Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
írók, költők látogatása szerepel a Kárpáti Aurél Iro- flalombarátok Társasága következő évadra összeállított programtervezetében. A gondosan összeválogatott eseménynaptárból érdemes ízelítőként néhány várható eseményt megemlíteni. Szeptemberben Váczi Mihályt látják vendégül a város irodalombarátai, aki a Költészet és társadalom című vita alkalmával látogat városunkba. Októberben a Ceglédi Ősz rendezvényeihez kapcsolódik a társaság rendezésében sorra kerülő Ex libris kiállítás és LAz ősz aranykereke” című Irodalmi összeállítás is, amelyre Illyés Gyulát és Fája Gézát ’hívják meg. A mai magyar drámairodalomról a műfaj legtekintélyesebb hazai képviselője, Németh László nyilatkozik, akinek kíséretében Kozák András és Drahota Andrea is találkozik a ceglédiekkel. Szerepel még a tervekben Juhász Ferenc, Nagy László, Mátyás Ferenc költők és Tabi László humorista meghívása is. Az irodalmi műsorok illusztrálására az Ódry Árpád Irodalmi Színpad előadói vállalkoznak. PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1936. JtJLIUS 24., VASÁRNAP MÁSKOR IS ELŐFORDULHAT Megromlik a tej a boltig Század végi gőzgépek, elavult pasztőrgép, korszerűtlen, szűk épület a ceglédi tejüzemben — Az egykori magánházat 1949 nyarán vették igénybe tejbegyűjtő céljára. A város napi 5 ezer liter tejének begyűjtésére akkor alkalmas volt — mondotta Tóth László főművezető, akit a kereskedelemtől kapott panaszok okát vizsgálva kerestem fel a tejüzemben. Nem tudok Jeiß nyálul“ Attila abban a torban van, mikor itoppant komoly dolgokkal lóvá ledet tenni a magafajta kislegényt. A gólyamese még vem izgatja a fantáziáját, ellenben i Télapó és a vyuszi annál in- iább. A tudatában a fjiyuszi” szó hallatára csokihe- %yek, zizzenö cukros zacskók, képeskönyvek, piros tojások táncolnak iörbe-körbe az eszterlánci cérna dallamára. Nemrég két kis tapsit kapott ajándékba, két eleven, mozgó orrú pamacsot. Az egyik fehér és piros a szeme, a másik szürke bundás, belgaóriás fajta, — Ha jó leszel és dolgozni hagysz, akkor beszélek a nyulaid- dal, hogy jövőre sok csokit hozzanak — agitáltam egyik este a fickót, aki sehogy- sem akart belenyugodni, hogy juszt se játszom el neki hetedszer a tv-macit. — Nem is tudsz velük beszélni! — replikázott vissza. — Miért ne? Azt hiszed, nem tudok „nyúlul”? — Hihi — kuncogott kajánul —, hiába is beszélnél nekik, úgy sem értenék meg! — Gondolod? — próbáltam meggyőző hangsúllyal kérdezni az ifjú urat. — Tudom! — bizonygatta határozottan. — Mert a fehér az süket, a szürke meg csak belga-nyúlul tud! És most játszd el mégegyszer a tv- macit, jó? A múlt hét közepén a ceglédi boltok egymás után jelezték: hasznavehetetlenné vált az aznap kapott kannás tej. — Féléves felvásárlási tervünket 98,3 százalékra teljesítettük, termelési értékünk 119,4 százalék. Naponként 48 ezer liter tej érkezik, tehát mintegy a tízszerese annak a mennyiségnek, amelyet kezdetben, tizenhét évvel ezelőtt idehoztak. — Ehhez a tejmennyiséghez az üzem már korántsem megfelelő. Igaz, csupán átfutó állomás a ceglédi tejüzem, feldolgozásra csupán a 25 liternyi tej kerül, amelyet kannákban szállítanak a boltokba — egészen Ve- csésig. Pasztőrözötten hagyja el az üzemet a tartálykocsik szállítmánya is, amely egyenesen a rákospalotai palackozóba megy, s onnan kerül a fogyasztókhoz. A juhtejből készült kaska- vál alapanyagot Nagykőrösre szállítják, a tejszínt Szolnokra, s onnan kapják a ceglédiek a vajat. A főművezető munkakörülményeiket sorolta fel. é-* Három tártál ygépkocsihk szállítja be az átvett tejmeny- nyiséget Ha valamelyik meghibásodik, s javításra szorul, VASVIRÁGOK MESTERE Kedves gyerekkori emlékem a kovácsműhely ablakán kihallatszó csilingelős. Gyakran megállított az üllőn végigtáncoló kalapács hangja, amit dünnyögve festett alá a fújtató kedvetlen szuszogása. Az évtizedek távolából feltetsző hanghoz hasonló állított meg az utcán. Hasztalan kerestem azonban a műhelyt, amíg meg nem találtam az egyik Bocskai utcai családi ház pincéjében. A mester, Bognár Mihály nyugalmazott pályamester. Két tenyérnyi vaslemezen dolgozik. A szürke anyagból kialakulnak a virág szirmai. Az ütemesen kopácsoló kalapács ütései nyújtják, gömbölyítik a makacsul ellenálló anyagot. — Már gyermekkoromban nagyon szerettem a sok türelmet igénylő munkát. így kerültem el a pozsonyi fémipari szakiskolába, amely arról volt nevezetes, hogy külön szakon tanították a műlakatosságot. Úgy tudom, ilyen szakközépiskola csak négy volt abban az időben. — Tanáraink gépészmérnökök és művezetők voltak. Az első két esztendőben csak használati tárgyakat készítettünk, mint például tűzhelyeket. Mindent kézi szerszámmal gyártottunk és csak két év múlva került sor arra a munkára, amit talán egy kis túlzással művészetnek neveztek a mestereink is. Itt már gyönyörű díszkapukat, ablakrácsokat, ablakkosarakat, sírrácsokat, egész síremlékeket, virágtartókat, folyosólámpákat készítettünk. Ez akkoriban — különösen Pozsonyban — nagy divat volt. Elképzelhetetlennek tűnt egy-egy módosabb ház díszkapu vagy gondosan kimunkált ablakrácsok nélkül. — Az volt a célom, hogy az iskola elvégzése után hazatérek és én leszek Cegléd elA Szabadság moziban hétfőn és kedden az Idegen ágyakban című NDK filmet vetítik ső műlakatosa. Akkortájt bizony nagyon nehéz volt a helyzet. Nem kértem ipar- engedélyt, hanem elmentem vasutasnak. A pályamesterségen kezdtem, • mint gyakornok, majd huszonkilenc évig dolgoztam ebben a munkakörben, egészen nyugdíjazásomig. — A fiatalon eltervezett kedves foglalkozásra nem jutott idő. Csak ritkán nyúltam kedves szerszámaimhoz. öt esztendeje van nyugalomban Bognár Mihály. Most már takaros kis műhelye van a pincében, s ha ráérő időt ad a háztáji sző- lőcske, szívesen hódol régi szenvedélyének. A kis családi ház bejárata felett díszes üvegtető. A vaskeretet negyvenöt darabból — hegesztés nélkül — állította össze a házigazda. A kamrában készen áll egy gondosan díszített ajtó, amelynek párját talán valahol egy óbudai házon láthatta a mester. — A műlakatos anyaga a réz meg a vas. A réz könnyebben munkálható, a vas kemény, ellenálló, formálása sok türelmet igényel. Szerszámom a fémfűrész, a különböző vágók, a lassan elfelejtett domborító kalapácsok, és az az ólomtömb, amelyen alakítom, formálom az anyagot. — Aligha van jövője ennek a mesterségnek. Kevesen tudnak rólam. Néhány ismerős, a szomszédok, de máso*. nem. Pedig szeretném megmutatni, milyen szép dolgokat lehet a vasból alkotni annak, aki ért az anyag és a virágok nyelvén. Rossi Károly ALKONY (Tóth István felvétele) Beültettem kiskertemet... cserekocsit nem tud biztosító- ni helyette vállalatunk. Hyen- ^ kor az üzemképes két autó ^ végzi el a harmadik munká- ^ ját is. ^ — Ez történt a napokban is. ^ Elhúzódott a tejbegyűjtés, s a ^ pasztőrözés sem volt a megfe- ^ lelő minőségű, s a melegebb idő is hozzájárult a tej gyor- | sabb romlásához. § — Ennek már az üzemben ^ kereshetjük az okát — tájé- ^ koztatott Tóth László. — Te- '§wsssssssssssssfsMsfSMmsMwmM/r,SM/ssss,Mmmrsssws„,sss/i,rfs,s/s,+ lepünk gőzellátása egy éve nincs kellően megoldva. Két öreg lokomobülal kínlódunk, az egyiket 1886-ban, a másikat 1890-ben gyártották. Ezek a kazánok is az udvaron, a szabad ég alatt dolgoznak, egyelőre még azt sem tudjuk, mikor építik meg a kazánházat. — Hűtőberendezésünk jó, de lemezes pasztőrgépünk, amelynek névleges teljesítménye óránként 5 ezer liternyi, a valóságban csupán óránkénti 3 ezer literes kapacitású. A kapacitáscsökkenés oka: a gép régi, elavult. Az udvar szűk, az épület az alapve- , tő munkásvédelmi követelményeknek sem felel meg. Ilyen körülmények mellett igen nehéz teljesíteni az előírt minőséget. — A meleg nyári időszakban elő for dúlhat-e más esetben is a tej megromlása? — Amíg műszaki nehézségeink meg nem oldódnak, addig számolhatunk a jövőben is a kereskedelem és a fogyasztók jogos reklamációjával — mondotta az üzemvezető helyettese. Hasznos volna, ha a Tejipari Vállalat igazgatósága mielőbbi megoldást keresne, hiszen több ezer ember alapvető napi élelmének biztosításáról van szó, amelyben fennakadás semmilyen körülmények között sem lehet. Elismerés Csemő község tanácselnöke, Homa István, az ár- és belvíz- védelmi kormánybiztostól elismerő oklevelet kapott az 1966-os évi ár- és belvízvédelemnél tanúsított helytállásáért. Nyugdíjasok összejövetele A vasas nyugdíjasok ceglédi csoportja szerdán délután 3 órakor tartja összejövetelét a Vasutas Művelődési Otthon klubhelyiségében, a Teleki utca 12. szám alatt A nyugdíjasok tagsági könyvüket lebélyegzés végett hozzák magukkal. A Rákóczi út állomás felőli részén járók csodálkozással állhatnak meg egy-egy pillanatra az előtt a rácsos keríté- sű telek előtt, ahol 35—40 őszibarackfa zöld zuhataga kínálja hűvösét és kelleti remek gyümölcseit. Négy-öt év alatt keletkezett itt ez a mintakert Hány hasonló ceglédi kiskert van még, ahol ugyanilyen sikerrel lehetne telepíteni őszi- barackost! Az udvarok jutnak eszembe. A rosszul hasznosított, a parlagon, maradt, a gyom és a dudva által felvert udvarokra gondolok itt, e kis kert sarkán. Eszembe jutnak azoknak a pompás, mesébe illő szépségű kertecskéi, akik fáradságot és energiát fordítanak 160—150 négyszögöl területre. Láttam egy kis Csolnak utcai kertet, amelynek saját lo- csolókútja van, mert ezt is elbírja a 150 négyszögöl. S az agronómus férj boldogan meséli, hogy a felesége a kis udvarból majdnem ugyanannyi pénzt hoz ki, mint amennyivel ő számol el elsején. Láttam hagymáskertet koratavasszal a Székely utcában, ahonnan a remek zöldhagyma, az első primőr került több ezer csomószámra a vásárlók asztalára. Láttam a Thököly utcában olyan udvart, ahonnan a korai saláta sok ezer fejét szállította hatalmas kasokban a gazda a piacra. Az Ady Endre utcában a kertművészetnek olyan csodájával találkoztam, amelyről csak elragadtatással lehet írni. Két idős ember gondozza, neveli, ápolja, szedi, árulja termékeit hétről-hétre, télen- nyáron a piacon. Mi mindent tud ez a kert! Aki látta ezeket a pompás gladióluszokat, az soha nem felejti el, hogy termelni parányi földdarabon is lehet, aki látta a megrakott paradicsomtöveket, elámulhat azon, hogy mire képes a föld. Láttam szegfűvel teleültetett udvarokat, ahonnan tízezerszámra viszik piacra, még Pestre is, a virágokat. Láttam udvarokban egy-egy tő szőlőt, s a tőkén 150—200 fürtöt is megszámoltam. Új kombájn vágja a gabonát az abonyi határban. Nemrégiben még nagy ládákban pihentek az alkatrészei. A betakarítás megkezdésére szerelték össze a Szovjetunióból érkező vendéget. S hogy a munka gyorsabban haladjon. az összerakásban szovjet katonák is segítséget nyújtottak. Az SZK—4-es kombájn „gazdái”, Szabó András és Cs. Molnár Pál segédvezető úgy remélik, hogy néhány napén belül befejezik az aratást, s utána az aprómagok cséplésé- hez foghatnak. Egyetlen tőke fedezi a család évi borszükségletét. Jártam olyan udvarban, ahol fokhagymagerezdek ezreit duggatták el, s most nem győzik koszorúba fonni a termést. A Csengeri szőlők benyúlnak a Dobó, a Géza, a Koszorú utcába, az öreg szőlő a Felszegi útig ér. Szőlők, gyümölcsfák mindenütt... azaz mégsem mindenütt. Az egyik udvar ezreket tud produkálni, a másik csak gyomot, paréjt, dudvát terem. Az Üjváros egy-egy utcája kora tavasszal már ontja a retket, a salátát, korai zöldhagymát, hogy másodvete- ményként befogadja a káposz- tapalántát s őszre mégegyszer meghozza a maga termését. Sajnos, általában kevés a jól ápolt, kellően trágyázott kert és kevés a fa. A nemes kajszibarack szinte ritkaság, annyira megfogyatkozott. Csak a magról kelt értéktelen fák szaporodnak. Értékesebb gyümölcs nincs. Ritka az olyan szép gyümölcs, mint amilyen a Nyereg utcában található, és amely pár év óta már közcsodálat tárgya. Tavasszal minden udvart felásnak, beveteményeznek, s mire eljön a nyár, olyan kevés az az udvar, amely visz- szaadja a bele fektetett energia ellenértékét. Miért ne lehetne szebbet, jobbat, értékesebbet kihozni az udvarokból?! Legalább hatezer olyan kiskert van , városunkban, amelyben a jelenlegi termés sokszorosát lehetne megtermelni, virágban, konyhakerti növényekben, fákban, gyümölcsökben. Piacainkon az árusok, az őstermelők százai ( kínálják portékáikat. S milyen szép árukat! De évről évre kevesebb a barack, kevesebb a szilva. A zöldségfélék és ezek sorában is főként a paradicsom és a dinnye nagy sikerrel tenyészthető nagyüzemiig is a határunkban, de a kiskertek produktumaira is szükség van. A helyi szükségletet is és a környék, részben a főváros szükségletét is jelentős tételben kiskertjeink fedezik. ...Kora tavasszal, amikor már ereje van a napnak, a Madár utcában jártam, Neki- gyűrkőzve ásott egy férfi. A friss földet holdhomlokú, barna arcú menyecske gereblyézte. Sokáig gyönyörködtem ebben a képben. így csinálják ezt ezer éve ... Sóhajtott a szél, s ekkor pattant ki az első barackvirág. Hallani véltem a dalt is: „Beültettem kiskertemet violával..." Szomorú István
