Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

Mir me, vH t/fírlao 1966. ÁPRILIS 20., SZERDA Belépés esäk az olvasónak Aki előtt semmi sem maradhat rejtve: az írásszakértő 1963 tavaszán egy jászberé­nyi fiatalember, P. József je­lentkezett a rendőrségen. — Megöltem a menyasszo­nyomat, agyonszúrtam a va­dászkésemmel ... Nem, nem gyilkosság ... Én is meg akar­tam halni, megbeszéltük, hogy öngyilkosok leszünk, öt meg­öltem, de magammal már nem tudtam végezni... Nem volt erőm ... A nyomozás első óráiban úgy tűnt: P. József igazat mond. Annál is inkább, mert felmutatta megölt menyasszo­nya búcsúlevelét. A levél így hangzott: „Inkább öngyilkos leszek, mint hogy anyuék között ma­radjak, mert én téged nagyon szeretlek, de inkább te ölj meg. Közös beleegyezéssel ha- j lók meg.” A levélen két aláírás volt: a lányé és P. Józsefé. Az írásszakértők megkap­ták a lány néhány korábbi levelét, az összehasonlítás alapján kétséget kizáróan be­bizonyították, hogy a búcsú­levelet nem a menyasszony írta. , A szakértők most már be­szerezték P. József és a lány ismerőseinek, rokonainak, ba­rátainak kézírásos leveleit és kiválasztottak közülük néhá­nyat: valamennyi P. János- nétól, P. József sógornőjétől származott és megegyezett a búcsúlevélen talált írással. A nyomozás aztán kiderítet­te az igazságot. P. József — előre megfontolt szándékkal — megölte menyasszonyát. A búcsúlevél, amelyet mentsé­gül szánt, végül árulója lett. A laikus, aki egy másik em­ber írását olvassa, csak a szö­vegre, az írás tartalmára fi­gyel. A szakembernek, az írás- szakértőnek viszont minden betű, minden írásjel külön-kü- lön és együtt órákig be­szél. 1964. május 6-án reggel hir­telen rosszul lett és meghalt Bodor János hatvani pékmes­ter. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen ember kapujába valaki egy kis üveg kisüsti vegyespálinkát tett a következő szövegű cédulával: „Mivel nagyon szépen megsüt« a kenyeremet, fogyasza egéségel, egy aszony.” A pálinka mérgezett volt. Az írásszakértők több mint négy­száz személy írásait hasonlí­tották össze a cédulán levő kézírással, amíg kijelenthet­ték: „A levelet N. János írta.” N. János aztán elmondta, őt Tussor János kérte meg, hogy írja le ezt a néhány szót, Tus- sor pedig beismerte:' bosszúból mérgezte meg Bodor Jánost... Hogyan dolgozik az írás- szakértő? — kérdeztük Meré­nyi Béla százados és dr. Kiss Lajos főhadnagy írásszakértő­ket. MEGNYÍLT a nemzetközi diákszeminárium A Budapesti Műszaki Egye­tem Schőnherz Zoltán Kollé­giumában kedden ötven ázsiai, afrikai, latin-amerikai ország kétszáz Európában tanuló fia­taljának részvételével ünnepé­lyesen megnyílt a nemzetközi diákszeminárium. Welcomme Daddy burgonya Váci gyermektáncosok a tv képernyőjén Mint ismeretes, május 20-tól 22-ig Szombathelyen nemzet­közi táncversenyt rendeznek. Vasárnap, 22-én kerül sor a magyar társastáncbajnokság gálaestjére, amelyet a magyar televízió is közvetít. Az előze­tes tárgyalások szerint az egyenes közvetítés során tíz­perces műsorral szerepelnek a Váci Madách Imre Művelődési Ház gyermek társastánccso­portjának tagjai is. A bemu­tatásra kerülő táncokat Kékesi Ilona táncpedagógus tanította be. A hamisított búcsúlevél. (Nyilak jelölik a „k”, a „b” és az „s” betűk sajátosságait, amelyek végül is bebizonyították, hogy a levelet nem a megölt lány írta. Dr. Kiss Lajos főhadnagy — Az írás — bizonyos érte­lemben — automatizált tevé­kenység: az ember írás közben nem a betűk formáira, hanem a gondolati tartalomra figyel. Ez azonban csak akkor lehet­séges, ha a betűk papírra ve­téséhez szükséges mozgások eléggé beidegződtek. Ez a beidegződés tulajdon­képpen feltételes reflexek rendszere. Nos, ezzel magyarázhatók az emberi írás bizonyos sajátos­ságai. Ilyenek az írásmozgás iránya, a különböző betűele­mek magassága, az írás folya­matossága. A sajátosság min­den írásnál más és más. A szakértő elsősorban ezeket ta­nulmányozza — különböző módszerekkel. Az egyik legismertebb írásvizsgálati módszer a grafometriai, amely a sajátosságok mérésé­vel analizál. Más módszerek is vannak, a lényeg azonban az: senki sem képes arra, hogy eltüntesse vagy akár szándé­kosan eltorzítsa kézírásának sajátosságait, amelyekről gyakran nem is tud. Balogh László Élethűen Aldassck a magnetofon felta­lálójának neve. Különösen a rá­dió reggeli adásainak színész­szereplőit mentette fel a korai felkelés alól. Engem is, aki még 1948-ban hajnalonként „élő­ből” olvastam a mezőgazdasági műsort. Igaz, a magno bevezetése után is felkeltünk még néha-néha korábban, de csak azért, hogy megízleljük munkánk gyümöl­csét. Egy alkalommal idős, vidéki földművesnél hallgattuk meg hajnali műsorunkat. Kiváncsiak voltunk: hogy vélekedik rólunk a házigazda? Az adás megkezdődött. Fe­szülten figyeltünk. Kémleltük a gazda arcát. Mi elégedettek vol­tunk a hangunkkal. A tavaszi munkákról volt szó, a talajápolásról. Egyszercsak a gazda felállt, kiszólt a konyhá­ban matató feleségéhez: Hallod, anyjuk?! A színészek szántják a stúdiót! <G. I.) J esszusom! — kapott alapo­san bedeszkázott szívé- hez az agg hölgy, ahogy a pia­con Gorgonzola Máté, zöldség és gyümölcsbódéjához ért —, menten elájulok! De nem tette s vele együtt mások sem, akik végigkerget­ték tekintetüket a megújult boltocskán, ahol két nappal ezelőtt még szeszkrumplit, od- vas cecei paprikát, bregyó- falui sárgarépát, besztercei szilvát, ócsai szőlőt árusítot­tak. Míg most? Hála a fokozódó nemzetközi kapcsolatoknak — amely olasz, angol, afgán orkánba burkolja az esőverte magya­rokat, s köröm alatt viselhető japán tranzisztoros rádiókkal látja el — az új hullám be­tört a zöldség-, gyümölcsfront­ra is. Az úttörő szerepet, úgy látszik az Amerikában, Bécs- ben, Párizsban, Kuala Lum­purban egyformán nem járt Gorgonzola vállalta, akinek még tűzkőárusi korából voltak leleményességi tartalékai. De most nem kellett tüszögni — thüszkőő, a thüszkkő — nyak­ló nélkül tódultak az ínyen­cek, hogy egy kicsit elalóljá­nak. A portékák feletti táblán fel volt tüntetve a hasba va­lók kinövési helye s anyaköny­vi kivonatából annyi, amennyi szükséges. — Welcomme Daddy burgo­nya, Yellowstone Park. — Jeunesse d’or karaláb, la maison Elysées. — Kelkáposta das Grinzing, Herbert von Karajan. — H hikov lekem shóska al Izrael Kibuc. — Tök ökmök Szaloniki. — Para Mover Piád szőlő a Malaga. É s így tovább, gesztenye az Antarktiszról s petrezse­lyem Guam szigetéről. Fantasztikus! — közölte szomszédjával a már koráb­ban említett hölgy és vérsze­met kapva, kérdezte is a boss- tól: — Uram, nem akadna egy kis nizzai gombája, megsüt­ném Alfred de Murret módra, pár csepp exuses mais mártást ráöntve. Még a gomba nem kapott vízumot, de volt helyette cara- casi padlizsán, egyelőre azzal kellett megelégedni. Sajnos, a kifinomult ízlésű - ek közé besettenkedtek parla­giak is, egyikük beleharapott a strezai signor mió, vai rede­te almába és fölkiáltott: — Hű, de savanyú! Máté neje Máténé szánakoz­va nézett végig rajta — corpo di bacco — ez neki savanyú, a jobb érzésűek, hogy megvi­gasztalják, azonnal szétkap­kodták az egészet. Az immár harmadszor em­lített hölgy is megmártotta bearanyozott fogait a gyü­mölcsbe és fintorogva mond­ta Savanyúnénak: — Nem savanyú, csak egy kicsit pikáns, mint a strezai almák általában. — Si, si, — helyeselt signor Gorgonzola — citromból ol­tották, ezért ilyen kellemes az íze. Talán nem kell mondani, hogy szinte percek alatt el­kapkodták az újdonságokat — a hopponmaradtak kétségbe­esve néztek a patronra — ve­lük mi lesz? Az is kétségbeesve nézett valahová az Üllői út, Vecsés és Róma, Berlin, Uj-Zéland irá­nyába, aztán megnyugodva kö­zölte az örömhírt a madamek- kel, signorinákkal: — Nyugalom, nyugalom, már itt van Bandi a lovas ko­csival, ha jól látom, hozza a nizzai gombát is. A z ezúttal negyedszer emlí­tett hölgy nem győzött hová lenni. — Nahát, ezt a kiszolgálást! Igaz, hogy egy kicsit drá­gább, de fontos, hogy lehet kapni... Nagy S. József 887042 tv-, 2 496 810 rádióelőfizető A Posta-vezérigazgatóságon elkészült az első negyedévi rá­dió- és televízióforgalmi sta­tisztika, amely a televízió to­vábbi térhódítását jelzi. Az ,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXX\JXXXXXXXX Az esernyő Lassan esett az eső. Kabátom gallér­ját felgyűrve bandukoltam hazafelé. Az zgyik sarkon beleütköztem Kefereibe. Ez egyszer nem bántam a találkozást, mert ilyen időben nekem is jól jön az a féldeci. — Szia, Fókuci! — csapott hátba ba­rátom, az ő közvetlen modorában — ázunk, ázunk? — Igen —, feleltem —, mert az eser­nyőmet délben kölcsönadtam valakinek. Nagyon zuhogott éppen akkor és meg­sajnáltam. — És most mi lesz otthon? — így ő. — Semmi. Megmondom, hogy köl­csönadtam — és kész. — Te ezt csak úgy hiszed! — kacagott gúnyosan. — Na, gyerünk be ide a presszóba, és rögtön megértesz mindent. Bementünk. — Két fél cseresznyét — vezényelt Kef erei. Hiába, a tandíjat meg kell fizetnem! — Egészségedre! — köszöntötte rám poharát vörös barátom, majd egy haj­tásra leöntötte a pohár tartalmát. Ez­után felém hajolva elkezdte a mondó­kéját: — Tudod, öreg Fóka, van már annak jó pár hete. amikor az egyik délután szintén jó kis zápor kerekedett. En ugyan edzett ember vagyok, akinek még a jégeső sem árt, de van egy gyönge fizikumú barátom, aki épp akkor kere­sett fel valami miatt. Kölcsönadtam hát neki az ernyőmet, hogy haza tudjon menni. Mikor hazaérkeztem, kérdezi a nejem, hogy hol az ernyőm? Mondom, hogy kölcsönadtam. — Rögtön észrevettem, hogy valami hibát követtem el! Nőm nem szólt egy szót sem a gyerekek előtt, hanem amikor lefeküdtünk eleredt a szava, jobban, mint a délutáni zápor: Ez már a harmadik ernyő újév óta! Mit tehettél volna? Ment volna haza esőben. Semmi kárt nem tett volna benne az eső. Ne félj! Nem halt volna bele! Hallod, hogy zuhog az eső? Tu­dom, hogy nem alszol. Ügyis tudom, hogy nem alszol! Ez az eső negyven na­pig nem fog elállni s ezalatt az ember ki sem teheti a lábát a házból! És még te azt akarod nekem bebeszélni, hogy ő majd visszaküldi neked az ernyőt? Be­széld ezt egy ma született csecsemőnek, de ne nekem! En úgysem hiszem el! Mintha valamikor visszaküldött volna valaki egy esernyőt! Arra bizony ke­resztet vethetsz. Hallod? Mindig jobban és jobban zuhog. Es ez így fog tartani 40 napig, s a háznál nincs egy ernyő! Szeretném tudni, hogy mennek hol­nap a gyerekek esernyő nélkül az isko­lába? Kár az olyan embernek apává lenni, aki nem tudja a gyerekeit meg­kímélni! Tudom már mért adtad kölcsön az ernyőt: holnap el akartam menni sze­gény anyámat meglátogatni. Es te az egészet csak azért csináltad, hogy ne mehessek el. De ebből nem lesz semmi, mert én juszt is elmegyek. Csak azért is! — Neeem! Nem megyek taxival! Hogyne, még arra is költsék: taxi oda, taxi vissza! Azt hiszed, hogy én szórom a pénzt? Te se tudod miből kifizetni, hiszen mindig ilyen dolgokat csinálsz. — Essen bárhogy, én mégis elmegyek hol­nap az anyámhoz, méghozzá gyalog. És azt is nagyon jól tudod, hogy belebeteg­szem. De bánod is te! De én azért is megbetegszem, hogy belezöldülsz, ami­kor az orvost, meg a patikát fizetned kell! Es ha belehalok? Ugyan, kinek a lelkén fog ez száradni? Azén, aki az er­nyőt odaadta! — Még egy féldecit — szakította meg monológját Keferci, majd mélabúsan folytatta: Es mi lesz az új ruhámmal és a kala­pommal, ha megázom? Ne vegyem fel? Hát bolondnak nézel? Azért csi­náltattam, hogy ne vegyem fel? Olyan vagyok, mint egy fogoly: állandóan itt­hon ülök. De ha egyszer kiszabadulok a házból, akkor igenis felöltözöm, tisztes­ségesen. Nekem nem kell, hogy végy egy má­sik ernyőt. Ha egy másikat hozol haza, s nem azt, amelyiket odaadtad, akkor ki­dobom az ablakon. Nekem az én eser­nyőm kell! — Es még a múlt héten ja­víttattam ki. Azért talán, hogy más használja és tegye tönkre, vagy lopássá el? — Könnyű neked, te alszol! Gon­dolsz is te a békeszerető nejedre és sze­gény családodra? Neked csak azon jár az eszed, hogy kinek adhasd oda az er­nyőmet! Azt állítjátok, hogy ti vagytok a te­remtés koronái és még egy hitvány ernyőre sem tudtok vigyázni? Tudom, hogy a holnapi látogatásba bele fogok halni. De te éppen ezt akarod, mert ak­kor nyugodtan mászkálhatsz mindenfe­lé, de a szegény gyermekeimnek azok­nak bizony rossz lesz. De te éppen ezt akarod, mert másképp nem adtad vol­na oda az ernyőt. — Nem! En nem ké­rek kölcsön a szomszédtól ernyőt! Mondtam már, hogy nekem az enyém kell csupán! — Es ha holnap nem me­gyek el anyámhoz, még azt fogja hin­ni, hogy elhanyagoljuk és kitagad ben­nünket és nem öröklünk semmit. Még azt a pár forintot is elveszítjük amiatt a vacak ernyő miatt! Az sem igaz, hogy holnapra el­áll az e só ! Te ezt csak kitaláltad, hogy alhass! — Nem mondtam ellent — fejezte be Keferci — s így végre mégis csak el­aludtunk. Fizess és gyerünk, mert elállt. Fizettem és mentünk. A megállónál azért még megkérdeztem: — Akkor hát mit mondjak otthon? Az igazat? — Ments isten! — mondta. — Csak azt ne, mert akkor véged! Mondd meg, férfiasán, hogy elvesztetted és akkor le­tolnak ugyan, de 5 perc alatt megúszod! — Es, ha visszaadja a barátom, ak­kor ... — Akkor külön szerencséd van, mert a nejed még ráadásul bosszankodni is fog, hogy egyszer nem neki lett igaza — mondta Keferci felugorva a buszra. Radnai András elmúlt három hónap alatt ugyanis 55 860 új televízióké­szülék-tulajdonost vettek nyil­vántartásba. Ezekkel együtt hazánkban már 887 042 teieví- zióelőfizetőt tart nyilván a $ posta. ^ A rádiózás — bár a televí- ^ ziónál jóval lassúbb ütemben 5— ugyancsak fejlődik. A posta ^ legfrissebb adatai szerint § 2 496 810 rádióelőfizető van ^ hazánkban. Az elmúlt három ^ hónap alatt 20 400 készüléket ^ jelentettek be. A vezetékes rádióhálózat viszont ismét í csökkent, három hónap y alatt ! 7800 hangszórót szereltek le, s ! így a rádióelőfizetők közül ^ már csak mintegy 150 000 hall- § gatja a vezetékes rádiót. — „Házias” vadmacskák Az elmúlt hetekben a ba- konyszenlkirályi erdőben több alkalommal a szokásostól el­térő alakú, színű vadmacs­kák bukkantak fel. Az érde­kes jelenségre a legutóbbi vadászat adott magyarázatot, amikor sikerült kettőt közü­lük puskavégre keríteni. Meg­állapították, hogy a bakony- szentkirályi vadmacskák „be­házasodlak” a házimacskák­hoz és utódaik népesítik be a vidéket. — Húsipari gépgyártási ankétot rendez az Élelme­zésügyi Minisztériumban pénteken a Magyar Élelmi- szeripari Tudományos Egye­sület. Hangverseny a pannonhalmi bazilikában § A pannonhalmi monostort | évente 20—25 ezer bel- és § külföldi turista keresi fel, § hogy gyönyörködjék az apát- ^ ság műkincseiben, háromszáz- i ezer kötetet számláló, euró- Spai hírű könyvtárában, mű- § emlékeiben. ^ A bazilika nagyszerű adott- ^ Ságokkal rendelkezik hang- § versenyek tartására, ezért ^ az Idegenforgalmi Hivatal és ^ az Országos Filharmónia a jövőben hangversenyek ren- S dezésével kívánja gazdagí- § tani a Pannonhalmára láto­gatók programját. — Első ízben április 22-én ke­rül sor hangversenyre a pan­nonhalmi bazilikában, amikor az Országos Filharmónia Győrött indított öt hangver­senyből álló ifjúsági bérlet- sorozatának utolsó koncert­jét rendezik meg a Győrtől húsz kilométerre fekvő vár­ban. A hangversenyen közremű­ködik Kovács Endre orgo­naművész és Réti József, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Hét nyelven beszélünk... A Panoráma Idegenforgalmi ^ Kiadó a nyárra hét nyelven je- $ lenteti meg a Magyarországi § úti ABC című tájékoztatóját. $ Nyolc főútvonalon ismerteti $ részletesen, hogy azok mentén § milyen építészeti-idegenforgal- ^ mi nevezetességek találhatók. A külföldi turisták nagy része szívesen keresi fel a campingeket, ezért ezeken a térképeken feltüntetik azt is, hogy hol találhatók a nemzet­közi táborhelyek. Az új könyv már jelentőségükhöz méltóan ismerteti a Dunakanyar szép­ségeit s a különböző besoro­lású táborozóhelyeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom