Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
pur Meer» stXldaP 1966. MÄJUS 15., VASÄRNAP Kl/lTVßÄlIS KRÓNIKA ■ » NEPMUVELES w júsági klubok vetélkedője A Pest megyei KISZ Bizottság és a megyei tanács művelődésügyi osztályának kezdeményezésére az elmúlt napokban megkezdődött az ifjúsági klubok nagyszabású vetélkedője. A klubközi verseny keretében ma délután ötórai kezdettel a Csárdástól-a lettkisig címmel rendeznek versengést a nagymarosi művelődési házban. Érden ugyancsak ma kerül sor délután hatórai kezdettel a Vidám játékos vetélkedőre. A jövő héten tovább folytatódnak a nemes küzdelmek. Hétfőn este hétórai kezdettel Vidám játékos vetélkedőt rendeznek Dömsödön. Kedden ugyanez a programja a dabasi ifjúsági klubnak. Szombaton, május 21-én este nyolcórai kezdettel Álarcos vetélkedőt rendeznek Törteién, s ugyancsak ez a programja a gödöllői Ifjúsági klubnak is ezen a napon. Cegléden viszont irodalmi vetélkedőt rendeznek hatórai kezdettel. Jövő vasárnap kerül sor Budakeszin -a Csárdástól a let- kisig című táncvetélkedőre. Másnap Dömsödön Álarcos vetélkedőt tartanak. Május 26- án, Solymáron lesz Álarcos vetélkedő, míg 28-án Albertir- sán Vidám játékos vetélkedőt, Pilisvörösvárott pedig Álarcos vetélkedőt rendeznek. Szentiványi Kálmán: Owen kilő muria Még négy bemutató Beszélgetés az Állami Déryné Színház igazgatójával F I LM Halmaz. Vasútállomás. Csíki B. István, a helyi lap szép- reményű újságírója céltalanul kószál a vonatra várók között, majd határozott léptekkel a mellékhelyiség felé indul. Az ajtó zárva ixm. Takarítónő sehol. Csíki B. a forgalmi irodában ad kifejezést felháborodásának. Nem is sejti, hogy a hangosbeszélő közvetíti történelmi szózatát a peronon állókhoz. „Ki kell mennem! Igenis ... sürgős! Nem mi találtuk ki a zárt ajszélgetést, Bíró hiába hallózott. Azonnal erősítést kért és kapott a szigorú motozáshoz; a kimenő járműveket bogarászva átvizsgálták. Éppen lejárt a műszak, jöttek az emberek. S megtorlódtak a kapunál, mint gáttal el rekesztett folyam. A gyár fúvós zenekara kö- zelgett, sötét egyenruhában, a botos mögött valaki megfújta tréfásan a trombitát, hogy: utat! Bíró maga rendelkezett, sürgette kifelé a zenészeket. Meglátta már, Ági és Simon ért eléje, a vaskorláthoz szorulva. A fiú ölelte védőn a lányt. Felemelte a hangját, úgy . fordult Simonhoz a rendész: — Ugye, te rézalkatrészeken dolgozol? Mi van abban a kitömött táskában, mutasd csak! — S Bíró bámulta a vastag könyveket, majd a megváltozott külsejű fiút. Most idegennek érezte ő is, mint az őt. Hátul sürgetőztek, motorok álltak le, biciklisek torlódtak. — Mi lesz már, frissebben keresődjenek! Elhül otthon a leves! A PAR EGYMÁST NÉZTE, a lány mosolygott. Bíró szónokolt: — Kis türelmet! Figyelmeztettek bennünket, hogy ma műszakváltáskor ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyárból, azt keressük! — Kiszámított fordulattal Ágihoz fordult. — Maga szólt? A lány azonnal bólintott. — Igen... én telefonáltam. S az ötven kiló rezet már ki vitték. — Micsoda? Ne tréfáljon, mert... Furcsa csend zuhant a gyárkapuhoz. Közelebb nyomultak az emberek. Ági kifelé mutatott. Óriás szöcskékhez hasonlító daruk árnyékában, az úton vonultak a zenészek, réztrombitával a nyakukban. A várakozók egyszeriben megértették a tréfát. Gátja- szakadt nevetés hullámzott. — Talpraesett lány ez! Mi a neve? Megfizetett a mace- rálásért! Ötven réztrombita... Haha! Bíró hápogott. Nevettek a többi rendészek is, félreszorították már őket a kifelé áramló emberek. — Mutassák a táskát.,. Mutatták. — Kivittek a gyárból ötven kiló sárgarezet! Haha... KÉNYSZEREDETTEN NEVETETT Bíró is, mintha benne lenne a tréfában. S nézte meredten, hogy a kapun kívül Ági belekarolt Simonba, úgy mentek a kultúrház felé. Bessenyei Ferenc és Halász Jutka tókat... Minden késik.. 1 A vonat, az értelem, a huszadik század! Féltitek a klozetot? De hát az egész város egy nagy mellékhelyiség ... Nuil- null... Én nem akarok itt megöregedni. Kulcsotr így kezdődik Máriássy Félix kitűnő új filmszatírája, a Fügefalevél. Hősei kisvárosi emberek, vagy még inkább maga a kisváros, amely megrekedt a fejlődésben, amelynek szellemi felfrissülése éppen úgy késik, akár a vonat. Szobrot avatnak a kisváros főterén. Fuvolázó, meztelen sábjain, aztán a város különböző intézményeiben... A kisvárosban mindenki a szoborról beszél. Intézkednek vagy cselekednek, ki-ki beosztása, vérmérséklete szerint. A fiatalok kajánul gumibugyit húznak a szoborra. A tanács intézkedést készít elő a fuvolás fiú elszállítása érdekében. Pattantyús főszerkesztő pedig legalább is kitüntetést remiéi a kampány elindításáért. Minden a szobor körül történik a városban. Ahelyett, hogy más történne. Mert a mmmmitA au.mwwwBwwwr,waw nyxi»ww/>r//A>MW///^w/>ww kék munkaruhában. A ruha mindig cementporos volt. Apám negyvenkét évig dolgozott a cementgyárban, harminc évig laktak a munkástelepen. Az új ház konyhája lakókonyhának is beillik, s ha otthon vagyunk és ebédkor körülüljük a nagy asztalt, jól elférünk. Felhőtlennek érzem ezeket az együttléteket, szeretem. Szüléink is szerethetik: anyám sokat és szívből nevet, apám derűsen szentenciázik, hümmög. Ül a vasárnapi ebédhez terített asztalnál, fehér ingben, ugratja az unokáját. A képhez számomra az is hozzátartozik, hogy apám mögött a mosógépet látom a sarokban, amely kék és kerek, a tetején meg kicsit megbillenve áll az Unipress, az valahogy ott lelte meg a helyét. Nekem mindezek miatt jó az otthoni ebéd, vasárnap, ha hazalátogatunk. Bort én szoktam vinni az ebédhez. Apám odapillantott, mikor elővettem a táskámból az üveget, s dugóhúzót kerestem. — Nohás lesz az — adta a lekicsinylőt. — Innen látom. — Furmint — mutattam az üveget. Kihúztam a dugót, az üveget az asztalra állítottam. Aztán az előbbi, a tévéről folyt beszélgetést toldtam meg: — Szigmát kellene venni. Az aztán készülék! — Nyolcezerért — mondta a sógorom. — Nyolcért? — kérdezte az öreg. — Az is pénz? Anyám evőkanállal locsolgatta a sülő kacsa hátára a zsírt, s nevetett. Apámék jól megvannak, mind a ketten nyugdíjban. Ami kell a házban, ház körül, apránként mind megvették. Apám most a vízvezetéket tervezgeti; fárasztó a vízhordás a kútról. Apám negyvenkét évig nem gondolt a szívére, és az most rossz. Ha elsétál az öreg a kultúrházba, tévét nézni, viszi a nitromint, kicsi, fehér, kámforízű tablettákat dugdos a nyelve alá. De jól megvannak. Mikor már a levest kanalaztuk, apám azon a Bíró majdnem elrontotta, mikor még itt lakott vele. Elmentek a KISZ-esek. ÜJ szerszAmkiadG jött az ifjúsági műhelybe, valamilyen Ági, vékony, csitri lány, barna haját feltomyozta, tán hogy magasabbnak lássák. Az egyetemen előjegyezték: egy évig akar itt dolgozni. Hírlik — az apja azelőtt ebben a gyárban dolgozott. Az első napokban szívesen könyököltek a fiúk a kiadóablakban, ki akarták tapasztalni, miféle a lány? Jól állt neki a kék köpeny. A KISZ-esekkel össze tegez ödött, hanem azért komázni nem lehetett vele. Idekapott még Bíró rendész is, hivatalból akadékoskodott a raktárban. A lány eltessékelte, amikor harmadszor kopogtatott. Simon nem ment az ablakhoz. — Magának nem kell semmi? — Köszönöm... nem. Ennyi volt az egész. Tulajdonképpen egymásra se néztek. De Ági rendreutasította a fiúkat, ha a régi hangon maceráim próbálták Simont. Szóval — így állunk. Nem akarták elhinni, hogy csak itt találkoztak. Aztán meglátták egyszer, munka után együtt mentek a könyvtárba. De nem • is beszéltek egymással. Persze — Simon hogyan udvarolna, hiszen majdnem néma, mint a hal. Valami rendezvényt hirdettek, klasszikus zeneestet A ; műhelyből nem készült senki. Mégis benéztek a fiúk, mint : minden szombaton, hiszen ké- ' sóbb tánc lesz — s ott látták a szünetben Simont meg Ágit... A lányon estélyi ruha, Simo- ; non meg új kék öltöny, haját : borbély hozhatta rendbe... elmerülten beszélgettek. Más- 1 nap kérdezgették őket, egyik se válaszolt Ennyiben maradt ! volna, hanem a rendész — a 5 póruljárt Bíró — rájuk szólt 1 a kifelé áramlók előtt, amint 1 a buszhoz tartottak. Ilyen dü- ' hősnek még senki sem látta : Simont. Nekiment volna volt 1 cimborájának, de a lány erélyesen megfogta a karját. S 6 ! válaszolt helyette is. csak úgy s szikrázott a szava. A fiúk lestek a műhelyben másnap: biz- ! tosra vették, még történik va- 1 lami. 1 A MŰHELYEKBEN villo- , gott a hideg fény, a tüsszögtető ( köd eltakarta a sólyát... j A portán idegesen csengett a rendészek telefonja. Bíró vette fel. Ismerősnek találta az izgatott női hangot. t — Rendészet? Véletlenül megtudtam, ma ötven kiló 1 sárgarezet visznek ki a gyár- i ból, műszakváltáskor... Töb- i bet nem mondhatok. — S i amott megszakították a be- t ! BÍRÓ ÉS SIMON szűkén | feszülő nadrágot hordtak, s i olyan, hegyes orrú cipőt, mint : az intrikusok régi olasz ope> rákban. Hökkentő mintájú ■ pulóverjük és bórmeiiényüK • volt — s persze ósemberfri- ! zurájuk. Számon tartották, ; hogy Simont Bíró változtatta J ilyenné — a csendes fiút az- : előtt észre sem lehetett venni ! a gyárban, leginkább a köj.yv- ! tárban látták, vagy bármilyen ! előadást hirdettek — csillagá- ; szatról, űrhajózásról — az első ; sorban ült kissé görnyedte« s i nagy szürke szeme figyelme- ; sen rebbent. Mivel ilyen öltö- 5 zékhez magatartás is dukál, ; elég gondot adtak ők ketten 5 bizalminak, KISZ-titkámak — ! Simon meg elmaradt a régi ! helyekről. S mintha a „neve- ! lés” érvényesülne, Bíró, aki ! pedig kezdeményező volt, : egyszer csak cserbenhagyta : társát, nemcsak bozontját vá- : gáttá, le, hanem a gúnyából is i kibújt, othagyta a műhelyt, > rendésznek állt, és külseje j nem emlékeztetett régi önma• gára. Most már minden javí- i tási szándék Simonra zúdult : s ő furcsa módon, sokáig áll- i ta az ostromot, pedig még Bí- ; ró is kiabálva jött a műhely- i be: — Hogyan tekered a nya; kadra a sálat, te? Szégyent | hozol rám, megátalkodott hu- i ligán! — S kacsingatott a töb- i bieknek. — Az ilyent társa- ; dalmi bíróság elé kell állítani! MÁS FIŰK nem öltöztek ennyire feltűnően. Simon a munkára hajolt, nem szóit Ha békén hagyják, bizonyára csendben eihagyogatja a régit, de az állandó piszkáiódás ráégett, mint puha agyagkorsóra a zománc, annál keményebbé tette. Néha végignézte csodálkozva Bírót — hogyan barátkozhatott ilyen fickóval? ö olykor még a kapunál is rákiabált Simonra: — Hajból van a sapkád, mi? Zsebre se tudod dugni a mancsodat, abban a „nadrágban”! Láttak már ilyen huligánt? Simon válaszolt néha dör- mögve a 6okadalómban, de a műhelyben hallgatott, mint házába húzódot csiga. Egyszer név nélkül beszéltek róla a KISZ-gyűlésen, mire eljöttek a sólyáról, távoli műhelyekből; milyen fickó ez a Simon, akiről Bíró szónokolt a minap? Simon a gépe mögé húzódott és pirosodott a füle. A szálló féllábú gondnoka — különben elhízott öregember — így beszélt Simonról az érdeklődő KlSZ-vezetőknek: — Rendes gyerek. Nem kocsmázik, nyaggatja itthon a magnót, olvas, nézi a televíziót. S hallgat — hétszám. A családjáról nem beszél, magam is azt hittem kérem, árva gyerek... De nem, vidéken él az anyja, annak néha ír. Az apja egyszer kereste itt — mert elváltak az öregek — de a fiú elbújt előle. Tagja a szállóbizottságnak... egyszer megfékezett egy részeg lakót. Mást nem tudok róla... Az /rMssssssfssssrssMXMJWMnwxmursm. vezte. Zans József, Kaiméi Zsuzsa, Hollósi Pál, Jurik Júlia, Somfai Éva és Holl János játssza a vígjáték főbt szerepeit. — Néhány nappal később. június 25-én kerül színre Victor Clen\gnt nyugatnémel szerző KracSka Purka című vígjátéka Király Dezső átdolgozásában. Az előadást Csongrádi Mária rendezi. Díszlet- tervezője Fehér Miklós, a jelhhhhhhmbh ftjmsl mezeket Tímár József tervei alapján készítjük el. A mulatságos történet szereplői: Haraszin Tibor, Biró József, Kamili Judit, Váradi Vali, Papp Zoltán és Somodi Kálmán. — Az évad utolsó bemutatójára július 9-én kerül sor. Camoletti: Leszállás Párizsban című vígjátékát Szécsi Ferenc rendezésében visszük színre. A darab díszleteit Sos- tarics Zsuzsa, jelmezeit Ri- manóczy Yvone tervezi. Szereplők: Ács Gyula, Nyerges Ferenc, Kondor Ili, Garamsze- gi Márta és Baranyi Ibolya. Bár már május közepe van, s befejezéséhez közeledik az idei színházi évad, az Állami Déryné Színház próbatermeinek ajtaján mégis nap mint nap kiakasztva függ a figyelmeztető tábla: Próba! Ne zavarj! — Még négy bemutatót tervezünk — mondja Szalai Vilmos, az Állami Déryné Színház igazgatója. — Az őszi-téli szezon drámai bemutatói után a még hátralevő programban operett, vígjáték, zenés játék szerepel. — A soron következő bemutatót május 29-én tartjuk. Ábrahám Pál népszerű operettjét, a Bál a Savoyban-t mutatjuk be május 29-én. Az előadást Csongrádi Mária rendezi. A díszleteket Tímár József, a jelmezeket Rimanó- czy Yvone tervezte. A darab főbb szerepeit Szatmári Olga, Fábián József, Cseh Viktória és Torma István alakítja. — Június 19-én ősbemutatót tartunk. Hámori Tibor— Szenes Iván—Nádas Gábor: Oké, Mr. Kovács című zenés játékát mutatjuk be Petrik József rendezésében. A mai tárgyú vidám játék díszleteit Sostarics Zsuzsa, jelmezeit pedig Rimanóczy Yvone térFÜGEFALEVÉL KITÚNÓ MAGYAR FILMSZATÍRA fiú szobrát. Amikor a lepel lehull, több idősebb hölgy felszisszen, de ami ennél is súlyosabb, Gérusz elvtárs a megyétől, megkérdezi a művészt: „Nem fog ez a fiú megfázni, ilyen ruhátlanul?” A tréfás megjegyzést Pattantyús, a helyi lap önelégülten buta főszerkesztője komolyra veszi s arra következtet, hogy az elvtársat a megyétől megbotránkoztatta a szobor. És kezdetét veszi a harc, az erkölcs védelmében. Előbb csak a lap hafügefalevél, amit a tanács illetékese a művésztől követel, tulajdonképpen nem a szoborra kell. Sokkal inkább arra jó, hogy elfedjék vele a városiul vezetői az igazi bajokat. Azért jön kapóra nekik, hogy Pattantyús túlbuzgóságában kirobbantotta ezt a műbotrányt. Mert így elodázhatják az igazi sérelmek orvoslását. Csíki B., a szépreményű űj- ságiró-palánia, központi figurája a nagy csatának. De milyen figurája! Ö írja meg Pattantyús helyett a botrányt kirobbantó cikket, de ő írja meg az egyik fővárosi lapnak Pattantyús csinos lányának, Ancsának kérésére azt a cikket is, amely a szobor körül kavart műbotrányt leleplezi. Miért? A főszerkesztője ki akarja tenni a szűrét az állomás megafonjába mondott szónoklatáért — ezért írja meg helyette a botrányt kirobbantó cikket. Ancsától viszont mást remél cserébe az ellenkező előjellel tollbamon- dott írásért. Vérbő, negatív hőse ennek a remek szatírának. S bár Ancsa elhagyja, mégis elindul a karrier útján: egy fővárosi lap szerződteti. S mielőtt elutazna Halmazról, még ennél is nagyobb s meg- erdemeltebb megtiszteltetésben részesül. Az állomáson átnyújtják neki a szolgálati mellékhelyiség kulcsát. A film kezdetén oly hőn óhajtott ajtó végre kitárul előtte... Kitűnő rendezés, remek szereplőgárda. Csíki B. figuráját új, tehetséges fiatal, Sinkó László kelti életre. Pattantyús szerepében Bessenyei Ferenc felszabadult komédiázását élvezhetjük. Ancsát Halász Judit, o szerelmes titkárnőt; Bánki Zsuzsa, az erénycsősz, i de ugyanakkor szerelemre \ éhes doktoráét Gordon Zsu-, zsa, a portás nénit Kiss Manyi] játssza remekül. A kitűnő fényképezés a na- i pókban elhunyt Hegyi Barna-i bős operatőr utolsó munkájaj volt. i P. P. i A tévéről ebéd előtt esett szó apáméknál. Sokadszor említettük, s én ismét azt mondtam, nem Horizontot vennék, inkább Deltát, készpénzért. Ha ott vidéken nem kapnak, felhajtok egyet Pesten. Volt évfolyamtársam mérnök az Orionban. Ennyi szó esett erről a vasárnapi ebéd előtt. Szeretem azokat az ebédeket. Ritkán vagyunk otthon valamennyien, a húgom, a sógorom, a kisfiúk meg én. Anyám nagy ebédet főz, süti a kacsát, bontja a befőtteket meg a savanyúságot. Engem persze nem az ebéd vonz: az jó, hogy együtt vagyunk. Azt mondanám, derűsen és elégedetten vagyunk együtt. Most már harmadik éve a szüleim házában. Felépítették. Jól élnek benne. A tágas konyhába délelőtt besüt a nap, csillog a fény az új bútoron, edényeken, az asztalon villognak a poharak. Az a konyha jóval nagyobb a réginél, ahol felnőttem, a gyártelepi munkáslakásban. Mi még ott gyerekeskedtünk a húgommal, s ősztől tavaszig a konyhában laktunk. írtuk a leckét, betűket körmöltünk. Anyám tette a dolgát, apám műszakból jött, műszakba indult,
