Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
1966. ÁPRILIS 30., SZERDA MEGYEI %H!AyUm Sok kárt okoztak a téli fagyok Javítják az utakat Pest környékén — de az ország más vidékein is — eléggé próbára tette és megviselte az utakat a szeszélyes téli időjárás. A megrongálódott útszakaszok kijavítását megkezdték — ezekben a hetekben több mint 800 TEFU- kocsi hordja a követ, kavicsot a lyukak, repedések betöltésére. Május elejéig megszakítás nélkül folytatják a szállításokat, hogy mire az idegenforgalmi idény beköszönt, a legforgalmasabb utakat kijavíthassák. Igen sok TEFU-kocsi dolgozik a 7-es számú Budapest—Érd— Székesfehérvár közötti műúton. Ezen a vonalon egyébként URH-s összeköttetést tartanak fenn az útépítők és az autóközlekedés dolgozói között, s ahol szükség van rá, oda átcsoportosítják a teherautókat. Az (íRliEONTO és ZSÁKMÁNYA Megvan a tizennyolcadik is Foto: Gábor Milyennek képzelik Milyennek képzelték HÁROM LANT, HÁROM FIÚ. Gimnazisták érettségi előtt. Mind a hatan kitűnő, illetve jeles tanulók. Tanítás után beszélgetünk. Rég ültem ilyen padokban. Most a pad tetejére ülök. Kezdetben illedelmesek, mint az interjúvoltak általában. Amikor kölcsönös tegezést javaslok — így egyszerűbb —, feloldódnak. A gimnázium, amely szárnyra bocsátja őket, jó tanárairól, patinás szelleméről híres. Mari az egyetlen, aki jellegzetes tájszólásban beszél. Eleven, barna lány. — Azt hallottuk négy évig, ha jól tanulunk, belőlünk minden lehet. Én jogra készülök. Nem nagy esélyekkel in-v dúlok, pedig kitűnő voltam félévben. — Ha nem sikerül? — Pesten keresik irodai munkára az embereket. . . — Ezt hol hallottad? — szól közbe a szemüveges Laci. — Egy bácsitól. — Én éppen az ellenkezőjét tudom. Laci az orvosi egyetemre jelentkezett. Osztályukból nyol- cadmagával szeretne orvosi pályára lépni. O is kitűnő tanuló, de ennek ellenére tudja, hogy a hatszoros túljelentkezés nem sok esélyt biztosít számára. — Miért akarsz orvos lenni? — Ügy általában nem tudok erre válaszolni. Érdekel... — A pénz — szól közbe egy kislány. — Nem, azt nem lehet figyelembe venni — folytatja Laci és a lányra néz. — Sebész szeretnék lenni, elképzeltem, hogy annyi mindent fogok tudni az emberi testről . . . Behoznak mondjuk balesetről egy krapekot. .. Teljesen ösz- szetört... És akkor én újra embert csinálok belőle . .. — És ha nem vesznek föl? — HA NEM SIKERÜL? Akkor kórházba megyek dolgozni. Műtősnek vagy akárminek és addig próbálkozom, amíg... Hallom, hogy volt, aki négyszer ugrott neki és negyedszerre felvették. — Én sem török le nagyon, ha kirúgnak. Megpróbálhatom még néhányszor. Addig elmegyek műszerésztanulónak. Vagy katonának visznek. Az most egy biztos hely, felvételi nélkül — mondja Lajos. — Akkor mi értelme volt elvégezni a gimnáziumot? — kérdezem tőle. Elgondolkodva mosolyog. — Ha felvesznek a műszakira, akkor volt értelme. Ha nem vesznek föl... akkor is. Sok mindent tanult itt az ember ... Kati közbevág és vitatkozik. — Szerintem az baj, hogy négy év után nem értünk még semmihez. Illetve mindenhez csak egy kicsit. Kivittek minket politechnikára a konzervgyárba. Üveget mosni. Ez nem szakma. S ha az egyetem nem sikerül, akkor itt állunk az álA JÖVŐT? talános műveltséggel, megfürödve. — Te hová készülsz? — Matematikusnak. De a legvégső esetben elmegyek dolgozni... Ezen nevetünk. Bea építészmérnök szeretne lenni. Ha nem sikerül, akkor patikába megy dolgozni. Balázs angol—magyar szakra jelentkezett. Különben nem tudja, mihez kezdjen. Csak a humán tárgyak érdeklik. MÉG SOK MINDENRŐL beszélgetünk. Hogy milyennek •képzelik a jövőjüket? Illúzióktól mentesen, tárgyilagosan beszélnek. Pontosan tudják, hogy n,em“trterulhetnek~ éPaT- maikban. Számolnak a reális lehetőségekkel. Mégsem túl biztató ez a realitásérzék. Mintha már most 18 évesen túl fáradtak lennének ezek a gyerekek. Meg is kérdezem: — Ügy általában milyen a hangulat itt a gimnáziumban? — Gáz — mondja az egyik lány. — Miért? — Unalom mindenütt. — És miért kell, hogy unalom legyen? — Megpróbáltunk mindent. Nem lehet. Klubot szerveztünk, megszűnt. Valahogy úgy alakult, hogy mindenki megy a maga dolga után. Nem törődik másokkal. — És a KISZ-szervezet? — Akik eljönnek, azok sincsenek ott Eszembe jut a mi indulásunk. A mienk, akik hét évvel vagyunk idősebbek náluk. És eszembe jut a nálunk hét évvel idősebbek indulása. És eszembe jut egy találkozás. MEGYÉNK EGYIK NAGYÜZEMÉBEN voltam riporton. Az udvaron szembe jött velem egy lány. Párhuzamos osztályba jártunk. Leültünk beszélgetni egy padra. — Itt van Mihalkovics is. — Mihalkovics itt van? — Művezető lett. A nagyhangú Mihalkovics- csal egy padban ültem. Kutatónak készült, nem akart üzembe menni. — Veled mi van? — A laborban dolgozom. Kislányos arcán mosoly fut át. — És van egy kisfiam Ezen elcsodálkozom. A gyerek mellett esti egyetemre jár. Éjjel tanul. A férje is tanul. Jól élnek. Nehezen, de jól. Valószínűleg kutatóba kerül. Már két cikket publikált egy szaklapban. — Így képzelted? — Nem egészen. — Miért? — A házasság nem volt betervezve. Felkeresem Mihalkovicsot is. A hangja most is nagy. Akkor sem volt valami sovány gyerek, de most tokát és pocakot eresztett. Körülvezet az üzemrészen. — Nem mentél egyetemre? — Estin jártam, de aztán nem volt időm... Lefoglalja az embert a munka, ha jól akarja csinálni. Estére meghív a lakására. Népes társaság van ott. Az asztalon sör. Kártyáznak. Mi- halkovics, aki egykor kutatónak készült és kitűnő ötletekkel büszkélkedett, most veri a blattot. Azt hiszem nagyobb volt mindig a hangja, mint az elszántsága. MIKÖZBEN a hat érettségi előtt álló lány és fiú tárgyilagos szavait hallgatom, ez jut eszembe. És az, hogy milyen nagy illúziókkal indultunk mi. Ők majdnem pontosan ismerik lehetőségeiket. Már amennyire az ember beláthatja saját jövőjét. Megál- “ffffiadurtk, bogy néhány év múlva találkozunk ismét. Nádas Péter Mit is mond a könyv? „Hobby az olyan foglalatosság, amelyet kedvtelésből, állandó jelleggel fiz az ember.” így aztán Gonda Péter ceglédi kőművesre ráillik a definíció, mert ha nem is gyűjt bélyeget, gyufacímkét, a vérbeli vadász szenvedélyével önti, irtja, pusztítja szabad idejében a mezők apró vámszedőit, az ürgéket. A minap is harmincat csípett fülön, alig 3 óra alatt. Különben Gonda Péter a megmondhatója, nem elegendő az ürgeöntéshez a puszta szenvedély. Türelem, gyakorlat, szimat kell hozzá. Az ürge nem jön elő füttyszóra, könyörgésre a lyukból, víz kel oda vödörnyi, s ha egy rocs- kával kevés, zutty gyorsan a másikkal. Az aiagútlabirintus, amit az apró állat ősszel meg télen a földbe váj, szaporán nyeli az áradatot, van amelyikbe 5—6 vödör víz is belefér. Ha megtelik, bármennyire is ellenére szolgál, előjön belőle az ürge. Ezt a pillanatot várjuk, lessük a nagy legelő sarkában az egyik ürgelyuknál, amibe Gonda Péter már két és fél vödör vizet öntött. Nem sokáig kell várnunk, már bugyborékol a víz, az ürgeöntő szeme fölcsillan, kezével a lyuk fölé harapófogószerű csapdát alkot, s hirtelenében nyakoncsípi a sziszegő, menekülő állatot. Pandúr — a farkaskutya — ugrásra készen figyeli a jelenetet, s ha netán az ürge megszökne, hát ő szegődnék a nyomába. Kellemesen süt a nap, Gonda Péter homlokán veríték gyöngyözik — nem az ijedtségtől, inkább az élmény izgalmától. Diadalmasan emeli magasba a csipogó, vergődő állatot — ma már ez a tizennyolcadik. Bőséges vacsora lesz belőle, pörkölt vagy pecsenye, aszerint minek készíti majd el az asszony. ; Ami pluszként jelentkezik \ kommunisták szerepe az államigazgatási munkában Kilencszázéves község keresi a múlt emlékeit Jubiláris év lesz 1067 Alsónémedin Régiségkiállítás vagy falumúzeum? Az alapszervezeti párttitkárok járási értekezletén a felszólalók egyike alaposan mozgásba hozta az addig pihenő véleményeket: szavait követően pro és kontra újból és újból összecsaptak a nézetek, szenvedélyes szavak, higgadt okfejtések egyetlen téma körül sűrűsödtek — a kommunisták feladatai a tanácsapparátus munkájának javításában. Látszat és valóság Jónéhányan vannak, akik nehezen találják meg a helyes és célravezető módszereket az államigazgatási munka és a pártszervezetek tevékenységének összekapcsolására — helyben. Azon nincs vita, hogy országos szinten hogyan érvényesül e területen is a pártirányítás. Annál több azon, hogy a községi, városi, járási tanácsoknál mi a kommunisták feladata, mivel törődjenek, mibe „szóljanak bele” s így tovább. A látszat: törvények, rendeletek, felsőbb szervek utasításai határozzák meg a helyi államigazgatási feladatokat. A valóságban azonban mindezeken túl ezernyi más hatás is érvényesül, illetve — kell, hogy érvényesüljön. A községpoldtika irányelveinek jó megalapozásától a szakosztályok, szakelőadók munkáján keresztül a lakosság panaszainak, beadványainak intézéséig az államigazgatási munka egyetlen részterülete sem nélkülözheti a kommunisták aktív segítségét. Nem egy esetben, elsősorban a községi pártszervezeteknél tapasztalható, hogy olykor a tanács helyett intéznek ügyeket: elmerülnek apró-cseprő dolgok részleteiben, s közben a lényeget, a munka politikai részét elhanyagolják. Megtörtént, hogy ^ Levéltári kutatások megál- ? lapítása szerint Alsónémedi ^ lehet Pest megye legrégibb ^ községe, vagy legalábbis egyi- ^ ke a legrégebbieknek. Hiteles, £ 1067-ben kelt okmány tanúsá- ^ ga szerint 900 évvel ezelőtt ^ már létezett. Hogy azonban jó- í val annakelőtte lakott hely ? volt már, az is kétségtelen. ^ Erre meg, egyebek között bi- ^ zonyság a Nemzeti Múzeum- ^ ban őrzött alsónémedi lelet. ^ Egy, a község határában ki- | ásott korai középkori sír, ^ amelyben ökrösszekér marad- í ványain és az igás állatok | csontjain kívül egy férfi meg g egy karjában kisdedet tartó ^ nő testének nyoma maradt í fenn. í Az állatorvos ötlete \ í Születését Alsónémedi min- J denesetre az okirat keltétől ^ számítja és ezért az egész jö- ^ vő esztendő során ünnepség- ^ sorozattal készül megemlékez- í ni keletkezéséről. Bár a rész- ^ letes ünnepi programot csak | ez év második felében állítják | össze, tervekben már most ? sincs hiány. Egyik ilyen élet- ^ revaló ötlet, hogy a falu há- ^ zaiból összegyűjtik a múlt ^ emlékeit és ezekkel megvetik ^ a falumúzeum alapjait, vagy ^ legalábbis az ünnepi év folya- ? mán kiállítást rendeznek. Ez ? az ötlet dr. Kékesi Béla állat- ? orvostól indult ki. ^ — Baromfioltáskor minden ^ udvarban megfordulok, nem- ^ csak, ahol számosállatot tarta- ^ nak — mondja az állatorvos ^ — és több helyen is találtam í fából készült régi szőlőprést a párttitkár szaladgált anyag, építőipari kapacitás biztosítása után, hogy a művelődési házhoz tervezett bővítés mielőbb meglegyen. Ez, s ehhez hasonló lenne a kommunisták dolga? Semmi esetre sem. A lényegre rátapintva Az államigazgatásban dolgozó kommunisták munkastílusa az utóbbi években sókat fejlődött, csakúgy mint a pártszervezetek e területre kiterjedő tevékenysége. Sok helyen jól átgondolt munkaterv alapján időről-időre megtárgyalják a szakigazgatási területek munkáját, s dönti súllyal az ott dolgozó kommunisták tevékenységét. A törvényeknek, rendeleteknek érvényt kell szerezni, de — hogyan? A panaszokat gyorsan és jól kell elintézni — de melyek ennek feltételei? Segíthetnek ebben a kommunisták? Igen sokat! A szakmai képzettség növelése, az emberek ügyének alapos, megértő, türelmes és tapintatos intézése mind olyan kérdés, amelyekre elsősorban a kommunistáknak kell felfigyelniük. Az államigazgatási munka szocialista humanitástól átitatott légkörének megteremtése nagyszerű és — nehéz feladat. A ridegség, a lélektelenség általánosságban idegen a mi közigazgatásunktól, de itt-ott mégis meglelhető. Az ügyintézés bonyolultsága, az aktatologatás, a döntések lassúsága ugyancsak olyan probléma, amelyre ki kell, hogy terjedjen s kommunisták figyelme. Az említett értekezlet egyik felszólalója ezt úgy fogalmazta meg: „Esete válogatja, hogy mi kerül előtérbe: a mit vagy a hogyan? Az kell, hogy meghatározza: hol tapintható ki leginkább a lényeg* hol a leghatásosabb . az észrevételezés.” Ez utóbbi kifejezésnél érdemes megállni: az intézkedés nem a kommunisták dolga Mivel lehet csökkenteni a papírmunkát — határozzák ezt meg a szakigazgatási szervek. Annak észrevételezése azonban, hogy — például — a végrehajtó bizottság vezetői igen keveset járnak a lakosság között, mert idejük nagy részét az értekezletek, s az akták foglalják le, már a kommunisták feladata. Az önállóságra nevelve A kommunisták, a pártszervezetek dolga az is, hogy alaposan tanulmányozzák, összevessék az államigazgatási munka élveit és gyakorlatát, az országosan meghatározott feladatok helyi val óra váltását, a tanácsapparátusban meghonosodott munkamódszereket. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának apparátusa nem egy helyen önállótlan, a legkisebb ügyben is a vb-titkárcmk. elnökhelyettesnek vagy magának az elnöknek kell döntenie. Az előadók, csoport- és osztályvezetők nem is igénylik az önállóságoit, sőt, örömmel áthárítják az azzal járó felelősséget. Az önállóságnál is, akárcsak az említett többi esetben lényegében mindig azonos a központi feladat: az eszmei- politikai nevelő munka. Nem az apparátus helyett kell a kommunistáknak tevékenykedniük, nem nekik kell meg- határozniok, hogyan csökkentsék a késedelmes adófizetéseket, miképp szervezzék meg az építkezéseket stb. Az ő feladatuk — egyénenként, s pártszervezeti összefogottságban egyaránt — a légkör formálása. az államigazgatási munka eszmei tisztaságának, határozottságának biztosítása, a munkastílus korszerűsítése, finomítása, annak elérése, hogy az állampolgárok bizalma. hite a közigazgatási szervek s azok dolgozói iránt tovább növekedjék. (m) A legszebb és legérdekesebb példányt, sajnos, a gazdája nemrég felaprította, eltüzelte. Tulajdonképpen ez indított arra, hogy felvessem, össze kellene gyűjteni a múltnak a községben fellelhető emlékeit. Az iskolaigazgató ennél mór tovább jutott, megkezdte a rendszeres kutatómunkát is. Lugosi Gyula iskolaigazgató szavai: — A gyerekek segítségével indítottuk meg a gyűjtést, eddig nem sok eredménnyel. Ha másképp nem megy, a nyári vakáció alatt az egész tantestület házról házra járva mindenkit felkeres, felkér, adja át a nála található régiséget, amit bizony a legtöbben nem sok becsben tartanak. Parasztcsalád levéltára Annyi kétségtelen, hogy 200—250 évesnél öregebb holmi aligha kerül elő. Alsóné- medit a mohácsi vész után a törökök felégették, lakói elmenekültek, többségük Ócsá- raj és utódaik csak a török világ megszűntével jöttek vissza, alapították meg újra a falut. Az egyik falu alapító leszármazottja, a tavaly elhunyt Garai Zsigmond, évtizedekkel ezelőtt megkezdte a helytörténet kutatását és sok régi családi okmány, feljegyzés, valóságos kis levéltár található hagyatékában. Családja bizonyára átengedi a jubiláris kiállításra ezt a talán, az egész országban egyedül álló paraszti, családi levéltárat. Kis Ernő, az iskola rajztanára tanítványait bízta meg:J kérjék el otthon a régi cse- £ répedényeket össze is gyűj- f töttek a gyerekek néhány da- t rabot. í y — Van közöttük, — mond- J ja Kis Ernő — egy kék ala-J pon sok színű virággal ékí- £ tett köcsög, nagyon szép ké- ? zifestéssel készült öreg edény, £ de a korát én nem tudom J meghatározni. 2 Kukoricadaráló kőből Dr. Kékesi Béla, Bálint 1st- ^ ván udvarán rézpecsétnyomót ^ talált pár éve. Felszedte a £ földről, elolvasta feliratát és J elkérte, most is a birtokában $ van. Ez áll rajta: „Pesti fi-^ lialis takács céh *1807” Bor- ^ bély Mátyásnál lómeghajtá- ^ sú szecskavágót lelt, Kerekes ^ Menyhértné udvarában kő- ^ bői készült kukoricadarálót, « meg egy régi rokkát. Szarka i Gedeonnénak két öreg rok- ? kája is van használható ál-^ lapotban, olykor még most ^ is fon, tud még bánni velük. ^ Mocsári Gedeon nagyapja ^ másfélszázados ácsszerszá- ? mait őrzi. Egyszóval, a ? múltnak néhány érdekes J emlékéről tudnak a faluban, ^ de a rendszeres kutatás so- <; rán bizonyára még sokminden ^ előkerül. A községi pártszervezet tér- ^ mészetesen támogatja az em- ? lékgyűjtő akciót, amelynek ? eddig legnagyobb akadálya ^ az volt, hogy hiába szedték^ volna össze a házakból, nem ^ volt hol tárolni a régiségeket. ^ A párt most saját házának^ egyik helyiségét ajánlotta fel, í halmozzák fel abban a régi? tárgyakat, amelyeket kiállítá-? suk előtt szakavatott mu- ^ zeológusokkal szándékoznak ^ megvizsgáltatni. 2 Sz. E. í
