Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

1966. MÁJUS 22., VASÁRNAP r * MEGYEI vAírlap 1 Palántái A IX. pártkongresszus tiszteletére barázdákon. ... siklik az elé­gedett szemlélő tekintete. Száz holdon már nyúj­togatja lejét az ifjú paradicsom, s hozzákezdtek a fe­hér húsos papri­ka-palánta ülteté­séhez is az Egye­sült Dunamenti Törekvésben. A gép nyomán újabb zöld sorok: háromnegyed- millió tő kerül a földbe. Műszakiak a brigádokban Ma még nem sok termelői kollektíva- büszkélkedhet a megtisztelő, s nem könnyen elnyerhető címmel: a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat múlt évi eredmé­nyei alapján megkapta a szo­cialista munka vállalata cí­met! A rang — kötelez. És ezt jól tudják a vállalatnál: a máskor jóval gyengébb első negyedévet most 101,9 száza­lékos tervteljesítéssel zár­ták. A második negyedévi tervhez pedig segítőerőként ♦ Látszatra megfoghatatlan ♦ A gondolatok formálása ♦ Meg kurtított határidők Tíz ujjal játszani Nincs emberi erő, vagy gép, amely elegendő lenne a következő hetek mezőgazdasági munkáinak elvégzéséhez. Megkezdődött a növényápolás, napirenden a növényvé­delem, a szálastakarmányok betakarítása. Tovább is le hetne sorolni a tennivalókat, de felesleges, mert mind­egyik gazdaságban tudják jól a vezetők és a tagok, hogy mi fáj, hol szorít legjobban a cipő. A mezőgazdaságban az egyes munkafolyamatok év ről évre megismétlődnek. Ezért egy kicsit közhelyként hat, hogy erről a kérdésről nap mint nap beszélünk, fog­lalkozik vele a sajtó, a rádió, a televízió. Nem véletlen ez. Igaz, hogy minden évben el kell végezni ugyanazt a munkát és az apák, nagy- és dédapák is ugyanezt tették, de az is igaz, hogy két egyforma esztendő — ezalatt el­sősorban az időjárást értjük — nincs. Erre bizonyíték az idei. A legidősebb emberek sem emlékeznek arra, hogy egy esztendő alatt ennyi csapadék hullott volna, s a ta­lajvíz ennyire és ekkora területen gátolta volna a szán­tó-vetőket. A megyében mintegy 20 000 holdon várja a föld a magot. Ezeknek a területeknek nagy része még eléggé nedves, olyannyira, hogy traktorral rá sem lehet men­ni. Kétségtelen, hogy a kedvező, napos időjárás egyre szűkíti ezt a területet. Senki előtt nem lehet vitás, hogy a víznyomásos területekre még vetni kell. Húszezer hold! Hatalmas terület! S ha hozzászámít juk, hogy ezek az alacsonyabb fekvésű földek más esz­tendőben legjobban hálálták meg a gazda munkáját, leg­jobb termést adtak, még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem mondhatunk le róluk. De csak úgy hasznosaid­nak, ha a gazda figyelemmel kíséri a szikkadást, jó elő­re gondoskodik vetőmagról, palántáról, hogy amikor munkához kezdhet, egy percet se kelljen késlekedni. A rövid tenyészidejű kukorica még jó termést adhat, a mu­har, a köles értékes takarmánynövény, az őszi káposzta pénzforrás lehet, de természetesen, csak akkor, ha a munka dandárjában nem feledkeznek meg hasznosítá­sukról. Sok mindent másként kell csinálni az idén, mint az előző években. Rutinból most nem lehet megélni. Hason­lattal élve: tíz ujjal kell tudni játszani annak a szövetke­zeti vezetőnek, aki becsülettel eleget akar tenni vállalt kötelezettségének. Hogy csak néhányat említsünk. A ta­laj nagyobb nedvességtartalma miatt a szokásosnál gyor­sabban fejlődik a gyomnövény. A kemizálás térhódítá­sának vagyunk tanúi, de ma még a legfontosabb szerepe a növényápolásban a kapának van. Kevés szövetkezetben mondhatják el, hogy elegendő munkáskéz áll rendelke­zésükre. Szükség van a családtagokra, az iparba járó gyermekekre, férjekre, feleségekre. Nem tanácsos figyel­men kívül hagyni azt a tényt sem, hogy most van itt az ideje a rétek, legelők termése betakarításának. Legköny- nyebben és legkisebb veszéllyel most készíthetnek a gaz­daságok szénát. A medárdi esőzésekig megszárad a ren­den, van idő a kazalozásra. Aki megkésik, rosszabb mi­nőségű takarmányt nyer, lemond a sarjú jelentős részé­ről. Az idei esztendő időjárásának következménye az is, hogy a kenyérgabona előreláthatóan 10—12 nappal előbb érik, mint ahogyan ezt a korábbi években tette? Termé­szetes tehát, hogy ezáltal lerövidül a növényápolás, a szá­lastakarmányok betakarításának időszaka, a felkészülés. De bele lehet-e ebbe csak úgy egyszerűen nyogodni? Le­het-e az időjárással magyarázni mindent? A mezőgazda­ságban a bizonyítvány „megmagyarázása” keveset segít, sőt, semmit! A késedelem terméskieséssel jár. Ezt már nem takarítjuk be, ennyivel szegényebbek leszünk! A tavalyi jó termés után ismét jó kenyérgabonater­mésnek nézünk elébe. Ritka ez, hogy a kenyérgabonater­melésre egymás utáni két évben ennyire kedvezzen; az idő. De a termés még lábon van! A jó gazda azonban előre gondoskodik zökkenőmentes betakarításáról. Ha fi­gyelemmel kísérjük a nyári munkákra való felkészülést, bizony el kell marasztalni a betakarítás gondját java­részt magukra vállaló gépjavító állomások vezetőit. Nem egészen egy hónappal a gabona aratásának megkezdése előtt vagyunk, s a kombájnoknak csupán 40 százalékát javították ki. Jó-jó mondhatják a gépjavítók vezetői, ja­vítanánk mi csak lenne elegendő alkatrész. Kétségtelen, nagy mulasztás terheli az ipart, a kereskedelmet a kése­delmes szállításért. A megyében mintegy száz-féle alkat­rész hiányzik, s abban, hogy ez így van, az ipar hibáján kívül nagyrészt felelős a megyei AGROKER kirendeltség, amely rosszul szervezte meg telephelycseréjét és a lel­tárt. De a nagy gondon belül, még újabb gond, hogy a megyében néhány gépjavító a többitől is elmaradt. Így az aszódi, a kiskunlacházi. Szervezési hibák, a ráérünk még hangulat is oka annak, hogy ezeknek az üzemeknek a körzetében veszély fenyegeti a gabonabetakarítást. A gazdaság irányításának új rendszere nagyobb ön­állóságot biztosít az üzemeknek, nagyobb jogkört a ve­zetőknek, s ez így helyes. De a nagyobb önállóság na­gyobb felelősséget is jelent, mind a termelőszövetkezet tagságával, mind pedig a népgazdasággal szemben, most, a tavaszi mezőgazdasági munkák időszakában is. M. S. VITA A VÁROSFEJLESZTÉSRŐL Letette az esküt a gödöllői városi tanács végrehajtó bizottsága Szombaton délelőtt tanács­ülés keretében tette le Gödöl­lő város végrehajtó bizottsá­ga a közigazgatási esküt. Utá­na a városi tanácsülés meg­vitatta a városfejlesztési ter­vet. A megfelelő nagyságú zöld­övezet meghagyása mellett egyaránt kielégítik a helyi ipar és az esetleg még Gö­döllőre települő új üzemek területi igényeit A város központjában többszintes há­zak, új útvonalak épülnek s minden rendelkezésükre álló eszközzel fejlesztik a keres­kedelmi hálózatot. Az autó- buszmegálló helyét ugyan még mindig nem döntötték el, vi­szont az már tény, hogy a vá­ros rövidesen egy állatkórház­zal gyarapszik. Kőexport A tardosi és süttői kőbá­nyákból több európai főváros­ba szállítanak fehér és vörös mészkövet. Az idén 400 köbmé­ter nyerskövet exportálnak többek között Nyugat-Német- országba, Olaszországba és Belgiumba. Üjabban egy oszt­rák céggel kötöttek megálla­podást. Az osztrák főváros _ Sá&JXÚékáimlfttei t tardosi és süttői kővel akarják felújíta­ni. Becsben ugyanis sok köz­épület díszítőelemeit az Oszt­rák-Magyar Monarchia idején süttői és tardosi vörös meg fehér mészkőből készítették. A nagyarányú felújításhoz há­rom és fél tonnás tömböket küldenek a hírneves kőbá­nyákból Bécsbe. felsorakozott a kongresszusi munkaverseny. Belül vagy kívül? A gyár pártszervezetének titkára, Milus István a ver­seny egy sajátságos formájá­ról szól: — Műszaki létszá­munk kicsi ahhoz, hogy ered­ményesen működő brigádot vagy brigádokat hozzunk lét­re. Az volt a választ váró kérdés: brigádon kivül vagy belül? Az utóbbit választot­tuk: műszaki dolgozóink — tagként és patronálóként — a műhelyek munkásbrigádjai­ban tevékenykednek. Sajátos forma ez, de — itt eredményes. Radnai Kálmán, a műszaki osztály vezetője azt mondja: — Látszatra meg­foghatatlan az, amit a mű­szakiak a brigádokon belül csinálnak. A látszat azon­ban csal: nagyon is megfog­ható ez a megfoghatatlan. Megtalálható a műszakiak munkája a brigádok gon­dolkodásának — úgynevezett műszaki szemléletének — ala­kításában, az újítási fel­adattervben foglaltak megva­lósításában, de ott vannak akkor is, ha a házat építő brigádtagnak segít a kol­lektíva, s együtt vízilabdáz­nak is... Ez utóbbi persze tréfás mér­kőzés volt csak — néhány olyan játékossal, aki úszni sem tudott! — a kérdés mag­va az, hogy a kislétszámú mű­szaki szakembergárda megta­lálta a beilleszkedés, együtt­működés sokféle lehetőségét a fizikai dolgozók brigádjainál. Minden hivatalos megbízás nélkül, csak úgy maguktól, a műszakiak nagy fába vágták a fejszéjüket: úgynevezett di­rekt hűtésű olajkazán ^ terveit készítették el, kongresszusi többlet vállalásuk első kézzel fogható jeleként. A berendezés — némileg leegyszerűsítve a magyarázatot — jelentősége abban van, hogy nem túlnyo­másos, gyártása tehát jóval egyszerűbb, s ugyanakkor építkezésektől az olajlefejtő­állomásokig, igen sok helyen felhasználható. Radnai Kálmán a Petőfi szerszámkészítő brigád tagja, Szalisznyó Sándor a műszaki fejlesztési brigádban, Eszes Gyula a Nagy Ferenc vezette lakatos brigádban, Tószegi Miklós a Lugossi Miklós ve­zette nagypados esztergályos brigádban, Király György a Varga Károly vezette döm­perszerelő brigádban tevé­kenykedik. Példaként említet­tük csak a neveket, de jól mutatják, hogy a „területfel­osztás” körültekintő volt: a gyár minden lényeges terüle- -tén munkájukon túl is — bri­gádtagként ott élnek, tevé­kenykednek a műszaki osztály beosztottjai. Beugrott — megcsinálták Megtörténik, hogy váratla­nul, terven felül nem kis fel­adattal kell megbirkózniok. Mint legutóbb a masztikátor ügye volt. A négy és fél ton­nás aszfaltkeverő telepnél a megrendelők könnyebb kezel­hetőséget, olajtüzelést igényel­tek. Terven felüli munka — mondhatták volna; nincs rá szellemi kapacitásuk. Nem mondták: megcsinálták. Már a javított, korszerűbb típus készül a vállalatnál. Radnai Kálmán több pél­dát említ, hogyan függ össze a brigádok vállalása a mű­szakiak feladataival: amit a brigád vállal terven felül — márpedig a gyár brigádjai be­csülettel vállaltak magukra többet — ahhoz anyag kell, rajz, szerszám; anyagnormát kell kidolgozni, megpróbál­kozni olcsóbb megoldásokkal, egyszóval — mint Radnai elv­társ mondja — van mit a tejbe aprítani. A dömpersze- relde például — kongresszusi vállalásként — három zászló- daruját saját rezsiben elké­szíti; a szerelőüzemek az al­katrészmosó felállítását vál­lalták; a tmk a futódaru meg­építését — győzzék csak mind­ebben a műszakiak a maguk részét. Versenyfutás az idővel A gyár pártszervezetének titkára azt hangsúlyozza, hogy igen nagy szerep jutott a kongresszusi vállalásokban a határidők előbbre hozásának, megrövidítésének. Jelentős ér­tékű berendezéseket szállíta­nak exportra: tartva az ed­digi, elismert minőséget, most korábban kívánják eljuttatni ezeket a megrendelőhöz. Ez az a versenyfutás, amelyben mindenki nyer: a megrendelő, a devizát szerző népgazdaság, s természetesen a gyár is. Az órákért — a megtakarított órákért — azonban kemé­nyen meg kell dolgozni: to­vábbi kisgépesítéssel. a tech­nológiák korszerűsítésével, az anyagellátás javításával. Né­hány mondatban összefoglak ható mindez, ám a részletek — s azokban a műszakiak többletvállalása — oldalakat töltenek meg. És e részletek­kel való sikeres megbirkózás jelenti majd, hogy eleget tet­tek kongresszusi vállalásuk­nak, s azt is. hogy a szocia­lista munka vállalatához mél­tó eredményeket értek el. M. O. PANNÓNIA KINCSE Most még csak kezükben tartják, s marokszám emelik le a szállítókocsiról, de csak­ugyan kincs a vidék — s a csemege szőlőoltvány nevét idézve — Pannónia kincse. A dánszentmiklósi Micsurin sző­lészei válogatják, s teszik földbe. Néhány táblával odébb sercegve spriccel a permetlé az almafákra. Ez az első ak­ció virágzás után. Mindkét portán azért szorgoskodnak, hogy a munka, s a termékek nívója kifogástalan legyen. Ez a kongresszus tiszteletére szü­letett elhatározás az értékes valutát szerző, szép termés biztosítéka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom