Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

1966. JÜNIUS 14., KEDD “icÄiriiip a Pont, a mondat végén A III. Dunakanyar daiostatáfkozó Aranvkoszorúsí lett a szentendrei kórus Hazautazott a Szófia megyei pártküldöttség ’ Zsúfolt a tárgyalóterem. Ügy mondják, hogy ez alka­lomra a tanúkon kívül meg­hívták azokat a tanácsi dolgo­zókat, akik az apparátusban hasonló beosztásban dolgoz­nak, mint az első- és másod­rendű vádlott. Nem célzás­ként, inkább tanulni ... A Mendei Községi Tanács két tisztségviselője — az adóügyi csoportvezető és egyik beosz­tottja — ül a vádlottak pad­ján. Mellettük harmad- és ha­todrendű vádlottként négy he­lyi kisiparos. Korrupcióval, vesztegetéssel és jogtalan elő­nyök szerzésével vádolják őket. Balog Sándor, a mendei tanács volt adóügyi csoportve­zetője baráti kapcsolatot tar­tott fenn a kisiparosotkkaf. ve­lük együtt ivott, kölcsönöket és természetbeni juttatásokat fogadott el tőlük. Viszontszol­gálatul hamis tanúsítványokat adott nekik arról, hogy adóju­kat befizették, így közületi megrendeléseik ellenértékéből az esedékes adóhátralékukat nem vonták le. Előfordult, hogy ugyanaz a Balog Sándor töltötte ki a kisiparos adóbe­vallását, aki e papír alapján az adót is kivetette. ' Az ügy nem nagy. A nép­gazdaságot nem érte óriási veszteség, az adók, ha kése­delmesen is. de befolytak, az eljárás során a társadalmi tu­lajdont súlyosan sértő cselek- ményék nem kerültek napvi- 'lágra. * A tárgyalás tulajdonképpen érdektelen. A gyakorlott tár­gyaláslátogató már az első fél óra után láthatja: itt nem fognak évtizedeket kiosztani. Az ügy a büntetőtörvénykönyv paragrafusai szerint sem je­lentő«. A vádlottak padján nem nagystílű szélhámosok ülnek. Kiskaliberű ügyeskedők, fakó kis szélhámosok, esett, szürke emberkék, akik nem is nagyon tagadnak. Mellébeszé­lésük csak azt célozza, hogy le­hetőleg felfüggesztettre eny- hf&ék'a mindenképpen várha­tó büntetést... ’ A tárgyalás szünetében — az ügy hátterét még nem ismerve —, beszéltem Balog Sándor­ral. Csendes, halk szavú em­ber. Sunyin lesüti a szemét, EMLÉKOSZLOPOT AVATTAK TÖRÖKMEZŐN Vasárnap délelőtt a Zebe- gény melletti Törökmezőn jöttek össze a Pest megyei úttörőcsapatok ifivezetői. A 20. évforduló emlékére ren­dezett járőrverseny után, déli 12 órakor — mintegy félezer részvevő jelenlétében — em­lékoszlopot avattak a nép­szerű táborozóhelyen. Az osz­lopon levő márványtábla az úttörőmozgalom két évtize­des Pest megyei munkásságá­ra emlékeztet. A kitűnően megszervezett avatóünnepség rendezéséért Tamassy Endre váci úttörőház-igazgatót és Babits Ferenc zebegényi úttö­rővezetőt illeti dicséret. és bár én következetesen „úr”-nak szólítom, ő kedves elvtársamnak nevez. Nem aka­rom figyelmeztetni, hisz az nyilvánvaló, hogy nála a szó­nak már nincs tartalma. így szólít mindenkit... akit pilla­natnyilag maga felett érez. — Nem mondom, hogy nem vagyok hibás ... de hát, tekin­tettel lehetnének a múltamra.., érdemeimre ... Képzelje, az­óta, hogy az előzetes letartóz­tatásból kiengedtek, nem tu­dok elhelyezkedni... Portási állást kaphattam volna, de az nem felel meg az én képzett­ségemnek és energiámnak ... Többre vagyok képes ... — mondja. Hát igen. Az érdemek ... Tény, hogy Balog Sándor húsz éve párttag. Az is tény, hogy Mendén — egészen lebuká­sáig — a községi pártszervezet titkára volt. Az is igaz, hogy az elmúlt évtizedben az állam- igazgatás különböző területén dolgozott. Sőt, még az sem vi­tatható, hogy felettesei meg­elégedését is elnyerte. Ezekre hivatkozik most, ezeket rán­gatja elő enyhítő körülmé­nyül ... Kézenfekvő, szinte ki sem kell mondani, hogy mindezek inkább súlyosbító körülmény­ként esnek latba. Ezit azonban Balog Sándor nem érti... • — Ha még mindig ő lenne a párttitkár, én nem jelentkez­tem volna a pártba — mondja egy pedagógus, akit két héttel ezelőtt vettek fel tagjelöltnek. — Durva, erőszakos, züllött ember Balog Sándor. Minden­ki felháborodva nézte italozó, léha életmódját. Közben min­denki tudta, hogy öt gyereke miatt nehéz anyagi körülmé­nyek között él. — Nem lehetett vele beszél­ni. Ha valami nem tetszett, fenyegetőzött. Visszaélt azzal, hogy ő párttitkár — nyilatko­zik a tanács egyik dolgozója, de megkér: ne írjam meg a nevét. Hogy miért? — Még a letartóztatása előtt is azt mondta, hogy' hosszú az ő keze, visszajön még ... Több emberrel beszéltem Mendén, de mindenki hasonló­képpen nyilatkozott. A mendei tanács elnökének véleményét kérdezem: — Nem tudtam róla ... Tudja, a kisiparosok is hibá­sak. Miért nem szóltak? Miért adták neki a pénzt, meg a'sza- lonnát. .. Amikor először kö­vetelte tőlük, azonnal jelente­ni kellett volna ... Érvelek: A kisiparosok is féltek, mint ahogyan mindenki félt tőle. Tőle függött, hogy mennyi adót fizettek. És végül is az egyik kisiparos jelentette fel, aki már megunta a zsaro­lást ... — Nekem senki sem szólt — mondja a tanácselnök. Balogh módszerei ismer­tek voltak a faluban. Mű­helylátogatás címén felkeres­te a kisiparost. Felajánlotta, hogy kitölti az adóbeval­lást, legtöbbször pénzt kért. Természetesen csak „köl­csön”. A kisiparos persze nem merte a kölcsönt soha visszakérni. Nem feddhetet­lenek az érintett kisiparosok sem. Ök is ügyeskedtek, ne­kik is jól jött, hogy a ta­nács embere korrupt, meg­vesztegethető és a kezükben van. Amikor erre szüksé­gük volt — például a hamis adónyilatkozatoknál —, ak­kor ezt kamatoztatták is. — Mehettem volna én akár­kihez. Ki hitte volna el, hogy Balog szélhámos? Tanú sosem volt semmire. Gon­dolja, hogy az illetékesek a maszeknak adtak volttá iga­zat? A választ már a bíróság megadta. Balog Sándort 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Pável Imre, a kor­rupt kistisztviselő két hó­napot kapott, a vádlottak padjára került kisiparosok nyolc hónapot és pénzbün­tetést. Egy kapott csak fel­mentő ítéletet. Balogén kí­vül azonban a börtönbün­tetéseket felfüggesztették. így pont került ennék a rossz ízű ügynek a végére. Az ítélet megnyugtató, de va­lami mégis nyugtalanít. Ez pedig a falu közhangulata. A tanács tisztviselői, a ía- lubéli párttagok vakon jár­tak? Nem jutott el a fü­lükbe mindaz, amit szélté- ben-hosszában beszéltek? Ki az, aki 1966-ban alappal azt hiheti, hogy az állami funk­ció menlevél lehet a szélhá­moskodásra. Senkinek nem tűnt fel a részegen handa- bandázó Balog Sándor? A ta­nács dolgozóinak nem jutott eszükbe, hogy az ő hitelü­ket. az ő becsületüket is a vásárra viszi? Balog Sándor elbukott. Gyenge jellemű ember volt, hajlékony gerincét még job­ban megroppantotta az al­kohol. Egyetlen testület sem vállalhatja tetteiért a fele­lősséget. A mendei pártszervezet az eljárás megindulásakor, azon­nal leváltotta párttitkári tisztéből. — Csak mint párttitkárt, váltották le? — kérdezem a tanácselnököt. — Igen . . . Aztán átigazol­ták a tápiósülyi községi párt- szervezethez, mivel ott lakik. — És ott mi történt vele? — Nem tudom... az már nem a mi ügyünk ... Tápiósüly. A községi párt­titkártól kérek véleményt Balog Sándorról. — Rendes, becsületes em­ber — mondja a párttit­kár. Men de—Tápiósüly 6 kilo­méter ... — Azt sem hallotta, hogy letartóztatták? — De... Akkor azonban még a mendei szervezethez tartozott. Ö. F. Tavasz óta tartanak» az or­szágos énekkari minősítő hangversenyek. A III. Duna­kanyar dalostalálkozó is egy része volt ennek vasárnap. A rádióból és a tv-ből is­mert váci úttörőkórus kedves megnyitószámai után Arany István, a városi tanács vb-tit- kára üdvözölte a részvevőket és az Andor Ilona érdemes művész által vezetett zsűrit. Ezután sorra dobogóra lép­tek a benevezett együttesek. Délután hirdették ki a zsűri döntését: a Szentendrei József Attila Művelődési Otthon kó­rusa aranykoszorút kapott. A veresegyházi, biai, pécs-bá- nyatelepi és a nagymarosi együttes ezüst; a dunakeszi és a vecsési kamarakórus bronz fokozatot nyert. Hétfőn délelőtt a Pest me­gyei Pártbizottság meghívásá­ra megyénkben tartózkodó bolgár pártküldöttség találko­zott a megyei pártbizottság politikai munkatársaival. A találkozón bolgár részről meg­jelent Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete, Anton Ob- retenov. a nagykövetség má­sodtitkára, Koszta Kinov, a Bolgár Kommunista Párt Szó­fia megyei bizottságának tit­kára, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. Magyar részről a találkozón Cservcn- ka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, a pártbizottság titká­rai és osztályvezetői vettek részt. | A találkozón Koszta Kinov : tartott tájékoztatót Szófia me- | gye helyzetéről és terveiről, a \ Szófia megyei pártbizottság ! munkájáról. A tájékoztató : után a bolgár és magyar eiv- : társait a kéi megye kapcsola- ; tainak fejlesztéséről folytattak i eszmecserét. | A délutáni órákban a Bol- ; gár Népköztársaság budapesti nagykövetsége fogadást adott a megyénkben tartózkodó Szó­fia megyei pártküldöttség tisz­teletére, majd a küldöttség Vaszil Bogdanov nagykövet és a megyei pártbizottság veze­tőinek kíséretében a repülő­térre hajtatott. A Szófia megyei küldöttség nyolcnapi magyarországi tar­tózkodás után elutazott Buda­pestről. Gyermekek - az úttesten A KÉTSZÁRNYAS KAPU-ÖRIÄSON SZINTE ELVÉSZ a parányi névtábla, becsöngetek, laköja he­lyett A HÁZIGAZDA nyit ajtót. — B.-ÉKET KERESI? — TARJA SZÉT SAJNÁLKOZVA A KEZÉT. — NINCSENEK ITTHON. KÜLFÖLDRE UTAZ­TAK. FELEJTENI... A dosszié fedelén tussal raj­zolt betűk: B. I. halálos bal­eseti ügye. Fellapozom a jegy­zőkönyvet, s olvasom: „1966. május 19-én reggel 8.^0 órakor Vácott, a Rákóczi üt és a Szent János uíftcr ke­reszteződésében a Rémágról Budapestre tartó támplsági autóbusz elgázolta B. IMsziil. Budapest, 1961. márciu&Ü j’.) váci lakost, aki féktávolságon belül váratlanul lelépett az autóbusz elé, s át akart szalad­ni a túloldalra. A gyermek kórházba szállítás köz ben meghalt. A balesetért az autó­busz vezetője nem okolható; kocsiját óránként 40 kilomé­teres sebességgel vezette; s a gyermeket nem láthatta, mert egy — a járda szélén várakozó — asszony eltakarta előle ...” B.-ék ennek a kisfiúnak a szülei. Pergessük vissza az idő lapjait. Vácott vagyaink, egy eszten­dővel előbb, az egyik forgal­mas főúton. A MÁVATJT ja­vítóműhelye előtt egy kislány megy a járdán. Tíz éves lehet. Az úttesten Warszawa közle­kedik. A kislány körül sem néz, leugrik a járdáról, s át akar szaladni a túloldalra. A fék sikolt, a vezető félrerántja a volánt. Kocsija vége az út­padkának csapódik, onnan vissza, s fellöki a kislányt. A gyermek lehunyt szem­mel, sápadtan fekszik az út­testen. Szirénázva közeleg a mentőautó, s kórházba viszi. rekre néz, aki szepegve helye­sel. Váchoz közeledünk. Bal kéz felől napfényben fürdenek a Kálvária sárgára meszelt stá­ciói. A hídon túl motoros rendőr igazoltat egy férfit Az bánatosan szedi elő igazolvá­nyát. Derekával támasztja a kerékpárját. Elöl, a vázon, kis­lánya ül, mint élő corpus de­licti — bűnjel. Főútvonalon ti­los két személynek egy kerék­páron utazni. Ebből bizony — pénzbírság Polgári védelmi nagydyakorlat Szentendrén Polgári védelmi korlatot rendeztek reggel a Lenfonó­A kezén „sebesült” fital lányt a sugárfertőtlenítőbe kísérik nagygya- ipari Vállalat Budakalászi vasárnap Gyárának dolgozói. A feltéte- és Szövő- lezés szerint nukleáris táma­dás érte a Dunakanyart, s a sugárszennyeződés hatósuga­rába beleesett a Szentendrei Papírgyár is. A budakalásziak szakszolgálatának műszaki mentő-, felderítő-, egészség­ügyi, vegyvédelmi, rendfenn­tartó és tűzoltó egységei segí­tettek a kárfelszámolásban. A papírgyárban „beomlott” óvóhelyek, „megsérült” gőzve­zeték és épülettüzet jelképező ködgyertyák édeskés füstfel­hői fogadták a mentesítő egy­ségeket. Először a felderítők láttak munkához, majd a mű­szaki mentőalakulatok. Az óvóhelyekről kiszabadított „sebesülteket” jól képzett egészségügyiek részesítették elsősegélyben. Míg az asszo­nyok az óvóhelyeken kötöz­tek, kinn a vegyvédelmi ala­kulatok szükségátjárókkal se­gítették elő a veszélytelen át­haladást a „sugárszennyezett” terepen. Végül a mentők és a megmentettek sugárfertőtlení­tésen estek át a percek alatt felállított szükségfertőtlenitő- ben. ... Ide megyünk, csak nem messzire — magyarázkodik nagymama Egy hétig fekszik benn, agy­rázkódással. Ennek a kislánynak is ugyan­azok a B.-ék a szülei. Most őt, az életben maradtat is ma­gukkal vitték... Felejteni. Napfényes júniusi reggel, hétköznap. A 2-es számú fő­útvonalon haladunk. A fehér­sávos URH-kocsi láttán meg- jámborodnak a hetyke úrveze­tők s szelídebb vágtára fog­ják a lóerőket. Dunakeszin járunk. A sütöde udvaráról vézna, szőke legényke jön kifelé. Női kerékpárt tol, s megindul vele a főúton. Nagymamája tisztes távolból követi. — Hová mész, öcsi? — Hazafelé. — Tudod-e, hogy tizenkét éven aluli gyereknek főútvo­nalon tilos kerékpárral közle­kedni? Hány éves vagy? — Hat — mondja a gyerek. — Hét — szépíti a dolgot a nagymama. — Ide megyünk csak, nem messzire — mutat a bizonytalan távolba, s a gye­Foto: Gábor lesz. S ez még mindig jobb, mint a baleset! Szentendrénél ér utol bennünket az alkony. Mennyi mindent láttunk ezen a szürke hétköznapon! Járdán kerékpározó felnőtteket és úttesten hancúrozó gyermeke­ket; szabálytalanul előző mo­torost és részeg fuvarost, akit tán csak az imádság tartott fenn a bakon. A Határcsárda tájékánál két kamasz labdázik az úttesten. Igazolvány? Nincs náluk. Lab­dáztak. Hát aztán? Már az is tilos? Hogy pont az úttesten? Kinek lesz attól gyereke? És ha elgázolja őket valami? Az is a mi bajunk lesz — fele­lik nyeglén. A hajuk figaróért sír, a nyakuk, kezük szappanért A rendőrt, aki életüket óvja, el­lenségnek tekintik: korlátozni akarja őket szabadságukban! Mikor ők éppen csak főútvo­nalon, közvetlen a kanyar előtt szeretnek labdázni!... Nyíri Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom