Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-14 / 139. szám
MEGY 1966. JÜNIUS 14., KEDD Ismertetni — megértetni GAZDASÁGI ES POLITIKAI Életünk távlatait hosszú időszakra meghatározó, nagy jelentőségű ügyet tárgyalt a Központi Bizottság májusi ülése: a gazdaságirányítási rendszer reformját. A reform bizonyos tekintetben logikus folytatása az 1957 óta a gazdaságirányítás rendszerében történt változásoknak. Mégis a reform nemcsak mennyiségi, de minőségi változást is jelent. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a gazdaságpolitika egyes elemei a jövőben módosulnak, hanem arról is, hogy a marxista gazdaságtan! elmélet fontos tételei az idők során bekövetkezett változását a reform — mintegy összevontan — tartalmazza. Az irányítási rendszerben végrehajtandó minőségi változtatáshoz elengedhetetlen, hogy^ a reform .koncepcióját megértsük s azt másokkal is megértessük. A reform megfelelő érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezetés minden színvonalán bekövetkezzék az a szemléletváltozás, amely lehetővé teszi, hogy a kimondott elveknek megfelelően változtassuk — minden szinten — a gazdasági irányítás gyakorlatát. Különösen fontos a reform koncepciójának helyes megértése, mert mint minden újnál, itt is számolni kell félreértésekkel, torzításokkal. Ilyen mindenekelőtt a terv- gazdálkodás értelmezése. Hosszú időn át a tervgazdálkodást azonosítottuk az uta- sításos, ún. részletes „tervle- bontásos” rendszerrel. De ilyen volt a piac szerepének értelmezése és értékelése is a szocialista gazdaságban. TÜRELMES ES SZAKSZERŰ ÉRVEKKEL meg lehet értetni, hogy a reform nem jelenti a tervgazdálkodás gyöngítését, hanem éppen annak erősítését. Azt jelenti, hogy tervező szervezeteink megszabadulva az operatív irányítás feladatától, a jövőben sokkal hatékonyabban tudnak a népgazdaság fejlődését helyesen felmérő tervek készítésével foglalkozni. Indokolt megmagyarázni, hogy a tervgazdálkodás nem egyenlő a direkt utasításos rendszerrel, s hogy az magában foglalja az úgynevezett köz- gazdasági — közvetett — eszközöket is. Sőt, hogy a közvetett gazdasági eszközök (ár, kamat, stb.) döntő jelentőségűek a ten.' célkitűzésének érvényesítése szempontjából, a társadalmi érdekeket összevontan kifejező népgazdasági terv megvalósításának fő eszközei lehetnek. > Meg kell magyaráznunk azt ^ is, hogy a piac szerepének, je- ^ lentőségének növekedése nem^ jelenti a piaci anarchia érvé- ^ nyesülését, hanem azt, hogy afc központilag szabályozott piac S közvetítésével közvetlenebbül $ és gyorsabban megismerhet- $ jük a fogyasztók igényeit,^ ■-------------------------------------------! szükségleteit, s hatékonyabban tudjuk e szükségleteket kielégíteni. A szocialista piacot ugyanis a népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai döntések (egyes ágazatok fejlesztésének mértéke, a felhalmozás és fogyasztás arányának és mennyiségének meghatározása stb.), valamint a vállalatok tevékenységére ható köz- gazdasági szabályozó eszközök együttesen befolyásolják, ösztönzik az országos érdekek irányába. A TERMELÉSI ESZKÖZÖK állami tulajdona alapján tehát a szocialista állam rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a piac megfelelő szabályozására alkalmasak. A.z új mechanizmusban egyetlen pillanatra sem gyengül a szocialista állam irányító szerepe, csak annak formái és módszerei változnak, s ennek következtében maga a központi irányítás is hatékonyabbá válik. Az új mechanizmus-koncepció megértetése azért is szükséges, mert egyesek — házi használatra — különböző „maszek” reformokat dolgoztak ki, s ezek az egyéni elképzelések — érthetően — nem mindig egyeznek azzal az általános és társadalmi vitákban is helyeselt koncepcióval, amelyet a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elfogadott. A gazdasági propagandában a közeljövőben tetemesen megnövekszik az ideológiai, az elvi elem. Meg kell értetnünk és el kell fogadtatnunk a legszélesebb rétegekkel, elsősorban nem annyira a részletkérdéseket, mint magát a reform alapgondolatait. Ezen túlmenően — a jövőben — ismertetni kell a cselekvés, az elvek gyakorlati alkalmazásának módját. A PROPAGANDAMUNKA FONTOS FELADATA, hogy felkarolják a reformkoncepció megvalósulását elősegítő új kezdeményezéseket, bátorítsa a vállalatokat, az embereket, hogy merjenek elszakadni a megszokott, a járt úttól, a régi nehézkes, bátortalan gondolkodásmódtól. A reforfn- határozat ismertetése legyen egyben serkentés a szüntelenül változó körülményekre alkalmazható jobb megoldások keresésére. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformja nem varázsszer, amely minden problémának megoldását automatikusan biztosítja. A reform, bár nagy TY-FIGYELO Jellegtelen hétvége A sokheti átlagtól eltérően ezen a hétvégén alig közvetített önálló műsort a televízió. Szombat este is, vasárnap is film volt az est főműsora. Az egyetlen jelentősebb önálló produkció a szombati egyórás Tánckongresszus című revüműsor volt. Jól szerkesztett — Buzáné Fábri Éva —, pergő ritmusban rendezett — Horváth Tivadar — produkció volt, a népes szereplőgárda jó teljesítményt nyújtott. Szombaton is, vasárnap is tizanhat éven felülieknek szóló filmet láthattunk. Egy krimit és egy társadalomrajzot. A krimi — A gyilkos játék — eléggé gyenge produkció volt, sokkal jobbakat láttunk már ebben a műfajban. Az Ez az én utcám című angol film a nagyváros árnyékos oldalának egy utcájában játszódik. Hősei szeretnének kitörni az őket körülvevő kilátástalan világból, kevés sikerrel. Előbb-utóbb rá kell döbbenniük, a pénz is, az új szerelem is kevés önmagában az annyira áhított boldogsághoz. De hogy mi lenne az a több, arra a film alkotói már nem adnak feleletet. Talán azért, mert maguk sem tudnak rá válaszolni, de az is lehet, hogy azért, mert jól tudják: a megoldás, a kivezető út lehetetlen a jelenlegi angol társadalmi rend megváltoztatása nélkül. P. p. Az interjú sikerült * Az interjúalany kimért volt, az újságíró kedvetlen. ■ A város vendége beszélni ■beszélt, csak éppen rutinos ■udvariassággal semmit sem 'mondott. Egészen addig, míg... ... míg a magyar riporter ■meg nem kérdezte a mon- sieur-től: > — Uram, az a kis, kerek jelvényecske ■ a gomblyukában, miéle címer? ’ Bősekén felelte: • — A pecsenyesütők jelvénye. Arcáról eltűnt a protokoli- ■mosoly. Párizsi svádával magyarázott: — A pecsenyesütők testületét Szent Lajos királyunk alapította, 1248-ban. A Sütőmesterek Egyesülete összefogja a nyárson és roston sütőket egyaránt. Vannak hivatásos, és ■vannak amatőr tagjai. A társasághoz tartozás rendfokozattal jár, ki kell érdemelni a fegyvernöki, lovagi, országnagyi címet... Én még csak lovag vagyok... ■ A francia folytatta: — Manapság harminckét ■ országban működik ilyen sütőegyesület, Kanadában, az Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Belgiumban, Hollandiában. Finnországban, Dániában, Svédországban egyaránt. Nálunk, otthon, Franciaországban, külön Bretagne- ban és külön Gascogne-ban. Olaszországban Milánóban, 4 i JÓ EZT KÍVÁNNI EBBEN A KÖRNYEZETBEN — PUSZTA UDVARIASSÁG. AHOL IZZIK A PARÁZS, S A PIRULÓ SZALONNA ILLATA TERJENG, ÖSSZEHÁZASODVA A VÖRÖSHAGYMA ÍNYCSIKLANDOZÓ .SZAGÁVAL, OTT NEM LEHET ELLENÁLLNI. A SZENTENDREI HATÄRCSÄRDA KERTJÉBEN A FARÖNKÖKÖN ÜLDÖGÉLVE, SOK HAZÁNKFIA, ÉS MÉG TÖBB KÜLFÖLDI PIRÍTJA A ZSÍROS CSEMEGÉT. AZ ÖTLET KITŰNŐ VOLT, S A SZÉP KÖRNYÉKKEL, JÓ KISZOLGÁLÁSSAL EGYÜTT VISSZACSALOGATJA MAJD AZ ELÉGEDETT UTAST. Tóth felv. Torinóban. De elég talán az egyesület méltatása helyett csupán annyi: tizenkétezer tagot számlál világszerte. Az előadás nem ért véget: — A felvétel csak két tag ajánlására történhet. Az ünnepélyes beiktatás fehér ' asztal mellett, banketten zajlik. Itt kapja meg a jelölt a rendfokozatának megfelelő jelvényt, a diplomát, az igazolványt. Társai már díszes nyakláncot viselnek, selyem- szalagon ezüst- vagy aranylánccal, s rajta az egyesület címerét ábrázoló ezüst- vagy aranyéremmel. Gondolhatja, hogy a selyemszalag színe is változó, kifejezi: hordója szakmán kívüli-e vagy hivatásos, illetve pecsenyesütő, nyárson- vagy rostonsültpecsenye-mes- ter. Előírás: a jelvényt a tagoknak minden kongresszuson, szakmai bemutatón, vagy akár egyszerű vacsorán viselni kell. Láthatja, itt, maguknál, Pesten sem vettem le. Diplomatikus ünnepélyességgel tette hozzá: — A tagok belépéskor önkéntes fogadalmat tesznek, a pecsenyesütés fejlesztését ígérik. A beiktatás külsőségei ünnepélyesek. A legfőbb or- szágnagy kardjával érinti az új tag vállát, annak jeléül, hogy felveszi a pecsenyesütők rendjébe, és mindenki előtt kötelező a fogadalom: „Megfogadom, hogy mindig gondozni fogom és legjobb tudásom szerint sütni a nyárson- és ros- tonsülteket..." A pesti hírlapíró háromnegyed órán át hallgatta-hall- hatta a pecsenyesütők múltját, jelenét, jövőjét. Közben a tolmács, a hotelportás, a sofőr szinte percenként figyelmeztette a vendéget: indulni kell, várják, elkésik. Hiába. És mielőtt a -magy-férfiú mégis elindult, néhány jól fogalmazott, konkrét mondatban közölte mindazt, amiért tulajdonképpen a riporter felkereste, amiről a beszélgetés elején, úgy tűnt, nem akar szólni. Az interjú sikerült. A monsieur barátságosan, kérdéssel búcsúzott: — Tulajdonképpen Magyar- ország miért nem tagja a nemzetközi pecsenyesütő testületnek? ... László Miklós KR I E RÍ MC Háromnapos értekezlet | Hétfőn, a Művelődésügyi Mi- ^ Hisztériámban megkezdődött a ^ megyei, fővárosi és városi ta- íj nácsok oktatási és népművelő- Ä si osztályvezetőinek, illetékes ^ elnökhelyetteseinek háromna- $ pás országos értekezlete. A ta- ^ nácskozás első napirendi pont-^ jaként Aczél György, a műve- S lődésügyi miniszter első he- ^ lyettese tartott tájékoztatót ésS konzultációt az időszerű mű- ^ vészetpolitikai kérdésekről. & Szigetvár Krétakori hévíz Szigetvár határában a múlt 5 év őszén kezdtek kutatni a s ''S mecseki ércbányák mélyfúrói ^ strandolásra használható me- leg víz után. Munkájuk ered- § ménnyel járt: a napokban^ több száz méter mélységben, ^ krétakori mészkőrétegből 62 ^ fokos hévíz tört fel, percen-^ ként kétezer liter hozammal, „Száz szál piros rózsát küldöttem tenéked” — énekeltük érzelmesen, szívszaggatóan a kiskocsma kert helyiségében, ahol érettségi bankettünket tartottuk és ittuk a homoki csigert, az olcsóbb fajtát, de úgy ám, mintha összeesküdtünk volna a kocsmáros ellen. Jó bor volt az, egy litertől vagy kettőtől — ki hogyan bírta — olyan igazi „gyönyörűszép” hangulatba keveredett az ember, hogy akár a világ urának érezhette magát, s Hollósi bácsi, az egyébként zord italmérő kivételesen ezt meg is engedte nekünk. Igen, de csak módjával, kinek-ki- nek a forintja szerint, mert nem volt olyan diákzseb, amelybe az öreg — már a bejárati ajtónál — bele ne látott volna. Félően tiszteletreméltó adomány, vagy inkább tudomány volt ez, főként a kezdők, a kocsmagólyák számára —, de nekünk idősebbeknek, a maturánsoknak már jótétemény, hiszen pénzünk fogyását, vagy éppen teljes elfogyását az öreg Hollós időben jelezte. A pincér megállt az asztal mellett és egy pohár tiszta vizet tett elénk, mondván: „erre az italra Hollós úr vendégei a fiatalurak”. Ez volt a jel, s mi felálltunk, fizettünk, távoztunk. Meri hitelt — mint mesélte magáról — Hollós bácsi csak egyszer adott életében, s bár időben megkapta a fizetséget, mégis megborzongott, ha elmeállapotának pillanatnyi megzava- rodottságán alapuló eme könnyelműségére gondolt. Valamennyien azt kívántuk: az öreg Hollós kocsmájában legyen az érettségi bankett és a javaslat — noha a vendéglő nem túlzott szimpátiának örvendett oktatóink körében, s méltán — a tanári kar által végül is elfogadtatott. „Elfogadtatott a tanári kar által” — így állt az utolsó igazgatói körlevélben szó szerint, de az hogy a bankettet együtt rendezzük a végzős leányosztállyal, az már nem fogadtatott el. Az osztályanyák —, mert hogy akkor még nem voltak szülői munkaközösségek, hanem osztályanyák — javaslatára. Sajnos. Ha a mai diákzsargon létezett volna akkor, utóbbi határozat okozta hangulatunkat így jellemezhetnénk: „pipák voltunk”. Főként az osztályanyákra, akik a leány osztály bankettjét — úgymond — kulturáltabb környezetbe, a strandvendóglőbe vezényelték, távolabb a Hollós kocsma kétesre értékelt belbecsétől. „Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm ...” Ez a nóta járta már a harmadik körivás után és érlelődött néhányunkban olyan gondolat, amely a strandvendéglővel, mint helyszínnel, az ott bankettező lányokkal, Évával, Katicával, Juliskával, Magdával, Erzsivel, Csöpivel és a többiekkel, mint szerelmünk megannyi élő, vonzó, viruló tárgyával állt összefüggésben. Mert szerelmesek voltunk, mindahányan, bolondul szerelmesek, mint ahogy tizennyolc éves korban, felnőtt-kamaszosan szerelmes tud lenni az ember. Nagyon és múlhatatlanul. Ittunk még egy pohárral és már meg is született a terv: öten megyünk át — Bakos, Hódi, Gombos, Pálfi és én — valamennyien az ősi Hollós-brancsból; a strand hátsó falánál mászunk be, a medence melletti bokrok mögött előre megyünk a vendéglő teraszáig, azután — lesz, ami lesz __ R ózsát szakítottunk a templomkertben, egy-egyet mind az öten, a gomblyukba tűztük és — kezdődött a kaland. A nótát már messziről hallottuk: „Kék nefelejcs, el ne felejts, mikor én már nem leszek ...” Az agyonkoptatott operettsláger hallatára majdnem hangosan elnevettem magam: Hódi májusi szerenádja jutott eszembe. Éppen halálosan szerelmes volt, jött május első éjszakája fehér és lila orgonákkal és ő szerenádot adott Katicának, ahogyan az „Iglói diákok”-ban látta; Katica boldog volt, ablakában gyertyát gyújtott, nagymamája pedig — aki igen idős lévén, már egészen elfelejtette, hogy ő is volt egyszer nyiladozó rózsabimbó — az illetlen edénnyel fenyegette meg a halálosan szerelmes trubadúrt, Hódit, aki szíve minden örökérzését beletette a dalba: Kék nefelejcs, el ne felejcs... „Ne röhögj, te fakutya” — mordult rám —, miközben a strand hátsó kőkerítéséhez értünk, s csöndesen úgy oldalba vágott, hogy nem kaptam levegőt. Megértette a nótát. Indulás át a falon és a nagy medence betonszélén, a bokorszegély árnyékában — előre! Néma csendben hajtottuk végre a fegyvertény első ütközetét. Az a halk reccsenés, ami hallatszott a fal tetején, csak a Pálfi nadrágja volt, a varrásnál. A vendéglő táncteraszának fénye halványan ért el hozzánk és még mindig a „kék nefelejcs”-et húzta a fantáziátlan zenekar. Gyerünk, szépen egymás után. Balról a bokorsor és — vigyázat! — jobbról a hűvös vizű medence, „csak úszóknak”, ötven méter hosszúságban. Gombos ment elől, a medence betonpárkányán, előrehajolva, lehúzódva, mi pedig utána. A Gombos. Az éber! Az óvatos! Az elővigyázatos ! Ment előre — mi a nyomában — és egyszer csak megbotlik. Már káromkodna is, de megelőzi egy rémült sikoly, egy férfias „jaj istenem”; valakik futni kezdenek a bokron túl a strand belseje felé: Gombosnak földbegyökerezik a lába; a mienk is; a zenekar abbahagyja a nótát; az egész leányosztály és a tanári kar, az osztályanyákkal együtt mind errefelé néz; „kérem, kérem, csak nyugalom, megnézzük mi történhetett” — halljuk az igazgatónő hangját s gyűjtött bátorságunk, mind beleszaladt a lábunk szárába. Óriási izgalom — és talán tizenöten is elindulnak errefelé. Nincs menekülés! Ha itt találnak bennünket, abból több lesz, mint skandalum. Mit érdekelt bennünket, hogy ki sikított, mit csináltak, hova szaladtak, csak mi meneküljünk valahogy ... A vész tornyosult fölöttünk, egyre közeledett —, ekkor Bakos szépen, csendesen beleereszkedett a medence sötét vizébe, s kiadta a megmentő parancsot: „Vízbe mind! Merülés!” ... Másfél vagy két órát áztunk a medencében a szép érettségi ruhánkban. Addig mozdulni sem mertünk, csak lapultunk hol a víz alatt, hol csak éppen a fejünket kidugva, a medence falához tapadva, amíg vége nem lett a leányosztály bankettjének. Jól érezték magukat a lányok ... (Pálfival találkoztam valamelyik nap, egy országos tanácskozáson és a szünetben, beszélgetés közben elevenítettük fel többek között ezt a történetet is. Egyébként Pálfiból tanár lett és a régi gimnázium — a mi öreg iskolánk — igazgatója. Már több mint négy éve.) mértékben csökkenti, de nem szüntet^ meg a népgazdasági érdek és az egyéni érdek közötti ellentéteket. Számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik boldogulásukat nem jobb, hatékonyabb munkával, hanem mások munkáján élősködve akarják megszerezni. Az ilyen tendenciák elleni harc feltételei viszont lényegesen kedvezőbbek lesznek. A REFORM ELVI ÉS GYAKORLATI ISMERTETÉSE, megértetése nehéz probléma elé állítja a propagandistákat. Két dolog azonban jelentősen meg is könnyíti munkánkat. Az egyik az, hogy a reform világosan megfogalmazta: mit szeretnénk elérni, és azt is, hogyan tudjuk céljainkat megvalósítani. A másik az, hogy eddig, ha gazdasági problémáink voltak, ezeket általában szubjektív okokkal, a határozatok végrehajtóinak nem kielégítő munkájával magyaráztuk. Még akkor is kizárólag a végrehajtásban kerestük a hibát, ha annak elkövetése általános volt. Nos, a reform, népgazdasági problémáink objektív okait is feltárta, megszüntetésük objektív módszereit is megjelölte. Most már valóban rajtunk múlik, hogy mennyit és milyen gyorsan valósítunk meg a helyes koncepcióból — szocialista gazdaságunk fejlődésének meggyorsítására, a dolgozók életkörülményeinek megjavítására. Dr. Garant József