Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

1966. MÁJUS 15., VASÁRNAP Utctrt sfUrlan 9 Muszáj költőnek lenni? F iam — mondta a felesé­gem és én máris behúz­tam a nyakam, mert ha a fiá­val tévesztett össze, azzal csak a fiam járt mindenkor jobban. — Fiam — mondta —, te nekem még nem írtál verset soha. Miért? A kérdés nemcsak váratlan volt, de alapjában véve is meglepő. Már az a tény, hogy valakinek hagymapucolás közben a költészet jut eszébe, az is érdekes, hogy pont mú­zsa voltát hiányolja magánál, s költői voltomat nálam, az több mint megdöbbentő. Ez már gyanús! — De drága szívem — drá­ga szivemnek szoktam szólí­tani, ha baj van, mert ez tet­szik neki. Sohasem tudtam még eldönteni, hogy a drá­ga-e, vagy a szívem, ámbá­tor az most mindegy. — De drága aranyoskám, hogy ju­tott eszedbe éppen most és miért? — Mert te nekem soha nem írtál verset, még akkor se, amikor udvaroltál. Miért? — Nevetséges kérdés ... Azért, mert ezt a költői mar­haságot a korallbogarakkal és porbataposott szívvel én, kér­lek, sohasem kultiváltam. En prózában is nagyon jól meg tudtam mondani, hogy fele­ségül jössz-e hozzám, s te prózában is nagyon lakonikus rövidséggel és főleg gyorsan válaszoltál is ... Nem vagyok VALAHOL... fajta valahol. A költőnél cél­tudatos, meghatározó jellegű a szó ... Emez pedig, ez a mai divatos valahol...?’ Szóval nyelvünkben esze­rint kétfajta valahol léte­zik egy idő óta. Nevezetesen; az egyik, amelyet a kői tó is használt, a tudatos, az érte­lem szerinti. A másik, a divat­ból emlegetett, az értelemmel ellenkező valahol. *Ez utóbbi mindenre jó. Ép­pen, mint volt korábban a bagatell. A bagatellel is le­hetett dicsérni és elmarasztal­ni egyaránt. Mert ha dicsér­tek vele. így hangzott: „No, hát ez több mint bagatell!” Fordítva, lekicsinylő válto­zatban, egy legyintés mellé: „Ugyan, bagatell.” Egyszóval vrfMfssssjrsMSXwmxfssmssffssfSfSfSMsssMHmsssfSfffrsfSSfsmrssz Antalfy István: Minden pillanatban Felépültek a víz-döntötte házak, elmúlt a nyári aszály is, a tél menőben van, de mint, ki újra lázad, nyakunkra ült a legújabb veszély: a folyók vize újra, s újra árad és a földből is víz buggyan elő, új áradásból mentik, mi a mának, s holnapnak kell... s víz: udvar, temető... ... De kezdjük újra, végeláthatatlan harcban, lázadva lázadások ellen, természetben, világban, önmagunkban, védekezve, vagy olykor védhetetlen, férget irtunk és odaadjuk vérünk, víz zúdul ránk, vagy atombomba robban, minden kis rezdülésben benne élünk, és újra kezdünk minden pillanatban. Hunyadi István: Jól vagyok! Itt semmi új. Nyugodt légy és csak írj. A lényeges nem én vagyok. A hajnalok mezítláb tapogatnak az ágyamig. Ö, szürke hajnalok, nincs kibúvó, hogy rám ne leljenek így, zajtalan. A hajszál-egy napok járó-kelők, arcomba lesnek, tétováznak s valami gyújt szemükben, úgy tűnik bizony, de tévedhettem is, egyébként itt semmi újság. Elek, mozgok, vagyok. Kétségeim? Tudod jól, minek írnám, a gyerekek ... mondjam? Akármi jön már nem csodálkozom. Mindegy. Csalódtam. Felvillanyoz egy-két apróbb öröm, talán mozi, vagy jó könyv, egy barátnő, szép terveimből többre nem futott. Ki eltévedt a tájban, öreg este, boldog, ha fényt lát, lámpást, ablakot, elérhetők Te dolgozz és nyugodt légy. Pár éjszakám nehéz volt. Van enyhe altatóm! Az írás gyönyörét, e furcsa seblázt nem ismerem. De látok lábnyomot amelybe ketten lépünk. Valameddig ez biztat is, egyszer továbbjutok. Amíg valónak hinnéd ezt a pontot erős leszek és meg sem inghatok. Ha fogyna levegőm, kihagyna szívverésem, ne félj, csak pillanat, talán kifogy kegyetlen kaptatónk. Biztos megérem. Dolgozz tovább. Újság nincs. Jól vagyok! /////////w///////////////////////w////////////>y////////////w//////////////AW////: amott mintha valami fadara­bot dobálnának a hullámok, vagy talán valami nagy hal ficánkol? De semmi esetre sem lehet ember, nem, nem, és hang sem hallatszik, csupán az enyhe nyári szél könnyed dallama. Föllélegzett, pedig már iga­zán azon volt, hogy élő torpe­dóként szelje a habokat, de kezdett tűnődni, vajon milyen az a bor, amit „testes”-nek hívnak? — Erős — mondta a sógorom. — Jó erős. — Jó erős? — Apám elégedetlenül mére­gette a docens-vőt. — Sok bor jó is, erős is. Melyik „testes”? — Nagy gond — nevettem. — Olvastam valahol ezt a szót. Jó otthoni közérzetemhez ez is hozzáad: apám beül a nagy szobába, fotelbe, ül, olvas­gat. Ilyesmi is tartozik a szép jelenhez. Apám el is alszik néha, olvasás közben. De így jó, mert nagyon sokáig nem ült fotelben, nem ol­vasott, el se aludhatott. A telepi konyhában hencser állt a tűzhely mellett, arra néha le­dőlt, cementporosan is, de edény zörgött, var­rógép zúgott, kántálva olvastuk a leckét: nem igen alhatott. Apámék szegények voltak, mun­kások, a gazdasági válság idején munkanél­küliek. Ez elmúlt, nyomtalanul, a szép jelen fotellel, alvással, derűvel jó. Sógorom a szemüvegét igazgatta: — Talán a sűrű, olajos bort mondják tes­tesnek. — Később nekem mondta: — Szigmát különben én is vennék, azt mondják, isteni. — És miért ne legyen? Semmi ok az árán fennakadni. — Isten ments — hunyorgott felém az apám. — Fenn ne akadjunk az árán. Mikor már csak a tévé hiányzik. — Kelleni bizony kellene — mondta az anyám. — Itthon ülünk. Apámék szegények voltak. Minket kitanít­tattak. Öregségükre lett meg a házhely, aztán a ház. Sokára változott meg az életük, de vég­re annyira megváltozott, hogy a réginek nyo­ma sincs. Tévét készültek venni akkoriban, részletre. Deltát ajánlottam a Horizont he­lyett, vagy Szigmát. Az náluk nyolcezernél így, így mit hósködjön a vak­világba? Szeme azért csak rá- rá rebbent a vízre, az a fa­darab vagy mi egyre beljebb sodródott s igazán mi akadá­lya sem volt hogy visszatér­jen gondolataihoz. Most, hogy Bendét áthelyez­ték, nyilván ő lesz az új Bende vagy Zsolt. Vagy esetleg Ba­rinkat? Egy pillanatra meg­állt — hopp, erre a lehetőség­re nem is gondolt. Megállt s a tépelődés kusza fonatán tisz­tán tört át újra a hang — Se­gítség! Segítség! — Igen, a fa­darab vagy mi felől rohamo­zott rá a szétszakadt szó: — Se ... se ... gít... ség! Ebbe bele kell őrülni — ütögette izzadó homlokát, mintha csak ki akarná verni magából a rögeszmét — hat beszélhet á fadarab? hát or­díthat a hal? Hát mi ez, ha nem az idegek eszelős tánca? ai érzékszervek bomlott megha- sonlása. Vagy mégis ember lenne? Ember, aki utolsó per­ceit éli? Akkor egy percig, egy pillanatig sem tétovázhat! Csaknem rádőlt a vízre, úgy leste az egyre távolabbi foltot, s akárhogy is nézte, képtelen volt felfedezni bármi emberit az össze-vissza dobált tárgy­ban. Nyugalom, nyugalom! — csitította szivét s erős akarat­tal terelte el zaklatott gondo­latait. Zsolt lehetetlen — jött rá —, amiatt a múltkori eset óta nagyon hegyiben van a főnöknek. És ... Se-se-segít- ség! — vinnyogó, szűkölő szó­foszlányok úsztak a levegőben! Aztán elhaltak, csak eszméle­tében élve tovább. — Segítség! Segítség! Tekintete végigbarangolt a tájon, az üres, magányos tere­pen, sehol egy teremtett lélek, arra távolabb a házak apró kockái intettek, gyötrötten döntött — meg kell tennie, megteszi azt, amit a kisfiú, a katona meg a halász tett meg, akit a halála után tüntettek ki. És ekkor szinte rosszul lett — hiába kereste a vízen az embert, nem látta. Sem fada­rabot, sem ficánkoló halat, semmit. Senkit és semmit. Fáradtan dőlt egy öreg fűznek. Hát szóval baj Van a szerkezettel. Ez a mai halluci­náció nagy figyelmeztető. In­telem. Füle, szeme, esze, min­dene odavan. Még nem őrült — tisztán látta, amit látott, s hallotta, amit hallott. És most nem lát semmit, nem hall semmit. De hát csakugyan látta, amit látott, s hallotta, amit hallott? Mintha a némán hömpölygő hullámokba fordulna kételyei­vel, meredt újra és újra a si­ma víztükörre, az azonban hallgatott, nem adott választ. Ö azonban már döntött. Még ma fölkeresi az idegor­vost. S nem, amikor már ké­ső. Ügy van, még ma. Igazán nem hiányzik neki a bolondok háza... J Az ismert színész megy az J utcán, s összesúgnak mögöt- J te. ^ — Láttad? Micsoda színész ^ barátom ...’ Ez valahol na- | gyón nagy művész ... ^ A másik helyesel: $ — Igen, valahol nagyon $ nagy ... 5 Es nincs egy harmadik, aki ^megkérdezze: $ — De az ég szerelmére! 5 Hol? y í A divatszó, amely nem ege- 5 szén új ugyan, tartja ma­il gát, jónéhány embernek min­iden — valahol... i Nem úgy, — mondom — 5 nem úgy használják, mint jAdy tette: „Itt valahol, ott $ valahol... négy öt magyar $ összehajol!” Ez egészen más­én költő! — méltatlankodtam. — Nem vagy költő? Hát Barócsi az költő? em, a Barócsi lúdtalpával, ÍV kopasz fejével és pókha­sával semmiképpen sem köl­tő, ezt rögtön el keltett is­mernem. Elvigyorodtam, mert lelki szemeim előtt láttam Barócsit, amint éppen könyök­védővel, szuszogva ihlik a konyhaasztalon és Barócsiné, ez a pletykafészek éppen homlokon csókolja mint mú­zsa. — Leszel olyan kedves és nem vigyorogsz? — Nem vigyorogtam, szí­vem, én... én csak mosolyog­tam. — Igen, mosolyogni azt tudsz, de a feleségednek, aki hosszú éveket gürcölt már le melletted, egy vacak verset nem tudsz írni... — De szivecském, ugye az ulti az megsem hexaméter... — Ne szólj közbe... Te so­ha nem írtál nekem verset... Soha... Nem is szerettél en­gem igazán, ezt most már tu­dom. Rendben van, nem sze­rettél. de most már becsület­ből is kellett volna verset ír­nod. mert a Barócsi is írt és a felesége, az a dagadt úgy hencegett nekem, mintha Lé­da lenne... — Nyuszikám, tubaboga- ram, én aranyos kedvesem, de hát mire fel írjak neked verset? Mire fel, könyörgöm — sírtam el magam. — Hát május éjszakáján nem kell a vers? Hát az anyák napjára nem kell a vers? O, istenkém, miért is vertél meg engem egy ilyen férfival, aki még erre sem gondol, aki még egy verset se ír nekem, amikor a Ba­rócsi ... 4 fene egye meg azt a stré- /i. bér Barócsit! Minden nő után úgy forog, hogy félő, egyszer kitöri a nyakát, de van képe annak a dagadt ass- szonynak rímeket hazudni Na megállj csak, te aljas áru­ló! — Várjál, szívem — intet- tem a feleségemnek és bero- j hantam a szobába, öt perc; múlva már papíron volt a i vers, olvasni kezdtem. — Még nyílnak a völgyben ] a kerti virágok... — De aljas vagy — ugrott; talpra imént székre roskadt ] asszonyom, ezt Petőfi irta Jú- \ liánok,,, — Na és, mit tudja az a i buta Barócsiné... Fontos, i hogy te is felolvass neki va- i lamit... Itt van, olvasd! Csak i a címre vigyázz, nem Szép-; tember, hanem Május végén... \ Érted? M ásnap Barócsinét majd \ megütötte a guta, s har- I madnap ö olvasott egy új; verset — a feleségemnek, | Heine irta ... S most napok \ óta Barócsi is, én is verseket \ másolunk, az asszonyok meg \ felolvassák egymásnak! Pezsgő irodalmi élet van j kialakulóban a Ló utca 4/b- \ ben. Gyurkó Géza volt idő, amikor éppen úgy bagatell volt minden, mint ahogy most valahol. Társaságban, ahol férfiak és nők ülnek vegyest, egy megnyerő hölgyet emleget­nek: — Igen, a kislány valahol valóban nagyon csinos — ál­lapítja meg az egyik fiatal­ember. S ebben senki számára sincs semmi sejtelmes, semmi indiszkréció, hogy „he, he ... no, hol is olyan csinos az a kislány?” A férfi nem pimasz, nem orcátlan, hogy felfedte a társaság előtt a kislány tit­kát ... Az előadó a beszéde köze­pén azt állítja, hogy valahol elvíársak igenis hiba van, persze valahol azért vannak eredményeink is. Barátom arról áradozik, hogy csodálatos könyvet olva­sott és valahol ez az igazi iro­dalom. Ebben az esetben a végére jártam a dolognak:, „ megkérdeztem a könyv cí- j mét. Piszkos Fred a kapitány 1— mondta a barátom. 1 — Stimmel, — mondtam J megnyugodva, — megvan, J hogy ez hol igazi irodalom. $ Nálad, barátom. $ És aki filmet nézett, majd 5 azt meséli, hogy annyira meg- $ hatódott — valahol kicsordult Ja könnye! Ugyanez izgulni és J nevetni is tud úgy a mozi- J ban, hogy valahol csorogja- J nak a könnyei... Általában 1 mindig valahol csordulnak ki Jezek a könnyek és nem fel- 5 tétlenül a szeméből... ; Tulajdonképpen ez a vala- J hol fedezék. Mögé bújik, J aki nem talál megfelelő jel-. 5 zőt, vagy bizonytalan egyes í dolgok megítélésében, aki J nem tud, vagy nem akar tud- | ni valamit... Olyan: szó, |szó, szó ... ! Elgondolkoztam a minap, ! végül is mi hát ezzel a baj ? ; Ezek a divatszavak rontják | a nyelvünk tisztaságát. E16- j szőr mondjuk ez a baj. Más- I részt pedig valahol nagyon 1 bosszantóak ... 1 Dékiss János (Révész rajza) J: Messze sétált a lakott vi- J: dáktól a folyam melletti kes- kény úton, sehol egy árva lel- két nem látott, mintha meg- S szűnt volna a világ, olyan § volt az egész. S ekkor egek! J — jól hallott? Tisztán és éle- J sen hatoltak ei füléig a sza- J vak — Segítség! Segítség! — J Elborzadva meredt a fodros Jl víztükörre, s s Nem sikáig kellett kutatnia |a hang gazdáját, alig kéászáz- J kétszázötven méterre ránga- Jj tózó kezek, görcsös öklök J nyúltak ki a vízből, reszketve Jj keresték a képzeletbeli men- J tőövet. S a hol lemerülő, hol ^ ismét fölbukkanó rémült arc- ból a vonagló száj versenyt i kiabál a zúgó hullámokkal. — § Segítség! Segítség! J Tudta, mi a teendő! Tudta, ^ mi ilyenkor a férfi kötelessé­ge. Emberbaráti kötelessége! \ Habozás nélkül beleugrani a J vízbe! Gyorsan! Gyorsan! Ka- J bátot, nadrágot, cipőt le, min- J dent le, s aztán zsupsz, szal- J tózni, hogy még idejében oda- J érjen. De még azt se — hi- J szén minden pillanat számít, ^ csak így ruhástól, esetleg a ^ cipőt levetve, belevetódnd az J áradatba s megmenteni a sze- J rencsétlent. Úgy van, ahogy J az a kisfiú tette, meg a kato- J na, akikről az újságok írtak. J Meg a halász, akit a halála J után tüntettek ki életmentő J él emmel. De megpróbálta, ^ meg, s már éppen el akart ^ rugaszkodni a parttól, ami- 5 kor... amikor — a döbbenet 5 jeges árama futott végig tes- J tén — semmit se látott. És J semmit se hallott! Igaz, a víz J sebesen sodorta beljebb, egy- J re beljebb a hánykolódó tes- J tét, dehát akkor is — ha csak 5 nem vakult meg, látnia kelle- J ne. | Vagy csak káprázat lett J volna? Amolyan érzékcsaló- J dás? De akkor is. akkor is — J hova tegye a hangot. — Segít- J ség! Segítség! És most ismét ! ott dobolt a dobhártyáján, a J már hörgésbe váltó komor ! szólam: — Segítség! Segítség! 5 Mintha a hályogot akarná ; ledörgölni, markolászta sze- | « mét — ember, hol vagy? mer- ; re keresselek? — pásztázta a > folyamot. Képtelen volt bár- ; mit is felfedezni, Azazhogy, többe kerül, mert tetőantenna nélkül nincs jó vétel. Apám a savanyúságért nyúlt, a kacsasült fölött akarta átemelni a csalamádés tálkát. Közben könyökkel meglökte a poharát, a po­hár feldőlt, a bor hosszan kanyargó tócsává terült szét a műanyag-térítőn, amivel anyám mindig leborítja az abroszt. — Keresztelő lesz — néztem a húgomra. A borpatak eleje felé kanyargóit. Ezzel reagáltam azonnal a kis balesetre, s ettem volna tovább. Semmiség. Egy deci fur­mint. Apám visszahúzta a kezét. Anyám fel­nézett a tányérjáról, letette a villát. Mozdu­latlanul ültek egymás mellett, velünk szem­ben. A kisfiú felvihogott a húgom mellett. Aztán apám ráhajolt a műanyag-abroszra, és csücsörített szájjal szívni kezdte a tócsát. Anyám is odahajolt gyorsan, hogy segítsen neki. Pedig anyám nem szereti a bort; egy kortyot ha iszik velünk, koccintáskor. A fe­jük búbját láttam, s apám majdnem ’kopasz volt, anyám feltűzött haja ősz. Apám kopo­nyája szikkadt csont a száraz bőr alatt, anyám hajának színe, mint a hamué. Nem tudom, mondtam-e valamit? Hogy van még bor az üvegben, hagyják? A húgom rámeredt az öregekre, sógorom hirtelen a tá­nyérját nézte mereven Lehet, hogy semmit se mondtam. A nedves foltot anyám feltörül­te ronggyal, aztán kinálta a sültet. Lehet, j hogy semmit se mondtam. Ebéd után intettem a sógoromnak. Kimen- i tünk a kertbe. — ötezrem van — mondtam. — A többit i neked kell kiizzadni. Egy hét múlva álljon a | szobájukban az a rohadt Szigma. j Fuldokolva támaszkodtam a kútháznak. i Apámék nagyon sokáig voltak szegények, i Most mindenük megvan. Következő vasárnap ; kivittük nekik a tévét, örültek neki. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom