Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

f»d< MEGY*» 1966. JÜNIUS 3., PÉNTEK Két regény — két korszak Időben a legtávolabbra visz el bennünket Oravecz Paula József Attila-díjas írónő négy kötetre tervezett családregé­nyének második darabja, a Tört ágak. Az első világhábo­rús Tabánt varázsolja elénk egy szegény família, a Hanka család életének tükrében. Mi­lyen lehet a mosónőnek, s gyermekeinek, és a hasonlóak sorsa, akiket nemcsak a há­ború terhe sújt, hanem a munkanélküliség, pénztelen­ség is állandóan nyomon kö­vet? Ezt a nyomasztó atmoszfé­rát teremti újjá meleg, lírai színekkel Oravecz Paula sike­rült regénye, miközben szép­számú szereplőgárdával meg­rajzolja az akkor még létező városnegyed élő freskóját. Időben közelebbi, távolság­ban viszont messzebbi tájakat villant fel Mesterházi Lajos Kossuth-díjas író Isten, mé­retre című kisregényében. (Szépirodalmi, 1966.) Húsz­évesen, 1936-ban egy nyári vakáció során a német or­szágutakon kóborolt autóstop­pal. Mi történt az ott szerzett ismerősökkel 30 esztendő alatt? Az akkori utazás tanul­ságai, mintha most váltak volna aktuálissá: izgalmas, le­bilincselő olvasmány kereke­dik belőlük. Történet történetet követ, vidám és tragikus váltja egy­mást, amelyek szorosan össze­Új bélyegek A londoni labdarúgó VB alkalmából június 7-én kilenc értékből — 20, 30, 60 filléres, valamint 1. 1,40, 1,70, 2, 2,50 és 3 plusz 1 forintos bélyeg­ből álló bélyegsorozatot hoz forgalomba a posta. Ugyancsak június 7-én ke­rül forgalomba az „Évfordu­lók— Események 1966.” bé­lyegsorozat újabb értéke, a Magyar Üttörők Szövetsége alapításának 20. évfordulója emlékére kiadott 60 filléres bélyeg. — Az aszódi gimnázium IlI/a osztályának diákjai „Petőfi öröksége” című iro­dalmi műsorukat e hónapban Kartalon, szeptemberben pe­dig Túrán és Dunakeszin mutatják be. fonódnak, áttűnnek a mába, majd visszakanyarodnak a múltba. Találóan „egymásnak felelgető történetkompozíció­nak” nevezi műve szerkezetét az író. Könnyedén, olvasmá­nyosan mond el súlyos gon­dolatokat. Szigetszentmiklósi és monon „úttörő” krónikásak Készül az úttörőmozgalom krómükáskönyve. Személyes él­ményeket feldolgozó írások, visszaemlékezések sokasága érkezett a Móra Ferenc Ifjú­sági Könyvkiadóba, ahhoz az albumhoz, amelyet a hazai úttörőmozgalom történetéről állítanak össze a Magyar Üt­törők Szövetségével közösen. A beküldött munkákból a bíráló bizottság 15 írást — a legjobbakat — albumban meg­jelenteti. Köztük Kovács Emil (Szigetszentmiklós) és Szalai Katalin (Monor) írását. A pénztárosnő Q r I I -afinn A dátumhoz persze hozzá tmke-sarok - IlterSÄ megy, év végén már nem fényképezhetjük a 67-es villa­most alulról az Emke-sarkon. A felvételen jól látható a már kibetonozott aluljáró, amelyen keresztül majd a gyalogosok járnak. Am addig még sok villamos fut Pesten és Budán Tóth felv. izenkettedik sor megfe­lel? Tessék! — mondta a pénztárosnő kedves mosollyal és átnyújtotta a je­gyet. — A kezdésig van idő bőven, maradjon egy kicsit, elbeszélgetünk. Ma úgyis ke­vesen jönnek, nem a legjobb film, megmondom őszintén, s a közönség ezt már tudja. Kü­lönös, milyen hamar híre megy, melyik a jó és melyik a rossz film. Egy estét persze el lehet ütni ezzel is. Mosta­nában ritkán látom magát. Hogy beteg volt az unokája? Remélem, nem volt komoly a baj? Nekem nincsen unokám, gyermekeim sincsenek, nem mentem férjhez. Volt egy vő­legényem, meghalt szegény a háborúban, és egyedül marad­tam, Tudom, mi a magány. — Hogy itt a pénztárban ülni: nem unalmas-e? Nézze, ennek is megvan a maga ér­dekessége. Figyelem az em­bereket — már amennyire a munkám engedi, s találgatom, kinek milyen lehet az élete? Legtöbben párosával jönnek, különösen vasárnap, férj, fele­ség, vőlegény, menyasszony. Hétköznap sok a magányos ember, nem számítva persze a suhancokat, akik csoporto­san járnak, nyájban és foly­ton hangoskodnak, rendetlen­kednek, a jegyszedőknek gyakran kell figyelmeztetni őket... — Milyen jegyet parancsol? Tessék, ötödik sor! ol is hagytam abba? Ja, a fiataloknál. Hát azért közöttük is akadnak rendesek. Nemcsak a szerel­mesekre gondolok, mert hi­szen ők a iegszolidabbak. Nem törődnek semmivel, csak egymással. A film szinte mel­lékes nekik, olykor csak ürügy, hogy egymás mellett legyenek, összebújjanak ... Tudom, én is voltam fiatal... Egyszóval: nem unatkozom itt az ablaknál. Aztán kitalál­tam magamnak egy érdekes játékot, magának elmondha­tom. Ha magányos férfi vagy nő jön, legtöbbször egymás mellé ültetem őket. Érdekes, megfigyeltem, hogy majdnem mindig magányosan is távoz­nak. Ök a megrögzött magá­nyosok, a gyógyíthatatlanok, akiknek valami különös van a természetükben, ami vissza­tartja őket a másokhoz való BT ból ismeretség is születik és ekkor közösen hagyják el a mozit. Tavaly egy fiatalem­bertől egy doboz csokoládé­bonbont kaptam ajándékba. Nem akartam elfogadni, nem tudtam, miért adja. Boldogan mesélte, hogy nekem köszön­heti a menyasszonyát, mert itt, ebben a moziban ismerte meg, mellette ült, a tizenhe­tedik sorban. Lám, ilyen az élet! No, de ez veszélyes já­ték, nagyon veszélyes. Mind­járt mesélek egy másik esetet is... — Hová? Az erkélyre? Tes­sék, erkély, tizedik sor! 0 z úgy volt, hogy jött egy magányos fiatalem­ber, olyan harminc év körüli, már többször láttam itt nálunk, egyedül is, meg egy szőke nővel is. Mindig jókedvűnek, vidámnak lát­szott. Most azonban nagyon kedvetlen volt. Gondolatai is valahol messze járhattak, mert a visszajáró pénzt is majdnem itt felejtette. Utána kellett szólnom. Ennek valami baja lehet, gondoltam. Talán ösz- szeveszett a szőkével. Elég az hozzá, hogy nem sokkal ké­sőbb egy csinos, húsz év kö­rüli lány érkezett, szintén egyedül. No, ötlött fel ben­nem hirtelen, ezt a szép kis­lányt odaültetem a szomorú kedvű fiú mellé. Egész este azon tűnődtem, vajon össze- ismerkedtek-e, jobb kedvű lett-e a fiatalember? Igen saj­náltam, hogy nem látom őket. De aztán elfeledkeztem a do­logról. Tovább játszottam a jegyekkel, kiszemelt embere­ket ültettem egymás mellé, pusztán szórakozásból. Hóna­pokig csináltam ezt, míg rá nem jöttem, hogy nem mindig szerencsés dolog beleavatkoz­ni mások életébe. Akkor is árthatunk, ha jó szándék ve­zet bennünket. Mert például mi történt a rossz hangulatú fiú esetében is? Jó ideig együtt jöttek a moziba. Azt hittem, jót cselekedtem ve­lük, mert mind a kettő min­dig vidámnak, boldognak lát­szott. Egyszer aztán egy hosz- szabbb szünet állt be, s a fiatalember egy másik nővel jelent meg, azt hiszem, azzal a régi szőkével. No, gondol­közeledéstől. Éppen ezért ma- csa'í eddig tartott? Ko­radtak egyedül. Sokszor unják önmaguk börtönét, de képte­lenek belőle kitömi. Néha azonban a székszomszédság­vácsné, a pereces, tudja, az a kövér asszony, éppen mellet­tem állt és odasúgta: „Na, ezek is kibékültek.” „Hogyan? Micsoda?” Nem értettem a 0rSSS//S/S/SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/ySSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSf/SSS/SS/SSSSS//SSfSSSSS/SrfSSSSSSSS7SSSSS/SSfSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS^ dolgot. Hát képzelje, kiderült, Ő hogy az a széltoló fiatalember Ő nős volt, az a szőke nő volt a ÚTKÖZBEN PERPATVAR Házaspár száll fel a gyorsvasútra, gyerek is van velük, kirándulni lehettek vagy a Vidám Parkban. A gyerek jól érezte magát, a házaspár valamin ösz- szeveszhetett. Bizonyítja ezt az asszony könnyes szeme, pirosodó arca, és az, hogy mihelyt elindul a szerelvény, fél­hangosan odaszól a férfinek: — Ez volt az utolsó, hogy elmentünk valahová... A férfi hallja, de nem szól, kifelé bá­mul az ablakon. — Rá se nézel erre a gyerekre .. akármit kérdez szegény nem vála­szolsz ... — folytatódik tovább a mono­lóg... A szegény gyerek az ajtót rugdossa. — Mit rosszalkodsz te is? — fordul felé az asszony haragja, az utolsó szócs­kát jó megnyomva, hogy a férfi is ért­sen belőle. — Már azt is bánom... — szipog az­tán az asszony —, hogy hozzádmen­tem ... ez az életem ... Az utasok diszkréten, de érdeklődés­sel figyelnek. Várják, hogy mit szól a férfi, hogy meddig futja hallgatásra a türelme. — Mi lesz a vacsora? — kérdezi vé­gül a férj teljesen váratlan fordulat­tal. — Rántotta... — válaszol megszokot­tan az asszony — meg van egy kis hús is... — Retek van? — érdeklődik a férj. — Van ... — hangzik a válasz rövi­den, de békülékenyen. — Remek ... —1 fénylik fel a férfi szeme s óvatosan, mintha csak véletle­nül történt volna, odaér az asszony kar­jához. Még látom amint leszállva a gyors­vasáról átvágnak a téren. Karonfogva. A gyerek az apjába kapaszkodik. KIRAKAT A divatáru kirakat rendezés alatt. Pulóveres férfi mászkál az üvegablak mögött, rendezgeti a „hölgyeket”. A bábuk — a divathölgyek — szé­gyenkezve ácsorognak. Meztelenül. Az­azhogy egy szál törülközőben. A gon­dos kirakatrendező ugyanis — nehogy a járókelők megbotránkozzanak — addig is, míg a régebbi ruhákat felcseréli újakkal, törülközőt csavart a hölgyek köré. Egykedvűen néznek maguk elé a pa­pírmasé manekenek nem idegeskednek, nem türelmetlenkednek, várnak sor­sukra. Egy van csak közöttük, amelyiknek, úgy látszik, már nem jutott törülköző — az diszkréten hátat fordít. a három százforintost. A zömök azon­nal lecsatolja az órát. — A szíjat is nekedadom ... ráadás­ként ... A következő megállónál leszáll a ve­vő, az ablaküvegen át int, füléhez eme­li az órát... — Jár az, ne félj... — szól kifelé a borostás — jár az... S mikor már elindul a villamos, akkor teszi hozzá; — Csak egy óra alatt félórát siet... És elégedetten felnevet, jó üzletet csinált... — Széltoló vagy... — mondja szem­rehányással a harmadik férfi, akinek azért — látszik az arcán — tetszik a do­log. Panaszosan sóhajt a borostás: — Hiszen csak ne kéne az a nyava­lyás motor... VENDEG ÜZLET Éjszakai műszakról jöhetett a három férfi, látszik rajtuk, hogy nem korhely- kedtek, a jókedvük attól van, hogy aludni mennek, legfeljebb egy fél cse­resznyét hajtottak fel valahol. — Hát, akkor? — kérdi az egyik, egy zömök borostásarcú folytatva a félbeha­gyott beszélgetést. — Rászánod magad? — Még gondolkodom komám ... sok azért a háromszáz ... — Ezért? — mutatja felháborodva a karján levő órát a borostás. — Ezért sok a három? Vedd tudomásul, komám, hogy hatért vettem, és ha nem terólad lenne szó, és nem kellene az a nyava­lyás motor, hát... A „komám” már ingadozik, töpreng, húzódozik, de csak a látszat kedvéért. Aztán sóhajt, tárcájába nyúl, s kiveszi Autóbusz — ülőkalauz — tolongás. — Jegyeket kérem — hangzik a jól­ismert szólam és az utasok engedel­mesen nyújtják a forintokat, megy is simán a dolog, amíg valaki lyukasztás­ra váró átszállót nem nyújt át. — Szent ég ... — kiált fel a kalauz­nő ... — hol a lyukasztóm? Nem kell sokáig keresni, ott van egy mellette ülő kislány kezében. — Adod rögtön ide... — formed rá a kalauznő — micsoda dolog ez ... A hatéves forma utas elgörbíti a szá­ját, nyújtja a lyukasztót, s az utasok már-már védelmére kelnek. Egy asszony odasúgja a másiknak­— így beszélni egy csöppséggel... A kalauznő kilyukasztja a jegyet, mo­solyog egy kicsit, bocsánatkérően, aztán újból odaszól a kislányhoz, egészen más hangon. — Megmondtam lányom, hogy csak a végállomáson játszhatsz vele ... Felragyog a lány: — Még kettőt mehetek ... — Nem bánom ... B. I. § felesége. Én pedig, buta fiej- Ő jel, odaküldtem neki azt a kislányt. De hát ki gondolta ^ volna? Kovácsné ismeri őket, Ő abban az utcában laknak, Ő ahol ő, valahol Lőrincen... § „Sokat veszekedtek az utóbbi ^időben — pletykált a pereces- Ő nő —, a férfi megismer ke­zdett valami lánnyal, a fiatal- Ő asszony megtudta, s majdnem | válás lett belőle.” ..Igen? Ér- Ő dekes!” — csodálkoztam, de Ő egy szót sem szóltam arról, Ő hogy én is bűnös vagyok. kPgJ zóval, ilyen az élet, na- skjjí gy°n . kell vigyáznunk, ■ mert még jó szándékból ^ is származhat baj... De már |nem is játszom a jegyekkel, Ő adom, ahogy jönnek. No, csön­getnek is, kezdődik az elő- $ adás ... Viszontlátásra! 8 Is Fürtös Gusztáv GYURKO GÉZA: Naiv vagyok Bárki beláthatja, hogy a mai világban, ha az ember ad magára és családja tekintélyé­re, nem lehet meg svájci drót- kötélpálya nélkül. Ezek után érthető, hogy bementem az üz­letbe,’ ahol tőlem telhető sze­rénységgel, de óvatos fenntar­tással szólítottam meg az el­adókartársat: — Egy svájci drótkötélpá­lyát szeretnék, kérem ... És ha lehetne, akkor olyat, amely­nek spirálisan csavart drótkö­tele van... Azt jobban szere­tem. Kapható egyáltalán? — Kapható-e? — háborgott az eladó. — Természetesen. Spirálisan csavart is, oválisán csavart is, svájci is, siklórend­szerű is — mondta és mutat­ta is a príma árut... Bárki beláthatja, hogy a mai világban, ha az ember ad ma­gára és családja tekintélyére, nem lehet meg ciklotron nél­kül sem ... Ha nincs ciklot­ronja, megszólják a szomszé­dok. — Egy ciklotront, ha kap­hatnék ... De tetszik tudni olyat, ami a részecskéket jobb­ról gyorsítja fel... A KRESZ ugyanis nálunk a jobbról való gyorsítást írja elő — mond­tam óvatosan az eladó kartárs­nak, de megnyugtatott: termé­szetes, hogy van, sőt olyan is, ami balról jobbra gyorsít, mert Európa nem minden or­szágában kötelező a jobbról való részecskegyorsítás ... Azt is megértheti bárki, hogy manapság egy valamire­való családban nélkülözhetet­len egy nagy anyahajó. Mert anya az van, de az dolgozik, s valakinek mégiscsak vigyáz­nia kell a kis repülőkre. Le­mentem a szaküzletbe, kértem és kaptam — nagy anyahajót is, igaz, az atommeghajtású éppen kifogyott a raktárból, de az eladó sírva kért bocsá­natot és megígérte, hogyha ilyen kell, utánam küldi a la- .kásómra. Megelégedtem a .ha», gyományos típussal is, mit kel­lemetlenkedjék mindig az em­ber ... Ugyanígy jártam a Vosztok típusú űrhajóval is, bár szembehóllal kértem, mert az slankít; de volt, természe­tes, hogy volt — hiszen ezek manapság olyan közszükség­leti cikkek, amelyek nélkül egyszerűen nevetséges az élet. Ezen morfondíroztam meg­elégedetten, amikor a zsebem­be nyúlván észrevettem, hogy elfogyott a cigarettám. Beug­rottam a cigarettákat áruló boltba és kértem egy csomag Fecskét. Az eladó nevetőgör­csöt kapott: — Uram, ne nevettessen — hörögte. — Fecskét? Hát hol él maga? — De hát akkor... Mit?... Megszoktam ... Írták, hogy a filter meg az egészség... — makogtam. — Filter, egészséges ... Lá- rlfári... Vegyen, uram — most érkezett — valódi maláj­földi maniókagyökeret... Ha azt rágni kezdi, eszébe sem jut a cigaretta — közölte ve­lem az eladó, és a pultra rak­ta a malájföldi maniókagyöke- reket, hogy válasszak ... Ki­választottam egy cigaretta­formájú gyökeret, s azt rágo- gatva felültem a svájci drót- kötélpályára, hogy eljussak a kilövőállomásra, mert tudtam, hogy földreéréskor várni fog a nagy anyahajó ... Hm ... Hm ... vajon milyen lehet a ciklotron filterrel? Meg kellene próbálni... Megyék atlasza $ A Kartográfiai Vállalat tér- Ő képes zei számos, kifejezetten Ő hazai vonatkozású térképen Ő dolgoznak. Ő Megkezdték az előmunkála­tokat Budapest atlaszának el­őkészítéséhez. A tervek szerint Ő 48 oldal lesz benne. Ő Régi hiányt pótol majd a Ő magyar megyék atlasza. Ha- ^zánk összes községeit ugyan- ^ is eddig csak a drága világat- % laszban vagy a nehézkesen ^kezelhető államigazgatási fali­térképen lehetett megtalálni. ŐAz új olcsó atlasz viszont Ő tartalmazza a legkisebbb tele- í püléseket is. Néhány térkép­lapon olyan általános tudni­valókat is feldolgoznak ben­ne, mint például a népsűrű­ség, az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság helyzete, az ég­hajlat, a csapadékviszonyok stb. A turisták számára elkészí­tik Magyarország idegenfor­galmi atlaszát. Az atlasz tér­képei eligazítják a külföldi és hazai látogatót a fővároson kívül olyan fontos idegenfor­galmi gócokon is, mint Sze­ged, Debrecen, Pécs, Eger, Veszprém, Esztergom, Viseg- rád, Tihany, Siófok, a Duna­kanyar.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom