Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

1966. JÚNIUS 1., SZERDA MEGYEI yilpfalp 9 Járművek szűrővizsgálaton mm V > ­^'' ' ^ \ > Egy kissé rezignált amerikai /orvos nemrég kijelentette: „Az Egyesült Államokban nem el­sőrendű a rák elleni kutatás, hiszen a közúti balesetek leg­alább kétszer annyi áldozatot szednek”. Nem tudom, hogy nálunk milyen ez az arány, de kétségtelenül sok a baleset. És valóban, kínálkozik az ösz- szevetés lehetősége; nemcsak az áldozatok számát illetően. A közlekedési baleset is olyan „betegség”, amelynek legjobb gyógymódja a megelőzés. A napokban a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban telep­helyi ellenőrzést tartott a Pest megyei Rendőrfőkapi­tány ág közlekedésrendészeti osztálya. Vagyis: afféle szűrő- vizsgálaton vettek részt a köz­utakon használt járművek. Reggel 6 óra előtt érkeztünk a -gazdaság telephelyére a ka­pitányság műszaki autójával, s e :kor már várt bennünket Balogh Bertalan főmérnök; «r ^történtek az előkészüle­r » rendőrség alkalmazkodik y gazdaságok, üzemek, válla- ’ ok munkarendjéhez. Most, aratás előtt még jobban rnek a mezőgazdaságban iznált gépek, nincs annyi üli tás; legjobb idő, hogy megtörténjék az ellenőrzés. Különben azért jó ez az idő­pont, mert a munka dandár- i ig a szükséges javításokkal is elkészülhetnek. Felsorakoztak h SÍ ’ ír ► K a gépkocsik, traktorok, vonta- L tök, pótkocsik. A gazdaság, r amely 10 ezer holdon gazdál- K: dik, 99 közutakon is hasz- K - ilt, vizsgázott járművet szám- kál. Ez már jelentős géppark. Herceg'halom különben igen forgalmas hely. Főútvonal kö- i zeleben fekszik; jószerint nem ' is hagyhatják el a gazdaság | járművei a bekötőutakat anél­kül, hogy ne keverednének a főút forgalmába. Megkezdő­dött hát az ellenőrzés; hogyan tudnak ebben a forgalomban helytállni? — Először minden jármű tsinál egy fékpróbát — ren- i ítélkezett Bolcsik Mihály törzs­k őrmester. Természetes ez; a 'ík talán a legfontosabb al- atrész a járműveken. Ha nem ó, mennyi baj származhat ab- ' tói. Van rá példa jócskán, a jaleseti krónikákban. Jön az első teherkocsi. Fel- >úg a Csepel, nekiiramodik, tztán a vezető betapossa a fé­lét. Csak úgy csúszik a kocsi. — Jó. A fék jó. Ezután a közúti lámpákat vizsgálják meg, majd az rányjelzőket, féklámpát. A jumikra is kiterjed a figye- em. Aztán a kocsi alját vizs­gálják: a rugókat, a kormány- izerkezetet. Végül a kocsive- ető irataiba tekintenek bele. Az elsőt rendben találták az sllenőrök; mehet A második- lal sincs baj; az is mehet lolgára. De a harmadik kocsi nár kiáll. „A kormánytolórúd Iső gömbcsuklója kopott, a óbb oldali hátsó világítás nem ■9, ugyanitt az irányjelző szí­ré sem megfelelő’’ — ezeket rja a jegyzeteibe Boda József örzsőrmester. A gazdaság főmérnöke is itt dl, s nyomban intézkedik, ;üldi a műhelybe a hibás gé­leket: — Cserélje ki azt a lámpát! tfenjen, és állíttasson a té­ten ! A hátsó gumiban kevés i levegő — ilyeneket mond, s nikor a traktoros védekezik, >ogy azért nincs keményre mmpálva a gumi, mert akkor áz a gép, a főmérnök dühös: - Tudja, mennyibe fog ke- ■ülni magának ez a kényelem? 1400 forintba. Ennyi — teszi íozzá —, egy új gumi ára, ha önkre teszik ... A rendőrök igen apróléko- ian, körültekintően dolgoznak. A főmérnök elismerően jegy- :i meg: nem vitás, minden kis libát észre vesznek. Jó szak- imberek. Igaz, Bolcsik törzsőrmester is Boda törzsőrmester valóban izakemberek — végzett tech- likusok. Az egyik csak ránéz l kocsira. — Mi van ennek az elejé­vel? Nemigen látni semmit. — Rossz a rugó. S a másik ellenőr már jegy­zi is a hibát: „AB 47—75-ös rendszámú gépjármű bal ol­dali hordrugójának ívelése szükséges.” Közben a főmérnök vitába száll az egyik traktorossal, hogy miért nincs rendben a gép, amikor már utasítást is adott... — Nemcsak az ellenőrzés előtt kellene az utasítás, fő­mérnök elvtárs! — replikázik a traktoros —, hiába megyünk a műhelybe máskor, nem tud­nak segíteni... Először csodálkozom, hogy a főmérnök, mintha kissé meg­hátrálna. — Jó, menjen csak, most megcsinálják — mondja a traktorosnak, aztán megma­gyarázza a helyzetet. — Ké­rem, szeretném, ha megkér­dezné az anyagbeszerzőt, hogy mit jelent ma alkatrészt sze­rezni ... Nem új téma ez az alkat­rész-kérdés, a mezőgazdasági üzemek azonban különösen rossz helyzetben vannak. Va­lójában az AGROKER volna köteles alkatrészt biztosítani; de egyszerűen nincs. A trak­torokhoz megfelelne a gépko­csik motorikus alkatrésze, azonban ebből az AGROKER nem tud adni, az AUTÖKER- hez pedig ugyancsak hiába mennek a mezőgazdasági üze­mek beszerzői. A szerződéseik­re hivatkoznak, s arra, hogy csak nagyfogyasztókat szolgál­nak ki. A nagyfogyasztók a különböző szállítási vállalatok. Próbálkoztak már azzal is, hogy a különböző nagy gazda­ságok szövetségre lépjenek; így közösen igazi nagyfo­gyasztó válna belőlük — az AUTÖKER azonban így sem hajlandó megkötni velük a szerződést. Az anyagbeszerző szó sze­rint azt mondja: — Éppen a legfontosabb alkatrészek hiányoznak. Kezdhetném ott, hogy rend­kívül nehéz a kormányszerke­zet alkatrészeit pótolni: nin­csenek gömbcsapok, összekö­tők, de keréktőcsavarokat, anyákat sem lehet kapni. Az elektromossági cikkeket meg talán még ennél is nehezebb beszerezni. A 99 vizsgáztatott járművünkhöz négy-öt izzót kapunk egyszerre, vagy még ennyit sem. A panaszoknak se vége, se hossza. Két hónapja áll egy SZ—100-as traktor, mert nem kapnak lánctartó görgőket. A kombájnmotorokhoz nincs hengerfej. A beszerző négy­öt megyét bejár, olykor telje­sen hiába. A Pest megyei AGROKER is — mert ráadá­sul még ilyenek történnek — két hónapig költözött, leltá­rozott most, éppen május ele­jén fejezte be.. Szóval egyet kell ezzel érte­ni, itt volna az ideje, hogy megoldják ezt az alkatrész­kérdést. Különben ez a véle­ményük az ellenőrzést végző rendőröknek is. A mezőgaz­daságban használt járművek fokozottan nehéz körülmé­nyek között dolgoznak: rázód- nak, rongálódnak az úttalan utakon. A közutakon azonban ezek is csak kifogástalan mű­szaki állapotban közlekedhet­nek. Ehhez pedig elengedhe­tetlen a megfelelő alkatrész- ellátás. A szemle végül mégis jó eredménnyel zárult. A rend­őrök elégedetten állapították meg, hogy mindent összevet­ve, ha akadtak is hibák, a géppark rendben van. Sokat fejlődött a gazdaság — Javult a gárdánk is — mondja a főmérnök, amikor készül a jegyzőkönyv, s egy helyen az kerül bele: „Szúró­próba szerűen alkoholszondás ellenőrzést is tartottunk — negatív eredménnyel.” A rendőrségi ellenőrök még emlékeztek azokra az időkre, amikor a fékpróbánál való­sággal széthullottak előttük a járművek. Számos kocsiveze­tő, traktoros ittasan jött a munkába. A telephelyen nem indítanak eljárást, nem bírsá­golnak; de a jegyzőkönyvben következetesen szerepel min­den észrevétel. A gazdaság pedig komolyan vette a jegyzőkönyveket. Szi­gorú intézkedéseket hoztak, né­hány traktorost, sofőrt el is bocsátották — de most már i rend van ... Eredményesek ezek a szű­rővizsgálatok .... Dékiss János Kocsizik az eper Kényes teherrel indulhat a leg­közelebbi gyü­mölcsjárat. Úriás táblán, a Vecsési Állami Gazdaság ÍZ holdas földiepertelepén így egyszerűsítették a szállítást. A helyszínen osztályozott és rekeszelt gyümölcsöt gumi­kerekű targonca gördíti a gyűjtőhelyre Hajót kér Kismaros és Zehegény A Dunakanyar bal partján, a szobi járás községei közül mindössze kettőben, Kismaro­son és Zebegényben nem köt ki a hajó. Az egyik üdülőhe­lyi rangért küzd néhány éve, a másik pedig már régebben üdülőhely, de a hajó csak el­húz mindkettő partja előtt. Ha nyaranta kikötne, még több turista és kiránduló keresné fel határukat — ezzel érvel a két község tanácsa. És mind a kettő szinte egy időben, most fordult azzal a kéréssel a MAHART-hoz, hogy adjon nekik hajókikötőt, áll­jon meg ezentúl partjuknál is a gőzös. Mégpedig nem a tá­voli jövőben, hanem már ezen a nyáron. — Csendes elszívó. Egy an­gol cég, a lármaellenes küz­delem jegyében olyan ipari elszívót gyártott, ameiy mo­tor nélkül, tehát némán mű­ködik. A sűrített levegővel dolgozó, mindössze 5,5 kiló súlyú készülék felszívja a csavarokat, csapszegeket, el­hullott üveg- vagy forgács­darabkákat és természetesen a port is. Elkészítik Csobánka és Pomáz rendezési tervét A Buda vidéki, pilisi hegy­vonulat két szép községének, Csobánkának és Pomáznak is napirendre tűrték távlati fej­lesztési, illetve rendezési ter­veinek elkészítését Erre a célra a Dunakanyar Intéző Bi­zottság igen jelentős összegű hozzájárulást: 200 ezer forin­tot biztosított. A tervek azon­ban összesen 300 ezer forint­ba kerülnek. A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága ezért a tervek elkészítéséhez még 100 ezer forint pótelő­irányzat felhasználását enge­délyezte. Lengyel József: Mérni a mérhetetlent Ez év augusztus 4-én tölti be hetvenedik életévét Len­gyel József Kossuth-díjas író, s ezzel csaknem egy időben kö­szönti őt a magyar írótársa­dalom félévszázados költői, íród jubileumán. E kettős év­forduló alkalmából adta köz­re két vaskos kötetben össze­gyűjtött munkáit Mérni a mérhetetlent címmel a Szép­irodalmi Könyvkiadó. Elbeszé­léseket, filmeposzt, esszére­gényt, meséket, verseket, tör­ténelmi riportálzst (Visegrádi utca), utinaplót (Keresem Kí­na közepét), és regényeket (Prenn Ferenc hányatott éle­te; Újra a kezdet; Treud Richárd vallomásai) — egy kommunista meggyőződésű, számtalan próbatételt kiálló művész szenvedélyes hitval­lását. Humanizmusa, szenvedélyes­sége nyilatkozik meg a szi­bériai élménykörrói szo.ó el­beszéléseiben s újabb temati­kájú novelláiban egyaránt. Azt vizsgálja, miként tükröződnek a lélekben, az öntudatban, a különféle események, a nehéz kritikus helyzetek, megpróbál­tatások, s az írások sommája: azok maradnak meg, akik megtartják — legnehezebb körülmények közt is emberi méltóságukat. Az Oldás és kötés címet ad­ta az új novellákat tartalmazó ciklusának. Ezekben az elbe­szélésekben is, mint a har­mincas években írottaknak a helytállás emberi körülmé­nyeit, következményeit fesze­geti, a helytállás, a munkában önmagát megtartás erejét do­kumentálja. Lengyel József szűkszavúan és_ mégis sokrétűen ábrázolja hőseit: írásaiban minden tény­nek, mozzanatnak is jelentő­sége van. Stílusa igen vonzó. A „Mérni a mérhetetlent” gyűjteménye nemcsak kitűnő olvasmány, de az egyes kor­szakok jellemz" irodalomtörté- jneti dokumentuma is. —I. — o. Szabadtéri színpadok Idén a Dunakanyarban, az egyik leglátványosabb kultu­rális eseménye Leányfalunak lesz. Itt a szabadtéri színpa­don rendezik meg ugyanis a „Leányfalui nyár” műsorait. A színpad jelenleg erősen el­hanyagolt állapotban van. Ezért a megyei tanács biztosí­totta a feltétlenül szükséges építési munkák elvégzéséhez az anyagi eszközöket. Ebből az összegből egyúttal hang- és vi­lágítástechnikai berendezése­ket is vásárolnak. A nyári kulturális események megren­dezéséig Szentendrén is meg­építik a szabadtéri színpadot. Mié az aSoM Mitől gazdagok? ii. torokkal majdnem fél méter­ről fordítják ki — az agronó- mus még többet, több gépet, több műtrágyát szeretne. Az érdekeltség felébresztette szorgalom, és az, hogy ez mozgékony, haladó, újat akaró vezetéssel párosult, — meghozta már legszebb eredményét: a tagok a szövet­kezet gazdáinak tartják ma­gukat. Minden fillért megfor­gatnak, — mert a magukénak érzik. Tőzegbányát létesítet­tek: ezzel javítják a talajt. Az aratásig üresen álló gabo­natárolót jó pénzért bérbead- ták bútorraktámak. Saját gépparkjukat a tsz szerelői tartják rendben, — (Se gé­pekkel nem történhet meg ami száz méterrel arrébb a gépállomás lánctalpas trakto­rával : gazdátlanul vesztegelt napokig az esőben, s tartályá­ból egyhangúan csepegett az üzemanyag oda, ahonnan vé­tetett, az anyaföldbe). Van halastavuk, — jövőre víztáro­lót létesítenek. Nyaralót vásá­rolnak a Balaton partján — amikor nem töltik meg a ta­gok, azt is bérbeadják majd. Mint mondtuk, a község la­kóinak többsége a tsz-ben ke­resi kenyerét. Ez annyira igaz, hogy a helybeli szociális ott­hon például alig képes mun­kaerőt szerezni a faluból. Igaz, — ezt is mondtuk, — arány­lag sok a fiatal, ha más ter­melőszövetkezetekhez viszo­nyítjuk. De ha úgy vesszük, hogy az idén végzett nyolca­dikosok közül mindössze há­rom fiú jelentkezett mezőgaz­dasági tanulónak, — akkor kevés. Miért? — kérdeztük tőlük. Kórusban kiáltották: nem szeretünk kapálni! P. A. B. I. nűsort jelentett be: gyorsan Sízárta á készüléket. Öt perccel később így fekete mellett ugyanebből íz emberből ömlött a szó. ör- izentmiklósi középparaszt csa- ádból származik, gazdálkodó- tak készült egész életében. Az itvenes években más vidékre nent dolgozni, ugyancsak a nezőgazdaságba, hamarosan vezető tisztségbe került. A he- ,yi tsz újjászervezésekor haza- lött — szívvel-lélekkel vetette nagát a munkába. Elmondja: :z neki ugyan hiánytalan örö- net szerez, de a családja vi­szont sokat hiányolja. — Nem négy másként. A rozs titkáról beszél. Ezt a ;itkot keresik a szomszédos lutatóintézetben is, amely a lomoki gazdálkodós tudomá- lyát hivatott gazdagítani — hazánk területének egyhar- nada homok!) Az intézet te­rületén tizenhat mázsás rozs- ;ermést értek el — náluk, a szomszédban csak tizet. .Csak" ez a kutatóintézeti te- ep terméséhez képest — sok i régi hárommázsás terméshez viszonyítva. A mezőgazdász izonban a jövőt sürgeti, ezért íz optimálishoz mér — ez a magyarázata, amiért olyan gyorsan kikapcsolta a rádiót. Amikor egy-egy szimpozion alkalmából országos szakem­berek tekintik meg a kutatóin­tézet földjét, s utána a tszbe is ellátogatnak, tudakolva a hat­mázsás terméskülönbség okát. Hiába vigasztal, hogy régen itt csak nyolc-tíz centire szán- ották fel a földet a tehenek- tel, ma pedig lánctalpas trak­ugrásszerűen a bejárók szá- < ma — és fiatalt is sokat látni a major körül. ■ Mi a gyors meggazdagodás titka? — hiszen 1953-ban az első szóra szétszökött az addig mindössze 3 forintos munka­egységet elérő szövetkezet. Ma is az akkor szétoszlott emberek művelik ugyanazt a földet. „Amikor újjáalakult a tsz és felkértek, legyek az el­nöke, megmondtam: vagy jól működő szövetkezetét csiná­lunk rövid időn belül, vagy én magam szólok az embereknek, hagyjuk abba, nem érdemes!” — így az elnök. Nem munkaegységgel szá­molnak, hanem készpénzzel fizetnek — sokszor azonnal. A tagok és a szerződésesek óra­bérben dolgoznak a földeken. Érdekeltek — sokat dolgoz­nak: „nem úgy, mint a nap- , számosok’’. A vezetőség ugyanis az órabérre normát állapított meg, s ha azt két­szeresen teljesítik — ami nem ritkaság — akkor az órabér is megduplázódik. Felső határ sem a kifizethető teljesítmény­re^ sem a munkaidőre nincs. Év végén nyereségrészesedést osztanak. Ez tavaly húsz szá­zalék volt. A főmezőgazdász felajánlot­ta, hogy kivisz az állomásra. Bekapcsolta az új Skoda rá­dióját — épp mezőgazdasági Ilyen giz-gazt, amíg én élek, nem tűrök a földemben! — ; kiáltott rá az őrszentmiklósi legenda szerint egy öregem­ber a lányára. A húszas-har­mincas években vállalkoztak iaz első módosabb és kezdemé­nyező kedvűbb gazdák a falu­iban a belterjesebb gazdálko­dásra. Az a bizonyos giz-gaz, ; amely itt is, ott is megbontot­ta akkor már a gyér rozstáb- jlák addig egyhangú rendjét, : eper volt A rozs „leginkább csak pipacsot termett”, s ter- i mése csak a szegénységet sza- i porítottá. Mert szegény volt i ez a falu, mint a templom legere, bár ezt ma az újonnan I gazdagodottak szemérmetessé- : gével takargatja annyira, hogy jlassan már valóban nem is | emlékszik rá. Járjuk a tsz földjeit. i A majorba vezető nyárfa­kor mellett hatalmas epres: Side nőtt az egykori próbálko­zás. Arrébb 50 holdon spárga. ! Máshol tömött rozstáblák. A \Béke Mgtsz-1 a közelmúltban ! elismerő oklevéllel tüntették |ki, mint az ország egyik leg­jobb közös gazdaságát. A ho­zmok termőre fordult: ott, ahol ! régen 3 mázsa rozs termett ! egy holdon, az eper például | több mint tízezer forintot jö- ü vedelmez. Nem is nőtt meg itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom