Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

rtJ* ff ECtBt Úftíriap 1966. ÁPRILIS 22., PÉNTEK Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály/ internacionalista összefogása! Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. évi május elsejei jelszava Saigonban tilos a békéről beszélni (Folytatás az 1. oldalról.) 1 Jetek meg több vietnamit, menjetek haza!” A békeharcosok kijelentették, hogy mint amerikai állampol­gároknak, joguk van felke- tesni a nagykövetséget, de a dél-vietnami rendőrök egy-' szerűen felrakták őket egy xahszállító kocsira. A pacifis­ták nem tanúsítottak komoly ellenállást de arra sem vol­tak hajlandók, hogy saját lá­bukon tegyék meg az utat: így a dél-vietnami roham­rendőrök cipelték őket a rab- szállító kocsiig. A hatodik* amerikai békeharcos egy má­sik szállodában lakott: őérte külön elküldték egy rendőr­autót A saigoni repülőtér rendőr­őrszobáján'hat órán át tartot­ták fogva a 81 éves Musté tisz- teietes vezetésével érkezett amerikai csoportot, kihallgat­ták őket, majd — miután is­mét megtagadták, hogy ma­guk menjenek — a dél-viet­nami rendőrök elcipelték őket az első Amerikába indu­ló gépre. Az amerikai békeharcosok rilágfeltűnést kettő saigoni lá­togatásuk után jelenleg úton "vannak hazafelé. A dél-vietnami katonai szó­vivő szerint Quang Ngai kö­telében, Saigontól 550 kilo­méterre északra a kormány­csapatok és a szabadsághar­cosok csütörtökön megütköz­tek egymással. A dél-vietnami katonai szóvivő szerint ez az összeütközés volt a legnagyobb méretű ebben a hónapban. Ugyancsak az amerikai szóvivő jelentése szerint is­mét megindult a forgalom a Mu Nghia hágón, amely el­len nyolc napja az ameri­kaiak B—52-es légierődéi a vietnami háború legnagyobb arányú légitámadását intéz­ték. TEHERAN Árvíz A nagy esőzések következ­tében Irán északkeleti ré­szében a folyók kiléptek med­rükből. Sok ezer ember haj­léktalanná vált, tizenegy víz­be fulladt. A vetésekben is nagy károk keletkeztek. LONDON TRÓNBESZÉD Újból államosítják az acélipart II. Erzsébet angol királynő trónbeszédével megnyílt a március 31-én megválasztott új parlament ülésszaka. A trónbeszéd ismertette a mun­káspárti ^ormány alapvető célkitűzéseit. Külpolitikai téren az angol kormány hozzá kíván járulni a béke és a nemzetközi biz­tonság erősítéséhez, ugyanak­kor továbbra is támogatja a NATO-t és a sokoldalú atom­ütőerőt. Anglia kész belépni a Közös Piacba. A beszéd belpolitikai része számos gazdasági intézkedést jelent be. Ezek közül legfon­tosabb az, hogy újból államo­sítani kívánják az angol acél­ipart, amelyet 1951 -ben már államosítottak, de az államosí­tást a konzervatívok választá­si győzelmük után, 1953-ban, érvénytelenítették. Az acél­ipar államosítására vonatko­zó szándékát a Wilson-kor- mány már 1964-ben bejelen­tette, de a Munkáspárt akko­ri elenyésző parlamenti több­sége nem tette lehetővé az Ígéret valóra váltását. MADRID Krupp Francánál Alfréd Kruppot, az ismert nyugatnémet iparmágnást szerdán fogadta Francp tábor­nok. caroiJíT Jól tájékozott spanyol kö­rökben minden alapot nélkü­lözőnek minősítik azt a hírt, amely szerint Jacqueline Ken­nedy, a tropikusan elhunyt amerikai elnök özvegye há­zasságot készül kötni Antonio Garriques-szel, Spanyolország vatikáni nagykövetével. JOHANNESBURG Horogkeresztek Vandálok kedden este ho­rogkereszteket és náci jelsza­vakat mázoltak két johannes­burgi zsinagóga falára, hogy megemlékezzenek Hitler szüle­tésének 77. évfordulójáról. Lenin Magyarországon Újabb kínai jegyzék Indonéziához Halálra ítélték Ngadimot ŐSZ FERENC: AMMAN TŰZHARC Ammani közlés szerint szer­dán este összetűzésre került sor jordániai és izraeli kato­nák között. Az Ammantól 120 kilométernyire északnyugatra fekvő határon a tűzharc 20 percig tartott, s a közlés sze­rint a jordániaiak több izraeli katonát megsebesítettek. Járt-e Lenin, ha csak fél napra, átutazóban is. Buda­pesten? Volt már efféle vita történészek között, s lehet, hogy előkerül egy hiteles do­kumentum, amely az „igent” felelőket igazolja. De nem is ez a fontos. Ha testi valósá­gában sohse járt itt, a ma­gyar forradalmi harcokban szelleme és tanítása mindig jelen volt, attól az időtől fog­va, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalom legharcosabb és először győztes csapatának élére állt. 1905. február 13-án Ady írta a Budapesti Naplóban: „Kong, kong Moszkva csodá­latos harangja. Ilyen vész- kondulás talán még sohasem zúgott a világon. Az apró- cseprő lármák nem hallatsza­nak most meg. A moszkvai vészharang az egész világnak szól." 1917. november 27-én a szo­kásos havi összefoglaló je­lentést írták a cs. és kir. bu­dapesti hadifogoly-levelezést cenzúrázó bizottságban. Le­vélrészleteket idéztek, foglal­tak össze azokból az íráshoz nem szokott kézzel rótt mun­kásanya, parasztasszony rótta sorokból, amelyeket a hadi­foglyok itthoni hozzátartozói küldtek a messzi táborokban élőkhöz. Fekete Béla főhad­nagy nem írta le jelentésé­ben Lenin nevét. Mégis ott van a sorok között. A tiszt összefoglalja, mit írnak a vágyva vágyott békéről a ka­tonafeleségek. A legfontosabb mondat ez: „Békének kell lennie, és az orosz forrada­lom meghozza". Amikor írták a leveleket, még el sem hang­zott a szovjet hatalom, Le­nin országának első szava, a , békedekrétum. A nép, itt ma­gyar földön is tudta már, merre visz a forradalom útja. De a cenzúra-jelentés szüle­tése előtt két nappal a Vá­rosliget őszi lombjai alatt ki­mondták Lenin nevét is. Száz­ezernél több budapesti meg környéki munkás gyűlt össze az Iparcsarnok környékén, hogy nagygyűlésen köszöritse a győztes Nagy Októbert és ürítését, kártalanítást és a kínai diplomáciai képvisele­tek megfelelő védelmét. követelje a békét. A szónoki emelvényen ott állt egy régi, megbecsült munkás vezér. Bo­kányi Dezső. „Kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ő kezükét, mert visszaadták az emberiségnek a szocializ­musba vetett hitet, bizodal­mát és reménytr — kiáltotta Bokányi. A felelet, a zúgó „Ügy van!” belevegyült a tapsba, s akkor hangzott fel Lenin neve, meg a feledhe­tetlen jelszó, hogy az urakkal, a burzsoáziával „beszéljünk oroszul". Tizenkilenc fényes százhar­minchárom napja is úgy kez­dődött, hogy a csepeli szikra- távírón Lenin nevét és Lenin szavát vitte-hozta az éter. És az 1919-es május végén, ami­kor Lenin megírta és elküld­te üdvözletét a magyar mun­kásoknak, örökérvényű szava­kat mondott ki á" 'proletárdik­tatúra lényegéről és céljáról. Ma, a szocializmus teljes fel­építésének időszakában ma­gyar földön Lenin tanításait és gondolatait használják fel, a magyar társadalom sajátos­ságait, népünk történetének tanulságait figyelembe véve a magyar kommunisták. Szólt a magyar forradalmá­rokhoz Lenin az elnyomás sö­tét negyedszázadában, Horthy idején is. Valamikor a har­mincas-negyvenes évek fordu­lóján egy debreceni kommu­nista ifjúmunkás, Tóthfalusi Sándor lakásán a csendőr­nyomozók egy Budapesten megjelent kis könyvecskét lel­tek. Marx Károlyról és mun­kásságáról szóltak a kis szür­ke füzet lapjai, szerzőjeként Szüts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyomozótiszt elolvasta a könyvecskét és szaporán el­fogatóparancsot adott ki „az ismeretlen helyen tartózkodó Szüts Gergely ellen”, mert a füzetet igen veszedelmes for­radalmi fegyvernek látta. Az is volt. Abból a kis szürke füzetből Lenin tanítását ol­vasták a magyar munkások — egy L enin-cikket adtak ki Szüts Gergely nevével jelezve a magyar kommunisták. A jelenben ugyancsak min­den nap szól hozzánk. Ha a Luna—10., a Hold első mester­séges holdja az Internacionálé első ütemeit küldi a Földre, ha a -Szovjetunió kommunis­tái jövőt meghatározó dönté­seket hoznak, ha a szovjet ál­lam az emberiség, jövőjéért száll síkra: Lenin szól a világ­hoz, hozzánk is. Születése napján, április, a tavasz szép magyar virágait tesszük le pesti szobra talap­zatára — nincs az messzi attól a ligeti térségtől, ahol előszói kiáltották nevét negyvenki­lenc esztendeje a gyülésező magyar munkások. A bátrak ítélete te mesélted egyszer, hogy né­ha majd felfal a szemével? — Az, hogy néz, talán nem bűn? — Na és amikor május el­sején megcsipkedett? — Az vicc volt. Egy kicsit beszívott, csuda jó kedve volt. — Még mindig nem érted? A Doktor engem kioktatott Tényeket kell összeszedni. Ezeket aztán átadjuk Gábori­nak, aki van elég vagány ah­hoz, hogy belefújjon a nullás­lisztbe. Szóval Komlós kikez­dett veled. Margit bólintott. — Aztán hogy állunk azzal a reprezentálassal? Mesélted, hogy többször ott tartott és pálinkát meg feketét kellett felszolgálni a góréknak. — Ha a minisztériumból vagy a megyétől jöttek. — Stimmel. Hányszor volt ez? — Néhányszor ... Nem tu­dom pontosan. — Dehogynem! Sokszor ... nagyon sokszor. Olyan sok­szor, hogy nem is tudod pon­tosan. Érted? — Értem, de ez ... — Szeretsz? — Ügy is tudod. — Akkor megértesz. Ez nekem nagyon fontos. És nemcsak nekem, hanem min­denkinek. Ez a gyár érdeke. Hallottad, mit mondott Gábori is. INeki sem hiszel? ö nagyon — Neki igen komoly ember. — Na látod, ö is azt mond­ta, hogy Komlóst le kell vál­tani. Ennek érdekében pedig mindenkinek meg kell tenni a magáét.... Margit közben teljesen fel­öltözött és leült a fiú mellé. — Elkísérsz? — Nem ... most nincs ked­vem felöltözni. — Tudod, hogy nem szere­tek késő este egyedül menni tőled. Ügy érzem, hogy min­denki látja rajtam, hogy hon­nan jövök. Te a kocsiddal öt perc alatt hazavihetsz. — Most nem megyek 1.. Menj egyedül.., Fáradt va­gyok. Margit sírós kedvvel ban­dukolt az elnéptelenedett ut­cán. Az ablakok Is sötétek voltak, csak néhány lakásból derengett a televízió kékes fénye. Ügy érezte, hogy Feri egyre távolodik tőle. Már ré­gén észrevette, hogy a fiú megváltozott. Különösen, mióta megvan a kocsija. Hal­lotta, hogy vasárnaponként, amit máskor mindig vele töl­tött, Pestre jár és mindig más nőt visz magával. Meg akarta tartani magának, és úgy érez­te, hogy ezért mindenre ké­pes lenne. Szerelem volt ez? Nem. Inkább megszokás, féle­lem az egyedül maradástól. De ami a legfontosabb volt: Feri azt ígérte, hogy felesé­gül veszi. Az egész város tu­dott kapcsolatukról, és egy kisvárosban a lány jó hírne­vének az ilyen hosszú kapcso­lat nem használ. Erősen csök­kenti férjhezmenési lehetősé­geit. Margit pedig minél előbb szeretett volna férjhez menni. Szabadulni akart ott­honról, az egyszobás, fülledt, veszekedéstől terhes lakásból. Ehhez pedig egyetlen lehe­tőség Kiss Feri volt. A rosszul világított mellék­utcákon ment hazafelé, ne­hogy ismerőssel találkozzon. Ütközben nem is látott sen­kit. Egy sarkon két részeg handabandázott, miattuk tett egy kis kerülőt. A házak kö­zé szorított kis parkon ment keresztül. Az egyik pádon magányos férfi ült. Nem félt. Tudta, hogy az a férfi, aki veszélyes lehet az este egye­dül sétáló lányra, nem ül le a forgalomból kieső, magá­nyos padra. Az ilyennek bá­nata van, a bánatos ember pedig veszélytelen. Fejét azért elfordította a pádtól. — Margitka ... Hová ilyen későn... Gábori volt. Margit a következő pilla­natban már úgy érezte, hogy minden mozdulatával és sza­vával Kiss Ferinek engedel­meskedik. A férfi mellé csat­lakozott. — Gondolkozom ... Ilyen­kor nem tudok aludni. De egy idő után az egyedüllét is terhessé válik. Magát az is­ten ... helyesebben a törté­nelmi szükségszerűség küldte erre. Siet? — Nem. Semleges dolgokról beszél­gettek. A férfi könnyed bóko­kat mondott, a lány mulatsá­gos vállalati pletykákat me­sélt, de mindketten érezték, hogy kerülik a lényeget. Más­ról szerettek volna beszélni, de egyik sem kezdeményezett. Margit Feri utasításának ele­get téve, el akarta mondani Komlós ügyeit, a pofont, a reprezentációt, meg a csip­kedést ... Gábori is a Kom- lós-ügyről szeretett volna be­szélni. Hallani, hogy mit mon­danak az emberek. Kí­váncsi volt, hogy va­jon mellé állnának-e vagy gyáván hallgatnának. Kereste a hátországot egy olyan harc­hoz, amely tulajdonképpen még el sem indult. De ha in­dul, nyílt háború lesz, mely­nek előkészületeit már ki­mondatlanul is megtette. Az őszi éjszaka hűvös nyir­kossága elől egy zenés presz- szóba menekültek. Konyakot ittak és táncoltak. Margit könnyednek, szinte felszaba­dultnak érezte magát. Mintha az a távvezérlő műszer, me­lyet eddig Feri kezelt, elrom­lott volna. Azt tette, amit akar. És ö csak táncolni akart, egy kicsit hozzásímul- ni ehhez az ápolt, kultúrált férfihez, hallani a hangját és megérteni, amit1 mond. Fur­csa: Ferinél mindent értett, kimondott mondatainak felé­nél már tudta a végét, alig kezdett el valamit, már fel' fogta, hogy mit akar. Gábori' ra állandóan figyelni kellett Ez nagyon izgalmas volt szá' mára. (Folytatjuk) (4) < — Ilyenkor legjobb egy ki­'adós séta — gondolta, és el- ! indult... í * í Körülbelül ebben az időben ; Margit öltözködni kezdett Kiss S Feri albérleti szobájában. A \ fiú oda sem figyelt. A meny- ; nyezet felé fújta a füstöt, í — Mire gondolsz? — kér- ! dezte Margit és felé fordult. ; Tudta, hogy Feri nagyon sze- í réti nézni. Sokszor egy fél \ óráig is állnia kellett vele \ szemben, hogy a fiú nézhesse. ; Egyszer felparancsolta egy J székre és beállította szobor- J nak. Margit eleinte szégyellte J ezt a kiszolgáltatottságot, de J később megszokta, sőt élvezte í a fiú szemében megcsillanó, \ soha nem szűnő kíváncsisá- got. Most is azt várta, hogy a 2 fiú majd nézni akarja és ez- £ zel visszahódítja gondolatait, J melyek egész este elkalandoz- J tak tőle. J — Romlásra — felelte í nyersen és váratlanul Feri. js — Komlóét le kell buktatni. £ Délután hallottam, hogy az jí egyik hivatal vezetőjét is le- ^ váltották, mert kiskirály volt, !' mert erőszakoskodott a mellé J beosztott nőkkel. £ — De hát Komlós nem csi­^ nál ilyesmit... — mondta ^ Margit és felvette a ruháját £ — Na, várjunk csak! Nem Hírügynökségi jelentések szerint a djakartai különle­ges katonai bíróság szerdán este halálra ítélte Ngadimo _ ejtőernyős hadnagyot. Azzal - vádolták, hogy részt vett aj sikertelen Szeptember 30-a! mozgalomban. Mint az Üj-Kína jelenti, a! kínai külügyminisztérium S jegyzéket juttatott el Indoné-; zia pekingi nagykövetségére; és a jegyzékben tiltakozott \ amiatt, hogy jo->b oldali diá- J kok feldúlták a djakartai ki- J nai főkonzulátus épületét. í Az épületet azóta is megszáll-; va tartják a diákok. A kínai jegyzék ismerteti az j incidens részleteit, majd han- f got ad annak a véleménynek, - miszerint a jobb oldali pro-; vokáció az indonéz kormány i buzdítására történt. A Kínai} Népköztársaság követeli a: íőkonzulátus épületének ki-; í 2 — —■ — - .1. .. ■ / í é j Lapzártakor érkezett ; j Djakarta: Sukarno elnök be- ■ szedet mondott miniszterei: előtt és kijelentette, hogy: nem tartja magát afféle pasz-; szív alkotmányos uralkodónak,j s nem tűri, hogy bábnak, • vagy jelképnek tekintsék, j „Vannak, akik azt szeretnék, j ha én a trónon ülnék, míg ők \ csinálnának mindent helyet-! tem. De én nem akarok király j lenni. Nincsenek ilyen ambi-í cióim. Továbbra is elnök, mi-í niszterelnök és legfőbb hadúr; maradok. Ezt szeretném egyér- j telműen a világ tudomására• hozni.” j ★ Brassó: Tito elnök és kísére­te romániai tartózkodásának: negyedik napján, csütörtökön: Brassóba látogatott, majd az: esti órákban visszatért Buka­restbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom