Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-16 / 89. szám

1966. ÁPRILIS 16., SZOMBAT HU, v/t u'iap Gombgyár helyett műanyagüzem 400 termék — 30 milliós terv ♦ Óriás poliészter csövek a BNV-re ♦ Röp- látogatás Zsámbékon A zsámbéki gombgyár nem létezik többé. Illetve a népes Buda vidéki nagyközség köz­pontjában lévő ipari üzem külső képe egyáltalán nem változott, de idén január 1­től kezdve nevét és egyben profilját is átalakította. A Műanyagfeldolgozó Vállalat kezdeti, % eredeti gyártmányai helyett kizárólag különböző műanyag használati cikkeket és alkatrészeket készít. A ter­melés évről évre növekszik: tavaly 24 millió helyett 28,7 millió forint értéket állított elő az üzem 450 dolgozója, idén már 30 milliós tervet ké­szítettek, azonos létszám mel­lett. 400 féle terméket készí­tenek. mintegy 68 megren- [ delő vállalat részére. Közöltük j olyanok szerepelnek mint a Mechanikai Művek, a Székes- ; fehérvári Rádió és Televízió í Gyár. a Nitrokémia, a Labor [ Műszeripari Müvek és a Gu­miértékesítő Vállalat. A ME­DICOR Művek részére, vala­Hozzászólás egy műszaki revízióhoz mennyi orvosi berendezésük­höz műanyag alkatrészeket szállítanak, a Fővárosi Villa- mosvasútnak most gyártják az új bérletekhez a tetszetős tokokat. De más új cikkel is kísérleteznek, a négy méter hosszú. 267 milliméter átmé­rőjű, üvegszövettel erősített, poliészter csövek gyártásával. A mintapéldányok már látha­tók lesznek a Budapesti Nem­zetközi Vásáron. Készül a megye az Arany János-évre Az egész országban megkez­dődtek már az előkészületek Arany János születése 150. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. A Toldi költője 1817. május 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán, de nevét csak harmincéves korában, 1847-ben veszi szárnyra a hír. amikór pá­lyadíjnyertes alkotása, a Tol­di megjelenik. 1967-ben tehát megünnepelhetjük ennek a nevezetes eseménynek a száz­huszadik évfordulóját is. Arany Jánost Pest megye joggal vallhatja magúénak, hiszen a szabadságharc le- tiprása után — amelynek nemzetőre volt — a sötét Bach-korszakban Nagykőrös nyújtott számára menedéket. Kőrös ősrégi református gim­náziuma tanárának hívta meg. Kilenc éven át tanít- gatta a latin és magyar nyelv, valamint az irodalom gyö­nyörűséges titkaira a kö­rösi diákokat. Kőrös ezek­ben az években valóságos fellegvára volt a magyar szellemi életnek. Arany János írásművésze­te tulajdonképpen a csöndes körösi évek alatt ért tel­jessé. Itt alkotta meg bal­ladaremekeit, itt kezdett be­le a Toldi trilógia második részébe. Toldi szerelmébe, mi­után a befejező rész, a Toldi estéje már korábban elké­szült. Itt fordította le Sha­kespeare néhány remekét. 1860-ig élt és dolgozol t Kőrösön, amikor is a Kisfaludy Tár­saság igazgatójává választot­ta és a fővárosba hívta meg. Igényt tarthat Arany Já­nosra Pest megye sok más városa, faluja is, mert szá­mos balladájának színteréül választotta a megye valame­lyik helyét, tárgyát pedig sok­szor merítette egy-egy itt I élő népmeséből vagy nép- | dalból. A Pázmány lovagnaa I vidám meséje például Robert Károly visegrádi udvarában I bonyolódik. Visegrád kövei [ emlékeznek Zách Klára bal­ladába ötvözött tragédiájára. 1 A szentendrei szerb meny­asszony és a ráckevei vőle­gény szomorú históriáját a I Duna vizén című bailadájá- j ban énekelte meg, a kő- i rösi határban emelkedő te- I tétleni domb honfoglaláskofi víziója ködük a Tetétleni halmon című versében. Nagykörös áhítattal készül az évfordulóra, sőt, az egész 1967. esztendőt Arany János évének tekinti. Behatóan fog­lalkozik az Arany János ün­nepségek előkészítésével a megyei tanács művelődésügyi osztálya is. Az eddigi meg­beszélések során már számos érdekes gondolat vetődött fel, a többi között az is, hogy az évforduló al­kalmából művészi albumot kellene összeállítani Arany Jánosnak azokból a költemé­nyeiből, amelyek valamilyen kapcsom 1 ban vannak a me­gyével. A Pest megyei isko­lák pedagógusai és diákjai bizonyosan örömmel vállal­koznak arra, hogy a költő gazdag életművéből válogas­sák az ünnepi album anya­gát a különböző régebbi ki­adványok művészi illuszt­rációival együtt. Ez az igen gondos előkészítést igénylő kiadvány egyik legszebb ese­ménye lenne az országos Arany János ünnepségeknek is. A jubileum különben nem­csak a hivatalos köröket fog­lalkoztatja, hanem a megyé­ben élő írókat, költőket, kép­zőművészeket, valamint a művelődési házak irodalmi és színjátszó szakköreit is. Való­színűleg sok érdekes terv, ötlet merül fel, amelyeket az arra illetékesek minden bi­zonnyal megfelelő módon ér­tékelnek és hangolnak ösz- sze. • ' * Magyar László A zsámbéki gyár legtetsze- tősebb készítményei a fémvá­zas műanyag fonallal behúzott karosozékek. Egyelőre csak közületek és főként a vendég­látóipar számára készítenek ; belőle sok ezer darabot. Az j üde színekben pompázó, ké­nyelmes, könnyű székeket szí­vesen látnák a vásárlók ott- | hónaikban is. (Foto: Gábor) ! Nem szó szerinti az idézet, de körülbelül így hangzott: .. ilyen felelős hozzáállást még nem tapasztaltam felső szervek részéről”. Aki mond­ta, az a nagykőrösi vb-titkár,! s amire értette, az a megyei ' tanács ipari osztálya munka­társainak a város egyik leg­nagyobb üzemében, a faáru­gyárban tartott műszaki reví­ziója. Az újságíró számára meg­lepetést okozott, amikor a fenti osztály főmérnöke arról tudósította, hogy a tanácsi re­víziók az üzemekben eddig csupán pénzügyi, könyvelési áttekintésre korlátozódták — konstruktív műszaki javas­latokat tartalmazó vizsgálat­ra még nem volt példa. Így amikor az ipari osztály mun­katársai a közelmúltban né­hány hétig termelési szem­pontból tanulmányozták a Nagykőrösi Faárugyár és Do- hányzócikkgyártó Vállalat munkáját, tevékenységük egy­úttal újításnak is számított. Nem véletlen, hogy az újítást épp fenti gyárban alkalmazták elsőnek. Bizonyos tények külső vagy ha úgy tetszik, felső beavat­kozást sürgettek. Eddig a gyár évi négyszáz- ezer pipát exportált. E jöve­delmező. valutát hozó profil­ját nemrég jelentős beruhá­zással bővítették. Ügy látszik azonban, hogy a beruházás 1 nem kamatozik a kívánt mó- j don: a gyár nemrég — állí­tólag elhibázott tárgyalások következtében — elesett egy másfél milliós holland meg­rendeléstől, azt helyette ma­gánkisiparosok és ktsz-ek kap­ták meg — s huszonöt betaní- tett munkásnőjét el kellett küldenie. Másik részlege a „Kőrös" bútor készítésével foglalko­zott. E garnitúra technológiá­ját eredetileg az újpesti bú­torgyár felkészültségére ter­vezték — s ami ment ott, az kevésbé ment itt: a nagykő­rösi faárugyár minden „Kö­rös” garnitúrára kétezernyolc- száz forintot fizetett rá. De nemcsak ez volt a baj. A „Kő­rös” csíkozott mahagóni fur­nérral borított — „ezt inas­koromban csak bútorbelsőre használták” — mondta a fa­árugyár főmérnöke —, nem korszerű, meglehetősen kispol­gári ízlést tükröző szobaberen­dezés. S a hazai vásárlók szép­érzékét, igényét dicséri, hogy egyre kevésbé fogy. Bár a fa­árugyár féléves terve ötszáz garnitúra, ebből legutóbb csak kétszázat rendelt a ke­reskedelem. A termelés mikéntjére szintén néhány példa: az üzemi szakemberek egymástól távol, elszigetelten dolgoztak. (A ládagyártásba például a főmérnöknek nem volt beleszólása.) Ám a fele­lősség mégis teljesen összemo­sódott, s így megfoghatatlan- ná vált. De nem is lehetett ott felelősséget számonkérni, ahol egy-egy termék sorozat­ban való készítéséhez nem lé­tezett utasításként lerögzített, gyártási eljárást, alapművele­tek sorrendjét meghatározó technológia. Talán ebből eredt, hogy az egy műszakban üze­melő gépek kapacitása 8 órán belül is csak ötven-nyolcvan százalékban volt kihasználva, holott a faárugyárat felszere­lése alkalmassá tenné, hogy több műszakban dolgozzon, ha termékeire több megren­delő jelentkezne... Hogy mennyi munkát vé­geztek a gyárban, s mennyi anyag felhasználásával, azt olyan papírokból, bizonyla­tokból mérték le, amelyek nem fejezték ki a valóságot, így történt, hogy amikor az említett revíziót végző szak­embereknek, a vállalat — bi­zonylatok alapján — kimu­tatta, mennyi bútor készült el egy adott időszakban — ak­kor a valóságban, a raktárak­ban ebből a mennyiségből egyharmad hiányzott. Egy­szerűen nem volt sehol, csak a kimutatásokban. Mindezzel tán sikerűit ér­zékeltetni, hogy a látogató számára a gyártelep közepén fekvő elromosodott műemlék­kúria, amely azt juttatta eszé­be, mennyire nem tudunk vi­gyázni néhol az értékeinkre Ha összeérnek három falu házai... Dabas vízvezetéket akar - Gyón meg Sári tervrajzot kap Dabas törpe vízmüvet kíván létesíteni és ebben nincsen semmi rendkívüli. Végtére já­rási székhely, 4150 ember lak­ja, sok nálánál jóval jelenték­telenebb. gyérebben lakott község már a szándékon túl is jutott, egészséges, jó ivóvizet iszik népe. Törpe vízmű építésénél, ahogy minden más beruházás­nál, természetesen az első te­endő a tervdokumentáció el­készíttetése. A községi tanács felhatalmazása alapján Va- j laczkav Károly tanácselnök | érintkezésbe lépet tehát a j Mélyépítési Tervező Vállalat- j tál és ekkor olyasmi történt, ! ami már szokatlan és éppen ezért említésre méltó. Kiderült, hogy a vízmű és a vezetéktervek egyedül Dabas részére nem készíthetők el. Egyszerre kell megcsináltatni, együtt a két szomszéd község­gel. Sárival és Gyónnál. A távlati fejlesztési terve is együtt készült a három köz­ségnek. Önmagában még ez sem okozna nehézséget, csakhogy ez idő szerint sem Gyón, sem Sári nem gondol vízvezetékre. Mi más maradt hátra, a terv­rajzokat Dabas egyedül ren­delte meg két szomszédja te­rületére is és pillanatnyilag úgy látszik, egyedül is fizeti ki a ter­vezés mintegy 800 000 fo­rintos költségeit. Nem csoda, ha Valaczkay tanácselnök fejét csóválva- így vélekedik: — Itt lenne már az ideje és az is volna az ésszerű, ha vég­re egyesülnének a kisközségek. Ami azt illeti, a lakossága már egyesítette a három köz­séget, de legalábbis Gyónt Da- bassal. Elindul valaki Sáriba, megy egy darabig az utcán, aztán — hacsak nem tűnik szemébe a járda szélére be­ásott Dabas feliratú tábla — észre sem veszi, mégis a szom­széd község területén halad j már. Most aztán Dabason to- | vábbsétálva ugyanígy jár, ha j nem figyel újabb. ezúttal ! Gyón nevét viselő határjelző ! táblára. Régesrég összeépültek a főutcák, mindkét házsor ! szorosan összeér. Egyhosszában 9,7 kilométer a I községeken áthaladó utca, bel- j területük is több ponton össze- | olvad. Sárinak a vasútállomása is Dabas. Gyónnak viszont saját megállója van ugyan, vasúti teherforgalma azonban mind a három községnek a dabasi ál­lomáson bonyolódik le. Moziba a másik két község­ből Dabasra járnak, sőt szín- názba szintén, valahányszor arra tájol a „Déryné”. Külön- külön egy-egy körzeti orvosa van a három falunak, rövide­sen negyediket már közösen kapnak és akkor az új körzef határa nem veszi többé figyelembe a községhatárokat. Mind a négy körzeti orvos re­ceptjére azután is. csak a da­basi patikában vehetik át a gyógyszert. Helyi autóbuszjáratok kötik össze a három falut, OTP, TÜ- ZÉP-telep csak Dabason van. piac, igazi hetivásár viszont csak Gyónón. Közös a földmű­vesszövetkezetük is. de minek még tovább sorolni, mennyi minden köti össze ezeket a községeket. Talán csak annyit még. hogy sűrűbb az összehá­zasodás, mint általában a szomszédos községekben. Ugyan miért is nem lépnek frigyre már a falvak is? — Valóban egyesülhetnének — Boros András járási tanács­elnök szintén így vélekedik. — Tagadhatatlan, hogy állam- igazgatás, költségvetés, köz­séggazdálkodás és községfej­lesztés szempontjából egyaránt előnyös lenne a* egyesü­lés. A községfejlesztési alapjuk együttesen meghaladja évente a kétmilliót. Ennyi pénzből azután igazán nagy dolgokat lehetne csinálni. Csakhogy tulajdonképpen a dabasi vízvezetékről és nem a kis községek kívánatos egye­süléséről szól beszámolónk. Tehát: a tervdokumentáció ez év vége előtt elkészül, akkor megalakul az ivóvíztársulat és jövőre megépül a dabasi törpe vízmű. — Szokoly — — kissé szimbolikusan is ha­tott ebben az üzemben. Tudott-e segíteni a külső javaslat, a műszaki revízió? Sokat. Példákat erre Az eddig elkülönült mun­kakörökben dolgozó műszaki szakemberekből a revíziós ja­vaslatra technológiai osztály alakult, amelynek ezentúl fe­lelős — és a felelősséget tag­jaira lebontott —, dolga min­den termék elkészítésére pon­tos műszaki tervet kidolgozni, még a sorozatgyártás beindí­tása előtt. • Szintén a javaslatnak en­gedve, új bérezési formát ve­zettek be: fizetést a jövőben a kész termékek — vagy ké­szültségi fok — után kapnak a brigádok. Uj a brigádelszá- mőláson belül az is, hogy a brigádvezetők a munkások órabérét a végzett tevékeny­séget elbírálva, visszamenőleg és egyénenként állapítják meg minden hónapban. E példákból nemcsak az észlelhető, milyen hasznos le­het egy külső szakértőktől ja­vasolt átszervezés — hiszen az is „külön szakma”, és: friss szem többet lát — de az is, hogy egy felső revízió mindössze kulcsot adhat a megoldásra, mivel azt mégis­csak a helybelieknek kel! megvalósítani Mi az. amit a közelmúltban maguk a gyárbeliek tettek, a „segíts magadon...” szelle­mében? Eddig két jelentő­sebb dolgot. Az egyik kevés­bé. a másik annál inkább re­ményekre jogosít. Uj bútorgarnitúrákat kezde­nek gyártani, hogy a „Kőrös” szoba helyett szebb, eladha- tóbb cikkekkel jelentkezhes­senek a piacon. A szándék di­cséretre méltó — csupán egy szépséghibája van a megvaló­sításnak: ismét olyan búto­rokkal szaporodik a hazai vá­laszték, arrreiyet 'nem-iijarmür. * vész tervezett. Minden tiszte­letünk a nagykőrösi faárugyár szakembereié, de vajon miért képeznek az iparművészeti főiskolán belső berendező­ket, ha többek között nem azért, hogy tehetségük, szak­tudásuk rajtahagyja kezenyo- mát a hazai lakáskultúrán is? A vállalat másik újítása sokkal biztatóbb. Két dolgozója. Csípő Balázs technikus és Nagy Aladár la­katos olyan poliészteröntő­gépet tervezett és készített el — mintegy harminc-negyven- ezer forintos költséggel —, amelyet másképp külföldről kellett, volna ötszázezer devi­zaforintért behozatni, s amely ezentúl jelentős anyagmegta­karítást eredményez a válla­latnak. Biztató ez az újítás azért, mert jelzi, hogy a gyárnak je­lentős belső erőtartalékai is vannak. S tán nem ellentmon­dás. ha azt mondjuk, hogy a külső, felső segítség mellett épp a helyi emberekben rej­tőző lehetőségeket kell ki­használniuk ahhoz, hogy meg­cáfolhassák azt. amit az om­ladozó kúria látványa sugall a gyárudvaron. Padányi Anna Ünnepély Vácott Füredi Mihály emlékére Vác város kedden kegyele- tes ünnepséggel emlékszik meg nagy szülöttéről, Füredi Mihály operaénekesről, szü­letésének százötvenedik évfor­dulója alkalmából. A szülő­háza helyén most épülő új ház falára a város emléktáb­lát helyez el. amelynek dél­előtt fél tizenkét órakor lesz az ünnepélyes felavatása. Az avatóünnepélyen a váci diák­kórus Füredi néhány népszerű dalszerzeményét adja elő. Es­te 7 órakor a művelődési ott­honban emlékhangversmyt rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom