Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

M zMíriap me. JÜNIUS U SZERDA Kompromisszum Saigonban? Ultimátum Huéban + Huéban több száz buddhista diáU megrohanta az amerikai tájé­koztató szolgálat épületét, feldúlta a helyiségeket, az utcára dobálta és felgyújtotta a könyveket és be­rendezési tárgya­kat. + Kedden hajnalban ismét élő fáklyává változott egy budd­hista lány — Hűé városában leöntötte benzinnel, majd fel­gyújtotta magát. Noha a kö­zelben tartózkodó virrasztók­nak sikerült eloltaniok a lán­gokat, a 17 éves lány, Dien Thi Van. három órával később a kórházban belehalt égési se­beibe. A hétfő esti és a kedd haj­nali tragédiák után Thich Tri Quang hűéi buddhista főpap, az egyház „szélsőséges” szár­nyának vezetője is felszólítot­ta híveit, vessenek véget az önkéntes tűzáldozatoknak. A Reuter jelentése szerint a katonaság kedden gyakorlati­lag megadásra szólította fel a Hűé városát ellenőrző lázadó diákokat. A város polgármestere, Phan Van Khoa ezredes el­rendelte, hogy Lapzártakor érkezett: Leningrad: Dmitrij Soszta- kovics, a világhírű szovjet ze­neszerző állapota kielégítő. A konzilium megállapítása sze­rint egyelőre nem kell tartani a beteg állapotának rosszab­bodásától. A specialisták sze­rint a zeneszerzőnek szívin­farktusa van. Sosztakovicsot május 29-én szállították a Szverdiov-kórházba. Elveszett gyémántküldemény Egy 2X5 000 dollár érték gyémántküldemény „elveszel Johannesburg és Hongkon között” — jelenti az AP. Sapa dél-afrikai hírügynök ségre hivatkozva. A csomagé május 17-én adták fel Johar nesburgban egy Londonba in dúló repülőgépre. Moszkvában húsz ország negyvenkét gordonkaművészé­nek részvételével megkezdő­dött a Csajkovszkij nemzetkö­zi gordonkaverseny. Az első fordulóban elsőként a 18 éves magyar Perényi Miklós, Pab­lo Casals tanítványa lépett fel. ★ Egy katonai bíróság kedden Léopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezet­ték. Justin Bomboko kongói külügyminiszter kedden kö­zölte, hogy kormánya nem kí­vánatos személynek minősítet­te Alain Rens belga diploma­tát, a léopoldville-i belga nagykövetség első titkárát, akiről bebizonyosodott, hogy részese volt az összeesküvésnek. a diákok adják át a kor- mányesapateknak az álta­luk ellenőrzött rádióadót, szolgáltassák be fegyverei­ket és bontsák le a bari­kádokat. A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő is­mét nagyobb támadásokat in­tézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megjavul­tak. A légiháború mellett Dél- Vietnamban is felélénkültek a szárazföldi hadműveletek. Sai­gontól 400 kilométerre észak­ra számos összecsapásra került sor a kormánycsapatok és a partizánok között. Saigonban kedden délután meglepetésszerű találkozó jött létre a katonai kor­mány képviselői és a buddhisták vezetői között. A megbeszélés színhelye Ngu­yen Van Thieu államelnök palotája volt. Megfigyelők sze­rint a találkozó az első lépést jelenti a dél-vietnami belpoli­tikai viszály kompromisszu­mos rendezése felé. LIMA Kémtevékenységet folytató nagykövetség A limai amerikai nagykö­vetség rendszeresen lehallgat­ta Fernando Belaunder Terry perui köztársasági elnök te­lefonbeszélgetéseit. A nagy- követség kémtevékenysége felháborodást váltott ki egész Peruban. A képviselők egy csoportja szigorú vizsgálatot követelt az ügyben. Fékevesztett diákok Djakartában és Medanban Malik indonéz és Abdul Rá­zok malaysiai külügyminisz­ter kedden folytatta megbeszé­léseit Bangkokban, s kétórás tanácskozást tartottak. A megbeszélés után elter­jedt az a hír, hogy a tárgyaló felek megegyeztek a két or­szág megbékélésének főbb irányelveiben és hamarosan közös közleményt adnak ki. A részletek kidolgozása még hát­ra van. Dominika a választások küszöbén Feszült hangulatban ért vé­get a választási kampány a Dominikai Köztársaságban. Az utolsó napon több helyütt összecsapásokra került sor a különböző politikai pártok hí­vei között, néhány városban lövöl­dözés is volt. A fővárosban, Santo Domingó- ban nagygyűlést rendezett a forradalmi szocialista ke­resztény párt nevű szerve­zet, s a gyűlésen verekedés tört ki a párt hívei és az úgynevezett június 14-e moz­galom képviselői között. Bár mind a két csoportosulás Juan Bosch elnökjelöltségét támogatja, a helyi jelöltek miatt né­zeteltérés áll fenn. tak, de komolyabb sérülés nem történt Az ország máso­dik legnagyobb városában, Santiago de Los Caballeros- ban is verekedés tört ki, ez­úttal Bosch és a jobboldali Balaguer hívei között. I Djakartában a Kappl szél­sőjobboldali középiskolás diák­szervezet tagjai kedden beha­toltak a parlament épületébe és kényszerítették a képviselő- ház tagjait, eresszék félárbóc- ra az épület lobogóját az elő­ző napon agyonlőtt diákok emlékére. A jobboldali diákok ugyan­akkor tömeggyűlést is tartot­tak, másrészt kisebb csopor­tok gépkocsin száguldottak be a fővárost, röpcédulákat szór­ták szét. Az észak -szúrná trai Medan- ból keltezett hírek azt mond­ják, hogy a diákok behatoltak a városi tanács ülésére és?, nyolc tanácsos lemondását kényszerítették ki. A tanácso-. sokat azzal vádolták, hogy „együttműködtek a kommu­nistákkal”. A diákok utasítá­sára a „megmaradt” tanácso­sok új elnököt választottak. A fehér bálna „visszament Németországba H o 'Sa ■ J.3Í A a « 'Ű'll A Rajna nyugat-németor­szági szakaszán hétfőn megint felfedezték a négy és fél mé­teres fehér bálnát, amely a múlt héten fel-leúszkált a folyón, kikerülte a rohamcsó­nakon rá vadászó állatkerti őröket, a vizirendöröket és folyami flottila-egységeket. A A verekedés során ismeretlen ! bálna az északi-sarki vizekről egyének fegyvert is használ- ' tévedt egészen Duisburgig. A bálnát szombaton megpillan­tották a hollandiai Zuider­Zee-n. Hétfőn este azonban a duis- burgi folyami rendőrség kö­zölte, hogy a bálna vissza­ment Németországba. Grieth közelében látták. Johannesburg Vasúti szerencsétlenség A tárgyalásokról, amelyen a buddhista intézet négy meg­bízottja vett részt a kormány hat képviselőjével, köztük Ky miniszterelnökkel, nem adtak ki hivatalos közleményt. A dél-afrikai Johannesburg egyik külvárosában hétfőn es­te a csúcsforgalom idején sú­lyos vasúti szerencsétlenség történt. Két, afrikai munkásokkal zsúfolt személyvonat, melynek utasai a nagyvárosból, mun­kahelyükről elkülönített lakó­helyeikre utaztak vissza, isme­retlen okokból összeütközött. A sötétben az egyik álló vo­nat végébe rohant bele a má­sik oly sebességgel, hogy az utolsó kocsikat pozdorjává zúzta. Az összeütközés követ­kezménye: 12 halott és 107 sebesült. Hová kerül a Shape? Franciaország atlanti társor­szágainak képviselői e héten összeülnek Párizsban, hogy a június 6-án Brüsszelben meg­nyíló külügyminiszteri érte­kezletre kidolgozzák a NATO- válság megoldását célzó javas­lataikat. A 14-ek egységes ál­láspontot akarnak kialakítani Franciaországgal szemben. Az atlanti külügyminiszte­rek jövő héten Brüsszelben összeülő tanácsa végleg eldön­ti, hogy hova kerül a Shape, a NATO jelenleg Párizs köze­lében székelő vezérkara. Habsburg Ottó megkapta 1 útlevelét Habsburg Ottó és családja már megkapta osztrák útleve­lét, amellyel bármikor beutaz­hat Ausztriába. Ottó első rö­vid, „kísérleti jellegű” látoga­tását június második felére tervezi. Ottó megbízottjai és osztrák kormányszervek kö­zött befejezés előtt állnak azok a tárgyalások, amelyeket az egykori Habsburg-kasté- lyok s a hozzájuk tartozó bir­tokok visszaadásáról folytat­tak. Négyes ikrek Az indiai Ludhiamában egy 26 éves asszony négyes ikrek­nek adott életet. Az anya, va­lamint az újszülöttek — há­rom kislány és egy fiú — egészségesek. A A Szovjetunióban tartózko- § dó Marko Nikezics jugoszláv ^ külügyminiszter meghívta ^ Andrej Gromikót Jugoszláviá- § ba. Gromiko a meghívást el- | fogadta. „Vizes" gondok | Nagykátán (Folytatás az 1. oldalról) § / \ nyészidejű kukoricából 100 ^ holdra jut vetőmag. Mivel a Kossuth Termelő- ^ szövetkezet még bőséges ta- i karmánykészlettel rendelke- i zik, mód kínálkozik arra is, < hogy a „felesleges” kukoricá- $ val 8—10 ezer csirkét nevelje- $ nek fel. Ugyanígy 10—12 $ szarvasmarhát is meghízlal- ^ nak. A kocaállomány malac- $ szaporulata — év végéig — ha $ felhizlalják, ugyancsak jó $ pénzt hozhat a közös kasszá- $ ba. Mindezt a tagok is tud- $ ják, akik ezekben a napok- t ban is, J ugyanolyan szorgalommal $ dolgoznak, mint kora ta- ; v asszal. Most is népes, mozgalmas a > termelőszövetkezet határa, ki- > lencvenen, százan dolgoznak a ! répaföldeken, huszonöt-har- ! mine ember szánt-vet, igyek-1 szik a szikkadó földeken mi- ! nél előbb elvetni a magot, j Fáradozásuk nem lesz hiába-1 való, a munka és a vezetés i leleményessége ellensúlyozni i fogja a másfél milliós kárt. —s. —p. $m\m níiimiixhn Rakéták és összeesküvők it il w tudnák csinálni, mint az ak­kor már vereséget-vereségre halmozó Hitler... Kimondta az igazat A tanúk között voltak né­hányan, akik nem vállalták a szerecsenmosdató szennyes szerepét: kimondták az igazat. Rudolf Pechel például, ami­kor megkérdezte tőle az egyik védőügyvéd, hogy ugye „a tá­bornokok az OKW-ban és másutt is” ellene szegültek sokszor Hitlernek, a kérdés pimaszságán feldühödve, emelt hangon vágta oda: „A tábornokok beleegyeztek min­denbe, abba is, hogy a fenn­hatóságuk alá tartozó terüle­ten az SS legyilkolja a zsidó­kat és más állampolgárokat, abba is, hogy a nemzetközi joggal ellentétben agyonlőjék a fogoly szovjet komisszáro­kat és kommunista párttag katonákat, valamint az ellen­séges pilótákat és ejtőernyősö­ket.” Amikor szavait a vádlottak között feltörő méltatlankodás és kiáltozás próbálta félbesza­kítani, Pechel teljes testével feléjük fordult, s a zajt túl­harsogva vágta oda: „A tábornokok hivatkozása esküjükre nem egyéb, — s akkor sem volt egyéb, amikor ezek az események történtek — mint gyáva próbálkozás, hogy elbújjanak saját lelkiis­meretük és a felelősség elől.” Utóbbit illetve igazat mon­dott Pechel. Előbbit tekintve azonban tévedett. Hol volt a német tábornokoknak — lel- kiisiperete?... (Következik: Szilárd bizto­síték?) .: »• o f m b:ö h át: Kaltenbrunner is ellenál­ló volt... Micsoda logika! Megjelent tanúként Gisevius is, aki Gestapo ügynök volt, de ugyanakkor az amerikai OSS hírszerző szervezetnek is dolgozott: ő fordított taktikát alkalmazott, így igyekezett menteni a vádlottakat. Kije­lentette — legjobb védekezés a támadás alapon — hogy az amerikaiak azt tanácsolták az összeesküvőknek, mondjanak le a merényletről, s inkább vegyék rá Rommel és Kluge tábornagyokat, hogy „nyissák meg a frontot a nyugati csa­patok előtt...” Sauckel védője Servatius — aki Eichmann védelmével Iz­raelben, szerezte meg hírhedt­ségét — az bizonygatta, hogy védence „mindenkor ellenke­zett”; megjelent a mentőtanúk között Veesenmayer is — akit 1948-ban húsz évi börtönre ítéltek, s három év múlva sza­badon engedték __ — Ma­g yarország 1944-beli helytar­tója, ám a szovjet vádképvise­lők rövid útorí lehetetlenné tették a védekezést: bemutat­ták Goerdeler, a Hitler elleni összeesküvés egyik vezéralak­jának 1943. március 26-án írt memorandumát. Ebben többek között ez áll: „A következő lépéseket abban az irányban kell megtennünk, hogy meg­szüntessük a nyugati hatal­makkal a feszültséget; ez majd lehetővé teszi, hogy ke­leten koncentráljuk haderőn­ket.” Azaz az összeesküvők nem békét akartak, s nem azért kí­vánták félreállítani Hitlert, mert a gaztettekkel nem értet­tek egyet, hanem mert takti­káztak, s mert úgy gondolták, hogy mindezt ők jobban az íaoszaKaDan azonoan mi már tisztában voltunk azzal, hogy nem szabad további gaztetteket elkövetnünk, mert ezek egy elvesztett háború után még inkább súlyosbíta­nák a német nép helyzetét. Ez volt a döntő ok, amiért nem került sor a gáz felhasz­nálására.” Figyeljük asak a ravasz Speert. Kik akartak gázhábo­rút? Bormann, aki eltűnt. Ley, aki a börtönben, s Goebbels, aki még az összeomlás napjai­ban öngyilkos lett. És kik aka­dályozták meg? „Mi”, azaz Speer, s a többiek, akik most a vádlottak padján ülnek... Az „ellenállók" A vádlottak minden lehető­séget megragadtak, hogy igye­kezzenek kedvezőbb színben feltűnni. Amikor Hitler elleni összeesküvés szálainak kibo­gozása került napirendre Nürnbergben, egycsapásra ki­derült, hogy a vádlottak vala­mennyien „ellenállók”, már réges-régóta szembefordultak Hitlerrel. Kaufmann, Kalten­brunner védője például egy Hettel nevű Gestapo alkalma­zottat (!) idéztetett meg ta­núként, aki azt bizonygatta, hogy ő már 1943-ban beszá­molt főnökének — akit náci körökben is csak „gyilkos bul- doggként” emlegettek — ame­rikai szervezetekkel felvett kapcsolatairól, s Kaltenbrun­ner mégsem csukatta le! Te­egyik szennyes ügyéről leb- bentette fel a fátylat. A német nép érdekeiről papoló náci ve­zetők tébolyult hatalmi ter­veik megvalósítását látták a rakéták gyártásában: elérni velük Amerikát. (Kísérleti példányait „Made in von Braun”, az amerikai hadsereg találta meg — s Braunnal együtt átvitte az USA-ba). Amikor Speer Hitlernek kije­lentette, a német légtér védel­mére inkább vadászgépek kel­lenének, a führer leintette: „Ez nem érdekes.” A német városok bombázása, a lakos­ság szenvedései: nem érde­kes ... így „előzték meg” a német nép pusztulását Hitler s a többiek! A halottak akarták Nürnbergben a vád képvise­lői olyan okmányokat is be­mutattak amelyek tagadhatat­lanul bizonyították: a nácik a gázháború alkalmazását ter­vezték. Természetesen a vád­lottak közül senki sem vállal ilyet. Igen jellemző erre Speei és Jackson amerikai ügyés: párbeszéde: „Megnevezhet-e olyanokat akik gázháborút követeltek? Elsősorban Bormann, Ley , Goebbels törekedtek mindéi eszközzel a háborúnak mé; élesebb eszközökkel való foly tatására. A háborúnak ebbe: 1945. január 30-án mondott utoljára rádióbeszédet Hitler, a Harmadik Birodalom führe- re. Kijelentette: „Mindössze hat évi béke állt rendelkezé­sünkre, hogy a német népet megmentsük a pusztulástól. Az árulókat fel fogjuk szá­molni. A harcot mindenhol, minden körülmények között folytatni fogjuk.” A német né­pet pusztulásba hajszoló führer, mint mindig, most is szemérmetlenül hazudott. Hat évi béke... a pusztulástól va­ló megmentés ... Ez nem érdekes Albert Speer, a fegyverke­zés minisztere Nürnbergben kijelentette: „A rakéták elő­állítása (amelyet a ma Ameri­kában bálványozott Braun báró irányított... — a szerk.) igen költséges volt számunkra, hatásuk a befektetéshez viszo­nyítva minimális eredményt hozott. Ennek folytán nem volt érdekünk, hogy ezeket na­gyobb mennyiségben állítsuk elő. Himmler volt az, aki el­sősorban erőltette a gyártást. A hadsereg vezetői egy véle­ményen voltak velem, hason­lóképpen gondolkoztak sokan a légierő vezetői közül is. Egy rakéta árából egy vadászgépe! építhettem volna.” A látszatra nem nagy jelen­tőségű vallomás a birodalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom