Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-14 / 139. szám
1966. JÜNIUS 14., KEDD “icÄiriiip a Pont, a mondat végén A III. Dunakanyar daiostatáfkozó Aranvkoszorúsí lett a szentendrei kórus Hazautazott a Szófia megyei pártküldöttség ’ Zsúfolt a tárgyalóterem. Ügy mondják, hogy ez alkalomra a tanúkon kívül meghívták azokat a tanácsi dolgozókat, akik az apparátusban hasonló beosztásban dolgoznak, mint az első- és másodrendű vádlott. Nem célzásként, inkább tanulni ... A Mendei Községi Tanács két tisztségviselője — az adóügyi csoportvezető és egyik beosztottja — ül a vádlottak padján. Mellettük harmad- és hatodrendű vádlottként négy helyi kisiparos. Korrupcióval, vesztegetéssel és jogtalan előnyök szerzésével vádolják őket. Balog Sándor, a mendei tanács volt adóügyi csoportvezetője baráti kapcsolatot tartott fenn a kisiparosotkkaf. velük együtt ivott, kölcsönöket és természetbeni juttatásokat fogadott el tőlük. Viszontszolgálatul hamis tanúsítványokat adott nekik arról, hogy adójukat befizették, így közületi megrendeléseik ellenértékéből az esedékes adóhátralékukat nem vonták le. Előfordult, hogy ugyanaz a Balog Sándor töltötte ki a kisiparos adóbevallását, aki e papír alapján az adót is kivetette. ' Az ügy nem nagy. A népgazdaságot nem érte óriási veszteség, az adók, ha késedelmesen is. de befolytak, az eljárás során a társadalmi tulajdont súlyosan sértő cselek- ményék nem kerültek napvi- 'lágra. * A tárgyalás tulajdonképpen érdektelen. A gyakorlott tárgyaláslátogató már az első fél óra után láthatja: itt nem fognak évtizedeket kiosztani. Az ügy a büntetőtörvénykönyv paragrafusai szerint sem jelentő«. A vádlottak padján nem nagystílű szélhámosok ülnek. Kiskaliberű ügyeskedők, fakó kis szélhámosok, esett, szürke emberkék, akik nem is nagyon tagadnak. Mellébeszélésük csak azt célozza, hogy lehetőleg felfüggesztettre eny- hf&ék'a mindenképpen várható büntetést... ’ A tárgyalás szünetében — az ügy hátterét még nem ismerve —, beszéltem Balog Sándorral. Csendes, halk szavú ember. Sunyin lesüti a szemét, EMLÉKOSZLOPOT AVATTAK TÖRÖKMEZŐN Vasárnap délelőtt a Zebe- gény melletti Törökmezőn jöttek össze a Pest megyei úttörőcsapatok ifivezetői. A 20. évforduló emlékére rendezett járőrverseny után, déli 12 órakor — mintegy félezer részvevő jelenlétében — emlékoszlopot avattak a népszerű táborozóhelyen. Az oszlopon levő márványtábla az úttörőmozgalom két évtizedes Pest megyei munkásságára emlékeztet. A kitűnően megszervezett avatóünnepség rendezéséért Tamassy Endre váci úttörőház-igazgatót és Babits Ferenc zebegényi úttörővezetőt illeti dicséret. és bár én következetesen „úr”-nak szólítom, ő kedves elvtársamnak nevez. Nem akarom figyelmeztetni, hisz az nyilvánvaló, hogy nála a szónak már nincs tartalma. így szólít mindenkit... akit pillanatnyilag maga felett érez. — Nem mondom, hogy nem vagyok hibás ... de hát, tekintettel lehetnének a múltamra.., érdemeimre ... Képzelje, azóta, hogy az előzetes letartóztatásból kiengedtek, nem tudok elhelyezkedni... Portási állást kaphattam volna, de az nem felel meg az én képzettségemnek és energiámnak ... Többre vagyok képes ... — mondja. Hát igen. Az érdemek ... Tény, hogy Balog Sándor húsz éve párttag. Az is tény, hogy Mendén — egészen lebukásáig — a községi pártszervezet titkára volt. Az is igaz, hogy az elmúlt évtizedben az állam- igazgatás különböző területén dolgozott. Sőt, még az sem vitatható, hogy felettesei megelégedését is elnyerte. Ezekre hivatkozik most, ezeket rángatja elő enyhítő körülményül ... Kézenfekvő, szinte ki sem kell mondani, hogy mindezek inkább súlyosbító körülményként esnek latba. Ezit azonban Balog Sándor nem érti... • — Ha még mindig ő lenne a párttitkár, én nem jelentkeztem volna a pártba — mondja egy pedagógus, akit két héttel ezelőtt vettek fel tagjelöltnek. — Durva, erőszakos, züllött ember Balog Sándor. Mindenki felháborodva nézte italozó, léha életmódját. Közben mindenki tudta, hogy öt gyereke miatt nehéz anyagi körülmények között él. — Nem lehetett vele beszélni. Ha valami nem tetszett, fenyegetőzött. Visszaélt azzal, hogy ő párttitkár — nyilatkozik a tanács egyik dolgozója, de megkér: ne írjam meg a nevét. Hogy miért? — Még a letartóztatása előtt is azt mondta, hogy' hosszú az ő keze, visszajön még ... Több emberrel beszéltem Mendén, de mindenki hasonlóképpen nyilatkozott. A mendei tanács elnökének véleményét kérdezem: — Nem tudtam róla ... Tudja, a kisiparosok is hibásak. Miért nem szóltak? Miért adták neki a pénzt, meg a'sza- lonnát. .. Amikor először követelte tőlük, azonnal jelenteni kellett volna ... Érvelek: A kisiparosok is féltek, mint ahogyan mindenki félt tőle. Tőle függött, hogy mennyi adót fizettek. És végül is az egyik kisiparos jelentette fel, aki már megunta a zsarolást ... — Nekem senki sem szólt — mondja a tanácselnök. Balogh módszerei ismertek voltak a faluban. Műhelylátogatás címén felkereste a kisiparost. Felajánlotta, hogy kitölti az adóbevallást, legtöbbször pénzt kért. Természetesen csak „kölcsön”. A kisiparos persze nem merte a kölcsönt soha visszakérni. Nem feddhetetlenek az érintett kisiparosok sem. Ök is ügyeskedtek, nekik is jól jött, hogy a tanács embere korrupt, megvesztegethető és a kezükben van. Amikor erre szükségük volt — például a hamis adónyilatkozatoknál —, akkor ezt kamatoztatták is. — Mehettem volna én akárkihez. Ki hitte volna el, hogy Balog szélhámos? Tanú sosem volt semmire. Gondolja, hogy az illetékesek a maszeknak adtak volttá igazat? A választ már a bíróság megadta. Balog Sándort 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Pável Imre, a korrupt kistisztviselő két hónapot kapott, a vádlottak padjára került kisiparosok nyolc hónapot és pénzbüntetést. Egy kapott csak felmentő ítéletet. Balogén kívül azonban a börtönbüntetéseket felfüggesztették. így pont került ennék a rossz ízű ügynek a végére. Az ítélet megnyugtató, de valami mégis nyugtalanít. Ez pedig a falu közhangulata. A tanács tisztviselői, a ía- lubéli párttagok vakon jártak? Nem jutott el a fülükbe mindaz, amit szélté- ben-hosszában beszéltek? Ki az, aki 1966-ban alappal azt hiheti, hogy az állami funkció menlevél lehet a szélhámoskodásra. Senkinek nem tűnt fel a részegen handa- bandázó Balog Sándor? A tanács dolgozóinak nem jutott eszükbe, hogy az ő hitelüket. az ő becsületüket is a vásárra viszi? Balog Sándor elbukott. Gyenge jellemű ember volt, hajlékony gerincét még jobban megroppantotta az alkohol. Egyetlen testület sem vállalhatja tetteiért a felelősséget. A mendei pártszervezet az eljárás megindulásakor, azonnal leváltotta párttitkári tisztéből. — Csak mint párttitkárt, váltották le? — kérdezem a tanácselnököt. — Igen . . . Aztán átigazolták a tápiósülyi községi párt- szervezethez, mivel ott lakik. — És ott mi történt vele? — Nem tudom... az már nem a mi ügyünk ... Tápiósüly. A községi párttitkártól kérek véleményt Balog Sándorról. — Rendes, becsületes ember — mondja a párttitkár. Men de—Tápiósüly 6 kilométer ... — Azt sem hallotta, hogy letartóztatták? — De... Akkor azonban még a mendei szervezethez tartozott. Ö. F. Tavasz óta tartanak» az országos énekkari minősítő hangversenyek. A III. Dunakanyar dalostalálkozó is egy része volt ennek vasárnap. A rádióból és a tv-ből ismert váci úttörőkórus kedves megnyitószámai után Arany István, a városi tanács vb-tit- kára üdvözölte a részvevőket és az Andor Ilona érdemes művész által vezetett zsűrit. Ezután sorra dobogóra léptek a benevezett együttesek. Délután hirdették ki a zsűri döntését: a Szentendrei József Attila Művelődési Otthon kórusa aranykoszorút kapott. A veresegyházi, biai, pécs-bá- nyatelepi és a nagymarosi együttes ezüst; a dunakeszi és a vecsési kamarakórus bronz fokozatot nyert. Hétfőn délelőtt a Pest megyei Pártbizottság meghívására megyénkben tartózkodó bolgár pártküldöttség találkozott a megyei pártbizottság politikai munkatársaival. A találkozón bolgár részről megjelent Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, Anton Ob- retenov. a nagykövetség másodtitkára, Koszta Kinov, a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei bizottságának titkára, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. Magyar részről a találkozón Cservcn- ka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, a pártbizottság titkárai és osztályvezetői vettek részt. | A találkozón Koszta Kinov : tartott tájékoztatót Szófia me- | gye helyzetéről és terveiről, a \ Szófia megyei pártbizottság ! munkájáról. A tájékoztató : után a bolgár és magyar eiv- : társait a kéi megye kapcsola- ; tainak fejlesztéséről folytattak i eszmecserét. | A délutáni órákban a Bol- ; gár Népköztársaság budapesti nagykövetsége fogadást adott a megyénkben tartózkodó Szófia megyei pártküldöttség tiszteletére, majd a küldöttség Vaszil Bogdanov nagykövet és a megyei pártbizottság vezetőinek kíséretében a repülőtérre hajtatott. A Szófia megyei küldöttség nyolcnapi magyarországi tartózkodás után elutazott Budapestről. Gyermekek - az úttesten A KÉTSZÁRNYAS KAPU-ÖRIÄSON SZINTE ELVÉSZ a parányi névtábla, becsöngetek, laköja helyett A HÁZIGAZDA nyit ajtót. — B.-ÉKET KERESI? — TARJA SZÉT SAJNÁLKOZVA A KEZÉT. — NINCSENEK ITTHON. KÜLFÖLDRE UTAZTAK. FELEJTENI... A dosszié fedelén tussal rajzolt betűk: B. I. halálos baleseti ügye. Fellapozom a jegyzőkönyvet, s olvasom: „1966. május 19-én reggel 8.^0 órakor Vácott, a Rákóczi üt és a Szent János uíftcr kereszteződésében a Rémágról Budapestre tartó támplsági autóbusz elgázolta B. IMsziil. Budapest, 1961. márciu&Ü j’.) váci lakost, aki féktávolságon belül váratlanul lelépett az autóbusz elé, s át akart szaladni a túloldalra. A gyermek kórházba szállítás köz ben meghalt. A balesetért az autóbusz vezetője nem okolható; kocsiját óránként 40 kilométeres sebességgel vezette; s a gyermeket nem láthatta, mert egy — a járda szélén várakozó — asszony eltakarta előle ...” B.-ék ennek a kisfiúnak a szülei. Pergessük vissza az idő lapjait. Vácott vagyaink, egy esztendővel előbb, az egyik forgalmas főúton. A MÁVATJT javítóműhelye előtt egy kislány megy a járdán. Tíz éves lehet. Az úttesten Warszawa közlekedik. A kislány körül sem néz, leugrik a járdáról, s át akar szaladni a túloldalra. A fék sikolt, a vezető félrerántja a volánt. Kocsija vége az útpadkának csapódik, onnan vissza, s fellöki a kislányt. A gyermek lehunyt szemmel, sápadtan fekszik az úttesten. Szirénázva közeleg a mentőautó, s kórházba viszi. rekre néz, aki szepegve helyesel. Váchoz közeledünk. Bal kéz felől napfényben fürdenek a Kálvária sárgára meszelt stációi. A hídon túl motoros rendőr igazoltat egy férfit Az bánatosan szedi elő igazolványát. Derekával támasztja a kerékpárját. Elöl, a vázon, kislánya ül, mint élő corpus delicti — bűnjel. Főútvonalon tilos két személynek egy kerékpáron utazni. Ebből bizony — pénzbírság Polgári védelmi nagydyakorlat Szentendrén Polgári védelmi korlatot rendeztek reggel a LenfonóA kezén „sebesült” fital lányt a sugárfertőtlenítőbe kísérik nagygya- ipari Vállalat Budakalászi vasárnap Gyárának dolgozói. A feltéte- és Szövő- lezés szerint nukleáris támadás érte a Dunakanyart, s a sugárszennyeződés hatósugarába beleesett a Szentendrei Papírgyár is. A budakalásziak szakszolgálatának műszaki mentő-, felderítő-, egészségügyi, vegyvédelmi, rendfenntartó és tűzoltó egységei segítettek a kárfelszámolásban. A papírgyárban „beomlott” óvóhelyek, „megsérült” gőzvezeték és épülettüzet jelképező ködgyertyák édeskés füstfelhői fogadták a mentesítő egységeket. Először a felderítők láttak munkához, majd a műszaki mentőalakulatok. Az óvóhelyekről kiszabadított „sebesülteket” jól képzett egészségügyiek részesítették elsősegélyben. Míg az asszonyok az óvóhelyeken kötöztek, kinn a vegyvédelmi alakulatok szükségátjárókkal segítették elő a veszélytelen áthaladást a „sugárszennyezett” terepen. Végül a mentők és a megmentettek sugárfertőtlenítésen estek át a percek alatt felállított szükségfertőtlenitő- ben. ... Ide megyünk, csak nem messzire — magyarázkodik nagymama Egy hétig fekszik benn, agyrázkódással. Ennek a kislánynak is ugyanazok a B.-ék a szülei. Most őt, az életben maradtat is magukkal vitték... Felejteni. Napfényes júniusi reggel, hétköznap. A 2-es számú főútvonalon haladunk. A fehérsávos URH-kocsi láttán meg- jámborodnak a hetyke úrvezetők s szelídebb vágtára fogják a lóerőket. Dunakeszin járunk. A sütöde udvaráról vézna, szőke legényke jön kifelé. Női kerékpárt tol, s megindul vele a főúton. Nagymamája tisztes távolból követi. — Hová mész, öcsi? — Hazafelé. — Tudod-e, hogy tizenkét éven aluli gyereknek főútvonalon tilos kerékpárral közlekedni? Hány éves vagy? — Hat — mondja a gyerek. — Hét — szépíti a dolgot a nagymama. — Ide megyünk csak, nem messzire — mutat a bizonytalan távolba, s a gyeFoto: Gábor lesz. S ez még mindig jobb, mint a baleset! Szentendrénél ér utol bennünket az alkony. Mennyi mindent láttunk ezen a szürke hétköznapon! Járdán kerékpározó felnőtteket és úttesten hancúrozó gyermekeket; szabálytalanul előző motorost és részeg fuvarost, akit tán csak az imádság tartott fenn a bakon. A Határcsárda tájékánál két kamasz labdázik az úttesten. Igazolvány? Nincs náluk. Labdáztak. Hát aztán? Már az is tilos? Hogy pont az úttesten? Kinek lesz attól gyereke? És ha elgázolja őket valami? Az is a mi bajunk lesz — felelik nyeglén. A hajuk figaróért sír, a nyakuk, kezük szappanért A rendőrt, aki életüket óvja, ellenségnek tekintik: korlátozni akarja őket szabadságukban! Mikor ők éppen csak főútvonalon, közvetlen a kanyar előtt szeretnek labdázni!... Nyíri Éva
