Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
10 "\fCírlap 1966. MÁJUS 22., VASÁRNAP most kőhalom...” — így ( a a szólnak a költői sorok. S ez is volt a valóság hosszú ideig a visegrádi hegy oldalában. Jó ideje már, hogy hozzáértő szorgos mesterek megkezdték az egykori palota romjainak feltárását. Közben megtalálták a több százéves díszkút maradványait. Most végre teljes szépségében áll a látogatók előtt. Az Anjon-kutat a Salamon-toronyban helyezték el „Vár állott Peronsziget, balesetmentes aluljáró A nagykőrösi vasútállomás teljes rekonstrukciója megkezdődött és három ütemben jövő év júniusáig tart. A munkálatokat végző szentesi MÁV magasépítési főnökség főmérnöke, Fodor József elmondta, hogy jelenleg a vágányokat cserélik és a vasúti berendezéseket korszerűsítik. Ezzel szeptember végéig kell elkészülniük. A sinek Budapest felőli hálózatát 330 méterrel meghosszabbítják, így hosszabb vonatsorok is beállhatnak. A szerelvényeknek nem kell várni, míg a másik kifut. Az összes hálózatnövekedés mintegy 1677 méteres lesz és kilenc csoportkitérő biztosítja majd a zökkenőmentes forgalmat. A sineket új eljárással hézagmentesre építik. Az utasok kényelmére és a biztonságosabb közlekedésre a sinek közé szigetperont állítanak. Később ezeket aluljáróval kötik össze. Majdnem ötszáz méterrel hosszabb lesz a rakodópálya. Az irányítást a legújabb, úgynevezett fényvillanásos módszerrel a központi épületből oldják meg. Az építkezés második ütemében megnagyobbítják és teljesen átépítik az elavult állomást. Modern vonalú, csupa üveg épületet varázsolnak a helyére. Végül még a nagykőrösi állomás rekonstrukciójához tartozik, hogy a Földvári úttól a Pótharaszti útig, új út épül. Ezen bonyolítják majd le a régi „lyukashíd” forgalmát. A balesetveszélyt nagymértékben csökkenti, hogy a Pótharaszti útnál gyalogos aluljáró is készül. — Üllői statisztika. Jelenleg Üllőn a rádióelőfizetők száma 2057, a tv-előfizetőké 736, a telefonállomások száma 30, a legkelendőbb újság a községbei} a Pest megyei Hírlap, melyből naponta 735 darab talál gazdára. Május 24-től BUDAPEST-MÜNCHEN légijárat minden kedden, csütörtökön és szombaton Felvilágosítás, helyfoglalás, jegyeladás: MALÉV, Budapest, V., Váci u. 3. Tel.: 181—768, valamint az IBUSZ-irodákban. A z első napon a főosztályvezető végigkísérte a hosszú folyosón, és benyitottak mfnden szobába. — Elvtársak, bemutatom az új osztályvezetőt... Alaposan megnézték, barátságosan mosolyogtak rá, udvariasan kezet fogtak vele. A folyosó vége felé már elzsibbadt a karja. — Őszintén örülök, hogy együtt dolgozunk majd ... — Biztosan jól megértjük egymást — mondták többen is, s úgy siettek felé köszönteni, mint akik minden mozdulatukkal bizonyítani szeretnék: akár már e percben is készek a legtökéletesebb együttműködésre. Az új osztályvezető volt már valamikor főosztályvezető, sőt igazgató is. Jó néhányszor fordult vele a kerék, magasba is emelte és mélyre is ejtette. Itt, ebben az épületben történt, hogy nem tette fel íróasztalára egy este az éberségi vaspántot — az erényövet, ahogy ő nevezte. Másnap azonnali hatállyal elbocsátották, és azon a napon nem ennyien, de még a legjobb barátai sem fogtak vele kezet. Tapasztalatból tudta, hogy az életben előadódnak ilyen nyájas napok, de akadnak egészen másmilyenek is. Sokat próbált ember került az osztályvezetői székbe, pontosabban szólva: bőrfotelbe. Régen nem kábítják már el a párnázott főnöki ajtóik, a beosztottak amúgyis nesztelen lépteit elnyelő, leltári számmal ellátott, süppedő perzsaszőnyegek, a dúsan faragott, széles mahagóni íróasztalok. Az új osztályvezető nagyon jól tudta, hogy az ilyen íróasztalnak több oldala van és nemcsak mögé, hanem alá is lehet kerülni. Az új osztályvezető tulajdonképpen egy pesti vagány. Ezt egy káderes állapította meg róla, még húsz évvel ezelőtt. Lakatos volt akkoriban egy kispesti gyárban és ki akarták emelni. — Hogy került a mozgalomba? — kérdezte a múltját kutatva a káderes. — Csörögni jártam a munkásklubba ... — Nem értem ... — Táncolni... Ezt már érti? — így igém ... Azaz mégsem. Azt mondták magáról, hogy a kommunisták mellé állt, amikor a nyilasok betörtek a munkásklubba. — Idegenek voltak ésszem- telenkedtek. Kivertük őket. — Tudta a társairól, hogy kommunisták? — Akkoriban nem mellékeltek minden pofon mellé párttagsági könyvet is. — Tehát nem tudta, hogy kommunisták a barátai? — Nem. Melósok voltak, mint én. Együtt szórakoztunk szombatos tén kén t. — Hallottam, hogy máskor is volt összetűzése a nyilasokkal. Egyszer úgv megverték magát, hogy két hétre a Véi-*-'- - vénült. Ez igaz? — összeszurkáltak ... — Megtudták, hogy a kommunistákkal tart? — Nem politikai ügy volt. Egy lány miatt történt. Kérőbb őt vettem feleségül... n gy lett a káderlapon pesti vagány. Soha sem törődött azonban sokat a káderlapjával, és azzal sem, hogy mit mondanak róla mások. Őszintén szólva, inkább élvezte, hogy megbotránkoztatja a káderest. Nem engedett magából illegális hőst faragni, különben sem volt mell- döngetős fajta. Megvetette mindig a nagyszájúakat, kér- kedőket. A maga idejében, amikor csak tehette, tette is a szépet, szerette a bort, néha lóversenyre is járt, de az igazi szenvedélye az ulti volt. A szórakozásairól így beszélt akkoriban: ha kell. játszok én minden hangszeren. Egyszer éppen a kártya miatt került rosszabb beosztásba. A főnöke ultipartira hívta. Először meglepődött, mert érmen előző este vesztek össze. Rosszul ultizott a főnök, és egy elvesztett parti után lehordta mindennek. Végül sértődötten jelentették ki mindketten, hogy soha többé nem játszanak egymással. Pillanatnyi tétovázás után, határozottan elutasította a meghívást: — Analfabétákkal nernzsu- gázom. Sólyom József: Naponta kell borotválkozni Az egész osztály tanúja volt a főnök megszégyenítésének. Néha ultizik még mostanában is, de már mind többet panaszkodik, hogy lassan elmaradnak tőle, hűtlenné válnak hozzá szenvedélyei. Ma már nem ritkaság, hogy egy- egy nagy fröccs után szódabikarbónát kell bevennie, és amikor férfi társaságban nőkről esik szó, akkor neki következetesen mindig a felesége jut eszébe. — Hálás lehetek neki, hogy huszonöt évet kibírt mellettem — gondolja ilyenkor. Az ötödik ikszhez közeledik az új osztályvezető. Magas, szálfaegyenes tartású férfi még mindig, de már erősen őszül é6 kicsit pocakosodik is. Néha a tükör előtt vizsgálja magát, visszafojtja a lélegzetét, és ilyenkor eltűnik a pocak, de aztán fúj egyet és legyint: — A fene sem törődik vele. Fiatalon soha sem törődött a politikával és gondolataiban sem oszlott a világ kizsák- mányoltakra és kiz6ákmá- nyolókra, mint ahogy azt a szemináriumokon tanulta. Cimborák, rendes palik és ellenszenves ürgék — valahogy ilyen formán osztályozta az embereket. Kispesten egy meghatározott körben élt, a gyár, az öreg bérkaszámya, egy közeli kopott mozi, a liget és a munkásklub — ez volta világa. Táncolni járt minden szombat este és amikor csak alkalom nyílott, gyakran nagyokat verekedett. Amit csinált, azt mindig egész szívvel tette. Később is. Akkor, amikor a műhely egy délelőtt bevonult a belvárosba és szétverte a Sulyok-párti gyűlést. A többiek talán öntudatból mentek, ő azonban heccből szállt csak az ügybe. Nem sokkal később azonban azon vette észre magát, hogy R-gár- dista lett. I fittől kezdve mindig má- fc sok irányították a sorsát, 8 és sorra kész döntések “ elé állították. Iskolákra küldték, tanult, vizsgázott, előléptették, kitüntették, emelkedett, de jó néhányszor bukott is. Egy ízben, akkor, amikor főosztályvezető volt, a miniszter hívatta magához: — Menjen át a belügybeós kérje ki a minisztérium nevében Kovácsot. Kovács egy Duna menti nagy építkezés mérnöke volt, és a rendőrség letartóztatta. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy szabotőr. Tíz évet kapott. — Kovács egy közönséges csibész, jogosan ítélték el — mondta a miniszternek. — Ez igaz, de szükségünk van rá. Még ma intézze el, hogy szabadlábra kerüljön. — Nem vállalom. — Utasítom! — Akkor sem ... Másnap ismét lakatos volt a régi kispesti üzemben. Az ellenforradalom vihara már egy másik gyárban érte. Műszaki igazgató volt, amikor az utcán eldördültek a fegyverek, lezárta íróasztala fiókját és még a titkárnőjétől sem búcsúzott el. Karhatal- mista lett és pufajkába öltözött. Kétszer sebesült meg, és az ellenforradalom leverése után felajánlották neki, hogy belügyi tiszt lehet. — Visszamegyek a gyárba — válaszolta, és ismét nem búcsúzott senkitől, észrevétlenül tűnt el társai közül. A gyárban nem nagy örömmel fogadták a vezetők. — Jobb lett volna, ha még egy darabig a karhatalomnál maradsz. — Miért? — öregem, te most szálka leszel néhány ember szemében. Minek felkorbácsolni a kedélyeket? Szó nélkül vette a kalapját. A kabátját csak azért nem, mert zálogba adta, előző nap. Soha nem gyűjtött magának, és amikor a kerék alászállt vele, mindig egy fillér nélkül maradt. Nem értette meg még fiatalemberként sem azokat a kispesti postásokat, villamoskalauzokat, akik húszéves korukban elkezdték a fillért fillérre rakni, hogy mire hatvan évesek lesznek, kis házat vásároljanak maguknak tenyérnyi kerttel. Ezen a reggelen mosolyogva, de könnyes szemmel búcsúztatta a felesége: — Az én kedvemért nem maradhatnál legalább néhány napig osztályvezető? egértette, hogy a tréfás mondat mögött nagyon is komoly aggodalom búj- kál. Több mint két évtizeden át mókázva, nehéz helyzetekben mosolyogva is, segítve viselte el mellette az élet viszontagságait a felesége. Látta azonban, hogy mostanában már aggódva néz a váratlan változások elé, és minden szavából érződik, hogy végre egy kis biztonságot, nyugalmat szeretne. — Hiába, ő is öregszik — gondolta ilyenkor. Néha felcsillan szavaiban a régi mókázó jópajtás, mint a mai nap is. Felvették a lányukat az egyetemre és ugyanazon a napon az új osztály- vezető is jelentkezett a levelező tagozatra. — Elvégezzük egy füst alatt — magyarázta otthon. — Jól van kölykök, ti csak tanuljatok. ígérem, hogy minden este kaptok tőlem egy- egy vödör feketét. — így adta a beleegyezését a felesége a váratlan fordulathoz, de többnyire már tart a férje meglepetéseitől. Erre gondolt, miközben az elődjétől örökölt, befejezetlen akták között lapozgatott. Az egyik vizsgálati jegyzőkönyvet háromszor is félre rakta, de önkéntelenül is újra utána nyúlt. Nem nyitotta ki a dossziét, jól ismerte az anyagot. Egy kis vállalat nagyfiú igazgatójának piszkos ügyét tartalmazta. Műveletlen, közismerten semmihez sem értő ember volt ez az igazgató. A vizsgálat anyaga bebizonyította, hogy klikk-rendszert alakított a vállalatnál. Miután belátta, hogy ő képtelen elbírálni szakkérdéseket, néhány talpnyaló 'szakembert fogadott kegyeibe. Tulajdonképpen ezek irányították helyette a vállalatot. Mindez még nem is lett volna túlságosan nagy baj, hiszen csupán csak így sikerült elérnie, hogy nagyobb baklövéseket ne kövessen el. A saját maga építette klikk azonban a fejére nőtt, és mind inkább teljhatalmat kapott. Aki szólni mert ellenük, akár taggyűlésen, vagy termelési tanácskozáson bírált, azt rövid úton elbocsátották. Helyükre rokonok, lojális jóbarátok kerültek. Ök kapták a kitüntetéseket, a prémiumokat és a részesedést az újítási díjakból. Hagyománnyá vált ugyanis ennél a vállalatnál, hogy az újítónak sápot kell adnia. Az új osztályvezető nem értette, hogy miért nem váltották le azonnal a vizsgálat után. A revizori csoport vezetője magyarázta meg neki: — Nézze, nem akarom hogy már az első napon fejjel menjen a falnak. Jó barátja a főnöknek ez az igazgató. — A főosztályvezetőnek? — Igen. — Ezt tudta az elődöm is? — Ne aggódjon, még időben megértették vele. — Kik? — A főosztályvezető és aa igazgató is. Megmagyarázták neki, hogy egészségtelen mindig okoskodni. Amint látja, megértette és félre is tette a vizsgálati anyagot. — Mégis leváltották. —■ A főosztályvezető akarata ellenére. Higgye el nekem, hogy ő kiállt mellette. Tehetségtelen ember volt, nem tudta megmenteni. — Mit tanácsol, mit ‘ csináljak? — Ha okos, azt teszi, amit az elődje. Tegye félre az aktát. A főosztályvezető nem torta sürgetni. Ä beszélgetés után újra és újra kezébe vette a dossziét. Tenyerére fektette, hintáztatta, mint aki a súlyát latolgatja. Aztán maga elé tette és lassan, gondosan rajzolt betűkkel ráírta: ..Megkezdeni a fegyelmi eljárást!” Ezután felhívta telefonon á revizori csoport vezetőjét: — Határoztam öregem, mégis fegyelmi elé állítom a főosztályvezető igazgatóját. Tudom, hogy mit akar mondani és elismerem, igaza van. Nem vagyok okos fiú. Van azonban még néhány más kis hibám is. Például nanonta borotválkozom. Ez pedig azzal a kellemetlenséggel jár, hogy mindennap a tükör elé kel! állnom. Azt hiszem, megért. Különben köszönöm a jó tanácsot, öregem. Letette a hallgatót, és csibészes mosoly játszott a szája körül. A feleségére gondolt, a reggeli búcsúztatóra. Arra, hogy néha milyen nehéz egy öregedő férfinek teljesíteni a szeretett asszony legkisebb kívánságát is. Gyermekhalandóság a honfoglalás korában — hazánkban A Pécsett megrendezett VII. Biológiai Vándorgyűlésen előadás hangzott el, mely a Majs határában feltárt X.—XI. századbeli temető leleteinek, mintegy kétszáz csontváznak beható vizsgálatán alapul. A kutatásokat végző munka- közösség a demográfiai vizsgálatok során megállapította, hogy a honfoglalás korában hazánkban 49 százalékos volt a csecsemő-, illetve a hatéves korig számított gyermekhalandóság, ami azt jelenti, hogy csak minden második gyermek érte el hetedik életévének küszöbét. Ennek tulajdonítható, hogy a X.—XI. században az átlagos életkor hazánk területén nem haladta meg a 28—32 évet, s hogy a természetes szaporodás a nagy gyermekáldás ellenére is viszonylag alacsony volt. Op-Art a fülön Várható volt, hogy bekövetkezik. A geometriai alakok előbb a ruhákon jelentek meg, s néhány nap alatt megtelepedtek a gyűrűkön és fülbevalókon. A minta imponáló. A legújabb variációja... ahogy tetszik. Egyeseknek nagyon, másoknak — enyhén szólva — sehogysem. Ez az „arc- tathatatlanul „újdísz” azonban vi- vonalú”. Megkezdték a nagykőrösi állomás építését
