Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-24 / 121. szám

1966. MÁJUS S4., KEDD Mirmp Amíg felröppen a toronykakas... Most jövök a fácánosból, amelyről nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy valami csalitos, átláthatatlan rengeteg. Az ember úgy segít magán, ahogy tud ... Mert van ugye, a vadászszenvedély: mi sem természetesebb, hogy vad is legyen hozzá ... Herceghalmon, a kísérleti gazdaságban keltetik a fácánt, mint a csirkét Kis telep van itt amolyan félkörben épült nádtetős épület: ez a vadgaz­daság székhelye. Félreeső, csendes hely, a levegő sem moccan most erre — keresem Tömöri Lajost a fővadászt De hát nincs itt, kint van va­lahol az erdőben, reményte­len is, hogy megtaláljam, hi­szen — ennyit már tudok — 7800 holdon gazdálkodnak. Éppen itt jön egy fiatalem­ber, aki az erdészek köpenyét viseli, a vállán ott lóg a pus­ka: no, mégsem jöttem hiába. A szőke fiú Jakab István, hivatásos vadász. Először a keltetőbe me­gyünk: négy gép áll itt a hű­vös helyiségben. Francia ma­sinák, a legnagyobb a Ma- much, amely ha kell, 3000 íá- cantojást kelt ki. Most érke­zett nemrég először használ­ják. A többi, régi típusú: 600 tojást fogadnak be egyszerre. A gépek mind működnek, s ahogy hallottam, május 26-tól kezdődően 3000 fácáncsibe látja meg itt a napvilágot Egy polcon, a gépek mellett, szürkés színű tojások sorakoz­nak, s ahogy nézem, kisebbek, mint a tyúktojás; ez aligha­nem az utánpótlás. Nyertem. — Az bizony — mondja a fiatal hivatásos vadász —, ahogy kikelnek a csibék, ezek a tojások kerülnek a gépbe. Hányán járhatják az erdőt — jut eszembe, amíg ezt a több ezernyi tojást összesze­dik? Meg is kérdezem, hogy miként történik a tojás be­gyűjtése? A fiú azt mondja, hogy egyszerű az egész. — Elmegyünk innen arrébb, mintegy 100 méterre — ma­gyarázza, s biztat hogy mind­járt megyünk is —, ott van a volier. Kétszáz tojó ontja itt a tojást Csakugyan, ezután afféle tyúkíarmra látogatunk; amely azonban mégsem egészen tyúkfarm. Körülkerített te­rületen négyszög alakú kut- ricák sorakoznak, s mind­egyikben hat íácántyuk, es egy kakas szaladoz. Szala- doznak, mert megzavartuk őket. Végeredményben itt a ketrecben is vadvér van ezekben a fácánokban, s nem bírják az ember közelségét; e különösen nem az idege­nekét Nem is múlik el nyomtalanul ez a látogatá­sunk, ahogy a vadász ma­gyarázza; holnap kisebb lesz a tojáshozam. Némi nosztalgiával néze­getem a büszke kakasokat, s az erdők, mezők fürge fácántyúkjait; menüt esz­nek — reggel tojótakar­mányt kapnak és vizet, dél­ben zöldet dobnak eléjük, este újra takarmány és víz az eledelük. Ahogy a fácán­csibe kikel a tojásból, infra- támpák fényében sütkérezik néhány hétig, aztán kiviszik tz erdőbe, a nevelőtérbe, itt megerősödik; s egy csopor­tot ezután szabadon enged- aek, a legszebbek pedig ide terülnek a volierbe; tenyész­állatnak. — Tyúkká, baromfivá vetí­tenek ezek — mondom az ifjú vadásznak — hiszen mi a különbség? Ha kiöre­gednek, elvágják a nyaku­kat, mint a tyúkokét. — Szó se róla — tiltako­zik —, a fácán megtartja a rangját. Dlyan még nem történt, hogy lácánt vágtak volna. Végül a ízabadba kerülnek a kiöre­gedett tojók, kakasok is, s vadásznak rájuk, ahogy il­lik... Ez minden esetre megnyug­tató. Aztán megtekintjük a leg­eredményesebb kakast; a ne­ve Gyuri. Mert itt neve van minden fácánnak. Gyuri ezer színű tollazatot visel; igazi vadászbüszkeség, ha puska­végre kerül. De nem fajtisz­ta. Hanem arrébb, a söté- tebb tollúak, azok igen: a Fasianus Tenebrosus. 1 A fiatal vadász rendkívül tájékozott, pedig nincs is több húsz esztendősnél. Hon­nan a tudomány? — Most végeztem — mondja. — Balatonfenyvesen jártam a vadásziskolába. — S szerényen ugyan, de megjegyzi még: — Vörös diplomát kaptam. Európában nincs is több ilyen iskola. Tanítják a nö­vénytant, az állattant, vadá­szati jogot, vadgazdálkodást, a fegyver, a lőszer kezelésének technikáját... — Jó, jó — mondom —, de mégis, igazi vadásznak érzi magát? Hiszen, ahol ketrec­ben nő a vad ... —- Az lehet — mondja —, hogy ketrecben nő... De lőtt-e már toronykakasra? Amikor felszáll 30—40 méter magas­ba, s megállítja a szárnyát, mint egy vitorlázó, és siklik. Három-négy métert kell elé­be lőni... Ez hát a kunszt, a torony­kakas ... Persze a fiúnak nem ez a dolga, hanem hogy védje a vadállományt. Az értéket: mert egy fácánkakas nyolc dollárt taksál, egy nyúl meg 10-et, ha külföldi valutában gondolkodunk. A fiú hajnali 2 órakor veszi a puskáját, s indul az erdőbe, járja a határt. Ma éppen egy menyétet lőtt: 10 forintot kap, ha elszámol ve­le. Egy róka 25 forint. Egyszer lőtt egy borzot; volt vagy 15 kilós — ezért is 25 forint jár. Irigylem is. Van odakint egy őzetető; ez a kedvenc helye. Ott rejtette el a könyveit; csu­pa vadászati irodalmat — s ahogy egyre magasabbra kúszik a nap, leheveredik. A vad nappalra elhúzódik, s ő ilyenkor ráér. Olvasgat, al­szik, s szívja tele tüdővel a természet ízeit. S mennyi mindent megért belőle; az erdők, mezők szavából, léleg­zetéből. Hogy a fácán akkor is fácán, ha infralámpák me­lengették csibe korában. A szabadban így is felröppen a toronykakas... Nem minden vadász érti ezt, vannak naiv lelkek. Ezek, ahogy eljön a szezon, novem­bertől januárig, róják a ba­rázdákat, járják a fák, bokrok közit, s izgatottan lőnek, ha feltűnik a fácánkakas. így van ez rendjén; hadd lője­nek ... A fiú, a hivatásos vadász azonban ilyenkor elfordítja a fejét, s magában elmosolyo­dik. Ha talált a lövés, megné­zi az ejtett vadat, s magában azt mondja: kimúlt a Gyuri... Dékiss János Egy hónappal az aratás előtt a Kiskunlacházi Gépjavító Állomáson Rendületlent! Csaknem 14 ezer kataszteri hold gabona betakarítása vár az idén a Kiskunlacházi Gép­javító Állomás dolgozóira. Tervük ennél mintegy 1200 holddal kevesebbet ír elő, de a szövetkezetek kérésének nem tudtak ellenállni, ezért szer­ződtek többre. De az igény még ennél is több, Bucsi Im­rének, az állomás igazgatójá­nak véleménye szerint, mint­egy 1000 holdra tehető az a terület, amit még a nyakukba „varrnak”. Ha ugyanis szorít a cipő, nincs más, vállalni kell ezt a feladatot is. A ráckevei járásban az utóbbi években mindig nagy gondot okozott a gabona be­takarítása. Az egy-egy kom­bájnra jutó terület jóval a megyei átlag felett volt, így általában a lemaradók között emlegették a gépjavító állo­mást és a járást is. A betaka­rítási időszak végén más te­rületről irányítottak ide gépe­ket, „kisegíteni”. Az idén — előrelatnatóan — megváltozik a helyzet Két új kombájnt kapott a gépjavító, s a számí­tások szerint a rajtra még to­vábbi hét érkezik. Ezekkel együtt 45 kombájnnal állhat­nak munkába. E gépeket is számítva az egy-egy kombájn­ra jutó terület a megyei át­lag körül lesz. A jelek szerint tehát a gépeken nem múlik, legalábbis ami a számukat illeti. A kilenc új gépen kí­vül további harminchatnak a kijavításáról kell gondoskod­ni, továbbá 13 aratógép és hat rendrearató javítása is szerepel a tervben. A járás szövetkezeteiben nagy remé­nyekkel tekintenek az idei ara­tás elé. Szép termést ígérnek a kalászosok, most május vé­gén szokatlanul erős a gabo­nák szára, magasabb is a ko­rábbi évekéhez képest, s na­gyobb kalászokat lenget a szél. Maradéktalan lesz-e a szövetkezeti gazdák öröme? Ez a gépjavító állomáson is múlik. A gabonák fejlődése azt mutatja, hogy 10—12 nappal korábban lehet megkezdeni a betakarítást az idén. A megye úgy sürgeti a gépjavító állo­másokat, hogy június 15-re mindenképpen fejezzék be a felkészülést. Ezalatt nemcsak a gépek kijavítását értik, ha­nem azt is, hogy véglegesen tisztázzák a vezetők a terme­lőszövetkezetekkel a szerződé­seket, készítsék el a menet­iránytervet, biztosítsák az ele­gendő számú felelős és segéd­vezetőt. Ezeken túlmenően, az idén még van egy újabb követelmény: a betakarítással egy időben üzemeltessék a gépjavító állomások is a tu­lajdonukban levő traktoro­kat a nyári mélyszántásban és a tarlóhántásban. Felsorolni is sok, hát még végrehajtani! Hol tart a felkészüléssel a Kiskunlacházi Gépjavító Állomás, nem egészen egy hó­nappal a kijelölt határidő előtt? Mindjárt elöljáróban meg kell mondani, hogy elbiza­kodottságra semmi okuk nincs a vezetőknek és aoi- gozóknak. Szerencsére enne*, meg nyomát sem tapasztaltuk. Rengeteg a munka, rengeteg még a tennivaló. S ha csak rajtuk múlna a felkészülés, akkor esetleg nyugodtabban tekinthetnének a betakarítás megkezdése elé. Kezdjük a kombájnokkal: harmincnyolc gép áii az ud­varon, ebből kettőt — az újakat — nem kell javítani, marad tehát harminchat. Az igazgató és a főmérnök ar­ról tájékoztatott, hogy 19 kom­bájn készen várja az indu­lást. Tizenegy gép a mű­helyekben, illetve javítás alatt van, a hátra levő hat gép bontásához a napokban kezdtek hozzá. Az egy-egy gép kijavításá­ra fordítandó munkaórát te­kintve, huszonegy munkanap szükséges a javítás befeje­zéséhez. Június 15-ig futja még az időből. Igen, de ez a számítás zavartalan, fenn­akadás nélküli munkát fel­tételez. A javítás pedig saj­nos nem zökkenőmentes. Ki­lencven hatféle alkatrészre nyújtottak be igényt a múlt hét végén, s ebből 13-at kap­tak meg az AGROKER-től. Huszonnégy tételt ígértek. 59-re azonban még csak ígé­retet sem tettek, mondván, nem tudják, hogy szállít-e a MEGÉV. Ez a helyzet tehát az alkatrészekkel. Ezek után fel is menthetnénk, a gépja­vító állomás vezetőit a fele­lősség alól, hiszen alkatrész nélkül nem lehet javítani. Ezt azonban nem tehetjük. Azért, hogy röviddel a beta­karítás megkezdése előtt szinte elháríthatatlan aka­dályok jelentkeztek, felelő­sek a vezetők is. A nyári fel­készüléshez csak márciusban kezdtek. Januárban összesí­tették az alkatrészigényüket, elküldték a megyei igazgató­ságnak, de tekintettel arra, hogy a téli időszakban a nö­vényvédő és az öntözőgépek javításával voltak elfoglalva, nem is igen sürgették az alkatrészszállítást. Mire ész­bekaptak, már késő volt. Ez az oka annak, hogy a megyé­ben az utolsók között van a felkészülésben a Kis­kunlacházi Gépjavító Állo­más. Most már igyekeznek alkatrészeket készíteni, de arra nincsenek meg a felté­telek, hogy bonyolult, hőke­zelést igénylő alkatrészeket gyártsanak házilag. A me­gye megvizsgálta a gépja­vító felkészülését, s látva a lemaradást, megkülönbözte­tett segítséget ígért. Nyugtalanító az is, egyelőre nem tudják, hogy kiket ültet­nek a kombájnokra, helyeseb­ben 19 kombájnra. Huszonhat gépre saját embereikből állí­tanak felelős vezetőt és se­gédvezetőt. Meg kell jegyezni; ennek ára az, hogy leveszik az embereket a traktorokról, tehát az az elképzelés, hogy a betakarítással egy időben ha­Segíteniük kell a szövetkezeti vezetőknek is, de az is igaz, hogy a gépjavító állomás ve­zetői is vehették volna azt a fáradságot, hogy személyesen keressék fel a tsz-einököket, s így jussanak megegyezésre. Bucsi Imre igazgató ma már látja, hogy nem a legjárha­tóbb utat választotta, rövide­sen felkeresi a termelőszövet­kezeteket, és segítségüket kéri. Eddig csak a gépjavító gondjairól volt szó. Előrelát­hatóan — a több évi kialakult gyakorlat alapján lehet követ­keztetni erre — ezután jön­nek majd a termelőszövetke­zetek az aratógépek, rendre- aratók, cséplőgépek kijavítá­sa ügyében. A szövetkezetek­ben ugyanis szép számmal vannak ilyen gépek, de javí­tásra szinte egyáltalán nem szerződtek. Ennek lehet te­kinteni az egy arató, az egy rendrearató és a három csép­lőgépet. Helyes lenne, ha a kombájnosok ügyében lefoly­tatandó beszélgetést felhasz­^ nálnák a javítási igények fel­’ mérésére. A betakarítás ^szempontjából fontos az is, ^ hogy a termelőszövetkezetek S gépei is zavartalanul üze­| meljenek. 5 ladjon a talajmunka is, illuzó­rikussá válik. Az ok kézen­fekvő: az átszervezéskor fe­leslegessé vált emberek más­hol — főként a szövetkezetek­ben — helyezkedtek el. Amint Pfendert Mihály főmérnök elmondja, 1957 óta nem ké­peztek kombájnosokat, ugyan­akkor a kombájnok száma nö­vekedett. E hó 14-én kaptak a megyei igazgatóságtól egy felhívást, hogy szervezzenek 20 napos segédvezetői tanfolya­mot! Nagyon későn érkezett ez az utasítás, s ha hozzászá­mítjuk, hogy az eltelt egy hét alatt a javítóállomás vezetői semmit nem tettek a tanfo­lyam megszervezése érdeké­ben, akkor veszély nélkül meg lehet jósolni; ebben az idény­ben már nem ülnek gépre új emberek. Ez egyúttal előreve­títi árnyékát a következő esz­tendőre is. Hogyan gondolják a gépja­vító állomás vezetői megolda­ni a kombájnosok hiányának gondját? Számba vették azokat az embereket, akik tőlük mentek el a járás szövetkezeteibe. Ilyen traktoros tizenkettő van. De tudnak arról, hogy az ál­lami gazdaságtól is kerültek kombájnolni tudó traktorosok a szövetkezeti gazdaságokba. Levelet szerkesztettek a ter­melőszövetkezeti vezetőknek, amelyben felkérték őket; ad­ják át a betakarítás időszakára ezeket a traktorosokat. Az eredmény az lett, amit az ilyenfajta levelezéstől várni lehet! A legtöbb szövetkezeti elnök, arra hivatkozva, hogy szüksége van a megnevezett traktorosra — amin egyálta­lán nem csodálkozhatunk, hi­szen a június, a július a szö­vetkezetekben is igényli a munkaerőt — nem tudja át­adni. Ilyen értelmű levelet küldött a dömsödi Dózsa, a kiskunlacházi Rákóczi és a Kiskun tsz elnöke és mások. Bár elismerjük, hogy a szö­vetkezetek is munkaerőhiány­nyal küzdenek, de azt is meg kell mondani, hogy a kenyér- gabona betakarítása azonban közös gond § Elbizakodottságra tehát $ nincsen okuk a Kiskunlacházi ^Gépjavító Állomás vezetői- | nek, dolgozóinak, de nem se- § gít a mostani nehéz helyzet- i ben az oktalan kapkodás sem. 8 Ésszerűen mérlegeljék a S helyzetet, vegyék számba ^erőiket, s használják ki a hát­ralevő időt a felkészülésre — § mert még nincs késő. $ Mihók Sándor Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat FELVESZ kiszolgáló segédmunkásokat, vízszerelő, kőműves és festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bp., Vili. kér., Csokonai u. 6. munkaügyi osztályon Ezt röpítik a levegőben az elektromos jelek, ezt mutat­ják a szenvedélyesen előretö­rő, boldogan játszó gyerekek, ezt jelzi a kőhalom márvány­táblája ... Izgalmas nap volt ez a va­sárnap a fóti vidéken. Két- ezerhétszáz fiú, lány sorako­zott csatára. Jubileumot kö­szöntöttek, a húszéves úttö- rőévforduiót. Segítségükre siettek a váci híradós kato­nák; az ő készülékeiken szállt a jel a gondolatnál sebeseb­ben, hogy eligazítsa a hadijá­ték résztvevőit. Az erőpróba a felsőgödiek győzelmével zá­rult. Ök lettek a váci járás legszemfülesebb, legügyesebb pajtásai. És az ünnepélyes pillanatok: felavatták, s zászlóval díszí­tették az emlékhalmot, ame­lyen márványtábla hirdeti az évfordulót, és az úttörőtalál­kozó napját. Foto: Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom