Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

mecrti kICírtnn 1966. MÁJUS 8., VASÁRNAP JÁTÉKRA INVITÁLJUK AZ OLVASÓT Egy kis játékra invitálom a nyájas olvasót. Érdekes és iz­galmas játék. Alapgondolata az, hogy minden ember be­csületes, ha nincs módja a becstelenségre. A mindennapi élet ezer próbának veti alá a becsületet. Nem a szavak, ha­nem a tettek döntenek. A ke­resztény mitológiában az ör­dög testesítette meg a kísér­tést. Összüleink, az a bizonyos Ádárn és Éva is egy ilyen pró­bán bukott el. Mai nyelven: provokálta őket az Ur. A játék kellékei; egy boríték, 2C0 forint és egy egyetemista. Egyetemistánkat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen avattuk a játékba. A kellék kétszáz forintot bele­tettük egy borítékba. Egy cé­dulát mellékeltünk hozzá és ráírtuk: „Murvai László egye­temi hallgató április havi ösz­töndija”. A cédulán és a borí­tékon is feltüntettük Murvai barátunk és e perctől cinkos­társunk pontos címét. Ezután kisétáltunk a gödöllői utcára és egy óvatlan pillanatban el­ejtettük a pénzzel bélelt ko- pertát. Ekkor kezdődött az izgal­mas játék. Vajon ki ' találja meg, mit csinál, hogyan rea­gál a váratlan szerencsére. Lesbe álltunk. Az emberek el­mentek a boríték mellett. Volt aki bele is rúgott, aztán nem találta érdemesnek, hogy le­hajoljon érte. Végül egy idő­sebb házaspár vette észre a kék papírt. Előbb megálltak, nézték egy ideig. Aztán a^ asszony felvette. Közönyösen kinyitotta, majd tartalmát fel­fedezve gyorsan szatyrába rej­tette. Körülnéztek, s észreve­hetően gyorsított léptekkel el­indultak. A mi feladatunk az volt, hogy kövessük őket, megtudjuk nevüket és címü­ket. Igazi detektivesdi játék volt. Nem is olyan könnyű do­log valakit követni, különösen akkor, ha az utca néptelen. Hárman felváltva mentünk utánuk. Nem untatom az olva­sót a részletekkel. Nyomozá­sunk sikerrel járt. Birtokunk­ba jutott a becsületes megta­láló neve és pontos címe, sőt telekkönyvi adatai is. És most a játék szabályai szerint egy hétig várnunk kell. Várni és figyelni: vajon a „tu­lajdonos” egyetemista fiatal­ember címére érkezik-e két­száz forint, vagy esetleg a Becsületes Megtaláló szemé­lyesen viszi ed, hogy a hálás köszönetek jóleső fényében megcsillogtassa becsületét. Nos kedves játszótársunkká szegődött olvasó. Tessék ve­lünk totózni: Mi lesz a játék eredménye? Sőt az is érdekes játék: Tegye fel önmagának a kérdést: mit tenne, ha ön lenne a becsületes megtaláló? Kétszáz forint nem nagy pénz. De azért mindenhol jól jön. Itt a tavasz, annyi minden ap­róság kell. íme itt van a pénz. Micsoda szerencse ... De hát egy szegény egyetemista hagy­ta el. Ennyi az egyhavi ösz­töndíja ... Mit tenne ön? Kockázat nincs ... Talált pénz... Nem lopás ez... ügy kell annak, aki ilyen hanyag és elszórja a pénzét... Vi­szont lehet, hogy szegénynek ebből kell fizetnie a menzá­ját ... Óriási pénz ez egy egyetemistának ... Nem köny- nyű dönteni... Eltelt az egy hét. Az ered­mény: Azok tippeltek helye­sen, akik úgy vélték, hogy a becsületes megtaláló nem ér­demelte ki az előlegezett „be­csületes” jelzőt. Murvai László egyetemi hallgató címére nem érkezett pénz. Jó Lucifernek bizonyul­tunk. Ádám és Éva nem tu­dott ellenállni a kísértésnek. És ha már a nyájas olvasót bevettük a játékba, abba is be kell avatnom, hogy kolle­gáink között is megoszlottak a vélemények: volt aki meg­engedhetetlen provokációnak nyilvánította a játékot. Má­sok lelkesedtek érte. Vád és védőbeszédek hangzottak el a megtaláló ügyében. Bűnös, vagy ártatlan? Megérdemli-e, hogy nyilvánosan megbélye­gezzük, csak azért, mert nem tudott ellenállni a kísértés­nek. A többség úgy döntött, hogy hallgassuk el a nevét és elégedjünk meg a tanulságok levonásával. Ezért tehát játé­kunk főszereplőjét nevezzük egyszerűen Megtalálónak és Megtalálónénak... Gödöllő szélén laknak, rendes kis saját há­zukban. Némi földjük és szőlőjük van, Megtaláló pe­dig az egyik gödöllőiT intéz­ménynél dolgozik. Gyerme­keik már felnőttek, kettő há­zas, a harmadik velük él. Pesten dolgozik, kitűnően ke­res. A ház belseje jólétről árulkodik. Hatalmas kádak, hordók jelzik, hogy a tulajdo­nosok bortermelők is. Az ól­ban három malac röfög, az istállóban egy tehén és két borjú ropogtatja a takar­mányt. Először á'talánosságokról beszélek. Nem kérdik, mit akarok, talán sejtik, vagy úgy gondolják majd kibö­köm miért jöttem. Megtaláló közben zavartalanul eszik: paprikáscsirkét galuskával, rubin piros borral öblít utá­na. Mindketten egységesen vall­ják, hogy vallásosak. Szegé­nyesen élnek, de nem nagyon panaszkodhatnak ... Csakhát az egészség ... — 220 a vérnyomásom ... Tessék elképzelni: 220! — mondja az asszony. — Becsületesek az emberek? — kérdezem, minden átmenet nélkül. — Hát... nem nagyon ... tudja, mindegyik magával tö­rődik. Itt vannak például... Nevek és példák sorakoznak rendre arról, hogy milyen rosszak az emberek. — Veszítettek el valaha pénzt? — Én egyszer egy ló árát — mondja Megtaláló és most is elszínesedik az arca a harag­tól. — Nem hozták vissza ugye? — Ha bolondok lettek vol­na! — mondja az asszony. — Mit csinálna, ha találkoz­na azzal, aki megtalálta és nem adta vissza? — Hát... — gondolkozik a ^ Mfegtaláló és az arca nem sok jót árul el. ^ — Maguk szerint ez bűn? ^ — Az bizony! — vágja rá S Megtalálómé. A köznyelvi használatban a 5 „derült égből villámcsapás” 5 szóképpel szokták jelezni, ami § most következik: — Akkor maguk miért nem ^ küldték el azt a kétszáz forin- ^ tot a tulajdonosnak. Csend! A hallgatás már be- ^ ismerés. Nem tagadnak, de mi- ^ után az ítéletet már maguk el- mondták, nem találnak szava- s kát. — Mondtam én az asszony- $ nak ... — bizonytalankodik ^ Megtaláló. — Valóban mondta? Megtalálóné csak legyint. ^ — Rá voltak nagyon utalva ^ arra a pénzre? ' — Nem. Tessék, vissza is« adom. Vigyék! — hangoskodik^ Megtalálóné és máris perdül. $ — Az ugyan négy ötvenes volt, de helyette jó lesz ez a ^ két piros is — kedélyeskedik ^ Megtaláló. — Találtak már valaha 5 pénzt? ^ — Áh ... nincs nekünk sze- ^ rencsénk... a lottón sem nye- ^ rünk soha. — A múltkor a néni a szom- ^ széd új házba ment be. Kié az $ a ház? — A fiamé. Most építették $ — mutat büszkén a szomszé- $ dós villára. Aztán kiderül, 5 hogy három házzal odébb a Iá- $ nyáék építettek hasonló mo- $ dern új házat. : — Van televíziójuk? — Van ... — Mit szeretnek nézni ben- i ne? í Életmentők kitüntetése Életmentőknek nyújtotta át szombaton délelőtt a Minisz­tertanács kitüntetését Kele­men Lajos, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese. Dr. Kovács György mentő­orvos a solymári Ördöglyuk- barlangban szerencsét lenül járt diáklányt saját testi ép­sége kockáztatásával, köteles­ségét meghaladó módon ré­szesített elsősegélyben. Római Mihály, MHS ejtőer­nyős oktató gyors intézkedé­sével és közreműködésével egy gyakorlóugrás közben a repülőgépen fennakadt ejtő­ernyős életét mentette meg. Mindketten az életmentő emlékérmet kapták, bátor, ön­feláldozó .magatartásukért ABONY Összkomfortos nevelőotthon Abonyban öt és fél millió fo­rintos költséggel megkezdték a József Attila Állami Nevelő- otthon korszerűsítését. A föld­szintes épület mellett kéteme­letes modem, összkomfortos nevelőotthont kapnak az is­kolás korú állami , gondozot­tak. Az új nevelőotthoni épü­letet és hozzátartozó gazdasá­gi részt jövőre adják át ren­deltetésének. József Attila szellemében A költészet napja idei mérlege Pest megyében a klubdélután, amelyet Gödöllőn rendeztek a szülők és óvónők számára, a gyermekköltéízet népszerűsí­téséért. Itt Csanády Imre tar­tott nagy tetszéssel fogadott előadást. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a költészet napja be­váltotta a hozzáfűzött várako­zásokat: jól szolgálja József Attila kultuszát és jelentősen hozzájárul az új magyar líra népszerűsítéséhez. Bizonyítja ezt a statisztika is, amely sze­rint emelkedett a könyvtárak­ban a verseskönyvek for­galma. A megye területén működő könyvesboltokban szintén meg­nőtt az érdeklődés a verses­könyvek iránt. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya összefoglaló je­lentést készített a költészet napja idei tapasztalatairól. A megye különböző városaiban és községeiben tizenegy költő- találkozó volt, ezeken kívül ti­zenhárom jelentősebb irodalmi előadást és műsort rendeztek. Csaknem minden általános és középiskolában megemlékez­tek a költészet napjáról és méltatták József Attila költé­szetét. Több helyen szavalóver­senyt rendeztek igen szép sikerrel. A találkozókon és az irodal­mi előadásokon Vészi Endre, Fodor András személyes él­ményeit mondta el József At­tiláról, Váczi Mihály, a költé­szet jelentőségéről tartott elő­adást. Gsoóri Sándor kubai él­ményeiről beszélt, Áprily La­jos a költészet történetét is­mertette. Igen nagy érdeklő­dést keltett dr. Czine Mihály irodalomtörténész előadása a mai magyar líráról. Figyelemre méltó kezde­ményezésnek tekinthető az Juhásztanya A hortobágyi pásztormű-, zeum meUett szabadtéri mú­zeumot alakítanak ki an­nak bemutatására, hogy mi­lyen építményeket készítet-, tek a pusztai pásztorok. BIRKAMENU Ropog a tavaszi fű a gyapjas jószágok foga között. A természet kínálja zöldre terített asztalát. A Törökbálinti Állami Gazdaság nyája jó étvággyal fogyasztja a „menüt”. Ezerháromszáz birka járja a határt, négy juhász viseli gondjukat (Gábor felv.) s . ... . Az élet küszöbén Vége volt a megbeszélésnek, amikor az iskola kollégiumi szobájának egyik ágyára tele­pedtünk le, hogy folytassuk a beszélgetést. Hamarosan meg­tudtam, hogy Békés megyei születésű, 1960-ban Makón érett­ségizett. — Magyar—történelem szakos tanár szerettem volna lenni, jelentkeztem, de nem vettek fel az egyetemre — mondta, s hangjában nem nehéz felfedezni, hogy életének legnagyobb csalódása volt ez. Azzal az elhatározással, hogy a következő évben újra kéri felvételét, elektroműszerész tanulónak szegődött. Min­denképpen tovább akart tanulni, s hallotta, hogy Zsámbékon könnyebb a felvétel. Szülei értelmiségiek, de bátyja mező­gazdász, így barátkozott meg a gondolattal, hogy üzemgaz­dász lesz. Nem tett le azonban arról a szándékáról, hogy egyetemet végez — most már agrármérnökit. Két év az is­kola végén, jórendű oklevél. A két év alatt megszerette Zsám- békot, itt is akart maradni a helyi tsz-ben, ígéretet is kapott, de amikor kihelyezésre került a sor, más helyeket ajánlot­tak — köztük Perbált. Ezt fogadta el, s ebben nagy szere­pet játszott a főváros közelsége is. Az életút rövid ismertetése után elérkeztünk a mához: — Üzemgazdász lettem, ez szeretnék maradni. Most telik az idő, s úgy érzem, nem haladok előre. Nem azt csinálom, amit kellene, amit itt az iskolában tanultam. Kiírom a traktorok és a gépkocsik számára az üzemanyagot, a menetlevelet, megcsinálom a statisztikai jelentéseket a különböző hivataloknak. Ezt egy adminisztrátor is megtenné a szövetkezetnek is kevesebbe kerülne. — Miért nem kap szakmai végzettségének megfelelő munkát? — Nem mondom, hogy rosszindulat van mögötte, inkább az a baj, hogy a szövetkezet vezetői, maguk sem érzik a szük­ségességét annak, hogy tisztán lássanak a gazdálkodás út­vesztőiben. Anélkül pedig ma már nem lehet gazdálkodni, hogy a vezetők ne kísérjék figyelemmel az önköltség alaku­lását, különböző intézkedések gazdasági hatásait. Megtudom, hogy a perbáli Petőfi Tsz a gyenge termelő- szövetkezetek kategóriáiéba tartozik, ez évre is 600 000 forint állami dotációt kapott. Nem nehéz megtalálni az összefüg­gést. De ellentétet is látok: ez a fiatalember, aki bátran mondja el véleményét egy értekezleten, miért nem tudja Az a betyár pénz Boríték az utcán ♦ Sikeres nyomozás ♦ A „becsületes“ megtaláló Megtaláló válaszol: — Hát azokat a zenés mar­haságokat ... — Az itthonlévő harmadik fiú segíti magukat? — Rendes gyerek az. Haza­adja a fizetését... még a bor­ravalót is — mondja Megta­lálóné. A fia ugyanis pincér a fővárosban. Végül az utolsó kérdés: — Vonatkozik mindaz ma­gukra is, mint amit a ló árá­nak megtalálójáról mondtak? Üjabb csend, majd az asz- szony szólal meg: — Ilyen ez a betyár pénz... Az volt a nagy gazember, aki kitalálta. Ezután elköszöntünk. A ka­puig kísértek, Megtaláló barát­ságosan kezet is nyújtott. Ennyi volt a játék. Engedje el most a nyájas olvasó, hogy levonjak valamiféle konzek­venciát. Azt hiszem, ezt nyu­godtan önökre bízhatjuk. ítél­jenek Önök, 1 Íves játékostár­saink __ , Ősz Ferenc A zsámbéki felsőfokú technikum vezetőinek és tanári karának felelősségérzetéről tanúskodik, hogy az iskola falai közül kikerülő diákokat nem hagyja magukra. Figyelemmel kísérik munkájukat, igyekeznek nehézségeiken segíteni. Évenként megbeszélésre hívják össze őket, a meghitt falak közé. Pedagógus és volt diák újra egymásra talál itt és őszintén mondják el mit tapasztaltak kint az életben. A legutóbbi találkozón résztvettem, s kíváncsian hall­gattam az ifjú szakemberek beszámolóit. Sok, nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük. Üzemgazdászokat képez az iskola, s ez a szakma még nem nyert polgárjogot a termelő- szövetkezetek gazdálkodásában. Kihez tartozzon az üzem­gazdász? Mi legyen a munkaköre? Vagy egyáltalán szükség van-e üzemgazdászra? Mind-mind megválaszolatlan kérdés, vagy ha kapnak is rá választ ez eléggé megalapozatlan. Sok­szor két nyelven beszélnek ma még: mást mondanak a mi­nisztériumban és más a véleményük a termelőszövetkezetek vezetőinek. S közben fiatal szakemberek sodródnak, s életük aszerint alakul, kinek a védő szárnyai alá kerülnek. • Ilyen sodródó ember Szatmári László, a perbáli Petőfi Tsz-be helyezett üzemgazdász gyakornok is. Végefelé járt már a megbeszélés, amikor szót kért. Bevezetőben azzal kezdte, hogy nem is akart felszólalni, mert véleménye sze­rint sokat beszélnek napjainkban erről a kérdésről, de ke­veset tesznek. — Az a véleményem — mondotta — oda helyezzenek ki üzemgazdász gyakornokot, ahol megfelelő szakképzettséggel rendelkező vezetők vannak, s ahol igénylik a munkánkat. A fiatal szakemberek helyeslése közepette folytatta: — Amikor rólunk beszélnek, nemegyszer halljuk: meg akarjuk váltani a világot, mindenkinél okosabbak akarunk lenni. Ez nem egészen így van. Igaz, hogy szeretnénk ered­ményeket elérni, de azért megyünk ki a szövetkezetekbe, hogy tanuljunk! Rövid szünetet tartott, látszott rajta, hogy mérlegeli, folytassa-e vagy itt abbahagyja. Folytatta: — Én olyan helyre kerültem, ahol úgy látom, nincs szük­ség üzemgazdászra. Nem igénylik munkámat, a főkertész ki­vételével nincs olyan szakember, akitől a gyakorlati idő alatt tanuljak. Pedig most válik el, hogy milyen szakember le­szek. Az egyenes, őszinte felszólalást tapssal jutalmazták a többiek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom