Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
1966. JÚNIUS 19., VASÁRNAP ét t.0 > irtaD Hunyadi István: Kanszaszi Flék Kotroczó István felvétele — annak mit magyarázzon? Szentimentális az öreg — gondolná magában — s talán sajnálkozni kezdene. Márpedig őt ne sajnálják! Ha nem kell, hát nem kell. Ha minden olyan flottul megy, ha minden stimmel, ha tapasztalat, rutin, igyekezet ennyire fölösen van itt, akkor minek kapaszkodjon egy öreg? Két évvel úgyis tovább maradt, mint a nyugdíjkorhatár. Igaz, kérték rá. Akkor még erre kérték. Most meg — a könyvtár. 0 " ntelt lenne? Otthon is, itt is, külföldi folyóiratok, dokumentációk és könyvek serege között, sokszor kérdezte önmagától ezt. És mindig nemmel felelt. Nem tartozik az öreg bolondok közé, akik azt hiszik, nélkülük megáll a világ. Már miért állna meg? Nincsenek pótolhatatlan emberek, s nincs a világon olyan dolog, amit csak egy ember tudna, amihez csak egy ember értene. A tapasztalat azonban felezheti az időt: gyorsabbá teheti azt, ami különben tovább tartana. És könnyebbé. Az más lapra tartozik, hogy neki az örömöt is ez adja meg. Amikor egy-egy analízis végére odakanyaríthatja a nevét. Készen van, fülöncsíptük a baitokozót. És ezt az örömet vették el tőle. Mindegv. Mindegy? Talán. Nem olyan rossz ez a könyvtár. És menynyi érdekes dolgot fedez fel az ember! Az a szovjet gyorsprés például a legutóbb külön — bulletinben ... a nyugatnémetek műanyagpofás szerszámai... Kapva-kaptak rajta a szerszámüzemiek: „édes Zsiga bácsi, te aranyember vagy, mindig szólsz ...” Szól az ember. Ezt bízták rá, akkor ezt kell csinálnia teljes lelkiismerettel. Rendes fiú ez a Péter gyerek, dehát vétek bekényszeríteni ide, a polcok közé. Nem könyvtárosnak való. Le vele, valamelyik üzembe! Ott elemében lenne. De itt? Kinek szóljon? És minek? Azt mondanák, nem fér a bőrébe az öreg. Maradjon hát Péter. Pedig mennyi szó esik a korszerű termelésről. És mi a korszerűség titka? Minden ember a helyén legyen. Akkor még szűkös eszközökkel is tízszer annyit csinálhatnának, mint nem szűkös eszközökkel, de kedvetlen, magukat, helyüket nem találó emberekkel. Otthon leírogatott néhány - ilyen dolgot. Minek? Semminek. Magának. És Máriának, a feleségének. Neki olvasgatja fel. Mária meg csak mosolyog: ej te, ej te. .. Hát soha nerh öregszel, nyugszol meg? A z első napokban minden ajtónyitásra odanézett. Hátha a laborból jönnek. Húsz lépés csak. Kéznél van. Hátha jönnek — érte. Míg ő a laborban volt, hányszor jött ide! És mióta itt van, egyszer sem tette meg az utat. Onnét ez nem volt messze. Innét az — messze van? Az óráját nézte. Nemsokára dél lesz. Megígérte, hogy ebédre, egyre otthon lesz. Kicsit tétovázott: megengedjen még egy szivart? Nem, inkább nem. Már ugrálva tiltakozik ellene a szíve. Bezárta a fiókját, a kapott aktatáskát az íróasztal lapjára tette. Keserűen elmosolyodott: az életben sokszor húsz lépés is elviselhetetlenül nehéz lehet... fth ohJiaiyer A műtős jól aludt. A kórházban, a gurulós kocsin töltötte az éjszakát. Ez a fekhely, amely a betegeknek ijesztő és gyűlöletes, neki kellemes volt. Reggel pihenten lépett ki a kapun, kezében egy szatyorral, amelyben talán a családjának vitt a konyhán szerzett ételből. A műtős kicsit alattomos, kicsit barátságos ember volt, rókaszerű arcfitj. Azonnal észrevette, hoiy-a tegnap operált asszony férje a kapunál álldogált „fel- slisszolásra” vagy talán csak a hírekre várva. A műtős sejtette. alighanem meglesz a féldecije. Jól számított. A meghajszolt ember benne is felsőbb rendű lényt látott. Nem csoda, hiszen ő hurcolta az oxigénpalackokat, s szabad bejárása volt a tenyérnyi széles fehér műtőajtó mögé a nehéz órákban. Ö is a titkok részese. — Korán keltünk — válaszolt kedélyesen a férj köszönésére, majd hozzátette: — láttam reggel az asszonykát. Nehezen aludt el, de már jól van. Az orvos azt mondta reggel... Mint a patkánybűvölő úgy fuvolázott és a férj baboná- zottan követte egészen a kocsmáig. Ott a műtősnek rumot, magának sört rendelt. A kórházi ember a poharakat összekoccintva jobban megnézte a férjet. Hallotta róla, hogy bivalyerejű kovács. Volt egy szomszédja az ötös kórteremben, egy epebajos, az beszélte, hogy egyszer a két karján hordozta, máskor meg nagyon verte a feleségét. Nem is tudják, a szerelemben vagy a verekedésben szerezte-e a daganatot a mellébe. Beszélte az epés, hogy a szesztől bolondult meg az ember és azért szent fogadalmat tett: ha az asszony meggyógyul, se pálinkát, se bort nem vesz többé a szájába. — Maga miért nem pálinkát iszik? — kérdezte alattomosan a műtős. A kovács alig láthatóan félrebiccentette kopaszodó szögletes fejét. Hallgattak. A műtős már az utcán felsorolt majdnem mindent, amit tudott, s a kovács közben rájött a burkolt játékra és egy keserű mosoly jelent meg a Olaszországi vázlatkönyvből szája sarkában. A csend a műtős számára volt kínosabb. Jóval vagy rosszal, de meg akarta szolgálni a féldeci rumot. — Azt tudja, hogy a levágott rész laboratóriumi vizsgálatra kerül? — kérdezte. — Igen. Közölte a főorvos. W///////W////////////y////y/////////////////////////////////////////////////////////A Tamás Menyhért: Utánam növesztve Utánam növesztve gyökereit gyakran nyomomba szegődik gyermekkorom: emlékeim áttipegnek a dombokon, hozzásimulnak a kert fáihoz — felsajgó reményeim rokonai ők, átölelik a kék égbe-hajló mezőt, végigjárják a vízmosásokat — volt szegénységünk emlő menedékeit, s a bánat-gallyakat mind összetördelik. Huszárik Zoltán rajza, rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSjrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSM Antalfy István: A mi nevünket... Szinte eltűnsz a fotel öblén, amelybe kényszerít a kor már, s betegséged. S ünnepek jöttén ha látlak, mintha pici volnál, nincs kézimunka már kezedben, merőíi nézel, ki tudja, merre, csak, ha Hozzád is szólunk, rebben a szemed, szinte megrettenve... Hozzád csak a fotel türelmes, amelyben üisz —, magad sem érted: miért, miért, miért? A jelmez nem árul el, csak takar téged, kiállsz az élet küszöbére, mint rég, a konyha ajtajába, s szád hangtalan emlék-ebédre a mi neveinket kiáltja... i^f/áTz lépés A szobájától a labor ajtajáig pontosan húsz lépést ; kell tenni: közben két lépcső- i fok, mert csak így tudták ösz- szehozni a régi és az új épületet, s egy balra kanyarodás. Behunyt szemmel is megjárná úgy az utat, hogy nem tenne egyetlen tétova mozdulatot sem. Nem bukna orra a lépcsőn, nem menne neki a falnak, tudná, mikor kell elkanyarodni balra. A beidegződés: a tízszer megjárt út már ismerős, a százszor megjárt unalmas, az ezerszer megtett megszokott, behunyt szemmel is járható. Ha járja az ember. Furcsa ez: így tudni az utat, s mégsem menni. Minek menjen oda az ember, ahová nem hívják, ahol nem látják szívesen? Körülcsókolták, a kezét szorongatták, hóna alá nyomkodták az ezüstdobozt: tartsd ebben a szivarjaidat. És persze: gyere, bármikor gyere be hozzánk. Komolyan gondolták, vagy a megszokás mondatta velük? Hányszor beszél rutinból az ember! Oda sem figyel, csak a szája jár. Ö mégis komolyan vette, s ha egy-két napot ki is hagyott, mint addig, azután is bejárt. „Dehát csak ötszáz forintot tudunk fizetni neked” — mondták. Nevetett, tiltakozott. Elég nekem a nyugdíj. Nem volt rossz a fizetésem, a nyugdíjam is megteszi. Mi hiányzott neki? A fehér köpenyek, a mérőedények, a mikroszkópok? A beszélgetések mormogássá olvadása? Néha valamelyik lány vagy asszonyka kacagása? Minden. A labor. Tizenhat évig vezette: ma is fejből elsorolná a leltárt. Az analízis-napló bejegyzéseit. A piros ceruzával aláhúzott részeket. A főmérnök megjegyzéseit. Mindent. T alán az volt a baj, hogy szólt akkor? De hiszen igaza lett! Ennyire érzékenyek az emberek? Nem szégyen az, ha valaki téved: szégyen, ha bevallani nincs ereje! Mit is mondott? Hogy a külső gyűrűk hajszálrepedésének hibaokát ne a kovácsolásban keressék. Akkor már négy napja ezzel kínlódtak. Rosszul is esett, hogy addig nem kérdezték. Igaz, akkor sem. Véletlenül hallotta meg. És akkor mondta Fábiánnak, hogy „édes gyerekem, ne a kovácsolásban keressétek, hanem az edzésben”. Rosszat akart? Másfél óra alatt megcsinálták, s már írhatták is a jegyzőkönyvet: valóban az edzőkemencénél kapkodták el a dolgokat. Miért kellett legközelebb azzal fogadni: „nézd, Zsiga bácsi, örülnék, ha az operatív dolgokba nem avatkoznál bele!” Csak bámult Fábiánra; viccel? Úgy nézett rá, mintha nem is látná, számára nem is létezne. Félti a tekintélyét? Hát ő mennyi ostobaságot csinált? Ott volt az a savas maratás dolog. Esküdött, hogy nem jó, minden hiba forrása az. És mekkora melléfogás: semmi köze nem volt hozzá. Bosszankodott persze és nevetett. Egy labor azért labor, hogy tévedhessenek is, de végül megadják a megoldást. Fábián azt hiszi, csak igazságok léteznek, tévedések nem? Két hétre rá az a kínos, ostoba beszélgetés: „több hasznodat vennénk, ha nem a laborba, hanem a műszaki könyvtárba járnál be, ott segítenél. A te sok tapasztalatod, bölcsességed ...” Fuj, hát azért, mert öreg, bolondnak is gondolják, akinek annyi esze sincs, hogy átlásson a hamis szavak fonta foszló szöveten? Igen, szerette volna- megkérdezni, hogy ugye Fábián járt nálad? Végül mégsem kérdezte meg. Ha a főmérnök odaadja magát ilyesmihez, akkor mit kérdezzen tőle? Ö már akkor itt volt a gyárban, amikor a főmérnök még általános iskolába járt. És már akkor a labort vezette, amikor a főmérnök lázas igyekezettel készítette a diplomatervet. Akinek egy ember csak egy név a jegyzetfüzetében —, mert látta, a napi dátum alatt első elintézendőként ott állt a neve, s amikor belépett, a golyóstoll már ki is pipálta „A tengeren, a dél-vietnami Phan Rang magasságában elsiily- lyedt egy USA felségjelt! fregatt, mely — feltehetően — hadicélokat szolgált. A katasztrófa körülményeit kutatják.” (Újsághír) Egy fregatt siklik a széllel hol kiköt, parazsat vet a zsurló a tetőkön láng a fejék kormányosa imbolyog, részeg kormányosa kanszaszi Flék. Jéggé fagy a szesz verítéke melléből két hang tör elő: „Vess horgonyt a hajórakománnyal!” „Fordítsd tengerbe, te Flék!” Alul kicsapódik egy ajtó suttyan a mélybe a láda baktérium rajt írva ez áll. Küldik a „felszabadítók” és százezer élet a vám. Fregatt siklik a vizen kormányosa imbolyog, részeg reszket kormányosa, Flék. Mellében két hang felesel: „Vess horgonyt. Ez a parancsod!” „Pokolra egész rakománnyal, • küldd a fenékre, te Flék!” Alul kicsapódik egy ajtó fordul a mélybe a láda gáz, címkéje csak ennyi, az ám küldik a „felszabadítók”, százezer élet a vám. Fregatt siklik a vázén illan a mámor, a gin ütegek állnak a parton gép mordul új hullámra megint... „Pokolra egész rakománnyal! Küldd a fenékre, te Flék! Öljenek ők, nem a dolgod van eszközük erre elég!” Lassan mélybe merülni eltűnni, mi más menedék ... Valaha volt egy vitorlás a kormánynál állt maga Flék ... Ha hamarább jövünk, mindez; a szörnyűség, testi, lelki fáj-! dalom elkerülhető lett volna.! Csak olyankor, a legfontosabb i ügyekben olyan tohonya az! ember... — biccentett a szög- i letes fej. A róka műtős szünetet tar-: tott, hogy hatásosabb legyen a; bejelentés. . j — Itt viszem éppen. — Hol? — jajdult fel a! férj. ' — Itt, az uborkásüvegben! — bontotta ki némileg a bőr- i szatyor száját a műtős. A kovács meredt szemmel; bámult. Nem volt ura önmagának, i Még szerencse, hogy a csapos! valami Takács doktor autójá-i ról fecsegett és így rejtve ma-! radt az az iszonyatos kedély-i hullámzás, amely a szögletes! fejben végbement. A szerelmes órák jutottak! eszébe és az is, hogyan szo-i pott szinte dalolva a kicsi fia. i A valóság és az emlék egy-i más fölé csúszott és olyan lett,: mint egy kegyetlen fotomon-; tázs. Nem jajdult fel, még csak I nem is szisszent a férj. Fia a szívében valami mű- i szer regisztrálta volna az ér- i zelmek • alakulását, kiderül,; hogy feleségét ezekben a per-; cekben szerette a legjobban. A műtős billentett egyet aj bőrszatyron s az igézet el-j múlt. Az ember végighúzta kezét! a homlokán és úgy érezte, i hogy megráncosodott, száz i évet öregedett. — No, minden jót kívánok; — mondotta a műtős és men-j ni készült. — Igyon még egy féldecit: — kérlelte a másik. A műtős maradt és nem isi bánta meg. mert bevetődött i egy hajnali részest. Az utca-: seprő volt, aki télen, amikor; fázott, megszokta, hogy igyék j s nyárra nem volt kedve ki- j zökkenni a rendes, azaz normás j Iis napirendből. , — Ha egyszer a szemét em-í J bereket kiseperném a város-; j ból, sok üres lakást lehetne; ! találni — bölcselkedett. > i ) ; A csapos, meg a műtős S nevetett, de a férj komolyan ! figyelt. j — Igen — mondotta csen- j desen. Nem a műtősnek, nem j a kocsmárosnak, de még csak j nem is az utcaseprőnek, ha- ! nem egyenest a bőrszatyor- ! nak. ! — Sok ember, mire jó emi bér lesz, akkorára el is pusz- ! túl. András Ida
