Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
mecrti kICírtnn 1966. MÁJUS 8., VASÁRNAP JÁTÉKRA INVITÁLJUK AZ OLVASÓT Egy kis játékra invitálom a nyájas olvasót. Érdekes és izgalmas játék. Alapgondolata az, hogy minden ember becsületes, ha nincs módja a becstelenségre. A mindennapi élet ezer próbának veti alá a becsületet. Nem a szavak, hanem a tettek döntenek. A keresztény mitológiában az ördög testesítette meg a kísértést. Összüleink, az a bizonyos Ádárn és Éva is egy ilyen próbán bukott el. Mai nyelven: provokálta őket az Ur. A játék kellékei; egy boríték, 2C0 forint és egy egyetemista. Egyetemistánkat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen avattuk a játékba. A kellék kétszáz forintot beletettük egy borítékba. Egy cédulát mellékeltünk hozzá és ráírtuk: „Murvai László egyetemi hallgató április havi ösztöndija”. A cédulán és a borítékon is feltüntettük Murvai barátunk és e perctől cinkostársunk pontos címét. Ezután kisétáltunk a gödöllői utcára és egy óvatlan pillanatban elejtettük a pénzzel bélelt ko- pertát. Ekkor kezdődött az izgalmas játék. Vajon ki ' találja meg, mit csinál, hogyan reagál a váratlan szerencsére. Lesbe álltunk. Az emberek elmentek a boríték mellett. Volt aki bele is rúgott, aztán nem találta érdemesnek, hogy lehajoljon érte. Végül egy idősebb házaspár vette észre a kék papírt. Előbb megálltak, nézték egy ideig. Aztán a^ asszony felvette. Közönyösen kinyitotta, majd tartalmát felfedezve gyorsan szatyrába rejtette. Körülnéztek, s észrevehetően gyorsított léptekkel elindultak. A mi feladatunk az volt, hogy kövessük őket, megtudjuk nevüket és címüket. Igazi detektivesdi játék volt. Nem is olyan könnyű dolog valakit követni, különösen akkor, ha az utca néptelen. Hárman felváltva mentünk utánuk. Nem untatom az olvasót a részletekkel. Nyomozásunk sikerrel járt. Birtokunkba jutott a becsületes megtaláló neve és pontos címe, sőt telekkönyvi adatai is. És most a játék szabályai szerint egy hétig várnunk kell. Várni és figyelni: vajon a „tulajdonos” egyetemista fiatalember címére érkezik-e kétszáz forint, vagy esetleg a Becsületes Megtaláló személyesen viszi ed, hogy a hálás köszönetek jóleső fényében megcsillogtassa becsületét. Nos kedves játszótársunkká szegődött olvasó. Tessék velünk totózni: Mi lesz a játék eredménye? Sőt az is érdekes játék: Tegye fel önmagának a kérdést: mit tenne, ha ön lenne a becsületes megtaláló? Kétszáz forint nem nagy pénz. De azért mindenhol jól jön. Itt a tavasz, annyi minden apróság kell. íme itt van a pénz. Micsoda szerencse ... De hát egy szegény egyetemista hagyta el. Ennyi az egyhavi ösztöndíja ... Mit tenne ön? Kockázat nincs ... Talált pénz... Nem lopás ez... ügy kell annak, aki ilyen hanyag és elszórja a pénzét... Viszont lehet, hogy szegénynek ebből kell fizetnie a menzáját ... Óriási pénz ez egy egyetemistának ... Nem köny- nyű dönteni... Eltelt az egy hét. Az eredmény: Azok tippeltek helyesen, akik úgy vélték, hogy a becsületes megtaláló nem érdemelte ki az előlegezett „becsületes” jelzőt. Murvai László egyetemi hallgató címére nem érkezett pénz. Jó Lucifernek bizonyultunk. Ádám és Éva nem tudott ellenállni a kísértésnek. És ha már a nyájas olvasót bevettük a játékba, abba is be kell avatnom, hogy kollegáink között is megoszlottak a vélemények: volt aki megengedhetetlen provokációnak nyilvánította a játékot. Mások lelkesedtek érte. Vád és védőbeszédek hangzottak el a megtaláló ügyében. Bűnös, vagy ártatlan? Megérdemli-e, hogy nyilvánosan megbélyegezzük, csak azért, mert nem tudott ellenállni a kísértésnek. A többség úgy döntött, hogy hallgassuk el a nevét és elégedjünk meg a tanulságok levonásával. Ezért tehát játékunk főszereplőjét nevezzük egyszerűen Megtalálónak és Megtalálónénak... Gödöllő szélén laknak, rendes kis saját házukban. Némi földjük és szőlőjük van, Megtaláló pedig az egyik gödöllőiT intézménynél dolgozik. Gyermekeik már felnőttek, kettő házas, a harmadik velük él. Pesten dolgozik, kitűnően keres. A ház belseje jólétről árulkodik. Hatalmas kádak, hordók jelzik, hogy a tulajdonosok bortermelők is. Az ólban három malac röfög, az istállóban egy tehén és két borjú ropogtatja a takarmányt. Először á'talánosságokról beszélek. Nem kérdik, mit akarok, talán sejtik, vagy úgy gondolják majd kibököm miért jöttem. Megtaláló közben zavartalanul eszik: paprikáscsirkét galuskával, rubin piros borral öblít utána. Mindketten egységesen vallják, hogy vallásosak. Szegényesen élnek, de nem nagyon panaszkodhatnak ... Csakhát az egészség ... — 220 a vérnyomásom ... Tessék elképzelni: 220! — mondja az asszony. — Becsületesek az emberek? — kérdezem, minden átmenet nélkül. — Hát... nem nagyon ... tudja, mindegyik magával törődik. Itt vannak például... Nevek és példák sorakoznak rendre arról, hogy milyen rosszak az emberek. — Veszítettek el valaha pénzt? — Én egyszer egy ló árát — mondja Megtaláló és most is elszínesedik az arca a haragtól. — Nem hozták vissza ugye? — Ha bolondok lettek volna! — mondja az asszony. — Mit csinálna, ha találkozna azzal, aki megtalálta és nem adta vissza? — Hát... — gondolkozik a ^ Mfegtaláló és az arca nem sok jót árul el. ^ — Maguk szerint ez bűn? ^ — Az bizony! — vágja rá S Megtalálómé. A köznyelvi használatban a 5 „derült égből villámcsapás” 5 szóképpel szokták jelezni, ami § most következik: — Akkor maguk miért nem ^ küldték el azt a kétszáz forin- ^ tot a tulajdonosnak. Csend! A hallgatás már be- ^ ismerés. Nem tagadnak, de mi- ^ után az ítéletet már maguk el- mondták, nem találnak szava- s kát. — Mondtam én az asszony- $ nak ... — bizonytalankodik ^ Megtaláló. — Valóban mondta? Megtalálóné csak legyint. ^ — Rá voltak nagyon utalva ^ arra a pénzre? ' — Nem. Tessék, vissza is« adom. Vigyék! — hangoskodik^ Megtalálóné és máris perdül. $ — Az ugyan négy ötvenes volt, de helyette jó lesz ez a ^ két piros is — kedélyeskedik ^ Megtaláló. — Találtak már valaha 5 pénzt? ^ — Áh ... nincs nekünk sze- ^ rencsénk... a lottón sem nye- ^ rünk soha. — A múltkor a néni a szom- ^ széd új házba ment be. Kié az $ a ház? — A fiamé. Most építették $ — mutat büszkén a szomszé- $ dós villára. Aztán kiderül, 5 hogy három házzal odébb a Iá- $ nyáék építettek hasonló mo- $ dern új házat. : — Van televíziójuk? — Van ... — Mit szeretnek nézni ben- i ne? í Életmentők kitüntetése Életmentőknek nyújtotta át szombaton délelőtt a Minisztertanács kitüntetését Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Dr. Kovács György mentőorvos a solymári Ördöglyuk- barlangban szerencsét lenül járt diáklányt saját testi épsége kockáztatásával, kötelességét meghaladó módon részesített elsősegélyben. Római Mihály, MHS ejtőernyős oktató gyors intézkedésével és közreműködésével egy gyakorlóugrás közben a repülőgépen fennakadt ejtőernyős életét mentette meg. Mindketten az életmentő emlékérmet kapták, bátor, önfeláldozó .magatartásukért ABONY Összkomfortos nevelőotthon Abonyban öt és fél millió forintos költséggel megkezdték a József Attila Állami Nevelő- otthon korszerűsítését. A földszintes épület mellett kétemeletes modem, összkomfortos nevelőotthont kapnak az iskolás korú állami , gondozottak. Az új nevelőotthoni épületet és hozzátartozó gazdasági részt jövőre adják át rendeltetésének. József Attila szellemében A költészet napja idei mérlege Pest megyében a klubdélután, amelyet Gödöllőn rendeztek a szülők és óvónők számára, a gyermekköltéízet népszerűsítéséért. Itt Csanády Imre tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a költészet napja beváltotta a hozzáfűzött várakozásokat: jól szolgálja József Attila kultuszát és jelentősen hozzájárul az új magyar líra népszerűsítéséhez. Bizonyítja ezt a statisztika is, amely szerint emelkedett a könyvtárakban a verseskönyvek forgalma. A megye területén működő könyvesboltokban szintén megnőtt az érdeklődés a verseskönyvek iránt. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya összefoglaló jelentést készített a költészet napja idei tapasztalatairól. A megye különböző városaiban és községeiben tizenegy költő- találkozó volt, ezeken kívül tizenhárom jelentősebb irodalmi előadást és műsort rendeztek. Csaknem minden általános és középiskolában megemlékeztek a költészet napjáról és méltatták József Attila költészetét. Több helyen szavalóversenyt rendeztek igen szép sikerrel. A találkozókon és az irodalmi előadásokon Vészi Endre, Fodor András személyes élményeit mondta el József Attiláról, Váczi Mihály, a költészet jelentőségéről tartott előadást. Gsoóri Sándor kubai élményeiről beszélt, Áprily Lajos a költészet történetét ismertette. Igen nagy érdeklődést keltett dr. Czine Mihály irodalomtörténész előadása a mai magyar líráról. Figyelemre méltó kezdeményezésnek tekinthető az Juhásztanya A hortobágyi pásztormű-, zeum meUett szabadtéri múzeumot alakítanak ki annak bemutatására, hogy milyen építményeket készítet-, tek a pusztai pásztorok. BIRKAMENU Ropog a tavaszi fű a gyapjas jószágok foga között. A természet kínálja zöldre terített asztalát. A Törökbálinti Állami Gazdaság nyája jó étvággyal fogyasztja a „menüt”. Ezerháromszáz birka járja a határt, négy juhász viseli gondjukat (Gábor felv.) s . ... . Az élet küszöbén Vége volt a megbeszélésnek, amikor az iskola kollégiumi szobájának egyik ágyára telepedtünk le, hogy folytassuk a beszélgetést. Hamarosan megtudtam, hogy Békés megyei születésű, 1960-ban Makón érettségizett. — Magyar—történelem szakos tanár szerettem volna lenni, jelentkeztem, de nem vettek fel az egyetemre — mondta, s hangjában nem nehéz felfedezni, hogy életének legnagyobb csalódása volt ez. Azzal az elhatározással, hogy a következő évben újra kéri felvételét, elektroműszerész tanulónak szegődött. Mindenképpen tovább akart tanulni, s hallotta, hogy Zsámbékon könnyebb a felvétel. Szülei értelmiségiek, de bátyja mezőgazdász, így barátkozott meg a gondolattal, hogy üzemgazdász lesz. Nem tett le azonban arról a szándékáról, hogy egyetemet végez — most már agrármérnökit. Két év az iskola végén, jórendű oklevél. A két év alatt megszerette Zsám- békot, itt is akart maradni a helyi tsz-ben, ígéretet is kapott, de amikor kihelyezésre került a sor, más helyeket ajánlottak — köztük Perbált. Ezt fogadta el, s ebben nagy szerepet játszott a főváros közelsége is. Az életút rövid ismertetése után elérkeztünk a mához: — Üzemgazdász lettem, ez szeretnék maradni. Most telik az idő, s úgy érzem, nem haladok előre. Nem azt csinálom, amit kellene, amit itt az iskolában tanultam. Kiírom a traktorok és a gépkocsik számára az üzemanyagot, a menetlevelet, megcsinálom a statisztikai jelentéseket a különböző hivataloknak. Ezt egy adminisztrátor is megtenné a szövetkezetnek is kevesebbe kerülne. — Miért nem kap szakmai végzettségének megfelelő munkát? — Nem mondom, hogy rosszindulat van mögötte, inkább az a baj, hogy a szövetkezet vezetői, maguk sem érzik a szükségességét annak, hogy tisztán lássanak a gazdálkodás útvesztőiben. Anélkül pedig ma már nem lehet gazdálkodni, hogy a vezetők ne kísérjék figyelemmel az önköltség alakulását, különböző intézkedések gazdasági hatásait. Megtudom, hogy a perbáli Petőfi Tsz a gyenge termelő- szövetkezetek kategóriáiéba tartozik, ez évre is 600 000 forint állami dotációt kapott. Nem nehéz megtalálni az összefüggést. De ellentétet is látok: ez a fiatalember, aki bátran mondja el véleményét egy értekezleten, miért nem tudja Az a betyár pénz Boríték az utcán ♦ Sikeres nyomozás ♦ A „becsületes“ megtaláló Megtaláló válaszol: — Hát azokat a zenés marhaságokat ... — Az itthonlévő harmadik fiú segíti magukat? — Rendes gyerek az. Hazaadja a fizetését... még a borravalót is — mondja Megtalálóné. A fia ugyanis pincér a fővárosban. Végül az utolsó kérdés: — Vonatkozik mindaz magukra is, mint amit a ló árának megtalálójáról mondtak? Üjabb csend, majd az asz- szony szólal meg: — Ilyen ez a betyár pénz... Az volt a nagy gazember, aki kitalálta. Ezután elköszöntünk. A kapuig kísértek, Megtaláló barátságosan kezet is nyújtott. Ennyi volt a játék. Engedje el most a nyájas olvasó, hogy levonjak valamiféle konzekvenciát. Azt hiszem, ezt nyugodtan önökre bízhatjuk. ítéljenek Önök, 1 Íves játékostársaink __ , Ősz Ferenc A zsámbéki felsőfokú technikum vezetőinek és tanári karának felelősségérzetéről tanúskodik, hogy az iskola falai közül kikerülő diákokat nem hagyja magukra. Figyelemmel kísérik munkájukat, igyekeznek nehézségeiken segíteni. Évenként megbeszélésre hívják össze őket, a meghitt falak közé. Pedagógus és volt diák újra egymásra talál itt és őszintén mondják el mit tapasztaltak kint az életben. A legutóbbi találkozón résztvettem, s kíváncsian hallgattam az ifjú szakemberek beszámolóit. Sok, nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük. Üzemgazdászokat képez az iskola, s ez a szakma még nem nyert polgárjogot a termelő- szövetkezetek gazdálkodásában. Kihez tartozzon az üzemgazdász? Mi legyen a munkaköre? Vagy egyáltalán szükség van-e üzemgazdászra? Mind-mind megválaszolatlan kérdés, vagy ha kapnak is rá választ ez eléggé megalapozatlan. Sokszor két nyelven beszélnek ma még: mást mondanak a minisztériumban és más a véleményük a termelőszövetkezetek vezetőinek. S közben fiatal szakemberek sodródnak, s életük aszerint alakul, kinek a védő szárnyai alá kerülnek. • Ilyen sodródó ember Szatmári László, a perbáli Petőfi Tsz-be helyezett üzemgazdász gyakornok is. Végefelé járt már a megbeszélés, amikor szót kért. Bevezetőben azzal kezdte, hogy nem is akart felszólalni, mert véleménye szerint sokat beszélnek napjainkban erről a kérdésről, de keveset tesznek. — Az a véleményem — mondotta — oda helyezzenek ki üzemgazdász gyakornokot, ahol megfelelő szakképzettséggel rendelkező vezetők vannak, s ahol igénylik a munkánkat. A fiatal szakemberek helyeslése közepette folytatta: — Amikor rólunk beszélnek, nemegyszer halljuk: meg akarjuk váltani a világot, mindenkinél okosabbak akarunk lenni. Ez nem egészen így van. Igaz, hogy szeretnénk eredményeket elérni, de azért megyünk ki a szövetkezetekbe, hogy tanuljunk! Rövid szünetet tartott, látszott rajta, hogy mérlegeli, folytassa-e vagy itt abbahagyja. Folytatta: — Én olyan helyre kerültem, ahol úgy látom, nincs szükség üzemgazdászra. Nem igénylik munkámat, a főkertész kivételével nincs olyan szakember, akitől a gyakorlati idő alatt tanuljak. Pedig most válik el, hogy milyen szakember leszek. Az egyenes, őszinte felszólalást tapssal jutalmazták a többiek.
