. Jelenleg is mintegy félmillió látogatónk van évente, köztük egyre több a külföldi. Ezt a számot nö­velni akarjuk és el akarjuk érni, hogy a visegrádi ide­genforgalom jelenlegi tranzit­jellege megváltozzék és üdü­lőjelleget vegyen fel. Ezt segíti majd elő. a nagyvillámi tér­ségben építendő üdülőrend­szer, ahol sportpálya, uszoda, és egy 50 szobás reprezenta­tív szálloda kap majd helyet. Sokféle programmal, rendez­vénnyel várjuk majd vendé­geinket, így például jövőre megrendezzük az országos campingtalálkozót és a tervek szerint a visegrádi szabadtéri játékokat is. Számítunk a lá­togatókra és biztosak va­gyunk, hogy nem csalódnak majd Visegrádiján és kelle­mesen érzik majd itt magu­kat. E. J. Az 1966. első félévi baleseti statisztika végleges adatai még nem ismeretesek, de az év első öt hónapja alapján ar­ra lehat következtetni, hogy a második ötéves terv időszaká­ra jellemző kedvező tenden­cia, az üzemi, munkahelyi balesetek számának csökkené­se idén tovább folytatódott. Ha nem is nagy arányú — 2,7 százalékos — ez a csökkenés, mégis azt jelenti, hogy a ta­valyinál jónéhány ezerrel több embert sikerült megóvni a sé­rüléstől, a szenvedéstől. Ezt pedig akkor is értékelni kell, ha tudjuk, hogy még koránt­sem győztük le, szüntettük meg a dolgozók életét, testi épségét fenyegető veszélyeket. ben rögzítették a legsürgő­sebb tennivalókat, azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a legcélszerűbben, a legfontosabb problémák megoldására használják fel, ne ötletszerűen forgácsolják szét a munkakörülmények ja­vítását szolgáló forintokat. 0 0 Elsősorban azok az üzemek, iparágak mutathatnak fel ilyen és hasonló eredményt, ahol a gazdasági vezetés nem tett fontossági különbséget a termelés és a munkásvédeiem problémái közt, egyformán szívügyeként, egy ugyanazon cél összetevőiként kezelte a gazdaságosság és a biztonság követelményeit. Sok gazda­sági vezetőt az élet, a gya­korlat vezetett el ahhoz a fel­ismeréshez, hogy nem lehet különbséget tenni a munka- fegyelem és a biztonsági fe­gyelem közt, mert. ahol eltű­rik a védőberendezések mellő­zését, az óvórendszabályok megsértését, ott a technológiai utasításnak sincs becsülete, az egyik területen érvénye­sülő hanyagság kihat a mun­ka egészére. Bebizonyosodott az is; a jól szervezett mun­kásvédelem szerves kiegé­szítője a színvonalas terme­lésirányításnak, s feltétlenül hozzájárul a termelés ered­ményeihez. Túlzás lenne azonban azt ál­lítani, hogy ez a szemlélet már általánosan elterjedt vala­mennyi iparágban, vagy akár a mezőgazdaság külön­böző szektoraiban. Mint jel­zőberendezésekhez, itt is ér­demes visszatérni a statiszti­kához, amelynek adatai egyik­másik iparágat tekintve nyug­talanítóan sok gondatlanság­ról, a munkabiztonság gya­kori elhanyagolásáról, háttér­be szorításáról árulkodnak. A villamosenergia-iparban pél­dául nemcsak növekedett a balesetek, száma, hanem a gort'dátl»ns;Ynak több halá­los áldozata* is volt, s hogy a vezetés szemlélete okolható elsősorban ezért, azt az bizo­nyítja: a szerencsétlenségek szinte kivétel nélkül ugyan­abból az okból következtek be, az áldozatok feszültség alatt levő elektromosháióza- ton dolgoztak. Ugyanez a lelyzet az építőanyagiparban: i ,tt is több, azonos okból ismét­lődő halálos szerencsétlenség történt. A magunk rétje A szomszéd rétje mindig zöldebb — mondják, ám a közelmúltban egyik nagyvállalatunknál meggyőződhet­tek arról, hogy — a maguké a szomszédénál is zöldebbé, kívánatosabbá tehető. Nyugdíjba ment a beruházási fő­osztály vezetője, helyére fiatal, jótudású, agilis mérnök­ember került.' Előde sokat sóhajtozott, mert a szomszé­dos — más minisztérium felügyelete alá tartozó — vál­lalatnál — „mennyivel könnyebb a munka”. Az, utód sóhajtozás helyett — átment a szomszédhoz. Utána sa­ját vállalatánál végeztetett alapos felmérést, s a céltu­datossághoz a szerencse is segítőtársul szegődött: a vál­lalatot saját minisztériuma bevonta egy kísérleti beru­házási rendszerbe, jelentős könnyítéseket kaptak anyagi eszközeik felhasználásához. Rövid négy hónap alatt évek óta húzódó gondokat oldottak meg: saját erőből sok olyasmit, amiért korábba* csak kilincseltek — só­hajtoztak. A gazdasági mechanizmus reformja nagy figyelmet szentel a beruházási módszerek javításának, a döntések ■ u szintre utalásának, s így nagy szerepet szán a saját pénzügyi forrásokból fedezett beruházásoknak az egyszerű újratermelés biztosításában — tehát az álló­alapok szint entartásában — illetve a kisebb méretű bővítésekben. A reform a múltnak adja át jelenlegi, nehézkes, a hatékonyságra nem kellő figyelmet fordító beruházási gyakorlatunkat, ám hiba lenne — ezt a be­vezetőben említett példa is bizonyítja — beruházási- felújítási tevékenységünket valamiféle bűvös dátumhoz kötni, márcsak azért is, mert az utóbbi időben több kér­désben — így például a karbantartási-felújítási rovatok összevonása révén stb. — könnyebbé lett a vállalatok dolga, rugalmasabban cselekedhetnek, jobban érvényre juttathatják a döntésekben a helyi körülményeket, igé­nyeket. A kelleténél még mindig merevebb beruházási te­vékenységünk, s ezt csak a gazdasági mechanizmus re­formja oldja fel végérvényesen: mégis az idén beveze­tett néhány központi intézkedés a korábbiaknál jóval több kezdeményezésre, önállóságra ad lehetőséget, elég itt példaként megemlíteni a vállalatok egy része és a kül­kereskedelmi cégek közölt kialakult ..finanszírozási” gya­korlatot, vagy a gyorsan megtérülő beruházásokra nyúj­tóit bankhiteleket. Élni e lehetőségekkel, illetve újakat keresni, a helyi erőforrások ésszerű koncentrálását biz­tosítani, a szétaprózva semmire sem elég, de összevontan gondoktól megszabadító anyagiakat ott felhasználni, ahol a legtöbbet kamatozzák, nemcsak a holnap, hanem már a ma feladata. Különösen jelentős szerepet tölthet­nek be a saját erőből történő beruházások: egyik sze­relő vállalatunknál például anyagi eszközeik rugalmas átcsoportosítása, valamint saját kivitelező részleg felál­lítása segítségével két olyan műhelycsarnokot húztak fel, amelyek megvalósítása korábban nemcsak, hogy ötször annyi ideig tartott volna, hanem legalább kétszer annyi pénzt emésztett volna fel. A már most jelentkező előnyök mellett van ennek egy másik, ma még alig lemérhető pozitívuma is: a fel­készülés a reform e részének sikeres megvalósítására. A bankhitelből finanszírozott beruházások — amelyek el­bírálásánál döntő súllyal esnek latba a vállalat saját felhalmozású eszközei — valamint a saját erőből megva­lósítottak egyaránt igénylik a „tréninget”, azaz a kellő fel- és előkészítést. A beruházások, felújítások haté­konyságának egyik döntő biztosítéka, hogy nemcsak a kivitelező — ez úgy-ahogy edeig is megvolt — hanem a beruházó is anyagilag érdekelt lesz a takarékos, éssze­rű megvalósításban. Ehhez azonban Kellő gyakorlatot kell szerezni, mind a döntéshez szükséges irformációk megszerzése, mind a kivitelezés legcélszerűbb útjának megválasztása tekintetében. E gyakorlat megszerzését segíti elő, ha nemcsak a szomszéd „rétjére” tekinge­tünk, hanem megtanuljuk tőle, amit kelL s hozzátesszük a magunk akarását, kezdeményezését is: csak így lehet a saját rétünk zöldebb ... é. t. Kiállítás a reformkorról A reformkor nagy fró- és költőnemzedé'kének munkás­ságáról, életművéről készül kiállítás a Petőfi Irodalmi R.úzeumban. A tárlat előre­láthatólag szeptemberre ké­szül el. A cél természetesen nem az, hogy így, vagy úgy javítsuk a statisztikát, hanem az, hogy eleve kizárjuk a balesetek le­hetőségét, megszüntessük a balesetet előidéző okokat, A fent említett szerény fejlődés, amelyre hivatkoztunk, azt jel­zi, hogy több üzemben, ese­tenként egész iparágakban va­lóban erőfeszítéseket tettek a baleseti veszélyforrások lelki- ismeretes felderítésére és fel­számolására, a biztonságos munkafeltételek megteremté­sére. A bőripari üzemekben például a korábbi balesetek elemzéséből azt a következte­tést vonták le, hogy bizton­ságtechnikai szempontból fe­lül kell vizsgálni a munkagé­peket, mert a sérülések több­sége ezeknél történik. Csak­nem 3Ü0 gépre szereltek fel ezután védőberendezést, s az eredmény rövid idő alatt je­lentkezett: negyedannyi cson­kulásos baleset sem történt, mint a védőberendezések fel­szerelése előtt. Az élelmiszer- ipari üzemekben folytatott ha­sonló alapos elemzés a balese­tek jelentős részét a kézi anyagmozgatás veszélyeire vezette vissza. Több intézke­déssel, . .kisgépesítéssel. vi­szonylag egyszerű eszközöli al­kalmazásával itt is sikerült eredményt elérni és a balese­tek csökkentésével együtt a termelékenységet is emelni. Több könnyűipari, vegyipari üzemben is sokoldalú vizsgá­lódás alapján intézkedési terv­...és ne a budaörsi gyérből add meg mindennapi kenyerünkéi... A budaörsi kenyérgyárban ! gyakran sütnek napokig, | vagy talán örökké lágyan | megmaradó kenyeret. Csak > éppen, aki megvásárolja, an- j nak nem okoz örömet ez az j újítás. Módunk volt megái- | lapítani, hogy nem is okoz- ! hát. A biatorbágyi tanács- j házán találkoztunk vele há- I romnapos korában. A héja í mint a frissé, besüppedt uj- j junk nyomására, belül azon- | ban ragacsos, nyúlós volt és j oly szag áradt belőle, hogy megízlelésétől elment a ked­vünk, ahogy annak is, aki ezt a kenyeret megszegte. In­kább panaszával együtt be­nyújtotta a tanácsházára. Ott pedig, ahogy már lenni szo­kott, továbbították a pa­naszt a Dunaharaiszti Sütő­ipari Vállalathoz. A válasz? Ahogy mindig: a liszt mi­nőségében, nem a pékben van a hiba. Mintha bizony a budaörsi kenyérgyárnak extra rossz lisztet őrölnének. Az egész környék, ahová csak Budaörsről, a gyárból szállítják a kenyeret, teli pa­nasszal. A sok kenyérpa­naszt csoda, hogy meg nem unta még a vállalat, a fo­gyasztók, sőt bizonyára az olvasók is annál inkább. Mi sem szívesen térünk mind­untalan vissza az ehetetlen kenyerek ügyére, boldogok lennénk, ha soha vagy leg­alábbis jóval ritkábban hal­lanánk ilyen panaszokat a budaörsi, vagy más üzemmel kapcsolatban. Úgy látszik, megszüntetni csak egy mó­don lehetne a töméntelen panaszt, új paragrafust kel­lene beiktatni a büntetőtör­vénykönyvbe. Éspedig: Az emberi táplálkozásra alkalmatlan kenyeret előál­lító vállalat valamennyi al­kalmazottja, az igazgatótól kezdve a kihordóig, amíg tart az ehetetlen kenyérből, más kenyeret nem ehetik, csak azt. Lehet, túl drasztikusnak lát­szik effajta megtorlás, bár bizonyosra vehető, ha tör­vénybe hozzák, egyes pé­kek többet nem sértenék meg iparunk munkájának becsületét és menten meg­szűnnének semmibe venni az általuk készített kenyér fo­gyasztóinak . egészségét. © Vannak, akik erre azt mond­ják: nem lehet magát a bizton­sági előírásokat megszegő dol­gozókat sem mentesíteni a fe­lelősség alól. A biztonsági előírások betartása nem kizá­rólag a munkás magánügye, mint ezt sok helyütt gondol­ják. A biztonsági előírások betartása a munkafegjTelem szerves része, s ezért elsősor­ban a közvetlen felettes, a gazdasági vezető tartozik számadással. Ha tud vigyáz­ni, mert kell, a gépekre, a szerszámokra, a technológiára, miért nem tud vigyázni a rá­bízott emberre, miért nem él a rendelkezésére álló ad­minisztratív eszközökkel, ha úgy érzi, hogy a nevelés fegy­vertára hatástalannak bizo­nyul? A fegyelmezői szigor humanitása sehol sem nyil­vánvaló annyira, mint éppen a balesetek elhárításában. Elsősorban a gazdasági ve­zetés rovására írható, hogy a balesetek körülményeinek ki­vizsgálásában, a balesetet elő­idéző okok felkutatásában ma sincs előrehaladás. Igen sok­szor fontosabbnak tartják az esetleges felelősség eltussólá- sát, mint a tényleges előidé­ző okok megismerését, s egy­szer s mindenkorra való kikü­szöbölését. Pedig eredménye­sen küzdeni a további balese­tek ellen csak úgy lehet, ha szembenézve a mulasztások­kal is, körültekintően meg­vizsgálják a baleset összes kö­rülményeit, elemzik tanul­ságait, beleértve a munkaszer­vezést, az alkalmazott techno­lógiát, a használt gépek, szer­számok állapotát, s az embe­rek, a beosztottak és a vezetők magatartását. Csak így lehet eldönteni, milyen intézkedé­sekkel lehet meggátolni a bal­eset ismétlődését. Ha viszont olyan „kivizsgálást” folytat­nak le, amely megelégszik a sérült felelősségének megálla­pításával, vagy véletlen okok­ra vezeti vissza a szerencsét­lenséget, akkor végeredmény­ben lelkiismeretlenül kiszol­gáltatják beosztottaikat a ve­szélynek, a balesetnek. Azért szólunk ezúttal élesebben a vezetés hibáiról, mint az ered­ményekről, mert a növekvő vállalati önállóság e Ifekintet- ben, a munkás védelemben is növeli a vezetés felelősségét. Nemcsak a tervezésben, a be­ruházásokban, az értékesítés­ben lesz nagyobb a hatáskö­rük, hanem a munkakörülmé­nyek fejlesztésében, az embe­rekről való gondoskodásban is. A gazdasági élet új köve­telményeinek számbavételével párhuzamosan arról még vita folyik, hogy a jövőben melyek lesznek a jó vezető legjellem­zőbb ismérvei.' 'Égy '''azonban már teljes bizonysággal el­dőlt: csak az a gazdasági, mű­szaki vezető minősülhet jónak, posztjára méltónak, aki bal­esetmentesen vezeti üzemét, vállalatát, a reá bízott kollek­tívát. Sőtcr Edit 17x5 D1AKEP Nyolcvanöt színes diakép je­lent meg legújabban Buda­pestről, hazánk legszebb tá­jairól, művészeti, építészeti érdekességeiről. A boltokban már kapható képsorokat a Képzőművészeti Kiadó készí­tette, ötös csoportosításban, praktikus kivitelben: a felvé­teleket átlátszó műanyag-csí­kok közé helyezték, és — ha­sonlóan a tabletták csomago­lásához — kürbehegeszíetíek. Ezt a kenyeret sütötte a budaörsi kenyérgyár 1966. július 23-án. (Foto: Gábor) Peresként húsz dollár Az ELZETT az ország egyik legjobb valutalermelő üze­me. Az itt készülő zárakat, la­katokat hatvan ország vásá­rolja. Az alig több mint ezer munkást foglalkoztató gyár a kongresszusi versenyben mintegy 3 millió dollár ér­tékű árut gyárt exportra, en­nek egyharmadát nyugati cé­gek részére. Percenként tehát 20 dollárt termel a gyár. Ez nem lebecsülendő összeg az ország fizetési mérlegének egyenlege szempontjából sem. Tatarozták a domonyi szociális otthont Közel egymillió forintba kerül Domonyban a szociális otthon teljes felújítása. Az el­múlt évben 890 ezer forint összegből, kitatarozták az ott­hon főépületét. A munkálatok áthúzódtak 1966-ra is. Idén elvégezték a gazdasági épüle­ten szükséges tatarozás! mun­kálatokat. Ezek befejezéséhez a Gödöllői Járási Tanács ré­szére most az illetékes megyei szerveik 81,6 ezer forint kifi­zetését engedélyezték. Ezzel egy időben kerülnek | megrendezésre a hagyomá- I nyos visegrádi napok, amely­nek sok színű programjából a korabeli ruhákban rendezett ijászverseny és a szabadtéri színpadon tartandó előadások emelkednek ki. — Mit nyújt Visegrád az ideérkezőnek? Milyen le­hetősége van a turistának a természeti szépségekkel való ismerkedésre? — A megépült új út lehe­tővé teszi, hogy a vendégek a panorámabusz segítségével is­merjék meg Visegrádot. Hét­köznap — az időtől függően — körülbelül tízszer indul já­ratunk. Egy-egy szép vasár­nap azonban három busz sem győzi a sok vendéget szállíta­ni. Nagy sikerrel rendeztük meg az első holdfénytúrát, A túra részvevői busszal, ide­genvezető kíséretében mentek I fel a nagyvillámi kilátóhoz. ! Itt már várta őket a szalonna­sütéshez előkészített tábor­tűz. A kilátóban zene szólt, táncolhatott, aki akart. A „próbatúra" jól sikerült, nagy az érdeklődés iránta, úgyhogy — ha az idő engedi — rend­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom