Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
«*r Hcercf g^firfap Dr. Sik Endre kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Sík Endre Állami-díjasnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, az Országos Béketanács elnökének sok évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, politikai, társadalmi és tudományos munkássága elismeréséül 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. — A Mashpriborintorg szovjet külkereskedelmi vállalat fényképezőgép- és fo- ; tocikk-kiállítása pénteken I délelőtt nyílt meg a fővároe- - ban. A kiállítás április 9-ig tekinthető meg. Alkalomszerű helyett — szoros együttműködés Összefog a népfront és a nőtanács a szobi járásban A Hazafias Népfront és a nőtanács országszerte sok-sok feladatot hajtott már végre egyesült erővel. így volt ez a szobi járásban is. Az együttműködés azonban többnyire alkalomszerű volt, egy-egy kampány idejére korlátozódott. Az -elmúlt napokban a két tömegszervezet járási vezetői együttes tanácskozáson vitatták meg az állandó jellegű, összehangolt munka lehetőségeit. Mindkét tömegszervezetre Megindult a trükklabda-export Az Országos Gumiipari Vállalat Tauril gyáregységében gyorsan felismerték a trükk- labda exportjában rejlő lehetőségeket és az Egyesült Államok, valamint Japán után harmadiknak a világon megkezdték a rendkívül rugalmas labda gyártását. A magyar labda minősége azonos a külföldön gyártottakéval, azoknál azonban szebb, színes kivitelben készül. A külföldi vásárlók már jelentkeznek is a magyar trükklabdáért: Dánia 12 000 darabot rendelt. nagy feladatok hárulnak, például a közélet demokratizálásában, a tanácsok munkájának támogatásában. Most mindkét tömegszervezet elhatározta, hogy aktiválnak egy részét a községi tanácsok mellett működő fontosabb állandó bizottságok támogatásával bízza meg. A községi népfront elnökségeket nőtanacs aktívákkal erősítik. A gyermek- és ifjúságvédelem terén a két tömegszervezet már eddig is sok feladatot oldott meg közösen. A jövőben tervszerűbben, közős munkaprogram alapján rendeznek ankétokat azokban a községekben, ahol a gyermek- nevelésben, a szülői felelősség kérdésében a legtöbb probléma mutatkozik. Kiterjesztik az együttműködést a termelőszövetkezetek segítésére is. Olyan segítségről van szó, KÖNYVESPOLC Anatolij Ananyev: Párharc Tigrisekkel Elüt a szokványos kisregényektől: egy-egy bekezdése a katonai szakmunkák precizitásával sorolja fel a szembenálló hadosztályokat, hogy azután néhány sorral alább már a prózaíró nemes szenvedélyű érzéseit, forró együttérzését s gyűlöletét tolmácsolja. A magyar olvasónak e könyvével bemutatkozó szovjet író érti mesterségét, s anyagán átsüt a személyes élmény forrósága: Ananyev is ott volt — tüzértisztként — a történelem legnagyobb páncéloscsatájában, a kurszki u csatában,, g könyvében mindössze harminchat órát villant fél ebből a pokolból, de ebben a másfél napban a szó jó értelmében minden benne van. Realista könyv ez, nem szépít, nem torzít a valóságon: megmutatja, hogy voltak gyávák is, kishitűek, s voltak olyanok, akik újra és újra szembeszálltak a megújuló né- mét rohamokkal, bár sokszor már csak néhány töltényük maradt, s társaik holtteste vette körül őket. Ananyev sokrétűen árnyalt figurákat állít elénk: Pasencev századost, a mogorva, csupaszív Tabola alezredest, s közkatonák megkapóan egyszerű alakjának sokaságát. A kurszki csata döntő esemény volt a második világháború történelmébén, s e csatának méltó hiteles emléket állít regényében a szerző. Művészi erővel tudja érzékeltetni, mi volt az a plusz, ami győzelemre segítette a szovjet csapatokat, mégpedig olyan győzelemre, hogy utána a német csapatok hosszú időn át képtelenek voltak megállni az őket kergető — üldöző szovjet katonák előtt. A regényt Hernádi László fordította. (Európa Könyvkiadó) (m. o.) Magyar László: Móra Ferenc élete Kis alakú, ízléses borítólappal ellátott kötet jelent meg március végén a könyvesboltokban. A Móra Könyvkiadó a „Nagy emberek élete” című sorozatban saját névadójának életrajzával ismerteti meg az olvasót. Magyar László, lapunk kedves humorú, mindig barátságos Laci bácsija órákig tud beszélni, ha a két szegedi „nagy”, Juhász Gyula vagy Móra Ferenc iránt érdeklődünk. Két évtizedet élt Csong- rád megye székhelyén, több útikönyvet, kisregényt írt a tiszai metropolisról és annak nevezetes lakóiról. Ez a most megjelent kis kötet közvetlen közelségbe hozza az olvasóhoz a XX. századi magyar próza kiemelkedő művelőjét. Végig követhetjük életútját a félegyházi diákévektől alkotókedvének és képességeinek csúcsáig. Móricz Zsigmondiéi Tamási Áronig sokan méltatták a múzeum- igazgató-író életművét; Magyar László mégis sok új vonással gazdagítja ezt a markáns portrét. Legmegkapóbb fejezetei Tömörkény Istvánnal, Dankó Pistával, s a Szeged környékén végzett szenvedélyes régészeti munkássággal kapcsolatosak. S mindig a közvetlen, baráti hang, melyből érződik a halhatatlanná lett kortárs tisztelete és szeretete. (P. r.) mint például a sokhelyütt még gyengén működő választott bizottságok — ellenőrző, szociális-kulturális, és fegyelmi bizottság — patronálása. Jócskán akadnak még ugyanis, akik nem ismerik e bizottságok jogait és feladatait. A két tömegszervezet és a járási tanács mezőgazdasági osztálya nemrégiben kétnapos tanfolyamon tájékoztatta e bizottságok elnökeit, a közel jövőben pedig a tsz-ekben rendeznek ilyen jellegű jogi előadásokat, a bizottsági tagoknak. Segíteni kívánnak a termelőszövetkezeti szocialista brigádmozgalom megszerveze- sében. Egyelőre négy tsz-ben kél versenyre egy-egy brigád a szocialista címért. A kijelölt brigádvezetőket a nőtanács és a Hazafias Népfront tapasztalatcserére viszi a ceglédi járásba. Az együttműködés negyedik, s egyik legfontosabb területe a községfejlesztési munka lesz, a két tömegszervezet között. A járási nőtanács felhívással fordul aktíváihoz, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a községfejlesztési tervek megvalósításában, a Hazafias Népfront által kezdeményezett társadalmi munkaakciókban. A tanácskozáson elfogadott javaslatok alapján a két tömegszervezet közös munkatervet készített. ny. é. Április 1-től újra látogatható az aggteleki barlang egyik szakasza A világhírű aggteleki csepp- kőbarlangban a belső építési és-" villany szerelést "munkák' egyes helyeken már befejezéshez közelednek. így lehetőség nyílt arra, hogy április 1-től a látogatók újra megtekinthessék a barlang egy rövid szakaszát, a barlang aggteleki bejáratától az Oszlopok Csarnokom át a Tigris-teremig. A barlang jósvafői és Vörös-tói szakaszán a látogatás továbbra is szünetel. Májusban az aggteleki teljes rövidtúra, valamint a jósvafői rövid-, és középtúra is megkezdődik, a vöröstói bejárattól pedig középtúrán vehetnek majd részt a látogatók. 196«. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Pest megyei dolgozók Lillafüreden A távolból Foto: Mészáros A Nagyszállónál + + Séta + + Szamarak a célban avagy hat fok fölfelé Az egész éjszakai virrasztás sem adott megfelelő ötletet. Annyit azonban már a „koncentrálás” elején elhatározott: holnap lesz a napja, hogy megdönti Bus osztályvzető kartárs uralmát. Elege volt az örökös helyettesi posztból. „Milyen nehéz, tyű, de nehéz!” Mennyivel flottabbul léphetett az eddigi fokokon! Amíg Mákos, fia születése napján került a fehérítőrészleg élére — annak pedig másfél évtizede —, addig ő, a nagy Durmics két esztendő alatt hat „állomást” futott be a kisegítő szolgálattól a filmnyomórészleg vezetői funkciójáig, ami együttjár az ov. mindenkori helyettesítésével. Gyorsabban is haladhatott volna, ha Mákos nem gán- csoskodik annyit örökös fehérítő gondolataival. Most azonban nem lesz jelen a jómadár. Az ov. távollétében a mindenkori ovh. referál az igazgatónak az ügyek állásáról. És bár a fehérítők aktáit nyomkodják majd könyökeikkel, mégis neki kell reggel raportra jelentkeznie. „Itt az idő! Ki tudja, kínál-e ilyen alkalmat még egyszer a sors? ...” Odakint már virradt. A házmester a szemétkannákkal zörgött. Nem bírta topább a „meditációt”: az álom kérlelhetetlenül lefogta a szemét ... Sohasem járt lóversenyre, mégis ott találta magát a fogadók forgatagában. Hegyezte a fülét és jól megnézte a nyugtalan paripákat. Az egyik ablakhoz lépett és mondta a számokat: negyed 8, fél 6, háromnegyed 9. Az ablakon túl trónoló hölgy — kiköpött mása az igazgató titkárnőjének — cábár szeme ház nagyságúra tágult, majd mosolyra kerekedett az arca és átvette a pénzt. Megszólalt a kolomp. A lovak száguldásba kezdtek. Az általa kiszemelt három paci fergeteges iramot diktált. A hangorkánban elveszett a saját, tempót parancsoló üvöltése. Csupán néhány méter volt hátra és a sorrend — jól látta a számokat —: negyed 8, fél 6, háromnegyed 9. Messze leszakadva következtek a többiek. Sietett a kifizetőhelyre. Büszkén nyújtotta a számokat rejtő cédulát. A pénztáros — szerencse ne hagyj el! — Mákos, ismert hangján göcög- ve kacagott: — De Durmicskám, ez a fogadás a lóversenyre szól! — Ügy van, tehát ide a pénzt! — Csakhogy ez szamártrapp — vágott a szavába Mákos. — Nézz oda! A célban valóban szamarak viháncoltak. Az egyik hátáról éppen most repült le a sovány hajtó ... Amikor valami zörejre felriadt, nem tudta, hol van. Kegyetlenül nyomta oldalát a fotel, ahol a töprengést kezdte és álommal folytaüa. Daráló malomként zúgott a feje. S amint kavargó agyába tévedt a nagy elhatározás, órájára pillantott: a perc töredéke alatt kell beérnie, hogy el ne késsen... — Az igazgató kartárs — fogadta a cábár szemű titkárnő — magához kérette a fehérítők aktáit. Mintha a mennykő szele csapta volna derékba. „A lovak és a szamarak” — az álom képe rémlett föl benne. Reggel akart belenézni az ügyiratokba, s íme, az igazgató megelőzte. Azt sem tudja, miféle fehérítő históriákat tartalmaznak. — Üljön le! — zavarta meg egyre lassúbbodó gondolatait a titkárnő. — A felsőbbségtöl vannak nála. Lehet, hogy azonnal végeznek. Jó, ha itt marad. Csupán ez hiányzott. Az éjszakai ébrenlét, a kényelmes ülőke és a bágyasztó meleg azonnal álomba szenderítette. Mérhetetlenül nagy hegyet épített — egyedül. Tulajdonképpen nem is épített. A nem tudni honnan előkerült hatalmas bazalttömböket fordít- gatta. Mindig befelé azokat az oldalakat, amelyeken ez állt feltűnő betűkkel: „Rágalom”, „Karrier”. így emelkedett a hegy, róla pedig ömlött a veríték. A felhőket verdeső magasban végre elfogyott az „építőanyag”. Valami kényszerítette, hogy előre menjen. Próbált ellenállni, de nem sikerült. Lépcsőfokokat érzett a talpa alatt. A hatodikon csoszogott... és nincs tovább! Tekintetével kereste a következő fokot, helyette azon-§ ban a tátongó mélységet pil-§ lantotta meg. örökké tér- ^ iszonyban szenvedett, a szé- ^ dítö űr láttán meg úgy érez-^ te, rakétasebességgel viharzó $ ringlispilen pörög. Az alatta$ sodródó felhők egyikéből Má- \ kos elmosódott profilja vil- ^ Zont elő. A hangját tisztán ^ hallotta: ^ — De Durmicskám, ne hü- \ lyéskedj!... — Keljen fel, Durmics kar-§ társ! — a titkárnő hajolt fö- ^ léje, az arcát paskolta és víz- ^ zel kínálta. — Az istenért! $ Rettenetesen megijesztett, úgy§ nyögött. Mi van magával? Nagyon jólesett a víz, amint § hűsítő kortyokban végigsza- ^ ladt a melle tájékán. J — Semmi különös — nyög- ^ ve sóhajtott. — Tudja, ez a $ sok éjszakázás! — Hirtelen ^ felpattant, megtörölve veri- § tékben úszó homlokát, körül-§ nézett. — Hol van Mákos kar-S társ? Pál Ottó § 1
