Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

It rest MEGYEI <S(ú-lap 1966. JÚNIUS 19., VASÁRNAP isii. sic: ETKÖzUApÍ HíJtSrÍM A legszebb - NDK-film F I LM SIRATO hívják, s az utca nevét, amely­ben lakik. De a nevezett ut­cában több mint kétszáz ház van. Hogyan találja meg a lányt? Mücke, a tíz esztendős kis vagány szegődik hozzá társul, s egy biciklicsengő- és sebességváltó fejében hajlan­dó felkutatni valamennyi Leo- norét. Az elsőhöz nyomban el is vezeti a fiút, de az nem Leonore, csupán Lore, s nem M Jurij Bondarev nevét a Csend című regénye kapcsán ismerte meg az olvasó, s meg is tanulta nyomban. A tehet­séges, fiatal szovjet író regé­nye jelentős siker volt. S min­den bizonnyal az lesz most megjelent Ketten című regé­nye is, amely a Csend folyta­tása. Bondarev új műve a Sztálin halálát közvetlenül megelőző évek világát és hangulatát ele­veníti meg. Hőse Kosztya, egy fiatal taxisofőr, aki egy éjsza­kai utcai verekedés alkalmá­val revolvert ránt a túlerővel szemben. A támadók r*eghát- rálnak, de a fiatalembernek is rá kell döbbennie: végze­tes hibát követett el, hiszen revolverét láthatta társa is. A csöppnyi, ezüstveretes Walter-pisztoly háborús emlék számára. Mint felderítő, egy német ezredest ejtett fogság­ba — azé volt a pisztoly, amit jutalomként kapott meg pa­rancsnokától. A háború végén be kellett volna szolgáltatnia, de ö nem tudott megválni tő­le. Egy vastag Brehm-kötet közepébe fészket vágott, abba rejtette el. Csak azóta hordta újra magánál, amikor egy no­vemberi éjszakán három fickó a Loszinkába vezető úton egy ütéssel kilódította a kocsiból, majd kirabolta. Nem akarta többé átélni azt a megalázó JURIJ BONDAREV: KETTEN kiszolgáltatottságot, inkább magához vette csöppnyi fegy­verét. És most meglátta a tár­sa... A gyanakvás, a rosszin­dulat egyre jobban ráneheze­dik életére, s már-már szabad­ságát, szerelmét, életét fenye­geti. Az író arra keresi regé­nyében a feleletet: kitörhet-e a félelem gyűrűjéből ez a bá­tor, becsületes fiatalember a személyi kultusz hibáival ter­hes esztendőkben, kiharcol­hatja-e a boldogságát? Fjodor Ivanovics Plescsej, az idős sofőr találóan foglalja Népművelők továbbképzése A Pest megyei népművelők hagyományos szentendrei, il­letve váci nyári továbbképzé­sét az idén is megrendezik. Erről beszélgettünk Ladányi Istvánnal, a Pest megyei Nép­művelési Tanácsadó vezetőjé­vel. — Június 27-én Szentendrén kezdődik a megyében élő fes­tők és a képzőművészeti szak­körök vezetőinek tíznapos to­vábbképzése. A negyvenfős csoport munkáját Dániel Kor­nél festőművész, megyei szak- referens vezeti. Ezt követően július 11—20. között ugyancsak Szentendrén kerül sor a me­gyei karnagyok és kórusveze­tők továbbképzésére. Vezető­jük Kovács Lajos megyei szakreferens. NÍPMÜVEliS Most olvastam egy könyvet, és most hallottam egy érdekes történetet. A könyvet Ehren- burg irta. Julio Jurenito a címe. A történet szereplője egy bejáró munkás, és egy autó­busz utasai. A munkás reggelenként a buszra szállt, évek óta azo­nos időben utazott munka­helyére, és évek óta azonos módon köszönt. így: „Heil Hitler!" Karját is meglendí­tette. És az autóbusz utasai ezt az évek során úgy meg­szokták, hogy már nem is mo­solyogtak rajta. Meg kell szok­ni a fasizmust? Ehrenburg könyvének főhő­se, Julio Jurenito, a Mester, kiáltványt ír. Ehrenburg ezt a könyvet 1921-ben írta. Idéz­ném a kiáltvány szövegét: „A közeljövőben ünnepi ke­retek között megrendezzük a zsidó nép kiirtását Budapes­ten, Kijevben, Jaffában, Algír­ban és számos más helyen. Műsoron az igen tisztelt né­zőközönség által kedvelt ha­gyományos pogromokon kívül a korszellemnek megfelelően felújított zsidóégetések, élve elföldelések, a mezők meghin- tése zsidó vérrel, valamint a „kiürítés” és a „gyanús ele­mektől való megtisztítás” új módszerei stb., stb. A helyet és az időpontot kü­lön közöljük! Belépés díjtalan! „Mester! — kiáltotta Alek- szej Szpiridnnovics rémülten. — Ez lehetetlen! Ilyen al­jasság a huszadik században! Hogyan vigyem ezt az Union nyomdába, én, aki olvastam Merezskovszkijt ?” „Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez összeegyeztethetetlen. Az alábbi történetnek csak annyi köze van az Igazsághoz, hogy megeshetett volna. Ha ilyesmi va­lahol mégis előfordult, az a vélet­len műve és a szerző nem tehet róla. ítélkezett, igazságot követelt. Ekkorra már népi ellenőr is volt és számtalan társadalmi egyesület elnöke, díszelnöke és vezetőségi tagja. Természetes, hogy ekkora elfoglaltságot nem lehet győzni csak úgy gyalogosan. így a közösség őszinte örömmel konstatálta, hogy egy új Opel Rekordot vásárolt és a jövőben 100 lóerővel küzd a kisemberek érdekeiért. ÉRDEKES MÖDON vette fel a harcot a vá­roska bezárkózott, a tömegektől elszakadt ér­telmiségével is. Feleségül vette az egyik leg­jobban kereső nőgyógyász főorvos egyetlen szem lányát. Ez igen! Ez nagy húzás volt! A saját barlangjában kell legyőzni azt a fránya, elszakadt, elhidegedett, értelmiséget! Azt kell elvenni tőlük, ami nekik a legjobban fáj... Az az istenien csinos, törékeny, arisztokrati­kusan finom Yvette ... Sajnos, az emberek azonban hálátlanok. Egyre többen akadtak, akik ellenségei lettek. Irigyelték tőle, hogy az üzletben sorön kívül kiszolgálták, hogy vakbelét operálván a szo­bájában levő két ágyat kiteíték a folyosóra, hogy lábadozása zavartalan legyen. Irigyel­ték, hogy ő képviselte a várost a libanoni kül­döttségben, ahonnan egy új Mercedessel tért haza, amit természetesen a felesége egyik ro­kona ajándékozott neki. Sokan nem értettek egyet, hogy egy ilyen nagy férfiú már nem szűkölködhet egy kétszobás lakásban, hiszen az is lehetséges, hogy egyszer utóddal ajándé­kozza meg bájos neje, a még mindig feje­delmi megjelenésű Yvette. Persze, sok föld­höz ragadt háziasszonynak az sem tetszett, hogy az isteni Yvette megtartotta magának a régi Opelt és azzal járt a piacra. És mondom, feleim, hálátlantok az embe­rek. Nem méltányolják, hogy a közösségért harcoló embernek több jár, nem értik meg, hogy ő már nem olyan, mint a szürke, földhöz ragadt átlag. Nem veszik tudomásul, hogy ne­ki szárnyalni kell és azt nem lehet gyalo­gosan, vagy biciklivel. Nem értik meg, hogy ő csak a saját fegyvereivel verheti meg a be- feléfordult kispolgár, elidegenedett stb. értel­miséget, hogy neki nagy vacsorákat, zsúrokat, szoárékat kell adni, különben, hol vívja meg döntő bridzs-csatáit. A SOK MEG NEM ÉRTÉS persze, elvette a kedvét. Megfáradt. Alakja elnehezedett, egy­kor lobogó haja megritkult. Tüzesen villogó szemeit aranykeretes neodinos szemüveg védte a túlzottan sok fénytől és a fürkésző tekintetektől. Az értekezletekre már nem járt, a hálátlanság megtörte lendületét. Megkese­redett, szomorú ember lett belőle. De a döntő csapás még sem ez volt. Az 5 nemes lelke túltette magát a mocskolódó köz­nép szennyes pletykáin. Megvetette az utca intrikus emberét, és ha lehetett elkerült min­den találkozást velük. Nemes lélek volt, nem mutatta, hogy szenved. De amikor egy nagy városi értekezleten nyilvánosan megtámadták és azzal vádolták, hogy a barátainak utalt ki lakásokat, hogy a sógorait juttatta a jó állásokba, hogy a köz­pénzből építtetett magának garázst... Nem, ezt nem tudta elviselni. Lemondott minden tisztségéről. Emelt fővel ment ki a terem­ből. Fáradtan ült be a kocsijába és hazahaj­tott ... Bezárta magára az ajtót, kinyitotta a szek­rényt. Egy furcsa formájú üveget vett ki be­lőle ... Keze reszketett, tekintetét tétován já­ratta körül a szoba neobarokk berendezésén, a falakon levő hatalmas festményektől. Fehér szarvasbőr kesztyűjét undorodva vágta a sa­rokba, majd az üvegből valami sárgás folya­dékot töltött egy hosszú pohárba. Kinézett az ablakon. Alatta hömpölygött egykor szeretett városának hétköznapi forgal­ma. Szekerek zötyögtek a kövezeten, ötgyere­kes anyák vezették csöppségeiket hazafelé, háziasszonyok tolakodtak a húsbolt bejárata előtt. Mélységes undort érzett, majd egy hir­telen mozdulattal felhajtotta a pohár tartal­mát. A skót whisky melege átjárta fáradt tag­jait. Hanyatt feküdt a széles francia ágyon, pilláit lecsukta, kezét ernyedten lelógatta az ágy szélére. Arca sápadt volt, szemei felpüf­fedtek, szája keserűen lepittyedt... YVETTE-RE GONDOLT... Akit állítólag többen láttak egy fekete, lobogó hajú nyúlánk fiatalemberrel, aki két bőrönddel alig egy hete érkezett a városba, de máris nagy nép­szerűségnek örvend bátor szókimondása miatt... Lám... Mivé lesz az ember?! (Foto: Kotroczó) is fekete, hanem szőke ... Ám i Mücke segítsége mégsem tel-: jesen eredménytelen. A film j végére Hannes úgy érzi, hogy; Lore kézzel fogható közelsé- | ge, bája mégiscsak többet érj Leonore eszményi, de kézzel j nem fogható alakjánál. A film rendezője, Georg: Leopold nem a felszabadult: komédijizás útján juttatja! révbe szimpatikus, bár olykor j eléggé sematikus fiatal hő-i seit, csupán a vígjáték szeli-I debb, kacagtatás helyett csu- j pán megmosolyogtató eszkö- i zeivel él. Néhány eredeti öt-i letet kivéve azonban miridvé-; gig ismert, sokszor látott hely-; zeteken át vezeti el a törté- j net figuráit a kézfogóig. Ez; nem csupán Georg Leopoldra,' mint a film rendezőjére, ha-> nem mint a forgatókönyv társ- j szerzőjére is vonatkozik. ' Helga Piur, Lore szerepé-! ben kedves jelenség. Szerepe: azonban nem teszi komo-i lyabb próbára tudását. Ugyan-; ez vonatkozik Hannes alakító-: jára, Ingolf Georgesre is. p. p. ! Filmkomédiának hirdetik a plakátok A legszebb című új NDK-filmet, de nem az. In­kább csak vígjáték, az is a gyen­gébben sikerült alkotások kö­zül. A történet fő alakja Hannes, a gimnazista, aki bevásárlás során váratlanul megismerke- diílbgy, számára igéző szépsé­gű lánnyal. Csak annyit tud meg róla, hogy Leonorénak Lám, mivé lesz az ember. Most itt fekszik, a széles francia ágyon. Pil­lái lecsukva, keze ernyedten lóg le az ágy szé­lén. Arca sápadt, szemei püffedtek, szája le­pittyedt. Siralom ránézni ... Különösen annak, aki látta őt tíz évvel ezelőtt, vagy akár öt eszten­deje is. Emlékezzünk, feleim ... TALÄN TÍZ ESZTENDEJE, hogy megjelent a mi kis városunkban. Hamarosan feltűnt vé­kony, nyúlánk termete, lobogó fekete haja. Két bőrönddel érkezett. A rossz nyelvek per­sze őt sem kímélték, rebesgették, hogy Pesten lebukott, de ő hamarosan rácáfolt a rágalom­ra ... Egyik tanácsi vállalathoz került, ha jól en- lékszem, munkaügyi előadónak. Talán egy hó­nap sem telt el, de neve már ismert lett a vá­rosban. Az emberek felfigyeltek rá. Ahol csak lehetett, felszólalt és lángoló szavakkal osto­rozta a kisvárosi elmaradottságot, a közönyt, a kispolgári szemléletet. Felvette a harcot a pletykák, intrikák ellen és savanarollai hév­vel támadta azokat a helyi vezetőket, akik részvétlenek az emberek problémáival, akik­nél az összefonódottsóg, vagy a korrupció gya­núja felmerülhet. — Meg kell szüntetni a vidék elmaradott­ságát — követelte számtalan felszólalásában. Vízvezetéket, járdát, szélesvásznú mozit, lo­kált és színházat követelt. Mindazok, akiknek szívügyük volt a város, úgy tekintettek rá, mint szócsövükre, szószólójukra, sőt, nem túl­zás, ha azt állítom: mint apostolukra. Bátor volt. És önzetlen. Kis sötét albérleti szobában lakott, ahova természetesen csak aludni járt. Minden idejét a köznek szentelte. Így aztán nem csoda, ha két lakókörzet össze is veszett rajta, hogy melyik jelölje saját ta­nácstagjának. Mint tanácstag még aktívabban vetette bele magát a közéletbe. Először a kulturális élet dzsungelében kívánt rendet teremteni. — Le a giccsel! Helyet a szocialista művé­szetnek! — hirdette meg a jelszót és hamaro­san ő lett a művelődési állandó bizottság ve­zetője. E hivatalában lelkesen tevékenykedett a kulturális életben burjánzó kispolgári beha­tások ellen.' Hamarosan meghirdette újabb programját, mely a szegénység ellen irányult. Nem telt bele öt hozzászólás, már ő volt a szociális állandó bizottság vezetője is. Majd egy alkalommal a lakáskiutalások elleni sza­bálytalanságokról rántotta le a leplet. Bebi­zonyította, hogy a lakáskiutaló bizottság szub­jektív alapon osztogatja az évente rendelke­zésre álló 10 lakást. Az épülő új házakat'„lor­dok házának” nevezte el és rávilágított, hogy lakói igazságtalanul jutottak lakásaikhoz. Mert micsoda disznóság, hogy a városi főor­vos, két mérnök és egy pedagógus is költözött az új modern lakásokba, amikor vannak még ötgyerekes családok, melyek egy szobában zsúfolódnak. AZ EMBEREK FELFIGYELTEK RÄ. Ész­revették, hogy önzetlenül harcol értük, hogy élete a közé. A lakosság nyomására őt válasz­tották a lakáskiutaló bizottság élére, hogy biztosítva legyen a teljes pártatlanság, az egy­szerű emberek érdekeinek messzemenő védel­me. Az csak természetes, hogy a következő ülés lelkesen és egyhangúlag szavazta meg, hogy neki, a közérdek bajnokának, az igazság lelkes apostolának egy új, kétszobás lakást soron kívül kiutaljanak. Ha valaki megér­demli, akkor ő az ... Különösen népszerű leüt, amikor a kispol­gárság ellen indított hadjáratot. Több gyűlé­sen ostorozta a városka értelmiségét, mert tu­lajdonképpen nem is élnek a városban. El­zárkóznak az egyszerű emberektől, saját ott­honaikba bújva orgiákat rendeznek, vagy autóikon a fővárosba járnak. Igazságtalannak tartotta azt is, hogy míg egyesek rázós sze­kereken zötyögnek, addig mások kényelmes, suhanó gépkocsikban pompáznak ... Ettől népszerűsége —, ha ez egyáltalán le­hetséges — még jobban megnőtt. Az embe­rek hozzá fordultak, ha megvárakoztatták őket az SZTK-ban, ha a tanitó esetleg felpo­fozta valamelyikük csemetéjét, de akkor is, |ha a Csemege boltban 9 deka parizert mér­itek tíz helyett. És ő fáradhatatlanul eljárt, 1 össze e nehéz időket a regeny $ végén: „Megtanulhattam vol- $ na már hazudni, de nem tud- $ tam megtanulni, nem volt J hozzá tehetségem. Nézd, élsz $ és virulsz, cs én itt ülök veled $ az asztalnál, és nem valami; egész, másféle intézményben. ; Ez a fő. Az idő nem áll meg.; Sohasem állhat meg. Az idő ; okosabb nálunk. A kék foltok > pedig elmúlnak .. A kitűnő kisregényt Szőllősy ; Klára avatott tolmácsolásában ; jelentette meg az Európa : Könyvkiadó. í 5 — Vácott július 5—8. között • rendezzük meg a főhivatású > népművelők — művelődési-! ház-igazgatók, népművelési! felügyelők, könyvtárosok —! évadnyitó konferenciáját, ame-! lyen részt vesznek a járási- i városi művelődésügyi osztá- ; lyok vezetői, valamint a társa- ; dal mi és tömegszervezetek j kulturális vezetői is. — Ezt követően ugyancsak; Vácott kerül sor a színjátszó-; rendezők, népitánc-oktatók, | báhszakkörvezetők és a társas- 1 táncoktatók tíznapos tovább- | képzésére, amelyen a tervek i szerint százan vesznek részt. : s Rövidesen, talán két, talán öt í év múlva, meg fogsz győződni$ az ellenkezőjéről. A huszadik \ század igen vidám és könnyel-; mű századnak bizonyul majd, \ mindenféle erkölcsi előítélettől \ mentesnek, és Merezskovszkij \ olvasói szenvedélyesen fogják \ látogatni az említett rendez- \ vényeket. Mert tudod, az em- \ beriség betegsége nem gye- \ rekkori bárányhimlő, hanem \ krónikus köszvényes rohamok- \ ban szenved, és régóta meg- \ szokott már bizony gyógymó- \ dókat... Hogy lehetne öreg \ korára leszoktatni róluk?!” > Ehrenburg ezeket a sorokat: 1921-ben írta. Jóslata azóta; szégyenletes történelmi tanul-1 sággá vált. Es az autóbusz; utasai közt nem akadt egyet-; len óvatos, humanista szemlé-; letű utas sem, aki megjegyez-; te volna: ez a köszöntés, amely- ; röl Ehrenburg még pontosan \ nem tudhatott, ötven millió; ember halálát okozta, és az \ ötvenmillióból harmincnégy-; m’Uió még uniformist s°m vi-\ seit. N. P. ! JEGYZETLAP Meg kell szokni a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom