Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

1966. JÜNIUS 3., PÉNTEK nt.aei ét/Cárlm* Többen és jobban MINT MÉRFÖLDKÖVEK az utat, úgy jelzik a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlő­dését a zárszámadási adatok. Öt esztendő alatt például a megye termelőszövetkezetei­ben a termelési érték 733 mil­lió forintról egymillárd 607 millió forintra emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a ta­gok részére kiosztott részese-j dés megduplázódott, a közös gazdaságok tiszta vagyona pe­dig a fél évtized alatt 333 mil­lió forintról csaknem másfél milliárd forintra ugrott. Aki figyelemmel kíséri a magyar falu életét, az végig drukkolta az öt esztendőt. Ezek az évek úgy vonulnak be a történelembe, mint a nehéz­ségek, az újtól való félelem, a megpróbáltatások időszaka. A kommunisták azonban számol­tak ezzel, s elég erősnek érez­ték magukat arra, hogy a sok­sok segítőtárssal legyőzzék az ebből adódó nehézségeket A természeti csapásokkal azon­ban senki nem számolt. Szá­razság, árvíz, száj- és köröm­fájás, az esős időjárás okozta belvízkárok, mind-mind csök­kentették a munka eredmé­nyességét. Maguk a szövetke­zeti parasztok a megmondha­tói annak, hányszor lett úrrá közöttük a hitetlenség, a ta­nácstalanság. A nehéz helyzet­ben azonban sohasem késett a segítség, ha kellett anyagi, de az esetek többségében ennél többet jelentett a párt irány- mutatása, a helyi kommunis­ták példamutató helytállása. Amikor a zárszámadások számadatait idézzük, s elis­merjük a szövetkezeti pa­rasztság szorgalmát, hozzáér­tését, az igazság követelmé­nyének teszünk eleget, amikor a kommunisták felelősségtel­jes munkájáról sem feledke­zünk meg. A PÁRT RENDKÍVÜLI EREJE mutatkozik meg abban, hogy a napi tennivalók szor- g&rmázásá," á természeti' csa­pások okozta nehézségek köze­pette olyan politikát, olyan közhangulatot alakított ki fa­lun, amely találkozik a lakos­ság túlnyomó többségének igenlésével. Az egységes pa­raszti osztály kialakításáért folytatott elvi és gyakorlati munka már eddig is nagy eredménnyel járt. Megszűnt az elvtelen gyűlölködés a falvak­ban, a szövetkezetekbe lépett parasztok körében a vagyoni megkülönböztetés mindin­kább elveszti polgárjogát. A megbecsülés mindenkinek aszerint jár ki, hogyan dolgo­zik, milyen magatartást tanú­sít a közösséggel szemben. A helyes politika következtében mindinkább elmosódnak a határok a nemzetiségek között is. Az, hogy napjainkban a falu hangulata kielégítő, sőt gazdasági megerősítés idősza­kában kormányrendelet nyúj­tott lehetőséget arra, hogy — elsősorban az állam ter­hére — anyagilag jobban el­ismerjék a falura menő szak­embereket. A cél az volt, hogy minden erejükkel a szö­vetkezeti mozgalom megszi­lárdításán dolgozhassanak. Sok-sok falura kerülő szak­ember. szövetkezeti vezető rá­szolgált a bizalomra, a na­gyobb anyagi juttatásra. Saj­nos szép szómmal voltak olya­nok is, akik bizony „leszere­peltek”. Megbízatásukat jó kereseti forrásnak tekintették — mert ezek bizony a törvé­nyes kereteken túl is igye­keztek előnyökhöz jutni — de a várt eredmények el­maradtak. A közelmúltban miniszteri rendelet szabályoz­ta a termelőszövetkezeti veze­tők javadalmazását. A pártbizottságok, a taná­csok rendkívül nagy felelős­séggel kezelték és kezelik ma is ezt a kérdést. Ennek ellenére előfordulnak szabály­talanságok. Leginkább szá­mukra előnyös prémiumfelté­telek megállapításával igye­keznek egyes vezetők jogtalan anyagi előnyökhöz jutni. Eze­ket a „feltételeket” bizalrría- san kezelik, olyannyira, hogy még csak közgyűlés elé sem viszik. A párt politikája eb­ben a kérdésben is világos és egyértelmű: a vezetők jöve­delme is álljon arányban munkájukkal, a szövetkezet eredményeivel. A FALUN MA MÉG FEL­LELHETŐ PROBLÉMÁK túl­nyomó többségben helyi „ha­táskörbe” tartoznak. Értjük alatta azt. hogy a termelőszö­vetkezeti vagy községi párt- szervezetek eredményesen ve­hetik fel megszüntetésükért a harcot Ügy is mondhatnánk, hogy a helyben levő kommu­nisták alakíthatják ki ezekben a kérdésekben a helyes köz­hangulatot. De akad olyan ké­rés is, amely túlnő a falusi kommunisták „hatáskörén”, úgymond fejlődésünk, de kö­zelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az öt­venes évek helytelen politi­kájának a következtében nyomja egyre nagyobb súly- lyal vállunkat. Az öreg szövetkezeti parasz­tok helyzetének megjavításá­ról van szó. Ma ugyanis az a helyzet, hogy sokkal előnyö­sebb helyzetben vannak azok a volt földtulajdonosok, akik az ötvenes évek elején bármi­lyen okból elhagyták földjei­ket, s az iparba mentek dol­gozni. Nyugdíjuk összege többszöröse azokénak, akik becsülettel helytálltak a nehéz­ségek közepette is. Nagyon jő, hogy ebben a kérdésben is nyíltan beszélünk, elismer­jük a szövetkezeti parasztok jogos igényeit, azt is meg­mondjuk, hogy egyelőre csak arra van erőnk, hogy enyhít­sünk a gondokon. De az is so­kat számít, számontartják ezt az emberek, s tudják azt is, hogy belátható időn belül megoldódik ez a probléma isi De nemcsak az idős emberek­nek szolgáltatunk ezzel igaz­ságot, a fiatalabbakban is erő­sítjük a bizalmat a szövetke­zeti gazdálkodás iránt A PÁRTSZERVEZETEK a megyében is megtalálták a he­lyes módszereket a felvilágo­sító munka fokozására, a tö­megkapcsolatuk kiszélesítésé­re. Nagyobb gondot fordíta­nak az utóbbi években a tö­megszervezetek munkájának javítására, taglétszámuk növe­lésére. Rendkívül eredménye­sen használták fel a pártszer­vezetek a lakosság tájékozta­tására és meggyőzésére a pártnapokat. Különösen a téli hónapokban szaporodott meg ezek száma. A megyében, s főleg a termelőszövetkezeti tagság körében eredményesen bontogatja szárnyait a szocia­lista brigád mozgalom. Külö­nösen nagy lendületet ad en­nek az embert formáló ver­senynek a kongresszusra való készülődés. Nehéz feladatokat oldottak meg megyénkben is a kom­munisták az elmúlt esztendők­ben. A munka tüzében edződ­tek a pártszervezetek, s a so­rok új harcosokkal gyarapod­tak. Az utóbbi két évben si­került megtalálni a pártmun­ka sajátos formáit a szövet­kezeti gazdaságokban is. Olyan formát, amely a réginél hatékonyabban segíti a ter­melést, továbbá nem mond le a párt legalapvetőbb feladatá­ról, az emberekkel való fog­lalkozásról. Ez eredményezte, hogy az utóbbi két esztendő­ben mintegy kilencszáz terme­lőszövetkezeti tagot vettek fel a párt soraiba. A felvételre jelentkezők mellett százak és százak végeznek rendszeresen pártmunkát, s útjuk a párt­hoz vezet. AZ EMBEREK, A TERME­LŐSZÖVETKEZETI TAGOK nap mint nap választ várnak kérdéseikre, s megnyugtató, hogy a kommunisták egyre jobban hallatják hangjukat, mindinkább gazdájukká vál­nak területüknek. Egyre töb­ben és egyre jobban dolgoz­nak a szövetkezeti gazdálko­dás fellendítésén, a falu jólé­téért. Mihők Sándor Katonáknál szép a vitái Civilek látogattak a minap katonáékhoz. A Budapest környéki alakulat katonái nagy szeretettel fogadták a vendégeket. A baráti találko­zón részt vett Cservenka Fe- rencné, a megyei pártbizott­ság első titkára, a Központi Bizottság tagja, Szakali Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára, Varga Péter, a me­gyei tanács elnöke, dr. Ma- gyari András, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem rekto­ra, s a megye politikai, gaz­dasági és társadalmi életének több vezető személyisége. Szilágyi László vezérőrnagy, Pest megye országgyűlési kép­viselője érdekes katonapoliti­kái előadásában, sok, eddig ismeretlen, a szocialista és ka­pitalista országok hadseregei­nek életével kapcsolatos ténv- nyel ismertette meg a vendé­geket, s tényekkel, számokkal bi­zonyította, hogyan tolód­tak el az erőviszonyok a szocialista tábor javára. — örülünk, hogy eljöttek, mert most a saját szemükkel is láthatják, hogy hadsere­günk technikai felkészültsége kitűnő, s nem egy olyan fegy­verünk van, amelyet ellensé­geink is megsimogatnának, ha az ő birtokukban lenne — mondta többek között Szilágyi László vezérőrnagy. A látogatók nem is csalód­tak. A bemutatótéren kürt­szó fogadta az érkező csopor­tot, s a felsorakoztatott fegy­vereket, technikai eszközöket tisztek és tiszthelyettesek szakszerű magyarázattal mu­tatták be. Még a katonavisel­tek is elismerően bólogattak, amint sorra elhaladtak a kor­szerű harceszközök mellett, sőt kézbe véve közelről is megismerkedhettek velük. A legnagyobb sikert az éj­jeli harcra is alkalmas, infra- irányzós készülékkel ellátott^ tűzfegyverek, az atomtámadás esetén használatos sugármérő készülékek, a hídrakó gépko­csi, a víz alatti közlekedésre is alkalmas harckocsik, a két­éltű járművek, a vegyi-sugár felderítő jármű aratták. Utób­binál az egyik nagy érdeklő­déssel szemlélődőt társai meg­kérdezték: — Te úgy nézed ezt a jár­műt, mintha már azon gondol­koznál, lehet-e majd vele bé­kében szántani. Igaz? — Hát tudnánk mit kezde­ni vele — érkezett a válasz, de a terefere abbamaradt, mert megérkeztek a tehergép­kocsik, hogy a lőtérre szál­lítsák a civileket, hadd lássák működés közben a fegyvereket. A lőtérre érve javaslat hangzott el: — Parancsnok elvtárs! Ezek a gépkocsivezető katonák iga­zán megérdemelnének egy kis jutalomszabadságot, úgy ve­zettek ezen a nehéz, sáros úton. Láthatóan jólesett az elisme­rés a gépkocsivezetőknek, a parancsnoknak egyaránt, de közben megszólaltak a fegyve­rek, megkezdődött a hatásbe­mutató. A géppisztolyok pat­togásába közbekelepelt a gép­puska, majd nagyokat dörren- tek a páncéltörő lövegek, s tü­zes, piros golyóként szágul­dottak a cél, egy „műpáncélos” felé a páncéltörő rakéták. Páncéllemezt, téglafalat ütöttek át a lövedékek, a harckocsit is kilőtték, következhetett a látogatás leg­izgalmasabb része: akinek kedve támadt, ezúttal éles töl­ténnyel próbálhatta ki a fegy­vereket. Egyik-másik próbál­kozó nem is vallott szégyent, még a kézi páncéltörő rakétá­val sem. Mondta is a lövészet­vezető százados: — Még egy kicsit gyákorol- nak és jobban lőnek, mint a katonáink! — Majd a tartalékos tiszti kiképzésben kiderül — érke­zett a válasz. — Most láthat­tuk, van még mit tanulnunk... Ez egy éjjel is látó páncéltörő löveg. Rajta a hatalmas lámpa, az infrasugárzós szem Nagy Z. Imre felvételei Próba, szerencse! Akinek kedve szottyant akár ki is próbálhatta a bemutatott fegyvereket ígéret szép szó, ha megtart­ják úgy jó — tartja a szólás- mondás. A most következő időben lehet majd bizonyítani, ki mennyit tesz a tartalékos tiszti kiképzési munka megja­vításáért, segítéséért. Azért kezdeményezték a látogatást is, hogy közelről láthassák, ho­gyan korszerűsödik, fejlő­dik hadseregünk, mennyi mindent kell tenniök a tartalékos tiszteknek, ha lé­pést akarnak tartani. A lőtérről a tiszti klubba vitt az út, ahol érdekes kato­nai filmek vetítésével záró­dott a találkozó, amelynek vé­gén elmondhatjuk: katonáék- nál nem könnyű, de szép a vi­lág! P. R. Mié eo, &So!4 ív. Menjenek csak a városba! szinte teljes egészében a szel­lemi arculat formálását má­soknak, ebben az esetben az egyik egyháznak? „Fiatal a fiatalt, idősebb az idősebbet érti” — mondta a tsz elnökhelyettese, amikor többek között arról kérdez­tem: miért nem mennek el az iskolába a tsz vezetői megma­gyarázni, hogy érdemes a szö­vetkezetben keresni a boldo­gulást. És hozzátette: ő már hetvenéves, sok a dolga a tsz-en belül, egész erejét le­köti. A tsz eredményeit látva, ebben nem is kételkedhetünk sem nála, sem a többi veze­tőnél. A párttagok? Helyiálltak, amikor kellett: 1953-ban, a tsz feloszlásakor néhányan ma­radtak és végezték, akkor lát­szólag eredmény nélkül azt, ami reménytelennek tűnt... A mai eredményeket, az ő ak­kori kitartásukig lehet vissza­vezetni. .. Érdemes lenne el­háztájiba, a fiatalabbak az utazásba ölik, — s a gazdag falu továbbra 6em tanul meg jól élni? A tsz főmezőgazdásza mesél­te: egy alkalommal, amikor motorkerékpáron ment a falu­ba, látta, hogy egy idős néni gyalogol az úton. Bevitte mo­toron. „De gyorsan beértünk!” álmélkodott a néni. Mire a mezőgazdász megkérdezte: miért nem vásárolnak maguk is? (Tudta, annyi pénze van a családnak, hogy akár autót is vehetne.) A néni válasza: Mit szólnának az emberek? Miért van az, hogy a tsz 70 éves elnökhelyettese igen fiatalos, modern gondolkodá­sú? Életének nagy részét gyár­ban töltötte. S kik ma is a tsz- ben a legjobban használható munkaerők? Azok, akik éveket töltöttek a városban, és sajátjukká vált egy korsze­rű termelési szemlélet, van egyfajta modern technikai vi­lágképük. A gyári munkában nélkülözhetetlen munkafegye­lem is beléjük ivódott. Érdekes, az idősebb paraszt- emberek, mint a kutatóintézet­ben mesélték, a vártnál kevés­bé érdeklődnek a magasra nőtt rozstáblák titka iránt: úgy érzik, ez a nagyüzemi ve­zetők dolga. De akik a gyárak­ban dolgoztak és visszajöttek, már kiváncsiabbak. Menjenek csak tehát a vá­rosba a fiatalok! Utazzanak napi négy órát, — amint lát­tuk, nem is rossz nekik, — mert egyelőre csak így tudnak elszakadni a régi falutól. Meg­változott gondolkodással fog­nak visszatérni. Nem baj, ha a kapa helyett a gépre tekintenek. A tsz hamarosan nyaralót vásárol a tagoknak a Balaton partján. Kiépült víztárolójuk­ból talán strand is lehet. Az új házak már kifelé fordítják ablakaikat, s egyre nagyobbak ezek az ablakok. Csak még zárva vannak. Most már az kéne, hogy kinyissák! A falu utcáin mindenhol kis virágoskerteket láttam a há­zak előtt. Megkérdeztem egv fiatal lányt, aki éppen egy ví - kony sáv ágyás virágait lo­csolta: kié ez a sok szép vi­rág? „A miénk.” — válaszolta, s ezt úgy értette, hogy a csa­ládjuké, hiszen az ő portájuk előtt terem, s ők is gondoz zák. Pedig a falut szépítő virágo­kat közös elhatározásra, egy­szerre telepítették. Ez volt a első közös munka Örszen' miklós életében. P. A. B I (Vége) kezdeniük a falu magatartá­sának változtatását. Pedig ta­lán most is reménytelennek tűnőén kevesen lennének, akik vállalják ezt. (Valóban: sok olyan gyárba járó ember van, aki, mint ahogy valaki megjegyezte, „Pesten párt­tag”.) A pedagógusok? Nem kétel­kedhetünk odaadásukban: be­széltem egy fiatal tanárnővel, aki gépésztechnikusi kerese­tet áldoz fel a pálya kedvéért. Mint mondja, nem valószínű, hogy férjhez mehet, mert fél napját a faluban, másik felét otthon, egy szomszédos köz­ségben tölti: egyikhez sem tartozik igazán, sehol nincs társasága — mégis szívesen vállalja mindezt a hivatásá­ért. A többi tanár szintén ingá­zik, nincsenek pedagógusla­kások! S míg a lelkész a falu­ban együtt él az emberekkel, addig ők ha leadták az anya­got, az óráikat nézik: le ne késsék az autóbuszt. Ör&zentmiklóson előrelátha­tóan tehát minden marad úgy, ahogy eddig? Növekszik a jó­lét, — miközben az idősebb emberek szabad idejüket a Szinte szimbolikussá váltak a szememben örszentmikló- son az állandóra lezárt abla­kok. Ez a gyorsan meggazda­godott, keményen dolgozó fa­lu úgy éli életét, ahogyan öt­ven évvel ezelőtt — szerette volna. A fiatalok meg nem kérnek ebből az életből. Egy kora délután a főutcán ballagtam. A kul- túrház előtt némi zsibongás: epertermesztő szaktanácsadást rendeztek. A község vezetőin, : a tsz-tagokon kívül oda tar- I tott a református pap is. ! Az igazság az, hogy a falu ; különböző meggyőződésű em- i bereit közelhozta, bizonyára ; nem is haszontalanul az el- i múlt évek legfőbb feladata: a 1 tsz megerősítése, korszerűsí- í tése. ! A református tiszteletes, ; mint elmondta, a bibliaórá- ; kon többek között jó modorra j is oktatja a szép számmal j megjelenő fiatalokat. ! Miért és kik engedik át jónak mondható, a párt igaz­ságos politikájának, valamint^ annak az eredménye, hogy ez^ a politika mind jobban vérévé^ válik a párt tagságának, ma-$ gáénak érzi, mindent megtesz^ ennek megvalósításáért. $ A jó hangulat azonban még $ nem jelenti, hogy probléma-^ mentes az élet. 5 s Nem egy szövetkezetben § sok baj okozója, hogy igaz- $ ságtalanul bérezik a tagságot. $ Vannak olyan munkák, ame- $ lyeket úgymond jól fizetik, s 5 vannak olyanok, ahol, ha ki- $ teszi is a lelkét a tag, kevés 5 jövedelemhez jut. A szövet- J kezeti tagság jól tudja,! hogy nem lehet patikamér- 5 leggel „kidekázni”, hogy egy- 5 egy munkáért mennyit kapja- $ nak, de azt már nem tudja! „lenyelni”, hogy a jól fizetett $ munka a rokonnak, a jóba-J rátnak jusson mindig, a $ rossz pedig azoknak, akik $ megmondják a véleményű- $ két, akik bírálják a vezető- $ két. $ SÉRTI AZ EMBEREK S IGAZSÁGÉRZETÉT és joggal; — főként a gyenge termelő-; szövetkezetekben — az a nagy; aránytalanság, ami a vezetők > és a tagok jövedelme között ! tapasztalható. Szerencsére ez! mindinkább a múlté, de be-! szélni kell róla azért, hogy j ahol még van ilyen jelenség,! ott bátran és eredményesen j felléphessenek ellene. A sző-; vetkezetek szervezése után, a!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom