Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM 1966. JÜLIUS 13., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 22 esztendeje Mint már megemlékeztünk róla, huszonkét éve, 1944. jú­nius 30-án vagonírozták be és szállították haláltáborokba városunkból a Jókai utcai gettó majdnem kétszáz lakó­ját. A Petőfi utcában, az egy­kori zsidó imaházban emlék­tábla hirdeti azok nevét, akik a fasizmus áldozataivá váltak. Vasárnap az emléktáblánál tartották meg az évente is­métlődő megemlékezést, amelynek keretében dr. Schwartz Mór budapesti fő­rabbi és a kevés számú visz- szatért közül Vas Miklós hangsúlyozták, hogy a gyászos évfordulóra emlékezni kell mindaddig, amíg a világon fennáll a fasizmus feltámadá­sának veszélye. A VASUTASOK ÜNNEPE UTÁN Búcsú a régi szere!vényektől Kongresszusi versenyben a szocialista brigádok Vasárnap országszerte meg­emlékeztek a vasút dolgozói­ról a XVI. vasutasnap alkal­mából. Az ünnepeltek közül hozzánk, szentendreiekhez, a HÉV dolgozói állnak legköze­lebb, és így természetes, hogy ez ünnepi alkalom kapcsán az ő portájukon tettünk rövid látogatást. — A mi „háziünnepségünk” már pénteken megvolt, hiszen dolgozóink zömé­nek nem vasárnap a va­sárnap, és vasutasnap ide, vasutasnap oda, az utas- forgalmat le kell bonyolí­tani. nos méretű a július elseje előtti hónapokéval. Zsú­foltság — egy-két rendkí­vüli alkalmat kivéve nincs. Számvetés új tapasztalatokért Itt a vakáció. Az iskolák csendesek. A végső kiértéke­lések is elkészültek. Milyen volt az elmúlt év eredménye mát mutat a statisztika? Azért is érdekes ez, mert az összege­zésből új tapasztalatok vonha­tók le — a következő tanévre. A Móricz Zsigmond Állami Gimnázium impozáns épületé­ben a „vakációs csendben” Porpáczy István igazgatóval beszélgettünk. — Az elmúlt évben 425 ifjú tanítványunkat osztályoztuk. Közülük 9.3-an érettségiztek Mindössze hárman fognak pót- vizsgázni közülük. A maturál­tak közül huszonegyen végez­tek" jeles ' eredménnyel. Az érettségi átlag 3,30—3",78 volt. De hadd idézzünk az érett­ségi vizsga jegyzőkönyvéből: „önállóságra való törekvés látszott a tanulók nagyobb ré­szénél. Az ismeretanyag nem elszigetelt tárgyi tudás, ha­nem összefüggő szemléleti egységgé formálódott”. Másutt pedig ezt olvashatjuk: „A ta­nár és a diák Itapcsolata igen jól tükrözte a szocialista iskola szellemét. Egyrészt az öntuda­tos fegyelmezettség és tisztelet a tanulók részéről, másrészt a következetes igényesség és a rend megkövetelése a tanári kar részéről.” Ma huszonnégy tanára van az 1955-ben három tanárral indult intézetnek. Az iskola tanulmányi átlaga 3,35. Az egész iskolában 39 diák ért el elégtelen eredményt, vagyis 9 százalék. Tizennyolc diáknak Magyar Manón Lescaut*’ A kölni Dalszínház az elmúlt napokban magyar közreműködéssel, sikerrel hoz­ta színre Puccini: Manón Les- caut című dalművét. Mikó András személyében magyar rendező állította be az elő­adást, a díszleteket Fülöp Zol­tán, a jelmezeket Márk Tiva­dar tervezte, a karmester a magyar származású Kertész István, a férfi főszereplő pedig llosfalvy Róbert. Ittasan kerékpározott Juhász István szentendrei lakos június 5-én a városban kerékpározott. Amikor kifor­dult a 11-es műútra, a ka­nyarban elvesztette uralmát ?épe felett és felborult. Sze­rencséjére nem sérült meg. A helyszínre érkezett rend­ír alkoholszonda segítségével negállapította, hogy Juhász ittasan kerékpározott. Emiatt j kétszáz forint pénzbüntetéssel sújtották. I kell osztályt ismételnie. Persze az éremnek van másik oldala is. Jeles eredményt negyvenen értek el. A legtöbb jeles bio­lógiából, orosz nyelvből és tör­ténelemből volt. — No és a magatartás? — A magatartásuk sem bi­zonyult ..rossznak”. Hiszen 201 diák példás, 176 jó érdemje­gyet kapott és csak 11-en vol­tak a „rosszak”. Szép díszes, meglehetősen vastag könyv kerül elénk. „Az iskola dicsőségkönyve”. Ebben az iskola alapításától kezdve minden esztendő, kiemelkedő eseménye fel van jegyezve. Nézzük mi került bele eb­be az elmúlt tanévben? „A Ki miben tudós? vetélkedőben Hoff man • Ágnes III. osztályú tanuló a megyei elsőség után az ország 8 legjobbja közé ke­rült és szerepelt a tv képer­nyőjén.” „A most érettségiző Szőts Oszkár a televízió Ide­genforgalmi vetélkedőjén há­rom megye közül tovább ju­tott a tv képernyőjéig.” „Az iskola énekkara Kovács Lajos tanár vezetésével a középisko­lások ceglédi kulturális szem­léjén arany oklevelet nyert, kiemelt dicsérettel és ugyan­ott jutott egyéni aranyoklevél­hez Egresi Zsuzsanna II. osz­tályú tanuló, szóló énekszá­maiért.” Bár ezt nem láttuk a dicső­ség könyvében, de itt mi kü­lön megdicsérjük azt a három tanulót, akik négy éven ke­resztül az első osztálytól a ne- v gyedikig, mindig kitűnő tanú- í lók voltak: Golub Iván, Nagy-\ vári Zsuzsa és Reményi Zsu- \ zsa. \ — Meg kell még említenem $ — mondja az igazgató —, $ hogy nagy segítséget jelent $ számunkra a dr. Demeter § László vezetésével kiválóan $ működő szülői munkaközös- $ ség. Nekik köszönhetjük főleg, $ hogy emberi közelségbe kerül- \ tek egymáshoz a diákok, taná- \ rok és szülők. Feltétlenül írják meg, — $ folytatja Porpáczy István — $ hogy öt olyan diákunk is volt, $ akik négy év alatt egyetlen § napot sem mulasztottak az is- § kólából: Róka Zsuzsa és Szén- ^ te Eszter, (őket azért említem ^ először, mert nem Szentendrén ^ laknak, hanem Tahiban), Szőts ^ Oszkár, Poczok Anna és Kepp- ^ ler Anna. Egyetlen napot sem ^ irányoztak! ^ Ezek tehát az eredmények. ^ S az igazgató sorolja, a követ- í kező tanévben hol kell a mun- % kán javítani, finomítani. Hogy ^ még magasabb legyen az is- 5; kolaátlag. hogy még inkább az \ életre felkészítetten távozza- ^ nak innen a tanulók. A diákok most a nyarat él- ^ vezik. Pihennek, táboroznak, $ dolgoznak. Biztosan nem gon- $ dóinak arra, hogy iskolájuk- ^ ban már szeptemberre készül- $ nek, az új tanév új feladatai- $ ra. ^ (horvátli) J A rómaifürdői megálló étter­mében találkoztak a Margit- híd—Szentendre HÉV-járat dolgozói, ahol a rövid hivata­los ünnepség és a jutalmak kiosztása után fehérasztal mellett ürítették poharaikat... önmagukra — tájékoztatott Keresztúri Sándor, a vonalfő­nökség vezetője. — Két dol­gozónk, Mongyi Ferenc vonat­fékező és Nagy Mihály pálya­munkás érdemes vasutas ki­tüntetést kapott és dolgozóink­nak mintegy 10—15 százaléka részesült előléptetésben vagy pénzjutalomban. A szentend­reiek közül Sági István váltó­őr, Vámos Gyula és Sölétor- mos Zoltán motorvezetők, va­lamint Hamar Bertalan vo­natvezető kapott előléptetést. További kérdezősködésünk- re válaszolva Keresztúri Sán­dor elmondta, hogy A jelenlegi szerelvények bír­ják a „strapát”, csakúgy, mint a vágányok, amelyeknek kor­szerűsítése az egész vonalon befejeződött. Jelenleg 4 új szerelvény van üzemben. Az új szerelvé­nyek szellőzésének megoldá­sára most folynak a kísérle­tek. Számíthatunk arra, hogy év végéig valamennyi szerel­vényt ilyen új típusúra cse­rélnek ki. Vasárnap a Papszigeten Magasak az árak, nincs fürdési lehetőség a IIÉV-dolgozók szocialis­ta brigádjai nagy lendü­lettel vesznek részt a kongresszusi versenyben; vállalt feladataik teljesí­tése kielégítően halad. Megtudtuk azt is, hogy a menetdíj rendezés óta sem csökkent az utasforgalom. Ez természetes is, hiszen a HÉV törzsközönsége eddig is a munkahelyükre igyekvők kö­réből verbuválódott Egyébként is a vonatsűrű­ség, a kihasználtság azo­„Vesszőnt látásra!” így, ilyen helytelenül, két sz-szel és két szóban van kiírva az óriási üd­vözlő felirat az egyébként na­gyon szép és jól felszerelt ABC- áruházban. Mellette még öt nyelven hasonló szövegű tábla. Csak az orosz helyesírási hiba bántotta a szememet, a Dosz- vidanyija a táblán — e-betűvel végződik. Angolul, csehül és lengyelül nem tudok, így több helyesírási hibáról nem is szól­hatok. Az áruház mellett bisztró. Ott ebédeltem vasárnap dél­ben. A nagy terasz nem volt zsúfolt, tán nyolc asztalnál ül­tek és ebédeltek — de isten őrizz, hogy még többen lettek volna! Négy felszolgáló így sem győzte a felszolgálást Húsz percbe telt, míg az étla­pot megkaptam, újabb negyed­óra múlva a pirított májat jégbe hűtött krumpliszeletek- kel. Pedig én a kánikulában is forrón szeretem a köretet. Na és, míg egy málnaszörpöt meg­kaptam! Bár ez ügyben kivétel nélkül mind a négy felszolgá­lót megkértem. Kong a külsőleg nagyon szép intézmény. Alul még a forró vasárnapon sem volt szükség söntéskisz'olgálásra. Egy na­gyon bús képű fiatalember, a Könyvterjesztő Vállalat meg­bízásából könyveket igyekezett elárusítani, délután négy óráig azonban, amíg ott voltam, egyetlen egyet sem sikerült el­adnia. Budapesti boltvezető ism rősöm mesélte ott, hogy cs ládostul szeretett volna me telepedni a gyönyörű sziget« de egy kétszemélyes szobán hetven forint az ára egyetl éjszakára. Szobának mint kissé túlzottan drága lem még a papszigeti paradicsoi ban is, még egy KÖZÉRT-bo vezetőnek is. Hát még a beoí tott munkakörben dolgo nagy többségnek! Egy faházi is huszonöt forint személye ként. Mondta ismerősöm: a kor inkább elmegy négyta családjával a Balatonra, < nyolcvan forintért kap sz; lást. Nagyon szép most a szig de vendég alig van. Az öt h< venforintos szobából egyet a tak ki vasárnapra. S a szíj megközelítőleg sem volt oly élénk, forgalmas, mint aho azt elképzeltük. Véleményem szerint stra dolási, fürdési lehetőség nélk nem sokat ér az egész; a kei ping- és szállóárak arány tál nul magasak; az idegenforg; mi propaganda a nullái egyenlő. Még szerencse, hogy nyí vasárnapokon sűrű a buszj rat. Negyven perc várához után végre fel tudtunk fúr kodni egy buszra. Majdne sült heringként szálltam le. Különben jó a Duna mell« lakni. Horváth Levente TÚL A HETEDIK X-EN Szánthó Imre linómetszete PÁDON Langyos nyári este. A Duna- parton sétálgatok. Bámulom a csendesen hömpölygő vizet. De hiszen ezt lehet ülve is. Itt egy pad, leülök rá. Azaz, hogy belezuhanok, mert olyan mé­lyen hajlik hátra a támlája, hogy ültömben szinte hanyatt esem. juhásznak, mert annak földig ér a lába, az enyém meg ha­rangozik, vagyis a levegőben kalimpál. Most már csak az a kérdés: a pad magas, vagy én vagyok alacsony? De sebaj, így, lábujjhegyen elérem a föl­det. Aztán rájövök: jő a versbeli Es valamikor Kolumbusz is földet ért. Igaz, az ő lába nem zsibbadt el közben. MI A RECEPTJE? A Dumtsa Jenő utcai ház falatnyi udvarának végében lépcső vezet a kicsi műhely­be. Fényt csak a sarkig tárt, repedezett ajtó és a mennye­zetről csupaszon csüngő, erős fényű villanykörte ad, bevi­lágítva a falra függesztett szerszámok, kerékpárvázak, abroncsok, gumitömlők, gép- alkatrészek sokaságát. Az egyenletesen búgó eszterga­pad fölé idős férfi hajlik. Időnként figyelmesen a fény felé fordítja a munkadarabot. Puppán János bácsi, a 71 éves vasesztergályos és mű­szerész kimérten, precízen dolgozik. — Igaz, hogy csak régi i merősök köréből keresni fel mostanában ezzel, vaj azzal a javítanivalóval, < így is bőven van munkái Csak győzzem mind idő megcsinálni — mondja ei kis pihenő közben. — De azé jönnek mások is. Ha csak az ismerősök jönn nek, akkor is van bőven mű ka, hiszen Puppán bácsi i született Szentendrén, és 19; óta vezeti kis műhelyét. I eltelt 31 év alatt volt ide barátok, ismerősök szerzés re. Szinte mindenfajta, bete ségre hajlamos szerkezet o : vosára lel benne. Motork i rékpár, kerékpár, varrógé | írógép, lemezjátszó, kötőgé | szivattyú — hogy csak a „le | népszerűbbeket” említsük. j — Különösen nagy örömö : telik olyan munkákban, am I lyek komplikált megoldású i kai töprengésre, spekulálás: : késztetnek. Amolyan őri | újítóféle vagyok. Nincs n i gyobb boldogságom, amik' : rábukkanok a legjobb me ■ oldásokra. Emlékszem, m< ; 1942-ben vettem egy őri i Csepel motorkerékpárt. Aká ihogy is küszködtem vele, cs< : nem akart rendesen szup j rálni. Szétszedtem teljese :és addig-addig ügyeskedtél ! míg sikerült úgy átalakít; inom, hogy éveken át hibá liánul működött Büszke azokra az esetekr :amikor hibásan működő g pékét saját elképzelései < és módszerei alapján ismi életképessé tett. És bár mi túl van a hetedik X-en, ne: érzi magát öregnek. A r< ceptje ennek? Szeret do gozni. Ahogy ő mondja: jó esik a munka. Naponta regg ötkor kel és rendszerint mé az esti harangszó is műhely« ben találja. Beszélgetésünknek vége szí kad. Látszik rajta, hogy tt relmetlen. Máris sokat p: hent. (horányi) NYÁRI Nagyon jó, hogy van ez a kertmozi. Kellemes nyári es­téken jólesik benne jó fil­meket nézni, esetleg esztrád- műsorokat hallgatni. Most már ülésben fáradó hátun­kat is megtámaszthatjuk, ami szintén jólesik. A szen­vedélyes dohányosok ked­vükre füstölhetnek, és a hű- vösödő éjszaka ürügyén a szerelmesek is közelebb hú­zódhatnak egymáshoz. És mivel a bemutatott filmek is zömükben a legjobbak közé tartoznak, újfent megismé­telhetjük a „nyitó” monda­tot: nagyon jó, hogy van ez a kertmozi. Azaz ... Igen, nagyon jó, de még jobb lenne, ha vala­hogy nélkülözni tudnánk azokat, akiklcel már nem egyszer volt alkalmunk a film disszonáns kísérőiként találkozni. Az előadás kezdete előtt néhány pillanattal vadállato­kat megszégyenítő üvöltéssel és a prédája titán csörtető tigris elszántságával bero­hannak az egyik sorba. Rö­vid, de hangos szócsata után, amelyet olykor egy-két köz­keletű népi kiszólás is fűsze­rez, végre elhelyezkednek. Mialatt a híradó megy, kö­tetlenül, kedves hangon és nagy hangerővel (hogy még a leghátsó sorokban ülök is élvezhessék) megtárgyalják a moziba érkezésükig történt rendkívül izgalmas és tanul­ságos dolgokat, valamint a „bulákat" (a gyengébbek kedvéért, akik nem annyira járatosak a szaknyelvekben: a lányokat). Ennek megtörténte után szerény hajlongások közepet­te kavicsokat szedegetnek fel és pajkos vihogások közben az előttük levő sorokban ülő lányok fejét célozgatják, ez­zel a rendkívül elmés játék­kal juttatva tudtukra rokon- szenvüket. Szinte érthetetlen egyik-másik felettébb bekép­zelt leányzó magatartása, aki ahelyett, hogy hálát rebegne azért, mert ilyen helyre le­gények incselkednek vele, kissé durcásan, feltehetően cseppet sem dicsérő meg­jegyzésekkel reagál. De most már a filmet ve­títik. Külön élményt jelent ekkor, hogy e kedves néző­társak minden jelenetet han­gosan kommentálnak, érté­kelnek. Nem vagyunk éppen ellenségei az építő bírálatok­nak, de moziban, filmnézés közben szívesen lemondunk róluk. Ha éppen egy humo­rosabb részt vetítettek, ak­kor legalább negyedórán ke­resztül szinte képkockáról képkockára részletezve tör­ténik fuldokló kacaj közben az ilyen építő szándékú ana­lízis. Talán e felsorolt külön- élvezeteknek még egy apró­lékét említenénk meg: ha az ember ügyesen kapkodja a lábait és elég parányira össze tudja húzni magát, ak­kor megmenekül attól, hogy e9V-egy égő csikk a lábát pi­rítsa vagy a ruháját tegye egy lyukkal gazdagabbá. Ugye, mennyi minden tör­ténik egy kertmoziban? De ne higgye senki, hogy hákli- sabbak vagyunk a háklisok- nál vagy irigyeljük ifjúsá­gunk néhány eminens tagjá­nak fiatalos vidámságát. Szó sincs róla. Csak megvan az a rossz szokásunk, hogy ha moziba megyünk, akkor a filmet szeretnénk élvezni. Horányi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom