Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

1966. JÜNIUS 18.. SZOMBAT Í»»T Mtcve» A EX. pártkonyrvssaus iittai el fiiért» A hírükhöz hűen Egy kollektíva erejét, érté­két valójában akkor mérhet­jük le igazán, ha — bajok vannak. Ha nem sima úton futnak a hétköznapok, ha újra és újra gyűrkőzni kell a legki­sebb eredményért is. Jó nevű, a gyárkapun túl is ismert kö­zösség' az MGM diósdi gyára Karikás Frigyes-brigádja. Az elmúlt évben jelentős szerepük volt a felszabadulási munka­versenyben, s eredményeik alapján megkapták a bronz jelvényt, annak bizonyítékát, hogy négyszer nyerte el a szo­cialista címet a brigád. És most, ebben az évben vizsgáz­nak igazán: igencsak kijut a gondokból, bajokból. A holtponton túljutottak A határidők betartásáért Az új technológia nehéz lecke CSÓNAKSTOP Divatba jött s az idei ví­zi-idényben gyakran hallunk róla. Igaz, hogy az effajta leállítás cél­ja nem a potyautazás. Sokan szállnak csónakra, s egyre több a fürdöző is a Dnnán. A vízirendőrök gondja, hogy a szabályok szigorú betartatásával megelőzzék a szerencsét­lenségeket. Ezidén már Heten lelték halálukat a nagy fo­lyóban. Az ilyenfajta akadékoskodás — életmentés, s ki neheztelne saját biztonságáért Gyorsan növekvő követelmények Az új technológia bevezeté­se — a nagyobb pontosságú csapágyak előállításának felté- , tele — ugrásszerűen megnö­velte a gyár egészének felada­tait. A csapágygyártásban a termelés alfája és ómegája: a szerszám. A Karikás-brigád a Ahol a folyók találkoznak A tsz irodájában ülünk két asszonnyal, Vidner Péterné- vel és Menyhárt Józsefné- vel. ök is azt bizonyítják, amit a gazdag határ és a ta­valyi termelési eredmények: nem gond a szövetkezeten belüliek számára sem a tenni­való megtalálása, sem a meg­élhetés. Az Uj Élet mérle­gének mutatója végre po­zitív oldalra billent, tehát az irányítás tartalma is nyil­ván konstruktív, felelősség- teljes. Más szövetkezeti tagok is örömmel beszélnek a fellen­dülésről, s csak egy kis szépséghibája van ezeknek a beszélgetéseknek. A'kérdezetteket legtöbbször a tsz irodájában, vagy a kör­nyéken szólítom meg. S mi­helyt elkezdünk társalogni rögtön körülveszi a vá­laszoló tsz-tagot vagy öt-hat irodabeli ember ... Nem te­hetek róla, gyakran eszem­be jut ilyenkor az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár igazga­tója: udvariasan lekisért a gyár dolgozóihoz, amikor ná­luk jártam, és legtöbbször kiment a teremből, amikor helyzetükről, lehető­ségeikről kérdeztem a gyár­belieket: nem akarta, hogy jelenléte befolyásolja a vá­laszokat. Az erős kezű vezetés, mi­közben hatalmas eredménye­ket teremt — amit nem le­het elégszer hangsúlyozni — sok sérelmet is okoz. A szövetkezet mindenkinek biztosít munkát, de néhány szakképzett munkaerőt ki­használatlanul hagy. Jelen­leg három öntözőipari szak­munkás van a tsz-ben, de egyiket sem alkalmazzák az öntözőgépek mellett... Né­hány nyugdíjas elmondta, hogy a kisebb-nagyobb ház­táji problémájúkkal, vagy a különböző levonásokkal kap­csolatban alig állnak szóba velük és nem adnak magya­rázatot az irodában ... Fe­lesleges végigsorolni az ösz- szes egyéni panaszt. Kis ügy valamennyi — bár a pana­szosoknak nem is olyan ki­csi — s bizonyára a legtöbb tsz-ben felmerülnek ilyen kifogások a tagság körében, hiszen az az intézkedés, ami egyesek, vagy a nagy közös­ség számára tökéletes, má­soknak esetleg nem az. A baj inkább az, hogy azt, aki panaszt támaszt, egyszerű­en elkönyvelik a jelenlegi ve­zetés ellenlábasának. Ellenlá­basokkal pedig nehéz lehet együtt dolgozni a vezetőknek is. S nem is lehet sokáig így dolgozni. A helyzeten tehát Változtatni kell. Magunk is egyértelműen III. leszögeztük — mivel bebizo­nyosodott —, hogy az előző években sok kudarc érte a ter­melőszövetkezetet, és sok úsz­ta g igen gondatlanul viselke­dett a közösség javaival szem­ben. De az elmúlt évek elma­rasztalását mintha nagyon is túlzásba vinnék Makádon, és az idegen így első hallásra könnyen abba a tévedésbe es­het, mintha a 12, és az 54 fo­rintos munkaegység közötti különbséget. falu mindössze néha ny ember rá termetűvé gé­nek köszönhetné. Valószínűbb az a feltevés, hogy a termelés­ben kiugrott 1965-ös esztendő eredményei mögött az előző évek szívós — bár nem rög­tön gyümölcsöző — munkája is ott fekszik. Nem beszélve az állami hozzájárulásokról, hitelekről, amelyek lassan, de biztosan gazdagították évről évre a szövetkezetét: ezek a milliók sem rögtön kamatoztak. Többen emlegették nekem a faluban a hízómarhák pél­dáját, amelyeket 1964 helyett 1965-ben adott el a termelő- szövetkezet, holott sokak sze­rint már előbb is eladhatta volna: de így vált a silányan záró 1964-es év után eredmé­nyesebbé a következő eszten­dő. A szememben ezek a so­kat emlegetett jószágok a tsz előzetes erőfeszítéseit, és azok­nak eredményét szimbolizál­ják. — Kétszázhatvan lóval kezdtük, és egy juhhodállyal. A tanya 92 százalékát az első kér évben építettük fel, zöm­mel saját erőből — emlékezik a kezdet éveire Szalai trak­torvezető. Egyébként ő a tsz első elnöke. 1960-tói 1962-ig vezette a szövetkezetét. — Igaz, hogy 1965-re há­romévi műtrágya halmozódott fel? — Részben igaz, de azelőtt csak kézzel tudtuk szómi. A sálának valót is szecskavágó­val aprítottuk, s az is csak 1965-ben érte az Űj Életet, hogy átvehetett egy sor erő­gépet az átszervezett gépállo­mástól, a félig elhasznált” ro­vatba számlázva. 450 000 forin­tos középlejáratú hitelre. Mint már céloztunk rá, a múlt túlzott lebecsülésétől csak egy lépés vezet az önelé­gültségig: hogy az eredménye­ket néhány ember, legjobb esetben egy kis csoport érde- rr mek tartsák ... Holott a ter­melőszövetkezeti vezetés szak­szerű tartalma, modem irá­nya csak akkor biztosíthat a következő esztendőkön keresz­tül, és túl is további sikere­ket. ha az az emberek véle­ményét. munkáját, szakkép­zettségét megbecsülő helves vezetési formával, stílussal párosul. Jó eredményeket, so­káig el lehet érni, erős, hatá­rozott, értő vezetéssel — még akkor is, ha figyelembe vesz- szük, hogy a következő évek­ben csökken az állami dotáció a tsz-ekben, de tartós terme­lékenységet csak a tagság egé­szével való együttműködés biz­tosíthat. Makádon a tsz-tagok első­sorban saját beleszólási jogukat reklamálják. Igazuk van. A szövetkezet al­kalmazott dolgozói és vezetői, ha jó a termés, ha rossz, meg­kapják a fizetésüket. A közös földjéhez szorosabban kötődő tagság viszont mindig is a termelőszövetkezet eredmé­nyei szerint él: érthető, hogy érvényesíteni kívánja bele­szólási jogát, teljes létszám­mal akar részt venni és sza­vazni a közgyűléseken. „Maradjon elnök a Kiss, de kerüljön be a régi elnök is a vezetésbe. Általában ne re- kesszék ki az embereket” — így Szalai traktoros, az Uj Élet legelső elnöke (szó sze­rint másolom, amit mondott, mert szememre hányta, úgy­sem írom meg!) Azért tovább folytattam a párbeszédet a gyanakvó trak­torossal. — Hallom, sok a problémá­juk a raktárosokkal: az előzőt leváltották, mivel fegyelmi ügye volt lopás miatt, s akit visszahelyeztek, annak meg előzőén volt tárgyalása ugyanez okból. Nagyon nehéz volna olyan anyagfelelőst ta­lálni, akinek még nem volt ilyen fegyelmije? — Meg kell kérdezni a tag­ságot, ki legyen a raktáros. Arról is, helyes-e olyan bri­gádvezetőt tartani, akit a rendőrség büntetett meg ku­koricalopás miatt. Persze, a lopások... Se sze­ri, se száma a faluban hallott vádaknak: ki miért tart lovat, ki mit visz haza a kerékpár­ja mögötti zsákban. Egy asz- szony ezt mondta nekem: „A falu szélén lakom, és estefelé sokat látok!” De hát nem lenne helye­sebb. ha ezeket a vádakat is a közgyűlésen tárgyalnák meg, tisztázó, nevelő és ha kell, felelősségre vonó szán­dékkal, mintha a kerítések mögött suttogják? Van valaki Szalai traktoro­sék családjában, aki nem hisz abban, hogy a közgyűlésen minden megoldódhat. A fele­sége: — A közgyűlésen azok be­szélnek legtöbbet, akik nem dolgoznak! Padányi Anna (Folytatjuk) gyártóeszköz-gazdálkodás dön­tő tényezője: az új technológia megkívánta felszerszámozás — gépsorok tucatjain — olyan feladat, amit csak maximális erőfeszítéssel tudnak teljesíte­ni. — Termelési követelmé­nyeink úgy módosultak — mondja a brigád vezető —, hogy kezdetben lehetetlennek látszott azt teljesíteni. Nem ment úgy a munka, ahogy sze­rettük volna, ahogy kellett volna. Sem a gyárnak, sem a brigádnak. Az év eleje különösen nehéz volt, s ma is tervéhez mérten jelentős adósságot hurcol ma­gával a gyár: a rendkívüli fel­adatok, s az átmeneti sikerte­lenségek kedvetlenséget, s nemegyszer elkeseredést szül­tek. Most — s ez éppúgy jel­lemzi a Karikás-brigád tagjait, mint a gyár zömét — a holt­ponton túljutottak: szavaik szerint a kedvetlenséget „az egészséges türelmetlenség” váltotta fel. Jelentős szerepet játszott ebben a kongresszusi munka verseny: a gyárban hagy hagyományai vannak e nemes, szocialista vetélkedés­nek. megalakulása óta például a Karikás-brigád közel ötmil­lió forintot takarított meg ver- senyvállalásai teljesítésével! A minőség mindenek fele« A műszaki fejlesztési terv éves szinten háromszázezer fo­rint megtakarítását tűzte ki a szerszámoknál. Az elmúlt évekhez mérten az összeg jó­val kisebb: az új technológia megkívánta felszerszámozás teszi érthetővé. A brigád látta, hogy hagyományos eszközeivel képtelen e célkitűzést teljesí­teni : a tartalékokat mozgósítot­ták. Vállalták, hogy újítások­kal biztosítják az említett ősz- szeg megtakarítását: az első újítást már be is nyújtották. Uj, NDK gyártmányú kö­szörűk érkeztek; célgépek so­ra állt, áll munkába: mind­egyikhez szerszám és szer­szám kell. Objektív és szub­jektív tényezők egyaránt köz­rejátszottak abban, hogy ko­rábban nem volt ritka a ha­táridőelcsúszás : olykor két- három hét is. A brigád — jól tudva, mivel tartozik kivívott rangjának — határozott ter­veket alakított ki, s mint mondják, ezekhez most már tartják is magukat. Nem vál­laltak többet, mint amit be­csülettel teljesíthetnek: pon­tosan. határidőre — tehát a termelésszervezési tervben meghatározott kéthetes előre- tartással — biztosítják a gyártóeszközöket. Évi felada­taik nagyságát ismerve, ha itt sikerül a száz százalékot elér- niök., a brigád hű marad hí­réhez: képességei maximumát adja. Az összetartozás az erősebb Sok dologról esik szó: anyagellátási gondokról, a szerszámgyártó kapacitás szűk voltáról, az évi beruházások­ról, melyek hatásukat már csak a jövő évben éreztetik, a debreceni központtal való ja­vuló kapcsolatokról, s arról, hogy igen jólesett a főmér­nök baráti-elvtársi érdeklődé­se a brigádvezetők gondjai, a brigádok élete iránt. Ezt — mint mondják — a jövőben is folytatni kellene: kedvcsináló, ösztönző törődés ez. A sima utat kellett otthagy- niok a nehezebbért: igaz, ez utóbbi vezet el a nagyobb eredményekhez. Látják, tud­ják ezt. És azt is. hogy a megnőtt mennyiségi és minő­ségi feladatok közepette mire kötelezi a brigádot a múltja, s a nemcsak címet, hanem a nehézségeken úrrá levő, új tartalmú összefogást jelölő meghatározás: négyszeres szocialista brigád ... Mészáros Ottó „Nagyüzem" a zaniárdi táborban Június 15-én benépesült a Pest megyei. úttörők zamárdi vezetőképző tábora. Az első — 10 napos — turnuson Cegléd, Nagykőrös és a ceglédi járás 190 hatodikos kisdiákja vesz részt. A tanfolyamon úttörő­titkárok és csapatvezetők tar­tanak érdekes gyakorlati fog­lalkozásokat az őrsvezetők­nek, izgalmas kirándulások, túrák és változatos témájú rajbeszélgetések formájában. A tábor vezetői gondoskod­tak arról, hogy a gyermekek elegendő szabad idővel is ren­delkezzenek: a napi hatórás foglalkozás, a sportolás, a já­ték és a daltanulás mellett' — a déli órákban •— négy óra jut a lubickolásra. BESZED A FÁKÉRT NEMRÉG KORMÁNYREN­DELET JELENT MEG a fák védelméről. A fa ugyanis kü­lönleges kincs szerte a vilá­gon, nálunk meg különösen. Hát még e hazán belül, az Ál- földön! — itt milyen nagy kincs a fa... Még az ágakért is kár, amit ezért, vagy azért levágnak. Cegléden pedig igen sok fát kiirtottak az utóbbi idő­ben — erről panaszkodnak a városbeliek. Az ember álta­lában ösztöne zerűen ragasz­kodik a fákhoz, együtt él ve­le. Mert mi jelenti számunk­ra a tavaszt? Kibontják a rü­gyeiket a fák. Aztán virá­goznak a fák. Majd árnyé­kot adnak a fák. És jön a lombhullás ... A nyelvünkben is megannyi szép szó, amelyen a fák életének eseményeit ki­fejezik. Csoda-e hát, hogy a ceglé­diek aggódással nézik, ahogy pusztulnak a városban a fák. Mit lát az utcai járókelő? Egyszer itt, másszor ott pusz­tul el egy fasor. Más lesz az utcakép, amit akkor megszok­tak. Valami hiányzik. S éb­red a tiltakozás. Különösen meg, ha frissen lombba bo­rult fákat vágnak ki, a fej- szés, fűrészes emberek. Ezt nem lehet csak úgy szó nélkül, nézni. És ilyen is elő­fordult Cegléden. EGY KIS SZEMLÉRE KA­LAUZOLTAK nemrég; sza­ladjunk körbe a városon gép­kocsival, hogy honnan hiá­nyoznak a fák, ahol már ki tudja mióta nőttek, terebé­lyesedtek. A legnagyobb vesz­teség — mondják —, a Rá­kóczi úton érte a várost; itt egy gyönyörű hársfasort vág­tak ki. A Köztársaság úton 40 kanadai nyár esett áldo­zatul a fejszé6eknek. A Pesti út külső szakaszán is kivág­ták a fákat, aztán az Alszegi úton is; itt az Alszegi út és az Oroszlán utca sarkán mu­tatnak egy kis teret, amolyan ligetecske volt, de kiirtották és most házhely lett a lige­tetekéből. És a Felszegi úton is volt egy nyárfasor. A Déli úton is vágtak ki fá­kat, meg a Kossuth Ferenc utcában is. Sok. Még akkor is sok, ha ide vesszük, hogy a fákat si­rató ceglédiek, tehát akik,nem hivatalos emberek — sok min­dent nem tudnak. Nem tud­ják, hogy olykor szükségsze­rű a fák kivágása. Az A’szegi úton — amely tulajdonképpen a 4-es számú főútvonal szaka­sza, — az út szélesítése miatt irtották ki a fasort, így kí­vánta a közlekedés biztonsá­ga. Ez ellen nem lehet szólni. És még kerül ilyen hely má­sutt is a városban — nem ér­demes részletezni, hogy me­lyik úton. utcán —. ahol ugyancsak hasonló megfon­tolásból pecsételődött meg a fák sorsa. Csakhogy miért nem ültetnek a kivágott fák helyére új csemetéket? He­ELSŐ DÍJAS PÁLYAMŰ Irodalmi pályázatot hirdetett az Országos Takarékpénztár a nevelők számára: a gyerme­kek, fiatalok takarékosságra való nevelését. A közelmúlt­ban Ikladon került sor az el­ső díjat nyert pályamű elis­merésére. Ugyanis az itteni iskola egyik pedagógusa. Csá­szár Lászlóné, „Galga mente” jeligéjű művét találta a bíráló bizottság a legjobbnak. Tanul­mánya egyébként szakkörök- óen is nagy elismerést váltott ki. lyesebben: miért nem pótol­ják a fákat? Hiszen ha bő­vítették az utat, s nem marad­hatott a régi fasor — lcimtebb az új út mentén ültethetnének másikat. Ez csak természetes. De nem ám, ahogy nemrég próbálkoztak mintegy 100» gömbakáccal, amelyeket szét- ültettak ugyan a városban, de alig maradt meg belőlük.. Szakszerű telepítés kellene... ÉS MÉG VALAMIT ER­RŐL A SZAKSZERŰSÉGRŐL. Megfigyeléseim szerint nálunk kialakult egyfajta olyan mű­szaki szemlélet, amelynek képviselői mindent a techni­ka, s a geometria szempontjá­ból ítélnek meg. Mérnek, épí­tenek, vonalakat húznak, s ál­lítják, hogy ez a modern, ez az esztétikus, ez a praktikus. Alig láttam, s talán nincs is olyan új tervezet, amely egy- egy születendő városrész szá­mára amolyan igazi terebélyes fasorokat is ajándékozna. Még ott sem, ahol megvolna ehhez a hely. Városszéli részeken bérházakat húznak egymás közelébe. S ha volt itt fa: elő-' Zőleg mindet letarolják. Az effajta műszaki szemlélet meglehetősen faellenes: legfel­jebb bokrokkal, virágágyások­kal, legjobb esetben egyné­hány törpe növésű fával igyek­szik a városon belül biztosíta­ni a természetet. Az ember kissé irtózva gondol arra, hogy miféle szabályos csupa kő, csupa beton, vagy éppen műanyag városok alakulnak a jövő számára. Pedig, csak meg kell figyelni, hogy meny­nyire vonzóak a kertes, fás, li­getes helyek; hogy milyen magasak itt a telekárak, s hogyan emelkednek foly­ton ... Cegléden is ennek a felfo- kozottan modern, vagy mo- derneskedő szemléletnek ér­zik némi hatása. Éppen a Rá­kóczi úti hársfák esetében. Kivágták a fasort azzal, hogy kétirányú utat építenek, ame­lyet középen zöld sávval, illet­ve virágágyással választanán ketté, s erre a középső vonal­ra kerülnek majd az ostornye­les lámpák is, amelyek mind a két oldalra szabadon ontják a fényt. Lehet, hogy szép lesz ez. s biztos, hogy praktikus is. Hi­szen most készült el az úton a csatorna, s ez az elválasztó zöld, illetve virágos sáv éppen a csatorna fölött húzódik majd, tehát ha valahol javíta- n. kell, nem szükséges az utat megbontani — a szabadon ha­gyott részen lehet a csatorná­hoz jutni. Mégis, mindennek ellenére, ha szavaznom kellett volna, vagy szavaznom lehet­ne; újra és újra a hársfák éle­te mellett szólnék. Hiába, nem feledteti az ostornyeles lámpa sem a lombokat, sem az illa­tot. ÉS VÉGÜL MÉG ANNYIT: ezt az utat, a lámpákkal, s ágyásaival, bizonyára gyönyö­rűen megcsinálják majd. Ha tát ültetnek, az meg kipusztul. Hát nem az olvasható ebből, hogy a fának nincs meg a hi­vatalos. és méltányos rangja, értéke, becsülése? Alighanem ez a dolog tanulsága. Vétkes könnyelműség. Szóval, jókor jött ez a kor­mányrendelet: meg kell azt gondolni többször is, amíg a fákhoz nyúl valaki, avagy egyáltalán a fákhoz nyúlhat— Dékiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom