Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
1966. ÁPRILIS 1., FENTEK wes» htetei kMívíop 3 Somogyi Miklós Dunaújvárosban Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja csütörtökön Dunaújvárosba látogatott A városi pártbizottságon Takács Imre, a pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendéget a város ipari fejlődéséről és a távlati fejlesztés terveiről, majd Gyenge Károlynak, a megyei pártbizottság titkárának és a város vezetőinek társaságában megtekintette a dunaújvárosi Épületelemgyár üzemeit. Agrogeodéziai tanácskozás Csütörtökön a Földművelésügyi Minisztériumban agrogeodéziai tanácskozást rendeztek, amelynek résztvevői megvitatták a nagyüzemi földnyilvántartás és az egységes termőföld minősítési rendszer kialakításával kapcsolatos tennivalókat Hallgatva — beszélnek A korszerű nyelvoktatás sikere a monori gimnáziumban A monori gimnázium tanulószobájában két tizenötéves kislány olaszul társalog, és én irigykedve figyelem őket Amikor az olvasó elé tárom, hogy magam is tanultam annak idején az iskolában németül, angolul, később oroszul, ezt nem azért teszem, mintha személyes történeteimmel akarnám untatni. A történet különben sem válik dicsőségemre. Már az első két nyelvóra ntán megvilágosodott előttem — noha sem angolul, sem németül nem tanultam meg — az iskolai nyelvkönyvek dramaturgiája. A főszereplő Mr. Brown, vagy Herr Braun és családja: legalább két gyerek, a nagyszülők, a nagybácsi, ezenkívül az 1948 előtti könyvekben még egy szobalány is. Mr. Brown famíliája rettentő illedelmesen viselkedik, szerÜNNEP ELŐTT Messzire terjeng a friss festék szaga. A kerítés üde, zöld színt ad, mint a frissen hajtő gyep. Mögötte — az emlékmű körűi — férfiak, asszonyok serénykednek. Építgetik, csinosítják Aszód központi útvonala mellett az obeliszk környékét. Mire felvirrad az ünnep, újjászületve, megif jodva várja az ünneplőket. + A gép nyeli a ruhákat. Nem is olyan sok idő múlva tisztán szedik ki gyomrából az összepiszkolódott holmikat. A megye egyetlen nagy állami vegytisztító üzemében, Gödöllőn gyors tempóban dolgoznak; minél előbb — lehetőleg az ünnepet megelőzve — kerüljön tulajdonosához. Elismerés- le méltó munkájukat bizonyítja, logy a hét végén 1 vállalat fenn- lllása. óta először Isztanak egyheti nyereségrészese- lést. (Tóth felv. tartáso® mondatokat váltanak, egymás papírvágókése és tintatartója iránt érdeklődnek. Krolov elvtársnak, az orosz tankönyv főszereplőjének, attól eltekintve, hogy nem tartott szobalányt és hivatal helyett gyárba járt dolgozni, ugyanolyan unalmasan teltek napjai, mint kapitalista sorstársainak. De én akkor már tudtam, mivel jeleskedjek: minden negyedévi konferencia előtt bemagoltam egy olvasmányt, felelni jelentkeztem és ledaráltam, egy kukkot sem értve abból, amit mondok. A közbeeső időszakokra úgy biztosítottam magamat, hogy a tankönyv nyomtatott sorai közé ceruzával felírtam a fordítást. Ha meg kérdésre feleltettek, súgott a Cservenits, aki periektől beszélt szlovákul. (Év elején, amikor mások a vakáció bohóságairól fecsegtek, egy dologra koncentráltam: nehogy elültessenek a Cservenits mögötti bérelt helyemről.) Idegennyelvű tanulmányaimat két éve a franciával folytattam. Azóta három iskolai nyelvvizsgát tettem le sikerrel, a vastag tankönyvnek már a közepénél tartok, Monsieur Lebrun és családja, Ma- $ dame, a kis Jules és a pajkos í § Germaine régi ismerőseim. ^ 20 leckét memoriter elmon- ^ dók. Csak az órára négy ki- I $ fejezést tanultam. De > ^ S nem tudok < egy csésze kávét kérni! ^ Először is, bárhogy forgass tóm fejemben a bemagolt szó- $ tári anyagot, nem emlékszem, $ hogy tanultuk a kérni igét $ Helyette a polgármester szó ^ tolakszik az eszembe — a kis í Germaine a harmadik lecké- ^ ben dalt énekelt róla — s í dühbegurulok: mikor fogok én Ü Franciaországban járva éne- 1 kelve polgármester utón tuda• kozódni? í Olaszul olyan rövid ideig $ tanultam az ötvenes évek ele- | jén a Bródy Sándor utcai ,5 Olasz Intézetben, hogy eddig í elfelejtettem említeni. Könyv T helyett stencilezett jegyzetet S használtunk, de Galleráni pro• fesszor, a hetvenéves olasz ! bácsi azt sem igen nyittatta : fel velünk. Emlékszem, hogy : megijesztett minket az első •órán: hadarva, gesztikulálva, ; éneklő hangon érthetetlen ! szózatot intézett hozzánk, s : úgy hagyta el ősz tincseit maga : után úsztatva a tantermet, i hogy egy magyar mondatot : sem ejtett. így ment ez egy • fél évig, amikor is abbahagy- | tóm a taljánt. I Visszatérve a galambősz i Galleráni professzor módsze- ; rére, nem volt az rossz. Hi- : szén egyéb nyelvekkel, szor- i galmasan vagy kevésbé szor- : galmasan, összesen tizennégy : évig foglalkoztam — ennyi : energiával más tárgyak között : polihisztor lehetnék —, s nem ; értek belőlük, ha kinyitom a ■ rádiót, egy kukkot sem. De : lám, majdnem szóról szóra ^ értem itt, a monori gimná- ^ ziumban, a tanulószobában, $ miről beszélget már egy fél- | órája dr. Holló Lajosné, meg | a két Úri községből való — |s ne haragudjanak meg érte, § ha leírom: alföldi, tehát örök- I ^ lőtt, szerzett nyelvi kultúrával I $ nem rendelkező — kislány, | Brecsok Margit és Dosztál I ^ Ibolya. Mindennapi dolgok- | ^ ról, moziról, iskoláról, fiúkról, | § barátnőkről. Irigylem őket, | § akik bizonyára nem tudják ^ megnevezni a faliórát és a ^ polgármestert, talán Petrarcát § sem fordítanak —, de beszél- $ getéskor nem keresgélik sze- | műket égnek meresztve a sza- ^ vakat, nem izzadva szerkesz- ^ tenek mondatot, nem jelenik ^ meg előttük vizuálisan egy- $ egy ijesztő nyelvtani táblázat | — a tanult idegen nyelven gondolkoznak. $ ^ Szemükben nem választódik ^ ketté a nyelv tanulása, azaz ^ magolása és alkalmazása. Szó- § kincsük lehet, hogy még nem | nagy — féléve tanulják az S olaszt —. de mindenesetre azokból a kifejezésekből áll, amelyeket a köznapi társalgás a leggyakrabban használ. A monori gimnázium tago- sított és nem tagosított osztályaiban korszerű módszerekkel oktatnak nyelvre. Nem beszélnek magyarul az orosz, olasz, angol órákon. A szavakat tárgyak felmutatásával, képről, vagy a fogalom idegen nyelvű körülírásával tanulják meg. Magnetofont is használnak a kiejtés elsajátításához. A meglátogatott tanulószoba diákjai — olasz tagozatú osztály: egy héten hat olasz órát hallgat, azaz beszél — elmondják, hogy legtöbbször filmekről, festőkről, műemlékekről, színészekről beszélgetnek. Divatlapot, magazint olvasnak, olasz társasjátékot játszanak, slágereket tanulnak meg kívülről. (Eleinte kicsit zavartan, aztán egyre bátrabban el is énekeltek nekem egyet.) A harmadévesek egy pescarai iskola vegyes osztályának diákjaival leveleznek: fényképet is cserélnek, s lehet, hogy ezért, az egyik lányhoz verset írt levelező partnere, egy másiknak pedig megkérték a kezét... Valamelyik tavaly végzett kislány érettségi után középfokú olasz szakvizsgát tett, s azóta már egy külkereskedelmi vállalat olasz—orosz levelezője. Klasszikus mondás, hogy nem az iskolának, de az életnek tanulunk. Ezt elősegítendő, az sem baj éppen, ha a modern oktatási módszerekkel együtt az életet is beengedik az iskolába, mint ebben a jó hírű vidéki gimnáziumban. Padányi Anna Kárbaveszett munkaórák A CSEPEL AUTÓGYÁR pártbizottságának a közelmúltban tartott tanácskozásán figyelemre méltó és mind a vezetők, mind pedig a munkások számára tanulságos megállapításokra jutottak. A múlt esztendő termelési tapasztalatait elemezve kiderült, hogy a késedelmi és minőségi kötbérek miatt 14 millió forinttal csökkent a nyereség, és a 10 százalékon felüli büntetőkamatok összege 10 millió forintot tett ki. Számottevő volt a veszteségidők mértéke, amelyek ezt a kárt „eredményezték”. A hibák okának a gyakori fegyelmezetlenséget és a vezetőszervek munkájának időnkénti összehangolatlanságát tartották, és az a vélemény alakult ki, hogy alapvető javulás 1966. első két hónapjában sem történt. A kárbaveszett munkaórák száma ma is jelentős és a pártó bizottság joggal lépett fel a fegyelmezettebb munka, a kiesett idők megszüntetése érdekében. Tanulságos az autógyári példa, és hasznos lenne, ha mind több üzemben végeznének ilyen elemzéseket, hiszen a fegyelmezettebb, szervezettebb termelés alapfeltétele, hogy sikerrel teljesítsük idei terveinket. Az első negyedév tapasztalatai már most módot adnak, hogy a vállalatoknál felmérjék, hol kell tovább javítani a munkát, milyen termelési tartalékok állnak rendelkezésre. MIVEL KEZDJEK A VIZSGÁLÓDÁST?, milyen elemzéseket végezzenek? Célszerű, ha kiindulási alapul a veszteségidők vizsgálatát veszik. Sok ellenőrzés jegyzőkönyvében szerepel, hogy a kimutathatóan kárbeveszett munkaórák átlagosan 10—15, néhol még ennél is nagyobb százalékát teszik ki a munkaidőnek. Ugyanezek az adatok arról is beszélnek, hogy a veszteségidőknek mintegy 40—50 százaléka független a munkásoktól. Az idei tervekben nem a termelés mennyiségének a növelése, hanem a jobb minőség és a termelékenyebb munka a cél. Ha tehát valóra akarjuk váltani a terveket, elsősorban a munkásoktól független veszteségidők számát kell csökkenteni. Erre utalt az autógyáriaknak az a megállapítása is, hogy az üzemi vezetőszervek munkáját jobban össze kell hangolni, az alaposabb ellenőrzés és a folyamatosság érdekében. Mindenhol indokolt ez a követelmény, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyártmány nem lehet jó minőségű, ha a dolgozó egyszer órákig várakozik a munkára, máskor pedig a rövidre szűkült határidő miatt hajrázni kényszerül. Ennek mindig természetes velejárója a kapko- dás, a fegyelmezetlenség, a selejt. ELENGEDHETETLENÜL SZÜKSÉGES, hogy a veszteségidők megszüntetésére, vagy csökkentésére még időben dolgozzák ki a megfelelő műszaki, szervezeti intézkedéseket. Bőven van erre lehetőség. Nézzük például az anyagellátást. Az üzemek jórészében arról panaszkodnak, hogy a munka folyamatosságának útjában főleg külső anyagellátási nehézségek állnak. A vizsgálatok azonban csak részben igazolták ezt az érvet, az ellenőrök igen gyakran a gyáron belüli késedelmes anyagkiutalásról győződtek meg. És hányszor okozott határidő elcsúszást a műszaki rajzok átadásának elhúzódása, a megfelelő szerszámok hiányos biztosítása. Ezekről is beszélhetnének az üzemekben, hiszen a gondok nyílt feltárása mindig segíti a jobb megoldást. Ha őszintén és támogatástkérően váltanak szót a hibákról a dolgozókkal, még a vezetői tekintély, is erősödik. A munkanapelemzők — a normások — panaszolják: írnak ők is jelentéseket a kárbaveszett időkről, sőt szervezési intézkedésekre is adnak javaslatokat, hányszor tapasztalják, azonban, hogy hiábavaló az igyekezetük, mert ígéretet kapnak ugyan, de kevés változás történik. Pedig érdemes lenne megszívlelni véleményüket, hiszen ott élnek a műhelyekben és elsősorba az a feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a munkaidő célszerű kihasználását. A TERVEK TELJESÍTÉSÉNEK MÁSIK FELTÉTELE a munkásoktól függő veszteségidők, a lógások, az igazolatlan mulasztások felszámolása. Az üzemen belüli fe- gyelmezetlenségeket gondosabb ellenőrzéssel, de főleg jobb munkaszervezéssel viszonylag könnyű csökkenteni, az igazolatlan mulasztások megszüntetésére pedig az erélyesebb felelősségrevo- nás hozhat javulást. Ekörül sincs minden rendben. Ismerünk vállalati vezetőket, akik határozatlanok a fegyelmezetlenekkel szemben, vagy intézkedéseikben igen enyhének mutatkoznak. Humanistának vallják magukat és azt állítják, hogy az elnézőbb 1 ítéletnek is elégséges a nevelőhatása. Az esetek többségében álhumanizmus ez. A munkát el kell végezni, a népgazdasági és az üzemi terv olyan előírás, amelyet teljesíteni kell. A rosszul értelmezett humanizmus pedig azt a munkást sújtja, aki becsülettel helytáll gépe vagy munka- padja mellett, és sokszor nagy erőfeszítések, túlórázások árán kényszerül a többletfeladatok elvégzésére. Az károsodik, akit a gyárhoz, a műhelyhez, a társakhoz köt a becsület, a munkásöntudat. Ezek a dolgozók többségben vannak, és a munkások derékhadának igazságérzetét sérti minden olyan intézkedés, amely a humanizmus leple alatt a lógósokat védi. AZ 1966. ÉVI TERVEK teljesítése közben hónapról-hó- napra érdemes figyelemmel kísérni a veszteségidőket, hiszen végső fokon ezek felderítésére és megszüntetésére alapozhatja minden vezető, igazgatótól a művezetőig egyaránt, termelési és üzem- szervezési intézkedéseit. Kovács András Úgyis letagadom... A mondat gyorsan s váratlanul hangzott el: „Hiába mondaná, hogy tőlem hallotta, úgyis letagadom!” Zavarban volt, s minden bizonnyal egy kicsit szé- gyellte is magát, de — félt. Mitől? Olyan dolgot említett, amit kívülálló nem láthat meg. csak ha valaki felhívja rá a figyelmét. Raktározási hibákról volt szó, tönkrement anyagról, s amit mondott, az — a későbbiekben — igaznak bizonyult. Mégis: letagadom? Ne ítéljünk elhamarkodottan: igaz, nem vall túlzott határozottságra a felelősség azonnali elhárítása, de nem biztos, hogy ezért már az ilyen ember jelJemtelen. Csak tudja, hogy akinek elmondta a dolgot, az megnézi, kérdez, vizsgálgat, s utána — elmegy. Ö meg — ottmarad. És néha — sajnos — ennek szem előtt tartására megvan minden oka... A nyílt és őszinte szó kimondása magában hord némi kockázatot. Hogyan fogadják? Van, ahol úgy, amint kell. Van, ahol meghallgatják, csak arra vigyáznak, nehogy „kikerüljön”, azaz kívülállók is megtudjanak valamit. És van, ahol sehogysem fogadják, félnek tőle, mint a tűztök A nyílt szókimondástól való irtózás nem „beosztási betegség”. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregységének egyik munkása rászólt két társára, mert nem jól csinálták, amit kellett. A válasz? „Mi az, kémkedsz utánunk?” És azóta egyikük sem fogadja a köszönését. Ilyen i s van. És olyan is, hogy az, kinek kötelessége lenne ösztönözni a bátor véleménymondást, kérni a nyílt szava- s __í ■ I k át, az tűri mindezt a legkevésbé, s csak azok maradhatnak mellette, akik ha beszélnek is, csak azért teszik, hogy hangsúlyozzák egyetértésüket. A Váci Kötöttárugyár pártszervezetének titkára, tréfásan ugyan, de úgy fogalmazta meg ezt, hogy „olykor nem árt harcolni a túlontúl nagy egyetértés ellen”. Még mindig vannak helyek s emberek, ahol, illetve akik nem látják szívesen a gondolkodó, önálló véleményű embereket, s csak egyetlen igazságot ismernek el, a — magukét. És mivel azt nagyon fontosnak tartják, hát minden eszközzel védelmezik, még akkor is, ha igen szubjektív, igen gyenge lábacskán álló igazság is az. Az ilyen emberek nem riadnak vissza a megtorlástól, a törlesztéstől: persze, csak finoman. Annyi eszük nekik is van, hogy gorombán, takaratlanul csinálni manapság az ilyesmit nem illik. Sőt — nem is igen lehet. A módszer különbözik csak, a lényeg nem: ha ideig-őráig is, de az ilyen helyen joggal mondják az emberek a meghökkentő védekezést: „úgyis letagadom .. A rendszeressé vált párt- napokon mind többször hangzanak el érdekes, lényegre tapintó kérdések, s a vita-véleménycsere sem ritkaság.' Az üzemi önállóság növekedésével nagyobb szerephez jutnak a termelési tanácskozások; új és új lehetőségek arra, hogy a bírálatnak országosan kedvező légkör végre helyben is megteremtődjék, s ne csak itt vagy ott. hanem — mindenütt! M. O. + Kerepes felé az elektromosság útját egyengetik a mesterek. Egyre j több házban hasz-| reálnak villamos-í sági gépeket, be-: rendezéseket s napról-napra nő a; fogyasztás. A régi i helyére most új: transzformátort emelnek. A kettős; ünnepre ez is szol-; gálatba áll. + >
