Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-18 / 143. szám
nsi me cr ti 1966. JÚNIUS 18., SZOMBAT HEGYI SZÁLLÓ A BÜKKBEN Egertől alig 20 kilométerre a Bükk festői környezetében, Szarvaskőnél hangulatos alpesi jellegű turistaházzal örvendezteti meg a kirándulókat és az üdülővendégeket a Heves megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. Egy régi épület átalakításával, hatvan személy részére rendeznek be korszerű, kétágyas, hideg-meleg vizzel ellátó'1 kényelmes szobákat. Presszó, hidegbüfé, továbbá r ;ntegy 20 gépkocsi számára is lesz hely az új hegyi szállóban. Az új turistaház augusztusi átadása után már több mint hétszáz személyt helyeznek el a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében levő szállásokon. Szarvas Justh Zsigmond országos színjátszó földművesszövetkezeti napok Egy kalász helyett két kalász 25 százalékkal többen jelentkeztek az Agrártudományi Egyetemre Új kutatási eredmények A közelmúltban az agrárreferensek gödöllői konferenciáján, dr. Magyari András, az Agrártudományi Egyetem rektora érdekes tájékoztatást adott az egyetem működéséről, a felvételre jelentkezőkről és az elért kutatási eredményekről. Elmondotta: ez idő szerint Magyarországon hét agrár- tudományi főiskola és egyetem hétezerötszáz hallgatója tanulja a legmagasabb szinten a mezőgazdasági tudományokat, közülük 3370 a gödöllői egyetemen, amely az ország legnagyobb agrártudományi felsőoktatási intézménye. A falusi műkedvelő színjátszás hagyományainak ápolására az idén másodszor rendezi meg a SZÖVOSZ, a helyi népművelési szervekkel együttműködésben a „Justh Zsigmondi országos színjátszó ■földművesszövetkezeti napokat”. A falvak kulturális életének erre az eseményére az idén június 25—26-án a Békés megyei Szarvason kerül sor, a legjobb földművesszövetkezeti színjátszó csoportok részvételével. A bemutatókat széles körű szakmai viták követik majd. A csoportok tagjai és vezetői megvitatják a falusi műkedvelő színjátszás helyzetével, fejlesztésével kapcsolatos időszerű kérdéseket. Az egyetemnek 34 tanszéke van és felöleli a mezőgazdaság valamennyi tudományágát. Oktatóinak és kutatóinak száma meghaladja a háromszázat. Az egyetem három tangazdasága harminc- egyezer holdon gazdálkodik. Ezerkétszáz hallgató számára most épül az új diákotthon, átadására a jövő hónapban kerül sor. — Az országos szemléletben bekövetkezett örvendetes változásnak egyik igen nagy jelentőségű bi'zonyítéka az — mondotta a rektor —, hogy egyetemünkön már nemcsak azok kérik a felvételüket, akik máshová nem juthattak be, hanem egyre nagyobb számban olyanok is, akik kitűnő és jeles eredménnyel tették le az érettségit, tehát akadálytalanul beiratkozhattak volna, bármelyik más szakra is. A múlt évihez viszonyítva, a mi egyetemünkre az idén huszonöt százalékkal több a jelentkező és számuk már meghaladja a férőhelyek számának négyszeresét. A rektor ezután a Gödöllőn folyó sokrétű munka céljairól beszélt. Az egyetem egyik' legfőbb feladata, szakemberek nevelése a magyar mezőgazdaság számára. A ná- sik ugyanilyen fontos feladatát népszerűén így lehetne megfogalmazni: elérni azt, hogy ahol eddig egy kalász termett, ezután két kalász teremjen. Az Agrártudományi Egyetem kötelessége tehát, hogy a mezőgazda- sági termelést olyan korszerű fegyverekkel szerelje föl, amelyekkel eredményesebben gazdálkodhat. Ezeknek a felkutatása és megszerkesztése rendkívül alapos kutatómunkát igényel. Ennek egyik legjellemzőbb példája, az a nagy jelentőségű eredmény, amit egy kis kutatócsoport, az úgynevezett iibaprobléma megoldásával ért el. A múltban az volt a közfelfogás, hogy a libatenyésztésről a nagyüzemi gazdálkodásnak le kell mondania. A libatojás géppel nem kelthető, és Iúdak tojáshozama az évi 10—12 darabos átlagnál nem emelhető magasabbra, mert a gúnár általában monogám-természe- tű. A kutatók munkájának eredményeképpen megdőlt ez a felfogás. Kiderült, hogy a liba tudja a legjobban meghálálni a belterjes gondoskodást. A kísérletek során már negyven tojásos átlagot is elértek, sikerült kidolgozni a gépesített libatojáskeltés megfelelő technológiáját, és a kutatók megszerkesztették a libatömőgépet, amely percenként három libát tud megtömni, és a kikísérletezett táplálási módszerek alkalmazásával igen jelentősen növelték a májhozamot. Az egyetem természetesen a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátja eredményeit, tapasztalatait és intézményesen gondoskodik a termelő- szövetkezetek támogatásáról. (m. L) A Velencei-tavon feloldották a pontyfogási tilalmat A Fejér megyei halászati felügyelőség a Velencei-tavon — a szokásosnál egy héttel korábban — június 15-i kezdettel feloldotta a ponytfogási tilalmat. Az érvényes engedéllyel rendelkező üdülővendégek, valamint a helybeli horgászok máris hódolhatnak hasznos szenvedélyüknek. Katonák és fegyverek a bélyegen KÖNYVESPOLC Molnár Gábor: Zrínyi Miklós halálának 400. évfordulója alkalmából szombaton kiállítás nyílik a Hadtörténeti Múzeumban „Katonák és fegyverek a bélyegen” címmel. - Hatvan tablón több ezer bélyeget láthatnak majd az érdeklődők, köztük számos igen érdekes gyűjteményt. Különösen sok rétű a témaköre a katonákkal, hősökkel, hadvezérekkel, a partizán és ellenállási mozgalommal ösz- szefüggő gyűjteményeknek. Ezenkívül szerepelnek "az űrkutatással kapcsolatos bélyegek, sőt azok az emlékbélyegzések is, amelyeket a fel- szabadulás óta éltéit több mint két évtized során alkalmazott a posta. : * KETTEN Foto: Gábor * Óvodások díszbemutatója Egymillió hős országa Bájos és népes szereplőgárda vette péntek délelőtt birtokába a gödöllői Agrártudományi Egyetem dísztermét, színpadát. Több mint százötven óvodás énekének, táncának, játékának tapsolhatott a több ; száz főnyi, szülőkből álló közönség. A gödöllői járás óvodai népi játékokkal foglalkozó munkaközössége tegnap délelőtt tartotta itt évadzáró előadását. Szik&zai Béláné, a munkaközösség vezetőjének rövid bevezetője után egymást váltották a színpadon az apróságok. A legnagyobb sikert kétségkívül a helyi népviseletbe öltözött zsámboki és nagytarcsai gyerekek csoportja aratta. Az óvodás k szereplése után a munkaközösség tagjainak egyéni produkcióiban gyönyörködhetett a nagy számú közönség, amely a több órás műsor után elégedetten távozott, azzal a megnyugtató - érzéssel: óvodásgyermekeiket nagy-nagy szeretettel tanítják a' járás óvónői. MAKSZIM GORKIJ: A szerzőt nem kell bemutatni az olvasóknak: brazíliai élményeiről, a Tapajos mentén tett gyűjtőútjairól írt könyvei nagy népszerűségnek örvendenek. Most látszatra nem oly egzotikus tájat ismertet meg velünk, mint korábbi műveiben: az Egymillió hős országa a baráti Mongol Népköztársaság, ahol azonban nem kevesebb érdekesség és élmény vár az utazóra, mint Dél-Amerika őserdeiben. Molnár Gábor és felesége — aki hű segítője volt az úton a világtalan írónak — minél többet akarnak látni és láttatni ebből az országból, s népe életéből. Utón vannak hát állan- dóan, új és új barátokat szereznek, hol a nomád pásztorok között hallgatják a régmúlt legendáit, hol lámakolostorok kincseivel ismerkednek. Érdekes ország Mongólia: csak a győztes forradalom lendítette ki a megcsontoso- ^ dott középkorból, s négy és 8 fél évtized többet változtatott 8 az ország arculatán, mint® előtte évszázadok. A szerző ép- ^ pen e változásokra fordít ^ nagy figyelmet, s ezen belül ^ is elsősorban az emberekben ^ lezajlott mássá formálódás^ jeleit kutatja: kedves, nyílt ^ szívű népet ismerhetünk meg ^ mongol barátainkban, akik ^ különösen nagy szeretettel fo-8 gadják a magyarokat, hiszen S „vizeseink” — azaz kútfúró S szakembereink —, akik az ^ életet jelentő vizet hozták fel- ^ színre a sivatagok, elhagyott^ tájak sok részén, jó ková- ^ csai voltak a mongol—ma-^ gyár barátságnak. Molnár | Gábor könyve élvezetes ol- ^ vasmány, jó szórakozás. A ^ mondanivaló jó kiegészítését^ jelentik a szépszámú fényké-| pék. (Szépirodalmi Könyvki- ^ adó.) & K Az alkotó energia forrása' ...Azt kérdezitek: „Melyek az igazi proletár író ismertetőjegyei?” Azt hiszem, nem sok ilyen ismertetőjegy van. Ezeknek sorába tartozik az író aktív gyűlölete minden iránt, ami akár kívül, akár belül gúzsba köti az embert, minden iránt, ami gátolja az ember képességeinek szabad fejlődését és kibontakozását, a kérlelhetetlen gyűlölet a naplopók, az élősködőit, a mindent el- laposítók, a talpnyalók, s általában a csirkefogók minden fajtája iránt. Az ilyen író tiszteli az embert; minden alkotó energia forrását látja benne, minden dolognak, a föld minden csodájának megteremtőjét, harcost, aki leigázza a természet elemi erőit, és új „második” természetet teremt. Ezt a „második” természetet az emberi munka, a tudomány és a technika azért hozza létre, hogy végre megóvja az embert fizikai erőinek haszontalan elfe- csérlésétől, attól az ostoba és cinikus erőpazarlástól, amely az osztályállam viszonyai között elkerülhetetlen. Az ilyen író eszményíti a kollektív munkát, amely az élet új formáit akarja megteremteni: olyan formákat, amelyek végképp lehetetlenné teszik, hogy egyik embernek hatalma legyen a másik felett, s véget vet az emberi erő értelmetlen kizsákmányolásának. Az ilyen író megbecsüli a nőt: nemcsak a fiziológiai élvezet forrásának tekinti, hanem hűséges társának is, aki segítségére van az élet nehéz küzdelmeiben. Az ilyen író tudja, hogy a gyermekek olyan emberek, akikkel szemben felelősek vagyunk minden cselekedetünkért. Az ilyen író minden lehető módon arra törekszik, hogy minél aktívabb magatartásra serkentse olvasóit az élettel szemben, hogy önbizalmat öntsön • Harminc esztendővel ezelőtt halt meg a világhírű szovjet író. Ebből az alkalomból közöljük e részletet „A proletár íróról” című leveléből, amelyet a pokrovszki technikum irodalmi körének tagjaihoz írt 1928 áprilisában. Vámbéry Armin: Dervisrnhában Közép-Ázsián át Világhírű hazánkfiát nem kényeztette el a sors: megszenvedett a tudásért, s azért is, ho?v utazóként ismeretlen tájakra, városokba hatoljon be. Mégis, nem rettent vissza, a nehézségek nem szegték kedvét, azok eltökéltségével haladt útján, akiket „megszállottaknak” neveznek, akik egy valaminek szentelik életüket. Ez az egy valami Vámbéry számára Közép-Ázsia akkor még a világtól elzárt kánságai voltak: Timur Lenk utódainak városai, Szamarkand, Bokhara s a többi. Dervisruhát ölt, mert csak így juthat el az áhított tájakra, s még így is sokszor forog veszélyben élete; nyitott szemmel jár, nemcsak a felületet meglátó „turistautazó” tekintetével, hanem a tudományos rendszerező alaposságával jegyzi meg 8 mindazt, amit látott, tapasz- 8 talt. § A múlt század második fe-® lének mohamedán világa olyan^ távoli, olyannyira egzotikus, ^ mintha nem is egyetlen, ha- ^ nem sok-sok évszázad válasz-^ taná el a ma emberét attól. ^ Vámbéry ezt a mohamedán^ világot örökítette meg, felvil-^ lantva szépségeit, de azon je- ^ gyeit is, melyek a haladás le-^ küzdhetetlen akadályainak lát- & szottak; élvezetes úti jegyzetei ^ így válnak értékes híradássá,^ hiszen mindezt azóta elfújta a^ történelem vihara, új életet,® modern világot teremtve Kö-| zép-Ázsia hatalmas térségein® is. A könyv a Klasszikus útle-^ írások köteteként jelent meg. ^ (Gondolat Kiadó) (m. o.) S beléjük, s meggyőzze őket arról: van erejük és képességük legyőzni önmagukban és önmagukon kívül mindent, ami gátolja az embereket abban, hogy megértsék és átérezzék az élet nagyszerű értelmét, a munka végtelen jelentőségét és örömét. Röviden így foglalhatom össze felfogásomat arról az íróról, akire a dolgozók világának szüksége van. Mint tudjátok, a munkások világában most van ébredezőben a hatalomra törő akarat, s ez olyan folyamat, amelynek világszerte tanúi vagyunk: nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Afrikában L. S nektek, akik a Szovjetunió dolgozóinak élcsapata yagytok, tudnotok kell, hogy ti vagytok egész bolygónk dolgozó tömegeinek példaképe, hogy tízmilliók szeme szegeződik rátok s tízmilliók fülelnek szavatokra. A történelem nagy munkát ró rátok, fiatalokra: rátok vár az a feladat, hogy az új emberszemlélet hirdetői, az új élet felépítésének tanítói legyetek. Ez arra kötelez benneteket, hogy szüntelenül, szorgalmasan tanuljatok — mindenekelőtt tanuljatok. Minél többet tud az ember, annál erősebb, ez vitathatatlan. S ha azt is tudja az ember, milyen nagy és magasztos a cél, amelyért küzdenie kell, még erősebbé válik. Akkor nem létezik számára többé az, amit „a hétköznapok kicsinyes gondjainak” neveznek, az életet elcsúfító sok ócska limlom és szemét, az „évszázadok pora”: megszűnik létezni számára mindaz, ami a „nyárspolgáriság”, a „kispolgáriság” szégyenletes pszichológiájának tartalma, s akkor mindezek nem fertőzhetik meg többé az írót sem. Az író nem törődhetik bele abba, hogy meiggyökeresedett ócska előítéletek mérgezzék meg levegőjét, hanem kitartóan harcolnia kell ellenük; nem siránkozhat és jajgathat, hogy nyomasztják és gátolják a „hétköznapok kicsinyes gondjai”; tudnia kell, hogy a lét torz jelenségei mindenkit gátolnak, s panaszokkal nem lehet leküzdeni őket; csak a bátor harc, csak az örömmel végzett, kitartó munka küszöbölheti ki életünkből a torz jelenségeket. Az írónak megingathatatlan biztonsággal tudnia kell és jól emlékezetébe kell vésnie, hogy az ember nem természeténél fogva „aljas”, hanem csak az osztálytársadalom undorító szervezete rontotta meg. Az osztálytársadalom nem állhat fenn erőszak nélkül, s létfeltételeihez tartozik, hogy felszítsa az emberekben az irigységet, a kapzsiságot, a gonoszságot. A lustaságot is táplálja bennük — az irtózást a rájuk kényszerített és gyakran értelmetlen munkától — s beléjük oltja a könnyű meggazdagodás vágyát. Olcsó és hitvány élvezetek hajhászása, feslettsége, részegeskedésre és mindenféle ocsmányságra neveli őket. Nektek, fiataloknak, pedig tudnotok kell és emlékezetetekbe kell vésni, hogy vannak, akiknek előnyös és elengedhetetlenül szükséges azt hangoztatni, hogy az „aljasság” az ember „vele született” tulajdonsága. Ez a tulajdonság — mondják — az ember zoológiái, állati ösztöneiben gyökerezik, az „ördög” oltotta és oltja újra meg újra belé, mert az ember viselkedésében mindig „az emberi lélekért vetélkedő ősellenségeit, az ördög és az isten örök harca nyilvánul meg”. Ennek a tannak a mélyén az a szándék rejlik, hogy korlátok közé szorítsák az emberi lélek szárnyalását, kiöljék az emberből a jobb életre, a munka és az alkotás szabadságára törő akaratot, s az osztályállam és osztálytársadalom rabszolgájává neveljék. Ez a tan csupán nyersanyagnak tekinti az embert, vasércnek, amelyből baltát, láncot, szuronyt, vasalót lehet gyártani — egyszóval mindenféle szerszámot, munkaeszközt. Akik ezt hirdetik, valóban „aljasak”, vagyis olyan alacsonyrendűek, hogy nem érnek el a becsületes, tevékeny, dolgos élet szintjéig; olyan emberek, akik nem tudják, de nem is akarják elképzelni az élet más formáit, mint azokat, amelyekbe oly cinikusan, s a dolgozó népre oly megalázó módon bebörtönözték az életet. Aírt az elméletet, amely szerint a gonosz ösztönök „vele születtek” az emberrel, vagy az ördög oltotta bele, igen könnyű megcáfolni azzal a ténnyel, hogy az úgynevezett „vademberek” — az afrikai néger törzsek, vagy a mi szibériai törzseink: a j akutok, a burjátok, a tunguzok — alapjában véve igen ió emberek, mint ezt a tudós etnográfusok bizonyítják .. I
