Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
1966. MÁJUS 15., VASÄRNAP ffcai MEGYEI k/úrlm* Rossz utakon nagy forgalom ♦ Szabad jelzést a málnának ♦ Aratás 4 év múlva ♦ Szezont nyit az eper Ehhez nem elég a film, kevés a festő ecsetje, s még az író sokra képes tolla is csak gyenge sejtetés: a zsenge, pirosodó, illatos epret látni kell. Látni és beleharapni. A vá- xnosmikolaiak abban az előkelő helyzetben vannak, hogy megkínálhatják a vendégeket. — Hát ez az. Borsos az ára, és piacot nyitunk vele. Aztán jöhet a mélypiros, savanykás- édes málna. A bokrok sokat ígérnek. S á .é&ertáegftt .váró ...vásárló is jóelőre ízlelgetheti — gondolatban — a csodálatos gyümölcsöt. De mindjárt felhő- sebb lesz a homloka, ha arra kell figyelmeztetni: tavaly is, előtte is törődött, rázódott a harmatos termés a Vácról Szobra vezető és megépülni csak nem akaró úton. A legjobb társaságban lehet beszéd tárgya ez az aggály — velünk tart a Pest megyei Szállítási Bizottság titkárságának vezetője, Bot József, s a Budapesti Közúti Igazgatóság vezetője, Bállá Mihály és a főmérnök. De még így sem teljes az útvizsgáló brigád. A Közlekedésügyi Minisztérium, az Aszfaltútépítő Vállalat s a mező- gazdasági termékeket felvásárló intézmény vezető munkatársai is a konvojjal jöttek. Lássuk hát az uticélt Egy ló — két nyereg — A málnaút a legsürgetőbb téma. Sok örvendeni való nincs, hiszen az építésért felelős kivitelező tavaly kerek 24 milliós tétellel maradt adós! — ... Meg lehet érteni a mi helyzetünket is. Mindenekelőtt a másik nagy megbízatásnak kell eleget tenni: elkészíteni a Budapest—Törökbálint kettős autópályaszakasz után a Balaton felé kanyarodó, s első etapban Székesfehérvárig vezető vonalat. Itt szolgál minden gépünk és sok emberünk. A budapesti közúti igazgató, a sokféle út gazdája s az aszfaltútépítők direktora és főmérnöke sokáig folytathatná a párbeszédet. Itt derülnek ki: a növekvő lengyel és csehszlovák turista autóforgalom miatt is sürgető a vác—szobi vonal korszerűsítése. Erre felé indul a Csehszlovákiának szánt zöldség-, gyümölcsszállítmány. A partner saját országhatáráig már átadta az utat De mikor lesz rend a határon innen? — Sajnos, csak évek múltán, 1970-re. Nagymaros és Szob között a Duna-parti fronton támfalakkal, 8C0 000 tonna kő beépítésével kell erősíteni a vonalat, s a hullámzó útszintet több helyen lenyesni, egyenesbe hozni. A rendkívüli műszaki követelmények egyes szakaszokon 6—8 millió forintra növelik az útépítés költségeit — kilométerenként. Eltűnik a makadám — Es mi lesz az idei nyáron? ‘ — Egyik oldalról a Duna, másik oldalról a vasút határolja ezt a fővonalat. Ezért terelőútra nem vihetjük a forgalmat. Továbbra is az út fele szélességében építünk, s a másik oldalon tartjuk fenn a közlekedést. Azt azonban mindenképpen biztosítjuk, hogy a törékeny málnaérésig a szállításra alkalmas minőségű útsávot elkészítjük. — S mi lesz a többi út sorsa? — A Pest megyei állami vonalak értéke meghaladja a r.égymilliárd forintot, s több, mint egy és háromnegyed milliárd kellene a teljes úthálózat korszerűsítésére. A rendelkezésre álló összegből is igyekszünk két év alatt valamennyi makadámutat bitumenes felülettel bevonni — pormentesíteni. Az olcsóbb, gyorsabb, eredményes építés és javítás érdekében elengedhetetlennek tartjuk egy központi megyei vállalat életre- hozását! Keveset szólnak mostanában arról, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium két esztendeje egy igen fontos határozatot hozott. E szerint a Budapestről kiinduló utak korszerűsítését, és szélesítését mindent megelőző gyorsasággal kell elvégezni — öt- venkilométeres körzetben. Alig hihető —, mégis így van —, hogy az aránytalanul kisebb forgalmú megyék hálózata sokkal modernebb, mint a jelzett körzeté! Pénzt és vállalatot — Ez bizony elég fejfájást okoz nekünk, közúti embereknek. örülünk, ha a szolnoki, vagy Bács megyei vidékeken jó úton közlekedhetnek a motoros, fogatos járművek. Ugyanakkor megengedhetetlennek tartjuk, hogy a forgalom centrumában elemi gondokkal kelljen küzdenünk. A balesetveszély nagy, sok jármű és áru károsodik az utak rossz állapota miatt. Nem nehéz kiszámítani, hogy több o veszteség, mint amennyit a vonalak modernizálására kellene fordítani. A szobi úton időnként óvatosan kerülgetik egymást a keskeny pályára szorított kocsik. A nap gyorsan elmúlik. Egyre közelebb jutunk a növekvő forgalmú turistaszezonhoz, és a remélhetőleg bőséges termés éjjel-nappali szállításához. A szemünk előtt pergő és várható események egyre jobban sürgetik az eredeti elképzelés kivitelezését. Többet kell áldozni a főváros- környéki vonalakra! És mielőbb létrehozni az olcsóbban, és rugalmasabban munkálkodó megyei útjavító vállalatot Tóth György Csoda-e hát, ha a földim kételkedett? ban álló személy legyen. A i többi tíz a nyugdíjasok és aj háztartásban dolgozók sorai- í ból kerül ki. — Ki a népi ülnökök „do- yen”-je a járásban? — Ketten is pályázhatnak erre a címre: Verebély Dénes nyugalmazott tanító úr, aki az aszódiak megbízásából 1960 óta tölti be ezt a tisztséget, és Szászi András elvtárs, a kar- tali Uj Elet Tsz brigád vezető-' je, aki 1959 óta népi ülnök. S ki a legfiatalabb? — A Péceli Textilruházati Ktsz egyik 23 esztendős varrónője, aki éppen csak hogy elérte az alsó korhatárt. Egygyermekes édesanya, s most végzi a gimnáziumot. Munka-; társai szerint mindenképpen: méltó arra, hogy a dolgozói nép képviseletében részt ve-i gyen az igazságszolgáltatási munkájában. ____________ ny. é. „ Postakocsi“ csárda a 156-os kilométerkőnél I A budapest—szegedi mű- i úton — a 156-os kilométer- i kőnél — pénteken megnyüt a i kisteleki földművesszövetkezet j „Postakocsi” csárdája. A csár- | dában 100 személyes étterem,; népi iparművészeti tárgyakkal i díszített vadászszoba, kecske- i lábas asztalokkal, lócákkal i berendezett pinceborozó és ár- i nyas kerthelyiség várja a tu-; ristákat. Az idén sem maradt el az a néhány levél, amely így tavasz táján következetesen, mindig megérkezik. Kijárja a gyerek az iskolát, és segítség kellene, hogy elhelyezkedjék. Van olyan is — ismerős, rokon —, aki személyesen keres; mit kellene csinálni, kinek kellene szólni? Aztán mondják, hogy nem lehetne-e ezzel, meg azzal beszélni, akit én biztosan ismerek. No, nem azért, csak a biztonság kedvéért... Legjobb ilyenkor sorsára hagyni a dolgot, meg kell mondani, hogy miként induljanak el; mit, hová adjanak be. Ezzel aztán kész is. A legtöbben utólag így is megköszönik a szívességet Nemrég egy földim állított be hozzám, kétkezi paraszt- ember, s hozta a fiát is, hogy nézzünk neki valami állást. A pelyhedző állú apányi nagy legény megállt az öreg mellett, aki elfogadta a széket — s nézett a sarokba, mintha nem is az ő dolgáról lenne szó. — Milyen állás kellene? — Valamilyen állás. — Otthon nincs a faluban? Az ember legyintett: — Ott aztán nincs. — Mi lenne — mondtam —, ha mezőgazdasági tanulónak állna a gyerek? Ezt nem próbálták ? — Hát az nem lenne jó — ingatta a fejét az ember. — Az nem. Akkor már eljön velem dolgozni a tsz-be, munkaegységre, és keres is. A tanuló az nem keres; ha meg végzett, ugyanott tart, mint emez, aki nem szerződött... Világos beszéd: de hát így van-e? Mi legyen a fiúval? Mi lehet vele? Egy szám néz rám a jegyzetfüzetemből: az idei tanév végén 12 900 gyerek végez Pést megye általános iskoláiban. A számot a megyei tanácsnál adták, ahol több gazdája is van ennek az ügynek, hogy mi lesz a végzett gyerekekkel. Foglalkozik vele a művelődésügy, a munkaügy, a mezőgazdasági osztály... A földi fia is a 12 900 közül való, akik most így, vagy úgy életútra indulnak. A lehetőHA TÁR JÁ |RÁS í A FELVÉTELEN \ LÄTHATÖ per- \ METEZÖGÉP * SZÓRJA MAR A BORDÓILÉ PER- , METET A TA- PIÓSZELEI CÉL- GAZDASAG Tö- I KESORA1RA. Az első ember: Stadler Ferenc, alig néznénk többnek harmincegy- néhány évesnél. S több mint hár rom évtizede keresi a kenyerét az iparban. „A meleg, úgy látszik, konzervál.” | Verejtékes i mesterek $ 5 Ahogy a friss kenyérhez hozzá6 tartozik a szomjcsillapító, üdítő ^ víz, úgy a tűz és folyékony fém $ mestereihez a gyöngyöző veríték. ^ Száz és ezer fokok szelídítik fröcs- $ csenő, csöppenő, alakítható anyaggá a kemény fémet. Amerre jár- s nak, mindenhonnan tüzel a for- 5; róság. S ha odakint 30 fokra tor- ^ názik a hőmérő, benn nem rit- ^ kán 60 körül jár. Éget a vakító-fehér olvasztott s alumínium. Formákba dermed, el- $ sápad s ezüstösen kifehéredik. ^ Ezernyi új alak születik. S ha ^ még hozzátesszük, hogy vala- ^ mennyiből a motor lelke lesz, nemcsak romantikája s hősiessé- J ge, de hasznossága is bizonyítha- J tó, e munkának. A Csepel Autó- ^ gyár társüzeme, a Dugattyú és jS Csapágyöntöde. S íme négyen azok 5 közül a verejtékes mesterek kö- s zül, akik urai és alakítói a folyé- ^ kony fémnek. Népiülnök-jelölő gyűlések a gödöllői járásban Pest megye városaiban, falvaiban, az üzemekben és a termelőszövetkezetekben megkezdődtek a népiülnök-jelölő gyűlések. Egy-egy gyűlésen a dolgozók százai adják voksu- kat az arra legérdemesebb, erkölcsileg és politikailag feddhetetlen, szakmailag képzett jelöltekre, akiknek megbízatását rövidesen a járási, illetve városi tanácsülések hagyják jóvá. A gödöllői járásban 29 | jelölőhelyen 80 népi ülnököt, három megyei bírósági ülnököt és három pedagógust jelölnek a Fiatalkorúak Pest megyei Bíróságához. A jelölő gyűlések zöme már lezajlott, csupán a Kistarcsai Fésűsfonógyárban van még hátra egy, amellyel meg kell várni a jelenleg éjszakai váltásban dolgozók nappali műszakját. — Milyen arányú változásokra lehet számítani az előző hároméves időszakra megválasztott népi ülnökök sorában? — kérdeztük dr. Kiss Lajostól, a járási tanács munkatársától. — Tekintettel az idősebbekre, akiknek ez a megbízatás már kissé terhes, valamint a 1 lakóhelyváltozásokra, az ülnöki tisztségeknek mintegy felét új jelöltekkel töltjük be — hangzott a válasz. — Természetesen, ügyelve arra, hogy megfelelő arányban legyenek képviselve a nők és a férfiak, a párttagok és a pártonkívü- liek, s hogy a nyolcvan jelölt közül hetven, munkaviszonyI {Ez a fiatalember Varga János, a ' Május 1 brigád feje. Gyorskezű, j jófejű ember. Már kétszer is üfcöt- 5 te markát ezer-ezer forint jutalom 5 — tán nem is az asszony tudta l nélkül. ; A karrier — ha nem is egycdttlál- ! ló — irigylésre méltó. Három esz- ! tendeje Erős László olvasztó még | egy volt a sok ismeretlen között, j és ma a neves ismerősök között ; áll. A titka: szorgalom és becsület. * A mester siet. A folyékony fém- S tenger türelmetlenül háborog, S várja megváltóját, aki szilárd tes- § tét formál a szenvedő anyagból. ^ Zékány Gyula öntő, a munka emberé. $ A brigád nagy programon mun- S kálkodik. A kongresszust kifo- x gástalan minőségű öntvényekkel ^ akarják köszönteni. (Gábor felv.) végeredményben megnyugta- ^ tó. Nem szükséges hát közben- ^ járás senkinek az érdekében sem; a helyzet örvendetes. $ — Számszerűleg valóban ^ nincs semmi baj — közölte a i főelőadó —, helyileg lehetnek^ gondok. Egyik-másik község-1 bői nehéz eljutni a munka- § helyekig; Budapestre, vagy a^ megye más olyan helyére, ahol ^ nagyobb létszámú a tanuló- képzés. Persze ezekből a köz- % ségekből rendszerint átjárnak $ a szomszédos megyékbe; $ Abonyból például Szolnokra. ^ — Ez is megoldás... — Feltétlenül... o Q A helyzet mégsem ilyen egyszerű. kertészet? S itt tulajdonképpen az alapvető bajokhoz érkeztünk: — A magánvéleményemet mondom — közölte a munkaügyi osztály főelőadója —, ideje volna már, valahol magasabb fórumon szóvátenni: nincs megfelelő gyakorlati oktatás. Talán ha meglesznek a tervezett tangazdaságok, mint ahogy az iparban a tanműhelyek ... Persze az elméleti oktatás is kevés; legtöbb szakmában évente három hónap... Ez furcsa: — Nincs tangazdaság? — Ami van, nem számottevő. Szóval itt kell kereskedni, ezen a pontbn, hogy tudniillik nincs kellő elfogadott rangja a mezőgazdasági szakmunkának. A szövetkezetek abban hibásak, hogy olykor tanuló, vagy nem tanuló — egyre megy. Dolgozik a gyerek, amivel megbízzák; s korántsem azt a munkát végzi, aminek a szakembere szeretne lenni. A másik dolog, amit meg kell figyelni; amikor felsorolják, hogy milyen szakmák között válogathat ez a 12 900 végzős fiatal — hányán vannak, akik a mezőgazdaságot említik utoljára; bizony hivatalos emberek is. Más szóval, ez szemlélet kérdése ... Csoda-e hát, ha a földim kételkedett? ... (Dékiss) bármennyire is megnyugtató. Tudok egy másik számot, amit a mezőgazdasági osztályon hallottam; jelenleg — a minimális igényeket számítva! — 8000 szakmunkás kellene a megye mezőgazdaságának, s hozzávetőlegesen csak 45 százaléknál tartanak. A földi, a kétkezi parasztember fia sem akar mezőgazdasági szakmát tanulni; meg azok sem, akik rengeteg nagy földek közepén élnek... Kérdeztem, hogy ebből a 12 900 gyerekből hányán akarnak képzett kertészek, növény- termelők, állattenyésztők lenni. Mert a gépekhez még elmennek; de a többi mezőgazdasági szakmába?... A válasz kissé meglepő: — Tavaly óta igazán jó eredményeket értünk el, s az idén sem'lesz baj. — Hogyan? — A mezőgazdasági szakmákban tavaly 100 százalékos volt a beiskolázás. Az előjelek szerint az idén ugyancsak kedvezően alakul a helyzet; 361 mezőgazdasági tanulót kell szerződtetni a megyében, ahogy a minisztériumok eldöntötték; lesznek többen is. Tehát 361 — s ez elég jó eredmény, 100 százalék. Persze — ahogy hallom —, a lehetőségekhez van ez méretezve. A szövetkezetek már több tanulót is fogadnának, s ez is eredmény, csakhogy nem minden tsz alkalmas arra. hogy tanulókat neveljen. Még ha volna is jelentkező, hogy tanítsanak kertészt, ahol nincs ségeikről kérdezgettem dr. Takács Évát, fi munkaügyi osztály főelőadóját, aki az ipari tanulók képzésének szakembere. — A megye területén — mondta — 3400 gyerek helyezkedhet el mint ipari tanuló. Budapesten még nagyobbak a lehetőségek; a főváros mintegy 4500 általános iskolában végzettet fogad, akik ugyancsak szakmát tanulhatnak. Marad 5000 gyerek, ezek közül kerülnek ki a középiskolások, szakiskolások ... — Valójában tehát minden gyerek számára megvan • a hely — állapítottam meg, s ez
