Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
4 na! H£C 1966. JÚLIUS 17., VASÁRNAP fsuii ctrúffu m de newn hwlönleyes Cikkünkre válaszol a főügyészhelyettes S április sárolt, s ebből sütötte a kenyeret, vagyis két év alatt mintegy 24 000 kilogrammot hozott drágábban forgalomba. A BARÁTSÁG-EXPEDÍCIÓ ÉLMÉNYEI Szemátültetés a Filatov-klinikán A bukaresti atomreaktorban Zsiványpecsenye a menedékházban Beszélgetés Simon Lajos költővel várostól nem messze olyan termelőszövetkezetet látogattunk meg, ahol az utolsó három év alatt megkétszereződött a tagság jövedelme. — Meséljen valamit romániai tapasztalatairól. — Romániában Georgu kikötőjében szálltunk partra, majd Bukarestbe mentünk. Találkoztunk a bukaresti egyetemi város fiataljaival; megnéztünk egy atomreaktort, majd ellátogattunk Galacba, ahol Románia legnagyobb hengerműve épül. Befejezése után az acéltermelés egyhar- madát dolgozza majd fel 60 ezer munkással. Jelenleg francia és angol automata gépekkel 15 ezren dolgoznak itt. — Az utolsó ország a Szovjetunió volt. Hogy érezték ott magukat? — Először Izmailba mentünk, ahol a városnézés után meglátogattunk egy közeli kolhozt. Érdekes volt: ottjár- tunkkor a kultúrház mozitermében Sánta Ferenc „Húsz óra” című regényéből készült magyar filmet vetítették. Iz- mailból tengerjáró hajón — éjszaka — Odesszába utaztunk. Első utunk a híres Pa- tyómkin cirkálóra vezetett. Egyik legmegdöbbentőbb élményünk a Filatov szemklinikán tett látogatás volt. Elmondották, hogy egy fiatal egyetemista lányt, utolsó vizsgája előtt, elütött egy autó. Meghalt. Az intézet kérte az anyát, hogy lánya szemét engedje átültetni egy beteg emberbe. Az anya kikötése csak ez volt: második világháborús sérült kapja meg lánya szemét. Az operáció sikerült. S azóta az asszony és a férfi jóbarátságban élnek, s így szólítják egymást: anyám, fiam. Odesszából a magyar delegáció Kijevbe utazott, ahol két napot töltöttünk, s június 30-án Ferihegyen szálltunk le a repülőgépből. Bartha Katalin A Pest megyei Hírlap 1966. április 21-i számában „Veszélyben a lacházi különleges finom fehér” címmel y. e. aláírással cikk jelent meg. Azzal foglalkozott, hogy egy lacházi pék, iff. Mohácsi Antal kemencéjében milyen „dal- mohos, foszlós, kerek, különleges, finom, fehér cipókat” sütött, s e különleges finom kenyér körül bonyodalmak vannak. A kenyeret ugyanis a pék kilogrammonként 4,60 forintért árusította, jóllehet, a finom fehér kenyérnek hatóságilag megszabott ára 3,60, ifj. Mohácsi Antal ügyével az ügyészség foglalkozik. ★ A cikk, annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy amennyiben ifi. Mohácsi Antalt árdrágításért elítélnék, úgy nem lesz Lacházán „kü lönleges, kerek, maszeksütötte, drága, finom fehér kenyér”. A cikk nyomán mi is foglalkoztunk a kérdéssel, és meg kellett vizsgálnunk, alaposak-e a cikkíró aggodalmai és nem az történik-e, hegy egy formailag törvényes ügyészi és rendőri beavatkozás meg fogja fosztani a kiskun- lacházi igényes kenyérfogyasztókat a minőségi kenyér élvezetétől. Ugyanakkor azonban elevenen élt bennünk az a másfajta aggodalom is, hogy miért kell feltétlen a lacházi kenyérfogyasztóknak kilogrammonként 1 forinttal többet fizetniük a kenyérért, mikor ennek hatóságilag szabott ára van. A kenyér alapvető fogyasztási cikk, a legutóbbi ár-bérrendezések is kifejezésre juttatták, hogy árához nem szabad hozzányúlni. Mi indokolta mégis, hogy a lacházi kenyérfogyasztók hosszú időn keresztül kilogrammonként 1 forinttal drágább árat fizettek érte? A nyomozást a Ráckevei Járási Rendőrkapitányság lefolytatta, s ma már választ kaptunk arra, hogy a „különleges, kerek, maszeksütötte, drága finom fehér kenyér” körüli aggodalmak mennyire voltak alaposak. A nyomozás körülbelül a következőket állapította meg. Ifj. Mohácsi Antal a lacházi üzletekben 1964 óta hetenként körülbelül 2 mázsa lisztet váAz Országos Árhivatal elnöke 1959. január 1. napjával a finom kenyér árát kilogrammonként 3,60 forintban állapította meg, s ez az ár azóta nem változott. Ezek az árak a magánkisiparosokra is kötelezők, túl nem léphetik. Az élelmezésügyi miniszter 17/1958. sz. rendeletének 3. §-a ezen túlmenően úgy rendelkezett, hogy a magánkisiparo- sok kereskedelmi feldolgozás céljára lisztet nem vásárolhatnak, a sütéshez szükséges liszímennyiséget részükre igénylés alapján a megyei tanács ipari osztálya központi készletből utalja ki. Ifj. Mohácsi Antal ilyen igénylést nem nyújtott be. A „különleges, drága, finom fehér kenyér” tehát valóban drága volt, jóval drágább, mint ahogy rendeleteink értelmében lehetett volna. A nyomozás ezen felül azt is tisztázta, hogy a maszeksütötte kenyér különleges volt-e. Mikor y. e. cikkét olvastam a. „foszlós, dalmahos, különleges kenyérről”, nyálmirí- gyeitm működni kezdtek. A lacházi birkagulyás, velős- csontok, toros ételek, serclik, illatos pörköltszaftok, Móricz- féle ebédek, Krúdy-féle sokat megénekelt budai kiskocsmák jutottak eszembe ... Nyálmi- rígyeim nyomban kiszikkadtak, mikor elolvastam a nyomozati iratokban a Sütőipari Kutatóintézet laboratóriumának szakvéleményét, mely a Mohácsi-féle péküzletben lefoglalt kenyeret laboratóriumi vizsgálat után a következőképpen minősítette: „A vizsgálatra bocsátott kenyér minőségénél fogva a finom fehér kenyér szabvány szerinti elkészítésének felel meg. A vizsgált kenyér minősége alapján a kiskereskedelemben való forgalomba hozatal esetén kilogrammonként 3,60 forint értékű.” összefoglalva a rendőri vizsgálat azt állapította meg, hogy a lacházi maszek sütötte finom fehér kenyér csak drága, de nem különleges. Nem arról van szó, hogy a lacházi fogyasztók olyant kapnak, amit az állami ipar nem tud számukra nyújtani, hanem csak arról, hogy drágább. Próbálták kutatni azt is, mégis miért fizettek a lacházi kenyérfogyasztók éveken keresztül kilogrammonként 1 forinttal többet a kenyérért. Gondoltak arra is, hogy talán a sütőipari vállalat nem veszi figyelembe a lakosság igényeit, és nem szállít elég finom fehér kenyeret Barta Béla a megyei tanács ipari osztályának sütőipari előadója megnyugtatott bennünket A finom fehér kenyér olyan mennyiségben áll a lakosság rendelkezésére, amilyen mértékben azt a helyi kereskedelem igényli. Minket azonban változatlanul nyugtalanít a kérdés. Miért fizettek kilogrammonként 1 forinttal többet a kenyérért Lacházán, ha ugyanazt a minőséget korlátlan mennyiségben megkaphatják az állami kereskedelemben. A Dunaharaszti Sütőipari Vállalatnak kellene megvizsgálni az okokat Talán nem elég friss a kenyér, mire a lacházi fogyasztókhoz eljut Talán nem elég gondos a szállítás. Valami magyarázata mégis van annak, hogy azonos minőségért egy forinttal többet fizetnek. ★ Van az egész ügynek még egy nagyon fontos, tanulsága. Ifj. Mohácsi Antal két éven keresztül a hatósági árat túllépve, drágította a kenyeret. Kiskunlacházán van rendőrőrs, vagy tanács. Nem lehet, hogy erről nem tudtak. Intézkedést mégsem tettek a lakosság érdekeinek megvédésére. Kiskunlacházán a helyi kiskereskedelem árusította a Dunaharaszti Sütőipari Vállalat finom fehér kenyerét kilogrammonként 3,60 forintért, ök is tudtak arról, hogy a „konkurrens” maszek 4,60 forintot kér a kenyérért Egyik boltvezető, kinek üzletében a tanácsi sütőipar kenyerét is árusították, a nyomozás során elmondta, hogy ifj. Mohácsi Antal tőle vásárolta a lisztet. A helyi hatóságok, a helyi kereskedelem évekig tűrte a lakosság megkárosítását. Egyik törvényünk — melyről kevés szó esik — a Büntetőeljárási törvény 2. §-a minden állampolgár erkölcsi kötelességévé teszi a bűncselekmények felderítésében és megakadályozásában való közreműködést. Még inkább kötelessége lett volna ez Kiskunlacházán a helyi hatóságoknak és kereskedelemnek. Nemcsak erkölcsi, de hivatali kötelessége. Ezt a kötelességüket nem teljesítették, csak a megyei Kereskedelmi Felügyelőség feljelentése alapján került sor az árdrágító elleni vádemelésre. Dr. Hadanich Gyula megyei főügyészhelyettes — Nadrágszabó — védte meg a céh becsületét Zerge, a neves úriszabó. — Semmit sem jelent! Máshol van itt a baj. Nincs tudományos alap .. . Ezeknek fogalmuk sincs, hogy mi a tűz! — jelentette ki doktor Safranek, majd rögtön meg is magyarázta: — Mert, ugyebár, a tűz nem más, mint az anyagban akkumulált Statikus energiák felszabadulása. Hát, tudja valaki az idevonatkozó anyag, illetve energia megmaradásának törvényét? — Nem tudja! — szegezte le Zerge úr. — Ezeknek fogalmuk sincs róla. A biztonság kedvéért Safranek doktor ismertette a tételt, megmagyarázta, értelmezte és hazai viszonyokra alkalmazta. A társaság, bár nem értette a dolgot, mégis egy fejjel megnőtt és ettől kezdve a beszélgetés már tudományos rangra emelkedett. — De ez még semmi! A tűzoltáshoz más is kell. — Víz! — okoskodott Zergéné. — Frászt! ...oppardon, nagyságos asszonyom... — rikkantott Kemecsei. — Bátorság! Férfiasság! Áldozatkészség! Az kellene. De hol van? — kérdezte és szónoki pátosszal nézett körbe a társaságon. E pózában szinte megnőtt és negyven kilója egy mázsává súlyo- sodott. — Na, és az érdekeltség? — kérdezte Zerge, aki még mint becsületes társutas kisiparos működött közre a szo- ciálizmus építésében. — Kinek érdeke, hogy eloltsa a tüzet a Karpfeinstein utca 100-ban? Aki ott lakik. De Vizeskúti nem ott lakik. Hát, fáj egy tűzoltónak a Karpfeinstein utca 100? — Nem fáj! A tűzoltóknak az eloltott tüzek után kellene kapni a fizetést — vélte Kalácska, aki jó ötleteiről volt híres az egész tömbben. És megint ez a buta Zergéné: — És mi van, ha nincs tűz? Akkor mit ad a tűzoltó a családjának? — Tűz mindig van ... Ha nincs, csinálni kell — okította ki Kemecsei. és szemei furcsa fényben izzottak. — Mi kell a tűzhöz? Egy szál gyufa... Mert gyúlékony anyaggal tele Vagyunk. — Ezt sem szabad ilyen naturalista módon értelmeznünk! Nemcsak az a tűz, ami lángol. Ugyebár, mint mondják, tűz van a borban, a dalban,, a szép asszonyok ölelésében. Absztrahál- ni is kell tudni — intette a társaságot Safranek doktor. — Absztramálni! Röhögnöm kell! Ezek? — kacagott Zerge. — A családjukban sem abszblamált senki. Az idő közben haladt. Ha jól emlékszem, már éjjel kettő is elmúlt. Bevallom, álmosodni kezdtem. Na, félreértés ne essék, nagyon élveztem az okos társalgást. Örömmel regisztráltam, hogy kitűnő dolog ez a fejlett közösségi szellem, ez az aggódás. Természetesen én is kifejtettem véleményem a kérdésről. Azt hiszem, jól beszéltem, bár zavart, hogy a savas bortól erősen égett a gyomrom. Engem is meghallgattak, és velem is egyetértettek. Még vagy öt órán keresztül egyetértettünk. Kint sütött a nap, amikor az utcára léptünk. Óriási tömeg állt a kapunk előtt. — Mi történt? — emelkedett hivatalos magaslatára Kalácska, a tömbbizalmi. — Tűz volt... Leégett a ház teteje... — felelt egy járókelő. — Hm... Na tessék! — nézett ránk jelentőségteljesen Safranek doktor. — És mi lett? — tudakolódott Zergéné. — Eloltották, öt perc alatt. — És kik? A járókelő bambán nézett: — Mit gondol? A szociális otthon kultúrgárdája. — Istenem, milyen veszélyben voltunk — reszketett Kemecsei. — És nem is tudtunk róla. Jelzem, én éjjel két óra felé hallottam valami szirénázást és az is feltűnt, hogy piros az ég, de nem figyeltem oda, mert Safranek doktor úr olyan szépen magyarázott... Ősz Ferenc A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnal felvesz burkoló (hideg) kőműves, ács és állványozó, valamint vízvezetékszerelő szakmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. Vác, Elhurcoltak tere 4, t I i I VASÁRNAPI CSEVEGÉS Szellemi házibuli j I Istenem, milyen egyszerű is az élet. j Bonyolultságában is milyen szimpla. > Ezt az ember csak akkor tudja meg, 5 ha egy estét rászán, hogy kedves bará- ! taival összeüljön ama kis világmegvál- ! tásra. Aznap éppen rossz műsor volt a ! televízióban, ez kiváltképpen terméke- ! nyrtőleg hat mindenféle társadalmi ! érintkezésre. így ültünk össze mi is. ; Az én kicsi társaságom. Csupa kedves, < bájos férfi és nő. A társalgás nehezen j indult. Eleinte felületes hiábavalósá> gokról beszélgettünk: a hivatalról. ! Pöszmétéről, akit csal a felesége ... ! szóval az értelmes társalgást megelőző ! bevezető témádról, amelyek után fel § lehet sóhajtani: | — Hiába, ilyen az élet. j Ez a jelszó, hogy aztán megmagya- ! rázzuk: milyen is az élet. ! — Tudjátok, ki lett a kerületi tűz! oltóparancsnok? — vetette be a kaví- ! csőt a sima víztükörbe Kalácska, a ; tömbbizalmi, aki általában, mint a tűz 1 közelében mozgolódó ember, a legjobb i protokoll pletykákkal látta el a társa- 5 ságot. J — Mondja — kérlelte izgatottan Ke- 5 mécséi, akiről többen mesélik, hogy pi- J romániás. i — Nem fogjátok elhinni — fokozta 5 a hangulatot Kalácska. $ — Én mindent elhiszek — legyintett $ doktor Safranek, a belgyógyász. 5 — Kapaszkodjatok! Vizeskúti Jenő! ^ A bejelentést dermedt csend követte ^ Kemecsei. a hentes tért először magá- j, hoz: § — De hiszen az szabó volt! 133 LAKÁS ÉPÜL MOST EGYSZERRE CEGLÉDEN. EGYELŐRE MÉG CSAK AZ ALAPOZÁSON JUTOTTAK TŰL, DE AZ ÉPÍTŐK AZT ÍGÉRIK; JÖVŐ ŐSSZEL MÁR BEKÖLTÖZHETNEK A LAKÖK. Azt tartják, az emlékek csoportosításához, elraktározásához időre van szükség. Ezt az elvet követtük mi is; csak két héttel hazaérkezése után faggattuk Simon Lajos költőt, a Barátság-expedíció egyik tagját, élményeiről, tapasztalatairól. — Hogyan jött létre az expedíció? — A Szovjetunió ifjúsági rádiója kezdeményezte. Hat ország, a Szovjetunió, Bulgária, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország részvételével rádióriporterekből, művészekből, költőkből álló delegációk hajóztak végig a Dunán. — Ki vezette a magyar küldöttséget és kik voltak tagjai? — Baráth Györgyné, a rádió ifjúsági osztályának vezetője, Keiner Sándor, Rab Nóra a rádió munkatársai, Blaha Márta énekesnő, Lend- vai Kamilló zeneszerző és én voltunk a tagjai. — Mikor indultak? — Május 29-én a Vigadó ^ aéri hajóállomásról indult a $ Jpruzba nevű szárnyas hajó.! Az expedíció első állomása $ Bratislava volt. — Mit tapasztalt az etrves ; országokban? — Csehszlovákiában meg- ; llátogattuk azt a Duna menti $ kisközséget, Koralovot, mely $ a tavalyi árvízkor teljesen el- $ pusztult. Azóta újjáépült, és $ szebb, mint valaha. Itt a de- $ legáció művészei műsort ad- $ tak. Megtekintettük a Szlov-! naj olajfinomítót, melyre $ joggal büszke a csehszlovák $ nép. Majd szórakozásképp a 5 Cserveni Kameni turistaháznál! — közös megegyezéssel — zsi- $ ványpecsenyét sütöttünk, ami $ be kell vallanom, kitűnően $ sikerült. S ■ Csehszlovákia után ha- $ zánk volt az expedíció kö- $ vetkező állomása. Mi- ; lyen élménnyel távoztak ; a külföldi delegációk? 5 — Én ugyan nem vettem $ részt minden programban, de $ tudom, hogy Veszprémbe, i Egerbe és a Balaton mellé- ; látogattak el. Mindenütt jól ( érezték magukat; valószínű, $ Egerben a kitűnő bor is fo- j kozta a hangulatot... — Magyarországról Ju- S goszláviába mentünk. — | Mint már említettem, Ju-; goszlávia kilépett az expedí- > dóból; rádiófelvételt sem ké- > szítettek. > — Mit tudna elmondani ; Bulgáriáról? — Vigyin kikötőben bolgár : tendéglátóink nagygyűléssel i tagadtak. Innen a Balkánon ; üt Szófiába utaztunk. A fő- j
