Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

«*r Hcercf g^firfap Dr. Sik Endre kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Sík Endre Álla­mi-díjasnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, az Országos Béketanács elnöké­nek sok évtizedes munkásmoz­galmi tevékenysége, politikai, társadalmi és tudományos munkássága elismeréséül 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zata kitüntetést adományozta. — A Mashpriborintorg szovjet külkereskedelmi vál­lalat fényképezőgép- és fo- ; tocikk-kiállítása pénteken I délelőtt nyílt meg a fővároe- - ban. A kiállítás április 9-ig tekinthető meg. Alkalomszerű helyett — szoros együttműködés Összefog a népfront és a nőtanács a szobi járásban A Hazafias Népfront és a nőtanács országszerte sok-sok feladatot hajtott már végre egyesült erővel. így volt ez a szobi járásban is. Az együtt­működés azonban többnyire alkalomszerű volt, egy-egy kampány idejére korlátozódott. Az -elmúlt napokban a két tö­megszervezet járási vezetői együttes tanácskozáson vitat­ták meg az állandó jellegű, összehangolt munka lehetősé­geit. Mindkét tömegszervezetre Megindult a trükklabda-export Az Országos Gumiipari Vál­lalat Tauril gyáregységében gyorsan felismerték a trükk- labda exportjában rejlő lehe­tőségeket és az Egyesült Ál­lamok, valamint Japán után harmadiknak a világon meg­kezdték a rendkívül rugalmas labda gyártását. A magyar labda minősége azonos a kül­földön gyártottakéval, azoknál azonban szebb, színes kivitel­ben készül. A külföldi vásár­lók már jelentkeznek is a magyar trükklabdáért: Dánia 12 000 darabot rendelt. nagy feladatok hárulnak, például a közélet demok­ratizálásában, a tanácsok munkájának támogatásá­ban. Most mindkét tömegszervezet elhatározta, hogy aktiválnak egy részét a községi tanácsok mellett működő fontosabb ál­landó bizottságok támogatásá­val bízza meg. A községi nép­front elnökségeket nőtanacs aktívákkal erősítik. A gyermek- és ifjúságvéde­lem terén a két tömegszerve­zet már eddig is sok feladatot oldott meg közösen. A jövő­ben tervszerűbben, közős munkaprogram alapján ren­deznek ankétokat azokban a községekben, ahol a gyermek- nevelésben, a szülői felelősség kérdésében a legtöbb problé­ma mutatkozik. Kiterjesztik az együtt­működést a termelőszövet­kezetek segítésére is. Olyan segítségről van szó, KÖNYVESPOLC Anatolij Ananyev: Párharc Tigrisekkel Elüt a szokványos kisregé­nyektől: egy-egy bekezdése a katonai szakmunkák precizi­tásával sorolja fel a szemben­álló hadosztályokat, hogy az­után néhány sorral alább már a prózaíró nemes szenvedélyű érzéseit, forró együttérzését s gyűlöletét tolmácsolja. A ma­gyar olvasónak e könyvével bemutatkozó szovjet író érti mesterségét, s anyagán átsüt a személyes élmény forrósága: Ananyev is ott volt — tüzér­tisztként — a történelem leg­nagyobb páncéloscsatájában, a kurszki u csatában,, g könyvé­ben mindössze harminchat órát villant fél ebből a pokol­ból, de ebben a másfél nap­ban a szó jó értelmében min­den benne van. Realista könyv ez, nem szé­pít, nem torzít a valóságon: megmutatja, hogy voltak gyá­vák is, kishitűek, s voltak olyanok, akik újra és újra szembeszálltak a megújuló né- mét rohamokkal, bár sokszor már csak néhány töltényük maradt, s társaik holtteste vette körül őket. Ananyev sokrétűen árnyalt figurákat állít elénk: Pasencev száza­dost, a mogorva, csupaszív Ta­bola alezredest, s közkatonák megkapóan egyszerű alakjá­nak sokaságát. A kurszki csata döntő ese­mény volt a második világhá­ború történelmébén, s e csatá­nak méltó hiteles emléket ál­lít regényében a szerző. Mű­vészi erővel tudja érzékeltet­ni, mi volt az a plusz, ami győzelemre segítette a szovjet csapatokat, mégpedig olyan győzelemre, hogy utána a né­met csapatok hosszú időn át képtelenek voltak megállni az őket kergető — üldöző szovjet katonák előtt. A regényt Her­nádi László fordította. (Euró­pa Könyvkiadó) (m. o.) Magyar László: Móra Ferenc élete Kis alakú, ízléses borítólap­pal ellátott kötet jelent meg március végén a könyvesbol­tokban. A Móra Könyvkiadó a „Nagy emberek élete” című sorozatban saját névadójának életrajzával ismerteti meg az olvasót. Magyar László, lapunk ked­ves humorú, mindig barátsá­gos Laci bácsija órákig tud beszélni, ha a két szegedi „nagy”, Juhász Gyula vagy Móra Ferenc iránt érdeklő­dünk. Két évtizedet élt Csong- rád megye székhelyén, több útikönyvet, kisregényt írt a ti­szai metropolisról és annak nevezetes lakóiról. Ez a most megjelent kis kö­tet közvetlen közelségbe hoz­za az olvasóhoz a XX. száza­di magyar próza kiemelkedő művelőjét. Végig követhetjük életútját a félegyházi diák­évektől alkotókedvének és ké­pességeinek csúcsáig. Móricz Zsigmondiéi Tamási Áronig sokan méltatták a múzeum- igazgató-író életművét; Ma­gyar László mégis sok új vo­nással gazdagítja ezt a mar­káns portrét. Legmegkapóbb fejezetei Tömörkény István­nal, Dankó Pistával, s a Sze­ged környékén végzett szen­vedélyes régészeti munkás­sággal kapcsolatosak. S min­dig a közvetlen, baráti hang, melyből érződik a halhatat­lanná lett kortárs tisztelete és szeretete. (P. r.) mint például a sokhelyütt még gyengén működő választott bi­zottságok — ellenőrző, szociá­lis-kulturális, és fegyelmi bi­zottság — patronálása. Jócs­kán akadnak még ugyanis, akik nem ismerik e bizottsá­gok jogait és feladatait. A két tömegszervezet és a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya nemrégiben kétnapos tanfolya­mon tájékoztatta e bizottsá­gok elnökeit, a közel jövőben pedig a tsz-ekben rendeznek ilyen jellegű jogi előadásokat, a bizottsági tagoknak. Segíteni kívánnak a terme­lőszövetkezeti szocialista bri­gádmozgalom megszerveze- sében. Egyelőre négy tsz-ben kél versenyre egy-egy brigád a szocialista címért. A kijelölt brigádvezetőket a nőtanács és a Hazafias Nép­front tapasztalatcserére viszi a ceglédi járásba. Az együttműködés negyedik, s egyik legfontosabb területe a községfejlesztési munka lesz, a két tömegszervezet között. A járási nőtanács felhívással fordul aktíváihoz, hogy vállal­janak nagyobb szerepet a köz­ségfejlesztési tervek megvaló­sításában, a Hazafias Nép­front által kezdeményezett társadalmi munkaakciókban. A tanácskozáson elfogadott javaslatok alapján a két tö­megszervezet közös munka­tervet készített. ny. é. Április 1-től újra látogatható az aggteleki barlang egyik szakasza A világhírű aggteleki csepp- kőbarlangban a belső építési és-" villany szerelést "munkák' egyes helyeken már befejezés­hez közelednek. így lehetőség nyílt arra, hogy április 1-től a látogatók újra megtekinthes­sék a barlang egy rövid sza­kaszát, a barlang aggteleki be­járatától az Oszlopok Csarno­kom át a Tigris-teremig. A barlang jósvafői és Vörös-tói szakaszán a látogatás tovább­ra is szünetel. Májusban az aggteleki teljes rövidtúra, valamint a jósvafői rövid-, és középtúra is meg­kezdődik, a vöröstói bejárattól pedig középtúrán vehetnek majd részt a látogatók. 196«. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Pest megyei dolgozók Lillafüreden A távolból Foto: Mészáros A Nagyszállónál + + Séta + + Szamarak a célban avagy hat fok fölfelé Az egész éjszakai virrasztás sem adott megfelelő ötletet. Annyit azonban már a „kon­centrálás” elején elhatározott: holnap lesz a napja, hogy megdönti Bus osztályvzető kartárs uralmát. Elege volt az örökös helyettesi poszt­ból. „Milyen nehéz, tyű, de ne­héz!” Mennyivel flottabbul léphetett az eddigi fokokon! Amíg Mákos, fia születése napján került a fehérítőrész­leg élére — annak pedig másfél évtizede —, addig ő, a nagy Durmics két eszten­dő alatt hat „állomást” futott be a kisegítő szolgálattól a filmnyomórészleg vezetői funkciójáig, ami együttjár az ov. mindenkori helyettesíté­sével. Gyorsabban is haladhatott volna, ha Mákos nem gán- csoskodik annyit örökös fe­hérítő gondolataival. Most azonban nem lesz jelen a jómadár. Az ov. távollétében a mindenkori ovh. referál az igazgatónak az ügyek állásá­ról. És bár a fehérítők ak­táit nyomkodják majd kö­nyökeikkel, mégis neki kell reggel raportra jelentkeznie. „Itt az idő! Ki tudja, kí­nál-e ilyen alkalmat még egyszer a sors? ...” Odakint már virradt. A házmester a szemétkannákkal zörgött. Nem bírta topább a „meditációt”: az álom kér­lelhetetlenül lefogta a sze­mét ... Sohasem járt lóversenyre, mégis ott találta magát a fo­gadók forgatagában. Hegyez­te a fülét és jól megnézte a nyugtalan paripákat. Az egyik ablakhoz lépett és mondta a számokat: negyed 8, fél 6, háromnegyed 9. Az ablakon túl trónoló hölgy — kiköpött mása az igazgató tit­kárnőjének — cábár szeme ház nagyságúra tágult, majd mosolyra kerekedett az arca és átvette a pénzt. Megszólalt a kolomp. A lo­vak száguldásba kezdtek. Az általa kiszemelt három pa­ci fergeteges iramot diktált. A hangorkánban elveszett a saját, tempót parancsoló üvöltése. Csupán néhány méter volt hátra és a sorrend — jól látta a számokat —: negyed 8, fél 6, háromnegyed 9. Messze leszakadva követ­keztek a többiek. Sietett a kifizetőhelyre. Büszkén nyújtotta a számo­kat rejtő cédulát. A pénztáros — szerencse ne hagyj el! — Mákos, ismert hangján göcög- ve kacagott: — De Durmicskám, ez a fo­gadás a lóversenyre szól! — Ügy van, tehát ide a pénzt! — Csakhogy ez szamártrapp — vágott a szavába Mákos. — Nézz oda! A célban valóban szama­rak viháncoltak. Az egyik há­táról éppen most repült le a sovány hajtó ... Amikor valami zörejre fel­riadt, nem tudta, hol van. Ke­gyetlenül nyomta oldalát a fotel, ahol a töprengést kezd­te és álommal folytaüa. Da­ráló malomként zúgott a feje. S amint kavargó agyába té­vedt a nagy elhatározás, órá­jára pillantott: a perc töredé­ke alatt kell beérnie, hogy el ne késsen... — Az igazgató kartárs — fogadta a cábár szemű titkár­nő — magához kérette a fe­hérítők aktáit. Mintha a mennykő szele csapta volna derékba. „A lo­vak és a szamarak” — az álom képe rémlett föl benne. Reggel akart belenézni az ügyiratokba, s íme, az igazga­tó megelőzte. Azt sem tudja, miféle fehérítő históriákat tartalmaznak. — Üljön le! — zavarta meg egyre lassúbbodó gondolatait a titkárnő. — A felsőbbségtöl vannak nála. Lehet, hogy azonnal végeznek. Jó, ha itt marad. Csupán ez hiányzott. Az éj­szakai ébrenlét, a kényelmes ülőke és a bágyasztó meleg azonnal álomba szenderítette. Mérhetetlenül nagy hegyet épített — egyedül. Tulajdon­képpen nem is épített. A nem tudni honnan előkerült hatal­mas bazalttömböket fordít- gatta. Mindig befelé azokat az oldalakat, amelyeken ez állt feltűnő betűkkel: „Rágalom”, „Karrier”. így emelkedett a hegy, róla pedig ömlött a ve­ríték. A felhőket verdeső ma­gasban végre elfogyott az „építőanyag”. Valami kényszerítette, hogy előre menjen. Próbált ellen­állni, de nem sikerült. Lépcső­fokokat érzett a talpa alatt. A hatodikon csoszogott... és nincs tovább! Tekintetével kereste a kö­vetkező fokot, helyette azon-§ ban a tátongó mélységet pil-§ lantotta meg. örökké tér- ^ iszonyban szenvedett, a szé- ^ dítö űr láttán meg úgy érez-^ te, rakétasebességgel viharzó $ ringlispilen pörög. Az alatta$ sodródó felhők egyikéből Má- \ kos elmosódott profilja vil- ^ Zont elő. A hangját tisztán ^ hallotta: ^ — De Durmicskám, ne hü- \ lyéskedj!... — Keljen fel, Durmics kar-§ társ! — a titkárnő hajolt fö- ^ léje, az arcát paskolta és víz- ^ zel kínálta. — Az istenért! $ Rettenetesen megijesztett, úgy§ nyögött. Mi van magával? Nagyon jólesett a víz, amint § hűsítő kortyokban végigsza- ^ ladt a melle tájékán. J — Semmi különös — nyög- ^ ve sóhajtott. — Tudja, ez a $ sok éjszakázás! — Hirtelen ^ felpattant, megtörölve veri- § tékben úszó homlokát, körül-§ nézett. — Hol van Mákos kar-S társ? Pál Ottó § 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom