Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

1966. JŰLIUS TZ.. PÉNTEK r* »» NECril hírlap VÍZEN A VIHORL ÁT ! A IX PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Az apró tettek becsülete — Semmi ceremónia? — Mint ahogy ez már szo­kás! — Tehát vízrebocsátás, kül­sőségek nélkül ... A Váci Hajógyár vezetői csak bólintanak erre. Meg­szokták már, hogy egyik alu­mínium vízibuszt a másik után teszik vízre, anélkül, hogy nagyobb ünnepet tarta­nának. Azt azonban mégis ér­demes megtudni, hányadik járművet csúsztatták vízre. — Éppen a huszonhatodi­kat — Neva? — Villórját. — Szolgálati helye? — Valahol Kassa mellett, egy vízgyűjtő tükrét hasítja majd nap mint nap. Csehszlo- ! vákiában már jó néhány váci ; vízibusz szállítja az utasokat, j T. Gy. VENDEGEK - KŐSZEGEN Augusztus 6. és 28-a között rendezik meg az idei kősze­gi ifjúsági napokat. A gazdag eseménysorozatra az ország minden részéből, továbbá Ausztriából, Jugoszláviából, Csehszlovákiából és Lengyel- országból várnak vendégeket Lányok a földeken és a táborban Aki járt már textilüzem ki­készítőjében, mosodájában, az tudja, mi van ott ilyenkor, nyáron. Aki meg nem, hát: ne is nagyon kívánkozzék oda. Irigy tekintettel nézem a fél­meztelen férfiakat; pillanatok alatt patakokban folyik raj­tam a verejték, levegő után kapkodok. Nyugodt, egyenle­tes mozdulatokkal dolgoznak, a levegőben levő, már-már ta­pintható nedvességet meg­szokták. Nem könnyű kenyer a mosodai, ványoló munkáso­ké: a havi kétezer forint kö- ^rüli keresetet nem is irigyli ^ tőlük senki. Sokan megpróbál­ni ják, azután továbbállnak, ^ahogy a törzstagok mondják: ^ megszöknek. A névhez hűen Igen, vannak itt törzsgárda- tagok is, akik öt-nyolc eszten­deje állják a hőséget, a párát, emelgetik a hatvan-nyolcvan kilós takaróvégeket. Ilyen régi embernek számit Neubrand Kálmán, az Egyetértés brigád vezetője is. — A brigád hat tagja közül öt fiatal, az átlagéletkor 24 év körül van. Talán ez az oka annak, hogy mindig akad va­laki, aki nem fér a bőrébe: kitalál valamit. Zömök, erős férfi a brigád­vezető: az udvarról hívták be, társával ott kínlódtak, küsz­ködtek egy mázsányi vashen­gerrel, mire azt kérdezném, mit csinálnak, a szó már messze jár, a brigádélet kellős közepén vagyunk. Hatan ala- kitottáJc az Egyetértés munka­brigádot néhány hónapja, s a pártkongresszus tiszteletére a szocialista cím elérését vál­lalták. Jó nevet találtak friss közösségüknek: valóban egyet­értésre, jó együttdolgozásra törekednek, még akkor is, ha — főként kezdetben — nem ment minden simán, bizony egyik-másik tagnak volt miért megmosni a fejét. A szomszédságból barátság Ezt már a brigád egyik tagja, Hajherich László fejte­geti, aki hét esztendeje van itt a Gyapjúmosó- és Szövő­gyár budakalászi gyáregységé­ben, s mint mondja, maguk is csak az elmúlt hónapokban jöttek rá, hogy jó ideje együtt dolgoznak, de valójában csak most ismerték meg egymást. A szomszédból, aki ott áll né­hány lépéssel odébb, barát lesz lassan: közös gondok, feladatok fűzik össze őket, s ennél jobb, tartósabb kapcso­lat aligha lehet más egy üzemben. Az agilis, szókimondó fia­talembert a brigádvezető a kö­zösség lelkének, lendítő ere­jének nevezi: ő is mindig ki­talál valamit. És az ilyen „ki­találások” eredményeként nemcsak azt a kongresszusi vállalásukat teljesítik folya­Vasárnaponként társadalmi munka A kezdet mindig nehéz A váciakkal találkozni kell Ezrével kerülnek a ládába a krumpliszemek. A 170 tábo­rozó kislány 10 vagon burgonyát takarít be a földekről. Pannonhalmáról és Ménfőcsa- nakról jöttek, 15—17 éve­sek. Néhány mezőgazda- sági munkás irányításá­val 200—300 hold szőlőt mű­velnek meg. Távolabb vagy százan szedik a burgonyát, gyorsan telnek a ládák. Hogy szorgalmasak-e? Munkájukat mi sem dicséri jobban, mint az, hogy a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola Tangazdaságá­nak szigetmajori telepéről nemsokára 40 vagon burgo­nyát, 30—40 vagon paradicso­mot szállíthatnak el. Az országúiról idős néni né­zegeti a gimnazistákat. — Várjú ám magukat min­dig az egész község — szól hozzánk — mert olyan szépen dolgoznak, meg énekelni is olyan szépen tudnak. Nevetnek, aztán mint a nó­tában a szőlő, úgy hajladoz­nak tovább a lányok a nap­perzselte földeken. ★ Délután ugyanolyan csöndes a tábor, mint reggel, pedig már itthon van mindenki. — Délben befejezzük a munkát, és utána kötelező a két-három órás pihenés — tnondja Józsa Edit, az aszódi gimnázium tanárnője. — Az feste már a szórakozásé. Min­kozott belőlük, s jó volt, hogy volt kivel megvitatni, meg­beszélni. A szakmai tovább­képzőtanfolyamról, meg a kongresszusi előkészületek kapcsán a belpolitika sok kér­déséről esik szó: él, figyeli a világot a örigád, s tisztesség­gel teszi a dolgát. — Valamit mindenből tanulni lehet — mondja a brigádvezető, s ahogy a néhány hónapja ala­kult közösség eredményeire, terveire gondol az ember, azonnal egyetért ezzel. Sőt, bátran hozzáteheti azt Is. hogy az Egyetértés szocialista címért küzdő brigád tagjai már eddig is sok mindent — megtanultak. Mészáros Ottó AUGUSZTUS 19-20: Kertészeti kiállítás Monoron Nagyszabású kiállításra ké­szülnek a monori járás ker­tészkedő közös gazdaságai Augusztus 19- és 20-án Mono- ron mutatják be legszebb ter­mékeiket. Meghívják a kiállí­tásra a dabasi, a gödöllői és a nagykátai járás termelőszö­vetkezeteit is. „Mesterséges" fácánok A Kiskunsági Erdőgazdaság homoki erdészeteiben mester­séges tenyésztéssel növelik az apróvadállományt. Hetényegy- házán, a Nyíri Erdőgazdaság­ban erre a célra nevelt kisfa- cánok első csoportját most en­gedték szét. A 2000 vadmadár gyorsan alkalmazkodott a ter­mészetes környezethez. Né­hány fácán azonban visszatért a volierhez, ahol állandó te­rített asztal várt rájuk. matosan, hogy mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt többet adnak, takarékoskod­nak az úgynevezett segéd­anyagokkal — szappan, lúg —, hanem azt is, hogy most már néhány hete minden va­sárnap reggel a gyárban ta­taija őket. Társaualmi mun­kában festik a műhely vas­szerkezetét — a gyárvezető, Kocsis Gábor ezt többször is hangsúlyozza, mert a nedves kikészítőben a korrózióvéde­lem állandó. feladat, de ugyanakkor a karbantartásiak ezt nem győzik — s sor kerül az üzemépület teljes kimesze­lésére is. Lépés — lépés után Neubrand Kálmán mondja hogy: „szaladni nem tudunk de lépni igen”. Igen, a mun­ka, az adott körülmények olyanok, hogy látványos, úgy­nevezett „kiugró” tettek« nincs mód. Ezért lépésről lé­pésre halad előre a brigád nemcsak a munkában, hanem a társadalmi kötelezetlség- 1 vállalásban is. A tagok kö­zött van munkásőr, KISZ- vezetőségi tag, szakszervezeti aktíva, s hogy a munkával sincs baj,, azt jól bizonyítja Hajherich László meg idői Nádházi Károly kiváló dolgo­zó címe. — Az a legjobb ebben a közösködésben — mondja Hajherich László — hogj nem kell köntörfalazni, fi­nomkodni, hanem ami az em­ber szívében, az a száján. A gyár szakszervezeti bi­zottságának titkára is ezl hangsúlyozza az Egyetértés brigádnál: igen erős a kollek­tív szellem, tehát éppen az -t vonás — a nevelő munka — amely más,'nemegyszer mái szocialista címet elnyert bri­gádoknál is sok kívánnivalót hagy maga után. A patrónust jól kifogták Közben persze teszik a dol­gukat, mert itt nem lehet megállítani a munkafolyama­tot: abból nagy baj lenne. Itt sétálni sem lehet, ráhagyni másra, majd az húz helyet­tem. Egyformán húzni kell, s mint mondják, erre a legjobb biztosíték a kollektiv példa- mutatás. Senki nem a másikat hajtja, hanem önmagát. Arról is szó esik, hogy a patrónust jól kifogták. Jegyezném már a dolgot, s kérdeném, miért, mi a baj, amikor ráhibáznak a gondolatra, s azonnal tud­tomra adják: nehogy félreért­sem. Horváth József tech­nikus, a brigád patrónusa tényleg igen sokat segít ne- 5 kik; s hozzáteszik, hogy „be- ^ leváló srác ő is”. § Mert mi tagadás, kell ide egy ^ kis „bele valóság''. Ha nem res­tellném, hogy ők napi nyolc ^ órát dolgoznak itt, én meg en- 5 nek a negyedét is alig bírom, 5 már futnék, ki az udvarra, $ mert a tűző nyári nap is kel- ^lemes hűs az ittlévőhöz ké- ^ pest. Igaz, valamennyien fér- ^ fiák, a nők valóban nem bú­gnák, márcsak a nyolcvan ki- § lós takaróvégek miatt sem. § Mégis, amikor arról kérdez­tetek, mi mennyire nehéz, mit Jvesz ki nyolc óra alatt az ^ emberből, csak a vállukat hú­zogatják: ők ilyesmit még Zem számolgattak, erre sze- \ gődtek, hát ezt kell megcsi- § nálniok., mégpedig — becsü- ^lettel! Tanulni | — sokféle képpen $ % Tapasztalatcserére mennek $más üzemekbe: a váci gyár- § egységben is dolgozik az § Egyetértés brigád, úgy ter- ^ vezik, nyélbeütik a találko­zást a „rokonnal”. A prémi- ^ umról beszélünk, ösztönöz-e ^ a jobb minőségre, s arról — 8 látszatra egymástól nagyon 8 távol eső dolgok —, hogy $ megnézték együtt a Hétköz­napi fasizmus című filmet, s Ontana mi — minden kikíván­A kánikulát, csak úgy, mint strandon, a szőlőben is csak bikiniben lehet elviselni. Förhécz Éva negyedikes győri kislány szőlőt kötöz. (Foto: Gábor) JASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!“ Terv az emberért Egészség, kultúra — a har­madik ötéves terv két hang­súlyos címszava, amelyek közvetlenül érintik valameny- nyiünk életét, formálják az előttünk álló esztendők hét­köznapjait. Két, bizonyításra aligha szoruló, alaptételből kell er­ről szólva kündulnunk. Egy­részt: nyilvánvaló, hogy az egészségvédelemre, a kultu­rális színvonal növelésére fordított milliárdok rendkí­vül lényeges tényezői az életszínvonal általános eme­lésének — másrészt: nem kevésbé természetes, hogy a szocialista társadat ombarr a gazdálkodásból származó „többletbevételekből” mind jelentősebb arányban költ­hetnek Ilyen közösségi cé­lokra, a jövedelmek ilyen közvetett emelésére. Ami az egészségvédelmet illeti, a fejlődés itt arra a — minden túlzás nélkül — történelminek tekinthető vív­mányra épül, hogy az or­szágnak már csaknem min­den lakosa jogosult a tár­sadalombiztosításra. A kö­vetkező évek programjában, már lényegében az szere­pel, hogy — jelentős ösz- szegekkel — javítsuk, töké- letsítsük ezt a társadalmi szolgáltatást, különösen a ter­melőszövetkezeti tagság vo­natkozásában. Orvosi, egészségvédelmi né­zőpontból így összegezhető ez a program: a betegsé­gek megelőzése és a beteg- ellátás színvonalának növe­lése. Néhány jellemző szám­mal próbáljuk tényező’re bontani ezt az általános célt, s ha meggondoljuk, hogy itt minden számjegy — emberéletet, egészséget jelent, a szenvedés megelő­zését vagy elhárítását jel­képezi, akkor aligha tekint­hető egyhangúan szürkének az adatfelsorolás. Az orvosellátottság arártyszámában eddig is elő­kelő helyen álltunk a vi­lágranglistán — egész sor nálunk gazdagabb országot is megelőzve —; most a terv­időszakban további 4000-rei emelkedik az orvosok sza­ma, s az 1965-ben tízezer lakosra jutó 19,2 átlagról, az orvosarány 22-re növekszik. Az "egészségügy fejlesztésé­nek különösen fontos része az úgynevezett alapellátás bővítése, korszerűsítése. A társadalombiztosítás, az egész­ségvédelem központi alakja: a körzeti orvos. Nos, a kör­zetek száma mintegy 500-zal növekszik, ami javítja a be­tegellátást, csökkenti a körzeti rendelők zsúfoltságát. Előze­tes adatok szerint hozzáve­tőlegesen napi 7000 órával emelkedik a szakorvosi ellá­tás is. A gyógyításra jutó időt az is hosszabbítja, hogy a körzeti orvosok mellé álta­lában ápolónő is kerül. A gyógyítás, az ország egészségvédelme szempontjá­ból elsőrendű jelentőségű a kórházi ágyak számának nö­velése. Az egészségügyi fogalomkö­rébe tartozik a gondoskodás a legkisebbekről: a bölcsődés- korúakról. Jóllehet, 1970-ig hozzávetőleg ugyanannyi új bölcsődei hely létesül, mint a második ötéves tervben, az igényekhez mérten ez még ke­vés, valamennyi jelentkezőt még nem lehet elhelyezni. Je­lentős költséggel, mintegy 300 millió forintos beruházással bővítik az óvodai helyek szá­mát. — ez megközelítően két­szerese á második ötéves terv­időszakban erre fordított ösz- szegnek. Az óvodától időben „felfelé'' haladva, valójában miniszté­riumi „határt” is átlépünk: a művelődésügy szférájába érkezünk. Az ország kulturális színvo­nalának emelésében elsőszá­mú tényező: az iskolapolitika, a tanulási lehetőségek gyara­pítása. Az alsó és a középfo­kú oktatás fejlesztésére állam: és tanácsi költsegkeretekból összesen 2,2 milliárd forintot irányoztak elő. Szükség is van a fejlesztésre, mert az általá­nos iskolát végző tanulók szá­ma a kővetkező években szá­mottevően növekszik: az idén zárult tanév 153 ezer végző tanulójával szemben, 1968— 69-ben 183 ezer tanuló lép ki az általános iskolák kapuján. A középiskolai létszám- arány lényegében a mai szín­vonalon marad — mintegy évi 65—67 ezer elsőéves középis­kolással —, s a nagyobb lét­számú évfolyamok számára inkább a szakmunkásképző is­kolák nyújtanak a jelenlegi­nél széles körűbb képzési le­hetőséget. Az egyetemek, főiskolák elsőéves nappali hallgatóiként évenként mintegy 10 ezer fia­talt vesznek fel a tervidőszak­ban. Természetes, hogy ennek a keretszámnak nemcsak a tanulás tárgyi feltételeinek bővítéséhez szükséges össze­gek, hanem — ami énnél is fontosabb — a népgazdaság későbbi felsőfokú szakember- igénye szab határt. A művelődés, a kultúra egyéb tényezőiről szólva' a harmadik ötéves terv idősza­kában jelentősen bővül a mű­velődési otthonok hálózata, a könyvtárhálózatot nem meny- nyiségben, hanem színvonalá­ban. korszerűségében fejlesz­tik, s ugyancsak inkább a kor­szerűség irányában fejlődik a mozihálózat is. Egészségesebben és kultu­ráltabban élünk a következő öt esztendőben — ezt sugall­ják a tervbe foglalt célkitűzé­sek. Tábori András » den ideérkező turnusban szer­vezünk Ki mit tud, és más kulturális vetélkedőt. Lesz jel­mez- és sportverseny, még focimecss is. Hetenként egy­szer — a szigetvecsei mozi jó­voltából — filmvetítés is sze­repel a programban. Legutóbb közösen rendeztünk egy zenés, táncos műsoros találkozót a Péter-majorban táborozó fiúk­kal. Rendszeresen érkeznek hozzánk előadók, akik ifjúság­védelmi és politikai tárgyú tájékoztatókat tartanak. Szó­val munkánkban is és a ki- kapcsolódásban is, sokrétűek vagyunk. Közben kicsit felbolydult a tábor. Fésűk és tükrök a ke­zekben. Fotóriporterünk felvé­teleket készít. Bár sokat dol­goztak ma a lányok, annyira azért nem fáradtak, hogy eszükbe ne jutott volna — ilyenkor csinosnak kell len­niük. Ifj. Szitnyai Jenő Azt hittük korán jövünk, aztán kiderült, hogy későn. Reggel 8 órakor érkeztünk Szigetmajorra, a Nagy Ilona önkéntes ifjúsági táborba. Meg akartuk lesni, hogyan kezdi a napot a kis sátorvá­ros 170 fiatal lakója. — Csakhogy ahhoz koráb­ban kellett volna felkelniük — mondja Józsa Edit, a tábor parancsnoka. — Hajnali négy­kor volt az ébresztő, és öt órakor már a burgonya- és szőlőföldeken dolgoztak a lá­nyok. — Csak lányok vannak a tá­borban? — Igen. De úgy tudnak dol­gozni, mintha csak fiúk lenné­nek itt! ★ — Hajlik a szőlő, hajlik a vessző ... Száll a nóta messzi­ről. Szőlő és szőlő, amerre csak a szem ellát Tíz tagú brigádokban haladnak előre a sorok közit a lányok. Győrből,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom