Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

1966. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK a^friflP '' marná Végre egyenesben A sor végéről előre Kétküllős csak iff Fő a bizalom Kísérleti parcellán Szentendrei­szigeten a szakszövet­kezetekben és háztáji gazdaságokban ma is a hagyomá­nyos szamóca-rajtákat termelik. Ezek egyidóben — össze­sen két hét alatt — érnek be. Szedésük emiatt nagy gon­dot okoz a termelőknek. A Pest megyei MÉK egy évvel ezelőtt 20 holdon lajtakísérleti telepet létesített Tahitót- faln határában. A kísérletek célja, hogy a kedvelt tavaszi gyümölcs, május közepétől június végéig termő 5—6 faj­táját meghonosítsák. Az idén ezekből a fajtákból már szaporító anyagot adnak a termelőknek Két, két és fél esztendeje még arról volt szó, hogy meg­szüntetik vagy más szövetke­zettel vonják össze; most a járás kisipari szövetkezetei­nek élmezőnyében foglal he­lyet a Gyömrői Vas és Fém Kisipari Szövetkezet. Nem volt könnyű eddig eljutni, s gondjaikat ma sem szűkén mérik. Mégis, úgy érzik: végre, egyenesben vannak. A szatócsműhely helyett A mély pontban nagy ré­sze volt a vezetésben megle­vő egyenetlenségiek, s ez csak akkor változott, amikor Szé- csi Géza személyében új el­nök került a szövetkezet élé­re. A műszaki vezető, Kocsis István pedig azt hangsúlyozza, hogy „szatócsműhely helyett végre kialakítottuk a kisipa­ri szövetkezet profilját”, s a hangsúlyt itt az iparira helye­zi, mégha méreteiben kisipari is ez. Profiltisztítást hajtottak végre, új termékek gyártá­sát kezdték meg; a Csepel Autógyár számára csakis itt készülnek a kétküllős kor­mánykerekek, az összes döm­„III lobbant lel a láng... 200 esztendeje — A jubiláló gimnázium — Nincs alapítólevél A két Petrovits — A „magyar Tyrtaeus" éí Az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumnak, amely most, május 27—28—29-én ünnepli alapításának kétszázadik év­fordulóját, legnagyobb és leg­féltettebben őrzött kincse nem valami alapító oklevél — ilyesféle talán nem is volt soha —, hanem egy százharminckét esztendős ere­deti Matricula. A jubiláló iskola igazgatója, Kardos Győző szeretettel simogatja meg- az avult födelű köte­tet. — Jobban vigyázunk rá. mint a szemünk fényére — mondja —. hiszen ez a mi ne­meslevelünk. Császárnak, királynak kéz­jegyé, pecsétje nincs ugyan rajta, de van benne valami, ami mindezeknél mérhetetle­nül értékesebb: az öreg is­kola egykori diákjának és örök büszkeségének. Petői1 Sándornak a neve és a ke- zeírása. A nagy alakú könyv lén ez olvasható: föde­Tehát: Az aszódi evangé­likus nyelvtudományi isko­lának anyakönyve 1834-ből. Stephanus heniesmester fia A könyv nyolcadik gondo­san megrubrikázott lapján az iskola 1835-beli diákjainak névsora. A harmincharma­dik név „Petrovics Alexan­der”. A keskeny rovatokban kibetűzhető adatok szerint tizenhárom éves, evangéli­kus vallású, magyar, a Pest megyei Kiskőrös szülötte, apja Stephanus hentesmes­ter, aki a kunsági Szabad- szálláson lakik. A kis Sándor másodéves grammatistaként iratkozott be az aszódi is­kolába, amelynek mindvégig kitűnő, „eminens" diákja volt. A következő tanévben, 1936 ban már két Petrovits nevű diákja volt az aszódi gimná­ziumnak: az akkor már szin- taxista és tizennégy éves Sándor magával hozta és be­íratta „donatistá"-nak tizen­egy éves István öccsét is. Ebben az évben, valamint a következőben is Sándor min­den tantárgyból kiérdemelte a nagy „E”-t, István az első évben ebből a kalkulusból négyet, az „e”-ből hármat szerzett, de 1837-ben már ő is tiszta „E” volt. A Matricula sok más fon- I tos emléket is őriz a sza­badságharc költőapostolának j aszódi diákkorából. Az is- i kola kiváló rektora, Koren J István, a neves botanikus, , gondosan följegyezte a kis iskolai könyvtár forgalmára Vonatkozó adatokat is. Ezek­ből kiderült, hogy Sándorban miiven mohó érdeklődés fe­szült úgyszólván minden Sránt. Egyetlen tanév alatt Itt lobbant fel a láng; itt nyerte olympi tüzet a I.egszerctőbb költőnk, a haza Tyrtaeusa. Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi: szegény bár Kincse, a lángemlék átragyog ifjaira. jén nyílt meg szakközépisko­lai tagozata, amelynek tanulói az Ikladi Műszergyár támoga­tásával a szerszámkészítés tit­kait sajátítják el. Az aszódi gimnázium mind­végig a szegény paraszt-, munkás- és iparosgyerekek iskolája volt. Névsorukban történelmi zománcú névre nem is bukkanunk. Az aszódi diákok mégis joggal büszkél­kedhetnek azzal, hogy ott sze­degethetik magukba a tudást, ahol Petőfi géniusza bonto­gatta szárnyát, ahol a „ma­gyar Tyrtaeus” legelső verseit írta, ahol legelőször volt sze­relmes — első szerelme egy aszódi kislány, Emma volt, Cancriny Emilia, egy özvegy papné leánya, és ahol először izzott fel lelkében a vágy a színészi pálya iránt. Magyar László per és traktor légszűrőbe­rendezése ugyancsak gyömrői gyártmány. Közvetlen és közvetett ex­portjuk megközelíti az évi ötmillió forintot, termelésük 75—80 százalékát három áru­cikk jelenti, a korábbi 150 he­lyett ... A helyi kenyér Papp László, a pártszerve­zet titkára azt hangsúlyozza, hogy a tagok nagy része áldo­zatkész, kötelességén túl is sokat tesz, hiszen „a helyi ke­nyér a munkaalkalmakban nem bővelkedő Gyomron nagy dolog”, s ez utóbbit jól bizonyítja a felvételre jelent­kezők nagy száma is, akiket azonban nem tudnak fog­lalkoztatni. A tagok áldozat- készségét igencsak próbára tette az elmúlt év: sok volt a beteg, váratlan, népgazdasá- gilag fontos megrendelése­ket kellett teljesíteniük, s így nem maradt más választás, mint a túlóra. A látszatra je­lentős túlóraszám ellenére — éves szinten — a tervezettnél kevesebb munkaóra felhasz­nálásával teljesítették, illetve teljesítették túl tervüket. Ezt az évet már könnyeb­ben, megalapozottabban kezd­ték. A korábbi erőfeszítések gyümölcsei most érnek be: 1 megszűntek a minőségi rek­lamációk. a szövetkezet ter­mékei iránt bizalommal van­nak a megrendelők, s ezt leg­jobban az bizonyítja, hogy rájuk bízták az új légszűrőé — családi prototípusának ki­dolgozását. A jók példája A bizalom megszerzésében nagy része volt a vezetés megszilárdítása mellett annak, hogy a tagok jó része hűen követi a legjobbak példáját. í Az üzemrészeket végigjárva. az emberekkel beszélgetve ^ Papp László, Tarsoly László. $ Herczeg István, Kovacsik Já- nos nevét jegyeztem fel; ők £ azok, akik a legtöbbet tettek^ és tesznek a jobb eredménye- í kért. A műszaki vezető pedig í Szabó Lászlót említi, aki itt ^ volt lakatos, s miután elvé- ^ gezte a technikumot, techno- ^ tógus lett, s rendkívül szé- ^ rény lehetőségeik ellenére is £ sokat tett a termelés korsze- í rűsítéséért. í , J Igen nagy a zsúfoltság min- J den munkahelyen: ennek el- ^ lenére — s ez a termelésszer- í vezést dicséri — ismeretlen í fogalom az állásidő, nincs ^ anyaghiány! 1965. első ne-J gyedévéhez mérten ez év első J negvedében két és félezer fo- % rinttal nőtt az egy főre jutói í termelési érték, emelkedett a í munkaigényesebb termékek aránya az össztermelésen be- ^ lül, az anyagnormák felül- ^ vizsgálatával, több más intéz- 'r, kedéssel mintegy tíz százalék- J kai csökkentették — ugyan- ^ csak a múlt év első negyedé- J hez mérten — az összköltsé- f geket. Rugalmasabb keretek között í Az 1964. évi öt százalékost osztalék 1965-ben 12 százalék- ^ ra emelkedett; Kocsis István $ pedig azt hangsúlyozza, hogy ^ az új gazdaságirányítási rend- ^ szer fokozatos megvalósításá- ^ nak részeként ebben az évben f már sokkal rugalmasabb ke- í retek között dolgozhatnak. $ Elsősorban a gazdaságosság $ az, ami a korábbiaknál is na- ^ gyob szerephez jut, s maguk meghatározta tervüket az első ^ negyedben 102 százalékra tel- í jesítették. | A szövetkezetnek jelentős kötelezettségei vannak a hazai járműfeilesztési programban: t a Csepel Autógyár, az Ikarus, £ a Vörös Csillag Traktorgyár í állandó partnerei, s ha a je- 4 lenlegi többszörösét termel- $ nék. az is kevés lenne, oly \ ugrásszerűen nőnek az igé- ^ nyék. A több mint száz em- ^ bernek ken veret adó szövet- ^ kezet tehát nemcsak megta- ^ lálta a kiegyensúlyozott utat, 4 hanem a további fejlődésre is mód van, bár a lehetőségek — értve alatta a gépi beren­dezéseket — nem tartottak lé­pést e fejlődéssel. A lehetőségek bővítése: ez jelenti most a gyömrőiek — és természetesen irányító szerveik — soronkövetkező feladatát Az új és jó út, amelyen most már hosszú hó­napok óta járnak, remélhető­leg ide is elvezet. Mészáros Ottó Befejezik Dányban a vízrendezési munkát Még az elmúlt évben kez­dődtek meg Dány községben a vízrendezési munkálatok, amelyek áthúzódtak 1966-ra Ennek keretében a Bocskai ut­cában, többek között 200 mé­ter hosszúságban szükséges az árokszakasz kikövezése, és a talaj egyenetlenségének meg­szüntetése is. A munkálatok teljes befejezéséhez a megyei tanács most 50 ezer forint pót­előirányzat felhasználását en­gedélyezte. A BEKE ES A SPORT JEGYEBEN Vidám hétvége Zebegényben Olimpiák és universiádák, világbajnokságok és kupa- mérkőzések hosszú sora tanú­síthatja, hogy a béke és a sport jegyében — a békehó­nap és az országos sportna­pok keretében — mozgalmas hétvégi programmal várják május 28—29-én Zebegény la­kóit, s a dunakanyari látoga­tókat. A békenapok eseménysoro­zata szombaton kezdődik a zebegényi szabadtéri színpa­don, útjtörőtalálkozóval, ame­lyet délután színes, lampionos felvonulás, tűzijáték és tá­bortűz követ a Zászló-hegyen. Vasárnap reggel térzene hangjai invitálják a zebegé- nyieket a békegyűlésre. Az ezt követő kultúrműsorban a budapesti Bartók Béla Zenei Szakiskola növendékei, a B. M. Határőrség központi fú­vószenekara, a rétsági és a szobi járás legjobb öntevé­keny művészeti csoportjai és a vecsési földművesszövetke­zet énekkara és fúvósai lép­nek fel. A délutáni gazdag sportműsor után este vidám sportbál zárja be a békena­pokat. Kilencedszer. Csak pianisták Kilencedszer rendezik meg hazánkban a Budapesti Nem­zetközi Zenei Versenyt: a ha­gyományos találkozó szeptem­ber 17-én kezdődik és október 1-én zárul. A találkozón ezúttal csak zongoristák vesznek részt: a fiatal pianista művészek szá­mára harmadszor hirdették meg a Liszt—Bartók-versenyt. Újdonság, hogy — az eddigi gyakorlattól eltérően — a részvevőknek a kötelező re­pertoárban nemcsak Liszt és Bartók, hanem Bach és Chopin egy-egy művét, valamint egy új magyar szerzeményt is elő kell adniuk a versenyfeltéte­lekben megjelölt kompozíciók közül. Ki látó, 1966 21 új szovjet novella ÜNNEPI KÖNYV HÉ T szemlélet hozott megújulást az újabb szovjet prózában, mint azt már az 1964-es Ki­látóban s az előbb megneve­zett szovjet írók különböző magyarul megjelent kötetei­ben tapasztalhattuk. Természetes és érthető, hogy a szovjet írókat még ma is állandóan foglalkoztatja a má­sodik világháború élményvi­lága. De újdonság e témakö­rön belül a front mögötti, hátországi epizódok hitelesen reális megörökítése. Nem vélet­len, hogy ez elsősorban a leg­fiatalabb írónemzedék tagjai­nak sikerül, akik közvetlenül még gyerekként élték át a ma már történelemmé vált idő­ket. Így például A tornyocs- kás ház című elbeszélésében Fridrich Horenstejnnek vagy Az ajtó című novellában Vik­tor Konyeckijnek. Más szovjet novellisták frissebb, időben hozzánk kö­zelebb álló történeteket ra­gadtak meg. Különösen eleve­nek, érdekesek az erkölcsi és magatartásbeli konfliktusok­nak drámaian élező, ráébresz­tő analízisei. Ilyen például Nagibin Olezska házassága. Tyendrjakov Kérészélet és Gla­gyilin Távoli szigeteken című elbeszélése. Ezekben az írásokban nem az élet nagy, ünnepi témái do­minálnak, hanem az egyszerű, hétköznapi kis esetek. S ben­nük egy-egy törés, belső vál­ság nyomán mélyebben érzé­kelhetjük a mai szovjet em­ber gondjait, vívódásait és tö­rekvéseit új felismerésekre. Két év vel ezelőtt. 1964-ben jelent meg a Magvető kiadá­sában először ezzel a címmel egy sikeres, a szovjet prózai „új hullám’'-ot bemutató vá­logatás. Most a jelenlegi kötet ennek az előbbinek a folyta­tása: újabb és frissebb össze­állítás, 21 szovjet író, 21 no­velláját tartalmazza a gyűjte­mény, amelyben már a szer­zők névsora is — a rangos és ismert Pausztovszkijtól, a kezdő és ismeretlen Ho- renstejnig — érdeklődést kel­tő. Közöttük olyan, már ná­lunk is várakozással kísért, el­ismert prózaírók találhatók, mint Nagibin, Tyendrjakov, Akszjonov, Zaligin, Kazakov és Glagyilin. Az antológiáknak már ter­mészete a sokféleség és a szín- vonalbeli egyenetlenség. Eb­ben nem kivétel a Kilátó, 1966 című gyűjtemény sem. Az Elbert János és Lénárt Éva válogatásában és szerkeszté­sében készült kötet elbeszélé­seinek témája és művészi ér­téke igen változatos. Találha­tunk közöttük gyengébb írá­sokat és több. a maga nemé­ben jó, de inkább hagyomá­nyos szemléletű novellát is. amelyek jobbára csak helyzet­képet, idillikus felszínrajzot adnak. A kötet legérdekesebb alkotásaira viszont a fiatalabb szovjet prózaírónemzedék drá­maian kiélező módszere és új­szerű valóságlátása jellemző. A szovjet prózának, az öt­venes évek végén, s a hatva­nas években kirajzó friss nem­zedékének újdonsága elsősor­ban szemléletbeli. A valóság megragadásában és ábrázolá­sában hoztak új felfogást és friss értelmezést Vállalkozá­sukra jól illene a szocialista korszerűség találó jelzője. Hi­szen közös szemléleti alapjuk az a XX. kongresszus nyomán kiteljesedő dialektikus társa­dalomszemlélet, amely az ala­kuló új társadalmat is teljes mélységében, és bonyolult fej­lődésében fogja fel. s elemzi. Ez a differenciáltabb írói Ezt az emléktáblát 1875-ben „emelte a kegyelet”, amint olvasható az alján, és az isko­la akkori költői lelkű igazga­tója, Csengey Gusztáv írta rá a verset Az első érettségi Az iskola Csengey igazgatása alatt lendült fejlődésnek, ösz- szefogott érte a társadalom is, de az új iskola csak az első világháború után, 1931-ben épült fel. Közben, 1912-ben a I régi algimnázium, amelynek | csak négy osztálya volt, fő- I gimnáziummá lépett elő. Az első érettségit 1916-ban tar­tották. Most -már — amint Kardos igazgató mondja — tizenhét ' osztályteremben tanulnak a i | helybeli és a Galga menti j I fiatalok. A mostani tanév ele- I dig „majálisra” 3 forint 19 krajcárt, nyilván egész meg­takarított zsebpénzét. Kardos Győző igazgató, aki éppen húsz évvel ez­előtt került magyar:—latin szakos tanárként az aszódi gimnáziumba, amelynek ti­zenöt éve igazgatója, hosszú éveken át gyűjtögette a régi iskola történetének adatait. A török hódoltság másfél százada alatt elnéptelenedett Aszód, földesurai később szlo­vák telepesekkel népesítették o . majd számos német szár­mazású kézműves család is letelepedett a faluban. Elemi iskolája már régebben volt, az evangélikus egyház tar­totta fenn. 1766-ban nyílt meg benne az első algimná­ziumi osztály. Első tanára Kádassy János rektor uram volt, a diáklétszám nem érte el a harmincat. Az első külön hajlékot az iskola a grófi kastély domb­jának tövében kapta. A régi épület alapfalaira a XIX. szá­zad második felében emel­tek nagyobb hajlékot. Ami­kor felépült a jelenlegi két­emeletes gimnázium, a régi épületben az aszódi múzeum kapott helyet. Falán két emléktáblán csillag meg a májusi napfény. Az egyik fehér márvány: a műemléki rangjelzés, a másik Petőfi emlékét őrzi klasszikus vers­sorok formájában. elolvasta az alig hatvankö­tetes könyvtár negyven kö­tetét, a latin klasszikusokat, a természettudományi kötete­ket, a magyar írók és köl­tők munkáit. A következő tanévben Koren István már őt bízta meg a könyvtári nap­ló vezetésével. így került a Matricula lapjaira az akkor már verselgető diák kézírása is. Befizetett 2 forint 11 krajcárt > Az anyakönyv a diákok „spórtcasszájának” adatait is megőrizte. 1837. február 11-én Petrovits Alexander befize­tett 2 forint 11 krajcárt, március 5-én „kiszedett" 20 krajcárt, június 27-én pe­MATRICULA Scholae Grammaticatis A C. Aszodiensis Ab Anno 1834.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom