Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
1966. ÁPRILIS 2„ SZOMBAT »*51 hegyei r/6'ffflP 3 Kísérlet után - véglegesítve A sors igazságtalansága, hogy a termelésszervezés hivatalos szóhasználata segéd- üzemekiként jelöld őket: az üzemfenntartásiakat — azaz a tmk-sokat — és a szerszám- üzemieket. A kívülálló már- már intene: segédüzem? Biztos, olyan jó ha van, de ha nincs, az sem nagy baj részlegek lehetnek ezek. Csakhogy e két segédüzem — ha rosszul dolgozik — úgy „leültetheti” a gyárat, hogy futhat a nyeresége után. Tehát: jól kell dol- goznáok. És erre némi pénzt sem szabad sajnálni. dg Az MGM diósdi gyárában — félévi kísérleti időszak után — véglegesítették a segédüzemek új prémiumrendszerét. A munkaügyi csoportvezető: — Igen általános volt a feladat, a dolgozók nem tudták, mi a saját teendőjük, anyagi érdekük nem fűződött ahhoz, amit csináltak, s erkölcsi érdekeltségük sem terjedt tovább néhány általánosságnál. A szerszámüzem vezetője: — Mintha kicserélték volna az embereket. Nincs rá jobb kifejezés: most törik magukat Az egyiik tmk-lakatos: — Volt, hogy tizenöt forintot tett ki a prémium. Hát ki vette komolyan; most két darab százast is ellehetek, az pedig pénz! Három vélemény — azonos álláspont. Az. új prémium- rendszer — melynek kidolgozása úttörő munka volt — a légkört, a szemléletmódot változtatta meg, s ugyanakkor az egy főre jutó prémiumátlagot ötven forintról éppen a duplájára növelte! Hogyan lett a tíz forintból száz, vagy éppen kétszáz? Az új prémiumrendszer — önellátó. A többletként kifizetendő prémiumot ugyanis nem más- honmét veszik el: a segédüzemeknek kell megkeresniük, határidő előtti, jobb minőségű stb. munkával. Három, részletesen kidolgozott prémiumfeladat van: az üzemen belüli termelési feladatok gyors segítése; a géphibából származó selejt csökkentésej a géphibából adódó állásidő továbbá zsugorítása. A termelési feladatok segítése: a felújítások, közepes javítások, s az önkezelésben végzett beruházások jelentős szerepet játszanak itt, a diósdi gyárban, ahol a gépek egy része öreg, elavult marina, s ahol ugyanakkor mind. nagyobb szerepet kell kapni a fél- és teljes automatáiénak. A gépjavítások, felújítások stb. tekintetében az új prémium- rendszer mintegy húsz százalékkal növelte a hatékonyságot a kísérleti időszak alatt, s most, a véglegesítés után, ez a szám tovább javul. A géphibából származó selejt csökkentése: a csapágygyártásban mind ismeretlenebb fogalom a tűrés. A milliméter század és ezredrészei jelentik itt a pontossági kívánalmat. Az új prémiumrendszer nyomán havonta nyolcezer forinttal csökkent a géphibából származó selejt. A mikron így lesz forinttá a gyár zsebében és — az üzemfenntartásiak zsebében is. A géphibából adódó állásidő csökkentése: a teljesített össz-normaóra négy százaléka volt az állásidő, az új premizálás ezt már eddig 3,64 százalékra szorította le, s Itt sem ez a végső határ. A rendszer előnye: előre megmondják, ezen a gépen ezt és ezt kell megcsinálni, ilyen minőségben, ekkorra. Az érte járó pénz ennyi. Pontos, körülhatárolt feladat, (öt munkás közül négy sokkal jobbnak, egy pedig jobbnak ítélte a mostani premizálást.) A prémiumalap húsz százaléka tartalék: előre nem látható feladatokra, s ugyanakkor igen differenciáltan adják ki az összeget, van aki havonta kétszázötven forintot is megkeresett, s van, aki — semmit... ♦ TÍZ helyett száz ♦ MIKRONBÓL FORINT ♦ TARTALÉK ITT ÉS OTT lent, hogy még nagyobb pontosságú csapágyakat kell gyártani. Ehhez pedig nemcsak jó gép, hanem jó szerszám is kell. Az üzemfenntartásnál /szerzett kedvező tapasztalatok alapján dolgozták ki a szerszámüzemiek prémiumfeltételeit, s most már a harmadik területen dolgozók, a gépbeállítók is sorra kerülnek. A szerszámkészítők prémiumfeladatai között szerepel a gépek felszerszámozásának határidőre való teljesítése — tartalékszer számokkal együtt! — illetve a szerszámok minősége. (Tehát ismét a legdöntőbb kérdés: a pontosság.) A prémiumfeladat itt is személyre szóló, mindenki tudja, mi a saját feladata, s azt is, annak jó teljesítésével menynyi plusz jövedelemhez juthat Az új prémiumrendszer nemcsak rangot adott a segédüzemekben is az anyagi ösztönzés elvének és gyakorlatának, hanem igen szerencsésen ötvözi egybe a gyári és az egyéni érdeket. A kísérleti rendszer éppen ezzel érdemelte ki — joggal — a véglegesítést. Mert e két érdek egyeztetése az anyagi ösztönzés célja, mert ez a — lényeg. Mészáros Ottó Statisztika a Dunakeszi Járműjavító fiataljairól HÍR: A Dunakeszi Járműjavító KISZ-szervezetét érdemrenddel tüntette ki április 1-én a KISZ Központi Bizottsága. Nyolc fiatal aranykoszorús jelvényt, illetve elismerő oklevelet kap. A gyár mintegy háromezer dolgozója közül kilencszáz huszonhat éven aluli. Közülük ötszázötven tagja az ifjúsági szervezetnek. A járműjavítóban kilenc alapszervezet működik. Az I. szervező titkárától, Katona István brigádvezetötől kérdeztük meg: ismeri-e mind a kilencszáz üzembeli fiatalt? A válasz, a kérdezettek személyére vonatkozóan: igen. Magyarázat: több mint tíz éve dolgozik a gyárban. (S ez a gyárhoz való ragaszkodás általános a többi fiatalnál is. MŰTEREM-LATOGATÁS Játék és kív Már szólam — A csapágygyártás jellemzője: a tűrésmező állandó szűkülése — mondja a gyár egyik vezetője. Ami annyit jesok évtizede jelentős a magyar képzőművészet nagy karában a Pest megyei festők csoportosulása. A „nagy öregek” mellett újra és újra feltűnnek a fiatalok, akik ugyanabba a varázslatba esnek, mint elődeik s jó úton járva nemcsak a fények játéka, de tehetségük is megcsillan a képeken. Közéjük tartozik Remsey Iván is, akinek műterme bár a fővárosban, a Ráday utca egyik bérházának utolsó emeletén található, belépve mégis látjuk, hogy Pest megyei festő műtermében járunk, hiszen a képekkel teli falak sok-sok alkotása idézi a Dunakanyart. Most éppen a műterem közepén áll, kezében nem ecsetet, hanem egy fából faragott bábfigurát tart és azt magasba emelve emlékezik. — És akkor bejött a karmester, frakkban természetesen, meghajolt, s felemelte csendet parancsoló kezét... Minden megelevenedik, de ekkor felkiált. — Hol van a karmester jobb keze? Felesége találta meg, a fürdőszobában elkallódott valahogy. Folytatódhat a játék, melyre azért került sor az emlékezés közben, hogy választ kapjunk az örök kérdésre: hogyan lett művész? Erről beszélgettünk korábban is. Apja, Remsey Jenő neves festő. (Nemrég mutattuk be lapunk hasábjain.) Különben az egész család csupa „bohém fiú”, szinte minden művészeti ág képviselteti magát, ha néha körbeülik a nagy asztalt A családi hatás azonban még kevés. Szóba kerül valami más is, s bár gyorsan tovább fut ezen Remsey Iván, mégis lényeget tapintott- Olyan kívánosiságról szólott, mely több a mindenhová bebukkantásoknál, azt a kíváncsiságot árulta el, ami csak alkotó emberek sajátja. No és persze ott volt még a játék. Igen, a játék, mely egyszerre anyja és gyermeke a művészetnek. Már két évtizede is lesz annak, hogy bábut kezdett faragni egy fadarabból, ezt a figurát majd több is követte, már felfigyelt apja is, a többi családtagok is, ebből lett aztán egy igazi bábszínház, néha ezer forintokat is elköltötték egy családi előadás díszleteire. Repertoárjukból való a fenti karmestertörténet is. A bábáról joggal mondhatjuk, ereklyévé lett a családban: fő helyen ült az egyik műteremsarokban. Igen, a keze most elveszett, dehát ez műterem, Rohan az idő, mi is már a mánál tartunk, közben elmondja, hogy a Zeneakadémiára is járt, míg eljutott végre az ecsethez. Egy művészről legjobban éppen alkotásai szólnak. Hol egy falra függesztett képre mutat, hol keresgélés után vázlatokat húz elő mappákból, így szaladunk végig az elmúlt éveken. Kutatunk, kiállítási kiadványok között is. Legtöbb a Pest megyei festők közös tárlata; díjakat is nyert már. Díjjal ért fel az az eset is, ami nemrég történt. A szentendrei Művész Presszóban az ő képei is kinn függenek. Azok közül látott meg egyet, egy amerikai filmescsoport Este tízkor hívták fel interurbán telefonon, hogy meg akarják vásárolni a képét... Itt van most a szobában az egész család. Felesége, aki szintén festeget, kislánya, aki képzőművészeti gimnáziumba jár. Azt a szégyenlősséget, ahogy a kislány rajzait mutatja, édesapjában is felfedezzük. Különbség azonban van; míg a kislány csitrisen félszeg, addig a papa már művészhez méltóan szerény. Benedek B. István Ittmaradásulkhoz hozzájárul, hogy nagy részük szakmunkás, aki, miután bedolgozta magát a vasúti kocsik készítésének, javításának egy-egy speciális területére, nem vándorol tovább.) Nem véletlenül kérdeztünk a személyes ismeretségről, hiszen — elméletben — azt nemcsak a nagy létszám nehezíti meg, hanem a távolságok is. A gyárbeliek nagy része messzi körzetekből jár be Szob, Vác, vagy a főváros felől. S az üzem is hatalmas területen fekszik: Rubik László függetlenített KISZ- j titkár például, azt mondja, ha elindul reggel végiglátogatni a műhelyeket, csak délutánra végez. A járműjavító fiataljai megszüntették. az egymás közötti távolságot. Ez még önmagában nem eredmény — csak következménye együttműködésüknek. Nézzük az eredményeket, nézzük a tényeket. Lapunlk annak idején részletesen beszámolt a járműjavító KISZ-eseinek február 20-án, vasárnap tartott vietnami műszakjáról. Igaz, nemcsak a fiataloké volt ez a műszak, hiszen az idősebb korosztályok is részt vettek benne. De a kezdeményezés dicsősége őket illeti, nemcsak a gyár, de az egész megye területén. Ha gazdasági, anyagi tevékenységről kérdezzük az üzemek fiataljait, sokjegyű számot jegyezhet füzetébe az újságíró, s megértjük, miért került a KISZ-bizottság szobájának falára az oklevél, amely arról tudósít, hogy a gyár ifjúsági szervezete a KISZ VI. kongresszusára rendezett ifjúsági mumkaversenyében első helyezést ért el a megyében. De mi most az azóta eltelt időszakról érdeklődtünk. Az FMKT, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa nemcsak gyáron belüli feladatokat teljesít. Például öt- venszemélyes öltözőt és fürdőt terveztek a kosdi tsz számára társadalmi munkában — azóta e tervrajzok iránt más termelőszövetkezeteikből is érdeklődték. A vállalati KlSZ-fiatalok társadalmi munkájának értéke az elmúlt évben egymilliókét- százhetvennégyezer forint — Ilyen szárazon végződik egy statisztika. A szám még nagy vállalatnál is meglepően magas — miből kerekedett ekkorára? Néhány példa: Százhuszonhét méter hosz- szú javítócsarnokot építettek. Segítettelk a vállalat orvosi rendelője építésénél is. A lányok, asszonyok „női” feladatokat vállaltak. Játékokat készítettek például az üzemi óvodának, bölcsődének. De a több mint egymillió legnagyobb részét hulladék- gyűjtéssel teremtették elő. A gyárban ugyanis a KISZ vállalta a műhelytakarítást, lomtalanítást. A 7. számú alapszervezet — ötven fiatal —az (Gábor Viktor felvétele) Eddig nem érte kár az őszibarackosokat Megcsípte a fagy a mandulát és a kajszit Vesztére bontott szirmot a múlt hét végén a mandula és a kajszibarack, mert a hideg fagyos hajnalok máris észrevehető kárt okoztak a virágzó fákban. Különösen a budai járás gyümölcsültetvényedben mutatkozik meg a télies március nyoma. Szerencsére a környék legjellegzetesebb gyümölcsfajában, az őszibarackosokban eddig még nem tett kárt a fagy. Bár a februári enyheség mindenütt megindította a nedvkeringést és gyors tempóban duzzadtak a rügyek, a hideg március lelassította a vegetációt s az őszibaracknak nem tudtak kiviró- gozni. Most már azonban nagy szükség lenne a jó időre, a fagymentes éjszakákra, hiszen az őszibarackültetvények a buelmúlt negyedévben nemcsak hétszáz óra társadalmi munkát végzett, hanem ötven mázsa alumíniumot, két mázsa rezet „szedett fel a földről”. Az előbb a lányokat és asz- szonyokat említettük. Övelük kezdenénk most is, amikor befejezésül a művelődésről, tanulásról írunk — nehogy túl nagy, és csak „gazdasági szervnek” képzelje el az olvasó a Dunakeszi Járműjavító KISZszervezetét. Fordítunk a sorrenden, és inkább asszonyok, lányokat írunk, mivel az üzembeli, negyventagú, 4. alapszervezet tagjainak legnagyobb része a műszaki, könyvelőségi irodákban dolgozó egy-, kétgyerekes mama. (A járműjavító fizikai munkásai között alig foglalkoztat nőket.) Mégis, tizennyolcán tanulnak este gépipari, közgazdasági technikumban, gimnáziumban, vagy egyetemi előkészítőn. Ugyanakkor a 7. alapszervezet szakmunkásai közül ötven fiatalból tízen végeznek technikumot. A KISZ-en — és gyáron — belüli oktatási formákról azért is érdemes beszélni, mert ott igen friss szellem tapasztalható. Az „ifjúsági akadémiák” előadásai változatos témák közül merítenek: legutóbb például Papp László tartott beszámolót professzionista tapasztalatairól, egy sajátmaga forgatott film vetítésével, amely híres ökölvívók edzésmódjáról, a szakmai kulisszatitkairól árult él sokat. A Fórum elnevezésű előadássorozaton általában vállalati-gazdasági témákat tárgyalnak, a* előadást mindig az egyik gyárbeli fiatal tartja, Padányi Anna Fotókiállítás a tanácsházán Tegnap délután a Pest megyei Tanács épületében Árpást Ferenc, a megyei tanács szak- szervezeti titkára nyitotta meg a megyei tanács és az intézmények dolgozóinak fotókiállítását. A tárlatra háromszáz- egy kép érkezett s a zsűri ebből kétszáztizenegy képet talált alkalmasnak a kiállításra. A legjobb fotókat, illetve képkollekciókat értékes jutalomban részesítették. A jutálma- zottak között szerepel Magyar Ferenc: Februári napsütés című képe, valamint Pócsi Katalin, dr. Varga Károly, dr. Hardy István, dr. Polcsány Mihály, Szabó Lajos, Nagy József, Hárshegyi Sándor, Ge- rócz Lajos és Makk István képkollekciója. A sokszínű, gazdag fototárlat április 6-ig tekinthető meg a megyei tanács Városház utcai épületében. Százhúsz rózsafajta a balatoni műút mentén A balatoni főútvonal mentén, a Balatonaligai Állami Gazdaság tekeresi üzemegységében minden évben kora tavasztól késő őszig tíz holdon rózsa virít. A közkedvelt virágot a rózsakert szélén árusítják is a kirándulóknak, Az idén 120 rózsafajta nyílik majd a kertben. Csaknem 200 000 tojás és 500 mázsa baromfi a gödöllői járásból Még alig múlt egy hónapja, hogy kiosztották az 1965. évi baromfitenyésztési verseny járási győzteseinek a jutalmakat, máris megyeszerte kötik a szerződéseket. A gödöllői járásban különösen a tojásfelvásárlás sikeres. Túra község gazdasz- szonyai 44 000 darabra, a galgagyörkiek 22 000-re, a dányiak 25 700-ra, a zsámbo- kiak 19 000 darab tojásra kötöttek szerződést A péceli asszonyok 100 libát hizlalnak, szerződésre, összesítve, az I—II. félévben 195 000 tojást és 500 mázsa baromfit várnak a felvásárlók a járás háztáji gazdaságaiból. S hogy nem várnak hiába, arra is szolgálhatunk néhány bizonyítékkal: a zsámbokiaka vállalt 19 ezer helyett 27 300, a vérségiek 27 000, a galga- mácsai asszonyok 14 400 tojást már át is adtak a felvásárlóknak. dai járásban több ezer holdon közvetlen a virágfakadás előtt állnak.
