Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

MS T MtCY tit 1966. MÁJUS 15., VASÁRNAP Sohase volt terhére a munka... Akár a lányok virágmintás ünneplője, úgy terül a pátyi határ. Csupa zöld, csupa suho­gás, csupa kerekség. Lenn a vízmosásban óriási karám, frissen csattognak a fejszék, fehéren iramlik a forgács. Ott .dolgozik a 65 éves Hegedűs ;Lajos, a Monori ácsbrigádban. ;Nem tanult mestersége, pa­rasztnak született, de mint jó gazda, mindenhez ért. © Hogy milyen volt az éle­teim? Mit mondhatnék? Kevés öröm, sok gond. A munkát nem hánytorgatom, mert amióta az eszemet tudom, mindig dolgoztam, de vala­hogy nem volt terhemre. Most eines még, csakhogy a kor. Azért is jöttem a mezőről ide az ácsbrigádba, ezzel még so­káig megbírok. Megtanultam, a gazdaság a legelső. Jólesett, amikor tanácstag lettem, de ott is a mezőgazdasági állan­dó bizottságot választottam. Kigondoltam, csak így tudunk egymásnak a legjobban segí­teni. Én a tanácsnak, azok meg a Petőfinek. Már har­mincnyolcban az ezüstkalászos vizsgán azt mondtam a fele­letnél; össze kell hozni a föl­deket. így csak kínlódnak a parasztok, tiszta mezsgye a dűlő. Legnagyobb dologidőben szaladhat a polgár a falu egyik határából a másikba, mert mindenütt van egy ke­véske földje, amit gyorsan művelni kell. Leintettek. Azt mondták, erre nem kerülhet sor. Aztán mégiscsak került. Csakhogy nem úgy, ahogy vártam. Tagosítottak folyton, az ember sosem lépett biztos földre. Egyik reggelen népel­lenség lettem, kulák. A föl­dem megvolt hozzá, huszon­nyolc hold. De a jövedelmem! Az én földemre soha cseléd a lábát nem tette. Magam dol­goztam. Az asszonnyal voltam a rabja és a három gyerekkel. Hagytak nekem két holdat a vadkárodon. Dohányt termesz­tettem, megéltem belőle. Köz­ben a szívem vérzett, miért vágják maguk alatt a fát? Na, ötvenötben rájöttek: én is olyan ember vagyok, mint a többi. A tsz-be azonban akkor sem vettek be. © ötvenhétben jött hozzám a tiszteletes úr. Sok a tennivaló a faluért, a népfrontban meg­találom a helyem. Nem ellen­keztem, mert csupa jót akar­tak. Szeretem én ezt a Pátyot nagyon, ha tehetek érte, meg­teszem. Az egyik munka jött a másik után. Örültem a sok előadásnak, amivel okosítják a népet. Aztán belelendültem. Mivel ugye tanácstag vagyok, a körzetemben szedtem össze az embereket, hol a strand-, hol a járdaépítéshez. Akkor választás van, ki mit vállal, meg minden. Nem lehet ölbe tett kézzel üldögélni. Megyek, szép szóval hozom a húzódz- kodókat, mert a jó szó a leg­nagyobb erő. De hogy ne fussak előre, öt­venkilencben beálltam a téeszbe. Ügy látom, most már egyenesben vagyunk. Az a legjobb, hogy a nagyja dol­gozni akar és önállósodunk. Sok a vadkárunk minden év- i ben. Elhatároztuk, magam is javasoltam, mivel benn va­gyok a vezetőségben, ültes­sünk mustárt és kaprot ,oda. Idén száz holdon ültettük. Ke­rült a jószág, mert szagos. Ne­künk pedig jó pénz. Vettünk egy lepárlót és az olajat el­adjuk. Itt van benn az asz- szonylányom, a fiaim gyárba járnak. Az unokám most érettségizik — gondolom — ő sem idegenkedik a Petőfitől. A legelső a családban, aki ma­gasabb iskolába jár. Szegény feleségem, a jobb sort már nem érhette meg. Tavaly any- nyi baj érte a szövetkezetét, hogy sorolni is sok, mégis megadta a harminchat forin­tot. Hát persze, hogy elége­dett vagyok a mostani politi­kával. Körülöttünk arvalinoznak az asszonyok. Az egyik már messziről kiabál: — Lajos bácsi, szóljon a tanácsnál, szedjék össze a herceghalmiak a föld végéről a kukoricaszórat. Tele van egérrel-bogárral, így mi dol­gozhatunk szakadásig! És Lajos bácsi szól majd a tanácsban a kukoricaszárért, a tsz-vezetőségben a trágyázás új módjára tesz javaslatot, ta­licskát fog a járdaépítésnél, mert közéleti ember, és min­dig dolgozott, és valahogy so­hase volt terhére a munka. k. m. Kultúrműsor, hadijáték, sportverseny a váci járási úttörő-találkozón Az úttörőmozgalom fennál­lásának 20. évfordulója al­kalmából a jubileumhoz méltó ünnepségeket rendeznek a vá­ci járásban. Az MSZMP járási bizottsága a KISZ-szel, a ta- nácssal és az úttörőelnökség­gel együtt, május 22-én, va­sárnap Fóton tartja meg a járás úttörőtalálkozóját, ame­lyen részt vesznek a járás ál­talános iskoláiban működő út­törőcsapatok. Az idei tanév­ben kimagasló teljesítményt nyújtó csoportokat ezen a na­pon megjutalmazzák. Emel­lett hadijátékot, színes felvo­nulást, kultúrműsort és sport- versenyeket rendeznek az egésznapos díszünnepség ke­retében. Nemzeti Múzeum kontra ludemányegyetem All Visegrádon a Fő utca 23. szára alatt egy egyemeletes épüiet, amelynek emeleti négy szobáját másfél évtized _ óta különoöző vállalatok üdülőnek használják. Legutóbb a me­gyei tanács szakszervezeti bi­zottságáé volt és miután a bi­zottság visegrádi üdülőjét meg­szüntette, az épületet felaján­lotta az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemnek, amely az épület átadására a megyei ta­nács gondnokságával már meg is állapodott és az idei üdül­tetés előkészületeit megkezdte. A Magyar Nemzeti Múzeum viszont szintén meg szeretné kapni ezt a házat, mert viseg­rádi múzeuma, de legfőképpen Mátyás király palotájának to­vábbi feltárása miatt helyisé­gekre van szüksége. Benyúj­totta igénylését, előadta, hogy a múzeum igazgatója, aid egyben a palota- és várromok­ra is felügyel, s az ásatásokat irányítja, évek óta nem tud Visegrádon lakáshoz jutni, pe­dig állandó ott-tartózkodása szinte elengedhetetlen. Az ása­tásokban időnként részt vevő régészek számára is legalább szállásról kell gondoskodni és ezenfelül helyről a földből elő­kerülő töméntelen leletnek, mert a visegrádi múzeum szűk, megfelelő raktára sin­csen. Csupa nyomós érv, nem le­het szó nélkül napirendre tér­ni felette. Egyeztető tárgyalást hívtak össze tehát. Ezen vi­szont az egyetem képviselője nemkevésbé megszívlelendő in­dokokat sorakoztatott fel. Pél­dául, hogy az egyetem közel kétezerötszáz alkalmazottjának mindössze egy harminchárom embert befogadó üdülő áll rendelkezésére. Elsősorban ezért ragaszkodik tehát a visegrádi négy szobához, amit különben is már neki adtak. A két tudományos intézmény rangjához illő tisztes modor­ban vitázott egymással a tár­gyaláson, amely azonban ered­ményre nem vezetett, nem tudtak megegyezni. De, ha ily nagy tudományú, bölcs tes­tületek egymásközt nem tud­ják eldönteni a vitát, ugyan ki dönthetné el? Talán csak bölcs Salamon tehetne igazságot ebben a Sa­lamon restaurált tornya árnyé­kában folyó kérdéses ügyben. De milyen lehet lakásügyben a salairritmi ítétét? Fc3£~.itgkC: fele neki, vagyis, társbérlet?'Is­ten ments, mert abban ugyan békésen még a tudomány sem fér meg.-y -e Állami hozzájárulás Pácéi közművesítéséhez Még az elmúlt év végén Pé- celen az ivóvíztársulat közmű­társulattá alakult át, abból a célból, hogy a nagy község la­kosságának részvételével mi­nél előbb megkezdődjék a csatornahálózat kiépítése. Az Országos Vízügyi Főigazgató­ság engedélye alapján ugyanis három év alatt összesen 34 millió forintot fordítanak Pé- celen a közművesítésre, nem­csak a lakosság, hanem a köz­ségi tanács és a különböző in­tézmények is viselik a nagy költség rájuk eső részét. Ez nekik is elsőrendű érdekük, mert a csatornahálózat meg­építésével mentesülnek az egyedi szennyvízlevezetés, de­rítő- és tisztítóberendezés épí­tési és üzembentartási költsé­geitől. Erre az évre a közü- letek hozzájárulása 202 ezer forintot tesz ki. Az összeget a Pest megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága, állami hozzájá­rulásként, biztosította a Péceli Községi Tanács részére. Közlekedésrendészeti ható­ságainkat erősen foglalkoz­tatja a tavalyinál is nagyobb járműforgalom, s az azzal kapcsolatos baleseti veszély növekedése. Ezért minden olyan szervezetet mozgósítot­tak, melyek tevékenysége — közvetetten is —, de össze­függ a tavaszi és nyári meg­növekedett országúti forga­lommal. Mit mond az Autóklub? — Eddigi levelezéseink azt mutatják, hogy országútjain­kat eddig soha nem tapasz­talt számban használják majd a személyszállító járművek. Ismét munkába állítjuk a „Sárga Angyalokénak becé­zett autómentő kocsijainkat, amelyek tavaly több mint 1600 esetben nyújtottak hasz­EEavult-e a földvédelmi törvény? A mezőgazdasági üzemek vezetői gyakran szóváteszik, hogy a földvédelmi törvény egyes rendelkezései gátolják az okszerű gazdálkodást. A Monori Járási Pártbizottság ülésén Nagy András az Üj Élet Tsz elnöke a megyei párt- bizottság ülésén Megyeri Vil­mos a Kiskunsági Állami Gaz­daság igazgatója ugyancsak a földvédelmi törvényből eredő merevségeket kifogásolta. A föld a mezőgazdasági ter­melés legfontosabb —, de nagyságban nem növelhető — eszköze. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani védelmére és ok­szerű használatára. 1950 után — főleg a gazdaságpolitika torzulásai miatt — a termő­föld nagymérvű pazarlása kö­vetkezett be. A gazdaságpoli­tikai hibák megszüntetése után is továbbtartott. Az utób­bi években már észrevehetően javult a helyzet. Mi történt Pest megyében? 1950 óta 109 800 kát. holddal kisebb területre szorult a ke­nyérgabona, a takarmány, a zöldség —, vagyis a szántóföl­di növénytermelés. Ez nehéz helyzetbe hozta az állatte­nyésztést. Milyen művelési ágak ja­vára csökkent a szántó és rét, legelő? A kert és gyümölcs te­rülete 1950 óta 32 234 kataszt- rális holddal növekedett. Ez a megye adottságai és piacigé­nyei miatt előnyös. Az erdőterület ugyanezen idő alatt 35 702 katasztrális holddal növekedett. Ez rész­ben indokolt, de számtalan esetben az erdőt, a fát nem oda telepítették, ahol a mező- gazdaság érdekei megkíván­ták volna. Szükségessé vált te­hát az egyes erdők felülvizsgá­lata. Ennek alapján a-nagy­üzemi mezőgazdasági műve­lésre alkalmas területeket a kitermelés után vissza kell ad­ni. Az erdő nem az okszerű gazdálkodás eredményeként növekedett 21 százalékkal, ezt bizonyítja, hogy még legalább 15—20 000 katasztrális hold vár a megyében erdősítésre. Legnagyobb baj a művelés alól kivett területeknél követ­kezett be. Az ilyen terület 1950. óta 25 911 katasztrális holddal növekedett. A földvé­delmi törvény megjelenéséig alapos vizsgálat, megfontolás nélkül lehetett jóminőségű földeken építkezni, a művelés alól kivonni majorok, utak, gyárak, csatornák és más lé­tesítmények elhelyezésére. A törvény hatása már kedvezően érvényesül. A művelés alól ki­vett terület ugyanis 1963-ban érte el csúcspontját, amikorra 1950-hez viszonyítva 33 690 katasztrális holddal növeke­dett. Azóta, két év alatt vi­szont 7699 katasztrális holddal csökkent. A termőföldet nemcsak a rossz gazda pazarolja, hanem óriási kárt tesznek a természet erői is. A megye művelt területé­nek mintegy 18—19 százalé­kát erózió veszélyezteti, il­letve pusztítja és körülbelül 20 százalékát — a laza futó­homokot — a Szél is pusztít­ja. Időnként hatalmas káro­kat okoz a bel- és az árvíz. Tehát a művelt területnek mintegy 40—45 százaléka a természeti erők pusztításának van kitéve. A második ötéves terv idő­szakában befejeződött a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése és ezután szük­ségszerű, hogy a társulás meg­alapozott tervekre épüljön. Igen ám, de nem lehetett pontosan művelési áganként megállapítani, hogy mi áll rendelkezésre. Ezen együttes okok tették szükségessé az 1961. évi VI. földvédelmi törvény megal­kotását. A végrehajtás első felté­tele volt, a tényleges helyzet számbavétele. E munkák 1965. végére befejeződtek. A közhiedelemmel ellentétben nem a törvény végrehajtása fejeződött be, hanem ahhoz teremtették meg az alapokat. Melyek a földvédelmi tör­vény alaprendelkezései. A földhasználók a mezőgazda- sági rendeltetésű földeken kötelesek a művelési ágnak megfelelően az összes lehe­tőségek legjobb kihaszná­lásával termelni. A felülvizs­gálat 115 292 katasztrális hold kezelésénél és védelménél ál­lapított meg mulasztást, ha­nyagságot. Ezért vizsgálja a hatóság, hogy például a ki­vágásra bejelentett szőlő, gyü­mölcs valóban a természetes elhasználódás, vagy a rossz gazdálkodás kerül-e kiszedés­re. Szolgáljon elrettentő pél­dának a dánszentmiklősi Mi­csurin Tsz egy régebbi esete. 1959 tavaszán Etyeki Sándor elnök lánctalpas traktorokkal 20 katasztrális hold termőal­mást kiszedetett. A tsz a 93 katasztrális hold megmaradt ugyanolyan almásán 1965-ben holdanként 174 mázsát ter­melt 76 000 forint értékben. A 20 katasztrális hold almás ki­vágása miatt a népgazdaság nem kapott meg mintegy 34.8 vagon termést, a tsz pedig 1.5 millió forint bevételtől esett el. Ha a 20 katasztrális hol­dat újratelepítenék, ez 400 000 —600 000 forintba kerülne és csak öt-hat év múlva terem­ne. A törvény nem kíván éssze- rűtlenséget, ezért a valóban kiöregedett, elhasználódott kultúrák kivágására a járási tanácsok megadják az enge­délyt. A törvény még a tulajdo­nosi jogokat is alárendeli a termelésnek. Az 1965-ben megjelent 19. sz. tvr., elren­delte, hogy a magánszemélyek tulajdonában levő műveletle­nül hagyott és felszólítás után sem művelt földek térí­tés nélkül az állam tulajdoná­ba kerüljenek és hasznosítá­sukról az állam gondoskodik. Ez is azt bizonyítja, hogy a földvédelmi törvény követke­zetes végrehajtásával kell szá­molnunk. A termőtalaj védelméről és a termőképesség növelé­séről is rendelkezik a tör­vény. Ajánlatos volna, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem gazdasági és szakmai vezetője részletesen megis­merje az igen következetes előírásokat. Az üzemek az el­múlt években nem sokat tet­tek a védelem érdekében, pe­dig sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek a biológiai és agrotechnikai védekezés meg­szervezésével. A felülvizsgá­lat megállapította, hogy 34 066 katasztrális hold esetén üzemi eszközökkel megoldható a ta­lajvédelem, de ott is eredmé- nyes védekezés, ahol műsza­ki létesítményekre is szükség lesz. A biológiai védekezést messzemenően szolgálja a Gö­döllői Állami Erdőgazdaság kezdeményezése. Eszerint úgy kell fásítani és erdősíteni, hogy az a védelmi célokat is szolgálja. Ilyen elvek szerint készültek el a péceli és Mo- nor vidéki tervek. A monori járás vezetői felismerték a vé­dekezés fontosságát. Pártbi­zottsági ülésen tárgyalták a termőtalaj védelmét szolgáló tervet, és 8—10 év alatt meg­valósítandó irányelveket hatá­roztak meg. A termőképesség fokozását a talajvédelem, talaierővissza- pótlás és a talajjavítás együt­tesen szolgálja. A talajerő­visszapótlás számos kihaszná­latlan tartalékkal rendelkezik. A felülvizsgálat 58 630 ka­tasztrális hold leromlott, gyenge talaj javítását javasol­ta. A földvédelmi törvény vég­rehajtása során előfordulhat merevség, bürokratizmus, le­becsülés, de a jogszabály ren­delkezései nem avultak el, sőt feltétlenül szükséges követke­zetes megvalósításuk. Az irá­nyító párt- és állami szervek feladata a mezőgazdasági üze­mek jól felfogott érdeke a föl­dek rendeltetésszerű haszná­latának biztosítása és a ter­mőtalaj védelme. Dr. Koller Mihály Mától éjszakai szervizszolgálat Felkészültek az auiésfergabmra nos országúti segítséget. Ha sikerül, a meglévő 16 kocsi­hoz még legalább ugyaneny- nyit kívánunk beszerezni. — Tervünk az, hogy az or­szág nagyobb városaiban, kör­zeteiben segélytámaszpontokat létesítünk szerelőkocsikkal és később, az utak mentén, tele­fonszolgálatot is létesítünk. Az Országos Autószerviz igazgatója: — Május 15-től szeptember 15-ig a vállalat budapesti központjában és vidéki te­lephelyein nyújtott és éjsza­[ kai szervizszolgálatot veze- J tünk be. Budapesten a Ré­vész, a Dévai, a Bicskei, az Ecseri és a Petneházy utcai telepen reggel 6—7 órától kezdve este 22 óráig fogad­ják a személyautókat kisebb- nagyobb javítás és szerviz cél- ' jából. Készenléti szolgálatot vezetünk be az Autószerviz vidéki telepein is. A nagyobb : hibával megrekedt autók i bevontatására is felkészül- : tünk. Az Országos Mentőszolgálat ! j helyettes főigazgatója dr. Ben- j cze Béla: ! — A balesetek szempontjá­i ból legnehezebb hónapok a : július és az augusztus. A ! mentőszolgálat, mint már a ! korábbi években is, modem ; hírközlő berendezések beál- < lításával és az egyes mentő- ! állomások megerősítésével fo- ! kozza készenlétét. A legna- í gyobb forgalmú útvonalak ! mentén elhelyezkedő men- í tőállomások rádió-vevő-adó j berendezéssel tartják egy- ! mással a kapcsolatot. Ez a »betegek és sérültek elhelye- !zését könnyebbé és biztonsá- ! gosabbá teszi. | Zs. L. HA TÁR JÁ RÁS MOSTANÁBAN BIZONY GYAK­RAN ELŐFOR­DUL: MEGY A TRAKTOR, HUZ­ZA AZ EKÉT, EGYSZER CSAK, HUPP! S TEN­GELYIG SÜP­PED A KEREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom