Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-14 / 113. szám

1966. MÁJUS 14„ SZOMBAT »cm hírlap 3 „Egész évben születésnapé A Magyar Rádió ifjúsági osztálya csütörtökön délután sajtótájékoztatót tartott az „Egész évben születésnap” cí­mű versenyről. Elmondták, hogy a vetélkedőben — 29 út­törőhöz színeiben — tízezer gyerek indult. Céljuk az volt, hogy megemlékezzenek az út­törőmozgalom megalakulásá­nak 20. évfordulójáról. A fia­talok megkeresték az eltelt időszak tanúit, akiknek vala­milyen közük volt az úttörők­höz, segítette fejlődésüket. A találkozásokról felvételeket készítettek, csoportos és egyé­ni műsorokkal indultak. A döntőbe négy budapesti és nyolc vidéki úttörőcsapat ke­rült. Az elődöntőkről szóló fel­vételeket a rádió május 15-i kezdettel — négy héten ke­resztül — vasárnap délelőtt mutatja be. A május 29-én elhangzó mű­sorban az esztergomi gyerekek megszólaltatják Karsai Ist­vánt, a Pestvidéki Gépgyár berepülő pilótáját. ÉRETTSÉGIZŐK Tankönyv mint segédeszköz? - Csak ennyi lenne a mai irodalom? József Attilával véget ér a magyar költészet? JOBB A MORAL A közelmúltban hónapokig tartó szenvedélyes viták foly­tak a középiskolai érettségi vizsgákról. Pro és kontra szü­lettek vélemények, mellette és ellene egyaránt. A viták azóta elcsendesedtek és csütörtökön reggel a maturandusok — a megyében ezerháromszázötven gimnazista — a magyar iroda­lom tételének kidolgozásával megkezdték az írásbeli érett­ségi vizsgákat A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban két humán- és két reáltagozatú osztály száz­harmincnyolc tanulója érettsé­gizik. A hatalmas épület ki­haltnak tűnik, a többi osztá­lyok diákjai pihenőt kaptak az írásbeli vizsgák idejére. A fo­lyosókon ügyeletes tanárok, az osztálytermekből kilépni csak az ellenőrző tanár engedélyé­vel lehet. Egy padban csak egy diák ülhet, előtte és mö­Vita vagy hallgatás? A műhely egyik sarkában három ember áll egymás­sal szemben: a főmérnök, a művezető és egy technikus. Előttük a munkaasztalon tervrajz. A gépek zúgásától nem hallom szavukat, de élénk mozdulataik, ideges le­gyintésük, előre és hátra dobbanó léptük elárulja, hogy szenvedélyes vita dúl köztük. Aztán egyszerre mindhár­man a rajz fölé hajolnak, majd kiegyenesednek. Már nyugodt az arcuk, és mosolyogva kezelnek egymással. Ugyanebben az üzemben voltam fültanúja a TMK ve­zetője és a rajziroda egyik dolgozója közti, kedélyesnek cseppet sem mondható telefonbeszélgetésnek, amely így fejeződött be: „Azért mert jó barátok vagyunk, nem kö­telességem elfogadni tőled az elfuserált munkát”. „Szókimondó emberek dolgoznak nálunk” — mondta mosolyogva az igazgató, amikor azt kérdeztem, hogy nem gátolja-e a munkát a sok indulatos vita? — „A mun­kát meg ugyan miért akadályozná? Jobb ha egymással tisztázzák a bajokat, mintha mindenért hozzám futkos­nak .. „Tisztázzák egymással”... „mindegyik felelős a ma­ga posztján” ... — járt az eszemben. Egyetértettem az igazgatóval és magamban tovább folytattam érveit: „A szenvedélyes vita közben tisztázódnak leginkább a cél­ravezetőbb módszerek, megoldások, hiszen érvek és el­lenérvek csapnak össze, s rendszerint az erősebb, a job­bik győz..Akaratlanul is egy korábbi eset jutott eszembe. Műszaki konferencián elhangzott a főmérnök beszámolója és feltette a kérdést: — kíván-e valaki hoz­zászólni — de a helyiségben minden csendes maradt. Mi lehet az oka? — érdeklődtem és ezt a választ kaptam: „Nálunk dolgoznak és csendben vannak az emberek. Miért hangoskodnának, hiszen pontos utasítást kapnak mindenre". Egyszerre megértettem azt is, hogy a vitatkozókkal teli üzem miért tartozik a megye legjobb, és a „csendes” dolgozókat, vezetőket foglalkoztató gyár a gyengébb ter­melési eredményeket produkálók közé? Mert ez a csen­desség legtöbbször a kialakult emberi önállótlanságot, sőt néha fásultságot és közönyt; az előbbi fordítottját ta­karja. Nyilvánvaló, hogy a vita önmagáért és apró semmi­ségekért valóban a munka útjában áll. De a termelés ér­dekében, az igazságért, sőt az igaznak vélt álláspontért kiállni, a munka legnagyobb előrelendítője. Az időben alkalmazott érvelés, élni tudás a demokratikus jogokkal, felmérhetetlen vállalati és népgazdasági haszonnal jár. Ne higgye egyetlen vezető, hogy ennek tekintélyrombo­lás a következménye. Sokkal előbb és jobban kiábrán­dulnak a dolgozók abból a vezetőből, aki nem tűri a vé­leményt, elfojtja a munka kezdése előtti vitát és csalha­tatlannak érezve magát, mindent utasítással akar meg­oldani. Az ilyen vezetésnél gyakoribb, hogy utólag ki­derül: hibás volt az intézkedés. Az efféle „csendteremtés” hazug és hamis elméleten alapul. Becsülöm, tisztelem és szeretem a szenvedélyes vi­tatkozókat. Bátorságot, őszinteséget és felelősségtudatot takar kiállásuk, olyan emberek ők, akik lelkesedéssel és kedvvel végzik munkájukat. S végeredményben is nem önmagukért, hanem elsősorban a közösségért, a társada­lomért emelik lel szavukat, hiszen azt akarják, hogy folyamatosabb, termelékenyebb legyen a munka, keve­sebb költséggel jobbat gyártsanak. S a „csendes” emberek? Magatartásuk mögött leg­többször rájuk erőszakolt közömbösség van, amelyet az­tán az önző egoizmus követ. Beszéljünk csak velük, ha­mar észrevehetjük, kevés már az önálló véleményük, és mindig az a gondolat jár bennük: „Csak befejeződne az értekezlet, hogy engem ne zavarjon semmi”... „Alig vá­rom, hogy jelezzék a munkaidő végét és én mehessek ha­za” ... „Engem ... En és megint csak én... Az egoizmus nem gyarló emberi tulajdonság csupán. A hibás vezetői munkastílus, a csak önmagámra értel­mezett, de mások felelősségét és demokratikus jogait el­fojtó vezetés a szülője legtöbbször. A „csendes” emberek­től senki sem kérheti számon a hibákat, nem adnak módot, hogy felelősségre vonják őket, hiszen mindent felsőbb utasításra cselekszenek. Lehet, hogy könnyebb, de semmiképpen sem becsületesebb így élni... Meggondolt és másoknak is önállóságot biztosító ve­zetői munkastílus, őszinte és elsősorban a közösség érde­keivel számoló légkör a munkapadok mellett, a műveze­tői beosztásban és az igazgatói pulpituson egyaránt, er­re van szükség a szocialista vállalatoknál. Úgy vélem, hogy az üzemi pártszervezetek is részesei lehetnek, hogy inkább szenvedélyesen vitatkozók éljenek a gyárakban, mint „csendes”, vagy ha úgy tetszik közömbös, fásult emberek. A jövő, a gazdaságirányítás új rendje is így igényli... Kovács András götte senki. A piszkozat is, a tétel is csak hivatalos papír­ra írható. Látszólag igazi, feszült vizs­gahangulat. Idegesség, köröm­rágás, magába mélyedé tűnő­dés ... Két tétel közül választ­hatnak egy-egy osztályban. Az egyik a költészet, a másik a próza- és drámairodalom kö­rét öleli fel. Az első meghökkentő dolog: az új érettségi rend értelmé­ben a magyar irodalom egy- négyosztályos tankönyvei se­gédeszközként használhatók az érettségi tétel megírásához. Azaz: mintegy ezerkétszáz ol­dalnyi szakismeret a magyar és a világirodalom tárgyköré­ből, versek, prózai és drámai szemelvények, Írói-költői élet­rajzok, művek méltatása. Mindezek felhasználásával négy-öt kézzel írott oldal a fel­adat. Olyan könnyítés ez, amire úgy hiszem eddig még nem volt példa az érettségik történetében. Mert ugyan me­lyik az a diák, aki négy esz­tendei szorgalmas vagy ke­vésbé szorgalmas tanulás után, ezerkétszáz oldalnyi se­gédeszköz segítségével és fel­használásával ne tudna négy­öt kézzel írott oldalnyi vizsga- dolgozatot megalkotni? Úgy érzem, ez a fajta könnyítés komolytalanná teszi a magyar irodalmi írásbeli vizsgát. Mondhatnám úgy is: méltat­lan ahhoz, hogy egy tizen­nyolc esztendős diákot ennek alapján érettnek nyilvánítsa­nak. Vagy mégsem? Lehetsé­ges ... Mert így. ilyen nagy könnyítéssel is hallatlanul le­egyszerűsített irodalmi dol­gozatok születtek. Példával bizonyítok. A nagykőrösi matúra ndusok közel fele Az ember helytál­lásának ábrázolása a modern próza- és drámairodalomban című tételt választotta, ame­lyet egy-egy szovjet, a mai magyar, illetőleg haladó nyu­gati prózai vagy drámai mű értelmezése alapján kellett megírni. S itt kezdődik az, amit leegyszerűsítésnek ne- ^ vezek. Valamennyi, ezt a té-1 telt kidolgozó maturandus ^ ugyanazt a három művet — ^ Solohov: Emberi sors, Len- $ gyei József: Oldás és kötés, ^ Hemingway: Az öreg halász § és a tenger — elemezte-mél- § tatta dolgozatában. Vajon ^ miért? Csak ezt a három mű- i> vet ismerik a modern próza-" irodalomból? Vagy mert ezeknek a műveknek a sze­melvényei szerepelnek a se­gédeszközként felhasználható tankönyvekben? Vagy eny- nyi lenne csupán egy érettsé­giző nagykőrösi diák irodal­mi műveltsége? Nem tudom elhinni, hogy ne olvasnának mai műveket, de néznék a te­levízió színházi és film­közvetítéseit, ne járnának moziba-színházba a nagykő­rösi gimnázium most végző diákjai. De akkor miért mégis ez az egysíkúság? Ez 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. az egy kaptafára húzott dolgo­zatszéria? Még csak annyit: a négy érettségiző osztály ta­nulmányi eredménye — a ne­gyedik osztály bizonyítványa alapján — több, mint négy egész. Ez az eredmény a me­gye gimnáziumai között a leg­jobbak közé tartozik, vagy talán éppen a legjobb. Ennek ellenére születtek meg az idézett vizsgadolgozatok. Monoron, a József Attila Gimnáziumban zárt kapuk mögött készítette írásbeli dol­gozatát százharminchat diák. A tapasztalatok itt valamivel kedvezőbbek: Lengyel Jó­zsef mellett Szabó Pál, Sán­ta Ferenc művének elem­zése is helyet kapott a dolgo­zatokban. Ami viszont érde­kes: a két reálosztály diák­jai közül alig egy-kettő vá­lasztotta témájául a prózai té­telt, a többiek szinte kivétel nélkül Az igaz hazafiság jel­lemző vonásai nagy költőink műveiben című költészeti té­mát dolgozták fel. Ez önma­gában nem lenne baj, de ... az már elszomorító, hogy a ma tizennyolc évesei számá­ra József Attilánál ér vé­get a magyar költészet. Az azóta eltelt negyedszázad köl­tői közül senki sem kapott helyet ezekben a vizsga- dolgozatokban. Vajon miért? Indoknak ma már az sem el­fogadható, hogy a tanköny­vekből — mint régebben — kiszorult az elmúlt negyed­század költészete. Ha még nem is olyan arányban, mint a klasszikusok, de szerepel­nek, tanítják műveiket... Mindössze két iskola írás­beli vizsgáinak tapasztalatai az elmondottak. Másutt biz­tosan más problémák is je- jelentkeztek a már idézettek mellett. Érdemes elgondol­kozni rajtuk s talán nem len­ne érdektelen az idei tapasz­talatok alapján új vitát nyit­ni az érettségi vizsgák jelen­legi formájáról. Prukner Pál Tönedezík egyik nemzeti erényünk: pontosan fizet adót a magyar Hogy ebben az annyiszor huligános, miegyebesnek mon­dott mai világban bármilyen téren is az erkölcs javulásá­ról beszéljen hivatali ember, ritka eset, de hogy éppen az adózás kapcsán, az egyenesen meglepő. El kell azonban hin­ni, mert a megyei tanács pénzügyi osztálya adócsoport­jának helyettes vezetője, dr. Keresztény Imre nemcsak szó­val mondja, még nagyköny­vekből, irathalmazokból kike­resett számadatokkal is bizo­nyítja: egyre jobb az adómorál. S ennek megállapítására nem­csak jelenleg betöltött hivata­lánál fogva képes, hanem ne­gyedszázados tapasztalatokra tekinthet vissza, mert mióta elvégezte az egyetemet, min­dig az adóban dolgozott, tehát a jelent összehasonlíthatja a múlttal. Halljuk csak, mit mond az adóbefizetés mostani helyzetéről: — Az első félévben, tehát június 30-ig mindig esedékes az előző évre kivetett adó fele. Idén április végéig félévi adófizetési kötelezettségüket megyénk adózói máris 70 százalékra telje­sítették. Két hónappal a határidő le­járta előtt! Na tessék! És valaha nem­zeti erényként emlegettük, hogy nem szeret adót fizetni a magyar. Még aki kötelezett­ségének pontosan eleget tett, az is szívesen elhallgatta, nem dicsekedett vele, nehogy meg­szólja érte a többi adóalany. Bizony valaha ehhez az alany­hoz általános nyelvhasznála­tunkban többnyire ilyen állít­mány járult: lefoglalni, transzferálni, árverezni. — Árverés? Mikor is volt utoljára? Hirtelen nem is tu­dom, lehet annak hat vagy hét éve. Két, talán három ház került dobra, de nem olyan, amiben a tu­lajdonos lakik, mert azt nem lehet elárverez­ni. — Hát tehenet? — Egy család egyetlen te­henét?! Ugyan kérem! Sértődöttség árnyékolja be arcát, hogy is lehet feltételez­ni manapság ilyet. — Ingóságok? — Múlt évben mindössze két esetben értékesítettünk zálogolt tárgyakat a MÉH- nél, befolyt 697 forint. — Ezek szerint valamennyi adófizető pontos? — Természetesen nem. Pest megye 249 820 adófizetője múlt évben a kivetett 117 millió forintból 15 millió 100 ezer forinttal adós maradt. De viszont 64 végén 18 milliónál va­lamivel több adótartozás mutatkozott. Jellemző, hogy a határidőt el­mulasztó késedelmeskedők kétharmada az első adóintés kézbesítése után nyomban fizet. Persze, azért záíogolás- ra is sor kerül elég gyakran. Mintegy 8—10 000 lehet a szá­muk.^ Némelyik makacs nem­fizetőnél két-három vagy több esetben kellett ehhez a sziporú eszközhöz folyamodni. Egyébként a zálogolás után a legtöbb adós fizet vagy rész­letfizetési kedvezményt kér, és azt betartja. — Ismétlem, javul, jobb az adómorál, de hozzáteszem, még jobb is lehetne. Lényeges ezért, hogy a községi tanácsok dolgozói, elsősorban az adó­ügyiek, tudatosítsák, hogy a késedelmeskedő havi egy százalék adópótlékot fizet, aki azonban az első félévben kifizeti egész évi adóját, ugyanennyi kedvezményben részesül, vagyis hat százalék kamattérítést kap. Például ezer helyett csak kilencszáz- negyven forintot kell fizetnie. — Ez a hat százalék persze ösztönző lehet, de mégis mi­től javult meg az adómorál? — faggatózunk, mert szeret­jük tisztán látni a dolgokat, és mindennek aprólékos tüze- tességgel keressük az okát. — Több tényezőből tevődik össze ez is — hangzik a vá­lasz, aztán elgondolkozva raj­ta, mik is azok, sorolja: — Erősebb az állampolgári ön­tudat. Egyre fejlettebb a kö­zösségi érzés. És az emberek azt is tudják, hogy az adó túlnyomó részét közhasznú beruházások révén visszakapják. Meg aztán, bár szigorúan al­kalmazzuk a törvényt, ma a réginél enyhébbek a behajtási módszerek. Vagyis a jó szó a felesleges erőszaknál hatásosabb eszköz az adóbehajtásnál is. Ezt jól­eső érzéssel tudomásul vesz- szük és búcsúzunk. Az ajtó­nál kézrázás közben: — És még valami. Manap­ság Magyarországon általában mindenkinek van miből adót fizetni. Szokoly Endre rendezésekben s működnek az ipa­ri tévékamerák­ban. Naponta száz és ezerszám sze­relik össze a mi­niatűr berendezé­seket. Az asztalo­kon a kisujjnyi forgótestek sora­koznak. Az ügyes asszonyok pilla­natok alatt össze­építik s 'mágnes­házba bújtatják a parányi erőgépet. A Budai Járási Háziipari Szövet­kezet többek kö­zött ezért nyerte el „Az ország leg­jobb szövetkezete” címet. Tóth felv. Figyelem az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat Bp. XXI. (Csepel) Kiss János Altábornagy u. 19—21. budapesti és Pest megyei munkahelyekre felveszünk kubikusokat, általános segédmunkásokat, rakodókat, ács, állványozó és kőműves szakmunkásokat, valamint betanított munkásokat Munkásszállást biztosítunk. Felvétel esetén (tanácsi igazolás szükséges) jelentkezés a fenti címen a munkaerőgazdálkodáson. í I Törpék a i I horizonton i i ; Parányi lények ; — lelkűk az elek- ; tromosság. Mint j az üstökös úgy | tűntek fel a mű- ; szeripar horizont- : ján. Az elemmel, általában kis fe­szültséggel műkö­dő törpemotorok szolgálnak az elektromos játé­kokban, repülnek fel a meteorológiai időjáráskutató be-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom