Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

PUT MCCrEP iff Man 1966. MÁJUS 22., VASÁRNAP Üt — zökkenőkkel Látogatás a Telefongyár bugyi üzemegységében Új és jó úton megy a gép­kocsi a Telefongyár Bugyi községbe telepített részlege felé. A vezető már régen járt erre, rosszabbra készült, rázósabbra, zötykölőbbre. Nemrég még ilyen volt. S valóban, odabenn a párt­irodán, elhangzik az első számadat: — 1965-ben, több millió forintot költöttünk az útra. Ez nagyon fontos. A kívülálló először nem is ér­ti, nem is tudja mennyire az. Csak mikor ismerkedni kezd a körülményekkel, a helyzettel, mikor elmesélik neki, hogy ebben az üzemrészben majdnem mindenki „kí- vülről-járó” — akkor kezdi az ember iga­zán értékelni az utat. Viszonylag kis község kapott üzemet. Munkaalkalmat, vá'- tozási és alakulási lehetősé­get. örültek neki nagyon, aztán mindjárt jöttek a ba­jok. Mert kiderült: nem tudnak elegendő munkaerőt adni, de ami nagyobb baj, nem tudnak elég friss kenye­ret sem, zöldséget sem, az idetelepült asszonyoknak. A párttitkárral beszélge­tek. Fiatalember. Itt lakik az egyik gyorsan felhúzott épületben, amit a törzsgárda tagjainak építettek. Itt la­kik a párttitkár és jó hogy így van, alaposan ismeri a bajokat. Ismeri, csak nehezen tud segíteni rajtuk. Itt a gyárban és gyáron kívül is. A tervteljesítéssel most jó­val kevesebb a gondjuk, mint akár egy évvel ezelőtt. Csök­kentek a mutatószámok. Ép­pen jókor, mert a létszám- hiány amúgyis nagyon nyom­ta a vállukat. Olyannyira, hogy bedolgozókat fogadtak. Ez sem volt megoldás. Szál­lítási akadályokat jelentett, adminisztrációs plusz munkát. Szakember még mindig kellene. De ez — mondják az üzembeliek belenyugvón — ez országos probléma. Nehéz a szakembereket idavonzani. Egyelőre csak azok jönnek, akik szeretik az újat, akiket az új keresésének szenvedélye hoz ide vagy a kényszerűség. Máshol kitelt.a becsület. Ez a rosszabbik. Ezekkel a szak­emberekkel ők sem tudnak mit kezdeni. Nehéz, hogy Budapesten van a központ. Sok a levelezgetés, az utaz­gatás — a postafordulta egy hét. Panaszolják: ritkán jön­nek ki a központból, s ha ki­jönnek is, ha összeírják az elhangzott panaszokat, hol van még attól a segítségnyúj­tás. Nem haragszanak ők a pesti központra — távol áll tőiük. Szeretnének jól együtt­működni velük, de nehéz. A távolság miatt is, az újdonság miatt is, amit ez az egész kapcsolat jelent. A pesti köz­pont — a Hungária körúti — úgy tűnik, nem tud mit kez­deni velük. Nem a gyártmá­nyaikkal! Arra szükség van. Valahogy olyan az egész, mint mikor a szervezetbe új testet ültének. Mesterségesen. Aztán ennek az új testrésznek bele kell kapcsolódnia a vér­keringésbe. Nagyon nehéz. A párttitkár optimista. Ez talán a fiatal korának is kö­szönhető, talán annak is, hogy akik itt vannak, akik itt dolgoznak, szere­tik ezt az üzemet. Ragaszkodnak hozzá, védik és szeretnék, ha jó irányba fej­lődbe. Háromszáz nyeremény Tegnap délelőtt rövid ün­nepség keretében, a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsá­nak székházában tartották meg az immár hagyományos tanuló-balesetbiztosítási aján­déksorsolást. A járásokat és a városokat képviselő peda­gógusok előtt, az Állami Biz­tosító megyei igazgatója el­zépiskolás diák rendelkezzék tanuló-balesetbiztosítással. A sorsoláson háromszáz ajándéktárgyat húztak ki az úttörők, amit postán külde­nek el a nyertes tanulóknak. Vannak ötleteik, amelyeket meg kellene valósítani. Javas­lataik, amelyek életre valóak. Egyelőre a gyár jelenti a mindennapjaikat, a munkát és a szórakozást is. Otthon várja őket a család, de ha ki­lépnek a házból, nem talál­nak semmit, amivel elüssék a szabad időt. Csak az italboltot — sajnos. Mert az italozásra az itteniek közül már elég sokan rákaptak. Valahogy másfelé kellene terelni a fi­gyelmet — mozi kellene, klub­terem — sok minden kellene. Lelkesedésben — úgy lát­tam — nincs hiány. Az arco­kon — jórészt fiatal arcok, az egész gárda nagyon fiatal, kezdeményezésre, teremtésre képes — bizakodás. Sokan órákat utaznak, amíg ideérnek, de nem bánják. Csak azt bánják, mikor úgy­nevezett objektív nehézségek állnak az útjukba, mint egy akadályversenyen. — Nagy tettekre vagyunk képesek — mondja a párttit­kár és kicsit elpirul a vallo­másba — amit szó nélkül el is hiszek. Rokonszenves ez az üzem a benne élőkkel, dol­gozókkal együtt. Az ember óhatatlanul drukkol, hogy si­kerüljön minden, amit szeret­nének, Hogy mi az? Elsősor­ban a tavalyi elmaradás be­hozása, minél jobb gyárt­mány. Azt szeretnék, ha büszke lenne rájuk az anyaválla­lat. Mert egyelőre — úgy érzik — még nem büszke, csak bizal­matlan. A gépkocsivezető — amint elhagyjuk a gyár kapuját — visszafelé is dicséri a jó utat. Pedig az út, ami idevezet, tu­lajdonképpen még tele van zökkenőkkel. Egyelőre csak a reménye van meg — s ez sem kevés —, hogy ugyanolyan si­ma lesz, mint az a betono­zott, amire több millió forin­tot költöttek. Bende Ibolya Rendelet a balesetelhárításról Védőruha, biztonsági felszerelés a termelőszövetkezetekben is Az utóbbi években a ter­melőszövetkezetekben is nö­vekedett a bonyolult gépek és a különféle vegyszerek hasz­nálata, gyakrabban előfordul­tak kisebb-nagyobb balesetek. A munkavédelemre a gazda­ságok vezetői nem fordítottak elég gondot. A földművelés- ügyi miniszter, egyetértésben a munkaügyi miniszterrel, most rendeletben szabályozta a termelőszövetkezetek üzemi balesetelhárítását. A rendelet­tel kapcsolatosan a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán elmondották, hogy a sza­bályozásra azért volt szükség, hogy a munkavédelem a szö­vetkezetekben is lépést tart­son az állami üzemekben el­ért fejlődéssel. Ezentúl a ter­melőszövetkezeteknek folya­matosan gondoskodniuk kell a biztonsági felszerelések, vala­mint a védőruhák és eszkö­zök beszerzéséről. A jövőben a termelőszövetkezeteknek már a három napon túl gyó­gyuló sérülést okozó balese­tet is be kell jelenteniük. Könyvexport Irodalmunk sokasodó kül­földi sikerei nyomán a Corvi­na Kiadóval NDK-beli terjesz­tésre 25 magyar könyvre kö­töttek szerződést Lipcsében. A szóbanforgó műveket — sokféle műfaji megoszlásban — együttesen mintegy 400 000 példányszámban veszi át az ottani könyvkereskedelem. Hogyan fürdik a baba? A Vöröskereszt megyei ve­zetői megállapították, hogy a különböző témájú egészség- ügyi iskolák közül a legsike­resebb az anyák iskolája. A kilencvennégy tanfolyamon majd ezerhétszázan vettek részt. A hallgatók kora 20— 40 év közötti volt. A tanfo­lyamok legtöbbjét a községi­járási védőnők tartották. Az anyák kitűnő elméleti és gya­korlati tudást szereztek. A tan­folyamok mindenütt rendkí­vül gyakorlatiasak voltak. Bemutatták például a baba he­lyes fürösztését, fektetését, valamint diafilmeket vetítet­tek. Néhány helyen — na­gyon ötletesen — terhesanya ruhabemutatót tartottak. Föld alá, föld fölé... Készül a Váci Földművesszövetkezet bctonclemgyártó üzemének sok fontos terméke. Negyven hozzáértő munkál­kodik itt, s raktárépület elemtől, a kút- és csatornagyű­rűig, a betonból való szőlőkaróig, mindent elővarázsolnak. A program tanúsága szerint, ez idén 5000 nagyobb be­tontestet, gyűrűt és 25 000 karót adnak el az igénylőknek. Ez utóbbiból a felét sem tudják gyártani a szükséges mennyiségnek. Jövőre épp a duplájához teremtik meg a gyártási feltételeket (Foto: Gábor) TAJAK, EMBEREK, ÉPÜLETEK Kastély és történelem ■<Vi- .: J: A Grassalkovich-kastély U- í; alakú emeletes épülete ott sár- ^ gállik ma is az őspark zöld koszorújában. 1744-ben kezdte ^ építeni a hajdan kiváló, Salz- ^ burgból hozzánk származó ^ építész, Mayerhofer András. S Károm évig tartott, míg az ^ utolsó cserép és stukkó is a ^ helyére került, de még a dús- ^ gazdag Grassalkovich grófnak ^ is megérte a ráköltött nehéz ^ aranyakat. Mert külön stílust ^ alakított. Máig is Grassalko- ^ vich-stílnak mondják a szak- i emberek a hasonló épülete- 5 két. A gödöllői mintájára § épültek később a péceli, a ^ hatvani, a gecsi, a rákosfalvi § kastélyok, de távol, az ország ^ más tájain is nyomára buk- § kanni. ^ S ettől fogva a kastély lett a vidék központja. Falai kö- í zött, széles díszudvarán fé- § nyesebbnél fényesebb ünnepé- ^ lyek zajlottak. Az akkor még ^ csak grófi rangot viselő Gras- ^ salkovich széles látókörű ern- ^ bér volt. Udvarában a fő- ^ urak mellett szívesen látta 4 vendégül a szellemi és mű- ^ vészeti élet kiválóságait. A ^ kastély avatása, „nagy napja” ^ mégis 1751-ben Mária Terézia ^ királynő látogatása, amikor az ^ épület hatezer embernek nyújtott szállást. Az egykori lyét — csendesebb napok kö­vetkeztek a kastély életében. A herceg a császárvárosban elvesztett minden mértéket. Olyan esztelenül költekező életmódot folytatott, hogy a gödöllői uradalom kivételével ráment valamennyi birtoka, ami pedig nem is volt kevés. Nehéz napok voltak ezek az uradalom cselédeinek. Nekik kellett újra megtölteni a ki­ürült pénzeszsákokat. • Amikor 1805-ben Napóleon hadai megindultak Keletre, a királyi család egy ideig Gö­döllőn keresett védelmet. Fer- dinánd trónörökös és felesége október végén érkezett. Innen igyekeztek tovább Kassára. A koronát és az udvari kincse­ket majd egy hónappal ké­sőbb vitték utánuk Munkács­ra. Miután a veszély elvonult, visszafelé a kincsekkel együtt ismét Gödöllőn pihenték ki a menekülés fáradalmait. Mikor Becs ismét Napóleoné, az osztrák császári család megint csak Gödöllőn talál menedé­ket. A szabadságharc alatt a kastély nagy szerepet játszott. Először Windischgrätz főhadi­szállása, az isaszegi csata után már Görgey rendezi be falai között fővezérségét. Ide érke­zik húsvét vasárnapjára Kossuth Lajos. Megszövegezi gyújtó hatású beszédét és a detronizációs törvényjavasla­tot, amelyet április 14-én hir­(Fotó: Gábor) mondotta, hogy ma már a megye általános és középis­kolás tanulóinak 92 százaléka rendelkezik a szünidő alatt is érvényes tanuló-balesetbizto- eítással. A most lezáruló tan­évben 2500 baleset fordult elő, b a biztosító több mint fél­millió forint kártérítést fize­tett. A cél, hogy valamennyi Pest megyei általános és kö­krónikák szerint a kerítésen kívül majd húszezres oda­rendelt tömeg szorongott, hogy fogadja az uraságokat. Az udvaron tartott díszebéden a főúri parancsra népviseletbe bújt galgamácsai és püspök­hatvani jobbágylányok és asz- szonyok mutatták be táncai­kat, szórakoztatták a vendége­ket. Nekik ez jutott a király­nő látogatásából. Ekkor tör­tént az a híres szánkózás is, amikor Máriabesnyőig sóval szórták fel az utat, hogy Má­ria Teréziát a rekkenő nyáron szánkó repíthesse a klastrom­ba, amelynek kegyura volt. Arról egy mondat sem esik sehol, hány paraszt robotolt a legsürgősebb nyári munkák idején egy nap egy éjjel a sószsákokkal ezért a tízperces szórakozásért. • Se szeri, se száma felsorol­ni, kik jártak az évtizedek során a gödöllői kastélyban. 1765-ben Albert lengyel ki­rályt és feleségét, Krisztinát fogadták. Ezután történt, hogy II. József császár hercegi rangra emelte az ifjú Grassal­kovich Antalt. Az újdonsült herceg Bécsbe tette át székhe­det ki a debreceni nagytemp­lomban tartott országgyűlé­sen. Közben a kastély már száz éves falai között vidám zeneszó helyett sóhajok jár­nak, hiszen „ispotályként” szolgált június végéig, amíg Aldlerberg tábornok birtoká­ba nem vette. • 1857-ben nagy sürgés-forgás volt a birtokon: koronás uralkodót vártak vendégségbe, I. Ferenc Józsefet, aki Ma­gyarországon tett körutazása során Gödöllőn időzött báró Sina György vendégeként. Ezután a birtok egy belga bankérdekeltség kezébe került, tőlük vásárolta meg évek múl­tán a magyar állam 1 870 ezer forintért és adta kiegyezési ajándékul a királyi családnak. Rövidesen újabb főrangúnk neve került a vendégkönyvbe. Itt fogadták Sándor szerb ki­rályt, aki az akkori vélemé­nyek szerint kora legszebb férfia volt. Utána egzotikus uralkodók jöttek nagy fény­nyel: VII. Prajadhipok és Mom Rashvonga sziámi kirá­lyok. Járt itt az angol Lord Spencer (akiről köztudott, hogy egy kabátfélét neveztek el róla), a bajor és német uralkodóházak valamennyi fe­je, tábornoka, főembere. • 1885 kiemelkedő évszám a kastély történetében. Régen látott annyi fejedelmet falai között, mint ezen a nyárvé­gen. Igaz, ezek a vendégek nem kinn hordták nemessé­gük jelvényeit. A költészet, az irodalom és a zene nagy­jai voltak. Trefort Ágoston kultuszminiszter meghívására harminctagú francia művész­küldöttség jött hazánkba, tisz­telegni Petőfi emlékének. Köztük volt Leo Delibes ze­neszerző, Jules Massenet operaszerző, Tony Robert Fleury, a világhírű festőmű­vész, Julien Lermina, Kos­suth emlékiratainak francia fordítója. A Figaro, a Nou- velle Revue és más bulvár­lapok főszerkesztői. Francois Coppéé, és a 73 éves Lesseps Ferdinánd mérnök, a Pana­ma-csatorna építője. A nagy nevű vendégek vo­nattal érkeztek Szobra, ahol Jókai Mór francianyelvű be­széddel üdvözölte őkét. In­nen az írisz nevű gőzössel folytatták útjukat Vácra és a fővárosba. Gödöllőről küldték a tudósítást a Figaró c. lap­ba, hogy „olyan, mint Pá­rizsnak Versailles”. Az ak­kor már 73 éves, de kitűnő erőnek örvendő Lesseps Fer­dinánd annyira meghatódott a magyaros vendégszeretettől, hogy fogadalmat tett, ameny- nyiben 13. gyermeke is szü­letne, magyar névre keresz­teli. Arról már nem beszél­nek a régi krónikák, vajon tovább szaporodott-e a Les­seps család. • Mint minden, ezek a napok is elmúltak. A kastély sok vi­hart átélt, a legnagyobbat, amikor a felszabadító sere­gek Horthyék rossz emlékét is kiűzték a falak közül. Az­óta sok embert fogad be. Fáradt öregeknek nyújt szo­ciális otthont, a régi jobbá­gyok utódainak. Fiatalok lá­togatják könyvtárát, sietős léptű diákok és andalgó szerelmesek élvezik a kastély és a dús park örök szépsé­geit. k. m. $ ÉRDEMES LAPOZGATNI A GÖDÖLLŐI HONISMERE­TI SZAKKÖR GYŰJTEMÉNYÉBEN. TÄJAK, EMBEREK ÉS ^ ÉPÜLETEK TÖRTÉNELME ELEVENEDIK MEG A HAN- | GYASZORGALOMMAL GYŰJTÖTT ADATOK NYOMÁN. S ^ BÁR A MÜLT MINDIG SZÉPÍT ÉS FELEDTET, AZÉRT TEHA FELLEBBEN AZ ARANYFÄTYOL ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom