Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-26 / 123. szám
na T ncf.rí.f kICírirtD 1966. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK Katasztrófa Hangulatos eszpresszó. Szerelmes- pároltnak tervezett, valódi, kedves búvóhely. Benne diszkrét félhomály, pirinyó asztalok, halk felszolgálók. A párok elkülönülve simulnak össze a maguk liliputi világában, és fütyülnek mindenre, ami saját mikrokozmoszukon kívül történik. Arról a reszketős nénikéről sem vesznek tudomást, aki tétovázva elbotorkál mellettük, töméntelen dioptriás szemüvege mögül nagy nehezen kikémlel egy gazdátlan asztalkát, odatipeg és sóhajtozva letelepszik melléje. Ódivatú, fekete táskáját óvatosan a másik székre teszi, de aztán a székkel együtt közelebb húzza magához. — Parancsol? — áM meg előtte a kiszolgáló. — Egy jó, forró duplát kérnék, szivecském ... és, ha nem haragszik ... külön habot is hozzá. Ha lehet, sok habot, dupla habot... Néhány perc múlva már az asztalán gőzölög vastag pohárban a dupla, és ott van nagyobbacska üvegtálban a keményre vert, hófehér tejszínhab. Tekintélyes adag. Ügy hat a félhomályban, mint egy óriási krizantém. A nénike nagy élvezettél fog a lakomához. Először habot kever a kávéba, két-há- rom púpozott kanállal. Aztán kanalazni kezdi. Egy kanálka kávé és egy kanálka külön hab. A pohárból lassan fogy a keverék, de a hiányt újabb habadagocs- káfckal pótolja. Közben fölnyitja táskáját és zörgő papírzacskóból néhány kekszet kotor elő. Azt majszolja nagy élvezettel egy-egy szürcsölés után. Arca átszellemül, szeme átragyog az okuláré töméntelen dioptriáján. Aztán beüt a katasztrófa. Amint átnyúl kanalával a habostálhoz, kabátjának ujjával leveri a kávéspoharat. Nagy csörömpölés, a habbal kevert kávé szétfröccsen a padlón. Dermedt csönd zuhan a presszóra. A kiszolgáló- lány már ott mosolyog a tetthelyen. — Jaj, de ügyetlen vénasszony vagyok... — men- tegetődzik siránkozó hangon a néniké. — Nem történt semmi — nyugtatgatja a kiszolgáló —, még a pohár sem tört el. — De a kávé, a kávé! — Mindjárt feltürülöm. — Nagyon köszönöm, kedves, de... ne haragudjon. .. ha hozna egy másik duplát, hiszen itt van még ez a töméntelen hab ... Tudja, szívem, 1 gyönge a gyomrom ... kávé nélkül meg sem tudnám enni... (ml) A párízs—müncheni hálókocsi NDK bűnügyi film A bűnügyi filmnek külön értékmérője van. Nem kívánunk tőle igazi realitást, mély emberábrázolást, vagy túlzott társadalmi érdeklődést. Ezek hiánya fel sem tűnik. Egy ilyen produkciótól viszont izgalmat, logikát követelünk, egyszóval jó szórakozást. Ha ezt nem kapjuk meg, és unatkozva jövünk ki a moziból, joggal érezhetjük magunkat becsapottnak. „A párizs—müncheni hálókocsi” ritka gyenge film. Nincs benne semmi, ami érthetővé tenné elkészítését (a fölösleges magyar bemutatóról nem is beszélve). Vérszegény történetből, gyenge ötletekkel és lapos rendezéssel „sikerült” olyan filmet csinálni, amely még a közepes rutinmunka szintjét sem éri el. A mese — titokzatos gyilkosság a vonaton, és az azt követő nyomozás — rengetegszer feldolgozott téma, nagyon sokan megcsinálták már — ennél lényegesen jobban is. Nem érdemes a történet taglalásába belemenni, de említsük meg a két legbosszantóbb hibát. Az első, ami végighúzódik á filmen, hogy logikátlan, a néző számára rosszul követhető. Ez elveszi a közönség legjobb szórakozási lehetőségét, azt, hogy együtt nyomozhat a detektíwel. Eseménytelensége érdektelenséget szül. A másik, nem kevésbé durva hiba, hogy a film nincs lezárva, pedig nincs bosszantóbb, mint egy megoldatlan bűnügyi rejtvény. A néző már épp kezdene érdeklődni és reménykedni, hogy türelmes unalma elnyeri méltó jutalmát, amikor meglepetésszerűen megjelnik a „Vége” felirat. Lehetne még sok hibát találni, például erőltetett „izgalom”-keltés, rossz hangeffektusok, a filmszerűség és látványosság teljes hiánya, de olyan gyenge a film, hogy nem éri meg a vele való foglalkozást. Egy kérdés marad még csak: miért kellett egy ilyen filmet megvenni és bemutatni? — ej — ÜLÉST TARTOTT A KÖZÚTI BALESETELHÁRÍTÁSI TANÁCS A közúti balesetelhárítási tanács szerdán a Közlekedés- és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének Köztársaság téri székházában tartotta évi rendes ülését. Megállapítható, hogy a közúthálózat cs a hozzákapcsolódó létesítmények állapota, fejlődése nem áll arányban az egyre növekvő forgalommal. és ez növeli a baleseti veszélyt. Az ország területén a villamosvasút és a HÉV-et nem számítva, egy év alatt 23 839 Ki volt a vértesszőllősi ember? Dr. Thoma Andor antropológus most fejetze be a vértesszőllősi emberi csontmaradványok feldolgozását. A 450 ezer éves emberi csontmaradványok (két kis tej fog és egy férfi „nyakszirt pikkelye”) alapján meghatározta a hajdani vértesszőllősiek helyét az ember fejlődésének rendjében. Eszerint a település lakói kétségkívül az úgynevezett előemberek kategóriájába tartoznak. Ez a típus félúton helyezkedik el a még minden pszichológiai megnyilvánulásukban állati fokon álló, szorosabb értelemben embernek még nem is nevezhető „emberfélék” és a neandervölgyi, illetve más, fejlettebb ősemberi formák között. baleset — az előző évinél 17.6 százalékkal több — történt. A szomorú statisztikában Budapest vezet 9813 balesettel. Pest megyében 1713, Borsod megyében 1347 baleset fordult elő. A tanács a tavalyi tapasztalatok alapján megtárgyalta a soronkövetkező feladatokat, külön foglalkoztak^ a gyermekbalesetek megelőzésével. Olyan intézkedés készül, amely szerint a következő tanévben az általános iskolák 6—7. osztályos tanulói számára 6—6 órás kötelező KRESZ-oktatást vezetnek be, s kiadják az általános iskolások KRESZ-tanköny- vét. Gödöllő Már 2000 méter... A Vízkutató és Mélyfúró Vállalat ceglédi üzemegységének dolgozói, akik Gödöllőn, a Palotakertben végeznek melegvízfeltáró munkát, ma reggel elérik a 2000 méteres mélységet. A fúrók felkészülten várják a meleg víz feltörését... Büfé vagy könyvtár? MI A FONTOSABB DÁNYNAK? Amikor a megye legtöbb községe saját kezelésébe vette a községben működő kis könyvtárakat, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvállalta a dányi koriyVtár pát- ronálását. Célja az volt, hogy termelőszövetkezeti minta- köriyvtárat fejleszt belőle az alig négyezer lakosú községben. A kezdeményezés élénk visszhangra talált a lakosság körében. Rövidesen megalakult, ugyancsak kulturális célkitűzésekkel a helyi parasztklub is és a lehetőségek szerény keretei között igen élénk működést fejt ki. A parányi könyvtár pedig megindult a fejlődés útján. Eleinte egy pedagógus vállalta a vezetést, úgyszólván társadalmi munkában. Később a község egy ,,félfüggetlenített” dolgozót állított a könyvtár élére Ba- racskay Lászlóné személyében. A dányi könyvtárnak az általános iskola épületében szorítottak helyet. Azt az alig tizenöt négyzetméternyi alap- területű udvari szobácskát kapta meg, amely korábban iskolai szertan volt. Ide özönlenek könyvcserére hetenként kétszer á dányi gyerekek. A felnőttek csütörtökön délután. A könyvtári napló tanúsága szerint a forgalom Dánynak, a könyvtárkérdés megoldásáról tehát csak ezek után lehet szó. Átmeneti megoldásként kínálkozna annak a kis háznak az igénybe-, véjele, amely > a község új telepén áíl és jelenleg üzlet van benne. Ezt a kis üzletet rövidesen megszüntetik, mert az új telepen korszerű helyiség épül, a házikóban viszont büfét kíván nyitni a földművesszövetkezet. A jószándék tagadhatatlanul megvan mindenkiben, csak az anyagi lehetőségeket kellene most már megteremteni. No meg azt eldönteni: a büfé vagy a könyvtár fontosabb? ZSENDÜL A VETÉS, MOST KELL A LEGJOBBAN ÖVNI VÖTÖL. A PÁTYI PETŐFI TSZ ASSZONYAI ARV ALIN OS A POCOKLYUKAKBA. MINDENFAJTA KÄRTE- KUKORICÁT SZÓRNAK (Gábor foto) Világirodalom: oldalanként 5 fillérért Világszerte — és nálunk is — egyre népszerűbbé válnak a zsebkönyvek. Céljuk: modern formátumú, ízléses, de olcsó kiadványokat, nagy példányszámban adni az olvasók kezébe. Az „Európa” Könyvkiadó új „zsebkönyvek” sorozata ezeket a célkitűzéseket még meg is toldotta az „értékes könyveket” jelszóval. A sorozatban eddig megjelent Golding: A legyek ura és Ehrenburg: Julio Jurenito című könyve, s az ünnepi könyvhét alkalmából napvilágot látott Hochhuth: A helytartó című munkája. A példátlan nemzetközi sikert aratott mű előadása nyolc kerek órát venne igénybe, azért a világ színházai különböző átdolgozott változatokban tűzték műsorukra a ^ darabot. A kiadó rfiost a ^ dráma teljes szövegét jelen- tette meg 31 000 példányban ^ 17 forintért. A 354 oldalas, ^ rendkívül modern, vonzó kül- $ sejű könyv ezek szerint — ^ durván számolva — oldalán- ^ ként 5 fillérbe-, szavanként § pedig 00,2 fillérbe kerül! Az ^ „Európa” tehát sikerrel telje- ^ siti a zsebkönyvkiadás vala- i mennyi feltételét...--------- 1 — Növényi élet a tenger ^ legmélyén. E. J. F. Wood ^ Miami-i tengerészeti bioló- ^ gus 12 ezer láb mélység- ^ ben algákat talált az óceán § mélyén. Ez idáig úgy hitték, $ hogy a növényi élet a ten- ^ gerben 240 láb mélységen ^ alul megszűnik. ^ A HÁZ A földszintes ház szemben volt az emeletes házzal. Sárgára meszelt kis ház volt, széles ablakokkal. A fiatalember szerette ezt a házat. Jólesett tudni, hogy van, hogy közel van. Ha este kinézett az ablakon a sárga villanyfény megnyugtatta. Az nyugtatta meg, hogy abban a kis házban emberek élnek, főznek, vacsoráznak, nevetnek. Holott körülötte, alatta, fölötte, mellette csupa lakás volt, ahol ugyanezt tették. Be volt ékelődve a maga kis szobájával a lakások közé, de nem ismert jóformán senkit sem. A kis ház gazdáit sem ismerte, de az más volt. Egy idősebb asszonyt látott néha a ház előtt és egy fiatalabbat, gyerekkel. Mondták, hallotta, a fiatalasszony férje katona. Az idősebb asszony a katonafiú mamája. Két asszony és egy gyerek él a házban. Kert nem volt. A fiatalember arra gondolt, ha ő lakna a házban, csinálna egy kis kertet is, gyümölcsfákkal. Nyáron, ha zivatar volt, aggódott a házért. Féltette. A nagy házon, az emeletesen volt villámhárító. A kis ház egyedül és magányosan ázott. Télen belepte á hö a tetejét, olyan volt, mint a cukorház. Ezt is szerette nézni. Egy vasárnap reggel furcsa dübörgésre ébredt a fiatalember. Bosszankodott is, hogy felébresztette a zaj. Furcsa zaj volt, nem tudta pontosan, hon- nan ered. Kinyitotta az ablakot. Egy markológép ette a homokdombot. A domb közvetlenül a ház mellett volt. Később, talán egy óra múlva emberek közeledtek a házhoz. Körüljárták, nézegették. Aztán egyikük megjelent a háztetőn. Bontani kezdte. A fiatalembert szorongás fogta el, inget, nadrágot húzott, leszaladt a lépcsőn. Két férfi ácsorgott a lépcsőház előtt, nem ismerte őket. — Lebontják? — kérdezte az egyik. — Le... — válaszolt a másik — út épül majd ... egyenes út... Egészen közönyösen beszélgettek az ö házáról. Mintha csak egy papírKázról lenne szó, amit összegyűrnek. Odaát közben a svájcisapkások már jól előrehaladtak a munkával. A ház mint a vetkőzödő asszony szégyenlősen mutogatta fabordáit. Elfordult. A két asszony jutott eszébe a gyerekkel. Vajon, hol vannak, honnan nézik ezt a siralmat. * Egész délelőtt nem volt nyugta. Tanulnia kellett volna, de a betűk összefolytak a szeme előtt. A kopácsolás, dübörgés — a markoló szorgalmasan ette a homokdombot — fülében zakatolt. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Néha az ablakhoz lépett, és nézte a porfátylat, amelybe a szégyenlős kis ház beburkolta magát. Ebéd után újból lement. Ellenségesen figyelte a markolót. Azon is egy svájcisapkás dolgozott, cigaretta füstölgőit a szájában, mosolygott. — Túlórázik — gondolta a fiatalember keserűen — túlórázik, hát jókedve van. Egy asszony közeledett a úton. Amint közelebb ért, megismerte. A ház fiatalabb nőtagja volt. Mosolygott ő is. Oda- szólt a svájcisapkásoknak: — Nem találtak egy vödröt? Itthagytam a vödrömet... — Addig keresse, míg itt vagyunk__ — szólt le tréfálkozva egy fiatalabb férfi, fehér volt a sapkája a portól. — Jó a lakás? — szólt oda egy másik, bajuszos, vörösarcú. — Parkettás ... fürdőszobás ... válaszolt az asszony kicsit hencegve. Haragudni kezdett a vékony kis nőre. Micsoda teremtés. Bontják az otthonát, lebontják és nem látni rajta egy csepp szomorúságot sem. Persze, nem ő 1 dolgozott, nem ö fáradt érte. Ö csak beleült, mikor férjhez ment. Micsoda nő. — Nem találod? — hallotta egyszeresük az öregasszony hangját, s az volt valóban, a katonafiú anyja, feketemintás fejkendöben. Bátorságot vett, köszönt. Az öregasz- szony csodálkozva nézett rá, de fogadta. — Jól elintézik — intett a szemével a ház felé a fiatalember, mintha meg akarná nyitni a felháborodás zsilipjeit. — El... — válaszolt kurtán az öregasszony, s hátrament a menye után. Később, a lépcsőházban hallotta, amint beszélték: jól járt a kis ház gazdája, háromszobás lakást kapott, s pénzt is, új bútort vesznek, televíziót, frizsidert. Hiába, útban volt a ház, kell a teherkocsiknak az út, a tégláknak — új épületekbe kezdenek. A fiatalember felment a szobájába, ahol késerű cigarettafüst fogadta. És a könyvei. Haragudni kezdett magára is, amiért egy idegen család házáért, bosz- szankodik, ahelyett, hogy tanulna. Nekiült az egyik vastag könyvnek. Ödakinn már csendesedett a zaj, a markológépet hazavitte a gazdája, a svájcisapkások már fürödnek valahol, már mesélik, hogy az egyik tartógerenda makacs volt, de ők sem kezdők ebben a szakmában, velük nem babrál ki egyetlen tartógerenda sem. Sötétedett. Odalépett az ablakhoz. Várta a jól ismert sárgás villanyfényt, de csak a fák ágait látta. Egyszer elhatározta; megfigyeli hogyan leveled- zik a fa, de sohasem tudta megfigyelni. Hogy tudják magukat olyan észrevétlen átalakítani ezek a fák. Sóhajtott, öregesen, belenyugvón, A húszegynéhány évével ötvennek érezte magát. Elhatározta, hogy ha megnősül, felépíti a ház mását. Vagy legalábbis — gondolta később — készíttet róla egy festményt. Elmeséli majd, milyen volt, és egy festő megcsinálja. Modern keretbe foglaltatja, felakasztja a falra. Feketét főzött, erőset, aztán visszaült a könyvéhez. Ráhajtva fejét egy fejezetcímre, hamarosan jóízűen elaludt. Bende Ibolya igen nagy és állandóan növekszik. A beiratkozott rendszeres kölcsönzők száma már meghaladta a négyszázat, a múlt évben kikölcsönzött könyvek száma pedig a hét- ezerkészázat. — A további fejlődésnek határt szabnak a rendelkezésünkre álló helyiség szűk méretei — mondja Baracs- kay Lászlóné, akitől az iránt érdeklődtünk, hogy mi valósult meg eddig az Agrár- tudományi Egyetem szép terveiből. — Állományunk jelenleg eléri a háromezerkétszáz kötetet, de már ennek a kielégítő elhelyezésére sincs < helyünk. Az érdeklődés vi- $ szont egyre fokozódik a $ könyvtár iránt, a dányiak a 5 magukénak érzik, de a nö- $ vekvő igények kielégítésére > már nem alkalmas. $ Az egyetem szívesen ad- ; na könyveket is, bútor- ; zatot is a könyvtár fej- ; lesztéséhez, de itt egyiket sem tudjuk el- ! helyezni. A községi tanács! elhatározott szándéka, hogy! gondoskodik új helyiségről, I de erre csak azután kerül- i hét sor, amikor a sürgősebb i feladatokat már megoldotta. < Uj iskolákra, orvoslakásra, ; óvodára is szüksége van >